hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Lehetséges-e áfalevonás céges autó motorcseréjénél?

  • adozona.hu

Kft. személygépkocsija utazás során meghibásodott. A szerviz olyan hibát állapított meg, melynek következtében a motort cserélni kellett. A számla 80 százalékát a motor ára teszi ki. Az ügyfél kérné az áfa 50 százalékának az elszámolását, ami szerintünk nem jogos. Igaza van-e irodánknak? Olvasói kérdésre Juhász Tibor okleveles adószakértő válaszolt.

Az közismert tény, hogy az áfatörvény 2013. január 1-jétől hatályos 124. § (4) bekezdése értelmében nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatás áfatartalmának 50 százaléka.

Az áfatörvény 125. § (1) bekezdés f) pontja alapján az áfa levonható, ha az ilyen szolgáltatások igénybe vétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az az áfatörvény 15. §-a szerinti közvetített szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

Az áfatörvény 124. § (4) bekezdésében foglalt 50 százalékos levonási tilalom alkalmazása során az adóalany az általa használt személygépkocsival kapcsolatban – figyelemmel az áfatörvény 120. §-ának szabályára, elsősorban azt köteles vizsgálni, hogy az érintett személygépkocsi bármilyen mértékben szolgálja-e az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét.

Amennyiben igen, akkor a továbbiakban a személygépkocsi gazdasági tevékenység körében való használatának a tényleges mértékét nem szükséges külön út- vagy egyéb nyilvántartással alátámasztani, hanem – az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történő használat tényének megfelelő igazolása mellett az adóalany (függetlenül a gazdasági és a magánhasználat tényleges arányától) az áfatörvény 124. § (4) bekezdésében megjelenő, 50 százalékos levonási tilalmat alkalmazza.

Amennyiben az adóalany a személygépkocsit igazoltan használja adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységi körében, de adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet is folytat, akkor az áfatörvény 124. § (4) bekezdése szabályának és az adómentes tevékenység miatti adólevonási korlátnak az egymáshoz viszonyított alkalmazása a következők szerint történhet.

Ilyen esetekben, először az áfatörvény 124. § (4) bekezdésének levonási tilalmát kell alkalmazni, és az így meghatározott, 50 százalékos mértékű tételes levonási tilalom alá nem eső előzetesen felszámított áfa-összeget kell az adómentes tevékenység miatti arányosításba bevonni.

Összefoglalva az 50 százalékos szabály alkalmazásakor nincs relevanciája a magánhasználat mértékének. Abban az esetben, ha a személygépkocsit akár csak részben is, adóköteles tevékenységéhez használjuk, akkor a magánhasználat pontos mértéket nem kell már tovább vizsgálni az üzemeltetéshez, fenntartáshoz kapcsolódó szolgáltatások levonható áfájának megállapítása céljából, hanem (függetlenül a gazdasági és a magánhasználat tényleges arányától) az 50 százalékos levonási tilalmat kell alkalmazni.

Ebből következően, ha a személygépkocsit bármilyen mértékben is adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez használják, az üzemeltetéshez, fenntartáshoz szükséges szolgáltatást terhelő áfa 50 százaléka levonható, ha a szolgáltatás ellenértéke nem, vagy kevesebb, mint 50 százalékos mértékben kerül közvetített szolgáltatásként továbbszámlázásra, 100 százaléka levonható, ha a szolgáltatás ellenértéke legalább 50 százalékos mértékben közvetített szolgáltatásként továbbszámlázásra kerül.

Tudom, a kérdés nem ez, csak ráhangolódásként rendeztem a gondolataimat. Kérdés az, hogy a motor anyag, vagy a javítási szolgáltatás részeként, annak részét képezi-e. A személygépkocsi üzemeltetési, fenntartási szolgáltatásokat a szavak hétköznapi értelme alapján kell értelmezni, így  példákul a javítás, a meghibásodás esetén történő vontatás, a szállítás, a mosás, a mosatás beletartozhatnak-e, ezek közé a szolgáltatások közé, és a szolgáltatás igénybevevője jogosult levonni az ezzel kapcsolatos áfa 50 százalékát a fenti feltételek teljesülése mellett.

A személygépkocsi javításhoz kapcsolódóan beépített alkatrészek beépülnek a szolgáltatásnyújtás adóalapjába, mintegy osztva annak jogi sorsát,ennek következtében az alkatrészek áfájának 50 százaléka is levonhatóvá válik.

Nézzük akkor azokat az gondolatokat, ismérveket, amelyek alapján eljuthatunk a kérdésben szereplő kétség megnyugtató megoldásához.

Személygépkocsinak a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31. napján hatályos besorolása szerinti 8703 besorolás alá tartozó jármű minősül.

A jármű áfatörvény szerinti minősítését nem befolyásolja a forgalmi engedélyben szereplő bejegyzés, valamint azt sem, hogy a járművet esetleg más jogszabály személygépkocsinak minősíti.

Amennyiben a vállalkozás kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytat, akkor a beszerzett termékeket, igénybe vett szolgáltatásokat terhelő adó vonatkozásában egyáltalán nem gyakorolhat adólevonási jogot. Ez vonatkozik a tevékenységhez használt személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adóra is. E körbe tartozó vállalkozások nem alkalmazhatják az áfatörvény 124. § (4) bekezdését, így nem vonhatja le a szolgáltatást terhelő adó 50 százalékát sem.

Az áfatörvény 124. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával kapcsolatban alapvetően az alábbi kérdéseket tehetjük fel:

– Mely adózók lehetnek érintettek e jogszabályi rendelkezés alkalmazásával? Az úgynevezett adóalanyok, akik adóköteles tevékenységhez használják, részben vagy egészben az adólevonásra jogosító esetünkben a szolgáltatásokat:

– Mely szolgáltatásokat kell az üzemeltetéshez, fenntartáshoz szükséges szolgáltatásnak tekinteni?

– Az előző kérdésből következik az a kérdés, hogy vannak-e, vagy fordítva, olyan szolgáltatások, amelyek nem tekinthetők az üzemeltetéshez, fenntartásához szükséges szolgáltatásnak? Tulajdonképpen ez itt a mi kérdésünk is.

– Hogyan kell kezelni a szolgáltatás járulékos költségként továbbszámlázott termékeket terhelő általános forgalmi adót? A szolgáltatás része, vagy önálló termékértékesítés?

– Ha a vállalkozás kizárólag adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységet folytat, illetve a személygépkocsit kizárólag adólevonásra jogosító tevékenységéhez használja, akkor a vállalkozás a gépkocsi futásteljesítményének nyilvántartása nélkül is levonásba helyezheti-e az előzetesen felszámított adó 50 százalékát?

– Amennyiben a vállalkozás részben adólevonásra nem jogosító tevékenységet is folytat, és a személygépkocsit adólevonásra nem jogosító tevékenységéhez is használja, akkor a szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó 50 százalékát köteles előzetesen felszámított adónak tekinteni, amelyből az adólevonásra jogosító használat arányában számított összeget helyezheti levonásba? Ez utóbbiakat a bevezetőben rendeztük.

Akkor csak egy kérdéskör maradt, hogy szolgáltatás, vagy termékértékesítés?

Általánosan elmondható, hogy az áfatörvény az adóalany részére elvileg biztosítja azt, hogy az adólevonásra jogosító tevékenységét szolgáló beszerzéseivel kapcsolatban adólevonási jogot gyakorolhasson, ha annak törvényi feltételei fennállnak.

Az adóalanyt az adólevonásra jogosító tevékenységhez kapcsolódóan használt személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartások kapcsolódó szolgáltatások tekintetében az áfatörvény rendelkezései alapján adólevonási jog illeti meg, függetlenül attól, hogy a személygépkocsi használatára milyen jogcímen (tulajdonos, bérlő, szívességi használat) jogosult. Tehát az áfatörvény 124. § (4) bekezdését nemcsak saját tulajdonú személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó szolgáltatások tekintetében kell irányadónak tekinteni.

Nézzük a legfontosabb problémát, amely nem más, minthogy az áfatörvény nem határozza meg azt, hogy milyen szolgáltatások sorolandók a személygépkocsi fenntartását és üzemeltetését szolgáló szolgáltatások körébe, az áfatörvény értelmező rendelkezés keretében nem határozza meg az e körbe tartozó szolgáltatások körét, ezért mögöttes jogszabály rendelkezéseit kell segítségül hívni és ezzel kapcsolatban irányadónak tekinteni.

A közlekedési forgalomban olyan személygépkocsival lehet részt venni, amely érvényes hatósági engedéllyel rendelkezik, továbbá megfelel a jogszabályban meghatározott műszaki és környezetvédelmi feltételeknek; valamint az utat és tartozékait nem rongálja és azok környezetét nem szennyezi (műszaki vizsga, zöldkártya, környezetvédelem, üzemképesség stb.).

Ebből kiindulva mindenképpen a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó szolgáltatásoknak kell tekinteni azokat a szolgáltatásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a gépjármű a közlekedésben való részvételhez szükséges műszaki és egyéb feltételeket teljesítse.

Az is további problémát okoz, hogy az autóápolási szolgáltatások, így az autómosás fenntartási, üzemeltetési szolgáltatásnak minősíthetők-e.

A szakkönyvek, a műszaki leírások, a üzemeltetési, használati könyvek szerint a megfelelő autóápolásnak nagyon fontos szerepe van a gépjármű műszaki állapotának megőrzésében, valamint közlekedésbiztonsági szempontból is fontos szempontok. Ebből kiindulva a személygépkocsi állagának megőrzését, valamint a közlekedés biztonságát szolgáló autóápolási szolgáltatások üzemeltetési, fenntartási szolgáltatásnak tekinthetők.

Kérdésként vetődik fel még, hogy vannak-e olyan szolgáltatások, amelyek nem minősülnek a személygépkocsi fenntartásához, üzemeltetéséhez kapcsolódó szolgáltatásnak. E szolgáltatások körébe azok a szolgáltatások tartoznak, amelyek nem azt a célt szolgálják, hogy a gépjármű a közlekedésben való részvételhez szükséges műszaki és egyéb feltételeknek megfeleljen.

További kérdés még, hogy a termékek, amelyek a szolgáltatás miatt kerülnek beépítésre, azok, termékek-e, vagy szolgáltatások, és ebből az következik, hogy a vállalkozások számára adókockázatot jelent, jelenthet az adóhatóság előre ki nem számítható ellenőrzési gyakorlata. Sajnos ebből az is következik, hogy egzakt módon erre a kérdéssel igennel, vagy nemmel nem lehet felelni.

Az áfatörvény 124. § (1) bekezdés c) pontja a motorbenzinen és egyéb üzemanyagokon túl tiltja minden olyan terméket terhelő előzetesen felszámított adó levonását, amely az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges.

Ha a vállalkozás saját maga végzi el a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges tevékenységeket, akkor nyilvánvalóan a termékeket is megvásárolja, amelyek beszerzését terhelő adó levonására nem jogosult.

Amennyiben a vállalkozás mástól veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat, akkor nemcsak a szolgáltatás elvégzése fejében kért díjazás, hanem ennek során felhasznált termékek továbbszámlázott értéke után felszámított adó 50 százalékát is levonásba helyezheti, mivel a szolgáltatás során felhasznált termékek az áfatörvény 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szolgáltatásnyújtás járulékos költségét képezik, amelyek a szolgáltatásnyújtás adóalapjának részét képezik.

A szolgáltatás elvégzése során felhasznált termékeknek a megrendelőre áthárított költségét a szolgáltatás ellenértéke magában foglalja, így az azt terhelő adó levonhatóságára vonatkozóan nem az áfatörvény 124. § (1) bekezdés c) pontja, hanem az áfatörvény 124. § (4) bekezdése az irányadó.

Az áfatörvény 169. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a szolgáltatás nyújtójának a számlán részletezni kell az adóalap részeként figyelembe vett járulékos költségeket, sem tételenként, sem összesítetten. Azonban az áfatörvény azt nem tiltja, hogy a szolgáltatás nyújtója a számlán a járulékos költségeket tételesen, illetve összevontan saját döntése alapján feltüntesse.

Pontos idézet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága Jogi, Tájékoztatási és Törvényességi Főosztály Tájékoztatási és Koordinációs Osztálytól:

A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások közé jellemzően, a személygépkocsi javításával, szervizelésével, karbantartásával kapcsolatos költségek tartoznak.

Az ezekhez kapcsolódó egyéb költségek vonatkozásában az áfatörvény 70. § (1) bekezdésének b) pontja bír jelentőséggel, amely szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére.

A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához igénybevett szervizszolgáltatás, mint komplex szolgáltatás magában foglalja a szerviz során felhasznált anyagok, az esetlegesen beépülésre kerülő alkatrészek értékét is. A javítási (szerviz) szolgáltatás keretében felhasználásra (beépítésre) kerülő alkatrész értéke az áfatörvény 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján a javítási szolgáltatás anyagköltségeként a főszolgáltatás adóalapjába beépül, és a beépítésre kerülő termék adójogi sorsa osztja a főszolgáltatás adójogi megítélését függetlenül attól, hogy azok értéke elkülönülten is megjelenik a számlában, vagy mint szerviz-szolgáltatás, összevont tételként kerül kiszámlázásra.

Erre tekintettel a személygépkocsi üzemeltetésével, fenntartásával kapcsolatban felmerült költségekre (például a szerviz által felhasznált anyag díja) vonatkoznak a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások levonására vonatkozó szabályok, hiszen azok anyagköltségként a szolgáltatás értékébe beépülve beletartoznak az adóalapba, vagyis az

áfatörvény 124. § (4) bekezdése alapján az azokat terhelő előzetesen felszámított adó 50 százaléka is levonható az egyéb feltételek teljesülése esetén.

Ez azt is jelenti, hogy a számlán nem kell tételesen feltüntetni az anyagköltséget és munkadíjat (mivel azok mint járulékos költségek beépülnek a javítás adóalapjába), azonban az sem kifogásolható, ha a számlakibocsátó úgy dönt, hogy tételesen feltünteti azokat.

Az a körülmény, hogy ezek a javítási szolgáltatáshoz kapcsolódó költségek a javítási díjban vagy a javítási díj számlájában elkülönülten jelennek meg, nincs befolyással e költségek áfatartalmának 50 százalékos levonhatóságára.

Abban az esetben azonban, amikor a gépkocsi javításához szükséges anyagokat a megrendelő bocsátja a szerviz rendelkezésére, és a szerviz csak azok beépítését végzi, akkor nem beszélhetünk komplex szolgáltatásról, hanem külön-külön megvalósul egy termékbeszerzés és egy szolgáltatás-igénybevétel.

Mivel az áfatörvény fent idézett rendelkezése csak a szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó tekintetében engedi az 50 százalékos levonást, és a termékbeszerzés kapcsán továbbra is 100 százalékos levonási tilalmat ír elő az áfatörvény 124. § (1) bekezdés c) pontja alapján, ezért ebben az esetben csak a szerviz-szolgáltatás igénybevétele kapcsán áthárított áfa 50 százaléka vonható le.

Ebben az állásfoglalásban van egy kérdésrész, ami a gumiabroncsra vonatkozik, de a következőképen szól.

,,Véleményünk szerint, mármint, a NAV véleménye szerint,  az elkopott gumiabroncsok cseréje lényegi, adózásbeli tartalmát tekintve autógumi termékértékesítésnek minősül, mivel az adóalany elsődlegesen új terméket értékesít, és ahhoz járulékosan a gumik értékesítését nem elősegítő nem szolgáltatásként nyújtja a szerviz a gumik felszerelését, így nem szolgáltatásnyújtás, hanem

termékértékesítés történik. Személygépkocsi esetén, mivel az áfatörvény  70. § (1) bekezdés b) pontja alapján a termékértékesítés adóalapjában beépül a szolgáltatás díja, a teljes számlaérték levonási tilalom alá esik (még a szolgáltatási díjrész áfája is) az áfatörvény 124. § (1) bekezdés c) pontja alapján.,,

Erre az álláspontra rácsatlakozva, álláspontom hasonló, azaz a motor önálló termék, ami akár nem csak a személygépkocsiban működhet, még a javítás karbantartás esetében felmerülő, kopó, folyó és ehhez szükséges segédanyagok, a műszaki, működési állapotot biztosítják, szolgálják, így a magam részéről a kollegák, az iroda álláspontját a motorcsere esetében akár osztani is tudom, és nem hogy a motor áfa 50 százalékának levonatóságára, hanem a beszerelési szolgáltatás áfa levonhatóság megtiltására jutok a következtetéseim levonása után, de mint tudjuk az adózásban, az átalakulásban levő NAV hozzáállásban van jelentős adókockázat, így egyértelműen ezt nem jelentem ki. Annál is inkább, mert az adózásban van kockázat kereső, vagy kerülő megoldás. Magam utóbbi pártján állok.

Az álláspontom erősíteni tudják a számviteli törvény 3. § (4) bekezdés 7–9 pontjai, amelyek szabályozzák a beruházás, a felújítás, a karbantartás fogalmát.

7. beruházás: a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is); beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt;

8. felújítás: az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló, időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll, az előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök származnak; felújítás a korszerűsítés is, ha az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli; a tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti; nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy időben való elvégzése, függetlenül a költségek nagyságától;

9. karbantartás: a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve a tervszerű megelőző karbantartást, a hosszabb időszakonként, de rendszeresen visszatérő nagyjavítást, és mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet a rendeltetésszerű használat érdekében el kell végezni, amely a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi.

A motorcsere semmilyen formában nem fér be a karbantartás fogalomba, így csak a felújítás fogalmába fér bele, ugyanakkor a 124. § (4) üzemeltetés, fenntartásról beszél, ami a karbantartás fogalmával azonos. Remélem, válaszom segített a kérdés boncolgatásában.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!
Az Adózóna moderálási alapelveit ITT találja.




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Gyes utáni szabadság

Czeglédi Bernadett

munkajogi és társadalombiztosítási szakértő

Ajándékutalvány adózása

Surányi Imréné

okleveles közgazda

T1041 nyomtatvány kiadása

Széles Imre

tb-szakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 november
H K Sze Cs P Sz V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Együttműködő partnereink