Áfaszabályok, amelyekről lehet, hogy még nem is hallott?

Megosztás Tetszik

Az Európai Unió Tanácsa által hozott végrehajtási rendelet (vhr.) kiemelt jelentőséggel bír az általános forgalmi adózásra (áfa) vonatkozó előírások között, a tapasztalatok szerint azonban sok adózó még azzal sincs tisztában, hogy egyáltalán léteznek a rendeletben foglalt, kötelezően alkalmazandó szabályok. A rendelet legfontosabb rendelkezései az adóztatandó ügyletek teljesítési helyéhez kötődnek. A vhr.-ben foglalt rendelkezések – bárminemű külön feltétel nélkül – teljes egészében kötelezőek és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandók.

Nem annyira közkeletű, a gyakorlatban gyakran elsikkad, ezért fontos felhívni a figyelmet: áfaügyekben nem pusztán honi eredetű jogszabályokat kell alkalmazni, hanem olyanokat is, amelyek a szó szoros, vagy átvitt értelmében Brüsszelben születtek. Itt és most nem is a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvre (Héa-irányelv) gondolok, amelyet csak kivételesen lehet közvetlenül alkalmazni, azt is jobbára bíróságok által (kivált akkor, amikor az irányelvet a hazai írott jog nem, hiányosan vagy hibásan ülteti át, vagy akkor, amikor a hazai élő jog szintén hasonló módon jár el), mint inkább az irányelv végrehajtásáról intézkedő 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletre (vhr.).

A vhr. – bárminemű külön feltétel nélkül – teljes egészében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. Minden olyan esetben, amikor ezt kell alkalmazni, az általa közölt jogi norma erősebb akár az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénynél (Áfa tv.) is.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, milyen részletszabályokat tartalmaz az említett végrehajtási rendelet.