Az utalványok áfájának kezelése 2019-től. Fogalmak

Megosztás Tetszik

A nyári adócsomag egyik előre látható áfa-módosítása az utalványokra vonatkozó közösségi szabályok átvétele volt. Bár a módosítás csak a 2018. december 31-ét követően kibocsátott utalványokra vonatkozik, az előttünk álló három hónap még így is szűkös, hogy felkészüljünk az új szabályok alkalmazására. Jelen (négy részből álló) cikksorozat első részében egyrészt áttekintjük a főbb szabályokat és változásokat, majd a későbbi cikkekben ismertetjük azokat a kérdéseket, problémákat, amelyeket mindenképpen tisztázni szükséges a szabályok implementálása során.

A jelenleg is hatályos áfatörvény (2007. évi CXXVII. törvény) nem tartalmaz utalvány fogalmat, ugyanakkor az utalványt a pénzhelyettesítő eszközök közé sorolja [259. § 15. pont): ″pénzhelyettesítő eszköz: utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény – ide nem értve a pénzt és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt –, ha azzal a kötelezett pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben megszűnik″.

Ezen jogszabályhely alapján a gyakorlat az utalványokat minden esetben fizetőeszközként kezelte, ami azzal járt, hogy az utalvány kibocsátását, vagy annak értékesítését áfa hatályán kívüli ügyletként tekintették és csakis az utalvány beváltását kezelték adóköteles ügyletnek a tranzakcióban részt vevő felek. (Viszonylag kevés jogértelmezés jutott el oda, hogy azt a kérdést is végiggondolják, hogy nem tekinthetők-e előlegfizetésnek azon utalványok megvásárlása, amelyek egyetlen termékre-szolgáltatásra voltak beválthatók. Ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, bizony eljuthatunk arra a következtetésre, hogy ha egy adóalany egy termékére vonatkozóan utalványt értékesít, akkor gyakorlatilag a termékértékesítés ellenértékébe beszámítandó pénzösszeget kapott a termékértékesítést megelőzően, így egyáltalán nem légből kapott jogértelmezés az, hogy ilyen esetekben is előlegről beszélünk.)

Az utalványok fogalmát teljesen átalakítja a 2019-ben hatályba lépő szabályozás. Egyrészt meghatározza, hogy mi az utalvány, mi az egycélú utalvány és mi a többcélú utalvány:

259. § E törvény alkalmazásában
24/A § a) utalvány: olyan eszköz, amelyet termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése;
b) egycélú utalvány: olyan utalvány, amelynek kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege;
c) többcélú utalvány: az egycélú utalványtól eltérő utalvány;
d) utalvány beváltása: utalvány termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként történő elfogadása;
e) utalvány beváltója: aki az utalvány termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként saját név alatt elfogadja;

Már az utalvány fogalmának értelmezése sem egyszerű feladat. A fogalom három fő elemből áll:

(1) az utalványt ellenértéknek, vagy ellenértékrésznek kell tekinteni
(2) amelyet egy adott ügyletre (termékre/szolgáltatásra) lehet beváltani és
(3) amelyen (vagy a hozzá kapcsolódó dokumentációban) fel van tüntetve vagy (I) a termék/szolgáltatás – amire beváltható, vagy (II) az adóalany – akinél beváltható.

A jogszabály magyarázata szerint: Az utalványoknak a fizetőeszközöktől történő elhatárolását az adja, hogy bár az utalványt a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljes- vagy részbeni ellenértékének kell elfogadni, de ezek során az utalvány „fizetőeszköz” tulajdonsága korlátozott, mivel csak előre meghatározott termékekre, szolgáltatásokra, vagy csak előre meghatározott értékesítői körnél váltható be. A definícióból következik az is, hogy az utalvánnyá  minősítés szempontjából lényegtelen annak fizikai megjelenési formája, vagyis az utalvány lehet papír alapú és elektronikus formában létező is.

Azaz lényegtelen, hogy papíralapú utalványról, vagy plasztikkártyáról, esetleg fizikai megjelenés nélküli elektronikus utalványról beszélünk: vagyis utalványnak tekintendő az is, ha úgy vásárolunk adott értékű feltöltőkártyát, amelyet csak online használhatunk fel (gyakorlatilag minden online webshop rendelkezik hasonló megoldással). Vizsgáljunk meg néhány példát a fogalom alkalmazására:

Egy 5000 forintos könyvutalvány vonatkozásában nyilván megvalósulnak a fenti feltételek, ugyanúgy egy feltöltőkártyás üzemanyagkártya vonatkozásában, amellyel akár tankolni is lehet, akár a benzinkútnál lévő kisboltban is lehet fizetni. Kérdés viszont, hogy egy buszjegyet, vagy koncertjegyet lehet-e utalványnak tekinteni? A válasz az, hogy nem: az irányelv preambuluma az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az utalványokra vonatkozó rendelkezések nem eredményezhetik a menetjegyek, mozijegyek, múzeumi belépők, postabélyegek vagy ehhez hasonlók héa szempontjából történő megítélésének a változását″. Azaz egy múzeumi belépő, vagy egy vonatjegy megvásárlása ugyanúgy adózik, mint eddig – bár megjegyezhetjük, hogy ezen jegyek is alapvetően mindenben megfelelnek az utalvány új fogalmának. Mindenesetre ezen körben nem kell jogértelmezési változással számolni: az ilyen típusú jegyek értékesítésével már megvalósul a szolgáltatásnyújtás, hiszen a vásárló részére nyitva áll a lehetőség a szolgáltatás igénybevételére.

Mind az irányelv preambuluma, mind pedig az áfatörvény módosításának magyarázata tartalmazza, hogy:
„[E] szabályoknak kizárólag a termékekre vagy szolgáltatásokra beváltható utalványokra kell vonatkozniuk. Nem kell azonban vonatkozniuk azokra az eszközökre, amelyek termék vagy szolgáltatás vásárlása esetén árengedményre jogosítják birtokosukat, de termékek vagy szolgáltatások igénybevételére nem jogosítanak.″

Nagyon érdekes ezen kitétel értelmezése: eszerint például egy 10 százalékos kedvezménykupon nem minősül utalványnak, azt is levezethetjük, hogy például egy olyan akció keretében adott utalvány/kupon sem tekintendő „utalványnak″, amikor például 10 ezer forint feletti vásárlás esetén 1000 forint értékű kupont ad az értékesítő, amely a következő 10 ezer forint feletti vásárlásnál beváltható.
Az utalványok rendszerében viszont külön fejezetet jelent a pontgyűjtő kártyák megítélése: itt általában több adóalanyt tömörítő rendszerről van szó, ahol bizonyos értékű vásárláshoz adott értékű pont jóváírása kapcsolódik (például minden 100 forint után 1 forintot írnak jóvá, vagy esetleg külön promócióban szereplő termékek vásárlásánál akár több pontot is kaphat a vásárló). A jóváírt pontok értékét viszont a pontgyűjtő kártya birtokosa bármely akcióban részt vevő adóalanynál beválthatja. A pontgyűjtő akcióban részes felek pedig jellemzően elszámolnak egymással: a jóváíró adóalany a jóváírás összegét átutalja, a beváltó adóalany pedig a nála beváltott pontok összegét megkapja: máig nem egyértelmű, hogy ezen komplex akciókat hogyan kell kezelni: árengedményre jogosító kuponnak, vagy pénzhelyettesítő eszköznek tekintendő, az új szabályozás értelmében “többcélú utalványnak” kezelendő? Egy kártyát lehet egyszerre mindkét szabályozás alá vonni?

Az új szabályok az egycélú utalvány fogalmát a következőképpen tisztázzák:

(1) utalvány (lásd fenti definíció)
(2) amelynek kibocsátásakor ismertek az alábbiak:
a. utalvány tárgyát képező termék / szolgáltatás teljesítési helye és
b. a fizetendő adó összege

Azaz ahhoz, hogy tudjuk, hogy egycélú utalványról beszélhessünk tehát nem kell tudni, hogy milyen adóalanynál kerül sor az utalvány beváltására, nem kell azt sem tudni, hogy pontosan milyen termékre lehet beváltani az utalványt, csakis azt, hogy hol van az ügylet teljesítési helye és mi az adókulcsa. Azaz egy belföldi könyvesboltban beváltható könyvutalvány biztosan egycélúnak minősül, azonban egy olyan könyvutalvány, amely egy nemzetközi hálózatban váltható be, már nem tekinthető egycélú utalványnak, mert a teljesítés helye nem ismert. Abban az esetben, ha egy benzinkúthálózat olyan üzemanyagkértyát bocsát ki, amelyet belföldön tankolásra lehet használni, az egycélú utalványnak minősül, de ha az üzemanyagkártyát a shop-ban is be lehet váltani, akkor az üzemanyagkártya már többcélú utalványnak kezelendő.

Az utalványok fogalmának tisztázása után a következő cikkben a teljesítés idejével kapcsolatos szabályokat fogjuk elemezni, majd pedig az adóalapjáról és az utalványok szabályainak átdolgozásával kapcsolatos egyes gyakorlati kérdésekről fogunk értekezni.