Veszélyhelyzeti támogatás, elbocsátási szándék igazolása

A 485/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet 6. § (2) a) pontjával kapcsolatban szeretnék írásbeli állásfoglalást kérni. A kérdéses pont szerint a veszélyhelyzet ideje alatt az érintett vállalkozások akkor vehetik igénybe a kedvezményt, ha "a kifizető a munkavállalót a veszélyhelyzetre való tekintettel elbocsájtotta volna". Kérdésem az, hogy egy utólagos ellenőrzéskor hogyan fogják ezt vizsgálni, hogyan tudjuk majd igazolni, hogy egy adott munkavállalót egyébként elbocsájtottunk volna? Cégünk több boltot is üzemeltet, ezek közül vannak olyanok, amelyek nyitva lehetnek a jelenlegi korlátozások mellett is, és olyanok is, amelyeket be kellett zárnunk, TEÁOR szám és főtevékenység alapján jogosultak vagyunk a kedvezményre. Felmerült, hogy be lehetne zárni a teljes kereskedelmi üzletágat, ez azzal járna, hogy azokat a boltokat is bezárnánk végleg, amik jelenleg nyitva lehetnek, illetve a cég központjában is elbocsátásokkal járna. Felvehetjük a támogatást azok után a munkavállalók után is, akik egy ilyen leépítésben érintettek lennének, vagy csak azok után jár, akik közvetlenül olyan boltokban dolgoznak, amik jelenleg zárva tartanak? Esetleg a jelenleg zárva tartó boltoknál is meg kell külön indokolni, hogy miért bocsájtanánk el a dolgozókat a két hetes lezárás miatt? Van egy másik üzletágunk, amiből jelenleg finanszírozni tudjuk a kereskedelmi üzletág veszteségeit, így az elbocsátás alapvetően üzleti döntés kérdése mindegyik esetben, nem pedig közvetlen kényszer.