adozona.hu
BH 1993.5.329
BH 1993.5.329
I. Nincs helye a felmondás hatálytalanításának, ha a munkáltató a felmondásban megjelölte és jogvita esetén bizonyítja azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a felmondást alapítja. II. A munkaügyi vita keretén kívül esik az a körülmény, hogy a munkáltató miért az érintett dolgozó munkaviszonyát mondta fel [Mt. 26. § (1) és (2) bek., MK 95. sz.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1979. január 1-jétől az alperes alkalmazottja. Az egyetem ásványolaj és széntechnológiai tanszékének dolgozója, utóbb tudományos munkatárs.
Az alperes az 1990. évben - az egyetem oktatási profiljának átalakítása érdekében - átszervezést határozott el, és ennek lebonyolításával az egyetemi tanács megtartott ülésén a rektort bízta meg. Az 1990. november 7-én megtartott oktatói egységvezetői értekezleten a rektor tájékoztatta az értekezlet résztvevőit, hogy 1991-től kezdődően az átsz...
Az alperes az 1990. évben - az egyetem oktatási profiljának átalakítása érdekében - átszervezést határozott el, és ennek lebonyolításával az egyetemi tanács megtartott ülésén a rektort bízta meg. Az 1990. november 7-én megtartott oktatói egységvezetői értekezleten a rektor tájékoztatta az értekezlet résztvevőit, hogy 1991-től kezdődően az átszervezés keretében, mely tanszékeken milyen létszámleépítéseket kíván végrehajtani, és e tanszékek között szerepelt az ásványolaj tanszék is két fővel.
Ezt követően 1991. január 4-én a rektor felmondta az alperes munkaviszonyát. A felmondási idő alatt a munkavégzés alól felmentette. Felmondását átszervezéssel indokolta azzal, hogy az egyetem tanárképző és informatikai szakot indít, amelynek szakemberszükségletét más szakképzettségű munkaerővel kell megoldani, ennek anyagi fedezete pedig csak átszervezéssel biztosítható. A felperes tudományos munkatársi munkaköre az ásványolaj és széntechnológiai tanszéken a tanszék oktatói, kutatói feladatainak a fentiekkel összefüggésben levő csökkenése miatt szűnik meg.
A felmondás hatályon kívül helyezése, a munkaviszonyának helyreállítása iránt a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely határozatával elutasította a kérelmét. A munkaügyi döntőbizottság utalt arra, hogy az intézmény profiljának eltolódása, a vegyészmérnök hallgatók létszámcsökkenése, az elfogadható hallgatói-oktatói arány kialakítása a vegyész képzettségű oktatók arányának a csökkentését tette indokolttá a bölcsész képzettségűek javára. A bővülő oktatási profilnak megfelelő új oktatói kar, új összetétel csak az álláshelyek belső átrendezésével biztosítható.
Ezt követően a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, amelyben kérte a felmondás hatályon kívül helyezését, a munkaviszonya helyreállítását és az elmaradt járandóságai megfizetését.
A munkaügyi bíróság az I. számú részítéletével az alperes munkaügyi döntőbizottságának határozatát megváltoztatta, a felmondást hatályon kívül helyezte, és a felperes munkaviszonyát helyreállította. A lefolytatott eljárás alapján megállapította, hogy az alperesnél az átszervezés ténye valóban fennáll, az átszervezésnek a létszám- és bérgazdálkodást érintő részét pedig az egyetemi tanács a rektorra ruházta át. Arra a következtetésre jutott azonban, hogy a felmondás valódi oka nem átszervezés, hanem az volt, hogy a felperes az éjszakai élettel kapcsolatos magánvállalkozásba kezdett, melyet az egyetem vezetői rosszallással fogadtak, azt nem tartották összeegyeztethetőnek a felperes oktatói tevékenységével. Ennek alapján a munkaügyi bíróság a felmondást - mint amely nem valódi okra alapított - jogellenesnek minősítette, és azt hatályon kívül helyezte.
Az I. számú részítélet a Pp. 358. §-a folytán jogerőre emelkedett. Ezt követően hozta meg a munkaügyi bíróság a II. számú részítéletet, amelyben a felperes keresetét egyebekben elutasította. A II. számú részítélet indokolása szerint az alperes a jogellenes felmondás kapcsán a felperes elmaradt munkabérét önként megtérítette. Ez a részítélet szintén jogerőre emelkedett.
A részítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Munka Törvénykönyve, a többször módosított 1967. évi II. törvény (Mt.) 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés szerint a munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Az alperes a felperes munkaviszonyának felmondással való megszüntetésekor e kötelezettségeinek eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása szerint kétség esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az írásban közölt felmondási ok helytálló. Nincs helye a felmondás hatálytalanításának, ha a munkáltató a felmondásban megjelölte és vita esetén bizonyítja azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a felmondást alapítja. Az alperes az adott munkaügyi vitában sikeresen bizonyította a felperessel közölt felmondás okának valóságát, valamint azt is, hogy az egyetemi tanács a rektort hatalmazta fel az átszervezéssel kapcsolatos konkrét intézkedések megtételére.
A munkaügyi vita keretein kívül esik az a körülmény - és ezen az alapon nem lehet a felmondást hatálytalanítani -, hogy a munkáltató miért nem valamely azonos munkakört betöltő munkatársának a munkaviszonyát szüntette meg. Átszervezés esetén a per eldöntése szempontjából közömbös annak a körülménynek a vizsgálata, hogy a felperes munkájával kapcsolatban voltak-e különböző, neki felróható hiányosságai, mert a per kapcsán kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy a felmondás oka, az átszervezés ténye, megfelelt-e a valóságnak.
A munkaügyi bíróság szükségtelenül folytatott bizonyítást a felmondásban meg sem jelölt felmondási ok vonatkozásában. Egyébként a munkáltatónak elvitathatatlan joga annak eldöntése, hogy átszervezés esetén melyik azonos munkakörű dolgozójától válik meg. Nyilvánvaló, hogy e körben értékeli a dolgozójának a munkahelyén kívüli magatartását, illetve tevékenységét is, noha a felmondás konkrét oka nem ez volt.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság helytelen jogi álláspontra helyezkedett, amikor a munkáltató felmondását hatálytalanította.
Egyebekben a részítéletet követő eljárásban a munkaügyi bíróságnak nem újabb részítéletet [Pp. 213. § (2) bek.], hanem ítéletet kellett volna hoznia, minthogy a peres eljárásban érvényesített valamennyi igényt elbírálta, és a pert ítélettel kell lezárni.
Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróságnak a felmondás jogossága tekintetében hozott I. számú részítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben a felperes keresetét elutasította. A II. részítéletként megjelölt, de ítéletnek minősülő részítéletének pedig csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezését helyezte hatályon kívül, és ehelyett rendelkezett úgy, hogy a felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket.
(M. törv. I. 11 010/1991. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.9.309 A munkáltató egészét érintő szervezeti átalakítás, illetve létszámcsökkentés - a munkavállaló átszervezés előtti tényleges munkavégzési helyétől függetlenül - a rendes felmondás jogszerű indokának minősül [Mt. 89. §].
BH+ 2011.4.181 Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a magatartás, amelynek tárgyilagos mérlegelése szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van [2003. évi CXXV. törvény 7. § (2) bekezdés].