adozona.hu
BH 2007.9.309
BH 2007.9.309
A munkáltató egészét érintő szervezeti átalakítás, illetve létszámcsökkentés - a munkavállaló átszervezés előtti tényleges munkavégzési helyétől függetlenül - a rendes felmondás jogszerű indokának minősül [Mt. 89. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Emellett prémium iránti igényt terjesztett elő, és munkabére terhére megalapozatlanul történt levonások fejében 21 909 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest perköltség viselése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felp...
BH 2007.9.309 A munkáltató egészét érintő szervezeti átalakítás, illetve létszámcsökkentés - a munkavállaló átszervezés előtti tényleges munkavégzési helyétől függetlenül - a rendes felmondás jogszerű indokának minősül [Mt. 89. §].
A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Emellett prémium iránti igényt terjesztett elő, és munkabére terhére megalapozatlanul történt levonások fejében 21 909 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest perköltség viselése mellett.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért elmaradt munkabér és négyhavi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés címén 3 523 241 forint és kamata, valamint a jogellenesen levont 21 909 forint és kamata megfizetésére kötelezte a munkáltatót, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2002. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában tehergépkocsi-vezetőként, foglalkoztatása az sz.-i telephelyhez tartozóan változó munkahelyen történt. Az alperes területi igazgatója 2003. október 14-én, valamint október 31-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette, és mindkét esetben havi jutaléka 20%-os megvonásáról rendelkezett. A felperes munkaviszonya 2003. november 10-én rendes felmondással szűnt meg azon indokolással, hogy a munkáltató 2003. október 31-ével - üzletpolitikai okokból - az s.-i kirendeltségének részben a k.-i, részben az sz.-i kirendeltséggel történő összevonásáról és a munkavállalói létszám áthelyezéséről, illetve csökkentéséről határozott. Az összevonást követően az sz.-i kirendeltség terítő-gépkocsivezetői létszámát 10 főben határozta meg, az intézkedés alapján a 11-ből egy munkaviszony megszüntetésre kerül, ez pedig a felperest érintette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes az intézkedését követően az sz.-i szervezeti egység bővülő feladataihoz változatlanul 10 terítő-gépkocsivezetői létszámot rendelt. Arra nézve azonban, hogy változatlan létszám és azonos munkaköri feladatok mellett a munkáltató a státusban álló dolgozó helyén miért a megszűnt kirendeltség munkavállalóját kívánja továbbfoglalkoztatni, a felmondás nem ad magyarázatot, így az nem tekinthető jogszerűnek. A prémiumra vonatkozó igényt a bíróság elutasította arra figyelemmel, hogy a hatályos kollektív szerződés szerinti feltételeknek megfelelő prémium-kifizetés a felperes részére megtörtént. Ugyanakkor a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a teljesítményhez kapcsolódó juttatás csökkentésének nem lehetett helye, ezért annak visszafizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezéssel érintett rész tekintetében - helybenhagyta, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a fölöslegessé vált s.-i munkavállalónak az sz.-i egységhez való átirányítását semmi sem indokolta, ezzel az alperes csupán hivatkozási alapot teremtett arra, hogy egy sz.-i munkavállaló munkaviszonyát szüntethesse meg. Amennyiben a munkáltató minőségi cserét kívánt végrehajtani, azt a rendes felmondás indokolásának tartalmaznia kellett volna. A jogerős ítélet a teljesítménybér csökkentését jogellenesnek találta, és a visszafizetésre kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei alkalmazása iránti kereset elutasítását kérte a felperes 100 000 forint perköltség fizetésre kötelezése mellett. Érvelése szerint a másodfokú bíróság önkényesen nem tehet különbséget az össz-munkaszervezet és a kirendeltségek szintje között a létszámleépítés szempontjából, mivel ezek egymásra közvetlen kihatással voltak. Így mindkét fokon eljárt bíróság azon megállapítása iratellenes és okszerűtlen, miszerint a teljes szervezeti szinten megvalósult átszervezés nem szolgálhat magyarázatul a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, és az alperes perköltség fizetésre kötelezését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Ebből következően felülvizsgálati kérelem hiányában a Legfelsőbb Bíróság a felperes prémium megfizetésére irányuló igényét, valamint a jogellenesen levont 21 909 forint iránti keresetet vizsgálódási körébe nem vonta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felmondás indoka csak az írásban világosan megjelölt olyan tény, vagy körülmény lehet, amely a munkavállaló képességével, munkaviszonyával kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggésben okszerűen alátámasztja a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését [Mt. 89. § (3) bekezdés]. A munkáltatónál megvalósuló átszervezés és létszámleépítés annak bizonyítottsága esetében tehát a rendes felmondás alapjául szolgálhat.
A felek által nem vitatottan az alperes gazdasági megfontolásból 2003. október 31-én az s.-i kirendeltségét részben a k.-i, részben az sz.-i kirendeltséggel összevonta a munkavállalók áthelyezése mellett. Ebből következően - mint azt a jogerős ítélet helytállóan állapította meg - az alperesnél össz-szervezeti szinten az átszervezés megvalósult, az sz.-i egység munkafeladatai ezáltal növekedtek.
Ezt követően a munkáltató az sz.-i kirendeltség - mint a struktúra változás folytán létrejött új szervezeti egység - létszámának csökkentéséről határozott és 10 fő továbbfoglalkoztatását találta szükségesnek. Az egységes bírói gyakorlat értelmében a rendes felmondás megalapozottságához elégséges, ha a létszámcsökkenéssel járó átszervezés a munkáltatónak azt a szervezeti egységét is érintette, ahol a munkavállaló tevékenykedett, akinek munkaviszonyát felmondták (MD II/118.). Egységes továbbá a törvényen alapuló bírói gyakorlat abban is, hogy a munkáltató mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy intézkedése végrehajtásakor kinek a munkaviszonyát szünteti meg azonos feladatot ellátó dolgozói közül (Mt. 89. §, MK 95. számú állásfoglalás, BH 1993/329.).
A másodfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy az sz.-i szervezeti egységhez történő átcsoportosítást semmi sem indokolta és az alperes formális hivatkozása alapot teremtett az sz.-i munkavállalójának elbocsátáshoz. Bizonyított volt a perben, hogy P. T. áthelyezése mellett az sz.-i kirendeltség feladatainak növekedése is megtörtént, a munkaszervezés pedig a munkáltató feladata, így a bíróság nem vizsgálhatta, hogy az átszervezést mi indokolta és az célszerűen történt-e (MD II/113.).
Fentiekből következően adott tényállás mellett az alperes egész szervezetére kiható átszervezés, illetve létszámleépítés a felperes munkaviszonyának megszüntetését megalapozta, annak jogellenessége nem nyert megállapítást.
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részét nem érintette, a rendes felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét e körben megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.651/2006.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.4.181 Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a magatartás, amelynek tárgyilagos mérlegelése szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van [2003. évi CXXV. törvény 7. § (2) bekezdés].
