adozona.hu
BH 2003.5.211
BH 2003.5.211
I. A rendes felmondás indokolása megfelelő, ha - az intézkedés alapjául szolgáló konkrét tények és körülmények megjelölése nélkül - az okot összefoglalóan jelöli meg, feltéve, ha ebből megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség [MK. 95. sz. állásfoglalás]. II. Több felmondási indok esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét, ha abból megállapítható, hogy a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn, és ezért a munkavállaló m
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes régióigazgató munkakörben 2000. január 1-jétől fennállt munkaviszonyát az alperes a 2000. május 6-án kelt rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint: 1.) a felperes a munkaköri leírásában meghatározott irányítási, ellenőrzési feladatokat folyamatosan nem megfelelő minőségben végezte, ezért a szervezeti egység működésében hiányosságok jelentkeztek; 2.) a kereskedelmi folyamatok szervezése, irányítása során - különös tekintettel a vevő-szállító kapcsolatokra, az üzletkötő...
BH 2003.5.211 I. A rendes felmondás indokolása megfelelő, ha - az intézkedés alapjául szolgáló konkrét tények és körülmények megjelölése nélkül - az okot összefoglalóan jelöli meg, feltéve, ha ebből megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség [MK. 95. sz. állásfoglalás].
II. Több felmondási indok esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét, ha abból megállapítható, hogy a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn, és ezért a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szükség [Mt. 89. § (2) bek.].
A felperes régióigazgató munkakörben 2000. január 1-jétől fennállt munkaviszonyát az alperes a 2000. május 6-án kelt rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint: 1.) a felperes a munkaköri leírásában meghatározott irányítási, ellenőrzési feladatokat folyamatosan nem megfelelő minőségben végezte, ezért a szervezeti egység működésében hiányosságok jelentkeztek; 2.) a kereskedelmi folyamatok szervezése, irányítása során - különös tekintettel a vevő-szállító kapcsolatokra, az üzletkötői hálózat működtetésére - a társaság marketingstratégiájának, és a gazdálkodási elvárásainak nem megfelelő gyakorlatot folytatott; 3.) ismétlődően nem tett eleget a szervezeti egységek közötti együttműködési, adatszolgáltatási kötelezettségének; 4.) jelentős anyagi kárt okozott a közvetlen felügyelete alatt álló eszközök (gépjárművek) fenntartása, üzemeltetése, karbantartása során; 5.) a szervezeti egység személyi állományának irányítása során a munkaügyi kapcsolatokban vezetői alkalmatlanságot mutatott.A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenessége megállapítását, és az eredeti munkakörbe visszahelyezése mellőzésével elmaradt munkabér, továbbá a jogellenesség szankciójaként hét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendes felmondása jogellenességét, és a felperes munkaviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Kötelezte az alperest 2 002 505 forint elmaradt munkabér, az elsőfokú ítélettől annak jogerőre emelkedéséig naponként további 12 770 forint elmaradt munkabér, valamint 766 176 forint kettő havi átlagkeresetnek megfelelő összegként való megfizetését.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a rendes felmondásnak az alperes által fenntartott 3., 4. és 5. pontja semmitmondó, közhelyszerű indokolást tartalmaz, ezért ellentétes az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében szabályozottakkal, valamint a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában megfogalmazott követelményekkel. Ezért az alperes ellenkérelmében részletezett tények és körülmények tekintetében nem találta teljesíthetőnek az alperes bizonyítási indítványát. A felperes havi munkabérét a felperes előadása és a tanúk nyilatkozatai alapján állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló jogi következtetésre jutott a rendes felmondás jogellenessége megállapításakor. Kiemelte, hogy az intézkedés indokolása tartalmatlan, a megjelölt okokból az alperes által a perben bizonyítani kívánt konkrét okokra nem lehet következtetni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak az összegszerűség tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok megsértették az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében és az MK. 95. számú állásfoglalásában előírtakat. A perbeli rendes felmondás a körülményekhez képest elegendő összefoglaló indokot tartalmazott, az ennek alátámasztásául szolgáló tényekre vonatkozó bizonyítékokat az alperes az elsőfokú eljárásban csatolta, ezzel az indok való és okszerű voltát bizonyította. Vitatta továbbá a felperes havi munkabérének a perben megállapított összegét, és hiányosnak találta ebben a körben az elsőfokú ítélet indokolását a figyelembe vett bizonyítékok értékeléséről, az alperes bizonyítékai mellőzéséről.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmét utóbb kiegészítette, és utalt a rendes felmondásban felhozott korábbi figyelmeztetésekre, amit az első- és a másodfokú bíróság ugyancsak figyelmen kívül hagyott. A rendes felmondás indoka jogszerűségének alátámasztására eseti döntésekre hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidőn túl benyújtott felülvizsgálati kérelem kiegészítését a Pp. 272. §-ának (1) bekezdése alapján nem vehette figyelembe.
Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles a felmondását megindokolni, az indokolásából a rendes felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Az MK 95. számú állásfoglalás szerint a törvényi követelménynek a felmondás indokolása nemcsak az intézkedés alapjául szolgáló konkrét tények és körülmények megjelölése esetén felel meg, hanem elegendő az ok összefoglaló megjelölése is, ha a körülményekhez képest ebből megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség.
Az adott esetben az alperes eleget tett ennek a törvényi követelménynek. A másodfokú bíróság tévesen értékelte általános, közhelyszerű indokolásként a rendes felmondásnak a perben fenntartott 3., 4., 5. pontjaiban - a felperes mint vezető ténykedésére vonatkozó - hiányosságokat. A közölt felmondási okok a következők: a felperes a szervezeti egységek közötti együttműködési, adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, a közvetlen felügyelete alá tartozó eszközök fenntartása, üzemeltetése, karbantartása során jelentős anyagi kárt okozott, a szervezeti egység irányítása során a munkaügyi kapcsolatokban vezetői alkalmatlanságot mutatott és e magatartásai miatt az alperes többször figyelmeztette, lehetőséget adott az ismétlődő kifogások megszüntetésére, de változás nem történt. Ezek olyan konkrét hiányosságok, amelyek a perben bizonyíthatóak. Az összefoglalóan így megjelölt indokot a munkáltató további tényekkel bizonyíthatja.
A munkaügyi bíróság tehát tévesen következtetett arra, hogy a rendes felmondás hivatkozott indokaiból a felperes nem tudhatta, hogy a munkakörébe tartozó mely kötelezettségei elmulasztását, illetve nem megfelelő teljesítését rótta az alperes a terhére. A felperes a perben egyébként maga sem hivatkozott az indokok közhelyszerű, általános voltára, mert arra alapította a keresetét, hogy "az indokolás nem a valóságon" alapul.
A munkaügyi bíróság téves álláspontjánál fogva a rendes felmondás indokolása tekintetében bizonyítási eljárást nem folytatott le, tényállást nem állapított meg, az alperes bizonyítási indítványait indokolatlanul mellőzte. Ezért a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben panaszolt, az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértéssel hagyta helyben a munkaügyi bíróság ítéletét.
A megismételt eljárásban az alperesre háruló bizonyítási teher figyelembevételével az alperesnek módot kell adni, hogy a rendes felmondás fenntartott, összefoglalóan megjelölt indokait alátámasztó konkrét felperesi magatartásokat bizonyítsa. A bizonyítási eljárás alapján feltárt tényállásból állapítható meg, hogy a rendes felmondás indoka valós és okszerű volt-e. A bírói gyakorlat értelmében több felmondási indok esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét, ha abból megállapítható, hogy a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn, a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szükség (BH 1995. 610.). Ha azonban a rendes felmondás összefoglaló indoka körében bizonyított további tények nem lényegesek, az összefoglalóan megjelölt ok megalapozottsága nem bizonyított.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A peres felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, mert azok viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv.I.10.676/2001. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2008.12.340 Jogszerű a munkáltató rendes felmondása, ha a munkavállaló fegyelmezetlen és nem minőségi munkájára, a munkatársakkal való együttműködés hiányára, nem megfelelő munkateljesítményére és emiatti figyelmeztetésekre hivatkozott, és ezek igazolást nyertek [Mt. 89. §].
BH 2009.1.25 A munkáltatót terheli a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló által végzett tevékenység miért vált szükségtelenné [Mt. 89. §].
