adozona.hu
BH 2008.12.340
BH 2008.12.340
Jogszerű a munkáltató rendes felmondása, ha a munkavállaló fegyelmezetlen és nem minőségi munkájára, a munkatársakkal való együttműködés hiányára, nem megfelelő munkateljesítményére és emiatti figyelmeztetésekre hivatkozott, és ezek igazolást nyertek [Mt. 89. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek a munkáltatói rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. február 16-ától állt munkaviszonyban az alperessel, autószerelő, illetve lakatos munkakörben. Az alperes 2005. szeptember 28-án a felperessel rendes felmondást közölt, amelyet a megrendelések számának jelentős visszaesése miatt szükségessé vált létszámleépítéssel, a fegyelmezett, minőségi munkavégzés...
BH 2008.12.340 Jogszerű a munkáltató rendes felmondása, ha a munkavállaló fegyelmezetlen és nem minőségi munkájára, a munkatársakkal való együttműködés hiányára, nem megfelelő munkateljesítményére és emiatti figyelmeztetésekre hivatkozott, és ezek igazolást nyertek [Mt. 89. §].
A felperesnek a munkáltatói rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. február 16-ától állt munkaviszonyban az alperessel, autószerelő, illetve lakatos munkakörben. Az alperes 2005. szeptember 28-án a felperessel rendes felmondást közölt, amelyet a megrendelések számának jelentős visszaesése miatt szükségessé vált létszámleépítéssel, a fegyelmezett, minőségi munkavégzés követelményeinek nem megfelelő felperesi munkavégzéssel, a kollégáival való együttműködés hiányával, a cég normái és a munkaidő-beosztás többszöri megsértésével indokolt.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján jogszerűnek minősítette a rendes felmondást. Utalt a szervezeti átalakításra és létszámcsökkentésre vonatkozó alperesi vezetőségi döntésre, és a felperes nem megfelelő munkavégzésére vonatkozó tanúnyilatkozatokra.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és a felperes munkaviszonyának a jogerős közbenső ítélet kihirdetésekor történt megszűnését.
A másodfokú bíróság tévesnek találta az elsőfokú ítéleti tényállást és jogi következtetést. Úgy ítélte meg, hogy a becsatolt kimutatások és a tanúnyilatkozatok nem támasztották alá a létszámcsökkentés alapjául szolgáló megrendelésállomány-csökkenést. A H. megrendelésállomány 2005 márciusában ugyan visszaesett, azonban nem volt megállapítható, hogy ez a karosszériaműhelyt és a felperes munkakörét érintette-e. A felperes munkaviszonyának megszüntetése után is öt fő dolgozott a karosszériaműhelyben, továbbá 2005 márciusában az alperes a felperessel azonos munkakörbe alkalmazta V. L.-t. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság a rendes felmondás okszerűségét nem látta bizonyítottnak. A nem megfelelő munkavégzéssel, a késésekkel kapcsolatos indokot illetően is a bizonyítottság hiányára hivatkozott arra utalással, hogy noha a tanúk nyilatkoztak ezen indokokra, a felperes azonban ennek ellentmondott, és ezt a tanúk nem cáfolták. Arra is hivatkozott, hogy az indokok nem voltak kellően világosak és konkrétak.
Az alperes a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A rendes felmondás indokai tekintetében álláspontja szerint a munkaügyi bíróság az egyértelmű bizonyítékok helytálló mérlegelésével állapította meg a világos indokok bizonyítottságát. Emiatt a jogerős ítélet sérti az Mt. 89. § (1)-(3) bekezdéseit, a Pp. 206. § (1) bekezdését, az MK 95. számú állásfoglalást és a bírói gyakorlatot. Kiemelte, hogy a H. cég "majdnem kizárólag" karosszéria- és lakatosmunkákat rendelt az alperestől, így alaptalan, hogy ezen megrendelés megszűnése nem volt kihatással a felperes munkakörére. Utalt arra is, hogy a rendes felmondás megalapozottságához több indokból elegendő egyetlen indok jogszerűsége is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a rendes felmondását több okkal indokolta, amelyek közül a felperes munkavégzési hiányosságaira vonatkozó indok kellően világos volt, és megfelelt az Mt. 89. § (2) bekezdésében, az MK 95. számú állásfoglalásban, és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben kifejtett követelményeknek (MK 95/II.). A felmondási ok elégségesen összefoglaló jellegét támasztotta alá a felperes keresete is, amelyben nem hivatkozott az indokolás elégtelen, közhelyszerű, nem eléggé világos megjelölésére (BH 1977/349.; BH 2001/395.; BH 2003/211.). A világos indokolás követelményének megfelelt az az indokolás, amely a felperes fegyelmezetlen és nem minőségi munkájára, a munkatársakkal való együttműködés hiánya miatt a nem megfelelő teljesítményre, a figyelmeztetésekre, a többszöri késésre, a nem bejelentett és kiírt szabadság szerinti távollétre hivatkozott. Mindezekből ugyanis világosan és egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes munkájára - az alperes vezetősége által eldöntött létszámleépítésen túlmenően - miért nincs szükség [Mt. 89. § (2)-(3) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan vizsgálta a rendes felmondás előbbi indokait, és mindazokat a tényeket és körülményeket, amelyek az indokolás keretein belül maradva azokat alátámasztották (MD II. 143.).
Az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanúk (M. Á. a karosszéria- és a fényező üzem vezetője, és B. S. karosszérialakatos) egybehangzó tanúnyilatkozatai egyértelműen igazolták a munkavégzéssel és a munkafegyelemmel kapcsolatos felmondási indokokat. Önmagában a tanúnyilatkozatoknak való felperesi "ellentmondás" nem volt alkalmas azok valóságalapja megdöntésére, annál is inkább, mivel nevezett tanúk a nyilatkozataikat nem vonták vissza, és nem módosították. Az alperes ezért a jogerős közbenső ítéletet illetően a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére is alappal hivatkozott, az érintett rendes felmondási indokok jogszerűsége tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja helytálló.
Az elsőfokú ítéleti következtetés a létszámcsökkentésre vonatkozó felmondási indokot illetően sem volt megalapozatlan, mivel helytállóan helyezte a hangsúlyt az alperes vezetőségének 2005 nyarán hozott erre vonatkozó döntésére, amit a tanúnyilatkozatok alátámasztottak (M. Á., B. S., V. Cs. vevőszolgálati vezető). Az alperes által becsatolt, és a karosszériaműhelyt érintő H. megrendelés-csökkenés miatti visszaesés már márciusban mutatkozott, de a jelentős visszaesés nyáron következett be (2005. június és augusztus). Nem felelt meg tehát a Pp. 206. § (1) bekezdésének a bizonyítékok másodfokú értékelése arról, hogy az alperes ezen felmondási indok valós és okszerű voltát nem bizonyította. A fenti tények tükrében az adott indok jogszerűségét nem érintette a 2005 márciusában végrehajtott új alkalmazás, és az, hogy az alperes - mivel az új munkavállalóval elégedett volt - a kifogásolt munkát végző felperest választotta az eldöntött létszámcsökkentés végrehajtásakor.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.403/2007.)