4200 vámeljárás láncértékesítéssel

Tisztelt Adózóna! Magyarországi székhelyű társaságunk 3. országból importált terméket, melyet Belgiumban közvetett vám- és pénzügyi képviselő által 4200 eljárással vámkezelt, majd közvetlenül Lengyelországba szállított, értékesítési céllal. Az értékesítés láncügyletként történik: a magyar (importáló) társaságunk először német vevőnek, a német egy cseh partnernek, végül a cseh partner számlázza a végfelhasználó lengyel vevő felé. A belga pénzügyi képviselő a szerződés, megbízás, számla és lengyel vevő által igazolt CMR alapján befizette az importvámot, és kiállított egy technika áfa "bizonylatot" a lengyel ügyfél felé (EU értékesítésről). Normál esetben, ha társaságunk közvetlenül a lengyel vevő felé számlázna, akkor mi áfakörön kívüli számlát állítanánk ki az ügyletről, ugyanis a pénzügyi közvetett képviselő jelent helyettünk az importáfa és az EU-s értékesítés kapcsán. Azonban hogyan járnak el helyesen az értékesítési lánc többi közbenső (német és cseh) szereplői? A logika azt diktálná, hogy a 4200 eljárás okán minden "köztes szereplő" áfakörön kívül esik, hiszen ellenkező esetben az ügylet valamelyik félnél duplikálódna... Tudnak ezzel kapcsolatban valamilyen EU-rendeletet vagy iránymutatást javasolni? Illetve véleményük szerint helyes az általam leírt alapeljárás (import és EU-értékesítés kapcsán)? Köszönettel.