adozona.hu
BH 2025.1.20
BH 2025.1.20
Az Ebktv. a Pp. bizonyításra vonatkozó általános szabályaihoz képest speciális rendelkezést tartalmaz. A jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonsággal, és legalább állítani, hogy milyen módon van összefüggés a hivatkozott hátrány és a megjelölt védett tulajdonság között [az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. október 20-tól közalkalmazotti, majd 2021. március 1-jétől egészségügyi szolgálati jogviszonyban állt az alperessel egészségügyi ügyvitelszervező munkakörben. Munkaköri feladatait képezte többek között az általános ügyviteli feladatok ellátása, a betegnyilvántartási rendszer kezelése, a kórlapok nyilvántartása és kezelése, a zárójelentések rögzítése, adatgyűjtés ágazati statisztikákhoz, a napi egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó adminisztratív és dokumentatív feladatok ell...
BH 2025.1.20 Az Ebktv. a Pp. bizonyításra vonatkozó általános szabályaihoz képest speciális rendelkezést tartalmaz. A jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonsággal, és legalább állítani, hogy milyen módon van összefüggés a hivatkozott hátrány és a megjelölt védett tulajdonság között [az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2011. október 20-tól közalkalmazotti, majd 2021. március 1-jétől egészségügyi szolgálati jogviszonyban állt az alperessel egészségügyi ügyvitelszervező munkakörben. Munkaköri feladatait képezte többek között az általános ügyviteli feladatok ellátása, a betegnyilvántartási rendszer kezelése, a kórlapok nyilvántartása és kezelése, a zárójelentések rögzítése, adatgyűjtés ágazati statisztikákhoz, a napi egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó adminisztratív és dokumentatív feladatok ellátása és adatszolgáltatás a betegbiztosítási rendszerek felé. Az alperesnél a betegellátási tevékenység nyilvántartása az informatikai rendszer alkalmazásával történik, a felperes is ezt használta munkavégzése során. A rendszerhez adminisztrátori jogcímen volt hozzáférése.[2] Az alperes adatvédelmi szabályzata, valamint az informatikai rendszerére vonatkozó kiegészítő adatvédelmi szabályzata tartalmazta, hogy a járóbeteg szakrendeléseken az orvosok és az adminisztrátorok csak azon betegek adataihoz férhettek hozzá, amelyeket az adott szakrendelés beteglistájára felvettek. A listán szereplő betegek aznapi esetéhez minden adatot felvihettek, módosíthattak, törölhettek és később megtekinthettek, a későbbi adatbetekintést naplózták. A gyógykezelés során a beteg korábbi eseteivel kapcsolatban a saját szakrendelésen felvett valamennyi adat megtekinthető volt, a más betegellátási egységben felvett adatok esetében azok, amelyeket a beteg is megkapott (ambuláns kezelőlap, lelet, zárójelentés). Az orvosok és az adminisztrátorok azonos jogosítványokkal rendelkeztek az adathozzáférésben. Az osztályos adminisztrátorok a betegek felvételét és kódolását végezték, hozzáférhettek az osztály összes betegének adataihoz, az előző esetekhez kapcsolódó adatokhoz azonban csak naplózottan.
[3] A covid járvány kezdetekor - 2020 márciusában - az alperes külföldről hazaérkező és azonnal munkába álló alkalmazottról az a hír terjedt el, hogy covid fertőzött, intenzív osztályon kezelik. Ekkor a felperes - belépett az informatikai rendszerbe az érintett egészségügyi adatainak megtekintése végett. A felperes meghallgatásáról 2020. május 20-án és 2020. június 8-án készült jegyzőkönyv szerint a felperes elismerte, hogy betekintett az adatokba.
[4] Az alperes vizsgálata szerint az érintett 50 főből 24 fő esetén volt megállapítható a jogosulatlan adatbetekintés, ebből 15 fő ennek tényét sem ismerte el azzal az indokkal, hogy nem tartózkodott az épületben, az adatbetekintést a jelszava felhasználásával más végezte, 9 személy pedig elismerte a jogosulatlan adatbetekintés tényét.
[5] Az alperes a 2020. július 30-án kelt levelében 2020. augusztus 10-től kezdődően visszavonásig mentesítette a felperest a munkavégzési kötelezettség alól, és felfüggesztette az egészségügyi adatbázishoz és egyéb munkáltatói informatikai rendszerhez való hozzáférését, épületeit a felperes munkavégzés céljából nem látogathatta. Az intézkedés indoka szerint a felperes maga ismerte el, hogy 2020. március 26-án és 2020. március 31-én jogosulatlanul tekintett be betegadataiba, amellyel kapcsolatban adatvédelmi hatósági és nyomozási eljárás van folyamatban, így a felperes megbízhatósága megkérdőjeleződött. A felperes az intézkedésben foglaltaknak eleget tett.
[6] Az alperes 2021. február 22-től egészségügyi szolgálati munkaszerződést kötött a felperessel és 2022. január 1-jétől illetményemelésben részesítette.
[7] Az alperes a 2022. március 3-án kelt és a felperessel 2022. március 22-én közölt felmondással megszüntette a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát bizalomvesztésre hivatkozva. A felmondásban foglaltak szerint amiatt ingott meg a felperesbe vetett bizalma, hogy 2020. április 2-án jogosulatlanul tekintett be a rendszerbe, felhatalmazás nélkül nézte meg, illetve kérte le az egészségügyi adatait, erre megfelelő indokot nem szolgáltatott, ahhoz konkrét jogosultsága nem volt. Ezzel a felperes adatvédelmi incidenst valósított meg, megsértette az érintettek személyhez fűződő jogait, továbbá a munkaköri leírásának III.3.1/F. és C/1. pontjait, az Mt. 6. § (2) bekezdésében és az Mt. 52. § (1) bekezdés c)-d) pontjában foglalt kötelezettségeit. Az egészségügyi adatokba való betekintés lehetőségének jogával visszaélve, mások érdekeit figyelmen kívül hagyva indokolatlanul hátrányt okozott, amely súlyosan megingatta a munkáltatónak a munkavállalóba vetett bizalmát. A jogosulatlan iratbetekintéssel érintett másik két munkavállaló tekintetében az alperes írásbeli figyelmeztetést alkalmazott.
A felperes kereste, az alperes ellenkérelme
[8] A felperes a felmondás jogellenességére hivatkozva elsődlegesen egészségügyi szolgálati viszonya helyreállítását és elmaradt munkabére megfizetését, valamint sérelemdíj fizetését, másodlagosan a felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés, továbbá sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő. Elsődleges keresete tekintetében azt állította, hogy a felmondás indokolása nem volt valós és okszerű, illetve jogviszonya megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött. Védendő tulajdonságként nemét (nő), továbbá egyéb helyzetét nevezte meg, miszerint a megkülönböztetés alapja az volt, hogy "romániai születésű magyar", továbbá az alperesnél háttérmunkát végzett egészségügyi ügyvitelszervező munkakörben. Hátrányként a munkavégzés alóli hosszú idejű felmentését és annak következményeként egészségügyi szolgálati jogviszonya felmondással történt megszüntetését jelölte meg. Álláspontja szerint az adatvédelmi incidenst képező adatbetekintést végrehajtó alperesi munkavállalókkal volt összehasonlítható helyzetben. Állította, hogy két magyarországi születésű, orvos munkakörben dolgozó férfi kollégája azonos incidenst képező adatbetekintés után csupán figyelmeztetésben részesült, az ő jogviszonyát azonban megszüntették. Megítélése szerint felmentésének körülményei megvalósították a zaklatást.[9] Másodlagos kereseti követelése vonatkozásában előadta, hogy felmondása kizárólag a 2020. április 2-i adatbetekintésre vonatkozott, amikor csupán egy fő adatait nézte meg, így utóbb a felmondás indokolását bővítve nem róhatták a terhére a másik személy adataiba való betekintést. Csupán azt tudta megnézni, hogy az érintettet kezelik-e valamelyik osztályon, részletes adatokhoz nem fért hozzá. Kifogásolta, hogy az adatvédelmi oktatás elmaradt, illetve hiányos volt. Állította, hogy a munkáltató intézkedése joggal való visszaélést valósított meg, mivel az alperes célja a jogviszonya megszüntetése volt. A személyiségi jogsértés vonatkozásában kifejtette, hogy sérült a munkához való joga, mert a munkáltató megakadályozta a munkavégzését és a vele szemben alkalmazott eljárás sértette az emberi méltóságát.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Valósnak ítélte a felmondás indokát, mert a felperes szándékosan megszegte a jogviszonyából eredő kötelezettségét azzal, hogy vezetői személyes adataival visszaélt, abba jogosulatlanul betekintett. A munkavégzés alóli felmentés és a felmondás között eltelt hosszabb időtartamot azzal magyarázta, hogy az adatvédelmi incidenst a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál bejelentette és a rendőrségen feljelentést tett, ez utóbbi eljárás azonban elhúzódott, majd érdemi döntés nélkül felfüggesztették azt. Ezen túl az alperes szervezetében jelentős struktúraváltozás következett be, ami érintette a döntéshozatali folyamatokat.
[11] Az egyenlő bánásmód követelménye vonatkozásában alaptalannak ítélte a felperes azzal kapcsolatos álláspontját, hogy megszegte azt, illetve állította, hogy nem követett el olyan kötelezettségszegést, amelyre tekintettel a felperest sérelemdíj illetné meg. Előadta, hogy a felperes által megjelölt egyéb helyzet nem felel meg az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontjában foglaltaknak. Hivatkozott továbbá a felperes által megjelölt védett tulajdonságok és a felmondás közötti okozati összefüggés hiányára. Álláspontja szerint a felperes által összehasonlítható helyzetben levőként megjelölt két férfi orvos tagadta a rendszerbe való jogosulatlan belépést, őket azért részesítette a munkáltató figyelmeztetésben, mert a kódjukat nem tárolták más által nem hozzáférhető módon, így a velük szemben alkalmazott jogkövetkezmény nem a nemükkel és a beosztásukkal függött össze. Vitatta azt is, hogy a felperesnek bármely személyiségi joga sérült volna.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[12] Az elsőfokú bíróság az alperes jogellenes felmondására tekintettel helyreállította a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát és kötelezte az alperest 6 454 383 forint munkabér, 1 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság elsőként a felmondás indokolásának világosságát, valóságát és okszerűségét vizsgálta. Nem ítélte valósnak azt a felmondási indokot, hogy a felperes jogosulatlanul tekintette meg az alperes alkalmazottainak egészségügyi adatait, mivel a rendszerben csupán azt tudta megnézni, hogy az érintetteket kezelik-e valamelyik osztályon, a részletes betegadatokhoz nem fért hozzá, így esetében a jogosulatlan adatbetekintés nem valósult meg.[13] Rámutatott arra, hogy a felperessel azonos magatartást tanúsító két férfi orvos munkavállalóval szemben az alperes írásbeli figyelmeztetést alkalmazott, amelynek indokai a felperes felmondásával azonosak voltak, így nem életszerű, hogy kizárólag a felperessel szemben alkalmazta a munkáltató a legsúlyosabb jogkövetkezményt. Lényegesnek tekintette, hogy a felperesi magatartással összefüggő vizsgálat 2020. június végén lezártul, ehhez képest a felmondásra csupán 2022. március 22-én került sor, így nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a felmondáskor a bizalomvesztés mint ok fennállt, és emiatt nem volt szükség a felperes munkavégzésére. A felmentés és a vizsgálat között nem volt összefüggés, annak időtartama pedig kirívóan meghaladta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 55. § (2) bekezdésében foglalt 30 napos időtartamot.
[14] Az elsőfokú bíróság az Mt. 12. § (1) és (2) bekezdése, valamint az Ebktv. 7. § (1) bekezdése, valamint az Ebktv. 8-10. §-a alapján vizsgálta az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, kiemelve, hogy az Ebktv. 19. §-a speciális bizonyítási szabályokat tartalmaz. Megállapította, hogy a felperest terhelte a hátrány (jogviszonya megszüntetése) és a védett tulajdonság (nő, egyéb helyzet) valószínűsítése, míg a kimentés körében az alperesnek kellett bizonyítania, hogy megtartotta az Ebktv. és az Mt. irányadó rendelkezéseit, hiányzik az okozati összefüggés az állított hátrány és a védett tulajdonság között, vagy nem kellett megtartania azt.
[15] Egyetértett a felperessel abban, hogy az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti "egyéb helyzetnek" minősül az egészségügyi ügyviteli szervezői munkakörben való foglalkoztatása, nem tekintette azonban védett helyzetnek a felperes születési helyét. Összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalói csoportnak tekintette a Klinikán dolgozó azon két férfi orvost, akik szintén adatvédelmi incidens alapját képező magatartást tanúsítottak. Rámutatott, hogy az alperes nem bizonyította a védett tulajdonság és a hátrány közötti okozati összefüggés hiányát, a két orvos tanúként elismerte adatbetekintési próbálkozását és nem fogadta el azt az alperesi védekezést, hogy kizárólag a felperes tekintett bele több alkalommal két személy egészségügyi adataiba. Nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes eltérő kezelése észszerű és törvényes célt szolgált, illetve, hogy egészségügyi szolgálati jogviszonya megszüntetése nem állt összefüggésben a védett tulajdonsággal. Mivel az alperes intézkedése megállapítása szerint az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, ezért a jogviszonyát helyreállította. Megállapította továbbá, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát azzal, hogy az egyenlő bánásmódba ütköző módon szüntette meg a jogviszonyát, továbbá sérült a felperes munkához való joga, figyelemmel arra, hogy közel két évig felmentette őt a munkavégzési kötelezettség alól, ezért sérelemdíj fizetésére kötelezte az alperest.
[16] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, mellőzte a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonya helyreállítására vonatkozó rendelkezését és az alperes kötelezését 6 454 383 forint munkabér megfizetésére, az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 800 000 forintra szállította le és kötelezte az alperest 997 166 forint felmondási időre járó távolléti díj és 1 686 117 forint végkielégítés megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[17] Megállapította, hogy az alperes a felmondást egyértelműen bizalomvesztésre alapította és annak indokaként azt jelölte meg, hogy a felperes jogosulatlanul tekintett be az alperes alkalmazottainak egészségügyi adataiba. Nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felmondás indoka valótlan volt figyelemmel arra, hogy a felperes az érintettek egészségügyi adatait bizonyíthatóan nem töltötte le, nem tekintette meg, és illetéktelen személyeknek sem adhatta tovább. Kifejtette, nem annak a körülménynek volt jelentősége az adott esetben, hogy a felperes kinek az egészségügyi adatait nem töltötte le, hanem annak, hogy nem a munkaköréhez tartozó konkrét feladatai elvégzése, munkaköri kötelezettségei teljesítése érdekében tekintett be az informatikai rendszerbe az egészségügyi adatok megszerzése céljából, saját bevallása szerint kíváncsiságból, erre irányuló munkáltatói felhatalmazás nélkül kívánta a munkahelyi felettesei adatait megtekinteni. A másodfokú bíróság szerint közömbös, hogy ténylegesen milyen egészségügyi adatok kerültek/kerülhettek a birtokába, azokat letöltötte és más személynek továbbadta-e, mivel az egészségügyi adatok bizonyos körének megszerzése már megvalósította a jogosulatlan adatbetekintést és e visszaélésszerű magatartás alkalmas volt arra, hogy a munkáltatóban a bizalomvesztés objektíve megvalósuljon. A munkáltató a felmondás indokaként "az egészségügyi adatokba való betekintés lehetőségének jogával való visszaélést" jelölte meg és ez megvalósult. Ennek megfelelően a felmondás indokolását valósnak tekintette.
[18] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a körben, hogy az alperes bizalomvesztése 2020 tavaszán bekövetkezett, a felmondást azonban csak 2022. március 22-én közölte a felperessel, így bár a felmondás indoka valós volt, de az nem tekinthető okszerűnek, így sérti az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglalt követelményt. Nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság az alperesnek e körben kifejtett védekezését, továbbá értékelte, hogy a felmentés időtartama alatt a munkáltató egészségügyi szolgálati jogviszonyt létesített a felperessel közalkalmazott jogviszonya megszüntetése helyett.
[19] Az egyenlő bánásmód megsértése körében a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresetében védett tulajdonságként nemét (nő), egyéb helyzetként pedig származási helyét, továbbá azt jelölte meg, hogy az alperesnél egészségügyi ügyvitelszervezői munkakörben háttérmunkát végzett. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte védett tulajdonságként a származási helyet, ezért azt nem vizsgálta.
[20] Ezzel szemben felperes nemét védett tulajdonságnak tekintette az elsőfokú bíróság, azonban nem fejtette ki ítélete indokolásában, hogy e védett tulajdonsága miatt részesült-e a felperes más munkavállalókhoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Rögzítette, hogy a felperes a fellebbezési ellenkérelmében utalt ugyan az ítélet ezen hiányosságára, azonban jogorvoslati kérelmet e körben nem terjesztett elő. Megjegyezte, hogy a felperes keresetében csupán állította azt, hogy neme miatt érte őt hátrány, de nem tett állítást abban a körben, hogy őt női mivolta miatt különbözették meg hátrányosan. A bíróság megállapítása szerint e hivatkozása abban az esetben lehetett volna megalapozott, ha az alperes a felperes mellett kizárólag női munkavállalók munkaviszonyát szüntette volna meg a felperesével azonos indokra alapítva, ellenben a felperesével azonos kötelezettségszegést megvalósító férfi munkavállalók esetében enyhébb szankciót alkalmazott volna. A felperes összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóknak az adatvédelmi incidenst megvalósító magatartást tanúsító munkavállalókat tekintette, arra azonban nem volt adat, hogy az ilyen jogosulatlan adatbetekintést megvalósító és elismerő kilenc főből hány nő és hány férfi munkavállaló volt.
[21] Nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság azt, hogy az elsőfokú bíróság további védett tulajdonságként a felperesi munkavégzés háttér jellegét védett tulajdonságként, egyéb helyzetként ítélte meg. Utalt az e körben kialakult egyértelmű bírói gyakorlatra, illetve az Alkotmánybíróság egyik döntésére. A felperes más feladatokat látott el mint az általa összehasonlítható helyzetben lévőként megjelölt orvosok, az általa ellátott munkakör nem értelmezhető csoportképező tulajdonságként, nem minősül olyan tulajdonságnak, amely a személyisége lényegi vonását alkotná és egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolná. Ilyen védett tulajdonság megállapíthatóságának hiánya miatt az alperest e körben bizonyítás nem terhelte. Mivel az alperes nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, nem volt lehetőség az Mt. 83. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazására és a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyának helyreállítására, ezért a másodfokú bíróság eltérő jogkövetkezményt alkalmazott.
[22] A személyiségi jogsértés körében azt állapította meg, hogy sérült a felperes munkához való joga és emberi méltósága azzal, hogy az alperes jogellenes magatartása folytán a felperes közel két évig nem tudott munkát végezni, ez idő alatt bizonytalanságban tartotta őt a munkáltató. Figyelemmel volt arra is, hogy a jogviszony megszüntetése során az alperes nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, továbbá értékelte azt a körülményt, hogy a helyzet kialakulásában jelentős mértékben közrehatott a felperes, így csökkentette az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a felperes jogviszonyát a Kúria állítsa helyre és kötelezze az alperest a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 521. §-a alapján felemelt 9 826 617 forint elmaradt munkabér, továbbá a csatlakozó fellebbezési kérelem szerint 4 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére. Másodlagosan kérte, hogy a Kúria utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. § (2) bekezdését, 358. § (5) bekezdését, 370. § (1) bekezdését, a 4. § (2) bekezdését, 279. § (1) és (2) bekezdését, 346. § (5) bekezdését, továbbá az Ebktv. 7. és 22. §-át, 19. § (1) bekezdés a) és b) pontját, és eltér a Kúria Mfv.I.10.517/2014/4. számú precedensképes határozatban foglaltaktól.[24] Előadta, hogy keresetében védett tulajdonságként nevezte meg többek között női nemét, amit az alperes az elsőfokú eljárásban nem vitatott és e körben érdemi védekezést nem adott elő. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság csupán az egyéb helyzet, mint védett tulajdonság körében vezette le, hogy miért sértette meg az alperes az egyenlő bánásmód követelményét. Állította, hogy az alperes a női nem mint védett tulajdonság vonatkozásában nem tett eleget a jogszabály által rá hárított bizonyítási kötelezettségnek, ezt pedig a másodfokú bíróság nem pótolhatta. Az alperes fellebbezését csak az egyik védett tulajdonsága, a háttér jellegű munka végzése miatti ítéleti megállapítással szemben terjesztette elő, így a Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülvizsgálati jogköre csak erre vonatkozhatott. Állította, hogy az alperes fellebbezésében kizárólag az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzet mint védett tulajdonság hiányával kapcsolatos érvelést adott elő, erre hivatkozva kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását. Ez a felperesi álláspont szerint olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére. Állította, hogy a másodfokú bíróság nem pótolhatta az alperesre jogszabály által rótt bizonyítási terhet, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. § (2) bekezdését, a Pp. 4. § (2) bekezdését, valamint az Ebktv. 7. §-ának és 22. §-ának rendelkezéseit is.
[25] Kifogásolta a felperes, hogy a másodfokú ítélet az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a) és b) pontjába ütközik, továbbá eltér a kiforrott joggyakorlattól (Kúria Mfv.I.10.517/2014/4.), mivel azt rögzítette, hogy "a felperes keresetében csupán állította, azt azonban nem valószínűsítette, hogy női neme miatt őt hátrány érte". Előadta, hogy valószínűsítési kötelezettsége arra vonatkozott, hogy hátrány érte és a jogsértéskor védett tulajdonsággal rendelkezett, amely nem volt vitatott a felek között, s a törvény nem hárította rá a hátrány és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés bizonyításának kötelezettségét, ez a munkáltató kötelezettsége volt. Megállapítása szerint sem a jogszabály, sem a bírói ítélkezési gyakorlat alapján nem követelmény, hogy több személynek kellene hátrányt elszenvednie a diszkriminációhoz, az pedig igazolt, hogy két férfi orvos jogosulatlan adatbetekintővel szemben ugyanazon kötelezettségszegés miatt enyhébb szankciót alkalmazott az alperes, az írásbeli figyelmeztetésükre ugyanazon magatartás miatt került sor, ami miatt a felperes jogviszonyát megszüntették. A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan iratellenes mérlegelésével a jogerős ítélet a felperes álláspontja szerint sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését.
[26] A felülvizsgálati érvelés szerint szintén a Pp. 279. § (1) bekezdését sértő módon értékelte a másodfokú bíróság a munkavégzés háttér jellege mint védett tulajdonság körében a bizonyítékokat. Mindez álláspontja szerint a személyiségébe beépülő, annak lényegi vonását alkotó jellemzőnek tekinthető, nehezen megváltoztatható tulajdonság, a sérülékeny társadalmi csoporthoz tartozása pedig abban ragadható meg, hogy az ilyen munkakörben munkát végző munkavállaló kevésbé képes saját érdekei védelme érdekében önállóan és hatékonyan fellépni. Mindezekre tekintettel a felperes jogviszonya helyreállítására tett indítványt.
[27] A sérelemdíj körében kifejtette, hogy amennyiben a Kúria jogviszonyát helyreállítja, úgy az egyenlő bánásmód megsértése okán igényelt sérelemdíj is megalapozott, a másodfokú bíróság pedig nem adta kellő indokát annak, hogy miért nem emelte fel annak mértékét, sértve ezzel a Pp. 279. § (1) bekezdését. Kifogásolta, hogy az alperes kirívóan hosszú ideig tartotta bizonytalanságban munkavégzés alóli felmentése időtartama alatt és indokolatlanul értékelte azt, hogy közrehatott a kötelezettségszegésben. Kifogásolta azt is, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság nem tért ki a csatlakozó fellebbezésében a sérelemdíj körében hivatkozott minden érvelésére.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Állította, hogy az egész elsőfokú ítéletet támadta a fellebbezésében, amikor annak I/1. pontjában kérte a másodfokú bíróságot, hogy a felperes kereseti kérelmét utasítsa el, és állapítsa meg, hogy a felperesi jogviszony felmondással történt megszüntetése jogszerű volt, az alperes az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg. Erre figyelemmel indokolatlanul állította álláspontja szerint a felperes, hogy az elsőfokú ítélet bármely rendelkezése jogerőre emelkedett volna.
[29] Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az Ebktv. 19. §-a alapján a perben a felperesnek a hátrányt és a védett tulajdonságot kellett valószínűsítenie, ítéletében azonban nem fejtette ki, hogy a női nem védett tulajdonsága miatt részesült-e a felperes más munkavállalókhoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban, nem mondta ki, hogy e körben megsértette volna az egyenlő bánásmód követelményét. E tényt a felülvizsgálati kérelemében a felperes is elismerte. Vitatta, hogy a másodfokú bíróság olyan súlyos eljárási szabálysértést követett el, amely az ítéletének hatályon kívül helyezését indokolná. Utalt a Pp. 369. § (3) bekezdése d) pontjára, amely a másodfokú bíróságot mérlegelési joggal ruházza fel és állította, hogy a másodfokú bíróság ez alapján dönthet a felülbírálat során olyan kérdésekben is, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott. A Pp. 341. § (1) bekezdésében foglalt ítélet teljessége elvének követelményére figyelemmel a másodfokú bíróság felülvizsgálati jogkörében e követelménynek tett eleget, a Pp. 369. § (3) bekezdés a), c) és e) pontja alapján.
[30] Az eljárás során állította, hogy a felperes női nemének nem volt jelentősége a felmondás körében, nem volt kihatással az ügy érdemére. Előadta, hogy e kérdésre több beadványában előkészítő iratában kitért és amellett érvelt, hogy az okozati összefüggés nem állt fenn. A munkáltatói jogkör gyakorlója is kiemelte, hogy nem történt diszkrimináció, e körülménynek maga a felperes is ellentmondott személyes meghallgatása során. Kifogásolta, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha fennáll a hátrányos megkülönböztetés látszata, ebben az esetben keletkezik bizonyítási kötelezettség a munkáltatónál, de az adott esetben minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani a bizonyítási eljárás eredményeként, hogy a női nem tekintetében nem érte hátrányos megkülönböztetés a felperest. Előadta továbbá, hogy a felperes által összehasonlítható csoportként megjelölt két férfi tekintetében igazolta, hogy a munkavégzésükhöz tartozott az adatbetekintés és tanúvallomásukban hivatkoztak arra, hogy a fertőzöttség elkerülése okán végezték a betekintést, míg a felperes maga nyilatkozott arról, hogy kíváncsiságból szegte meg az adatvédelmi szabályokat.
[31] Állította, hogy a felperes fokozottan bizalmi munkakörben állt alkalmazásban és nem a munkájához kapcsolódó okból tekintett be az adatokba megsértve az adatvédelmi szabályokat. A fegyelmi büntetések mértékének megállapításánál az egyéniesítés körében azt értékelte az alperes, hogy a felperes két személy egészségügyi adatait tekintette meg és ennek érdekében a rendszerben több ízben jogosulatlanul lépett be, míg a többi betekintőnél csak egy személy vonatkozásában merült fel adattitoksértést.
[32] Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdését, a bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása helyes volt. A felperes nem volt besorolható a háttérmunkát végző sérülékeny munkatársak körébe, maga is akként nyilatkozott, hogy helyettesíteni érdemben őt feladatkörében más kolléga nem nagyon tudta. Felülmérlegelésre egyébként szűk körben van lehetőség. Vitatta a felülvizsgálati kérelem azzal kapcsolatos indítványát is, hogy a Kúria felemelt összegben kötelezze az alperes az elmaradt munkabér megfizetésére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó, korlátozottan igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amelyre kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással van lehetőség. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított sérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.
[34] A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a női neme mint védett tulajdonság miatt történt diszkrimináció vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett, mivel az alperes e körben nem terjesztett elő fellebbezést. Sérelmezte, hogy ennek ellenére a másodfokú eljárás tárgyát képezte ez a kérdés is. A Kúria nem találta megalapozottnak a felperes ezzel kapcsolatos kifogását. Az alperes fellebbezésében azt állította, hogy a felperes jogviszonya felmondással történt megszüntetése jogszerű volt, nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét ezért a kereset elutasítását kérte. Az alperes jogorvoslati kérelme az ítélet valamennyi rendelkezését támadta, annak egyetlen rendelkezése sem emelkedett jogerőre, így a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 2. § (2) bekezdését, 358. § (5) bekezdését illetve 370. § (1) bekezdését.
[35] A felperes a keresetében védett tulajdonságként nemét (nő), egyéb helyzetként származási helyét, továbbá azt jelölte meg, hogy az alperesnél egészségügyi ügyvitelszervezői munkakörben háttérmunkát végzett. Az elsőfokú bíróság nem értékelte védett tulajdonságként a felperes származási helyét, amit a felperes csatlakozó fellebbezésében nem kifogásolt, így azt a másodfokú bíróság sem vizsgálta eljárása során. Védett tulajdonságnak tekintette azonban a bíróság a felperes nemét, azonban ítélete indokolásában nem fejtette ki azt, hogy e védett tulajdonsága miatt részesült-e a felperes más munkavállalókhoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. A felperes bár fellebbezési ellenkérelmében utalt az ítélet ezen hiányosságára, csatlakozó fellebbezésében ezt nem sérelmezte. A másodfokú bíróság e tény megállapítása mellett rögzítette: önmagában az, hogy a felperes álláspontja szerint vele összehasonlítható helyzetben lévő két férfi orvos jogviszonyát nem szüntette meg az alperes, nem ad alapot az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítására a felperes e védett tulajdonsága (neme) alapján.
[36] A polgári perben a bizonyítás általános szabályait a Pp. XVII. fejezete határozza meg. A Pp. 265. § (1) bekezdése szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el, továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli.
[37] A diszkrimináció miatt indított eljárásokban a sérelmet szenvedett fél hátrányos helyzetére figyelemmel az Ebktv. a Pp. bizonyításra vonatkozó általános szabályaihoz képest speciális rendelkezéseket tartalmaz. Ennek megfelelően az Ebktv. 19. § (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget és a jogsértéskor rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Emellett legalább állítania kell, hogy milyen módon van összefüggés a hivatkozott hátrány és a 8. §-ában meghatározott valamely tulajdonság között. Ugyanezen jogszabályi rendelkezés (2) bekezdése szerint pedig az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményeit megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani [az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény 1. pont, Mfv.II.10.134/2019/5., Mfv.II.10.276/2014/5.]. Ezt az álláspontot erősítette meg a Kúria a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Mfv.I.10.517/2014/4. számú döntésében is.
[38] Ennek megfelelően a perbeli esetben a felperesnek kellett valószínűsítenie, hogy az alperesnél jogsérelmet szenvedett és rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott valamely tulajdonsággal, neki kellett megjelölnie az összehasonlítható helyzetben lévő csoportot, illetve legalább állítást tennie arra, hogy milyen összefüggés van a hivatkozott hátrány és védett tulajdonsága között.
[39] A felperes azt állította, hogy női neme és a munkáltatónál betöltött munkaköre miatt szüntették meg az egészségügyi szolgálati jogviszonyát, összehasonlítható helyzetben lévő csoportként pedig az adatvédelmi incidenst képező adatbetekintéseket végrehajtó alperesi munkavállalókat jelölte meg. A hivatkozott hátrány és a női nem mint védett tulajdonság közötti összefüggés tekintetében azonban egymásnak ellentmondó állításokat tett, amely szerint: "én valóban nem éreztem semmilyen hátrányát sem annak, hogy nő vagyok, sem annak, hogy romániai származású, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy a munkaviszonyom megszüntetéséhez minek volt köze, mert arra nem láttam magyarázatot, hogy ugyanazon magatartás és adatbetekintés miatt az én jogviszonyomat miért szüntették meg, másokét pedig miért nem." Mindemellett a felperes által összehasonlítható helyzetben lévő csoportként megjelölt 9 fő jogosulatlan betekintő közül nemcsak a felperes, hanem továbbá 3 személy nő volt, akik jogviszonyát szintén nem szüntette meg az alperes.
[40] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság megállapítása szerint nem minősült az Ebktv. szerinti védett tulajdonságnak a felperes által ellátott munkakör háttér jellege.
[41] A Kúria számos ítéletében kifejtette és 4/2017. (XI. 28.) KMK véleménye 3. pontjában is rögzítette, hogy az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti "egyéb helyzet" mint védett tulajdonság kereteit fontos minél pontosabban meghatározni, mivel annak tág értelmezése a diszkriminációs eljárás során alkalmazandó speciális bizonyítási szabályok indokolatlan kiterjesztésével járna. Az egyén által nem vagy nagy nehézségek által befolyásolható, a személyiség lényegi vonását adó jellemzők alapján egy adott csoporthoz tartozás miatt alkalmazott hátrány kiküszöbölését szolgálja. Az Alkotmánybíróság is több döntésében [42/2012. (XII. 20.) AB határozat, 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat] vizsgálta a védett tulajdonságok jellegét. Mindezek alapján megállapítható, hogy az egyéb helyzetnek két fő fogalmi kritériuma van: az tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához, és az egyént egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja.
A bíróságnak az eset összes körülményét figyelembevéve kell vizsgálnia azt, hogy e feltételek fennállnak-e.
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróságnak e körben lefolytatott vizsgálata megalapozatlan volt, a bizonyítékokat a Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütköző módon értékelte és állapította meg e körben a tényállást. A Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban a Kúria rámutat, hogy a felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli jogorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok, a felek személyes előadása, a bizonyítékok megállapítása és egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Pfv.I.21.532/2019/7., Pfv.II.20.280/2022/10., Pfv.VII.20.669/2022/5.).
[43] A perbeli esetben ilyen eljárási szabálysértés nem történt. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat értékelve, illetve az egységes bírói gyakorlatot is szem előtt tartva helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a felperes kiemelt pozíciót töltött be, érdekei védelmére képes volt, nem minősült sérülékeny társadalmi csoporthoz tartozónak, ezért az általa betöltött munkakörre tekintettel elfoglalt helyzete nem minősült az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetnek. A felperes nem tudta valószínűsíteni, hogy az Ebktv. 19. § (1) bekezdésének megfelelően rendelkezett olyan védett tulajdonsággal, amellyel kapcsolatban őt hátrány érte, így az alperesnek nem kellett bizonyítania azt, hogy a felmondás során megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetve azt nem volt köteles megtartani. Mindezekre figyelemmel jogszerűen alkalmazta a másodfokú bíróság a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésére figyelemmel az Mt. 83. § (1) bekezdés a) pontja helyett az Mt. 82. § (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseit és mellőzte a felperes jogviszonya helyreállítását.
[44] Osztotta a Kúria a másodfokú bíróságnak a sérelemdíj mértéke vonatkozásában kifejtett álláspontját is. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy sérült a felperes munkához való joga és emberi méltósága, mivel a munkáltató indokolatlanul hosszú időre mentesítette a felperest a munkavégzési kötelezettség alól, bizonytalan helyzetben tartva őt. Emellett azonban az elsőfokú bíróság nem értékelte a sérelemdíj összege megállapítása során a felperes jogsértő magatartását, illetve azt a körülményt, hogy a munkáltató a jogviszony megszüntetése során megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:52. § (3) bekezdésében és a Pp. 279. § (1) bekezdésében írt mérlegelési követelményeknek megfelelően jutott arra a következtetésre, hogy a munkához való jog és az emberi méltóság megsértése folytán a felperest ért hátrányok kompenzálására 800 000 forint áll a felperes által elszenvedett hátránnyal arányban álló összegnek, ezért jogsértés nélkül szállította le az elsőfokú bíróság által meghatározott sérelemdíj összegét.
[45] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta a csatlakozó fellebbezésében a sérelemdíj összegszerűsége körében leírt valamennyi indokát, sértve ezzel Pp. 346. § (5) bekezdését, a felhozott érveit nem cáfolta meg. A Pp. 346. § (5) bekezdése értelmében az ítélet jogi indokolásában röviden elő kell adni az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A jogi indokolás tartalmazza azokat az okokat is, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától, vagy az arra irányuló indítványt elutasította.
[46] Az ítélet megalapozottságát annak indokolása biztosítja a való tényállás megállapításával és a vonatkozó anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával. A bíróság indokolási kötelezettségének eleget tesz, ha logikusan, jogilag is követhetően kifejti a döntést megalapozó jogi érveit, utalva az irányadónak vett jogszabályokra, megjelölve, hogy mi volt az oka az alkalmazásuknak. Ezzel egyező álláspontot tükröz az Alkotmánybíróság 26/2020. (XII. 2.) AB határozatának [22] bekezdése is, amely szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. Az ítéletnek tehát a felek által felvetett, az ügy elbírálása szempontjából lényeges jogkérdésekre kell kitérnie, míg a döntéshez szorosan nem tartozó okfejtés felesleges. Csak a szükséges mértékben kell az ítélet indokolásában feltüntetni a tényállást, a pertörténetet és a jogi indokolást, valamint foglalkozni a felek részéről előterjesztett és nem teljesített bizonyítási indítványokkal, egyéb kérelmekkel, hivatkozásokkal.
[47] A Kúria álláspontja szerint a jogerős döntés e kívánalmaknak megfelelt. A másodfokú bíróság megjelölte azt a jogkérdést, amiben döntött. Felsorolta azokat a jogszabályhelyeket, amelyre alapította a határozatát és azokat a bizonyítékokat, amelyeket döntése meghozatala során értékelt. Határozatában részletesen elemezte, hogy a sérelemdíj mértékének megállapítása során milyen körülményekre volt tekintettel, így határozata e körben is megalapozott volt.
[48] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.V.10.018/2024/4.)