adozona.hu
BH 2024.6.148
BH 2024.6.148
A befizetett járulékok elévülési időn túl történő visszaigénylésére a Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján akkor van lehetőség, ha a természetes személynek az érintett biztosítási időszakkal együtt az ellátásra való jogosultsága nem állapítható meg [2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 78. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a hivatalból indult adategyeztetési eljárásban 2021. november 30-án meghozott határozatában megállapította, hogy a felperes az 1980. szeptember 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 39 év 179 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik. A döntésben a felperesnek az önkéntes tűzoltóságnál egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásából származó jövedelme nem került rögzítésre, ezzel összefüggésben a határozat a társadalombizto...
BH 2024.6.148 A befizetett járulékok elévülési időn túl történő visszaigénylésére a Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján akkor van lehetőség, ha a természetes személynek az érintett biztosítási időszakkal együtt az ellátásra való jogosultsága nem állapítható meg [2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 78. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a hivatalból indult adategyeztetési eljárásban 2021. november 30-án meghozott határozatában megállapította, hogy a felperes az 1980. szeptember 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 39 év 179 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik. A döntésben a felperesnek az önkéntes tűzoltóságnál egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásából származó jövedelme nem került rögzítésre, ezzel összefüggésben a határozat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdésére, 43. § (1) bekezdésére, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: régi Tbj.) 31. § (6)-(7) bekezdéseire hivatkozott.[2] A felperes e határozat megállapításaira figyelemmel 2022. december 16-án az önkéntes tűzoltóságánál munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében 2006. január 1-től 2011. december 31-ig terjedő időben tartozatlanul megfizetett, összesen 1 122 777 forint nyugdíjjárulék visszaigénylésére irányuló kérelmet terjesztett elő az alperesnél.
[3] A felperes kérelmét az alperes a 2023. március 16-án meghozott határozatával elutasította. A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 78. §-ában rögzített, az elévülési idő figyelmen kívül hagyására irányuló eljárás feltételeinek fennállását vizsgálva megállapította, hogy a felperes által megjelölt időszak szolgálati időként került elismerésre, ezért a Tbj. 78. § (4) bekezdése alapján - figyelemmel a Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint (2) bekezdésére is - a kérelem nem volt megalapozott.
A felperes keresete és az alperes védirata
[4] A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a tartozatlanul megfizetett 1 122 777 forint nyugdíjjárulék visszafizetését kérte. Hivatkozása szerint korábban az önkéntes tűzoltóság a régi Tbj. 31. § (6)-(7) bekezdéseit helytelenül alkalmazta, és alaptalanul fizetett nyugdíjjárulékot, valamint tagdíjat is utána, ezért a Tbj. 78. § (1), (2) és (4) bekezdései alapján a tartozatlanul megfizetett nyugdíjjárulék visszaigénylését jogszerűen követelte.[5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Tbj. 78. § (4) bekezdéséből az vezethető le, hogy amennyiben az érintett időszak szolgálati időként történő figyelembevételének a Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti feltételei fennállnak - azaz az érintett biztosítási időszakkal együtt az ellátásra való jogosultság megállapítható - az érintett biztosítási időszak szolgálati időként ismerhető el. A felperes munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya azonban e szabály alapján szolgálati időként nem volt elismerhető. Az érintett időszak után tévesen megfizetett járulék visszaigénylésére azért sincs mód, mert az adott jogviszony a régi Tbj. 2006. január 1-től 2011. december 31-ig hatályos 31. § (6)-(7) bekezdésére tekintettel járulékfizetési kötelezettséget nem eredményezhetett, így biztosítási jogviszonyt sem keletkeztetett, ezért a párhuzamosan fennálló, biztosítási jogviszonyt eredményező hivatásos szolgálati viszony került elismerésre szolgálati időként.
A bíróság ítélete
[6] A bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a régi Tbj. 31. § (6)-(7) bekezdés rendelkezései ellenére tartozatlanul megfizetett nyugdíjjárulék visszafizetésére vonatkozó kérelmet elutasító alperesi döntés jogszerű volt-e, a Tbj. 78. § (1) és (2) bekezdése szerinti elévülési idő figyelmen kívül hagyására, valamint a nyugdíjjárulék visszaigénylésére vonatkozó törvényi feltételek a felperes esetében az érintett időszak tekintetében fennálltak-e.[7] A bíróság a régi Tbj. 31. § (1) és (7) bekezdése, valamint a 24. § (4) bekezdése, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 30. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a régi Art. korábbi szabályozása nem tartalmazott arra vonatkozóan konkrét előírást, hogy a munkáltató által tévesen levont járulékokat a biztosított hogyan igényelheti vissza, ami a jogbiztonság és a jogállamiság elvét is sértette. A Tbj. 78. §-ának törvényi indokolása szerint az új rendelkezés célja az, hogy a nyugdíjjárulékkal kapcsolatos ügyekben az általánosan érvényes - 5 éves - elévülési idő bizonyos esetkörökben ne legyen alkalmazandó. A jogalkotó e jogintézmény bevezetésével kívánta szabályozni azt a helyzetet, amikor a foglalkoztató tévesen avagy jogalap nélkül vonta le és fizette be a nyugdíjjárulékot a nyugdíjalapba. Ezen esetekben a foglalkoztató és a foglalkoztatottnak vagyoni hátrányt okozott, amelynek kompenzációja a jogbiztonság érdekében nem lehet korlátlan, a jogalkotó meghatározott törvényi feltételek megvalósulásához kötheti azt. E feltételek hiányában a foglalkoztatott a nem vitatottan jogalap nélkül levont nyugdíjjárulék összegét sem igényelheti vissza a Nyugdíjbiztosítási Alapból.
[8] A bíróság megállapította, hogy a Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján a felperes kizárólag akkor lenne jogosult a Nyugdíjbiztosítási Alap javára jogalap nélkül befizetett járulék visszaigénylésére, ha az adott időszakban ellátásra való jogosultsága nem állapítható meg. A Tbj. 78. § (4) bekezdése alapján ugyanis csak akkor lehet a tartozatlanul megfizetett nyugdíjjárulék összegét visszaigényelni és visszafizetni, ha megállapítható olyan időszak, amely időszakot nem lehet szolgálat időként figyelembe venni. A Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti visszaigénylésre akkor van lehetőség, ha a Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglaltak nem teljesülnek. Tekintettel arra, hogy a felperes esetében ezen feltétel teljesült - mert az ellátásra való jogosultságát a hivatásos szolgálati viszonyára figyelemmel megállapították -, az elévülési időn túli időszakra vonatkozóan tartozatlanul megfizetett nyugdíjjárulék visszautalása iránti kérelmét az alperes jogszerűen utasította el.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását kérte az alperes perköltségben marasztalása mellett. Álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte a Tbj. 78. § (2) és (4) bekezdésének rendelkezéseit. A Tbj. 78. § (1) bekezdésének a) pontja, a (2) bekezdés a) pont ab) alpontja, valamint (4) bekezdése alapján jogosult a befizetett járulék visszaigénylésére, tekintettel arra, hogy a régi Tbj. 31. §-ának rendelkezéseit az önkéntes tűzoltóság helytelenül alkalmazta.[10] A felperes érvelése szerint a bíróság által levezetett indokolás arra az esetre vonatkozik, ha a munkavállalónak nincs a nyugdíj megállapításához elegendő szolgálati ideje és a további jogviszonyban eltöltött szolgálati idővel együtt jogosult csak nyugellátásra. A felperes esetében azonban a másodlagos jogviszonyban eltöltött időtartam nélkül is megállapítható a nyugellátásra való jogosultság, így kizárólag a Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti visszaigénylés alkalmazandó.
[11] A Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjának nem előfeltétele a Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjának alkalmazhatósága, a két alpont viszonya vagylagos. Az aa) alpont azokon a személyeken kíván segíteni, akiknek nincs elegendő szolgálati idejük az ellátásra való jogosultság megállapításához. A felperes elegendő szolgálati idővel rendelkezik, és kizárólag a nyugdíjjárulék került tőle jogszerűtlenül levonásra, ezért kérelmére az ab) alpont alkalmazandó.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[14] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet helytállóan értelmezte-e a Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pontját, (2) bekezdés a) pont ab) alpontját, valamint (4) bekezdését.
[15] A Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Art.-ban meghatározott elévülési idő figyelmen kívül hagyására a nyugdíj-megállapító szervek hatáskörébe tartozó ügyekben akkor van lehetőség, ha a természetes személy Tbj. 6. §-a vagy régi Tbj. 5. §-a szerinti biztosításának nem kellett volna fennállnia és ő vagy foglalkoztatója eleget tett társadalombiztosítási kötelezettségének és járulékfizetés történt.
A Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pontja értelmében az Art.-ban meghatározott elévülési idő figyelmen kívül hagyásával a természetes személynek lehetősége van arra, hogy az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben
aa) ha az a) ponttal érintett biztosítási időszakkal együtt az ellátásra való jogosultsága megállapítható, akkor ezen időszak szolgálati időként történő elismerését kérje,
ab) az aa) pont szerinti esettől eltérően a Nyugdíjbiztosítási Alap javára befizetett járulékokat visszaigényelje.
A Tbj. 78. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a nyugdíj megállapításért felelős szerv megvizsgálja, hogy fennállnak-e az érintett időszak szolgálati időként történő figyelembe vételének a (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti feltételei. Ha megállapítható olyan időszak, amely időszakot nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a nyugellátás megállapításához, a nyugdíj megállapításért felelős szerv a nyilvántartásában szereplő adatok alapján határozattal megállapítja a szolgálati időként figyelembe nem vehető időszakot és az erre tekintettel tartozatlanul megfizetett nyugdíjjárulék összegét, amelyet a Magyar Államkincstár a természetes személy részére kifizeti.
[16] Amint arra a bíróság a jogerős ítéletben helytállóan rámutatott, a Tbj. 78. §-a bevezetésének célja az volt, hogy a természetes személy az adókra és járulékokra általánosan érvényes 5 éves elévülési idő elteltével is visszaigényelhessen járulékot. E kivételes, az időmúlás igényérvényesítésre ható következményét áttörő szabály azonban csak a törvényben meghatározott estekben érvényesülhet. A Tbj. 78. §-a valamennyi idevágó rendelkezését együttesen értékelve az állapítható meg, hogy azok nem teszik lehetővé valamennyi, jogalap nélkül befizetett járulék visszakövetelhetőségét.
[17] A Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pontjából az következik, hogy amennyiben a természetes személy biztosításának nem kellett volna fennállnia, és a járulékfizetés mégis megtörtént [Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pont], úgy meg kell vizsgálni, hogy az érintett biztosítási időszakkal együtt az ellátásra való jogosultsága megállapítható-e, mert akkor lehetősége van arra, hogy ezen időszak szolgálati időként történő elismerését kérje [Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont aa) alpont]. A befizetett járulékok visszaigénylésére a természetes személynek akkor nyílik lehetősége, ha az érintett biztosítási időszakkal együtt az ellátásra való jogosultsága nem állapítható meg [Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja]. A befizetett járulék tehát az elévülési időn túl csak abban az esetben követelhető vissza, ha az ellátásra való jogosultság a befizetéssel érintett biztosítási időszakkal együtt nem állapítható meg. Ezt az értelmezést erősíti a Tbj. 78. § (4) bekezdése, amely a nyugdíj megállapításért felelős szerv részére annak vizsgálatát írja elő a tartozatlanul megfizetett nyugdíjjárulék visszafizetése esetén, hogy az érintett időszakot szolgálati időként figyelembe lehet-e venni a nyugellátás megállapításához.
[18] A felperesnek az önkéntes tűzoltóságnál további jogviszonyból származó jövedelme után - a perbeli időszakban - nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége nem volt [régi Tbj. 31. § (7) bekezdése], így a Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeknek megfelelt.
[19] A Tbj. 78. § (2) bekezdése lehetőséget biztosít a természetes személynek, hogy a Tbj. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétel fennállása esetén az a) ponttal érintett időszak szolgálati időnkénti elismerését kérje, így a felperes is előterjeszthetett volna ilyen irányú kérelmet, ha az ellátásra való jogosultsága az önkéntes tűzoltóként töltött időtartammal együtt lett volna megállapítható. A felperes esetében azonban ez a szabály nem volt alkalmazható, mivel ezen párhuzamosan fennálló időszak nélkül is jogosult ellátásra, és ugyanazon időszak a szolgálati idő megállapításánál kétszeresen nem vehető figyelembe.
[20] A Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti esettől eltérően a felperes akkor igényelhette volna vissza az ab) alpont szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap javára befizetett járulékot, ha az aa) alpontban alkalmazott szolgálati idő kedvezmény szabályával sem jogosult az ellátásra. A Tbj. 78. § (2) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontját a (4) bekezdéssel együtt kell értelmezni, azaz azért sem vehető figyelembe az önkéntes tűzoltóságnál járuléklevonással érintett perbeli időszak, mert az az időtartam a hivatásos jogviszonyra tekintettel már elismerésre került, a felperes - amint fentebb arra a Kúria rámutatott - az önkéntes tűzoltóságnál töltött ideje nélkül is jogosult ellátásra.
[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.45.123/2023/5.)