adozona.hu
ÍH 2023.74
ÍH 2023.74
A VERSENYTILALOM MEGSZEGÉSE A versenytilalmi megállapodásban kikötött, a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetésére vonatkozó munkavállalói magatartás a még be nem következett, de reálisan fenyegető, potenciális károkozás esetén áll fenn. [2012. évi I. törvény (Mt.) 228. § (1) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2021. február 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel kereskedelmi vezető munkakörben.
Az alperes üdítő-, energiaital és ásványvíz gyártásával és értékesítésével foglalkozik belföldi és külföldi piacra egyaránt.
A felperes munkaszerződésében a felek versenytilalmi megállapodást is kötöttek. Ennek értelmében a felperes a munkaviszony megszűnését követően egy évig nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt, nem folytathat gazdasági tevékenységet a munkált...
ÍH 2023.74 A VERSENYTILALOM MEGSZEGÉSE
A versenytilalmi megállapodásban kikötött, a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetésére vonatkozó munkavállalói magatartás a még be nem következett, de reálisan fenyegető, potenciális károkozás esetén áll fenn. [2012. évi I. törvény (Mt.) 228. § (1) bekezdés]
A felperes 2021. február 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel kereskedelmi vezető munkakörben.Az alperes üdítő-, energiaital és ásványvíz gyártásával és értékesítésével foglalkozik belföldi és külföldi piacra egyaránt.
A felperes munkaszerződésében a felek versenytilalmi megállapodást is kötöttek. Ennek értelmében a felperes a munkaviszony megszűnését követően egy évig nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt, nem folytathat gazdasági tevékenységet a munkáltatóval azonos szakmai tevékenységet végző cégnél, és ekörben sem saját, sem más számlájára nem köthet üzletet, és egyébként sem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel volt munkáltatója jogos gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné. A megállapodás Magyarország területére és az onnan külföldre irányuló gazdasági tevékenységre terjedt ki.
A felek közös megegyezéssel megszüntették a felperes munkaviszonyát. A megállapodás létrejötte előtt és a megállapodásban a versenytilalmi korlátozástól való elállási nyilatkozatot az alperes nem tett.
Néhány nappal később az alperes egyik külföldi partnerének képviselője munkaügyből kifolyólag megkereste a felperest, aki a felperestől kapott tájékoztatást a munkaviszonya megszüntetéséről. A külföldi partner jelezte, hogy továbbra is a felperesen keresztül szeretné folytatni az együttműködést, az alperesnek így felajánlotta a felperesnek, hogy megbízottjaként és finanszírozása mellett végezze továbbra is ugyanazt a munkát, amit eddig. A felperes a lehetséges együttműködési formáról tájékoztatta az alperes másik két külföldi partnerét is. Ezt követően a felperes e-mailben tájékoztatta az alperest az exportpartnerekkel folytatott egyeztetésről, egyben felvázolt egy jövőbeni együttműködési lehetőséget is. Megjegyezte, hogy az exportpartnerek képviselőihez azzal a kéréssel fordult, hogy amennyiben komolyan gondolják a közös munkát, erről hivatalosan is értesítsék az alperest.
Az alperes válaszként azt közölte a felperessel, hogy a felvázolt konstrukcióban nem kíván vele együtt dolgozni. Mindezekről a felperes értesítette a három külföldi partnert és a jövőre nézve közöttük semmilyen megállapodás nem is jött létre.
Ezt követően megkereste a felperest az alperes egyik külföldi partnere, abból az okból, hogy amennyiben cége és az alperes között az együttműködés megszűnne, tudna-e a felperes segíteni az energiaital bérgyártásának más cégeknél történő teljesítésében. A felperes 2021. július 10-én telefonon és e-mailben is felvette a kapcsolatot W. K.-vel, jelezve a R. B. GmbH bérgyártásra vonatkozó igényét és kérte árajánlat megküldését a vállalt volumen legyártására. W. K. szóban arról tájékoztatta a felperest, hogy érdeklődik a megkeresés kapcsán, és ha lesz konkrét ajánlat, értesítést küld. Ezt követően azonban nem lépett kapcsolatba a felperessel.
A felperes 2021 nyarán állásinterjún jelent meg az R. Kft. telephelyén, majd körülbelül egy hónappal később az R. E. D. Kft. tulajdonosával találkozott. A felperes ezen egyeztetéseken beszámolt arról, hogy az alperessel versenytilalmi megállapodást kötött, és közölte, hogy annak megfizetése esetén tud tárgyalni a foglalkoztatás lehetőségéről. A felek között munkaviszony létesítésére vonatkozó megállapodás nem jött létre.
A felperes felszólította az alperest a versenytilalmi megállapodás ellenértékének megfizetésére. Az alperes a 2021. szeptember 14-én kelt válaszlevelében közölte, hogy a felperessel szemben tartozása nincs, mivel kölcsönös és egybehangzó akarattal hatályon kívül helyeztek minden közöttük korábban fennálló, így a versenytilalmat érintő megállapodást is.
A felperes keresetében 11.196.000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a versenytilalmi korlátozás ellenértékeként. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a felperes versenytilalmi megállapodás ellenértéke jogcímén igényelt kereseti követelését megalapozottnak találta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 228. § (1) és (2) bekezdése, 80. § (2) bekezdése, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:213. § (1) bekezdése alapján.
Egyrészt megállapította, hogy a felek között létrejött közös megegyezéses megállapodás a versenytilalmi megállapodástól való kifejezett elállásra irányuló alperesi nyilatkozatot nem tartalmazott és úgy foglalt állást, hogy a felek között a versenytilalmi megállapodás a munkaviszony megszüntetése ellenére fennmaradt.
Másrészt megállapította, hogy az alperes a perben nem bizonyította, hogy a felperes olyan magatartást tanúsított, amellyel az alperes jogos gazdasági érdekeit sértette vagy veszélyeztette. A munkaviszony megszűnését követő egyeztetésekről és a jövőbeni együttműködés lehetséges formáiról a felperes utólagosan tájékoztatta az alperest, utóbbi hozzájárulásának hiányában közte és az alperes exportpartnerei között nem jött létre semmilyen jogviszony, megállapodás. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes egyeztetést folytatott az exportpartnerekkel a jövőbeni munkavégzés lehetőségéről, nem jelenti az alperes jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetését és megsértését sem. A kapcsolatfelvételen túl az alperes nem állított olyan konkrét tényt, felperesi megatartást, amely sértette, vagy veszélyeztette volna az alperes jogos gazdasági érdekeit
A felperes 2021 júliusában egy alkalommal beszélt W. K.-vel a termékek gyártásának lehetőségéről, mindezt azonban megállapodás nem követte, ahogy konkrét gyártási tevékenység sem. Mindezek okán az alperes nem bizonyította, hogy a felperes veszélyeztette vagy sértette volna a gazdasági érdekeit azzal, hogy a felvette a kapcsolatot az R. B. GmbH képviselőjének kérésére W. K.-vel a termékek lengyelországi gyártásának lehetőségét érintően.
Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Az elsőfokú eljárásban előadottakat változatlanul fenntartva hangsúlyozta, hogy tényállítása az volt, hogy a felperes megszegte a versenytilalmi megállapodást, mivel felvette a kapcsolatot W. K.-vel azzal a szándékkal, hogy az alperes üzleti partnere, az R. B. GmbH között fennálló szerződés helyett más bérgyártó céggel kötendő szerződés alapján gyártsák le az energiaitalt. Álláspontja szerint a munkáltató gazdasági érdekeinek veszélyeztetése a kapcsolatfelvétellel és a perbeli ajánlattétellel megvalósult.
Hangsúlyozta, hogy az Mt. ugyan a veszélyeztetés fogalmát nem határozza meg, de a Kúria az Mfv.II.10.540/2017. számú ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a versenytilalmi megállapodás egy "nemtevésre" irányuló szerződéses kötelezettséget jelent, vagyis tartózkodást vállal a munkavállalótól a munkáltató jogos gazdasági érdekeit sértő, illetve veszélyeztető tevékenység kapcsán. A veszélyeztetés olyan esetben merül fel, amikor a munkáltató jogos gazdasági érdekeiben beálló sérelem vagy hátrány bekövetkezésének reális lehetősége áll fenn, amikor a munkavállaló által elindított vagy a közreműködésével zajló folyamat tovább fejlődhet, amikor már a konkrét sérelem is bekövetkezik. Bár az Mt. nem határoz meg közvetlenséget, ugyanakkor már egy általános jelleget meg nem haladó veszélyeztetési magatartás is tényállásszerű lehet. A bizonyításfelvétel során megállapított felperesi magatartás alkalmas volt arra, hogy elvezessen a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek konkrét sértéséhez, ezáltal megállapítható az alperes jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése, szemben az elsőfokú bíróság következtetéseivel.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, a másodfokú tárgyaláson az érdemben helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság a Pp. 370. § (1) bekezdése, és 371. §-a alapján a fellebbezés korlátai között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. A fellebbezés nem érintette az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a versenytilalmi megállapodás a felek között a munkaviszony megszüntetése ellenére fennmaradt, így a felülbírálat tárgyát kizárólag a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettség megszegése képezte.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésével és a jogszabályokból levont helytálló következtetésével érdemben helyes döntést hozott, amikor kötelezte az alperest a versenytilalmi megállapodás ellenértékének megfizetésére.
Az Mt. 228. §-a ad lehetőséget a feleknek versenytilalmi megállapodás megkötésére, amely alapján a munkavállaló legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. E kötelem kapcsán a feleknek a versenytilalmi megállapodásban kell pontosan meghatározni azokat a munkavállalói magatartásokat, amelyeket a munkáltató a szerződéses kötelezettség teljesítéseként elvár, és amelyért cserébe a munkavállaló alkotmányos alapjogának - új munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésére irányuló jogának - korlátozására tekintettel ellenértéket fizet.
A perbeli esetben a felek a versenytilalmi megállapodásban azt rögzítették, hogy a felperes a tilalmi időszak alatt nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt, illetve nem folytathat gazdasági tevékenységet a munkáltatóval azonos szakmai tevékenységet végző cégnél, a munkáltató tevékenységi körében sem saját, sem más számlájára nem köthet üzletet, nem szerezhet közvetlen vagy közvetett részesedést konkurens vállalatnál, továbbá egyébként sem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a volt munkáltató jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A megállapodás területileg Magyarországra, illetve Magyarországról külföldre irányulóan folytatott tevékenységekre terjedt ki.
Az alperes által a peres eljárásban kifogásolt felperesi magatartások egyike sem valósítja meg az előbbi megállapodásban rögzített kötelezettségekkel szembeni eljárást.
A jogos gazdasági érdek veszélyeztetése csak még be nem következett, de reálisan fenyegető, potenciális károkozás esetén áll fenn. A tényállás egyedi sajátosságai alapján kell megvizsgálni azt, hogy a munkavállaló munkaviszony megszűnése utáni tevékenysége ténylegesen reális veszélyt jelentett-e a munkáltató jogos gazdasági érdekére.
A felperes nem vitatottan a R. Kft.-nél és a R. E. D. Kft.-nél kizárólag állásinterjún vett részt. A felperes maga adta elő, hogy tájékoztatást adott az alperessel érvényben lévő versenytilalmi megállapodásáról, jelezve azt, hogy az ellenérték kifizetése esetén van lehetősége a versenytársnak minősülő cégeknél jogviszonyt létesíteni. A felperes "feltételeit" az említett cégek képviselői visszautasították. Ezt meghaladóan az alperes maga sem állított olyan magatartást, amely a versenytilalmi megállapodás megsértését jelentette, ezért nem volt helytálló a hivatkozása arra, hogy bizonyítási indítványát a R. Kft. megkeresése kapcsán megalapozatlanul mellőzte az elsőfokú bíróság. Önmagában pedig a munkáltató jogos gazdasági érdekének reális veszélyeztetését az állásinterjún való megjelenés nem eredményezhette.
A rendelkezésre álló adatokat az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a munkaviszony megszűnése és a felperes tájékoztató levele közötti események körében is. Ekkor a felperes a volt külföldi partnerekkel való együttműködés új formáját felvázolva kereste meg az alperest, és küldött erről e-mailben egy tervezetet. Mindezek a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásként nem értelmezhetőek, figyelemmel arra, hogy az alperes egyértelműen elzárkózott az ilyen típusú kapcsolatfelvételtől, és a továbbiakban a felperes és a partnerek sem éltek ajánlattal.
Továbbá a felperes nem vitatottan megkeresést kapott az alperes által bérgyártott termékek új partner részéről való legyártása kapcsán. A felperes emiatt nem vitatottan megkereste a W. K.-t, azonban az e-mailben történő megkeresésen túl semmilyen konkrét magatartás, amely a veszélyeztetés tényállásához szükséges lenne, nem volt megállapítható. A felperes megküldte azokat az adatokat, amelyben a megjelölt termék specifikációi szerepeltek és ajánlatot kért a gyártásra, amelyre válasz a megkeresett féltől nem érkezett. Ekörben annak nem volt jelentősége, hogy a felperes esetleg több alkalommal érdeklődött a megkeresett partnernél a válasz megérkezését illetően, mert ettől több tényállási elemet az alperes sem állított.
Az alperes elsőfokú eljárásban előadott tényállításai alapján helytállóan mellőzte az elsőfokú bíróság a további bizonyítást, mivel az alperes által sérelmezett felperesi magatartások az előbb kifejtettek szerint még valóságuk esetén sem valósították volna meg az alperes jogos gazdasági érdekeinek sérelmét vagy veszélyeztetését.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy eljárási jogszabálysértést nem követett el az elsőfokú bíróság, az anyagi jogszabályokat pedig helytállóan értelmezte, ezért a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mf.31.012/2023/3. - szerkesztett változat)