adozona.hu
BH 2022.3.80
BH 2022.3.80
Nem jogszabálysértő és nem minősül a megfelelő munkakör felajánlási kötelezettség megsértésének, ha a munkáltató - figyelemmel a nyugdíjazás előtt álló munkavállaló érdekeire - azért dönt a munkaköri megnevezéshez képest további speciális feladatokat és ehhez igazodó magasabb iskolai végzettséget előíró munkakör létrehozásáról, hogy az megfeleljen az Mt. 66. § (5) bekezdésében előírtaknak. Az ilyen feltételekkel felajánlott munkakör valótlan voltát nem alkalmas bizonyítani az a körülmény, hogy azt a munkavá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2013. július 1-jén létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjének minősülő hatósággal biztonsági vezető munkakör betöltésére. Ennél a hatóságnál nemzetbiztonsági ellenőrzések lebonyolítását végezte, amelynek keretében a szükséges iratok kiadását felügyelte, felhatalmazásokat adott ki. Feladatainak részét képezte a minősített adatvédelmi törvény rendelkezéseinek betartása és ellenőrzése. Biztonsági vezetőként a beléptető rendszerrel és a kamerarendszer működtetésével kapcsolat...
BH 2022.3.80 Nem jogszabálysértő és nem minősül a megfelelő munkakör felajánlási kötelezettség megsértésének, ha a munkáltató - figyelemmel a nyugdíjazás előtt álló munkavállaló érdekeire - azért dönt a munkaköri megnevezéshez képest további speciális feladatokat és ehhez igazodó magasabb iskolai végzettséget előíró munkakör létrehozásáról, hogy az megfeleljen az Mt. 66. § (5) bekezdésében előírtaknak. Az ilyen feltételekkel felajánlott munkakör valótlan voltát nem alkalmas bizonyítani az a körülmény, hogy azt a munkavállaló elutasítása után a munkáltató nem töltötte be, illetve az adott álláshelyen más munkakörű munkavállalót alkalmazott [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. § (5) bek.].
A tényállás
[1] A felperes 2013. július 1-jén létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjének minősülő hatósággal biztonsági vezető munkakör betöltésére. Ennél a hatóságnál nemzetbiztonsági ellenőrzések lebonyolítását végezte, amelynek keretében a szükséges iratok kiadását felügyelte, felhatalmazásokat adott ki. Feladatainak részét képezte a minősített adatvédelmi törvény rendelkezéseinek betartása és ellenőrzése. Biztonsági vezetőként a beléptető rendszerrel és a kamerarendszer működtetésével kapcsolatos feladatokat is végzett, a bélyegzők nyilvántartásával, kiadásával kapcsolatos tevékenységet is ellátott, illetve a NATO egyik munkacsoportjában is részt vett. Alapbére havi bruttó 740 000 forint volt.[2] A rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 65. életév volt, a 60. életévét 2016. január 13. napján töltötte be.
[3] Ez a hatóság 2016. december 31. napjával beolvadás útján, jogutódlással megszűnt, feladatait és személyi állományát 2017. január 1-jétől az alperesnek adták át. A felperes a munkakörébe tartozó feladatok közül a jogutódlást követően bélyegző nyilvántartással kapcsolatos tevékenységet és a NATO munkacsoportba tartozó feladatokat látta el.
[4] Az alperesnél a biztonsági vezető munkakör a jogutódlás időpontjában és azt követően is betöltött volt, így őt az I.B.B. Osztályán nyilvántartási munkakörben kívánták foglalkoztatni. 2017. június 7-én adták át részére a munkaköri leírást. A munkakör betöltésének feltételéül felsőfokú iskolai végzettséget, kétéves szakmai tapasztalatot, továbbá MS Office felhasználó szintű ismeretet kívántak meg. A felperes a munkaköri leírás áttanulmányozását követően a munkaszerződés módosításához nem járult hozzá.
[5] Az alperes 2017. február 2. és 2017. május 23. napja között különböző állások betöltését hirdette meg. A meghirdetett állások kormányzati szolgálati jogviszony keretében voltak betölthetők. A közúti ellenőri állás betöltéséhez középfokú, míg a többi állás esetén felsőfokú végzettségre volt szükség. Felsőfokú végzettséghez kötött munkakörök - a koordinációs referens, a közút fenntartási referens és az energetikai referens kivételével - jogász végzettséggel vagy azzal is betölthetőek voltak.
[6] Az alperes 2017. június 22-én kelt felmondással 35 napos felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát. Annak indokolása szerint a felperes korábbi munkakörének megfelelő munkakör - kormányzati szolgálati jogviszony keretében - betöltött volt, így a felperesnek a Minisztériumban a Hatóságnál betöltött munkakörben történő további foglalkoztatása nem volt lehetséges. Az indokolás utalt arra is, hogy erre figyelemmel az alperes munkaszerződés-módosítást kezdeményezett, amelyben a felperesnek a korábbi, biztonsági vezetői munkakör helyett - képességének, végzettségének, gyakorlatának megfelelően - a Minisztérium I.B.B. Osztály állományában, nyilvántartási munkatárs munkakörben történő foglalkoztatását ajánlották, azonban ő ezt elutasította, ezért az alperes felmondással szüntette meg munkaviszonyát.
[7] Az alperes a felperes munkaviszonyának megszüntetését követően, a felperes álláshelyét 2017. október 1-jén töltötte be, melynek során titkos ügyiratkezelő referensi munkakörre vett fel munkatársat. A munkakörre vonatkozó munkaköri leírás eltért a felperes részére felajánlott nyilvántartási munkatárs munkakörre vonatkozó munkaköri leírástól.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes elsődlegesen azt kérte, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 193. § (5) bekezdése alapján átalánykártérítésként 24 havi távolléti díjának megfelelő összegként 17 760 000 forintot fizessen meg részére az alperes. Másodlagos igénye a Kttv. 193. § (3) bekezdése alapján elmaradt munkabér címén 16 688 634 forint, cafeteria juttatás címén 625 554 forint megfizetésére irányult azzal, hogy az eredeti munkakörébe való visszahelyezését nem kérte. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy munkaviszonya a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg, valamint a Kttv. 193. § (4) bekezdése alapján átalánykártérítés címén 12 havi távolléti díjának megfelelő összeg, azaz 8 880 000 forint megfizetését igényelte.[9] Előadta, hogy 2016. január 13-án betöltötte 60. életévét, ezért ettől az időponttól "védett korúnak" minősül, amelynek alapján a munkaviszonya megszüntetése során a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. § (4)-(5) bekezdése alkalmazandó. Ez alapján olyan munkakörben történő továbbfoglalkoztatását kellett felajánlani számára, amely megfelel a képzettségének, végzettségének. Hivatkozása szerint korábban biztonsági vezető munkakörben dolgozott, ehhez képest a felajánlott nyilvántartási munkatárs elnevezésű munkakör nem felelt meg végzettségének, nem is hasonlított a korábbi munkaköréhez, tehát az alperes az Mt. 66. § (5) bekezdésében foglaltakat megsértette, ezért munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.
[10] A felajánlott új munkakör vonatkozásában előadta azt is, hogy az ahhoz tartozó munkaköri leírás valójában egy utólagosan kreált, nem a valós helyzetet rögzítő dokumentum. Álláspontja szerint az alperesnek egy olyan munkaköri leírást kellett készítenie, amely kvázi látszólag megfelel a végzettségének, de mégis rangon alulinak fogja tartani, és azt nem fogja elfogadni. Ezentúl a felajánlott munkakör nem került a továbbiakban betöltésre, az alperesnél nincs olyan nyilvántartási munkakör, ahol elvárás lenne a felsőfokú végzettség.
[11] Arra is hivatkozott, hogy a részére felajánlott munkakört az alperes utóbb nem töltötte be, helyette 2017. október 1-jétől titkos ügyiratkezelő referensi munkakörre vett fel munkatársat. Megjelölte azokat a munkaköröket, amelyeket az alperes meghirdetett, és amelyeknek a képzettsége, végzettsége és gyakorlata alapján megfelelt volna, a munkáltató mégsem ajánlotta fel azokat számára. Utalt továbbá arra, hogy az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatát 2017. február 15-én módosították, emiatt a munkáltató által 2017. június 7-én közölt munkaszerződés-módosítás elkésett. Álláspontja szerint az alperes magatartása sértette a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes állításával szemben a nyilvántartási munkakör adminisztratív jellegű volt, nem tekinthető vezetői munkakörnek. A munkáltató a munkaköri feladatok megállapítása során figyelemmel volt arra, hogy a felperes korábbi munkavégzési területéhez (biztonsági terület) kapcsolódjon az új munkakör, vagyis a felajánláskor nem csak a képzettségére, végzettségére, hanem szakmai tapasztalatára is figyelemmel járt el. Mérlegelnie kellett azt a körülményt is, hogy a felperes munkavállalóként jóval kedvezőbb helyzetben volt, mintha vezetőként kormányzati szolgálati jogviszonyba került volna, a munkaszerződése szerint ugyanis az alapbére nyilvántartási munkakörben sem változott volna. A munkakör kreált voltával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperes ezt az állítását nem bizonyította. A felperes továbbfoglalkoztatásához az üres álláshely rendelkezésre állt, a felajánlott munkakör valós volt, annak elfogadása esetén a munkáltató a felajánlott munkakörben foglalkoztatta volna őt. A felperes által felsorolt további munkakörök vonatkozásában előadta, hogy azok csupán közszolgálati jogviszonyban voltak elláthatók, meghirdetésükre is így került sor, azokat nem ajánlhatta fel a felperesnek.
Az első- és a másodfokú bíróság határozat
[13] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 14 800 000 forint átalánykártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[14] A bíróság megállapította, hogy a felmondás megfelelt a világosság követelményének. Kifejtette, hogy önmagában a felajánlott munkakör munkaköri leírásában foglaltakból feltétel nélkül nem volt megállapítható a felajánlott munkakör valós volta. A körülményeket értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a munkaköri leírásban szereplő széles körű feladatokat a felperesnek nem kellett volna elvégeznie, ennél fogva a felajánlott munkakör valótlan volt. Ezt támasztotta alá az az alperesi nyilatkozat is, hogy a munkaköri feladatokat a felperes képességéhez, felelősségéhez, bérezéséhez igazodóan határozták meg.
[15] Rögzítette, hogy nem képezte a peres eljárás tárgyát a munkáltató munkaszervezési kérdései, azonban értékelnie kellett, hogy a munkaköri leírásban meghatározott feladatokat ténylegesen végezte volna-e a felperes. Megállapította azt is, hogy a munkaköri feladatokat a Kttv. 8. (1) bekezdése alapján munkaviszonyban nem is lehetett volna ellátni. Bizonyítottnak találta azt a felperesi állítást, hogy a felmondás indoka valótlan volt, az alperes jogellenesen szűntette meg a munkaviszonyt.
[16] A betöltetlen munkakörök kapcsán kifejtette, hogy azokat kormányzati szolgálati jogviszony keretében lehetett ellátni. Az alperesnek 2017. január 1-jétől számított 45 napon belül 2017. február 14-ig kellett volna megtennie a munkaszerződés-módosítási ajánlatát a Kttv. 58. § (2) bekezdésére figyelemmel. Mivel ezt elmulasztotta a felmondás jogellenesnek minősült.
[17] A felperes kereseti kérelme összegszerűségével kapcsolatban a Kttv. 193. § (5) bekezdése alapján átalánykártérítés címén 20 havi munkabérnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte az alperest. Ennek meghatározása során elsősorban arra volt figyelemmel, hogy a felperes jogviszonyát "védett korban", tehát az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül szüntette meg a munkáltató, elhelyezkedési esélyei a minimálisra csökkentek függetlenül attól, hogy magasan kvalifikált szakembernek számított.
[18] Az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[19] Az ítélőtábla megállapította, hogy az adott esetben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes számára felajánlott munkakör megfelelt-e a felperes képességének, képzettségének, illetve ténylegesen létező munkakör volt-e. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes felajánlhatta volna azokat a munkaköröket is a felperes számára, melyeket meghirdetett és melyek csak kormányzati szolgálati jogviszonyban lettek volna elláthatók, lehetősége lett volna a felperest kormányzati szolgálati jogviszonyban tovább foglalkoztatni. Megállapította továbbá, hogy a felperes számára felajánlott nyilvántartási munkatárs munkaköri leírás is több olyan feladatot tartalmazott, amely kizárólag kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszonyban lettek volna elláthatók.
[20] Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az okszerűség vonatkozásában kifejtett álláspontjával is. A Kttv. 58. § (5) bekezdése alapján 45 napon belül meg kellett volna tennie az alperesnek a munkaszerződés módosítására vonatkozó ajánlatát, ezt azonban jelentősen elmulasztotta. Erre figyelemmel a jogviszony megszüntetése jogsértő volt.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[21] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen azt kérte, hogy a jogerős ítéletet a Kúria helyezze hatályon kívül, mivel az jogalapjában és összegszerűségében megalapozatlan, és a felperes keresetét utasítja el. Másodlagosan azt kérte, hogy a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot és a Kttv. 193. § (5) bekezdése alapján megítélt átalánykártérítés összegét 2 havi illetménynek megfelelő összegre mérsékelje. Harmadlagosan azt kérte, hogy a másodfokú ítéletet a Kúria helyezze hatályon kívül, és utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára.[22] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, a 253. § (2) bekezdését, az Mt. 6. § (1) bekezdését, a 66. § (4)-(5) bekezdését, továbbá a Kttv. 8. § (1) bekezdését és 193. § (5) bekezdését. A másodfokú bíróság nem megfelelően mérlegelte a rendelkezésére bocsátott bizonyítékokat, a határozat iratellenes és jogszabálysértő.
[23] A munka szervezésére vonatkozó kérdéseket a bíróság nem vizsgálhatta, az alperes által meghirdetett további álláspályázatokkal kapcsolatban a másodfokú bíróság helytelen következtetéseket vont le, nem értékelte azt a körülményt, hogy a felperes alapos ok nélkül nem fogadta el a megfelelő munkakört.
[24] A megelőző eljárásban a törvényszék rámutatott arra, hogy a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség abban a körben, hogy a számára felajánlott munkakör kreált volt. Állítását nem tudta igazolni, bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, az elsőfokú bíróság is pusztán meggyőződésére hivatkozott, nem a bizonyítékokra. Ezzel ellentétben a bíróság rendelkezésére állt az e munkakör vonatkozásában fennálló üres státuszra vonatkozó bizonyíték, illetve a munkaköri leírás is.
[25] Hivatkozott arra, hogy a Kúria egyik eseti döntésében kifejtette, hogy a felajánlott munkakörnek nem szükséges fennállnia a felajánlás időpontjában. Az arra jogosult vezető elhatározása az újabb munkakör létrehozására megszületett. Az adott esetben a felajánlott munkakör az alperesnél rendelkezésre állt az érintett szervezeti egységben, így amennyiben a felperes azt elfogadta volna, úgy az alperes a szerint foglalkoztatta volna őt tovább. A munkakör létezését, valóságát megfelelően bizonyították, a felperes azonban ellenbizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
[26] A más munkakör felajánlásánál tekintettel voltak arra, hogy a felperes részére felajánlott munkakör betöltése esetén a korábbi munkabére folyamatosan biztosított legyen. Ez a körülmény azt igazolja, hogy továbbra is alkalmazni kívánták őt olyan munkakörben, amely ezt lehetővé teszi. Vitatta azt az állítást, hogy a felperes elfogadta volna a kormányzati szolgálati jogviszonyban betölthető egyéb munkaköröket, amelyek jelentős jövedelemcsökkenéssel jártak volna.
[27] Álláspontja szerint annak megítélése, hogy milyen okból tartotta a munkáltató a felajánlott munkakörben megjelölt feladatokat szükségesnek, célszerűnek, hasznosnak, kívül esik a peres eljárás keretein. A munkáltató munkaszervezési kompetenciája az, hogy ennek megfelelően döntsön. Ugyancsak a munkáltató megítélésébe tartozik az is, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetését követően milyen munkakörökben foglalkoztat tovább alkalmazottakat.
[28] Helytelenül következtetett a másodfokú bíróság a Kttv. 8. § (1) bekezdése alapján arra is, hogy a felperesnek felajánlott munkaköri feladatok egy része kormányzati szolgálati jogviszonyban lett volna ellátható. A felajánlott munkakör valós volt, az abban foglalt feladatokat elláthatta volna a felperes, ha elfogadja a munkaszerződés-módosítást, ellenkezője a perben nem nyert bizonyítást.
[29] A felülvizsgálati érvelés szerint a felmondás megfelelt az okszerűség követelményének is. A munkáltató részéről nem következett be olyan mértékű késedelem a munkakör felajánlása során, amely jogellenessé tenné az alperesi eljárást, mivel a felperes semmilyen hátrányt nem szenvedett a foglalkoztatása során, az alperes őt a felmondásáig változatlan bérezés mellett folyamatosan állományba tartotta és azon dolgozott, hogy az átszervezések során mindvégig így is maradjon. Erre figyelemmel az eljárt bíróságok a felmondás okszerűsége kapcsán helytelen megállapításokat tettek.
[30] Az átalánykártérítés mértéke körében az eljárt bíróságok a Kttv. 193. § (5) bekezdésébe ütközően az eset összes körülményeit helytelenül értékelték, nem megfelelően mérlegelték a jogsértés és annak következményei súlyát. A megállapított átalánykártérítés jelentősen eltúlzott, az esetleges hátrány kompenzálására legfeljebb 2 havi illetménynek megfelelő összeg elegendő. Nem merült fel arra adat, hogy a felperes megpróbált volna a perbeli jogviszony megszüntetését követően elhelyezkedni, s az életkora okán eredménytelen lett volna. A felperes nem nyilatkozott úgy, hogy felmentését követően nyugdíjba vonult, adatokkal nem alátámasztott a bírósági érvelés.
[31] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "hagyja helyben". Érvelése szerint a bíróságok által feltárt tényállás megfelelő, helytállóan következtettek arra, hogy a munkaviszonya megszüntetésére jogellenesen került sor.
[32] A jogutódlást követően 6 hónappal később kapott munkaszerződés módosítására javaslatot munkaköri leírás nélkül. Az alperes csak többszöri kérésre, két héttel később adott át olyan munkaköri leírást, amely két különböző osztály felügyelete alatt végezhető feladatokat tartalmazott. Az alperes sem vitatta, hogy a felajánlást megelőzően és azt követően sem töltött be senki olyan munkakört, amelyet felajánlottak a számára. A felajánlott feladatok nagy része csak a Kttv. hatálya alatt lett volna végezhető, ezzel ellentétben a munkáltató több olyan állásra írt ki pályázatot, amelyet ő is betölthetett volna képzettsége, végzettsége alapján. Mivel ezeket nem ajánlották fel számára, mindez a foglalkoztatási szándék teljes hiányát mutatja.
[33] Az alperes állításával ellentétben munkaviszonya megszüntetését követő hónapokban aktívan keresett állást, amely azonban nem vezetett eredményre, ezért élt a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségével.
[34] Az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy a Kttv. 58. § (5) bekezdésében rögzített határidőt elmulasztva ajánlotta fel az új munkakört a számára, törekedett a jogviszony közös megegyezéssel történő módosítására.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[35] Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.[36] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes munkaviszonyban, felsőfokú végzettséggel, biztonsági vezető munkakörben dolgozott az alperes jogelődjének minősülő hatóságnál a jelen per alpereshez történt beolvadása előtt. A beolvadást követően az alperesnek nem állt fenn jogszabályi kötelezettsége arra, hogy a felperest kormányzati szolgálati jogviszonyban foglalkoztassa a továbbiakban. Ilyen jogszabályi rendelkezésre a felperes nem hivatkozott a perben, illetve azt a korábban eljárt bíróságok sem jelöltek meg. Erre figyelemmel az ítélőtábla által kifejtettekkel ellentétben nem értékelhető az alperes terhére az, hogy nem létesített a felperessel kormányzati szolgálati jogviszonyt, nem ajánlotta fel számára a kizárólag kormányzati szolgálati jogviszonyban ellátható munkahelyeket.
[37] A Mt. 66. § (5) bekezdésében előírt munkakör felajánlási kötelezettség teljesítése alapján megállapítható az is, hogy a hatóság beolvadásakor a biztonsági vezető munkakör betöltött volt, így azt a továbbiakban munkaviszony keretén belül nem láthatta volna el a felperes.
[38] Nem volt vitás a felek között az sem, hogy a beolvadás időpontjában a felperes havi 740 000 forint munkabéréhez képest a kormányzati szolgálati jogviszonyban osztályvezetőként 432 900 forint lett volna a felperes 100%-os beállási illetménye. Ezt a körülményt az alperes okszerűen és életszerűen ítélte meg olyanként, amelyre figyelemmel az álláshelyfelajánlási kötelezettség teljesítése körében olyan megoldást keresett a röviddel a nyugdíjkorhatár elérése előtt álló munkavállalója számára, amely kedvezőbb megoldást biztosított volna.
[39] Az Mt. 66. § (5) bekezdése szerinti kötelezettség körében az alperes bizonyította, hogy a felperes részére változatlanul 740 000 forint munkabérrel olyan munkakört ajánlott, amelyhez tartozó feladatokat a munkaköri leírásban részletesen rögzített, és ellátásának feltételeként felsőfokú iskolai végzettséget írt elő. Ezek nem minősíthetők kedvezőtlen feltételnek.
[40] A felperes maga nyilatkozta és a bíróságok is megállapították, hogy az adott munkakörhöz tartozó feladatokat a munkáltató azért határozta meg szélesebb körben, és azért követelte meg a felsőfokú iskolai végzettséget, mert a munkakört a felajánlott megemelt bérezéshez és a munkakörhöz tartozó felelősséghez igazították. Mindezekből okszerűtlenül jutottak az eljárt bíróságok arra, hogy ez a konkrét feltételekkel rendelkező és ténylegesen felajánlott, írásba foglalt munkakör nem létező, mert azt az alperes csupán "kreálta".
[41] Az alperes a perben és a felülvizsgálati kérelmében is helyesen hivatkozott arra, hogy a munkaszervezés, a munkakörök és az ahhoz tartozó feladatok, valamint a felelősségi kör meghatározása a munkáltató jogkörébe tartozik, annak célszerűsége, hasznossága és gazdaságossága az egységes bírói gyakorlat értelmében munkaügyi perben nem vizsgálható. A felajánlott munkakör elutasítása miatt elmaradt a felperes munkavégzése, az pedig csupán feltételezés, hogy a munkaköri leírásban meghatározott feladatokat nem végezhette volna.
[42] Nem jogszabálysértő és nem minősül a megfelelő munkakörfelajánlási kötelezettség megsértésének, ha a munkáltató - figyelemmel a nyugdíjazás előtt álló munkavállaló érdekeire - azért dönt a munkaköri megnevezéshez képest további speciális feladatokat és ehhez igazodó magasabb iskolai végzettséget előíró munkakör létrehozásáról, hogy az megfeleljen az Mt. 66. § (5) bekezdésében előírtaknak. Az ilyen feltételekkel felajánlott munkakör valótlan voltát nem alkalmas bizonyítani az a körülmény, hogy azt a munkavállaló elutasítása után a munkáltató nem töltötte be, illetve az adott álláshelyen más munkakörű munkavállalót alkalmazott.
[43] Annak sincs jelentősége az álláshelyfelajánlási kötelezettség teljesítésének megítélésénél, hogy két másik, azonos megnevezésű munkakör betöltéséhez az alperes csupán középfokú iskolai végzettséget írt elő, hiszen a munkakörök azonos megnevezése ellenére a felperesnek ajánlotthoz képest ezek eltérő tartalommal bírtak.
[44] Az alperes ennek megfelelően nem járt el tisztességtelenül és rendeltetésellenesen, a per adataiból nem következik a jóhiszeműség hiánya, inkább a lehetősége határáig igyekezett a felperes érdekeit figyelembe venni. A felperes nem fogadta el az állásajánlatot, kormányzati szolgálati jogviszonyban másik munkakört szeretett volna betölteni, ilyen munkakör felajánlására azonban a jogviszony keretén belül az alperesnek nem volt kötelezettsége.
[45] Kellő alap nélkül jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre is, hogy az alperes elmulasztotta a Kttv. 58. § (5) bekezdésében előírt 15 napos munkakörfelajánlási kötelezettséget, ezért a munkaviszony megszüntetése okszerűtlen volt. Az Mt. 64. § (2) bekezdése szerint a munkáltatói felmondás indokolásának nem csupán valósnak, hanem okszerűnek is kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a jogviszony megszüntetését megalapozó indoknak olyan súlyúnak vagy jellegűnek kell lennie, amelyből az általános felfogás szerint is következik a jogviszony felszámolása.
[46] A felperes munkaviszonya megszüntetéséhez nem kapcsolható az a körülmény, hogy az alperes a Kttv.-ben rögzített határidőt túllépve tett eleget munkakörfelajánlási kötelezettségének. A jogviszony megszüntetésének az volt az oka, hogy a felperes a számára felajánlott munkakört nem fogadta el, az eredeti munkaszerződésében rögzített munkakörben pedig az alperes nem tudta továbbfoglalkoztatni őt. Az okszerűtlenség fogalma ennek megfelelően nem kapcsolható a Kttv. 58. § (5) bekezdésében előírt határidő túllépéséhez.
[47] Megállapítható tehát, hogy a felmondás perbeli indoka világos, valós és okszerű volt, a munkáltató a munkakör felajánlási kötelezettségének eleget tett, azt a felperes elutasította, így az adott körülmények között munkaviszonyban a továbbiakban nem tudta tovább foglalkoztatni őt. A jogviszonyok különbözősége okán a felperes által megjelölt kormánytisztviselői munkakörök felajánlására az alperesnek nem állt fenn törvényi kötelezettsége, így a felperes munkaviszonya megszüntetésére jogszerűen került sor.
[48] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv.IV.10.094/2021.)