adozona.hu
BH 2020.2.48
BH 2020.2.48
I. A munkáltató megsérti a munkavállaló magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát, ha ezen adatok kezelése a megfelelő tájékoztatást követően adandó, kifejezett írásbeli hozzájárulása hiányában történik. II. A munkáltatónak a munkavállaló ellenőrzése előtt meg kell határoznia azokat a módszereket és intézkedéseket, amelyek útján közvetlenül hozzáférhet a munkavállaló személyes kommunikációjának tartalmához; tájékoztatni kell őt arról is, hogyha az ellenőrzés a személyes adatai
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2007. szeptember 11-től állt az alperes alkalmazásában, 2011. október 1-jétől on-trade területi vezető munkakörben. Feladatát képezte, hogy három megyében az alperessel szerződött vendéglátóhelyek, kocsmák, éttermek lejáró szerződését újrakösse, az ezen a területen dolgozó területi képviselőket irányítsa.
[2] 2015 októberében az alperes belső vizsgálatot indított az általa kibocsátott hordómatricákkal kapcsolatos visszaélések kivizsgálására, amellyel az E. céget bízta meg. A v...
BH 2020.2.48 I. A munkáltató megsérti a munkavállaló magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát, ha ezen adatok kezelése a megfelelő tájékoztatást követően adandó, kifejezett írásbeli hozzájárulása hiányában történik.
II. A munkáltatónak a munkavállaló ellenőrzése előtt meg kell határoznia azokat a módszereket és intézkedéseket, amelyek útján közvetlenül hozzáférhet a munkavállaló személyes kommunikációjának tartalmához; tájékoztatni kell őt arról is, hogyha az ellenőrzés a személyes adataira is kiterjed.
III. A munkavállaló ellenőrzése akkor jogszerű, ha következményei arányban állnak a munkáltató által elérni kívánt, deklarált jogszerű céllal, és megfelelő biztosítékot nyújt a visszaélésekkel szemben [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 9. § (2), (3) bekezdés, 11. §, az információs önrendelkezési jogról és információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info tv.) 5. § (1) bekezdés a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2007. szeptember 11-től állt az alperes alkalmazásában, 2011. október 1-jétől on-trade területi vezető munkakörben. Feladatát képezte, hogy három megyében az alperessel szerződött vendéglátóhelyek, kocsmák, éttermek lejáró szerződését újrakösse, az ezen a területen dolgozó területi képviselőket irányítsa.[2] 2015 októberében az alperes belső vizsgálatot indított az általa kibocsátott hordómatricákkal kapcsolatos visszaélések kivizsgálására, amellyel az E. céget bízta meg. A vizsgálatra azért került sor, mert az alperes észlelte, hogy hamis hordómatricák vannak forgalomban, amelyek mögött nem áll tényleges sörértékesítés.
[3] Az eljárás során elkérte több alkalmazott, közöttük a felperes mobiltelefonját és céges laptopját vizsgálat céljából. A felperes V. Zs. értékesítési igazgató utasítására a saját tulajdonú, de céges SIM-kártyát tartalmazó mobiltelefonját is rendelkezésre bocsátotta a vizsgálathoz. Az eszközök átadásával összefüggésben 2015. október 20-án nyilatkozatot írt alá.
[4] Az ellenőrzés során 2015. november 2-án, majd 2015. december 8-án meghallgatták a felperest, amelyekről emlékeztető jegyzőkönyv készült.
[5] A 2015. december 8-i meghallgatáson a felperest tájékoztatták, hogy egy feltételezett visszaélés kapcsán merült fel a neve, majd két üzenetváltásról kérdezték, amely a mobiltelefonján volt megtalálható, és szerepelt bennük a "csaló" és az "5B12ST" szó. A felperes ekkor úgy válaszolt, hogy az egyik üzenetben a testvérével kommunikált magánügyben, és a munkájától független kerékpáreladáshoz kapcsolódóan beszéltek "csalóról", míg a másik üzenetben egy kocsmárossal tárgyalt arról, hogy milyen mennyiségű sört kell értékesíteni. Az alperes a meghallgatás során szerinte terhelő tartalmú levelet mutatott a felperesnek, azonban a felperes az őt ért vádakat, a hordómatricákkal kapcsolatos visszaélésben való részvételt visszautasította. A felperes a magánéletével összefüggő kérdésekre (büntetőeljárás folyamatban léte, anyagi helyzet) válaszolt.
[6] Ekkor az alperes átadta a felperes részére az előre megszövegezett közös megegyezéses megszüntetésről szóló dokumentumot, amelyet a felperes átolvasást követően aláírt, annak tartalmát nem kifogásolta.
[7] A felperes 2015. december 21-én írásban megtámadta a közös megegyezéses megállapodást tévedésre hivatkozással. Az alperes 2016. január 6-án személyes egyeztetésen úgy nyilatkozott, hogy a megtámadást nem fogadja el, ezt írásban meg is erősítette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes keresetében a közös megegyezéses megállapodás érvénytelenségére hivatkozott. E körben azt adta elő, hogy tévedésben volt annak aláírásakor. Kérte, hogy az álláspontja szerint jogellenes munkaviszony-megszüntetésre tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 83. §-a alapján a bíróság állítsa helyre a munkaviszonyát, és kötelezze az alperest elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére.[9] Ezt meghaladóan felperes 3 000 000 forint sérelemdíj és járuléka iránti igényt is érvényesített az alperessel szemben. Arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette a magánélethez, a családhoz való személyiségi jogát azáltal, hogy a belső vizsgálatkor a saját tulajdonú mobiltelefonján lévő személyes adatokat, levelezését letöltötte, így magánéletét ellenőrizte, továbbá a 2015. december 8-i meghallgatáson a magánéletével kapcsolatos kérdéseket tett fel, melyhez nem volt joga, megsértve ezzel az Mt. 11. §-ában előírtakat.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[11] A sérelemdíj címén érvényesített kereseti követelést mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Alperes képviselői nem tanúsítottak jogellenes magatartást 2015. december 8-án, amikor a felperes személyes meghallgatása során a magánéletével kapcsolatban (büntetőeljárás folyamatban léte, vagyoni helyzete) kérdéseket tettek fel, mivel az általa betöltött vezetői munkakör bizalmi jellege megkövetelte a büntetlen előéletet, melynek megléte nemcsak munkába álláskor, hanem a munkaviszony alatt is feltétel volt az alperesnél. Utalt arra, hogy felperes ezen kérdésekre a válaszadást megtagadhatta volna, azonban ezt nem tette.
[12] A mobiltelefon átvizsgálásával összefüggésben a felperes egyedi írásbeli hozzájáruló nyilatkozatot adott, továbbá az alperesnél hatályos Információ Technológia-felhasználói Szabályzat (a továbbiakban: IT szabályzat) rendelkezése, valamint a munkáltató, illetve a megbízottja szóbeli tájékoztatása alapján felperesnek lehetősége lett volna arra a mobiltelefon vizsgálata előtt, hogy arról a személyes adatait törölje, lementse, vagy a mobiltelefon átadását megtagadja, mivel az saját tulajdona volt. E jogaival a felperes nem élt, ezért jogellenes munkáltatói magatartásra nem hivatkozhat, a sérelemdíj iránti igénye alaptalan.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 2015. december 9-én konszenzussal döntöttek arról a felek, hogy a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntessék meg.
[15] A sérelemdíjra vonatkozóan az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a saját írásbeli nyilatkozata alapján hozzájárulását adta ahhoz, hogy az alperes és az E. a rendelkezésére bocsátott elektronikai eszközök, így többek között az egyéb adathordozó tartalmát megismerje és kezelje. Az E. képviseletében eljárt B. F. elmondta, hogy szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy a részükre átadott laptopok, mobiltelefonok adatait le fogják másolni, a munkavállalók ezen adataiból egy egységes adatbázis készül, amin kulcsszavas keresőszavakat futtatnak le.
[16] Az elsőfokú bíróság B. F. vallomása alapján nem találta alaposnak a felperes azon előadását, miszerint az alperes jogellenes magatartásával megsértette a magánélethez és a családhoz való jogát. A munkáltató szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy lehetősége van a vizsgálat előtt a mobiltelefon átadását megelőzően személyes adatait lementeni, törölni, illetve megtagadhatja a saját tulajdonú telefon átadását, azonban a felperes egyik lehetőséggel sem élt. Mindebből azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást akkor, amikor a vizsgálat tárgyává tette a felperes mobiltelefonján lévő személyes adatokat is, mivel ehhez a felperes a hozzájárulását adta.
[17] A bíróság az előzőeket meghaladóan úgy foglalt állást, hogy a felperes a személyes meghallgatása során a vagyoni helyzetére, illetve az ellene folyó büntetőeljárásra vonatkozóan a válaszadást megtagadhatta volna, ezt azonban nem tette, önként válaszolt. Önmagában a felperesnek feltett kérdésekkel a munkáltató nem tanúsított olyan magatartást, amely sérelemdíj megállapítására adhatna alapot.
[18] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli, és kötelezte a felperest perköltség megfizetésére.
[19] A törvényszék a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. §-ára utalással hangsúlyozta, hogy a sérelemdíj megállapításának három konjunktív feltétel fennállása esetén van helye, amelyek a személyiségijog-sértés, a nem vagyoni sérelem fennállta és a jogsértő felróhatóság alóli kimentés hiánya. Az elsőfokú bíróság az alperes oldalán a jogsértő magatartást ítélte hiányzó feltételnek.
[20] A felperes a szóbeli tájékoztatást követően a telefonon lévő személyes tartalmak törlésére biztosított idő után, kényszerítő körülmény nélkül adta át a készüléket az alperes közreműködője részére. Az ellenkérelem mellékleteként csatolt hozzájáruló nyilatkozat pedig egyértelműen rögzíti azt is, hogy az adatkezelés célja kizárólag az alperesnél folyó jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést ellenőrző tényfeltáró vizsgálat lefolytatása. Ebből az állapítható meg, hogy a munkáltató eljárása áttételesen sem a felperes magánéletének ellenőrzésére irányult.
[21] A törvényszék megítélése szerint a beleegyezést adó nyilatkozat, vagy a beleegyezést kifejező magatartás valóban nem értelmezhető kiterjesztően, azonban az alperes a felperes számára lehetővé tette, hogy készüléke átadását megelőzően személyes adatait letörölje, vagy az átadást megtagadja. A felperes ezen lehetőségekkel nem élt, ez szűken értelmezve is a belegyezésének tekinthető abba, hogy a visszaélésekkel összefüggésben a készülék teljes adatállományát az alperes ellenőrizze.
[22] Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság szerint a sérelemdíj megállapíthatóságának további konjunktív feltétele is hiányzik, miután a felperes nem jelölt meg olyan immateriális hátrányt, amely őt az általa állított jogsértő magatartás következtében érte. Az IT szabályzat értelmében a felperes mobiltelefonja olyan személyes készülék volt, amelyet felperes alperes által engedélyezetten használt.
[23] A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéses megállapodás aláírásával jogszerűen történt. Kiemelte, hogy a 2015. december 8-i felmondásában a felperes a munkaviszony-megszüntetés kezdeményezésével összefüggésben a felmondási idő letöltésétől eltekintést kért, ezzel kapcsolatban a juttatásokról le kívánt mondani. A felperes a fellebbezésében is azt adta elő, hogy a munkaviszony megszüntetésének "realizálása" érdekében jelent meg 2015. december 9-én a budapesti irodában, a bizonyítási eljárás alapján pedig egyértelmű az, hogy a közös megegyezésről szóló megállapodás aláírásakor a felperes a helyzetét és lehetőségeit ismerve írta alá az okiratot, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy 2015. december 9-én közös megegyezéssel szűnt meg a felperes munkaviszonya.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperes sérelemdíjban való marasztalását kérte azzal, hogy az alperes megsértette a magánéletének ellenőrzésével összefüggésben a személyiségi jogait. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását.[25] A felülvizsgálati érvelés szerint az Mt. 11. § (1) bekezdése szerint a munkáltató semmilyen körülmények között, még hozzájárulás esetén sem ellenőrizheti a munkavállaló magánéletét. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés a munkavállaló magánéletének ellenőrzését kifejezetten kizárja, ezért a jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a munkavállaló magánéletére vonatkozó adatok a munkáltató által hozzájárulás esetén ellenőrizhetőek lennének, téves.
[26] Abban az esetben amennyiben a magánélet ellenőrzésére vonatkozó tilalom munkavállalói hozzájárulással feloldható, nem hagyható figyelmen kívül az Mt. 9. § (3) bekezdése, miszerint a munkavállaló személyiségi jogáról rendelkező nyilatkozatot érvényesen csak írásban tehet. Ezzel szemben a felperes a szóbeli meghallgatása során úgy válaszolt a kérdésekre, hogy írásbeli hozzájárulás nem állt rendelkezésre, a szituáció alapján pedig egyértelműen presszió volt megállapítható a munkáltató részéről, ezért a jogerős ítélet az Mt. 9. § (3) bekezdésének és az Mt. 6. § (2) bekezdésének megsértésével állapította meg, hogy a felperes magánéletének ellenőrzése az ahhoz való hozzájárulása tekintetében jogszerűen történt. E körben hivatkozott az EBH 2013.M9. számú elvi döntésre.
[27] A magántelefonon tárolt adatok ellenőrzésével összefüggésben szintén hangsúlyozta, hogy egyrészt a tilalmat a munkavállaló hozzájárulása sem oldja fel, másrészt hozzájáruló nyilatkozatot csak írásban lehet tenni, a felperes tulajdonát képező telefon ellenőrzésre történő átadása nem értékelhető az adatfeldolgozáshoz történő hozzájárulásként.
[28] Hivatkozott a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelv (továbbiakban: Irányelv) 7. cikkében, 1. cikk (1) bekezdésében, 6. cikk (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat megsértésére. Az Irányelv 29. cikke alapján létrehozott munkacsoport jelentése szerint a munkavállalók függőségi helyzetükre tekintettel nincsenek abban a helyzetben, hogy önkéntesen tegyenek nyilatkozatokat adataik kezelésére vonatkozóan. A hozzájárulás önkéntességét kizárólag abban a különleges esetben lehet megállapítani, ha a nyilatkozat megtételéhez vagy visszautasításához egyáltalán semmilyen következmény nem fűződik. Továbbra is úgy foglalt állást, hogy felperes nem adott írásbeli hozzájárulást magántelefonján tárolt adatok feldolgozására, az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás jogszabálysértő.
[29] Véleménye szerint az a hivatkozás, hogy bűncselekménnyel, vagy lehetséges bűncselekménnyel kapcsolatosan folytat a munkáltató vizsgálatot, nem teremt jogos érdek érvényesítésére alapítottan a munkáltató oldalán a munkavállaló magánéletére vonatkozó adatkezelésre és -feldolgozásra való jogosultságot. A magánkészüléken tárolt valamennyi adat mentése és elemzése önmagában nem felel meg az arányosság követelményének, figyelemmel az Info tv. 3. § 10. pontjában és az Irányelv 2. cikk b) pontjában foglaltakra.
[30] A felperes álláspontja szerint a célhoz kötöttség követelménye is sérült, mivel a kulcsszavas keresés során egyértelműen merülhetnek fel olyan adatok, amik a munkáltató által elérni kívánt adatkezelési cél szempontjából irrelevánsak, azonban a felperes magánéletére vonatkozó személyes adatok ezáltal az alperes és a közreműködő számára megismerhetővé válnak.
[31] Az Irányelv 29. cikke alapján létrehozott munkacsoport hivatkozott jelentése rögzítette, hogy a munkáltatónak egyértelműen biztosítani kell az eszköz magán- és üzleti célú használatának elkülönülését, a magánélet ellenőrzésének elkerülése érdekében.
[32] A felperes a felülvizsgálati kérelemben indítványozta, hogy a Kúria kezdeményezze az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását. E körben azt adta elő, hogy a C-468/2010. és C-469/2010. számú egyesített ügyekben hozott ítéletre tekintettel az Irányelv 7. cikk f) pontját közvetlen hatályát kimondó döntés alapján véleménye szerint nem mellőzhető az Irányelv rendelkezésének értelmezése, figyelembevétele, alkalmazása. Véleménye szerint az Európai Unió Bíróságának - többek között - arra a kérdésre kellene választ adni, hogy az Irányelv 7. cikk f) pontjának rendelkezése, vagy a 7. cikk bármely más adatfeldolgozási jogcíme teremt-e jogalapot a munkáltatónak arra, hogy az álláspontjának kialakításához rendelkezésre álló adatokon felül a munkavállaló magánéletével kapcsolatos további adatokat kezeljen, feldolgozzon. Az adatkezelés jogszerűsége megállapítható-e abban az esetben, ha az adatkezelést, a munkavállaló magánéletének ellenőrzését tagállami jogszabályi előírás is kifejezetten tiltja.
[33] Utalt arra is, hogy a perben az alperes által csatolt, felperes által aláírt nyilatkozat a magánkészüléken tárolt adatok vonatkozásában hozzájárulást nem is tartalmazott, így az alperes nem rendelkezett joghatályos felhatalmazással a magánkészüléken tárolt adatok ellenőrzésére, figyelemmel arra, hogy az Mt. 9. § (3) bekezdés utolsó mondata értelmében - tekintettel az Mt. 22. § (4) bekezdésében foglaltakra - írásbeli rendelkező nyilatkozat hiányában a hozzájárulás érvénytelen. Az a tény, hogy a felperes átadta a telefonját, annak ellenére, hogy előtte lehetősége lett volna az adatok törlésére, irreleváns, a hiányzó írásbeli hozzájárulást nem lehet megadottnak tekinteni.
[34] A jogerős ítélet vonatkozó megállapítására figyelemmel a felperes előadta, hogy a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a sérelemdíjra való jogosultság megállapításához a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[37] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölte az Mt., a Ptk. és a Pp. vonatkozó rendelkezéseit, a sérelemdíj iránti kereseti kérelme jogerős elutasításával összefüggésben hivatkozott a 2015. december 8-án történt személyes meghallgatásán elhangzottakra. Ezzel összefüggésben azonban a keresetet teljes egészében elutasító elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezésében nem sérelmezte a 2015. december 8-án történtekkel összefüggésben az elsőfokú ítélet esetlegesen helytelen megállapításait, így a fellebbezési eljárásban is érvényesülő kérelemhez kötöttség elvére tekintettel azt a törvényszék nem is vizsgálhatta [Pp. 253. § (3) bekezdés].
[38] A Kúria állandó gyakorlata szerint (BH 1996.372.) a rendkívüli perorvoslatra csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapul, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Olyan kérdéssel, amellyel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban nyilvánvalóan jogszabálysértést sem követhettek el, ezért a 2015. december 8-án történtekkel összefüggő felülvizsgálati előadást a Kúria nem vizsgálhatta.
[39] Az Mt. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti. A munkáltató ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a munkáltató előzetesen tájékoztatja a munkavállalót azoknak a technikai eszközöknek az alkalmazásáról, amelyek a munkavállaló ellenőrzésére szolgálnak.
[40] Az eljárás során az nem volt vitatott, hogy az ellenőrzéssel összefüggésben az alperes a felperes magánéletére vonatkozó, a testvérével váltott üzenet tartalmát megismerte.
[41] Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Bogdan Mihai Bărbulescu kontra Románia [GC] ítéletében (no. 61496/08.) meghatározta azokat a szempontokat [121. pont] amelyeket a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük annak értékelése során, hogy a munkáltató ellenőrzési, fegyelmi jogkörének gyakorlása jogszerű-e. A teszt értelmében a bíróságoknak azt kell megvizsgálniuk, hogy a munkáltató meghatározta-e azokat a módszereket és intézkedéseket, amelyek útján közvetlenül hozzáférhet a munkavállaló személyes kommunikációjának tartalmához. A munkavállaló ellenőrzésének következményeit kell arányba állítani a munkáltató által elérni kívánt, deklarált céllal, és megfelelő biztosítékot kell nyújtani a visszaélésekkel szemben.
[42] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény) 8. cikke tekintetében kimunkált kritériumok és összegző megállapítások a magyar bíróságok eljárása során is irányadóak, az alapjogokat érintő jogvitákban olyan iránymutatást jelentenek, amelyre a nemzeti jogalkalmazónak az eljárása során figyelemmel kell lennie.
[43] A Bărbulescu teszt egyik leglényegesebb eleme az előzetes tájékoztatásra vonatkozó követelmény. A magyar jogban mind az Mt. mind az Info tv. rendelkezései megfelelő garanciális szabályokat tartalmaznak az előzetes tájékoztatással kapcsolatban a személyiségi jogok korlátozásának lehetőségével és a munkáltató ellenőrzésével összefüggésben.
[44] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a felperest a saját tulajdonú mobileszközének az ellenőrzésével összefüggésben a készülék önkéntes átadása előtt az alperes nem tájékoztatta megfelelően.
[45] B. F. tanú által szóban elmondottak nem tekinthetőek az előzőekben kimerítően részletezett kritériumoknak megfelelő előzetes tájékoztatásnak. Az alperes a perben nem igazolta, hogy egyértelműen és előzetesen tájékoztatták-e a felperest az ellenőrzés idejéről és módjáról, annak tartalmáról, arról, hogy az milyen kommunikációra terjed ki, hogy a munkáltató a személyes adatokat megismerheti, amennyiben azokat a felperes nem törli, vagy különíti el.
[46] Nem volt arról szó a tanú vallomása alapján, hogy az ellenőrzés eredményét ki ismerheti meg, hogy a munkáltató magánszférát érintő ellenőrzése indokolt-e, a jogszerűség szempontjából igazolható-e.
[47] Az eljárt bíróságok nem értékelték megfelelően, hogy a jogszerű cél érdekében volt-e más, a magánszférát kevésbé korlátozó módja az ellenőrzésnek, ellátták-e a felperest megfelelő biztosítékokkal a munkáltató eljárásával kapcsolatban.
[48] Az első- és másodfokú bíróság helytelenül értékelte a hiányos tájékoztatást követően a felperes által 2015. október 20. napján adott hozzájáruló nyilatkozat tartalmát, mivel az kizárólag az alperes által a felperes rendelkezésére bocsátott elektronikai eszközökkel volt kapcsolatos. A "bármely egyéb adathordozó" fogalmat nem lehet a munkáltató engedélyével használt saját tulajdonú készülék tekintetében kiterjesztően értelmezni, hiszen magát a készüléket nem a munkáltató bocsátotta a felperes rendelkezésére. A felperes kellő tájékoztatást követően adott kifejezett írásbeli hozzájárulása hiányában pedig az alperes adatkezelése jogellenes volt [Mt. 9. § (2) és (3) bekezdés, Info tv. 5. § (1) bekezdés a) pont]. A törvényszék álláspontja jogsértő, az Mt. 9. § (3) bekezdésébe ütköző arról, hogy a felperes beleegyező magatartása (a készülék teljes adatállománnyal történő átadása) a hozzájárulásának tekintendő. Az Mt. 9. § (1) bekezdés alapján jelen munkaügyi jogvitában irányadó Mt. 9. § (3) bekezdése alapján a munkavállaló személyiségi jogáról rendelkező jognyilatkozatot érvényesen csak írásban tehet.
[49] Az alperesnél használt IT szabályzat, amely az ellenőrzés lehetőségét általánosságban megteremtő belső szabályzatnak minősül, szintén nem rendelkezett azon eszközökről amelyek nem a munkáltató tulajdonát képezik. A helyes értelmezés szerint az IT szabályzat hatálya a "tulajdon" címszó alatt írtak alapján nem terjedt ki a felperes magántulajdonában álló személyes eszközén található magánlevelére, magánüzenetére.
[50] Minderre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperes a vizsgálati eljárás során jogosulatlanul ellenőrizte a felperes magánéletét, jogszerűtlenül kezelte a magánüzenetét úgy, hogy annak a tartalmát is megismerte.
[51] Az Európai Unió Bírósága az előzetes döntéshozatali eljárásban (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikk) az ítélkező tevékenységén keresztül az alapügyben felmerült jogkérdésben szereplő uniós jogi normát értelmezi, valamint a másodlagos uniós jogi aktusok érvényességét vizsgálja. Minderre figyelemmel nem "oldja meg" az alapügyet, nem vizsgálhatja a tagállami jogszabály és az uniós norma összeegyeztethetőségét, és nem értelmezheti a nemzeti jogot.
[52] A felperes a felülvizsgálati kérelmében indítványozta ugyan az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, azonban azt a Kúria elutasította arra tekintettel, hogy a magyar jogba az Irányelv vonatkozó rendelkezései (1. cikk, 6. cikk, 7. cikk) megfelelően implementálásra kerültek, ezért a jogvita elbírálásához nem volt szükség közvetlenül az uniós jog alkalmazására, valamint az Irányelv munkavállalói hozzájárulás értékelésének szempontjai értékelésére, arra figyelemmel, hogy a perbeli esetben a felperes munkavállaló nem járult hozzá személyes adatai kezeléséhez; továbbá az Irányelv címzettjei a tagállamok és nem magánszemélyek. Nincs helye előzetes döntéshozatal kezdeményezésének, ha a fél nem az uniós jog értelmezését kéri.
[53] Az előzőek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálattal támadott körben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a sérelemdíj vonatkozásában megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2015 októberében lefolytatott belső vizsgálat során a felperes mobiltelefonjának ellenőrzésével összefüggésben megsértette a felperes magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. A megismételt eljárásban szükséges a sérelemdíj iránti igény Ptk. 2:52. §-a alapján történő vizsgálata.
[54] Az elsőfokú bíróságnak az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a felperesre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel a sérelemdíj mértékének meghatározására az eljárást folytatnia kell.
(Kúria Mfv.I.10.397/2018.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.397/2018/7.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Rózsavölgyi Bálint előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Petia Csaba ügyvéd (Petia Ügyvédi Iroda)
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Dulin György ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony megszüntetésének jogkövetkezménye és egyéb
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Törvényszék 2.Mf.20.870/2017/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.63/2016/21.
Rendelkező rész
A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.870/2017/6. számú ítéletét a felülvizsgálattal érintett részében hatályon kívül helyezi, a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.63/2016/21. számú ítéletét a sérelemdíjra vonatkozó kereseti kérelem tekintetében megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes a 2015 októberében lefolytatott belső vizsgálata során a felperes mobiltelefonjának ellenőrzésével összefüggésben megsértette a felperes magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kétezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint illetéket.
Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2007. szeptember 11-től állt az alperes alkalmazásában, 2011. október 1-jétől on-trade területi vezető munkakörben. Feladatát képezte, hogy három megyében az alperessel szerződött vendéglátóhelyek, kocsmák, éttermek lejáró szerződését újrakösse, az ezen a területen dolgozó területi képviselőket irányítsa.[2] 2015 októberében az alperes belső vizsgálatot indított az általa kibocsátott hordómatricákkal kapcsolatos visszaélések kivizsgálására, amellyel az E. céget bízta meg. A vizsgálatra azért került sor, mert az alperes észlelte, hogy hamis hordómatricák vannak forgalomban, amelyek mögött nem áll tényleges sörértékesítés.
[3] Az eljárás során elkérte több alkalmazott, közöttük a felperes mobiltelefonját és céges laptopját vizsgálat céljából. A felperes V. Zs. értékesítési igazgató utasítására a saját tulajdonú, de céges SIM-kártyát tartalmazó mobiltelefonját is rendelkezésre bocsátotta a vizsgálathoz. Az eszközök átadásával összefüggésben 2015. október 20-án nyilatkozatot írt alá.
[4] Az ellenőrzés során 2015. november 2-án, majd 2015. december 8-án meghallgatták a felperest, amelyekről emlékeztető jegyzőkönyv készült.
[5] A 2015. december 8-i meghallgatáson jelen voltak felperesen kívül dr. N. A., K. K. és az E. képviselői, köztük B. F. A felperest tájékoztatták, hogy egy feltételezett visszaélés kapcsán merült fel a neve, majd két üzenetváltásról kérdezték, amely a mobiltelefonján volt megtalálható, és szerepelt bennük a "csaló" és az "5B12ST" szó. A felperes ekkor úgy válaszolt, hogy az egyik üzenetben a testvérével kommunikált magánügyben, és a munkájától független kerékpáreladáshoz kapcsolódóan beszéltek "csalóról", míg a másik üzenetben egy kocsmárossal tárgyalt arról, hogy milyen mennyiségű sört kell értékesíteni. Az alperes a meghallgatás során szerinte terhelő tartalmú levelet mutatott a felperesnek, azonban a felperes az őt ért vádakat, a hordómatricákkal kapcsolatos visszaélésben való részvételt visszautasította. A felperes a magánéletével összefüggő kérdésekre (büntetőeljárás folyamatban léte, anyagi helyzet) válaszolt.
[6] Ezt követően történt egy ismételt megbeszélés, amelyen a felperesen kívül V. Zs., K. D. és dr. N. A. voltak jelen. Itt a felperes úgy nyilatkozott, hogy a bizalom megrendülését látja a munkáltató részéről, ezért fel kívánja mondani a munkaviszonyát. K. D. tájékoztatta a munkaviszony megszüntetés különböző módozatairól, ezt követően eldöntette a felperes, hogy felmond és elkezdte megszövegezni a felmondását, melyben dr. N. A. segített neki.
[7] Az okirat elkészülte után a felek abban állapodtak meg, hogy másnap, 2015. december 9-én a felperes ismét Budapestre utazik, hogy leadja a nála maradt munkáltatói eszközöket és elszámoljon. Másnap a felperes csak K. D.-val találkozott, aki arról tájékoztatta, hogy célszerű lenne közös megegyezésre változtatni a jogviszony megszüntetését, mivel a felmondás tartalma szerint is a munkaviszony tényleges lezárásra aznap történne, és a jognyilatkozata közös megegyezésnek felel meg. Ekkor átadta a felperes részére az előre megszövegezett közös megegyezéses megszüntetésről szóló dokumentumot, amelyet a felperes átolvasást követően aláírt, annak tartalmát nem kifogásolta.
[8] A felperes 2015. december 21-én írásban megtámadta a közös megegyezéses megállapodást tévedésre hivatkozással. Az alperes 2016. január 6-án személyes egyeztetésen úgy nyilatkozott, hogy a megtámadást nem fogadja el, ezt írásban meg is erősítette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes az utóbb fenntartott keresetében a közös megegyezéses megállapodás érvénytelenségére hivatkozott. E körben azt adta elő, hogy tévedésben volt annak aláírásakor. Kérte, hogy az álláspontja szerint jogellenes munkaviszony megszüntetésre tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 83. §-a alapján a bíróság állítsa helyre a munkaviszonyát, és kötelezze az alperest elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére a havi bruttó 413.738 forint távolléti díj alapul vételével.[10] Ezt meghaladóan felperes 3.000.000 forint sérelemdíj és járuléka iránti igényt is érvényesített az alperessel szemben. Arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette a magánélethez, a családhoz való személyiségi jogát azáltal, hogy a belső vizsgálatkor a saját tulajdonú mobiltelefonján lévő személyes adatokat, levelezését letöltötte, így magánéletét ellenőrizte, továbbá a 2015. december 8-i meghallgatáson a magánéletével kapcsolatos kérdéseket tett fel, melyhez nem volt joga, megsértve ezzel az Mt. 11. §-ában előírtakat.
[11] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperes önként írta alá a munkáltatói tájékoztatás után a közös megegyezéses dokumentumot, mivel akarata arra irányult, hogy azonnali hatállyal megszüntessék a munkaviszonyt, tehát ekként annak lezárása 2015. december 9-én történt. Vitatta, hogy a felperes tévedésben lett volna, arra is figyelemmel, hogy a munkakörébe tartozott, hogy a beosztottak "elbocsátásának" folyamatában részt vegyen, így tudnia kellett, milyen jogkövetkezményei vannak a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének.
[12] Az alperes vitatta a keresetet összegszerűségében is, mivel a felperes távolléti díja bruttó 270.600 forint volt, a prémiumot, jutalmat, teljesítménybér elemet pedig szerinte nem lehet a bruttó havi távolléti díj számításánál figyelembe venni.
[13] A sérelemdíj címén érvényesített kereseti követelést mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Alperes képviselői nem tanúsítottak jogellenes magatartást 2015. december 8-án, amikor a felperes személyes meghallgatása során a magánéletével kapcsolatban (büntetőeljárás folyamatban léte, vagyoni helyzete) kérdéseket tettek fel, mivel az általa betöltött vezetői munkakör bizalmi jellege megkövetelte a büntetlen előéletet, melynek megléte nemcsak munkába álláskor, hanem a munkaviszony alatt is feltétel volt az alperesnél. Utalt arra, hogy felperes ezen kérdésekre a válaszadást megtagadhatta volna, azonban ezt nem tette.
[14] A mobiltelefon átvizsgálásával összefüggésben a felperes egyedi írásbeli hozzájáruló nyilatkozatot adott, továbbá az alperesnél hatályos Információ Technológia-felhasználói Szabályzat (a továbbiakban: IT szabályzat) rendelkezése, valamint a munkáltató, illetve a megbízottja szóbeli tájékoztatása alapján felperesnek lehetősége lett volna arra a mobiltelefon vizsgálata előtt, hogy arról a személyes adatait törölje, lementse, vagy a mobiltelefon átadását megtagadja, mivel az saját tulajdona volt. E jogaival a felperes nem élt, ezért jogellenes munkáltatói magatartásra nem hivatkozhat, a sérelemdíj iránti igénye alaptalan.
[15] Az alperes a sérelemdíj összegét is eltúlzottnak találta, hivatkozott arra, hogy az ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság részéről állásfoglalás készült az alperes adatkezelésével összefüggésben.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a 2017. szeptember 7-én meghozott ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest az alperes részére perköltség megfizetésére, megállapította, hogy a feljegyezett illetéket az állam viseli.[17] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a felek egyértelműen nyilatkoztak arról, hogy a köztük fennálló munkaviszonyt 2015. december 9-én aláírt közös megegyezéssel szüntették meg. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratok, a felperes személyes előadása, K. D., V. Zs., dr. N. A. és K. K. tanúvallomásai alapján azt állapította meg, hogy 2015. december 9-én konszenzussal döntöttek arról a felek, hogy a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntessék meg.
[18] Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak a felperes előadását miszerint tévedésben volt a dokumentum aláírásakor, amely tévedését az alperes okozta. A felperes akarata arra irányult már 2015. december 8-án is, hogy a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntesse, ezért írta saját kezűleg a felmondását, melyet a felek megváltoztattak másnap közös megegyezéses megállapodásra, amit a felperes elolvasott és aláírt, annak tartalmát nem vitatta.
[19] A sérelemdíjra vonatkozóan az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a saját írásbeli nyilatkozata alapján hozzájárulását adta ahhoz, hogy az alperes és az E. a rendelkezésére bocsátott elektronikai eszközök, így többek között az egyéb adathordozó tartalmát megismerje és kezelje. Az E. képviseletében eljárt B. F. elmondta, hogy szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy a részükre átadott laptopok, mobiltelefonok adatait le fogják másolni, a munkavállalók ezen adataiból egy egységes adatbázis készül, amin kulcsszavas keresőszavakat futtatnak le.
[20] Az elsőfokú bíróság B. F. vallomása alapján nem találta alaposnak a felperes azon előadását, miszerint az alperes jogellenes magatartásával megsértette a magánélethez és a családhoz való jogát. A munkáltató szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy lehetősége van a vizsgálat előtt a mobiltelefon átadását megelőzően személyes adatait lementeni, törölni, illetve megtagadhatja a saját tulajdonú telefon átadását, azonban a felperes egyik lehetőséggel sem élt. Mindebből azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást akkor, amikor a vizsgálat tárgyává tette a felperes mobiltelefonján lévő személyes adatokat is, mivel ehhez a felperes a hozzájárulását adta.
[21] A bíróság az előzőeket meghaladóan úgy foglalt állást, hogy a felperes a személyes meghallgatása során a vagyoni helyzetére, illetve az ellene folyó büntetőeljárásra vonatkozóan a válaszadást megtagadhatta volna, ezt azonban nem tette, önként válaszolt. Önmagában a felperesnek feltett kérdésekkel a munkáltató nem tanúsított olyan magatartást, amely sérelemdíj megállapítására adhatna alapot.
[22] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék, mint másodfokú bíróság a a 2018. március 7-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli, és kötelezte a felperest perköltség megfizetésére.
[23] A másodfokú bíróság a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita megalapozott elbírálásához szükséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintve alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglalt elveknek megfelelően értékelte és azokból helyes jogi következtetéseket vont le.
[24] A törvényszék a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. §-ra utalással hangsúlyozta, hogy a sérelemdíj megállapításának három konjunktív feltétel fennállása esetén van helye, amelyek a személyiségi jogsértés, a nem vagyoni sérelem fennállta és a jogsértő felróhatóság alóli kimentés hiánya. Az elsőfokú bíróság az alperes oldalán a jogsértő magatartást ítélte hiányzó feltételnek.
[25] A felperes a szóbeli tájékoztatást követően a telefonon lévő személyes tartalmak törlésére biztosított idő után, kényszerítő körülmény nélkül adta át a készüléket az alperes közreműködője részére. Az ellenkérelem 4/A/2. számú mellékleteként csatolt hozzájáruló nyilatkozat pedig egyértelműen rögzíti azt is, hogy az adatkezelés célja kizárólag az alperesnél folyó jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést ellenőrző tényfeltáró vizsgálat lefolytatása. Ebből az állapítható meg, hogy a munkáltató eljárása áttételesen sem a felperes magánéletének ellenőrzésére irányult.
[26] A törvényszék megítélése szerint a beleegyezést adó nyilatkozat, vagy a beleegyezést kifejező magatartás valóban nem értelmezhető kiterjesztően, azonban az alperes a felperes számára lehetővé tette, hogy készüléke átadását megelőzően személyes adatait letörölje, vagy az átadást megtagadja. A felperes ezen lehetőségekkel nem élt, ez szűken értelmezve is a belegyezésének tekinthető abba, hogy a visszaélésekkel összefüggésben a készülék teljes adatállományát az alperes ellenőrizze.
[27] Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság szerint a sérelemdíj megállapíthatóságának további konjunktív feltétele is hiányzik, miután a felperes nem jelölt meg olyan immateriális hátrányt, amely őt az általa állított jogsértő magatartás következtében érte. Az IT szabályzat értelmében a felperes mobiltelefonja olyan személyes készülék volt, amelyet felperes alperes által engedélyezetten használt.
[28] A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéses megállapodás aláírásával jogszerűen történt. Kiemelte, hogy a 2015. december 8-i felmondásában a felperes a munkaviszony megszüntetés kezdeményezésével összefüggésben a felmondási idő letöltésétől eltekintést kért, ezzel kapcsolatban a juttatásokról le kívánt mondani. A felperes a fellebbezésében is azt adta elő, hogy a munkaviszony megszüntetésének "realizálása" érdekében jelent meg 2015. december 9-én a budapesti irodában, a bizonyítási eljárás alapján pedig egyértelmű az, hogy a közös megegyezésről szóló megállapodás aláírásakor a felperes a helyzetét és lehetőségeit ismerve írta alá az okiratot, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy 2015. december 9-én közös megegyezéssel szűnt meg a felperes munkaviszonya.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperes sérelemdíjban való marasztalását kérte azzal, hogy az alperes megsértette a magánéletének ellenőrzésével összefüggésben a személyiségi jogait. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását.[30] Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 9. § (1) bekezdését, 11. § (1) bekezdését, 6. § (2) bekezdését, a 9. § (3) bekezdését, 22. § (4) bekezdését, a Ptk. 2:43. § (1) bekezdés e) pontját, 2:52. § (2) bekezdését, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info tv.) 5. § (1) bekezdés a) pontját, (2) bekezdés a) pontját, a 6. § (1) bekezdés b) pontját, és a Pp. 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[31] A felülvizsgálati érvelés szerint az Mt. 11. § (1) bekezdése szerint a munkáltató semmilyen körülmények között, még hozzájárulás esetén sem ellenőrizheti a munkavállaló magánéletét. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés a munkavállaló magánéletének ellenőrzését kifejezetten kizárja, ezért a jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a munkavállaló magánéletére vonatkozó adatok a munkáltató által hozzájárulás esetén ellenőrizhetőek lennének, téves. Utalt arra, hogy a meghallgatás során a felperes magánéletére vonatkozó kérdések feltételével az alperes az Mt. 11. § (1) bekezdésében meghatározott tilalmat megszegte. A hivatkozott magatartással összefüggésben a felperes megjelölte a megsértett jogszabályi előírásokat, és a jogsértés tényét kifejezetten a sérelemdíj iránti igényt megalapozó körülményként hivatkozta.
[32] Abban az esetben amennyiben a magánélet ellenőrzésére vonatkozó tilalom munkavállalói hozzájárulással feloldható, nem hagyható figyelmen kívül az Mt. 9. § (3) bekezdése, miszerint a munkavállaló személyiségi jogáról rendelkező nyilatkozatot érvényesen csak írásban tehet. Ezzel szemben a felperes a szóbeli meghallgatása során úgy válaszolt a kérdésekre, hogy írásbeli hozzájárulás nem állt rendelkezésre, a szituáció alapján pedig egyértelműen presszió volt megállapítható a munkáltató részéről, ezért a jogerős ítélet az Mt. 9. § (3) bekezdésének és az Mt. 6. § (2) bekezdésének megsértésével állapította meg, hogy a felperes magánéletének ellenőrzése az ahhoz való hozzájárulása tekintetében jogszerűen történt. E körben hivatkozott az EBH2013.M.9. számú elvi döntésre.
[33] A magántelefonon tárolt adatok ellenőrzésével összefüggésben szintén hangsúlyozta, hogy egyrészt a tilalmat a munkavállaló hozzájárulása sem oldja fel, másrészt hozzájáruló nyilatkozatot csak írásban lehet tenni, a felperes tulajdonát képező telefon ellenőrzésre történő átadása nem értékelhető az adatfeldolgozáshoz történő hozzájárulásként.
[34] Hivatkozott a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelv (továbbiakban: Irányelv) 7. cikkében, 1. cikk (1) bekezdésében, 6. cikk (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat megsértésére. Az Irányelv 29. cikke alapján létrehozott munkacsoport jelentése szerint a munkavállalók függőségi helyzetükre tekintettel nincsenek abban a helyzetben, hogy önkéntesen tegyenek nyilatkozatokat adataik kezelésére vonatkozóan. A hozzájárulás önkéntességét kizárólag abban a különleges esetben lehet megállapítani, ha a nyilatkozat megtételéhez vagy visszautasításához egyáltalán semmilyen következmény nem fűződik. Továbbra is úgy foglalt állást, hogy felperes nem adott írásbeli hozzájárulást magántelefonján tárolt adatok feldolgozására, az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás jogszabálysértő.
[35] Véleménye szerint az a hivatkozás, hogy bűncselekménnyel, vagy lehetséges bűncselekménnyel kapcsolatosan folytat a munkáltató vizsgálatot, nem teremt jogos érdek érvényesítésére alapítottan a munkáltató oldalán a munkavállaló magánéletére vonatkozó adatkezelésre és feldolgozásra való jogosultságot. A magánkészüléken tárolt valamennyi adat mentése és elemzése önmagában nem felel meg az arányosság követelményének, figyelemmel az Info tv. 3. § 10. pontjában és az Irányelv 2. cikk b) pontjában foglaltakra.
[36] A felperes álláspontja szerint a célhoz kötöttség követelménye is sérült, mivel a kulcsszavas keresés során egyértelműen merülhetnek fel olyan adatok, amik a munkáltató által elérni kívánt adatkezelési cél szempontjából irrelevánsak, azonban a felperes magánéletére vonatkozó személyes adatok ezáltal az alperes és a közreműködő számára megismerhetővé válnak.
[37] Az Irányelv 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport hivatkozott jelentése rögzítette, hogy a munkáltatónak egyértelműen biztosítani kell az eszköz magán- és üzleti célú használatának elkülönülését, a magánélet ellenőrzésének elkerülése érdekében.
[38] A felperes a felülvizsgálati kérelemben indítványozta, hogy a Kúria kezdeményezze az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását. E körben azt adta elő, hogy a C-468/2010. és C-469/2010. számú egyesített ügyekben hozott ítéletre tekintettel az Irányelv 7. cikk f) pontját közvetlen hatályát kimondó döntés alapján véleménye szerint nem mellőzhető az Irányelv rendelkezésének értelmezése, figyelembe vétele, alkalmazása. Véleménye szerint az Európai Unió Bíróságának - többek között - arra a kérdésre kellene választ adni, hogy az Irányelv 7. cikk f) pontjának rendelkezése, vagy a 7. cikk bármely más adatfeldolgozási jogcíme teremt-e jogalapot a munkáltatónak arra, hogy az álláspontjának kialakításához rendelkezésre álló adatokon felül a munkavállaló magánéletével kapcsolatos további adatokat kezeljen, feldolgozzon. Az adatkezelés jogszerűsége megállapítható-e abban az esetben, ha az adatkezelést, a munkavállaló magánéletének ellenőrzését tagállami jogszabályi előírás is kifejezetten tiltja.
[39] Utalt arra is, hogy a perben az alperes által csatolt, felperes által aláírt nyilatkozat a magánkészüléken tárolt adatok vonatkozásában hozzájárulást nem is tartalmazott, így az alperes nem rendelkezett joghatályos felhatalmazással a magánkészüléken tárolt adatok ellenőrzésére, figyelemmel arra, hogy az Mt. 9. § (3) bekezdése utolsó mondata értelmében - tekintettel az Mt. 22. § (4) bekezdésében foglaltakra - írásbeli rendelkező nyilatkozat hiányában a hozzájárulás érvénytelen. Az a tény, hogy a felperes átadta a telefonját, annak ellenére, hogy előtte lehetősége lett volna az adatok törlésére, irreleváns, a hiányzó írásbeli hozzájárulást nem lehet megadottnak tekinteni.
[40] A jogerős ítélet vonatkozó megállapítására figyelemmel a felperes előadta, hogy a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a sérelemdíjra való jogosultság megállapításához a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
[41] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a munkahelyi vizsgálat előtt egyértelműen tájékoztatták a felperest, hogy mi az ellenőrzés célja, annak lefolytatása az alperes jogos érdekében állt, az nem irányult a munkavállaló magánéletének ellenőrzésére. A felperes előzetes tájékoztatása írásban és szóban az ellenőrzés céljáról megtörtént, a felperes a tájékoztatást megértette az ellenőrzéshez írásbeli beleegyezést adott és önként rendelkezésre bocsátotta mobiltelefonját. A felperes megadott hozzájárulása semmilyen megszorítást, kikötést nem tartalmazott, ezért az eljárása nem ütközik az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakba.
[42] Utalt arra, hogy az Mt. 11. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállalót ellenőrizheti, amely nem irányulhat a munkavállaló magánéletének kontrollálására, a jogszabályhely tehát a célzatot tiltja. A kiválasztott kulcsszavak alapján történő keresés egyértelműen a hordómatricákkal kapcsolatos visszaélés feltárására, a felperes munkaviszonnyal kapcsolatos magatartására irányult.
[43] Álláspontja szerint az Mt. 9. § (3) bekezdése csak a személyiségi jogról való általános jelleggel történő lemondást tiltja. A felperes megtévesztette az alperest azzal, hogy a mobiltelefonját a vizsgálat során anélkül adta át, hogy tájékoztatta volna, hogy azon személyes adatait tárolja, illetve nem törölte.
[44] A munkavállaló részére feltett kérdésekkel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a sérelemdíj iránti kereset részét képezte ezen tényelőadás, az ezzel kapcsolatos igényt az elsőfokú bíróság elutasította, ezt követően a felperes a fellebbezésében nem hivatkozott ezzel összefüggésben a magánéletének megsértésére, így a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján azt a másodfokú bíróság nem is vizsgálta. Fenntartotta azon álláspontját, miszerint semmilyen módon nem ellenőrizte a feltett kérdésekre a felperes által önként adott válaszok valóságtartalmát, a kérdések feltevése és arra vonatkozó önkéntes válaszok adása nem sérti a felperes magánélethez, családhoz való személyiségi jogát, így nincs szó jogellenességről.
[45] A telefonon tárolt adatok ellenőrzésével összefüggésben az írásbeli hozzájárulás körében hivatkozott a 2015. október 20-án kelt nyilatkozatra, melyben a felperes az adathordozó, így a SIM kártya ellenőrzéséhez is hozzájárult. Véleménye szerint az IT szabályzat értelmében a felperes telefonja olyan személyes készülék volt, melyet a felperes az alperes által engedélyezve használt. Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az írásbeli hozzájárulás az eset körülményéből adódóan kiterjedt a magánkészülék vizsgálatára is. Véleménye szerint az ellenőrzés az arányosság követelményének is megfelelt, a levelezést nem teljes egészében vizsgálta, hanem szoftveres keresést alkalmazott, és a kulcsszavas keresés eredményéből igyekezett további következtetéseket levonni.
[46] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló felperesi kérelemmel összefüggésben úgy nyilatkozott, hogy annak célja nem kifejezetten az egyéni jogvédelem, hanem az uniós jog egységes alkalmazásához fűződő érdek. Az ügyben nincs helye az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, mert a tényállás megállapítása és a szabályok alkalmazása nem az Európai Unió Bíróságának, hanem a nemzeti bíróságnak a hatáskörébe tartozik. Az Irányelv 7. cikke azt rögzíti, hogy mikor kezelhető személyes adat, azt pedig nem határozza meg, hogy mi lehet az adatfeldolgozó jogos érdeke, hiszen ezt az adott tényállás alapján a jogalkalmazó dönti el.
[47] A jogerős ítélet azt rögzíti, hogy a felperes hozzájárulása alapján lehetőség volt a személyes adatainak kezelésére, ez egyezik az Irányelv 7. cikk a) pontjában foglaltakkal. A felperes által megfogalmazott kérdések nem az uniós jog értelmezésére irányulnak, hanem az egyedi ügy eldöntésében várnak állásfoglalást, amelyre az Európai Unió Bíróságának nincs hatásköre. E körben utalt a Kúria gyakorlatára is.
[48] Az alperes szerint a jogerős ítélet iratellenes, vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan megállapításokat nem tartalmaz, így a Kúriának a bizonyítékok felülmérlegelésre nincs lehetősége.
[49] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat. Nem arról van szó, hogy a felperesnek további hátrányt kellene bizonyítania, de a felperesnek lett volna a feladata, hogy bemutassa, levezesse, valószínűsítse, hogy az általa megjelölt személyiség jogok mennyiben sérültek. Véleménye szerint mivel a vizsgálat során mindössze két üzenet került felhasználásra, melyek közül az egyik nem vitatottan a felperes munkavégzésével állt összefüggésben, ezért mindez nem alkalmas arra, hogy a felperes személyiségi jogait oly módon megsértse, hogy a sérelemdíj iránti igény megalapozott legyen.
A Kúria döntése és jogi indokai
[50] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[51] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[52] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölte az Mt., a Ptk. és a Pp. vonatkozó rendelkezéseit, a sérelemdíj iránti kereseti kérelme jogerős elutasításával összefüggésben hivatkozott a 2015. december 8-án történt személyes meghallgatásán elhangzottakra. Ezzel összefüggésben azonban a keresetet teljes egészében elutasító elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezésében [a felperes számozása szerint (144-159) pontok] nem sérelmezte a 2015. december 8-án történtekkel összefüggésben az elsőfokú ítélet esetlegesen helytelen megállapításait, így a fellebbezési eljárásban is érvényesülő kérelemhez kötöttség elvére tekintettel azt a törvényszék nem is vizsgálhatta [Pp. 253. § (3) bekezdés].
[53] A Kúria állandó gyakorlata szerint (BH1996.372.) a rendkívüli perorvoslatra csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapul, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Olyan kérdéssel, amellyel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban nyilvánvalóan jogszabálysértést sem követhettek el, ezért a 2015. december 8-án történtekkel összefüggő felülvizsgálati előadást a Kúria nem vizsgálhatta.
[54] Az Mt. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti. A munkáltató ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a munkáltató előzetesen tájékoztatja a munkavállalót azoknak a technikai eszközöknek az alkalmazásáról, amelyek a munkavállaló ellenőrzésére szolgálnak.
[55] Az eljárás során az nem volt vitatott, hogy az ellenőrzéssel összefüggésben az alperes a felperes magánéletére vonatkozó, a testvérével váltott üzenet tartalmát megismerte.
[56] Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Bogdan Mihai Bărbulescu kontra Románia [GC] ítéletében (no. 61496/08.) meghatározta azokat a szempontokat [121. pont] amelyeket a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük annak értékelése során, hogy a munkáltató ellenőrzési, fegyelmi jogkörének gyakorlása jogszerű-e. A teszt értelmében a bíróságoknak azt kell megvizsgálniuk, hogy a munkáltató meghatározta-e azokat a módszereket és intézkedéseket, amelyek útján közvetlenül hozzáférhet a munkavállaló személyes kommunikációjának tartalmához. A munkavállaló ellenőrzésének következményeit kell arányba állítani a munkáltató által elérni kívánt, deklarált céllal, és megfelelő biztosítékot kell nyújtani a visszaélésekkel szemben.
[57] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény) 8. cikke tekintetében kimunkált kritériumok és összegző megállapítások a magyar bíróságok eljárása során is irányadóak, az alapjogokat érintő jogvitákban olyan iránymutatást jelentenek, amelyre a nemzeti jogalkalmazónak az eljárása során figyelemmel kell lennie.
[58] A Bărbulescu teszt egyik leglényegesebb eleme az előzetes tájékoztatásra vonatkozó követelmény. A magyar jogban mind az Mt. mind az Info tv. rendelkezései megfelelő garanciális szabályokat tartalmaznak az előzetes tájékoztatással kapcsolatban a személyiségi jogok korlátozásának lehetőségével és a munkáltató ellenőrzésével összefüggésben.
[59] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a felperest a saját tulajdonú mobileszközének az ellenőrzésével összefüggésben a készülék önkéntes átadása előtt az alperes nem tájékoztatta megfelelően.
[60] B. F. tanú által szóban elmondottak nem tekinthetőek az előzőekben kimerítően részletezett kritériumoknak megfelelő előzetes tájékoztatásnak. Az alperes a perben nem igazolta, hogy egyértelműen és előzetesen tájékoztatták-e a felperest az ellenőrzés idejéről és módjáról, annak tartalmáról, arról, hogy az milyen kommunikációra terjed ki, hogy a munkáltató a személyes adatokat megismerheti, amennyiben azokat a felperes nem törli, vagy különíti el.
[61] Nem volt arról szó a tanú vallomása alapján, hogy az ellenőrzés eredményét ki ismerheti meg, hogy a munkáltató magánszférát érintő ellenőrzése indokolt-e, a jogszerűség szempontjából igazolható-e.
[62] Az eljárt bíróságok nem értékelték megfelelően, hogy a jogszerű cél érdekében volt-e más, a magánszférát kevésbé korlátozó módja az ellenőrzésnek, ellátták-e a felperest megfelelő biztosítékokkal a munkáltató eljárásával kapcsolatban.
[63] Az első- és másodfokú bíróság helytelenül értékelte a hiányos tájékoztatást követően a felperes által 2015. október 20. napján adott hozzájáruló nyilatkozat tartalmát, mivel az kizárólag az alperes által a felperes rendelkezésére bocsátott elektronikai eszközökkel volt kapcsolatos. A "bármely egyéb adathordozó" fogalmat nem lehet a munkáltató engedélyével használt saját tulajdonú készülék tekintetében kiterjesztően értelmezni, hiszen magát a készüléket nem a munkáltató bocsátotta a felperes rendelkezésére. A felperes kellő tájékoztatást követően adott kifejezett írásbeli hozzájárulása hiányában pedig az alperes adatkezelése jogellenes volt [Mt. 9. § (2) és (3) bekezdés, Info tv. 5. § (1) bekezdés a) pont]. A törvényszék álláspontja jogsértő az Mt. 9. § (3) bekezdésébe ütköző arról, hogy a felperes beleegyező magatartása (a készülék teljes adatállománnyal történő átadása) a hozzájárulásának tekintendő. Az Mt. 9. § (1) bekezdés alapján jelen munkaügyi jogvitában irányadó Mt. 9. § (3) bekezdés alapján a munkavállaló személyiségi jogáról rendelkező jognyilatkozatot érvényesen csak írásban tehet.
[64] Az alperesnél használt IT szabályzat, amely az ellenőrzés lehetőségét általánosságban megteremtő belső szabályzatnak minősül, szintén nem rendelkezett azon eszközökről amelyek nem a munkáltató tulajdonát képezik. A helyes értelmezés szerint az IT szabályzat hatálya a "tulajdon" címszó alatt írtak alapján nem terjedt ki a felperes magántulajdonában álló személyes eszközén található magánlevelére, magán üzenetére.
[65] Minderre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperes a vizsgálati eljárás során jogosulatlanul ellenőrizte a felperes magánéletét, jogszerűtlenül kezelte a magán üzenetét úgy, hogy annak a tartalmát is megismerte.
[66] Az Európai Unió Bírósága az előzetes döntéshozatali eljárásban [az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikk] az ítélkező tevékenységén keresztül az alapügyben felmerült jogkérdésben szereplő uniós jogi normát értelmezi, valamint a másodlagos uniós jogi aktusok érvényességét vizsgálja. Minderre figyelemmel nem "oldja meg" az alapügyet, nem vizsgálhatja a tagállami jogszabály és az uniós norma összeegyeztethetőségét, és nem értelmezheti a nemzeti jogot.
[67] A felperes a felülvizsgálati kérelmében indítványozta ugyan az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, azonban azt a Kúria elutasította arra tekintettel, hogy a magyar jogba az Irányelv vonatkozó rendelkezései (1. cikk, 6. cikk, 7. cikk) megfelelően implementálásra kerültek, ezért a jogvita elbírálásához nem volt szükség közvetlenül az uniós jog alkalmazására, valamint az Irányelv munkavállalói hozzájárulás értékelésének szempontjai értékelésére, arra figyelemmel, hogy a perbeli esetben a felperes munkavállaló nem járult hozzá személyes adatai kezeléséhez; továbbá az Irányelv címzettjei a tagállamok és nem magánszemélyek. Nincs helye előzetes döntéshozatal kezdeményezésének, ha a fél nem az uniós jog értelmezését kéri.
[68] Az előzőek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a felülvizsgálattal támadott körben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a sérelemdíj vonatkozásában megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2015 októberében lefolytatott belső vizsgálat során a felperes mobiltelefonjának ellenőrzésével összefüggésben megsértette a felperes magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. A megismételt eljárásban szükséges a sérelemdíj iránti igény Ptk. 2:52. § alapján történő vizsgálata.
[69] Az elsőfokú bíróságnak az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a felperesre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel a sérelemdíj mértékének meghatározására az eljárást folytatnia kell.
A döntés elvi tartalma
I. A munkáltató megsérti a munkavállaló magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát, ha ezen adatok kezelése a megfelelő tájékoztatást követően adandó, kifejezett írásbeli hozzájárulása hiányában történik.II. A munkáltatónak a munkavállaló ellenőrzése előtt meg kell határoznia azokat a módszereket és intézkedéseket, amelyek útján közvetlenül hozzáférhet a munkavállaló személyes kommunikációjának tartalmához; tájékoztatni kell őt arról is, hogyha az ellenőrzés a személyes adataira is kiterjed.
III. A munkavállaló ellenőrzése akkor jogszerű, ha következményei arányban állnak a munkáltató által elérni kívánt, deklarált jogszerű céllal, és megfelelő biztosítékot nyújt a visszaélésekkel szemben [Mt. 9. § (2), (3) bekezdés, 11.§, Info tv. 5. § (1) bekezdés a) pont].
Záró rész
[70] A felülvizsgálati eljárásban a felperes pernyertes lett, ezért az alperes köteles a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a költségét.[71] Perköltségként merült fel a felperes oldalán az őt képviselő ügyvéd munkadíja, melyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján határozott meg.
[72] A Kúria a közbenső ítéletre tekintettel az illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése értelmében állapította meg figyelemmel az Itv. 39. § (3) bekezdés d) pontjára.
[73] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, valamint 15. § (1) és (3) bekezdései értelmében.
[74] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el.
[75] Ez ellen a közbenső ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2019. június 5.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.397/2018.)