adozona.hu
ÍH 2014.65
ÍH 2014.65
A TISZTESSÉGTELEN FELTÉTELEK HIVATALBÓLI ÉSZLELÉSE FOGYASZTÓI SZERZŐDÉS ESETÉN - A HIVATALBÓLI ÉSZLELÉS ELJÁRÁSJOGI KÖVETKEZMÉNYEI - KIVÉTEL A KERESETI KÉRELEMHEZ KÖTÖTTSÉG ELVE ALÓL - AZ ÉRVÉNYTELENSÉGI JOGALAPOK VIZSGÁLATÁNAK SORRENDJE - A SZERZŐDÉSI FELTÉTEL TISZTESSÉGTELENSÉGE MEGÁLLAPÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ KERESET JELLEGE - A VILÁGOSSÁG ÉS ÉRTHETŐSÉG KÖVETELMÉNYÉNEK A JELENTÉSE I. A bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból köteles észlelni a per tárgyát képező fogyasztói szerződés feltételeinek tisz
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a Ptk. 209. § (1), (4) bekezdésére, 209/A. § (2) bekezdésére, a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 3. és 5. cikkére, 6. cikk (1) bekezdésére alapított keresetében az alperessel 2005. december 23-án kötött hitel- és zálogszerződés 4.2., 6.3., 6.4., 9.3., 9.4. pontjaiban foglalt szerződési kikötések tisztességtelensége okán a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte. A 2013. április 18-i (6. sorszámú beadvány) nyilatkozatában elsődlegesen az 1996. évi CX...
ÍH 2014.65 A TISZTESSÉGTELEN FELTÉTELEK HIVATALBÓLI ÉSZLELÉSE FOGYASZTÓI SZERZŐDÉS ESETÉN - A HIVATALBÓLI ÉSZLELÉS ELJÁRÁSJOGI KÖVETKEZMÉNYEI - KIVÉTEL A KERESETI KÉRELEMHEZ KÖTÖTTSÉG ELVE ALÓL - AZ ÉRVÉNYTELENSÉGI JOGALAPOK VIZSGÁLATÁNAK SORRENDJE - A SZERZŐDÉSI FELTÉTEL TISZTESSÉGTELENSÉGE MEGÁLLAPÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ KERESET JELLEGE - A VILÁGOSSÁG ÉS ÉRTHETŐSÉG KÖVETELMÉNYÉNEK A JELENTÉSE
I. A bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból köteles észlelni a per tárgyát képező fogyasztói szerződés feltételeinek tisztességtelenségét. Erről a feleket tájékoztatnia kell és lehetővé kell tennie, hogy a perben azzal kapcsolatos álláspontjukat kifejtsék.
II. A csatlakozási okmány a kereseti kérelemhez kötöttség elve alól kivételt tevő jogszabálynak tekinthető, amely alapján Magyarország az uniós taggá válásától kezdve az irányelvek címzettje lett; erre figyelemmel a bíróságok a nemzeti jog eljárási szabályait az uniós jog hatékony érvényesülését elősegítő módon kötelesek alkalmazni.
III. Az uniós jog elsőbbségéből, a 93/13/EGK Irányelv 6. Cikk (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény speciális jellegéből - azaz abból, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra - és a jogi szabályozás logikájából következik, hogy több érvénytelenségi jogalapra hivatkozás esetén először a szerződés feltételeinek tisztességtelensége vizsgálandó.
IV. Ha a fogyasztó a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását kéri, az erre irányuló kereseti kérelme nem tekinthető a Ptk. 239/A. § (1) bekezdés szerinti megállapítási keresetnek; az Irányelv rendelkezéseit a magyar jogba átültető, a Ptk. 209. §-án alapuló kereset előterjesztésére e jogszabályhely 2012. május 26-i beiktatása előtt is lehetőség volt. Az ilyen perekben a bíróságnak a tisztességtelen feltételek kihagyása utáni szerződés teljesíthetőségének tárgyában is döntenie kell.
V. A szerződési feltétel világossága szövegérthetőséget jelent, míg az érthetőség lényege, hogy a fogyasztónak a kikötés hatásaival, következményeivel tisztában kell lennie, vagyis a megadott kritériumok alapján előre kell hogy lássa, milyen okból, hogyan, milyen mértékben módosulnak a szerződésben megállapított kötelezettségei.
[Ptk. 209. §, 209/A. §, 239/A. § (1) bek.; 2004. évi XXX. tv. mellékletének 53., 54. Cikke]
A felperes a Ptk. 209. § (1), (4) bekezdésére, 209/A. § (2) bekezdésére, a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 3. és 5. cikkére, 6. cikk (1) bekezdésére alapított keresetében az alperessel 2005. december 23-án kötött hitel- és zálogszerződés 4.2., 6.3., 6.4., 9.3., 9.4. pontjaiban foglalt szerződési kikötések tisztességtelensége okán a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte. A 2013. április 18-i (6. sorszámú beadvány) nyilatkozatában elsődlegesen az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) és d) pontja alapján a kölcsönszerződés semmisségének, másodlagosan a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § d) pontja alapján az eredeti keresetében megjelölt szerződési kikötések, valamint az alperes bankszámlák vezetéséről, a betétgyűjtésről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló üzletszabályzata (ÜSZ) VII. fejezet 29. pontjában foglalt választottbírósági kikötés tisztességtelensége okán a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását igényelte.A keresetben hivatkozott szerződési feltételek tisztességtelensége kapcsán előadta: az alperes a szerződésben nem adott valós és okszerű tájékoztatást a költségnövelés okairól, az árfolyamrés tekintetében nem tett eleget a Hpt. 210. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségének, az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződési feltétel nem világos, illetve nem érthető, mely önmagában megalapozza a szerződés 4.2., 6.3., 6.4. pontjaiban foglalt kikötések tisztességtelenségét. Kiemelte, hogy az érthetőség és az egyértelműség követelménye nem függ a fogyasztó ismereteitől, értelmi képességétől. A kikötésnek az átlagos fogyasztó számára kell érthetőnek és egyértelműnek lennie. A tisztességtelen jelleg értékelése során alapvető jelentőséggel bír a fogyasztó azon lehetősége, hogy előre láthassa az általános szerződési feltételek hitelező általi módosítását a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak vonatkozásában. A per tárgyát képező szerződés egyoldalú szerződésmódosítási jogot tartalmazó kikötése ennek nem felel meg, továbbá nem felel meg a Korm. rendelet 2. § d) pontjában foglaltaknak sem. A hiteldíj egyoldalú módosítását lehetővé tevő szerződési feltételre a Ptk. 328. § (3) bekezdése alkalmazandó. A szerződésben pontosan meg kellett volna határozni, hogy az egyes feltételek változása mennyiben befolyásolhatja a hiteldíjat. A perbeli kikötés ezzel szemben nem elégíti ki az átláthatóság követelményét és nem felel meg a ténylegesség és arányosság, a szimmetria, a felmondhatóság elvének sem. A Ptk. 209/B. § (6) bekezdése nem vonatkozik a perbeli szerződési feltételekre, és nem zárja ki azok tisztességtelenségének vizsgálatát az Irányelv 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően átültetett 209/B. § (5) bekezdése sem. Hivatkozott a felperes az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) C-472/10. határozatára és a BH 1995. 414 számú eseti döntésre. Álláspontja szerint az általa alá nem írt, ezért írásban érvényesen létre nem jött ÜSZ nem alkalmas a kölcsönszerződés részeként joghatás kiváltására. A Hpt. 213. § (1) bekezdésének a célja a fogyasztóvédelmi intézkedések maradéktalan betartása, ezért azt kell vizsgálni, hogy az alperes elegendő és a fogyasztó számára kellően érthető tájékoztatást nyújtott-e. Az elégtelen tájékoztatás jogkövetkezményeként a teljes szerződés semmissége az, amely a legerőteljesebben motiválja a szolgáltatót a fogyasztóvédelmi szabályok önkéntes betartására. A felperes kifejtette továbbá azon álláspontját, miszerint az árfolyamrésből eredő többletteher költség, a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja pedig a b) pontban foglaltak kibontásaként értelmezendő. Az 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 8. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezmény azért nem alkalmazható, mert a választottbírósági szerződés csak akkor jöhetett volna létre, ha az alperes részéről bizonyítottan megtörtént volna a figyelemfelhívó tájékoztatás.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a választottbírósági kikötésre tekintettel a Vbt. 8. § (1) bekezdése alapján a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint teljesültek a Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak, a felek aláírták az ÜSZ-re utaló szerződést, az általános szerződési feltételek a szerződés részévé váltak. A választottbírósági kikötés a Ptk. 209. § (1) bekezdése konjunktív feltételei hiányában nem érvénytelen. A kereset megalapozatlan, a szerződés minden elemében érvényes, másrészt a felperes a Ptk. 236. § (1) bekezdésében foglalt határidőn túl gyakorolta a megtámadási jogot. A kifogásolt egyoldalú szerződésmódosítást a Hpt. 210. §-a a szerződéskötéskor és azt követően is lehetővé tette. A szerződés 6.3. pontjában és a 9.3. pont alapján a felek viszonyában alkalmazni rendelt ÜSZ 1.2.1. és 1.3.3. pontjaiban rögzített okok a Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően biztosították a kamat, díj vagy egyéb szerződési feltétel egyoldalú módosításának lehetőségét. Az egyoldalú módosítás joga egyébként nem fogyasztóvédelmi eszköz, annak célja a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének a szerződés tartama alatti folyamatos fenntartása. Az alperes a jogszabályi változásokat követve folyamatosan aktualizálta az üzletszabályzat módosításával az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő okokat. Az ÜSZ 1.2.3. pontja a felperes álláspontjával ellentétben biztosítja az azonnali hatályú felmondás jogát. Nem érvényességi kelléke a perbeli kölcsönszerződésnek az árazási elvek szerepeltetése és az objektív ok-lista tételes meghatározása. A szerződésben az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy devizahitelt tart a felperes rendelkezésére a kölcsön folyósításáig. A felek úgy állapodtak meg, hogy a felperes forint folyósítását kéri, ezért a devizában meglévő hitelkeretét az alperes forintért megvásárolta, így tudott a számára a devizához kötődő alacsonyabb piaci kamat megtartásával forintot folyósítani. A felperes által a törlesztésre fizetett forintösszeg csak konverzió után alkalmas a devizatartozás teljesítésére, ez teszi indokolttá a folyósítást megelőzően a devizavételi árfolyam, míg a törlesztést megelőzően a devizaeladási árfolyam alkalmazását. A konverzió se nem díj, se nem költség, hanem egy számítási mód. A tartozások elszámolására meghatározott árfolyamkikötés nem tekinthető tisztességtelennek, hiszen a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. Az árfolyamrés a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát meghatározó rendelkezés, így a Ptk. 209. § (5) bekezdésére szerint nem is vizsgálható.
A felperes 2013. június 18-i nyilatkozatát az elsőfokú bíróság keresetváltoztatásnak tekintette és a Pp. 146/A. § (1) bekezdése alapján, elkésettség okán elutasította.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott. A döntése indokolásában kifejtettek szerint a peres felek között a Ptk. 522. § (1) bekezdésében, valamint 523. § (1) bekezdésében szabályozott bankhitel- és kölcsönszerződés jött létre, mely a Ptk. 685. § e) pontja értelmében fogyasztói szerződésnek minősül. Az alperes alaptalanul kérte a per megszüntetését, mert a választottbírósági szerződés ugyan érvényesen létrejött, de a felek a választottbíróság eljárását 5 000 000 forint pertárgyérték feletti igény elbírálására kötötték ki, míg a per tárgyának értéke csupán 600 000 forint. A felperes a szerződés 9.4. pontjában elismerte: megismerte az ÜSZ rendelkezéseit és az abban foglaltakat kifejezetten elfogadta. Megállapítható ezért, hogy az ÜSZ a szerződés részévé vált. A Ptk. szerződéskötéskor hatályos rendelkezései még nem tették lehetővé, hogy az adós a fogyasztói szerződés semmisségére hivatkozzon. A szerződést csak megtámadni lehetett, a felperes viszont a perbeli szerződést nem támadta meg a Ptk. 236. § (1) bekezdésében megállapított határidőn belül. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy a kamat és a kezelési költség egyoldalú módosításának okait az ÜSZ és a Kondíciós Lista a szerződéskötéskor hatályos Hpt. előírásainak megfelelően tartalmazza.
Fellebbezésében a felperes elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a kereset teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 146/A. § (1) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a 30 napos határidő számára az ellenkérelem, illetve a tárgyalási jegyzőkönyv kézbesítésétől vette kezdetét, mivel nem volt jelen az első tárgyaláson.
Fellebbezési ellenkérelmében az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint alappal került sor a keresetváltoztatás elutasítására, mert az érdemi ellenkérelem 2013. május 9-én előadásra került, a keresetváltoztatást a felperes ehhez képest legkésőbb 2013. június 8-án terjeszthette volna elő. A felperes szerződési feltételek tisztességtelenségére irányuló kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el. A Pp. 252. § (1)-(3) bekezdésében foglalt egyetlen ok sem állt fenn, amely alapján új eljárást kellene lefolytatni. A per tárgyát képező szerződés 5.3. pontja által előírt egyoldalú kötelezettségvállalás közjegyzői okiratba foglalása megtörtént, a felperes a szerződéses konstrukció folytán a tőketartozásából még semmit nem teljesített. Az egész szerződés semmissége - a 6/2013. PJE határozatra is figyelemmel - azzal a következménnyel járna, hogy a teljes tartozása egy összegben válna esedékessé. Az alperes szerint ez ellentétes a fogyasztó érdekével. Kiemelte továbbá, hogy a keresetet a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok szerint kell elbírálni. A keresetváltoztatás előtt a felperes bírói felhívásra úgy nyilatkozott, hogy a kereseti kérelmét a Ptk. 209/A. § (2) bekezdésére alapítja, e jogszabályi rendelkezés azonban csak a szerződéskötést követően került be a Ptk.-ba.
A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet érdemi felülbírálatra alkalmatlannak találta. Indokoltnak látta a fellebbezési kérelem, illetőleg ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül történő hatályon kívül helyezését, mivel az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges az alábbiak szerint.
A felek ugyan nem kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság az alperes kérelmére nem szüntette meg a pert, de a Pp. 28. §-a alapján a másodfokú eljárásban is elsőként azt kellett vizsgálni, kizárja-e a rendes bíróság eljárását az ÜSZ VII. fejezet 29. pontjában írt választottbírósági kikötés. Az ítélőtábla álláspontja e vonatkozásban azonos az elsőfokú bíróság álláspontjával, de annak indokait nem osztja. Amennyiben fogyasztói szerződésben általános szerződési feltételen vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötésről van szó, úgy a 3/2013. Polgári jogegységi határozatban foglaltakra figyelemmel azt kell megállapítani, hogy a választottbírósági kikötés tisztességtelen. Az adott esetre ez azért nem vonatkozik, mert a perbeli tartalommal kötött megállapodásnak nincs olyan kikötése, melyet választottbírósági kikötésként lehetne értékelni. Az 1994. évi LXXI. törvény 3. §-a értelmében a választottbírósági kikötés csak kizárólagos lehet, azaz mindig kizárja a rendes bírósági út igénybevételét, ezzel szemben a perbeli megállapodás azt a perértéktől függően lehetővé teszi, ezért nem minősülhet választottbírósági szerződésnek.
A keresetváltoztatás elkésettsége kapcsán először is arra a kérdésre kellett választ adni, hogy történt-e egyáltalán az elsőfokú eljárás során eljárásjogi értelemben vett keresetváltoztatás. A Pp. 146. § (5) bekezdésében meghatározott kivételekből kikövetkeztethetően az minősül keresetváltoztatásnak, ha a keresettel érvényesített jog, a kereseti tényelőadás és a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem megváltoztatásával a felperes egy új keresettel cseréli fel az eredeti keresetét. A jelen ügyben ehhez képest az történt, hogy az eredeti keresetét a felperes feltételesen, másodlagos keresetként változatlanul fenntartotta, és elő kívánt terjeszteni egy további keresetet is látszólagos keresethalmazatot keletkeztetendő. A felperes e perbeli cselekménye nem a Pp. 146. § (1) bekezdése szerinti keresetváltoztatás, hanem olyan "keresetkiterjesztés", melyet az eljárásjogi szabályok nem tesznek lehetővé. Kiemeli az ítélőtábla, hogy a felperes ugyan más-más okból, de ellentétes irányú ténybeli alapon követelné a per tárgyát képező szerződés érvénytelenségének megállapítását, mivel egyrészt azt állítja, hogy az árfolyamrés nem szerepelhetne a kölcsönszerződésben, másrészt arra hivatkozik, hogy a Hpt.-ben írt követelményekhez képest a szerződés az árfolyamrést nem elég részletesen tartalmazza. Nem egyértelmű, hogy mit tekint a szerződés tartalmának, mivel az eredeti kereseti kérelmében foglaltak szerint a tisztességtelen kikötések nem részei a szerződésnek, a későbbi nyilatkozata szerint pedig nincs olyan kikötés, melynek ki kellene maradnia a szerződésből. Ellentmondó az álláspontja a joghatást illetően is, mert ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is kötelezi a feleket [Irányelv 6. cikk (1) bekezdés]; ha viszont a szerződés teljes egészében érvénytelen, úgy alkalmatlan joghatás kiváltására. Mindezekre tekintettel a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság felhívására a felperesnek ellentmondásmentes, egyértelmű nyilatkozatot kell tennie, de elsőként - a következőkben kifejtendők szerint - a szerződési feltételek tisztességtelenségét (Ptk. 209. §) kell vizsgálni abban az esetben is, ha mindkét érvénytelenségi okra hivatkozik.
Abból kell ugyanis kiindulni, hogy a felek közötti szerződés a Ptk. 685. § e) pontja szerinti általános és egyedileg meg nem tárgyalt feltételeket tartalmazó fogyasztói szerződés, melynek megkötésére Magyarország 2004. május 1-jei uniós csatlakozását követően került sor. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvény 2. §-ában hivatkozott csatlakozási szerződés (I. Melléklet) a magyar jogrendszer részévé vált, a csatlakozási okmányban lefektetettek szerint a csatlakozást megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelezőek az új tagállamok számára, és a megállapított feltételekkel ezekben az államokban is alkalmazandók. A csatlakozási okmány 53. cikke értelmében az új tagállamok is az irányelvek és határozatok címzettjei, az 54. cikk pedig előírja, hogy hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK-Szerződés 249. cikke szerinti irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek. A per tárgyát képező szerződés tekintetében ennélfogva uniós jogként alkalmazandó az Irányelv, melynek 1. cikk (1) bekezdésében rögzített célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztók között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit. Az uniós jog alkalmazása során jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez ("Costa contra E.N.E.L." ügy), és a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor. Amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti szabályt figyelmen kívül kell hagyni ("Colson ügy", C-106/98., C-441/93., C-194/94.).
A Ptk. 209. §-ában foglalt jogintézmény bevezetésére az uniós tagságunk előkészítése során, jogharmonizációs célból került sor. Az Irányelvvel összhangban álló értelmezés szempontjából az ítélőtábla az Irányelv 21. preambulumbekezdését, 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikkét emeli ki. Ezek szerint a szerződési feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezménye a Ptk.-ban szabályozott érvénytelenséghez képest speciális, sui generis és kedvezőbb a fogyasztó számára. A Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazása mellett ugyanis mód van a szerződés módosítására, míg a tisztességtelen szerződési feltétel nem írott, azaz figyelmen kívül marad és - amint azt a Bíróság a C-618/10. számú, "Banco Espanol de Credito SA" ügyben kifejtette - annak helyébe más, módosított rendelkezés nem léphet, mert a fogyasztóvédelemnek preventív célja van. A Bíróság gyakorlatából az a következtetés vonható le, miszerint az Irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a bíróság az eljárás bármely szakaszában kérelem nélkül is vizsgálhatja a szerződési kikötés érvénytelenségét, és levonhatja annak sui generis jogkövetkezményét. A C-427/11., C-472/10., C-397/11., C-415/11. számú ítéletekben kifejtettek szerint is hivatalból kell észlelnie a nemzeti bíróságnak a szerződési feltétel tisztességtelenségét, és köteles arról a feleket tájékoztatni, valamint lehetővé kell tennie számukra, hogy arra vonatkozó álláspontjukat kifejthessék. A C-397/11. számú "Jőrös Erika" ügyben hozott előzetes döntéshozatali ítéletében a Bíróság úgy foglalt állást, hogy a nemzeti bíróságnak értékelnie kell a feltétel szerződés érvénytelenségére gyakorolt hatását és meg kell határoznia, hogy a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával is hatályban marad-e. A nemzeti bíróság feladata a lehető legteljesebb mértékig úgy alkalmazni a belső eljárási szabályait, hogy elérje az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott eredményt. A C-453/10. számú "Jana Perenicová" ügyben hozott határozatból következően a szerződés teljes érvénytelensége az Irányelv 8. cikkében foglaltakra is tekintettel csak akkor lehet a jogkövetkezmény, ha az kedvezőbb a fogyasztó számára.
Az uniós jog elsőbbségéből, a jogkövetkezmény speciális jellegéből és a jogi szabályozás logikájából - hiszen nyilvánvalóan nem lehet jogszabályi elvárás [Hpt. 213. § (1) bekezdés], hogy a fogyasztói szerződés kellő részletességgel egy tisztességtelen vagy olyan szerződési feltételt tartalmazzon, amiben a felek nem is állapodtak meg - következik tehát az, hogy ha a keresetében a felperes más érvénytelenségi jogalapra is hivatkozik, a szerződés feltételeinek tisztességtelensége vizsgálandó előbb.
A megismételt eljárás során mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak nyilatkoztatnia kell a felperest arról, mi a fenntartott keresete, és a per tárgyát képező szerződés érvénytelenségét elsőként a szerződési feltételek tisztességtelensége okán kell vizsgálnia.
A 3/2011. PK vélemény 2. pontjában foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróságnak e vizsgálat során abból kell kiindulnia, hogy az elsőfokú ítéletben rögzített álláspontjával ellentétben nem csak a 2006. március 1-jétől, hanem már a 2004. május 1-je és 2006. február 28-a között kötött fogyasztói szerződések esetében is a semmisség a jogkövetkezménye az egyedileg meg nem tárgyalt, illetve általános szerződési feltételek tisztességtelenségének. Fogalmilag kizárt ezért, hogy a felperes elmulasztotta volna a jogérvényesítési határidőt, a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint ugyanis a semmis szerződés érvénytelenségére határidő nélkül lehet hivatkozni.
Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény jellegéből és a Bíróság C-397/11. számú ("Jőrös Erika" ügy) ítéletéből az is következik, hogy amennyiben a fogyasztó a tisztességtelen feltételek érvénytelenségének megállapítását kéri, e kereseti kérelem magában foglalja a szerződési feltételre, valamint annak kihagyása esetén a "maradék" szerződés sorsára vonatkozó megállapítások kérését is. Az uniós jog elsőbbsége és az összhangban álló értelmezés kötelezettsége folytán, másrészt a Ptk. 239/A. §-ának beiktatásával elérni kívánt jogalkotói célra és az Alaptörvény e céllal összhangban álló értelmezést kimondó 28. cikkében foglaltakra figyelemmel a Ptk. 209. §-án alapuló kereset nem tekinthető a Ptk. 239/A. § (1) bekezdése szerinti, pusztán megállapításra irányuló keresetnek. Ezt támasztja alá az a körülmény, hogy az Irányelv rendelkezését átültető Ptk. 209. §-án alapuló kereset előterjesztése a Ptk. 209/A. §-ára figyelemmel már a Ptk. 239/A. §-ának 2012. május 26-i beiktatása előtt is lehetséges volt. Az Irányelv 8. cikkére figyelemmel a nemzeti jog abban az esetben írhatja elő az egy vagy több tisztességtelen feltételt tartalmazó fogyasztói szerződés egészének semmisségét, ha ez a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosítja (C-453/10.). Ilyen nemzeti szabályozás hiányában a bíróságnak objektív szempontok alapján kell értékelnie, hogy a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával teljesíthető-e. A tisztességtelen feltételek kihagyása utáni szerződés teljesíthetőségének értékelése és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapodással történő rendezése egyaránt megköveteli, hogy a szerződés sorsa a Ptk. 209. §-ára alapított perben eldőljön. A tisztességtelen szerződési feltétel jogkövetkezménye a szerződés teljesíthetőségétől függően különböző, és nem ipso iure áll be, ezért bírói döntést igényel.
A Bíróság gyakorlatában következetesen érvényesül az az elv, hogy a megfelelő jogkövetkezmény levonásának szükségessége miatt a szerződési feltételek tisztességtelenségét a nemzeti bíróságnak az előtte lévő fogyasztói szerződéssel kapcsolatos ügyben hivatalból, a fogyasztó erre történő hivatkozását meg sem várva kell vizsgálnia. A szerződési tartalom egészének vizsgálata a Ptk. 209. § (2) bekezdése folytán is kötelező. Ebből következően a Ptk. 209. §-ára alapított perekben nem érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve abban a vonatkozásban, hogy a bíróság kizárólag a felperes által megjelölt szerződési feltétel tisztességtelenségét vizsgálhatná. Ebben az esetben ugyanis nem tudna eleget tenni a Bíróság által megfogalmazott, az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény elérésére vonatkozó és az Irányelv 7. cikkéből is következő kötelezettségének. A Bíróság C-397/11. számú ("Jőrös Erika" ügy) határozatában foglaltak szerint az uniós jog hatékony érvényesülését elősegítő módon kell alkalmazni a nemzeti jog eljárási szabályait. Az Irányelv hatékony alkalmazása viszont csak akkor valósulhat meg, ha a nemzeti bíróság a per tárgyát képező szerződés egészét hivatalból vizsgálja, és ha abban valamely feltétel tisztességtelenségét észleli - mely ellen a fogyasztó nem tiltakozik -, úgy levonhatja az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő jogkövetkezményt. Ez az eljárás nem áll ellentétben a Pp. 3. § (2) bekezdésének alapelvi szabályával, amellyel a Pp. 2. § (4) bekezdése szerint összhangban értelmezendő a Pp. minden további szabálya, így a 213. §-a és 215. §-a is. A kereseti kérelemhez kötöttség elve alól kivételt tevő jogszabálynak tekinthető az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvény mellékletét képező csatlakozási okmány, melynek 53. és 54. cikkéből következően Magyarország az uniós taggá válásától kezdve az irányelvek címzettje lett, és köteles volt minden intézkedést megtenni azok átültetése érdekében. Az Irányelv értelmezésére pedig a Bíróság jogosult.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben kell vizsgálnia, hogy megállapítható-e az uniós jog feltételei és a Bíróság állásfoglalásai szerint a per tárgyát képező szerződés egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötései tisztességtelensége. A Ptk. szerződéskötéskori 209/B. § (5) és (6) bekezdése nem képezi akadályát se a vizsgálatnak, se annak, hogy e feltételek tisztességtelennek minősüljenek. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a Ptk. 1. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a Hpt. rendelkezéseit a Ptk.-val összhangban kell értelmezni. Jogszabályon olyan jogszabályi rendelkezéseket kell érteni, amelyek az adott kérdést a szerződés tartalmává váláshoz kellő részletességgel rendezik, vagyis amelyek nem igényelnek szerződéses megállapodást. A Hpt. 210. § (3) bekezdése ehhez képest keretszabály, amely nem kellően konkrét ahhoz, hogy a felek megállapodása nélkül a szerződés részévé válhasson. Tekintettel arra, hogy fogyasztóvédelmi célból alkotott jogszabályi rendelkezésről van szó, kizárt, hogy az minden további feltétel nélkül és részletes vizsgálatot nem igénylő módon kívánt volna többletjogosultságot biztosítani éppen a fogyasztóval szerződő félnek. A Hpt. 210. § (3) bekezdése a feltételeit is tartalmazza annak, mikor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt. E feltételek teljesülését a Bíróság gyakorlatával összhangban és a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményben foglaltakra is figyelemmel kell vizsgálni.
Az Irányelv 5. cikkének rendelkezése szerint a fogyasztónak ajánlott valamennyi írásban szereplő feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie. A szerződési feltétel világossága alatt a szövegérthetőséget kell érteni, az érthetőség pedig azt jelenti, hogy a fogyasztónak a kikötés hatásaival, következményeivel is tisztában kell lennie, vagyis lehetővé kell tenni a számára, hogy egyértelmű és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa, milyen okból, hogyan, milyen mértékben módosulnak a szerződésben megállapított kötelezettségei. A Hpt. és a Ptk. fogyasztóvédelmi rendelkezései az irányelvvel összhangban értelmezendőek, ezért a perrel érintett kölcsönszerződésre is vonatkozik az, hogy a szerződési feltétel tisztességtelenségét önmagában megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érhető (C-484/08., C-472/10.). Figyelemmel kell lenni a Ptk. szerződéskötéskori 209/B. § (5) bekezdésének azon rendelkezésére is, miszerint a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó szerződési kikötésre a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések csak abban az esetben nem alkalmazhatók, ha a kikötés szövegezése egyértelmű és mindkét fél számára érthető.
Az egyes szerződési feltételek tisztességtelensége a Bíróság C-415/11. számú ("Aziz" ügy) ítéletében kifejtett szempontok szerint vizsgálandó. A fogyasztó kárára előidézett "jelentős egyenlőtlenséget" a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok elemzése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. Annak megállapításához pedig, hogy az egyenlőtlenséget a "jóhiszeműség követelményével ellentétben" idézték-e elő, meg kell vizsgálni, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén ésszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.
Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségének kikötése kapcsán nem csak a felperes által megjelölt szerződési feltételeket, hanem az ÜSZ 1.2. és 1.3. pontjában foglaltakat is vizsgálni kell.
Az árfolyamrést tartalmazó szerződési feltétel tisztességtelensége a kölcsönszerződés teljesíthetetlenségét eredményezheti, ezért a 6/2013. PJE jogegységi határozatban foglaltakra is tekintettel az elsőfokú bíróságnak lehetősége van arra, hogy felfüggessze a per tárgyalását az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatal tárgyában C-26/13. számon folyó eljárás befejezéséig.
Az egyéb szerződési feltételek vizsgálata során figyelemmel kell lenni arra, hogy nem a szerződési feltételek alkalmazója, hanem az anyagi jog dönti el, mi minősül a kölcsönszerződés szempontjából szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak. A Ptk. 523. §-ából következően kölcsön esetében a hitelezőnek járó ellenszolgáltatás az ügyleti kamat, mindazon további díjak és költségek, amelyeket a pénzügyi szolgáltató egyébként felszámíthat, járulékos jellegűek, azaz nem minősülnek fő- vagy alapvető ellenszolgáltatásnak. A Ptk. 201. § (1) bekezdésében és 277. § (4), (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy van-e olyan többletszolgáltatás a hitelező részéről, amelyért ellenszolgáltatást (díjat, költséget) követelhet.
Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy jogszerűen került-e kikötésre a kölcsönszerződésben a kezelési költség. A szerződési feltétel értékelése során abból kell kiindulni, hogy a pénzügyi szolgáltató költségként a fogyasztó érdekében felmerült valóságos kiadásait számíthatja csak fel. Amennyiben a kiadás a pénzügyi szolgáltató alapvető szerződéses szolgáltatási kötelezettségével és az ehhez tartozó törvényi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos, annak megtérítését a fogyasztótól nem követelheti, mert az az ellenszolgáltatást ügyleti kamatként már megfizeti. Jelentőséggel bír az is, hogy az adós folyószámlájáról történik-e a teljesítés és a folyószámla vezetéséért a hitelező felszámít-e díjat. Vizsgálni kell továbbá, hogy a fogyasztótól követelhető költséget, díjat indokolt-e a tőketartozás összegéhez viszonyítani. Felmerülhet a kölcsönszerződés 4.3. és 4.4. pontjaiban foglalt szerződési feltételek tisztességtelensége is. Az elsőfokú bíróságnak az előbbiekben részletezett szempontok szerint kell vizsgálnia, hogy kiköthető-e jogszerűen szerződéskötési díj, szerződésmódosítási díj.
Felvetődhet továbbá a kölcsönszerződés 6/A.2.a), e) pontjaiban foglalt kikötések tisztességtelensége is. E szerződési feltételek szerint ugyanis a hitelszerződésből fakadó bármely fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy nem teljesítése azonnali hatályú felmondásra okot adó súlyos szerződésszegésnek minősül, miként az is, ha a hitelfelvevő a bankkal vagy bármely más pénzügyi intézménnyel vagy befektetési vállalkozással létrejött bármely pénzügyi- vagy befektetési szolgáltatási jogviszonyában súlyos szerződésszegést követett el vagy egyéb csalárd magatartást tanúsított.
Vizsgálni kell továbbá, hogy fennállnak-e a Ptk. 209. § (1) bekezdésében foglalt feltételek a kölcsönszerződés 5.3. pontjában rögzített egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közokirat átadására vonatkozó kötelezettség, valamint a 9.4. pontban írt azon kikötés vonatkozásában, miszerint a kölcsönszerződés fennállása alatt hatályos üzletszabályzat rendelkezései minden külön jogcselekmény nélkül kötelezőek a szerződő felekre. Az utóbbi feltétel értékelésekor figyelemmel kell lenni annak ÜSZ 1.2.1. pontjában foglalt feltétellel való kapcsolatára.
A megismételt eljárás során lehetővé kell tenni a felperes számára, hogy megjelölje azokat az egyéb szerződési kikötéseket is, melyek a megítélése szerint ugyancsak tisztességtelenek, és az alperes számára biztosítani kell, hogy azok kapcsán kifejthesse álláspontját.
Amennyiben az elsőfokú bíróság úgy ítéli meg, hogy a per tárgyát képező kölcsönszerződésnek nincsenek tisztességtelen feltételei, vizsgálandó, hogy a szerződés a Hpt. által támasztott követelményeknek is megfelel-e.
Az elsőfokú bíróság az előbbieknek megfelelő teljes körű vizsgálatot követően lesz abban a helyzetben, hogy állást foglaljon a szerződési kikötések, illetőleg a szerződés érvénytelenségéről. Amennyiben azt állapítja meg, hogy van olyan tisztességtelen szerződési feltétel, amely kihagyásával teljesíthetetlen a kölcsönszerződés, úgy az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó Ptk. 239. § (2) bekezdése szerint az egész szerződés megdől. Az ítélőtábla utal arra, hogy a Ptk. 239. §-ának a 2006. március 1-jétől hatályban lévő (2) bekezdését megállapító 2006. évi III. törvény miniszteri indokolása szerint a bíróságok mindig is az Irányelvvel összhangban alkalmazták a Ptk. részbeni érvénytelenséggel kapcsolatos rendelkezését. A jogszabály módosítás azt a célt szolgálta, hogy a teljes egyértelműség érdekében az irányelvi szövegezést hűen követő speciális szabály kerüljön beillesztésre a Ptk.-ba.
Az elsőfokú bíróság ítéleti döntése mindezekre tekintettel nem merítette ki a perben elbírálandó kereseti igényt [Pp. 121. § (1) bekezdés, 213. § (1) bekezdés], ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.529/2013/5.)