adozona.hu
BH 2013.10.283
BH 2013.10.283
A köztulajdonban álló gazdasági társaság vezető tisztségviselője részére teljesítménykövetelmény meghatározásánál különös szabályok irányadók [2009. évi CXII. tv. ügyben még alkalmazandó 5. § (2) bekezdés]*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, átlagkereset-különbözet és elmaradt prémium megfizetését kérte. Utóbb a munkaviszonya megszüntetése jogellenességére irányuló keresetétől elállt.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 2 685 820 forint átlagkereset-különbözet, 2 625 000 forint prémium-különbözet, 2 150 000 forint időarányos prémium megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint V...
BH 2013.10.283 A köztulajdonban álló gazdasági társaság vezető tisztségviselője részére teljesítménykövetelmény meghatározásánál különös szabályok irányadók [2009. évi CXII. tv. ügyben még alkalmazandó 5. § (2) bekezdés]*
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, átlagkereset-különbözet és elmaradt prémium megfizetését kérte. Utóbb a munkaviszonya megszüntetése jogellenességére irányuló keresetétől elállt.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 2 685 820 forint átlagkereset-különbözet, 2 625 000 forint prémium-különbözet, 2 150 000 forint időarányos prémium megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint V. Város Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatával a felperest 2010. április 1-jétől öt éves időtartamra az alperes ügyvezetőjévé választotta. Az ügyvezető igazgatói munkakörre létrejött határozott idejű munkaszerződésben személyi alapbérként bruttó 500 000 forintot állapítottak meg. A munkaszerződés 8. pontjában a felek rögzítették, hogy a felügyelőbizottság értékelése alapján a felperest éves munkabérének 75%-áig prémium illeti meg, amennyiben a felügyelőbizottság által javasolt és a képviselő-testület által kitűzött prémiumfeladatokat az adott időszakban igazolhatóan és megfelelően elvégezte. A teljes prémium a munkavállalót a maradéktalan teljesítés esetén illeti meg, részleges teljesítés esetén annak arányos része kerül kifizetésre.
A felperes részére prémiumfeladat meghatározása minden év április 1-jétől a következő év március 31-éig terjedő időszakra szólt volna, azonban a prémiumfeladat kitűzése elmaradt. 2010. április 1-jétől 2011. március 31-éig terjedően 1 875 000 forint prémiumelőleg kifizetésére került sor, de az év leteltével további prémiumkifizetés nem történt. A 2011. április 1-jétől kezdődő időszakra prémiumkitűzés és kifizetés nem volt.
Az alapító, V. Város Önkormányzat Képviselő-testülete határozatával a felperest 2011. szeptember 22-ei hatállyal az ügyvezető igazgatói tisztségéből visszahívta, és döntött a határozott idejű munkaszerződése Mt. 88. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti megszüntetéséről. Az egy évi átlagkereset meghatározása során az alperes 494 318 forintos havi átlagkeresettel számolt.
A munkaügyi bíróság az Mt. 76. § (4) bekezdés és 102. § (4) bekezdés alapján megalapozottnak találta a felperes prémium iránti igényét. Álláspontja szerint ha a felek a munkaszerződésben prémium kifizetésében állapodtak meg, akkor a munkáltató köteles a munkavállaló részére prémiumfeladatokat kitűzni, és ezzel lehetőséget biztosítani a prémium megszerzésére. Amennyiben a munkáltató ezen kötelezettségét nem teljesíti, a munkavállaló nem zárható el a munkáltató mulasztása miatt az őt megillető prémiumtól (EBH 2004.1057.).
Erre tekintettel a felperest megilleti a 2010. április 1-jétől 2011. március 31-éig terjedő időszakra a 2 625 000 forint prémium-különbözet, míg a 2011. április 1-jétől szeptember 22-éig terjedő időszakra az időarányosan járó 2 150 000 forint prémium.
Az Mt. 152. § (3) bekezdés alapján számítandó átlagkeresetnél a felperes 500 000 forintos személyi alapbérén túl figyelembe kell venni a 2010. július 1-jétől 2011. június 30-áig terjedő időszakra járó prémiumot 4 500 000 forint összegben, melynek egy hónapra jutó mértéke 281 250 forint, ezért a felperes átlagkeresete helyesen 781 250 forint.
Az ítéletben megítélt összegek után az Mt. 159. §, illetve a Ptk. 301. § alapján ítélte meg a késedelmi kamatot.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés, és 254. § (3) bekezdés alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben.
Kiemelte, hogy a munkaszerződés 8. pontjában a felek a prémium kitűzésével és a teljesítménykövetelmény elbírálásával kapcsolatos eljárásrendet rögzítették. Ez azonban nem hatalmazza fel a munkáltatót annak egyoldalú eldöntésére, hogy a járandóság megilleti-e a felperest vagy sem. A prémiummal összefüggésben a munkáltatót az Mt. 3. § (1) bekezdésben meghatározott együttműködési kötelezettség terhelte. Ezért helyes a munkaügyi bíróság döntése, miszerint a munkaszerződésben vállalt prémiumkifizetési kötelezettség önmagában megalapozza a munkavállaló prémiumra való jogosultságát (BH 1997.252., BH 2002.158.).
Megállapította, hogy a munkaszerződés a megkötésekor már hatályban volt 2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdésével nem volt ellentétes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a törvényszék a munkaszerződés 8. pontja, és a közgyűlési határozat téves értelmezésével hozta meg döntését arról, hogy a felperest a prémium feltétel nélkül, kitűzés és értékelés hiányában is megilleti az együttműködési kötelezettség munkáltató általi elmulasztása miatt. A munkaszerződés ugyanis nemcsak az eljárásrendet rögzítette, hanem azt a tartalmi követelményt, hogy a konkrét feladatok kitűzése, teljesítése és értékelése nélkül a munkavállalót nem illeti meg a prémium. Nem tartalmaz továbbá olyan munkáltatói kötelezettségvállalást sem, hogy a prémiumfeladatokat a munkáltatónak minden évben kötelezően ki kell tűznie. Ezért a képviselő-testület mérlegelés alapján dönthetett arról, hogy teljesítménykövetelményeket egy adott időszakra állapít-e meg. A bíróságok által hivatkozott eseti döntések jelen ügyben nem alkalmazhatók, mert azokban az esetekben a felek a munkaszerződésben kifejezetten megállapodtak a prémium kitűzésében, a kitűzés időpontjában, és a kitűzött célok módosításának feltételeiben.
Az eljáró bíróságok tévesen mellőzték a 2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdésének alkalmazását. E törvény értelmében prémium a vezetőt csak a felügyelőbizottság előzetes véleménye alapján, az általa kitűzött, az elvárható munkaköri feladatok ellátásán túlmutató és objektív feltételek teljesítése esetén illeti meg. E külön törvény alapján alanyi jogon még abban az esetben sem illeti meg a prémium a felperest, ha a munkaszerződésben prémium kötelező kitűzésében állapodtak volna meg, mivel ez ellentétben állna a jogszabály előírásával. Ezért az Mt. 8. § (1) bekezdés és 9. § rendelkezéseit kellett volna alkalmazni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson előadott azon érvelését, hogy a prémium a munkabérbe foglalt bérelemnek volt tekinthető, a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján nem vehette figyelembe, mivel a felperes nem élt (csatlakozó) felülvizsgálati kérelemmel.
A munkaszerződés megkötésekor hatályos és az ügyben még irányadó 2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társasággal munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő számára teljesítménykövetelményt, valamint az ahhoz kapcsolódó teljesítményt vagy juttatást a gazdasági társaság legfőbb szerve határozhat meg, amelyről a felügyelőbizottság véleményét előzetesen ki kell kérni. Teljesítménykövetelményként az üzleti terv fő számainak teljesítése mellett csak olyan feltétel határozható meg, amelynek teljesítése a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató, objektíven meghatározható teljesítményt takar. A (4) bekezdés szerint e rendelkezésektől érvényesen nem lehet eltérni.
A jogszabályi rendelkezések alapján jogszerűen tekintette irányadónak a törvényszék a felperes munkaszerződésére a fenti előírásokat. Ugyanakkor téves az általa levont jogkövetkeztetés.
A munkaszerződés 8. pontja tartalmilag megfelelt a fenti törvényi rendelkezéseknek, ugyanakkor a másodfokú bíróság értelmezése a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről rendelkező 2009. évi CXXII. törvény céljának, rendeltetésének nem.
A munkaszerződés 8. pontja ugyanis nem értelmezhető akként, hogy a prémiumra való igénye a felperesnek alanyi jogon keletkezne. A felperes munkaszerződése prémium fizetésére vonatkozó kikötése nem eljárási szabályként, hanem a prémiumra jogosultság feltételeként határozza meg a felügyelőbizottság által javasolt, és a képviselő-testület által kitűzött prémiumfeladat meghatározást, és annak elvégzése esetén felügyelőbizottság általi értékelését. A törvény szellemében ugyanis csak így biztosítható, hogy a vezető tisztségviselő objektíven meghatározható teljesítmény alapján kapja a prémiumot.
Amennyiben a munkaszerződésben a munkáltató a prémiumfizetésre nem vállalt feltétel nélküli kötelezettséget, a munkavállaló kitűzés hiányában prémiumot a munkaszerződésre hivatkozással nem igényelhet (LB Mfv. II. 10 046/2001.).
Miután a peresített időszakban nem történt a jogszabály előírásainak megfelelő prémiumkitűzés az arra jogosult V. Város Önkormányzat Képviselő-testülete részéről, ezért a prémiumfeltételek hiányában a felperes elmaradt prémiumra, prémium-különbözetre, ebből következően az átlagkereset különbözetére vonatkozó keresete megalapozatlan.
A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. I. 10.574/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.622/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. július 3. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.622/2012/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 1.M.506/2011/5. számú ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 400 000 (négyszázezer) forint és 108 000 (egyszáz-nyolcezer) forint áfa együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 617 800 (hatszáztizenhétezer-nyolcszáz) forint elsőfokú, 596 800 (ötszázkilencvenhatezer-nyolcszáz) forint másodfokú és 746 100 (hétszáznegyvenhatezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, átlagkereset-különbözet és elmaradt prémium megfizetését kérte. Utóbb a munkaviszonya megszüntetése jogellenességére irányuló keresetétől elállt.
A Veszprémi Munkaügyi Bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 2 685 820 forint átlagkereset-különbözet, 2 625 000 forint prémium-különbözet, 2 150 000 forint időarányos prémium, valamint az állam javára eljárási illeték megfizetésére. Marasztalta a felperest mérsékelt eljárási illetékben.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint V. Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 62/2010. (III. 25.) számú határozatával a felperest 2010. április 1-jétől öt éves időtartamra az alperes ügyvezetőjévé választotta. Az ügyvezető igazgatói munkakörre létrejött határozott idejű munkaszerződésben személyi alapbérként bruttó 500.000 forintot állapítottak meg. A munkaszerződés 8. pontjában a felek rögzítették, hogy a felügyelőbizottság értékelése alapján a felperest éves munkabérének 75 %-áig prémium illeti meg, amennyiben a felügyelőbizottság által javasolt és a képviselő-testület által kitűzött prémiumfeladatokat az adott időszakban igazolhatóan és megfelelően elvégezte. A teljes prémium a munkavállalót a maradéktalan teljesítés esetén illeti meg, részleges teljesítés esetén annak arányos része kerül kifizetésre.
A felperes részére prémiumfeladat meghatározása minden év április 1-jétől a következő év március 31-éig terjedő időszakra szólt volna, azonban a prémiumfeladat kitűzése elmaradt. 2010. április 1-jétől 2011. március 31-éig terjedően 1 875 000 forint prémiumelőleg kifizetésére került sor, de az év leteltével további prémiumkifizetés nem történt. A 2011. április 1-jétől kezdődő időszakra prémiumkitűzés és kifizetés nem volt.
Az alapító, V. Város Önkormányzat Képviselő-testülete 205/2011. (IX. 22.) számú határozatával a felperest 2011. szeptember 22-ei hatállyal az ügyvezető igazgatói tisztségéből visszahívta, és döntött a határozott idejű munkaszerződése Mt. 88. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti megszüntetéséről. Az egy évi átlagkereset meghatározása során az alperes 494 318 forintos havi átlagkeresettel számolt.
A munkaügyi bíróság az Mt. 76. § (4) bekezdés és 102. § (4) bekezdés alapján megalapozottnak találta a felperes prémium iránti igényét. Álláspontja szerint ha a felek a munkaszerződésben prémium kifizetésében állapodtak meg, akkor a munkáltató köteles a munkavállaló részére prémiumfeladatokat kitűzni, és ezzel lehetőséget biztosítani a prémium megszerzésére. Amennyiben a munkáltató ezen kötelezettségét nem teljesíti, a munkavállaló nem zárható el a munkáltató mulasztása miatt az őt megillető prémiumtól (EBH.2004.1057.).
Erre tekintettel a felperest megilleti a 2010. április 1-jétől 2011. március 31-éig terjedő időszakra a 2 625 000 forint prémium-különbözet, míg a 2011. április 1-jétől szeptember 22-éig terjedő időszakra az időarányosan járó 2 150 000 forint prémium.
Az Mt. 152. § (3) bekezdés alapján számítandó átlagkeresetnél a felperes 500 000 forintos személyi alapbérén túl figyelembe kell venni a 2010. július 1-jétől 2011. június 30-áig terjedő időszakra járó prémiumot 4 500 000 forint összegben, melynek egy hónapra jutó mértéke 281 250 forint, ezért a felperes átlagkeresete helyesen 781 250 forint.
Az ítéletben megítélt összegek után az Mt. 159. §, illetve a Ptk. 301. § alapján ítélte meg a késedelmi kamatot.
A felperes által fizetendő 30 %-os mérsékelt illetéket a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos keresettől elállás folytán az Itv. 58. § alapján állapította meg, míg az alperest a marasztalási összegre vetítetten kötelezte a 6% eljárási illeték viselésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Veszprémi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest a felperes javára másodfokú perköltség, az állam javára fellebbezési illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés, és 254. § (3) bekezdés alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben.
Kiemelte, hogy a munkaszerződés 8. pontjában a felek a prémium kitűzésével és a teljesítménykövetelmény elbírálásával kapcsolatos eljárásrendet rögzítették. Ez azonban nem hatalmazza fel a munkáltatót annak egyoldalú eldöntésére, hogy a járandóság megilleti-e a felperest vagy sem. A prémiummal összefüggésben a munkáltatót az Mt. 3. § (1) bekezdésben meghatározott együttműködési kötelezettség terhelte. Ezért helyes a munkaügyi bíróság döntése, miszerint a munkaszerződésben vállalt prémiumkifizetési kötelezettség önmagában megalapozza a munkavállaló prémiumra való jogosultságát (BH.1997.252., BH.2002.158.).
Megállapította, hogy a munkaszerződés megkötésekor már hatályban volt 2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdésével a megállapodás nem volt ellentétes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, felperest perköltségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a törvényszék a munkaszerződés 8. pontja, és a 62/2010. (III. 25.) Kt. határozat téves értelmezésével hozta meg döntését arról, hogy a felperest a prémium feltétel nélkül, kitűzés és értékelés hiányában is megilleti az együttműködési kötelezettség munkáltató általi elmulasztása miatt. A munkaszerződés ugyanis nemcsak az eljárásrendet rögzítette, hanem azt a tartalmi követelményt, hogy a konkrét feladatok kitűzése, teljesítése és értékelése nélkül a munkavállalót nem illeti meg a prémium. Nem tartalmaz továbbá olyan munkáltatói kötelezettségvállalást sem, hogy a prémiumfeladatokat a munkáltatónak minden évben kötelezően ki kell tűznie. Ezért a képviselő-testület mérlegelés alapján dönthetett arról, hogy teljesítménykövetelményeket egy adott időszakra állapít-e meg. A bíróságok által hivatkozott eseti döntések jelen ügyben nem alkalmazhatók, mert azokban az esetekben a felek a munkaszerződésben kifejezetten megállapodtak a prémium kitűzésében, a kitűzés időpontjában, és a kitűzött célok módosításának feltételeiben.
Az eljáró bíróságok tévesen mellőzték a 2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdésének alkalmazását. E törvény értelmében prémium a vezetőt csak a felügyelőbizottság előzetes véleménye alapján, az általa kitűzött, az elvárható munkaköri feladatok ellátásán túlmutató és objektív feltételek teljesítése esetén illeti meg. E külön törvény alapján alanyi jogon még abban az esetben sem illeti meg a prémium a felperest, ha a munkaszerződésben prémium kötelező kitűzésében állapodtak volna meg, mivel ez ellentétben állna a jogszabály előírásával. Ezért az Mt. 8. § (1) bekezdés és 9. § rendelkezéseit kellett volna alkalmazni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson előadott azon érvelését, hogy a prémium a munkabérbe foglalt bérelemnek volt tekinthető, a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján nem vehette figyelembe, mivel a felperes nem élt (csatlakozó) felülvizsgálati kérelemmel.
A munkaszerződés megkötésekor hatályos 2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társasággal munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő számára teljesítménykövetelményt, valamint az ahhoz kapcsolódó teljesítményt vagy juttatást a gazdasági társaság legfőbb szerve határozhat meg, amelyről a felügyelőbizottság véleményét előzetesen ki kell kérni. Teljesítménykövetelményként az üzleti terv fő számainak teljesítése mellett csak olyan feltétel határozható meg, amelynek teljesítése a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató, objektíven meghatározható teljesítményt takar. A (4) bekezdés szerint e rendelkezésektől érvényesen nem lehet eltérni.
A jogszabályi rendelkezések alapján jogszerűen tekintette irányadónak a törvényszék a felperes munkaszerződésére a fenti előírásokat. Ugyanakkor téves az általa levont jogkövetkeztetés.
A munkaszerződés 8. pontja tartalmilag megfelelt a fenti törvényi rendelkezéseknek, ugyanakkor a másodfokú bíróság értelmezése a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről rendelkező 2009. évi CXXII. törvény céljának, rendeltetésének nem.
A munkaszerződés 8. pontja ugyanis nem értelmezhető akként, hogy a prémiumra való igénye a felperesnek alanyi jogon keletkezne. A felperes munkaszerződése prémium fizetésére vonatkozó kikötése nem eljárási szabályként, hanem a prémiumra jogosultság feltételeként határozza meg a felügyelőbizottság által javasolt, és a képviselő-testület által kitűzött prémiumfeladat meghatározást, és annak elvégzése esetén felügyelőbizottság általi értékelését. A törvény szellemében ugyanis csak így biztosítható, hogy a vezető tisztségviselő objektíven meghatározható teljesítmény alapján kapja a prémiumot.
Amennyiben a munkaszerződésben a munkáltató a prémiumfizetésre nem vállalt feltétel nélküli kötelezettséget, a munkavállaló kitűzés hiányában prémiumot a munkaszerződésre hivatkozással nem igényelhet (LB Mfv.II.10.046/2001.).
Miután a peresített időszakban nem történt a jogszabály előírásainak megfelelő prémiumkitűzés az arra jogosult V. Város Önkormányzat Képviselő-testülete részéről, ezért a prémiumfeltételek hiányában a felperes elmaradt prémiumra, prémium-különbözetre, ebből következően az átlagkereset különbözetére vonatkozó keresete megalapozatlan.
A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 78. § (1) bekezdés alapján rendelkezett a felperest terhelő eljárási illetékek viseléséről első fokon a jogellenes jogviszony megszüntetés tárgyában viselendő az Itv. 58. § (2) bekezdésben foglalt 30 %-os mérsékelt eljárási illetéken felül az elmaradt prémium- és átlagkereset-különbözet vonatkozásában az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja, másodfokon 46. § (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárásban az 50. § (1) bekezdés, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján.
A Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéke megfizetésére.
Budapest, 2013. július 3.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.574/2012.)* Lásd 2012. évi I. tv. (továbbiakban: új Mt.) 205. §