BH+ 2013.3.122

I. A polgármester szabadságának kiadása tekintetében is annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg [1994. évi LXIV. törvény (Pttv.) 13. § (1) bekezdés, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. § (2) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 134. §, 136. §]. II. A megállapítási kereset törvényi feltételeinek nemcsak a kereset benyújtásának időpontjában, hanem a kereset elbírálásakor is fenn kell állnia [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A megállapított tényállás szerint a felperes 2006. október 1-jétől 2010. október 3-ig foglalkoztatási jogviszonyban N. polgármestere volt. A jegyző 2010. január 22-én tájékoztatta a felperest, hogy 2009. évben 49 munkanap igénybe nem vett szabadsága volt, míg 2010. évre 39 munkanap szabadságra jogosult, egyben felhívta a figyelmét a Szervezeti és Működési Szabályzat 57. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakra. A Közgyűlés 2010. május 31-i soros ülésén, 2010. május 31-i soron kívüli ülésén, vala...

BH+ 2013.3.122 I. A polgármester szabadságának kiadása tekintetében is annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg [1994. évi LXIV. törvény (Pttv.) 13. § (1) bekezdés, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. § (2) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 134. §, 136. §].
II. A megállapítási kereset törvényi feltételeinek nemcsak a kereset benyújtásának időpontjában, hanem a kereset elbírálásakor is fenn kell állnia [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. § (1) bekezdés].
A megállapított tényállás szerint a felperes 2006. október 1-jétől 2010. október 3-ig foglalkoztatási jogviszonyban N. polgármestere volt. A jegyző 2010. január 22-én tájékoztatta a felperest, hogy 2009. évben 49 munkanap igénybe nem vett szabadsága volt, míg 2010. évre 39 munkanap szabadságra jogosult, egyben felhívta a figyelmét a Szervezeti és Működési Szabályzat 57. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakra. A Közgyűlés 2010. május 31-i soros ülésén, 2010. május 31-i soron kívüli ülésén, valamint a 2010. június 24-i soron kívüli ülésén a "polgármester szabadságának kiadása" című előterjesztés napirendre vételét a felperes nem szavazta meg. Ennek ellenére a 2010. június 24-én tartott soron kívüli ülésen N. Megyei Jogú Város Közgyűlése határozatával a 2009. évről áthozott és 2010. évre időarányosan járó 86 munkanap szabadságból 78 munkanapot azonnali hatállyal felperes részére kiadott, majd az új polgármester megválasztását követően a ki nem adott 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltásáról az alperes nem rendelkezett.
A felperes keresetében a 2010. június 24-i közgyűlési határozat jogellenességének megállapítását, valamint 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltására kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy szabadság pénzbeni megváltása címén fizessen meg a felperesnek 144 293 Ft-ot és ezen összegnek 2010. október 3-tól kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megállapította, miszerint a kereseti kérelem 2010. június 28-ai benyújtása időpontjában a felperes jogviszonya ugyan még fennállt, azonban az önkormányzati választások eredménye folytán az 2010. október 3-án megszűnt, ezért jogi álláspontja szerint a felperes megállapítás iránti keresetének a Pp. 123. §-ában foglalt feltételei nem állnak fenn, ezért e körben a felperes keresetének elutasításáról rendelkezett.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felek a felperesi szabadság körében az együttműködési kötelezettségüknek nem tettek eleget. E körben értékelte, hogy a felperes 2008-ban megvonta az alpolgármester hatáskörét és mivel a helyettesítése ezért nem volt megoldott, a 2008. és 2009. évben a szabadság kiadását, kivételét érintően intézkedést nem tett. A 2010. január 22-ei átiratban nem a munkáltatói jogkörgyakorló, hanem a jegyző hívta fel a felperes figyelmét az SZMSZ 57. §-a betartására. A közgyűlés soros és soron kívüli ülései jegyzőkönyveiből pedig az volt megállapítható, hogy csak 2010. májustól kezdődően történt előterjesztés a felperesi szabadság kiadását érintő napirendre. Ezért a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (Pttv.), a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. § (2) bekezdése, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 136. § (1) bekezdésének alkalmazásával megalapozottnak fogadta el a felperes igényét a ki nem adott 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltása körében.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a felperes teljes keresete szerinti döntést, míg az alperes a felperes teljes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli tényállás alapján a munkaügyi bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes Pp. 123. §-ára alapított keresete megalapozatlan, mert a megállapítás törvényi feltételei nem állnak fenn.
A felperes polgármesteri tisztségének és a jogviszonyának megszűnésével az az általa célzott joghatás, hogy polgármesteri munkáját szabadság igénybevétele nélkül tovább végezhesse, nem teljesülhet. Ezért nincs olyan igazolt védendő joga az alperessel szemben, ami miatt a sérelmezett határozat jogellenességének megállapítását alappal kérhette volna.
A másodfokú bíróság nem fogadta el azt az alperesi érvelést, miszerint a felperes a szabadság pénzbeni megváltására azért nem tarthat igényt, mert rosszhiszeműen megakadályozta, hogy szabadságát természetben vegye igénybe, s e saját felróható magatartására jogot nem alapíthat.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint az alperes tisztában volt azzal, hogy a felperesnek 2006-tól 2010-ig jelentős mennyiségű ki nem vett szabadságnapjai voltak, amelyek túlnyomórészét természetben ki tudta adni. Az a 8 munkanap, ami még így is fennmaradt, a másodfokú bíróság szerint olyan csekély mértékű, amely miatt a felperes rosszhiszemű, együtt nem működő, saját felróható magatartására megalapozottan hivatkozni nem lehet.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes a jogerős ítélet megváltoztatását a keresetét elutasító rendelkezés tekintetében annak megállapításával kérte, hogy az alperesnek az a munkáltatói intézkedése, amellyel őt szabadságra küldte, jogellenes. A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták az alperes eljárásának jogellenességét, keresetét érdemi vizsgálat nélkül, eljárásjogi akadályt megállapítva utasították el, holott 2010. június 28-án, amikor a pert megindította, a Pp. 123. §-a szerinti mindkét feltételnek megfelelt. A perben csatolt felvétel pedig bizonyítja, hogy az alperes 2010. június 24-én megtartott közgyűlésén napirendi pontként vette fel a "polgármester szabadságának kiadását", majd az alpolgármester erőszakkal átvette a közgyűlés vezetését és megszavaztatta a szabadságának kiadását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet abban a részében támadta, melyben az elsőfokú ítéletnek a 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltására kötelező rendelkezését helybenhagyta; e körben a felperes keresetének elutasítását kérte.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetés a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően kirívóan okszerűtlen. A másodfokú bíróság ugyanis tényként állapította meg, miszerint a felperes többször megakadályozta a munkáltatói jogkör gyakorló közgyűlést a szabadság kiadásában, ebből azonban nem vont le következtetést a felperes rosszhiszeműségére.
Az alperes sérelmezte a jogerős ítéletnek a 8 munkanap szabadság csekély mértékéből levont álláspontját is. Egyrészt azért, mert annak pénzügyi következményét tekintve egyáltalán nem olyan csekély mértékű, másrészt azért, mert az alperes a felperes rosszhiszemű magatartása és a polgármesteri ciklus vége miatt nem tudta ezt a 8 munkanapot természetben kiadni, és a felperes 2010. május 27. és 2010. június 24-e között összesen 10 esetben akadályozta meg a szabadsága kiadását, ezért az alperes álláspontja szerint irányadónak kellett volna tekinteni a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében (BH 2010.164) foglaltakat, hiszen a perbeli esetben a polgármester nem elhallgatott valamit a közgyűlés elől, hanem tevékenyen, még a nyilvános közbotrányokozástól sem visszariadva közrehatott annak érdekében, hogy ne lehessen kiadni részére az évek alatt felhalmozódott szabadságot.
Nem alapos sem a felperes, sem az alperes felülvizsgálati kérelme.
Az eljárt bíróságok által levont jogkövetkeztetés helytálló és jogszerű, a bizonyítékok mérlegelése mindenben megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért a felek megalapozatlanul állítottak jogszabálysértést.
A Pttv. 5. §-a szerint a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester évi 25 munkanap alapszabadságra és 14 munkanap pótszabadságra jogosult. A Pttv. 13. § (1) bekezdése szerint a polgármesteri jogviszonyban - néhány kivételtől eltekintve - megfelelően alkalmazni kell a Ktv. felsorolt rendelkezéseit, köztük a Ktv. 71. §-ának (2) bekezdését is, amely a Munka Törvénykönyve meghatározott rendelkezéseinek alkalmazását írja elő a kivételek tételes megjelölésével.
A szabadság kiadásával kapcsolatos Mt. 134. § (1)-(11) bekezdéseinek alkalmazhatóságát a polgármester tekintetében irányadó Ktv. 71. § (2) bekezdése ugyan nem sorolja fel és erre vonatkozó rendelkezést a Pttv. sem tartalmaz. A szabadság kiadásával kapcsolatban azonban - minthogy a felperes foglalkoztatási jogviszonyban állt - a joghasonlóság alapján annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Ez következik a polgármesteri tisztségre is alkalmazandó Mt. 136. § (1) bekezdéséből, amely szerint a munkavállaló a megszűnéskor jogosult a szabadság megváltására, ha az eltöltött idővel arányos szabadságát még nem kapta meg.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 33. §-a szerint a polgármester tekintetében a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja. Ebből következően a felperes a felhalmozódó szabadsága kiadására vonatkozó, keresettel támadott munkáltatói intézkedést - kizárólag annak módja okán - megalapozottan nem támadhatja. Ettől függetlenül az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül hivatkoztak a megállapítási kereset Pp. 123. § (1) bekezdése szerinti együttes feltételek hiányára, mert e feltételeknek nemcsak a keresetlevél benyújtásának időpontjában, hanem a kereset elbírálásakor is fenn kell állniuk. A perbeli esetben azonban a felperesi jogviszony 2010. október 3-ai megszűnését követően a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett azért sem szükséges, mert a felperes a részére kiadott szabadság pénzbeni ellenértékét - a jogellenesség megállapítása mellett - nem követelte.
Az alperes felülvizsgálati érvelése azért téves, mert 2010. június 24-én, illetve ezt megelőző időpontban ugyan jogszerűen kiadhatta (illetve kiadhatta volna) a 2009. évben igénybe nem vett 49 munkanap szabadságot, ugyanakkor a 2010. évi teljes tárgyévi szabadságot nem, mert az alapszabadság 1/4-ét az Mt. 134. § (2) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezért az a körülmény, hogy az alperes 2010. első félévében - 8 munkanap kivételével - nem tudta kiadni a felperes részére a tárgyévi teljes szabadságot, akkor sem eshet a felperes terhére, ha e tekintetben rosszhiszemű magatartást tanúsított. A felperesi követelés tekintetében ezért az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül alkalmazták a Pttv. 13. § (1) bekezdését, a Ktv. 71. § (2) bekezdését, az Mt. 136. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a perbeli eltérő tényállás miatt adott esetben nem tekintették a Legfelsőbb Bíróság alperes által hivatkozott eseti döntését irányadónak.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv. II. 10.942/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságon 1.M.498/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.631/2011/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.631/2011/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségüket a felek maguk viselik.
A felperes köteles - felhívásra - 10 000,- Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam javára megfizetni, míg az alperes terhén felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A megállapított tényállás szerint a felperes 2006. október 1-től 2010. október 3-ig foglalkoztatási jogviszonyban N. polgármestere volt. A jegyző 2010. január 22-én tájékoztatta a felperest, hogy 2009. évben 49 munkanap igénybe nem vett szabadsága volt, míg 2010. évre 39 munkanap szabadságra jogosult, egyben felhívta a figyelmét a Szervezeti és Működési Szabályzat 57. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakra. A Közgyűlés 2010. május 31-i soros ülésén, 2010. május 31-i soron kívüli ülésén, valamint a 2010. június 24-i soron kívüli ülésén a "polgármester szabadságának kiadása" című előterjesztés napirendre vételét a felperes nem szavazta meg. Ennek ellenére a 2010. június 24-én tartott soron kívüli ülésen a N.-i Megyei Jogú Város Közgyűlése határozatával a 2009. évről áthozott és 2010. évre időarányosan járó 86 munkanap szabadságból 78 munkanapot azonnali hatállyal felperes részére kiadta, majd az új polgármester megválasztását követően a ki nem adott 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltásáról az alperes nem rendelkezett.
A felperes keresetében a 2010. június 24-i közgyűlési határozat jogellenességének megállapítását, valamint 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltására kérte kötelezni az alperest.
A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.498/2010/13. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy szabadság pénzbeni megváltása címén fizessen meg a felperesnek 144 293,- Ft-ot és ezen összegnek 2010. október 3-tól kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megállapította, miszerint a kereseti kérelem 2010. június 28-ai benyújtása időpontjában a felperes jogviszonya ugyan még fennállt, azonban az önkormányzati választások eredménye folytán az 2010. október 3-án megszűnt, ezért jogi álláspontja szerint a felperes megállapítás iránti keresetének a Pp. 123. §-ában foglalt feltételei nem állnak fenn, ezért e körben a felperes keresetének elutasításáról rendelkezett.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felek a felperesi szabadság körében az együttműködési kötelezettségüknek nem tettek eleget. E körben értékelte, hogy a felperes 2008-ban megvonta az alpolgármester hatáskörét és mivel a helyettesítése ezért nem volt megoldott, a 2008. és 2009. évben a szabadság kiadását, kivételét érintően intézkedést nem tett. A 2010. január 22-ei átiratban nem a munkáltatói jogkörgyakorló, hanem a jegyző hívta fel a felperes figyelmét az SZMSZ 57. §-a betartására. A közgyűlés soros és soron kívüli ülései jegyzőkönyveiből pedig az volt megállapítható, hogy csak 2010. májustól kezdődően történt előterjesztés a felperesi szabadság kiadását érintő napirendre. Ezért a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Pttv.), a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. § (2) bekezdése, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 136. § (1) bekezdésének alkalmazásával megalapozottnak fogadta el a felperes igényét a ki nem adott 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltása körében.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a felperes teljes keresete szerinti döntést, míg az alperes a felperes teljes keresetének elutasítását kérte.
A Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.631/2011/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli tényállás alapján a munkaügyi bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes Pp. 123. §-ára alapított keresete megalapozatlan, mert a megállapítás törvényi feltételei nem állnak fenn.
A felperes polgármesteri tisztségének és a jogviszonyának megszűnésével az az általa célzott joghatás, hogy polgármesteri munkáját szabadság igénybevétele nélkül tovább végezhesse, nem teljesülhet. Ezért nincs olyan igazolt védendő joga az alperessel szemben, ami miatt a sérelmezett határozat jogellenességének megállapítását alappal kérhette volna.
A másodfokú bíróság nem fogadta el azt az alperesi érvelést, miszerint a felperes a szabadság pénzbeni megváltására azért nem tarthat igényt, mert rosszhiszeműen megakadályozta, hogy szabadságát természetben vegye igénybe, s e saját felróható magatartására jogot nem alapíthat.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint az alperes tisztában volt azzal, hogy a felperesnek 2006-tól 2010-ig jelentős mennyiségű ki nem vett szabadságnapjai voltak, amelyek túlnyomórészét természetben ki tudta adni. Az a 8 munkanap, ami még így is fennmaradt, a másodfokú bíróság szerint olyan csekély mértékű, amely miatt a felperes rosszhiszemű, együtt nem működő, saját felróható magatartására megalapozottan hivatkozni nem lehet.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes a jogerős ítélet "megváltoztatását" a keresetét elutasító rendelkezés tekintetében annak megállapításával kérte, hogy az alperesnek az a munkáltatói intézkedése, amellyel őt szabadságra küldte, jogellenes. A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták az alperes eljárásának jogellenességét, keresetét érdemi vizsgálat nélkül, eljárásjogi akadályt megállapítva utasították el, holott 2010. június 28-án, amikor a pert megindította, a Pp. 123. §-a szerinti mindkét feltételnek megfelelt. A perben csatolt felvétel pedig bizonyítja, hogy az alperes 2010. június 24-én megtartott közgyűlésén napirendi pontként vette fel a "polgármester szabadságának kiadását", majd az alpolgármester erőszakkal átvette a közgyűlés vezetését és megszavaztatta a szabadságának kiadását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet abban a részében támadta, melyben az elsőfokú ítéletnek a 8 munkanap szabadság pénzbeni megváltására kötelező rendelkezését helybenhagyta és e körben a felperes keresetének elutasítását kérte.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetés a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően kirívóan okszerűtlen. A másodfokú bíróság ugyanis tényként állapította meg, miszerint a felperes többször megakadályozta a munkáltatói jogkör gyakorló közgyűlést a szabadság kiadásában, ebből azonban nem vont le következtetést a felperes rosszhiszeműségére.
Az alperes sérelmezte a jogerős ítéletnek a 8 munkanap szabadság csekély mértékéből levont álláspontját is. Egyrészt azért, mert annak pénzügyi következményét tekintve egyáltalán nem olyan csekély mértékű, amit a bíróságnak el kellene bagatellizálnia, másrészt azért, mert az alperes a felperes rosszhiszemű magatartása és a polgármesteri ciklus vége miatt nem tudta ezt a 8 munkanapot természetben kiadni, és a felperes 2010. május 27. és 2010. június 24-e között összesen 10 esetben akadályozta meg a szabadsága kiadását, ezért az alperes álláspontja szerint irányadónak kellett volna tekinteni a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében (BH 2010.164) foglaltakat, hiszen a perbeli esetben a polgármester nem elhallgatott valamit a közgyűlés elől, hanem tevékenyen, még a nyilvános közbotrányokozástól sem visszariadva közrehatott annak érdekében, hogy ne lehessen kiadni részére az évek alatt felhalmozódott szabadságot.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Nem alapos sem a felperes, sem az alperes felülvizsgálati kérelme.
Az eljárt bíróságok által levont jogkövetkeztetés helytálló és jogszerű, mérlegelésük mindenben megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért a felek megalapozatlanul állítottak jogszabálysértést.
A Pttv. 5. §-a szerint a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester évi 25 munkanap alapszabadságra és 14 munkanap pótszabadságra jogosult. A Pttv. 13. § (1) bekezdése szerint a polgármesteri jogviszonyban - néhány kivételtől eltekintve - megfelelően alkalmazni kell a Ktv. felsorolt rendelkezéseit, köztük a Ktv. 71. §-ának (2) bekezdését is, amely a Munka Törvénykönyve meghatározott rendelkezéseinek alkalmazását írja elő a kivételek tételes megjelölésével. Ebből következően a rendes szabadságra, illetve annak kiadására a felperes tekintetében alkalmazandó az Mt. 130-136. §-aiban foglaltak (az Mt. 132. § (1) bekezdése kivételével).
A szabadság kiadásával kapcsolatos Mt. 134. § (1)-(11) bekezdéseinek alkalmazhatóságát a polgármester tekintetében irányadó Ktv. 71. § (2) bekezdése ugyan nem sorolja fel és erre vonatkozó rendelkezést a Pttv. sem tartalmaz. A szabadság kiadásával kapcsolatban azonban - minthogy a felperes foglalkoztatási jogviszonyban állt - a joghasonlóság alapján annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Ez következik a polgármesteri tisztségre is alkalmazandó Mt. 136. § (1) bekezdéséből, amely szerint a munkavállaló a megszűnéskor jogosult a szabadság megváltására, ha az eltöltött idővel arányos szabadságát még nem kapta meg.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 33. §-a szerint a polgármester tekintetében a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja. Ebből következően a felperes a felhalmozódó szabadsága kiadására vonatkozó, keresettel támadott munkáltatói intézkedést - kizárólag annak módja okán - megalapozottan nem támadhatja. Ettől függetlenül az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül hivatkoztak a megállapítási kereset Pp. 123. § (1) bekezdése szerinti együttes feltételek hiányára, mert e feltételeknek nemcsak a keresetlevél benyújtásának időpontjában, hanem a kereset elbírálásakor is fenn kell állniuk. A perbeli esetben azonban a felperesi jogviszony 2010. október 3-ai megszűnését követően a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett azért sem szükséges, mert a felperes a részére kiadott szabadság pénzbeni ellenértékét - a jogellenesség megállapítása mellett - nem követelte.
Az alperes felülvizsgálati érvelése azért téves, mert 2010. június 24-én, illetve ezt megelőző időpontban ugyan jogszerűen kiadhatta (illetve kiadhatta volna) a 2009. évben igénybe nem vett 49 munkanap szabadságot, ugyanakkor a 2010. évi teljes tárgyévi szabadságot nem, mert az alapszabadság 1/4-ét az Mt. 134. § (2) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezért az a körülmény, hogy az alperes 2010. első félévében - 8 munkanap kivételével - nem tudta kiadni a felperes részére a tárgyévi teljes szabadságot, akkor sem eshet a felperes terhére, ha e tekintetben rosszhiszemű magatartást tanúsított. A felperesi követelés tekintetében ezért az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül alkalmazták a Pttv. 13. § (1) bekezdését, a Ktv. 71. § (2) bekezdését, az Mt. 136. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a perbeli eltérő tényállás miatt adott esetben nem tekintették a Legfelsőbb Bíróság alperes által hivatkozott eseti döntését irányadónak.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdésének alkalmazásával rendelkezett, míg a részben pervesztes felperes illetékfizetési kötelezettsége a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul. Az alperes terhén felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket - minthogy az IM rendelet 5. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a helyi önkormányzat teljes illetékmentességet élvez - az állam viseli.
Budapest, 2013. január 23.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.942/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.