BH 2010.6.164

A foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester szabadságát - a szabadság éves tervezésével - a tárgyévben kell kiadni [Mt. 134. §, Ktv. 41. §, 41/A. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1998-tól 2002-ig Gy. község társadalmi megbízatású polgármestere volt, 2002-től pedig foglalkoztatási jogviszonyban töltötte be a polgármesteri tisztséget, amely az új polgármester megválasztásával szűnt meg.
A felperes a 2006. szeptember 21-én megtartott képviselő-testületi ülésen kérte a képviselő-testületet, hogy határozzon a tisztség betöltése alatt ki nem vett szabadsága pénzbeni megváltásáról. A képviselő-testület határozatában a ki nem vett szabadság pénzbeni megváltását me...

BH 2010.6.164 A foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester szabadságát - a szabadság éves tervezésével - a tárgyévben kell kiadni [Mt. 134. §, Ktv. 41. §, 41/A. §].
A felperes 1998-tól 2002-ig Gy. község társadalmi megbízatású polgármestere volt, 2002-től pedig foglalkoztatási jogviszonyban töltötte be a polgármesteri tisztséget, amely az új polgármester megválasztásával szűnt meg.
A felperes a 2006. szeptember 21-én megtartott képviselő-testületi ülésen kérte a képviselő-testületet, hogy határozzon a tisztség betöltése alatt ki nem vett szabadsága pénzbeni megváltásáról. A képviselő-testület határozatában a ki nem vett szabadság pénzbeni megváltását megtagadta.
A felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bíróságon, amelyben az Mt. 136. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással szabadság megváltásként 2 908 000 forint, ennek késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy tisztsége alatt a 2005. évben kivett 5 munkanap kivételével 148 munkanap szabadságát nem tudta kivenni, amelynek pénzbeni megváltására az Mt. 97. § (2) bekezdése alapján az utolsó munkában töltött napon az alperes köteles lett volna. Ennek alátámasztására a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének 2004. február 12-én kelt, a polgármestereknek címzett, és a keresetleveléhez mellékelt levélben kifejtett jogi álláspontjára is hivatkozott.
Az alperes az ellenkérelmében azzal érvelt, hogy a polgármester a választással létrejövő sajátos közszolgálati jogviszony gyakorlása során vezetőnek minősül, szabadságának kivétele idejét maga határozza meg, az esetleges akadályoztatását pedig neki kell bizonyítania. Ettől függetlenül a felperes a közigazgatási hivatal elnökének a polgármesterek szabadságával kapcsolatos tájékoztató levelét nem ismertette időben a képviselő-testülettel, a jogsértő helyzetet tehát maga idézte elő, ezért arra nem alapíthat igényt. Minderre, és a munkajogi elévülési időre figyelemmel a kereset elutasítását kérte.
A felperes a per során a keresetét akként pontosította, hogy a szabadságmegváltást 2004. május 9-étől kezdődően kérte, és a követelésének összegét 1 271 668 forintra leszállította.
A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy szabadságmegváltás címén fizessen meg a felperesnek 1 271 668 forintot, és késedelmi kamatát.
A döntésének indokolásában a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (továbbiakban: Pttv.) 13. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezését tekintette irányadónak, amely szerint a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra - a (2)-(3) bekezdés kivételével - megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) rendelkezései közül - többek között - a 71. § (2) bekezdését. A jogszabályok összevetéséből azt a következtetést vonta le, hogy a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyban az Mt.</a>-nek a vezető állású munkavállalókra vonatkozó külön szabályai nem alkalmazhatók, alkalmazandó azonban az Mt. 134. § (2) bekezdése, és az Mt. 136. §-a. Ebből következően a munkavállaló előzetes meghallgatása után a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg, a munkaviszony megszűnésekor pedig a ki nem adott szabadságot pénzben köteles megváltani. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 33. §-a szerint a polgármesterrel szemben a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja. A képviselő-testület a felperesnek a Pttv. 5. §-a alapján az őt megillető évi 25 munkanap alapszabadságát és 14 munkanap pótszabadságát nem adta ki, a hivatalban a polgármester szabadságáról semmiféle nyilvántartás nem volt fellelhető, szabadságos tömbje nem volt, és szabadságos terv nem készült.
A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a képviselő-testületnek mint munkáltatónak a közigazgatási hivatal levelétől függetlenül jogszabályon alapuló kötelezettsége volt a szabadság kiadása, ezért az alperes a jogszabály nem tudására alappal nem hivatkozhatott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében foglaltakkal annyiban egyetértett, hogy az Mt. 134. § rendelkezéseit a (11) bekezdés kivételével a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyban a Pttv., sem a Ktv. nem engedi alkalmazni, ezért az elsőfokú ítélet indokolásából az Mt. 134. §-ra való hivatkozást mellőzte, az elsőfokú bíróság ettől függetlenül érdemben helyes döntésének megváltoztatására azonban nem talált lehetőséget.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a per főtárgya tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Jogszabálysértésként a Pttv. 5. §-ának, 13. §-ának, az Ötv. 33. § és 35. §-ainak, valamint Pp. 260. § (1) bekezdésének megsértését jelölte meg. Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezésében foglaltakra tekintettel az Mt. 134. § alkalmazását kizárta ugyan, azonban az indokolásában nem tért ki arra, hogy ezzel az elsőfokú ítélet "szerkezete" felborult. Megismételte azt a perben mindvégig elfoglalt álláspontját, hogy a főállású polgármester vezető állású munkavállalónak minősül, aki a munkaidejét, szabadidejét, szabadságát maga határozza meg. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés lényeges elemeit nem bírálta el, nevezetesen, az Mt. 3. § (1) és (3) bekezdésének a felperes részéről történő megsértését, miszerint a munkáltató, valamint a munkavállaló a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni, a munkavállaló a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartástól köteles tartózkodni. A közigazgatási hivatal elnökének átirata nemcsak a szabadság kivételének lehetőségére, hanem a kötelezettségére is felhívta valamennyi polgármester figyelmét, és a per során az alperes bizonyította, hogy a felperes az átiratot szándékosan, a jegyzővel együttműködve több éves késedelemmel hozta a képviselő-testület tudomására. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat, ennek ellenére a felperes a jó erkölcsbe is ütközően saját rosszhiszemű magatartásából kíván hasznot húzni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Pttv. "Pihenőidő" címszó alatt kizárólag a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármestereket megillető éves alapszabadság és pótszabadság mértékéről rendelkezik (Pttv. 5. §), ezért minden más, a szabadsággal kapcsolatos kérdés elbírálása során a Pttv. 13. § (1) bekezdésében felsorolt, a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyban megfelelően alkalmazandó jogszabályok rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. E körben mindkét bíróság helytállóan állapította meg, hogy a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyban az Mt. 188-193/A. §-ai, vagyis a vezető állású munkavállalókra vonatkozó eltérő rendelkezések nem alkalmazhatók, de a polgármesterek éppen az általuk betöltött sajátos közszolgálati viszony keretében ellátandó közfeladatokra tekintettel nem azonosíthatók a gazdasági szférába tartozó munkáltatók vezető állású munkavállalóival.
A szabadság kiadásával kapcsolatos Mt. 134. § (1)-(10) bekezdéseinek alkalmazhatóságát a polgármester tekintetében irányadó Ktv. 71. § (2) bekezdése sem sorolja fel, és erre vonatkozó rendelkezést a Pttv. sem tartalmaz.
A szabadság kiadásával kapcsolatban minthogy a felperes foglalkoztatási jogviszonyban állt, - joghasonlóság alapján - annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Ez következik a polgármesteri tisztségre is alkalmazandó Mt. 136. § (1) bekezdéséből, amely szerint a munkavállaló a megszűnéskor jogosult a szabadság megváltására, ha az eltöltött idővel arányos szabadságát még nem kapta meg.
Az Ötv. 33. §-a szerint a polgármester tekintetében a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja.
A perben több adat merült fel arra, hogy a képviselő-testület tagjai bizonytalanok voltak a felperes mint polgármester feletti munkáltatói jogkör gyakorlásának terjedelmét, módját illetően, és az ezzel kapcsolatos feladatok megismerése érdekében lépéseket is tettek. Erre figyelemmel különös jelentősége volt a képviselő-testület megfelelő tájékoztatása a polgármesternek, mint a képviselő-testület vezetőjének részéről (Ötv. 12. §), az alperes helytállóan hivatkozott a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére. A Pttv. 13. § (1) bekezdésében foglaltakból következően a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyban is alkalmazni kell az Mt. 3. § (1) bekezdésének a jóhiszeműség és a tisztesség, valamint a kölcsönös együttműködés követelményének megfelelő magatartásra vonatkozó rendelkezéseit.
A Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének a megye valamennyi polgármesterének címzett 2004. február 12-én kelt körlevele éppen a fentiekben említett, a joggyakorlatban jelentkező jogbizonytalanságot volt hivatva segíteni iránymutatás adásával. Ennek nem az volt a tartalma, hogy a polgármesternek ki nem adott szabadságot a tisztség megszűnésekor pénzben meg kell váltani, hanem az, hogy a szabadságot az Mt. 134. §-át, illetve a Ktv. 41-
41/A. §-ait figyelembe véve a szabadság éves tervezése mellett ki kell adni: "Főszabályként a szabadságot abban az évben kell kiadni, amelyre a szabadság jár".
A felperes a körlevelet a képviselő-testület elől elhallgatta, annak a képviselő-testülettel való megismertetését a tisztség betöltésének utolsó hónapjaira tartogatta, és azt csupán 2006. szeptember 21-én tárta a képviselő-testület elé azzal, hogy a ki nem adott szabadsága pénzbeni megváltását az utolsó munkában töltött napon fel kívánja venni.
Az eljáró bíróságok a bizonyítási eljárás fentiekben idézett adatait a bizonyítékok mérlegelése és összevetése során teljes egészében figyelmen kívül hagyták, melynek következtében a Pp. 206. § (1) bekezdése ütköző kirívóan okszerűtlen következtetést vontak le a felperes szabadságmegváltásra vonatkozó igényének jogszerűségét illetően.
A felperes a körlevél ismertetésének elmaradásával szándékosan akadályozta a képviselő-testületet abban, hogy vele szemben a munkáltatói jogait jogszerűen gyakorolja, ezért saját súlyos mulasztásával szemben a képviselő-testület mulasztására nem hivatkozhat.
A Pttv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint a polgármester tisztsége az új polgármester megválasztásával szűnik meg, ezért 2006. szeptemberi képviselő-testületi ülésén a jegyző teljes bizonyossággal még nem állíthatta volna, hogy a felperes utolsó munkában töltött napja 2006. szeptember 30-a. Az új polgármester megválasztásának elmaradása esetén ugyanis a képviselő-testületnek a ki nem adott szabadság egészének vagy egy részének természetbeni kiadására még mindig lehetősége lett volna.
Minderre figyelemmel az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott a felperes részéről a jóhiszemű joggyakorlás és az együttműködési kötelezettség megsértésére, valamint arra, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése miatt senki nem hivatkozhat (Mfv. I. 10.196/2001/3.).
A fenti indokolásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróságnak az alperest 1 271 668 forint szabadságmegváltásra és késedelmi kamatra kötelező rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.783/2008.)

Bírósági jogesetek

BH+ 2013.3.122 I. A polgármester szabadságának kiadása tekintetében is annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg [1994. évi LXIV. törvény (Pttv.) 13. § (1) bekezdés, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. § (2) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 134. §, 136. §]. II. A megállapítási kereset törvényi feltételeinek nemcsak a kereset benyújtásának időpontjában, hanem a kereset elbírálásakor is fenn kell állnia [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.