adozona.hu
EH 2010.2175
EH 2010.2175
A prémiumévek programban részt vevő köztisztviselő a folyószámla-költségtérítésre jogosult [2004. évi CXXII. tv. - Pép. tv. 4. § (5) bekezdés]. Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, hogy részére csak a törvényben kifejezetten megjelölt járandóságokat (jubileumi jutalom, étkezési hozzájárulás 30%-a) kell megfizetni [Pép. tv. 4. §, 2003. évi CXXV. tv. 22. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. április 1-jétől állt az alperesnél köztisztviselői jogviszonyban. A 2006. augusztus 31-én kelt kinevezés-módosítása szerint a közszolgálati jogviszonya 2006. szeptember 1-jétől 2008. november 16-ig határozott időre módosult a prémiumévek programban történő részvétele folytán. A juttatása havi bruttó 196 140 forint lett. Hetente 12 órát dolgozott 2008 áprilisáig.
A felperes a keresetében a 2007. és 2008. évekre elmaradt 13. havi illetmény, ruházatiköltség-térítés, folyószámla...
EH 2010.2175 A prémiumévek programban részt vevő köztisztviselő a folyószámla-költségtérítésre jogosult [2004. évi CXXII. tv. - Pép. tv. 4. § (5) bekezdés].
Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, hogy részére csak a törvényben kifejezetten megjelölt járandóságokat (jubileumi jutalom, étkezési hozzájárulás 30%-a) kell megfizetni [Pép. tv. 4. §, 2003. évi CXXV. tv. 22. § (1) bekezdés].
A felperes 1998. április 1-jétől állt az alperesnél köztisztviselői jogviszonyban. A 2006. augusztus 31-én kelt kinevezés-módosítása szerint a közszolgálati jogviszonya 2006. szeptember 1-jétől 2008. november 16-ig határozott időre módosult a prémiumévek programban történő részvétele folytán. A juttatása havi bruttó 196 140 forint lett. Hetente 12 órát dolgozott 2008 áprilisáig.A felperes a keresetében a 2007. és 2008. évekre elmaradt 13. havi illetmény, ruházatiköltség-térítés, folyószámla-költségtérítés, kis értékű vásárlási utalvány, étkezési hozzájárulás és beiskolázási támogatás ellenértékének megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 13. havi illetmény, ruházatiköltség-térítés, folyószámla-költségtérítés, kis értékű vásárlási utalvány ellenértéke, étkezési hozzájárulás és beiskolázási támogatás megfizetésére.
Az indokolás szerint a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. tv. (Pép. tv.) miniszteri indokolása alapján a programban való részvétel során az érintett közszolgálati jogviszonyban áll, azonban annak feltételei eltérnek a Ktv. általános szabályaiban megfogalmazottaktól. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes jogviszonya nem szünetelt a prémiumévek programban való részvétel ideje alatt.
A Pép. tv. 4. § (5) bekezdése szerint az illetményre és az előmeneteli rendszerre vonatkozó szabályok kivételével a programban részt vevő foglalkoztatására a Ktv. rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
A fentiekre tekintettel a felperest a 13. havi illetmény a Ktv. 49. § (1) bekezdés, a ruházatiköltség-térítés a Ktv. 49/G. § (1) bekezdés alapján megillette a Pép. tv. 4. § (4) bekezdésben írt 70%-os mértékben.
Ugyanígy jár a felperesnek a Ktv. 49/A. § (1) és (2) bekezdésére tekintettel a folyószámla-költségtérítés.
A felperest megilleti az alperes igazgatója utasítása szerint a statisztikai állományi létszámba tartozó köztisztviselőknek folyósított kis értékű vásárlási utalvány, étkezési hozzájárulás és beiskolázási támogatás, mivel az Mt. 5. §-ában foglalt egyenlő bánásmód követelményét sértené, ha a prémiumévek programban részt vevők a különleges foglalkoztatási állományuk miatt e juttatásokban nem részesülhetnének.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes alappal nem hivatkozhatott arra, hogy részére ezen kifizetések fedezete nem állt rendelkezésre, mivel a Pép. tv. 6. §-a szabályozza, hogy a munkáltató részére a központi költségvetés hogyan téríti meg a prémiumévek programban részt vevők számára kifizetett juttatásokat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperes által a ruházatiköltség-térítés címén megfizetendő marasztalás összegét 98 870 forintra, míg a 2008. évi részösszeg tekintetében a kamatfizetés alapját 47 350 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a prémiumévek programban való részvétel időtartama nem tartozik a közszolgálati jogviszony szünetelésének körébe. Ilyen rendelkezéseket sem a Ktv., sem a prémiumévek programról szóló speciális törvény nem tartalmaz. A Pép. tv. szerint a prémiumévek programban való részvétellel a köztisztviselő jogviszonya speciális, határozott idejű, kötött munkakörrel nem rendelkező jogviszonnyá alakul át a köztisztviselő jogviszonyának fennmaradása mellett azzal, hogy a munkáltatója utasítása alapján hetente legfeljebb 12 óra időtartamú, képzettségének megfelelő munkát köteles elvégezni. Ennek fejében a korábbi illetményének 70%-át kitevő juttatásra jogosult. A törvény speciálisan rendelkezik a prémiumévek programban részt vevőket megillető egyes juttatásokról is (természetbeni vagy étkezési hozzájárulás 30%-a).
A Pép. tv. 4. § (5) bekezdése alapján az illetményre és az előmeneteli rendszerre vonatkozó szabályok kivétele azt jelenti, hogy a programban részt vevő következő fizetési fokozatba már nem léphet akkor sem, ha erre a közszolgálati jogviszonyban eltöltött ideje feljogosítaná. Ugyanakkor a Pép. tv. nem zárja ki, hogy a felperes e jogszabályban meghatározott speciális juttatásokon túl egyéb, a köztisztviselőkkel azonos juttatásban részesüljön. Erre tekintettel a felperest a keresetében kért juttatások megilletik, mivel ezek nem az illetmény, illetve az előmeneteli rendszer részét képezik.
Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú ítélet megváltoztatását az indokolta, hogy a felperes jogviszonya 2008. november 16-án szűnt meg, ezért csak az időarányos ruházatiköltség-térítésre tarthat igényt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen a felperesi kereset teljes elutasításával, másodlagosan a 13. havi illetmény és ruházatiköltség-térítés címén a marasztalás összegének időarányos csökkentésével.
Arra hivatkozott, hogy a 13. havi illetmény és a folyószámla-költségtérítés a köztisztviselői előmeneteli és illetményrendszer elemei közé tartoznak, ezért a Pép. tv. 4. § (5) bekezdés alapján a prémiumévek programban részt vevőket nem illetik meg. Vitatta a másodfokú ítélet azon megállapítását, hogy az illetményrendszer fogalma alatt csak az "illetménytáblát" kellene érteni.
A 13. havi illetmény, valamint a ruházatiköltség-térítés a felperest azért sem illeti meg, mivel a prémiumévek programban történő részvétel ideje alatt a közszolgálati jogviszonya szünetelt. A felperest ugyanis a teljes munkaidőből munkavégzésre igénybe nem vett időtartam, valamint a szabadsága és a keresőképtelensége időtartama alatt sem munkavégzési, sem rendelkezésre állási kötelezettség nem terhelte: 2007. évben a teljes munkaidőből 15%-ot, 2008. évben 7%-ot dolgozott le, vagyis 6 hónapot meghaladó volt a munkában nem töltött időszaka. Így a 13. havi illetményre a Ktv. 49. § (2) és (3) bekezdés, a ruházatiköltség-térítésre pedig a Ktv. 49/G. § (3) bekezdés alapján nem jogosult. A ruházatiköltség-térítés pedig a rendeltetése folytán sem illeti meg a felperest, mivel az kifejezetten a munkavégzéshez kapcsolódó juttatás (BH 2006/25.).
Az Mt. 142/A. §-ban foglalt "egyenlő munkáért egyenlő bért" elvét is sértené, ha 70%-os mértékben kaphatna 13. havi illetményt vagy ruházatiköltség-térítést a felperes, aki a teljes munkaidőhöz képest kevesebb mint 30%-os munkaidőben volt foglalkoztatható. A felperes legfeljebb a szüneteléssel arányos összegű 13. havi illetményre és ruházatiköltség-térítésre lehetne jogosult.
Az iskolakezdési támogatással, a kis értékű vásárlási utalvánnyal és az étkezési hozzájárulással kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy az alperesnél a közszolgálati szabályzat alapján ezek csak adható juttatások, amelyet az alperes csak a statisztikai állományi létszámba tartozók részére kívánt biztosítani. Az pedig jogszerű munkaadói mérlegelési szempont lehet, hogy a juttatásokban csak azon személyi kör részesüljön, ahol a megtakarítások a juttatás nyújtásának forrását biztosítják.
Nem sértheti az egyenlő bánásmód követelményét a munka jellege vagy természete miatt indokolt megkülönböztetés.
A prémiumévek programban részt vevőket a speciális helyzetük következtében nem illethetik meg alanyi jogon mindazon juttatások, mint a teljes munkaidőben dolgozó köztisztviselőket. Emellett e juttatások pénzügyi fedezetének biztosítására a központi költségtérítési forrásból az alperes nem rendelkezett fedezettel. A Pp. 221. § (1) bekezdését megsértették az eljáró bíróságok, amikor az ellenkérelmére, illetve a fellebbezésében foglaltakra részletes indokolást az ítéleteikben nem adtak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Helytálló az eljáró bíróságok álláspontja, miszerint a prémiumévek programban részt vevő felperes közszolgálati jogviszonya nem szünetelt. E körben helyesen indultak ki a Pép. tv., valamint a Pép. tv. miniszteri indokolásából. Nem eredményezi a közszolgálati jogviszony szünetelését ugyanis azon körülmény, hogy a felperes a teljes munkaidőhöz képest csak heti 12 órában volt munkavégzésre igénybe vehető. Ezen - szüneteléskor fogalmilag kizárt - rendelkezésre állási kötelezettség a felperest a programban történő teljes részvétel ideje alatt terhelte, függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyi időre kötelezték munkavégzésre. A prémiumévek programban történő részvétel során a felek a jogviszony időtartamát módosítják határozott időre, a jogviszony a határozott idő elteltével megszűnik. Szünetelés esetén a szünetelési időtartamot követően a munkajogviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) tovább folytatódik az eredeti tartalommal.
Az eljáró bíróságok helyesen indultak ki a felperest megillető juttatások vizsgálatakor a Pép. tv. 4. § (4) és (5) bekezdéséből. Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezést azonban nem értelmezték helyesen.
A Pép. tv. 4. § (5) bekezdése alapján ugyanis a programban részt vevő foglalkoztatásra irányuló jogviszonyára a Ktv. rendelkezéseit "az illetmény- és előmeneteli rendszerre vonatkozó szabályok" kivételével kell megfelelően alkalmazni.
A Ktv. nem önálló fejezetben szabályozza az illetmény- és előmeneteli rendszert, hanem a köztisztviselői életpálya fejezetben egy alfejezetet képvisel a köztisztviselő díjazása, míg egy másik alfejezetet az egyéb juttatás. Az előző fejezetben szerepel a 13. havi illetmény, míg az utóbbiban az étkezési hozzájárulás, a ruházatiköltség-térítés és a szociális, jóléti, kulturális és egészségügyi juttatások.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a Pép. tv. 4. § (5) bekezdése csak a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő alapján történő kötelező előresorolást tiltaná. Azzal, hogy e rendelkezés az előmeneteli rendszer mellett az illetményrendszer alkalmazását sem engedi meg, ugyanakkor nevesíti az étkezésiköltség-térítést, valamint a jubileumi jutalmat, a köztisztviselői illetményrendszeren belül ezen juttatásokra ad a prémiumévek programban résztvevőknek alanyi jogosultságot. Illetményen ugyanis nemcsak a Ktv.-ben használt illetménymeghatározást [42. § (2) bekezdés] kell érteni, hanem a köztisztviselő díjazása fejezetben szereplő egyéb juttatásokat is, kivéve azokat, amelyek rendeltetése költségtérítés [Ktv. 49/A. § (2) bekezdésbeli illetménykifizetés többletköltségének térítése, 49/C. § (4) bekezdésbeli napidíj], vagy támogatás [49/B. § önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagsági hozzájárulás]. Ugyanakkor az illetményrendszerhez ezen juttatások is hozzátartoznak, akárcsak az egyéb juttatások alcím alatt szabályozott jubileumi jutalom, étkezési hozzájárulás, ruházatiköltség-térítés, szociális, jóléti, kulturális, és egészségügyi juttatás. A juttatások közül azonban csak a jubileumi jutalomra és a természetbeni vagy pénzbeli étkezési hozzájárulásra jogosult a prémiumévek programban részt vevő a Pép. tv. 4. § (5) bekezdés szerint.
A fentiekre tekintettel a felperes a 13. havi illetményre, a kis értékű ajándékutalvány ellenértékére, a beiskolázási támogatásra és a kötelező, 30%-os étkezési hozzájáruláson felül adandó étkezési hozzájárulásra a Pép. tv. 4. § (5) bekezdés helyes értelmezésével nem jogosult.
Nem vonható le ezzel ellentétes következtetés a Pép. tv. 4. § (5) bekezdés utolsó mondatában foglalt rendelkezésből sem, miszerint ahol a foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó szabályok távolléti díj, illetmény vagy azokon alapuló juttatás fizetését írják elő, a programban részt vevőt a 4. § (4) bekezdésben meghatározott juttatás illeti meg. Ez az első mondat rendelkezéseivel összevetve az illetményrendszerbe nem tartozó (pl. szabadság, betegszabadság díjazása), avagy e bekezdésben nevesített jubileumi jutalom számítására vonatkozó előírás.
Helyesen hivatkozott alperes arra, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét az adható juttatások feltételeinek meghatározásakor, amikor a statisztikai állományi létszámba tartózóknak, mint a megtakarítások fedezetét létrehozóknak kívánta azt biztosítani.
Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését ugyanis a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés [2003. évi CXXV. tv. 22. § (1) bekezdés].
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem a folyószámla-költségtérítés vonatkozásában. Függetlenül attól, hogy a 49/A. § (2) bekezdés a köztisztviselő díjazása fejezetben írja elő azt, hogy az illetmény bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele a köztisztviselő részére költségtöbbletet nem okozhat, ezen költségtérítés nem minősül - rendeltetésénél fogva - illetménynek.
Miután a felperes részére is bankszámlára utalással történt az alperestől a Pép. tv. 4. § (4) bekezdésben foglalt juttatás kifizetése, ezen fizetési módozat miatt a felperest mint közszolgálati jogviszonyban állót sem érheti hátrány, azaz nem okozhat részére sem többletköltséget. Ezért ennek megtérítésére a prémiumévek programban részt nem vevő többi köztisztviselőhöz hasonlóan jogosult. Ez következik a Pép. tv. 4. § (5) bekezdés utolsó mondatában foglaltakból is, miszerint a programban részt vevő juttatása kifizetésére az illetmény kifizetésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, amelyben helybenhagyta az elsőfokú bíróság folyószámla-költségtérítésre vonatkozó döntését, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, egyebekben a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és e körben a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.091/2009.)