adozona.hu
BH 2007.11.374
BH 2007.11.374
A lakáselőtakarékossági szerződés alapján folyósított állami támogatás visszakövetelésével kapcsolatos igény érvényesítésére bírósági út igénybevételével van lehetőség, mert nincs olyan törvény, amely ezt kizárná [Ptk. 7. §; 1996. évi XCIII. tv. 24. §; 2003. évi XCII. tv. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott végzésével a pert megszüntette. Megállapította, hogy a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 24. § (5) bekezdésének a követelés bíróság előtti érvényesítésére vonatkozó szabályát a 2002. évi LXIV. törvény 247. §-ának (5) bekezdése iktatta be. E törvény 2003. január 1-jén lépett hatályba a 282. § (1) bekezdésében foglalt azon megszorítással, hogy a 2003. január 1-je előtt megkötött szerződésekre a szerződéskötéskor ...
BH 2007.11.374 A lakáselőtakarékossági szerződés alapján folyósított állami támogatás visszakövetelésével kapcsolatos igény érvényesítésére bírósági út igénybevételével van lehetőség, mert nincs olyan törvény, amely ezt kizárná [Ptk. 7. §; 1996. évi CXIII. tv. 24. §; 2003. évi XCII. tv. 4. §].
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott végzésével a pert megszüntette. Megállapította, hogy a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 24. § (5) bekezdésének a követelés bíróság előtti érvényesítésére vonatkozó szabályát a 2002. évi LXIV. törvény 247. §-ának (5) bekezdése iktatta be. E törvény 2003. január 1-jén lépett hatályba a 282. § (1) bekezdésében foglalt azon megszorítással, hogy a 2003. január 1-je előtt megkötött szerződésekre a szerződéskötéskor hatályos rendelkezés az irányadó. A törvénynek az 1997. június 12-ei szerződéskötés idején hatályos rendelkezése szerint a lakás-előtakarékoskodó által visszafizetendő állami támogatás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, amellyel kapcsolatos eljárás a 2003. évi XCII. törvény 4. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság hatáskörébe tartozik.A jogerős végzés hatályon kívül helyezése érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy az 1996. évi CXIII. törvény 24. § (5) bekezdésének a követelés bíróság előtti érvényesítésére vonatkozó szabályát nem a jogerős határozatban megjelölt jogszabály, hanem a 2001. július 18-án hatályba lépett 2001. évi L. törvény 65. §-a állapította meg. Nem vitatta, hogy a követelés adók módjára behajtandó köztartozás, de állította, hogy a behajtást a 2003. évi XCII. törvény 4. §-ának (2) bekezdése alapján az igény érvényesítésének kell megelőznie.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemben meghatározott jogszabályok alapján vizsgálva [Pp. 275. § (2) bekezdése] megállapította, hogy a felperes rendkívüli perorvoslati kérelme az alábbiak következtében megalapozott.
A Ptk. 7. §-a értelmében a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. A Pp. 157. §-ának a) pontja szerint a bíróság a pert megszünteti: ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, tehát ha megállapítható, hogy a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható. [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont]
Annak eldöntésénél, hogy a lakáselőtakarékossági szerződés alapján folyósított állami támogatás visszakövetelésével kapcsolatos igény érvényesítésére az állam melyik szerve jogosult, az alábbi jogszabályok az irányadóak.
A lakástakarékpénztárakról szóló 1997. január 1-jén hatályba lépett 1996. évi CXIII. törvénynek - a továbbiakban: Ltp. - állami támogatás visszafizetésére vonatkozó és a szerződéskötés időpontjában hatályos 24. § (4) bekezdése értelmében: "Ha a lakás-előtakarékoskodó felvette az állami támogatást, de a kormányrendeletben meghatározott időn belül nem igazolja a támogatással növelt betétösszeg lakás célú felhasználását, illetve az utólagos ellenőrzés során nem tudja azt bizonyítani, vissza kell fizetnie a kapott állami támogatást a felvétel napjáig jóváírt betéti kamattal, valamint a felvétel napjától számított időszakra jutó mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegben a központi költségvetésnek. Ez az összeg adók módjára behajtandó köztartozás."
A törvény a kérdéses rendelkezését érdemben első ízben 2001. július 18-ai hatállyal, átmeneti rendelkezések nélkül a 2001. évi L. törvénnyel módosította. Ennek következtében a 24. § (5) bekezdése a következő: "Ha lakás-előtakarékoskodó felvette az állami támogatást, de a kormányrendeletben meghatározott időn belül nem igazolja a támogatással növelt betétösszeg lakás célú felhasználását, illetve az utólagos ellenőrzés során nem tudja azt bizonyítani, vissza kell fizetnie a kapott állami támogatást a felvétel napjáig jóváírt betéti kamattal, valamint a felvétel napjától számított időszakra jutó mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegben a központi költésvetésnek. Ha a lakástakarékpénztár megállapítja a támogatással növelt betétösszeg nem lakás célú felhasználását az állami támogatás és járulékai megfizetése iránti követelést a jogosult Magyar Állam nevében eljárva bírósági úton érvényesíti, mely mentes az eljárási illeték alól. A jogerős fizetési meghagyás, illetőleg fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozat végrehajtható okirat, amely alapján a lakástakarékpénztár megkeresésére a tartozást az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adók módjára hajtja be. A lakástakarékpénztár az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 92. § (2) bekezdésében meghatározott költségátalány megelőlegezésére nem kötelezhető".
Az Ltp. 24. § (5) bekezdésének 2003. január 1-jétől hatályos módosítása értelmében: "Ha a lakás-előtakarékoskodó felvette az állami támogatást, de a kormányrendeletben meghatározott időn belül nem igazolja a támogatással növelt betétösszeg lakáscélú felhasználását, illetve az utólagos ellenőrzés során nem tudja azt bizonyítani, vissza kell fizetnie a kapott állami támogatást a felvétel napjáig jóváírt betéti kamattal, valamint a felvétel napjától számított időszakra jutó mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegben a központi költségvetésnek. Ha a lakás-előtakarékoskodó a lakáselőtakarékossági szerződés alapján felvett összeg csak egy részének lakáscélú felhasználását igazolja, visszafizetési kötelezettsége a nem igazolt összeggel arányos. Ha a lakástakarékpénztár megállapítja a támogatással növelt betéti összeg nem lakáscélú felhasználását az állami támogatás és járulékai megfizetése iránti követelését - a jogosult Magyar Állam nevében eljárva - bírósági úton érvényesíti, amely eljárásban a lakástakarékpénztár mentesül az eljárás illeték megelőlegezése és viselése alól. A jogerős fizetési meghagyás, illetőleg a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozat végrehajtható okirat, amely alapján a lakástakarékpénztár megkeresésére a tartozást az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adók módjára hajtja be. A lakástakarékpénztár az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 92. § (2) bekezdésében meghatározott költségátalány megelőlegezésére nem kötelezhető". A törvény idézett rendelkezését a 2003. január 1-jén hatályba lépett 2002. évi LXIV. törvény 247. § (5) bekezdése állapította meg. A törvény átmeneti rendelkezései között a 282. § (1) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy: "E törvény IV. Fejezetének rendelkezéseit a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a hatálybalépést követően megkötött lakáselőtakarékossági szerződésekre, áthidaló kölcsönszerződésekre és lakáskölcsönszerződésekre kell alkalmazni. Az e törvény hatálybalépése előtt megkötött lakáselőtakarékossági szerződésekre a szerződés megkötésének időpontjában hatályos rendelkezések az irányadók".
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 4. §-ának (2) bekezdése értelmében: "A végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás)". Az Art. 145. § (1) bekezdés c) pont és 161. § (2) és (3) bekezdése értelmében az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: a behajtási eljárásban a behajtást kérő megkeresése. A megkeresésben egyebek mellett fel kell tüntetni a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat számát, jogerőre emelkedésének időpontját.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben idézett jogszabályi rendelkezések alapulvételével megállapította, hogy az Ltp. sem a szerződés megkötésének idején, sem az igény érvényesítésének időpontjában nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely az állami támogatás visszakövetelését elvonná a bíróság hatásköréből. Az Art. 4. § (2) bekezdésében az Art. rendelkezéseinek alkalmazását azokra a köztartozásokra és ezzel összefüggő nyilvántartásra terjeszti ki, amelyekre a törvény az adók módjára való behajtást rendeli el. Az adók módjára behajtandó köztartozás ezáltal nem minősül adónak, és ezekre a tartozásokra nem vonatkoznak az Art.-nek a fizetési kötelezettség megállapítására vonatkozó szabálya. Az adók módjára behajtandó tartozásra vonatkozó végrehajtási eljárást meg kell előznie egy, a fizetési kötelezettséget megállapító határozathozatali eljárásnak, amelyre az adóhatóságnak az Art. 4. § (2) bekezdése szerint nincs hatásköre.
A fizetési kötelezettség megállapítására tehát a bírósági út igénybevételével van lehetőség, mert nincs olyan törvény, ami ezt kizárná. (Ptk. 7. §)
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtett indokokkal a jogerős határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.198/2006.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.7.316 A hulladékgazdálkodásról szóló törvény rendelkezései a közszolgáltatási feladatok folyamatos ellátásának érdekében teszik lehetővé a közszolgáltató számára a hátralékos díjak adók módjára történő behajtásának kezdeményezését. Ez azonban a bíróság előtt történő igényérvényesítés lehetőségét nem zárja ki [2000. évi XLIII. tv. (Hgt.) 26. § (1) és (2) bek.].
