adozona.hu
BH 2007.4.135
BH 2007.4.135
A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, ha a munkáltató az érintett munkavállalók munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamos ideig foglalkoztat [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben a csoportos létszámcsökkentéssel indokolt munkáltatói rendes felmondások jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi átlagkeresetben és elmaradt munkabérben történő marasztalását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendes felmondások jogellenességét, a jogviszonyoknak az ítélet jogerőre emelkedésekor történő megszűnését, és kötelezte az alperest az el...
BH 2007.4.135 A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, ha a munkáltató az érintett munkavállalók munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamos ideig foglalkoztat [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperesek keresetükben a csoportos létszámcsökkentéssel indokolt munkáltatói rendes felmondások jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi átlagkeresetben és elmaradt munkabérben történő marasztalását kérték.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendes felmondások jogellenességét, a jogviszonyoknak az ítélet jogerőre emelkedésekor történő megszűnését, és kötelezte az alperest az elmaradt munkabérek, valamint a jogellenesség szankciójaként I. rendű felperes javára 10 havi, II. rendű felperes javára 6 havi, III. rendű felperes javára 8 havi átlagkereset megfizetésére. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperesek az alperes sz.-i V. téri fiókjában dolgoztak, tanácsadó (ügyintéző) munkakörben, a munkaviszonyukat az alperes a 2004. október 15-én kelt rendes felmondásokkal - amiket csoportos létszámcsökkentéssel indokolt - megszüntette. Az alperes ezt megelőzően, 2004. szeptember 25-én közzétett újsághirdetés útján 7 fő hitelezési tanácsadót vett fel az m.-i fiókjába változó munkavégzési helyre. Valamennyiüket az sz.-i V. téri fiókban tanították be, a per során közülük még 4 fő dolgozott az alperesnél, valamennyien folyamatosan az sz.-i fióknál voltak foglalkoztatva.
A munkaügyi bíróság e tényállásból a rendes felmondások jogellenességére következtetett, mivel azok indokát valótlannak minősítette.
Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével - az I. és II. rendű felpereseket illető elmaradt munkabérek felemelése, a munkaviszonyuk megszűnése időpontja megállapítása mellett - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, mivel az elsőfokú ítéleti tényállásból levont jogi következtetéssel egyetértett. Az alperes fellebbezése kapcsán kifejtette még, hogy az átszervezés és a létszámleépítés a felperesek munkakörét nem érintette.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a felperesek keresetének elutasítására, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. Az Mt. 89. § (2) bekezdése és az egységes bírói gyakorlat megsértésére hivatkozott.
Előadta, hogy az új munkavállalókat változó munkavégzési helyre, első munkahelyként M.-re alkalmazta, és B.-n vettek részt képzésben, mivel M.-n a szükséges infrastruktúra hiányzott. Mindezeket a "dinamikusan változó bankszektor, a piaci terv módosítása" tette szükségessé, és a tanúnyilatkozatok is alátámasztották. Az a körülmény, hogy később a változó munkahelyre alkalmazott munkavállalókkal szükségessé vált a felperesek területén jelentkező új feladatokra a munkakörük ellátása, a korábbi rendes felmondások jogszerűségét nem érinthette. Vitatta a másodfokú bíróság megállapítását arról, hogy együttműködési kötelezettsége keretében a felpereseknek fel kellett volna ajánlania a változó munkavégzési helyre vonatkozó munkaszerződés-módosítást.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a létszámcsökkentés tényét - és az ezzel indokolt rendes felmondás jogszerűségét - nem érinti az a körülmény, ha a feladatok növekedése esetén azok ellátásába a munkáltató esetenként más munkavállalókat is bevon (BH 1999/135.). A perbeli tényállásra mindezek azonban nem voltak alkalmazhatók, mivel az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes a rendes felmondásokkal lényegileg egy időben vett fel olyan új munkavállalókat, akiket hosszabb ideje a felperesek munkakörében, az övékével azonos munkavégzési helyen, az sz.-i V. téri fiókban alkalmaz, és azóta is foglalkoztat folyamatosan; a feladatok akár időleges növekedését a perben meg sem kísérelte bizonyítani.
A kifejtett bizonyított tényekre tekintettel nem volt jelentősége annak, hogy az alperes az újsághirdetésében az egész megye területére hirdetett felvételt, és annak sem, hogy az új munkavállalókat rövid ideig B.-n betanították amiatt, mert M.-n a kellő infrastrukturális háttér nem állt rendelkezésre.
A másodfokú bíróság tehát helytállóan fejtette ki, hogy a létszámcsökkentés a felperesek munkakörét nem érintette, mivel azokat az újonnan alkalmazott munkavállalókkal láttatták el. A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, ha a munkáltató az érintett munkavállaló munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamosan foglalkoztat. Az alperes 2004. október 25-én kötött munkaszerződést az új munkavállalókkal, akiknek perbeli tanúnyilatkozata szerint a rövid fővárosi képzést kivéve mindvégig az alperes sz.-i V. téri fiókjában végeztek munkát tanácsadó munkakörben. Az alperes nem vitatta F. É. előadását arról sem, hogy "M.-re senki sem került".
Az alperes a felperesekével azonos feladatokra egyidejűleg alkalmazott új munkavállalók munkaszerződésében kikötött változó munkavégzési helyet nem érvényesítette, ehelyett őket folyamatosan a felperesekével azonos munkavégzési helyen foglalkoztatta, tehát nem tudta bizonyítani a létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás jogszerűségét. Ezért az alperes az Mt. 89. § (2) bekezdés és a bírói gyakorlat megsértésére alaptalanul hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.334/2006.)
Bírósági jogesetek
BH 2010.12.341 Ha a létszámcsökkentésre hivatkozással történt köztisztviselői jogviszony-megszüntetést követően, a felmentési idő megkezdődése előtt ugyanabban a munkakörben mást alkalmaztak, a felmentés jogellenes [Ktv. 17. §].
