adozona.hu
BH 2006.5.165
BH 2006.5.165
A felek által nem vitatott tényállást a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kell tekinteni [Pp. 275. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes rendes felmondása jogellenességének jogkövetkezményei és kártérítés iránt indított keresetet, az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmeket elkülönítetten tárgyalta.
A kártérítés iránti igény tekintetében a munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 362 400 forint kártérítés és kamata megfizetésére, az ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1996. május 2-án létesített munkaviszonyt az alperessel rendszerfejleszt...
BH 2006.5.165 A felek által nem vitatott tényállást a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kell tekinteni [Pp. 275. § (2) bek.].
A felperes az alperes rendes felmondása jogellenességének jogkövetkezményei és kártérítés iránt indított keresetet, az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmeket elkülönítetten tárgyalta.A kártérítés iránti igény tekintetében a munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 362 400 forint kártérítés és kamata megfizetésére, az ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1996. május 2-án létesített munkaviszonyt az alperessel rendszerfejlesztő munkakörben. A munkaszerződés 8. pontja rögzítette, hogy az alperes biztosítja a rendszerfejlesztéssel kapcsolatos folyamatos szakmai képzést és annak feltételeit. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1998 szeptemberben rendes felmondással (a feladatok csökkenése miatt) megszüntette. A felperes a kártérítési keresetét arra alapította, hogy a munkaviszony fennállása alatt az alperes megszegte a munkaszerződés 8. pontjában foglaltakat, és a képzések elmaradása miatt a felperes nem került megfelelő számítástechnikai ismeretek birtokába, emiatt nem tudott elhelyezkedni, és a képzéseket saját költségén kellett elvégeznie. Az elmaradt tanfolyamok költségét 5 205 500 forintban jelölte meg.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felperes a munkaviszonya időtartama alatt az alperes érdekeire is figyelemmel az O. szoftverhez tartozó bevezető tanulmányokat tudta volna elvégezni, az alperes "ígérete" ellenére erre nem került sor. A kártérítés összege megállapításánál a felperesi kimutatásban szereplő első hat tanfolyam költségét vette figyelembe.
A munkaügyi bíróság szerint a felperes nem bizonyította, hogy a képzések elmaradása miatt nem tudott elhelyezkedni, ezért ezzel összefüggésben az alperes által okozott kár hiányában a kártérítési keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaszerződésnek az a kikötése, amelyben az alperes vállalta a folyamatos szakmai képzést, a felperes pedig azt, hogy a munkáltató által meghatározott szakmai képzéseket magas színvonalon elvégzi, és megfelelő munkakörben a tanfolyam elvégzését követően két évig az alperes alkalmazásában marad, "tanulmányi szerződés jellegű" kikötésnek minősült. Az alperes a felperest azonban csupán egy tanfolyamra iskolázta be. Minthogy a kár bekövetkezését és mértékét a felperesnek kellett bizonyítania, úgy ítélte meg, hogy a felperes ennek nem tett eleget. A felperes a munkaviszonya megszűnését követően mindössze két alapszintű tanfolyamot végzett el 20-20 000 forint költséggel, ezek azonban a keresete alapját képező tanfolyami kimutatásban (amelyekre szerinte az alperesnek őt be kellett volna iskoláznia) nem szerepeltek, ezért befizetett tanfolyami költség hiányában kára nem keletkezett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és az alperes 4 404 200 forint és kamata megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 113. § (1) bekezdését, és 174. § (1) bekezdését, továbbá ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 2000. évi 357. számú elvi határozatával. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság tényleges vagyoni kár hiánya miatt utasította el a kártérítés iránti keresetét. Érvelése szerint a vagyoni kár nemcsak a tényleges kárt, a vagyonban bekövetkezett csökkenést, hanem az elmaradt hasznot, elmaradt jövedelmet, a jövőbeni vagyonszerzéstől elesést is magában foglalja. Az alperes azzal, hogy elmulasztotta a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét az informatikai rendszer fejlesztés keretében három szoftverre vonatkozó képzés biztosítására, a felperesnek vagyoni hátrányt okozott. A perbeli időszakban ugyanis Magyarországon kevesen rendelkeztek ezzel a szaktudással, ezeknek a szoftvereknek az ismerete a munkaerőpiacon komoly szakmai és anyagi elismertséget jelentett volna. A vagyoni hátrány mértéke, amit a felperes kártérítésként igényelt, a képzés, tanfolyam díja, amit a felperes szerint ő attól függetlenül érvényesíthet, hogy ilyen képzéseken részt vett volna, ezek díját befizette volna. Álláspontja szerint a képzések díját "megelőlegezve" azt tényleges kárként érvényesíthette.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadónak kell tekinteni a felek által nem támadott (nem vitatott) jogerős ítéleti tényállást. Minthogy az alperes felülvizsgálati kérelmet, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, a felperes felülvizsgálati kérelme elbírálásánál abból a jogerős ítéleti tényállásból kellett kiindulni (függetlenül attól, hogy az helytálló-e), miszerint a felek a munkaszerződésükben "tanulmányi szerződés jellegű" megállapodást kötöttek.
A másodfokú bíróság a munkaszerződés azon kikötését minősítette ilyen tartalmú megállapodásnak, mely szerint a munkáltató alperes vállalta a rendszerfejlesztéssel kapcsolatos folyamatos szakmai képzést és feltételeit, a munkavállaló felperes pedig a munkáltató által meghatározott képzéseken való folyamatos részvételt, a vizsgák letételét, és azt, hogy a tanfolyam elvégzését követő két évben az alperes alkalmazásában marad. A másodfokú bíróság a felek megállapodásának ilyen tartalmú minősítése alapján a felperes kártérítési keresetét az Mt. 113. § (1) bekezdése alapján a tanulmányi szerződés megszegése esetén járó jogkövetkezményként bírálta el, és a tényleges kár bizonyítottsága miatt utasította el.
Mindezekből következően a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelme alapján a követelést úgyszintén az Mt. 113. § (1) bekezdése alapján vizsgálhatta, abból a nem vitatott jogerős ítéleti megállapításból kiindulva, hogy "az alperes a felperest - egy tanfolyam kivételével - nem iskolázta be az informatikai rendszer fejlesztésére vonatkozó dokumentációban megjelölt tanfolyamokra", tény tehát, hogy "a munkáltató a munkaszerződésben vállalt képzések biztosítására vonatkozó kötelezettségét megszegte".
A munkaügyi bíróság a felperes keresete alapján vizsgálta, hogy álláspontja alapján mely képzések elmaradása tekintetében állapítható meg alperesi kötelezettségszegés, és a kárt, annak mértékét ezzel összefüggésben állapította meg, amikor az alperest a mérlegeléssel elfogadott tanfolyamok felperes által megjelölt költségei megfizetésére kötelezte. Elutasította viszont a megfelelő elhelyezkedés elmaradása miatti kártérítési igényt azzal, hogy az okozati összefüggést a felperes nem bizonyította.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek a keresetét részben elutasító rendelkezéseit támadta, amikor további 3 041 800 forint és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A fellebbezés nem terjedt ki az M. programcsomag 801 000 forint képzési költsége és a 2 000 000 forint elmaradt munkabér iránti keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezésekre. A másodfokú eljárás tárgyává nem tett igények tekintetében felülvizsgálati kérelem nem terjeszthető elő [Pp. 270. § (1) bekezdés, 271. § a) pont].
A felperes felülvizsgálati kérelme eszerint nem az abban megjelölt 4 404 200 forint kártérítés, hanem a másodfokú eljárás tárgyát képező 3 041 800 forint kártérítés, és az annak alapjául megjelölt konkrét tanfolyami képzési díjak, mint kár összegek tekintetében vehető figyelembe.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes által megjelölt képzési díjak vagyoni kárként nem merültek fel, ezzel az okfejtéssel a Legfelsőbb Bíróság - megismétlés nélkül - egyetért.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek - a fellebbezéssel nem érintett elsőfokú ítéleti elutasító rendelkezéseket nem érintve - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.425/2004. sz.)
Bírósági jogesetek
AVI 2007.12.121 Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik vagy a jó erkölcsöt sérti [2003. évi XCII. tv. 1. § (9) bek.]
