adozona.hu
MBH 2005.07.105
MBH 2005.07.105
A cég által tisztességtelen piaci magatartás megállapítása és kártérítés megfizetése iránt a vezető tisztségviselő ellen indított perben elsődlegesen azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy van-e a per lefolytatására hatásköre, vagy az munkaügyi pernek minősül. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 27. § (1) bek., 29. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 22. § (2) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bek.; 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 4. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. június 18-án benyújtott keresetében - akkor még csak az I. rendű alperes ellen - annak megállapítását kérte, hogy az alperes üzleti titoksértéssel és bojkott-felhívással megvalósította az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 4. és 5. §-ai szerinti tisztességtelen piaci magatartást. Kérte az alperesnek a jogsértés abbahagyására való kötelezését, majd további jogsértéstől való eltiltását és 46.424.407,-Ft összegű kártérítés és ennek 2004. január 1-től számított törvényes mértékű kam...
MBH 2005.07.105 A cég által tisztességtelen piaci magatartás megállapítása és kártérítés megfizetése iránt a vezető tisztségviselő ellen indított perben elsődlegesen azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy van-e a per lefolytatására hatásköre, vagy az munkaügyi pernek minősül.
[1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 27. § (1) bek., 29. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 22. § (2) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bek.; 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 4. §]
A felperes 2004. június 18-án benyújtott keresetében - akkor még csak az I. rendű alperes ellen - annak megállapítását kérte, hogy az alperes üzleti titoksértéssel és bojkott-felhívással megvalósította az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 4. és 5. §-ai szerinti tisztességtelen piaci magatartást. Kérte az alperesnek a jogsértés abbahagyására való kötelezését, majd további jogsértéstől való eltiltását és 46.424.407,-Ft összegű kártérítés és ennek 2004. január 1-től számított törvényes mértékű kamatai és a perköltség megfizetésére való kötelezését.A felperes a keresetét a 3. sorszámú beadványában kiterjesztette a II. rendű alperesre, és a két alperest egyetemlegesen kérte kötelezni a kártérítés és járulékai megfizetésére a Ptk. 344. § (1) bekezdése alapján.
A felperes ügyvezetője 1994. augusztus 1-től 2003. december 31-ig a II. rendű alperes volt, aki munkaviszony keretében látta el ezt a tevékenységet. A II. rendű alperes 2004. január 12-i hatállyal lett az I. rendű alperes ügyvezetője, és ezen időponttól kezdődően a felperesnél 16 olyan dolgozó munkaviszonya szűnt meg 2004. március 1-ig, akik utána az I. rendű az alperes tagjai lettek.
A felperes álláspontja szerint az I. rendű alperes az üzleti titoksértést azzal valósította meg, hogy a felperessel korábban bizalmi és munkaviszonyban álló személyektől szerzett meg üzleti titoknak minősülő ismereteket.
A II. rendű alperessel szemben a kereseti kérelme jogalapjaként az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 27. § (1) bekezdését jelölte meg.
A Fővárosi Bíróság a 2005. március 25-én tartott tárgyaláson a 14-I. számú végzésével a felperesnek a II. rendű alperes elleni kereseti kérelmét elkülönítette az I. rendű alperes ellen előterjesztett kereseti kérelemtől, és a felperesnek a II. rendű alperes elleni kereseti kérelme körében - a pert megszüntetve - hatáskörének hiányát állapította meg, és a felperes II. rendű alperessel szembeni kereseti kérelmét áttenni rendelte a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz a Pp. 28. §-a, a 158. § (2) bekezdése és a 129. §-a alapján.
Határozata indokolásában megállapította, hogy a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelem elbírálására a Pp. 22. § (2) bekezdése és a Pp. 349. § (2) bekezdés a) pontja szerint nincs hatásköre. Mindezt arra alapította, hogy a II. rendű alperes mint ügyvezető a feladatait a Gt. 30. § (3) bekezdésének megfelelően munkaviszony keretében látta el és a felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a II. rendű alperes mint vezető tisztségviselő a Gt. 27. § (1) bekezdésében meghatározott üzleti titok megtartására vonatkozó kötelezettségét szegte meg a munkaviszony időtartama alatt és a munkaviszony megszűnését követően is.
A Gt. 29. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői a kötelezettségük megszegésével okozott károkért a polgári jog általános szabályai szerint tartoznak felelősséggel, amely szabály az Mt.-nek a kártérítés mértékére vonatkozó anyagi jogi szabályai alól meg állapít meg kivételt, de a szabályozás nem érinti az igény érvényesítésének fórumrendszerére vonatkozó szabályokat. (BH 1993.942, BH 1993.98, BH 2001.594)
A II. rendű alperes munkaszerződést kötött a felperessel, ezért őt mint vezető tisztségviselőt a munkaviszonya körében terhelte a Gt. 27. § (1) bekezdésében körülírt titoktartási kötelezettség, azaz ezen kötelezettsége nem a munkaviszonytól függetlenül létező, a Gt. által megállapított társasági jogi kötelezettség volt. A II. rendű alperes ügyvezetői jogviszonyát a felperessel kötött munkaszerződés hozta létre és ezen tevékenységét munkaszerződés keretében látta el. Ezért a Gt. 27. § (1) bekezdés szerinti kötelezettség is a munkaviszonyban álló ügyvezetőt terhelte. Amennyiben ezen kötelezettségét szegte meg, akkor a munkaviszonyból eredő kötelezettségét szegte meg, amellyel kapcsolatos jogvita a munkaviszony megszűnését követően is munkaügyi pernek minősül a Pp. 349. § (2) bekezdése alapján.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak a II. rendű alperessel szemben a per további tárgyalására történő utasítását.
Fellebbezésében megismételte a keresetében előadottakat, kiegészítve azt azzal, hogy a II. rendű alperessel szemben támasztott felperesi igény annak ellenére, hogy a II. rendű alperes a felperesnél mint annak ügyvezetője 1994. augusztus 1-től 2003. december 31-ig munkaviszonyban állt, nem munkajogi természetű. A II. rendű alperes az általa elkövetett jogellenes magatartást, vagyis mint az ügyvezetőt terhelő titoktartási kötelezettség megszegését, a felperessel létesített munkaviszonya megszűnését követően is folytatta. Ebben az esetben a munkaviszonyból eredő kötelezettség megszegéséről már nem lehet szó.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntések (BH 1993.492, BH 1993.98) annyiban nem helytállók, hogy ezekben a bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek követelésüket az ügyvezetőkkel megkötött munkaszerződésekre alapították.
Jelen perben a II. rendű alperessel szemben előterjesztett követelés jogalapja a Gt. 27. § (1) bekezdésében meghatározott, a vezető tisztségviselőkre vonatkozóan munkaviszonytól függetlenül létező önálló, a Gt. által megállapított társasági jogi kötelezettség megsértése. A II. rendű alperes, mint ügyvezető bizalmas üzleti információk birtokába került, ügyvezetői pozíciójának köszönhetően ezeket az információkat, amelyek tartalmazzák a perben megjelölt üzleti titkokat; a II. rendű alperes arra a célra használta fel, hogy saját vállalkozását felépítse, az ügyfeleket elvigye a felperestől, azokkal az I. rendű alperesen keresztül szerződést kössön. A jogellenes tevékenység eszköze a megszerzett információ, melynek felhasználása nem szűnik meg a munkaviszony megszűnése alapján, hanem szükségszerűen folytatódik az azt követő időszakban is, amikor munkaviszonyról már nem lehet szó. Ezért álláspontja szerint az I. és a II. rendű alperesi magatartás együttes vizsgálata szükséges az ügy elbírálásához.
Az alperesek a felperes fellebbezésére tett észrevételükben kérték az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását.
Hangsúlyozták, hogy a felperes a II. rendű alperes elleni keresetét a Gt. 27. § (1) bekezdésére alapította. Ezzel kapcsolatban kifejtették, hogy az ügyvezetői jogviszony annak ellenére, hogy a felperes a II. rendű alperessel szembeni keresetét erre alapította, nem minősíthető társasági jogi jogviszonynak. A vezető tisztségviselő és a társaság jogviszonyára tartalmilag az Mt. vagy a Ptk. szabályait kell alkalmazni, mivel a vezető tisztségviselő e tevékenységét kizárólag megbízási, vagy munkaviszony keretében láthatja el.
Az ügyvezetői tisztség ellátására - ezen belül a kötelezettségek megszegésével okozott károkért való felelősség fennállta, mértéke és módja megállapítására - nem a Gt., hanem a Ptk., vagy az Mt. az irányadó a jogviszony típusának megfelelően.
A II. rendű alperes a felperesnél 2003. december 31-ig munkaviszonyban állt, a munkaviszony megszűnésének időpontjában a cégjegyzési jogosultsága is megszűnt.
Mivel a vezető tisztségviselői feladatokat a II. rendű alperes munkaviszony keretében látta el, a felperes és a II. rendű alperes között fennálló, a vezetői tisztségre vonatkozó jogviszony, annak tartalmát az Mt. szabályai szerint kell elbírálni, amely vonatkozik arra az időszakra is, amikor a II. rendű alperes ügyvezető tisztsége már megszűnt. E körben az elsőfokú bíróság helyesen utalt az eseti döntésekre és az abban foglaltakra.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a felperes fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és a jogszabályok összevetése és értelmezése alapján helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felperesnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett igénye vonatkozásában megállapította hatáskörének hiányát.
A felperes a fellebbezésében semmi olyan tényt vagy körülményt nem jelölt meg, amely az elsőfokú bíróság határozata megváltoztatására alapot adna.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése kapcsán az alábbiakra mutatott rá.
A felperes a II. rendű alperessel szemben a kártérítési igényét a Gt. 27. § (1) bekezdésére alapította, amely szerint a vezető tisztségviselők kötelesek az üzleti titkot megőrizni.
A Gt. 29. § (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztséget betöltő személyek kártérítési felelőssége az átlagosnál szigorúbb. Az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni és a kötelezettségeik megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társaságban munkaviszonyban állnak.
Amíg a munkajogban a vétkes kötelezettségszegés bizonyítása a munkáltatót terheli, a polgári jogban a károkozó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 339. § (1) bek.).
Az általános elvárhatóság ebben az esetben a Gt. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott fokozott gondosságot jelenti.
Nem vitásan a II. rendű alperes az I. rendű felperesnél a munkaviszony keretében látta el az ügyvezetői feladatokat. A Gt. csak azt írja elő, hogy a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő felelősségére anyagi jog szempontból a polgári jog általános szabályai vonatkoznak. Ez azonban nem változtat azon, hogy eljárásjogi szempontból az ilyen igény munkaviszonyból származik és így munkaügyi jogvita, amelynek elbírálása a Pp. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
Az egységes bírói gyakorlat szerint - amelyet a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntéseiben és a Pfv.VI.21.219/1994/4. számú és a Pf.VI.22.363/1995/2. számú határozataiban is kifejtett - a gazdasági társaság az ügyvezetőjével szemben a munkaviszonyból származó követelését a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 254. § (3) bekezdés alapján - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ugyanakkor az alpereseknek a másodfokú eljárás során merült fel költsége, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a felperest kötelezte ennek megfizetésére. A másodfokú bíróság által megítélt ügyvédi munkadíj összegét a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 79. § (1) bekezdése és a 3/2003. (VIII. 25.) IM rendelet 2. §-a alapján mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza.
(Fővárosi Bíróság G.40.840/2004/14-I.
Fővárosi Ítélőtábla Gpkf.43.531/2005/2.)