adozona.hu
EH 2000.255
EH 2000.255
Ha a tényállás szerint a közalkalmazott munkaköre részben vagy egészben készenléti jellegű, 12 óránál hosszabb munkaidő megállapítható volt. Közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. 13. §-a nem alkalmazható. Műszakpótlék nem jár azoknak, akik egy napon belül nem váltás nélkül, hanem műszakonként 24 órában látják el szolgálatukat [Kjt. 3. §, Mt. 117. §, 146. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek portás munkakört látnak el az alperes Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának Neuropsychiátriai Rehabilitációs Osztályán. A kialakított munkarendnek megfelelően a felperesek egymást váltva 24 órás szolgálatot teljesítettek, amit három-négy nap szabadidő követett. A felperesek a sikertelen egyeztetést követően keresetet indítottak az alperes ellen műszakpótlék és túlmunka díjazás megfizetése iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, mert készenléti ...
EH 2000.255 Ha a tényállás szerint a közalkalmazott munkaköre részben vagy egészben készenléti jellegű, 12 óránál hosszabb munkaidő megállapítható volt. Közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. 13. §-a nem alkalmazható.
Műszakpótlék nem jár azoknak, akik egy napon belül nem váltás nélkül, hanem műszakonként 24 órában látják el szolgálatukat [Kjt. 3. §, Mt. 117. §, 146. §].
A felperesek portás munkakört látnak el az alperes Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának Neuropsychiátriai Rehabilitációs Osztályán. A kialakított munkarendnek megfelelően a felperesek egymást váltva 24 órás szolgálatot teljesítettek, amit három-négy nap szabadidő követett. A felperesek a sikertelen egyeztetést követően keresetet indítottak az alperes ellen műszakpótlék és túlmunka díjazás megfizetése iránt.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, mert készenléti jellegű munkakörükben egy-egy napon belül váltás nélkül végezték a munkájukat. A napi 12 órát meghaladó időre az alperes az illetmény teljes összegét fizette készenléti díjként, ami magába foglalta az esetleges munkavégzés díjazását is. A felperesek a havi 200 órás munkaidőkeretükhöz képest túlmunkát nem teljesítettek.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesnek a kereseti kérelem szerinti marasztalása iránt a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Kérelmüket azzal indokolták, hogy az eljárt bíróságok az Mt. 13. §-ának megsértésével nem vették figyelembe a kollektív szerződés rájuk nézve kedvezőbb rendelkezéseit. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy napi munkaidejük fele részben munkavégzésre és készenlétre oszlott. Az alperes helytelenül osztotta be a munkaidejüket, ebből őket hátrány nem érheti. Igényüket megalapozza az is, hogy az egyeztetést követően az alperes a munkaidő-beosztást megváltoztatta és azóta fizeti a műszakpótlékot. Az alperes a keresetindítás előtt az igényük jogalapját elismerte, csak az összegszerűséget vitatta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Elsődlegesen arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesek kizárólag a műszakpótlék megfizetésére irányuló kereseti kérelmük elutasítását sérelmezték, ezért a felülvizsgálat csak erre a körre terjedt ki.
A Kjt. 3. §-a szerint közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. 13. §-a nem alkalmazható, emiatt - külön felhatalmazás hiányában - az alperes kollektív szerződésének a jogszabálytól eltérő rendelkezése akkor is semmis, ha az a közalkalmazottra, így a felperesekre kedvezőbb rendelkezést tartalmazna. Ebből következően a felperesek munkavégzési körülményei-re tekintettel kellett elbírálni, hogy a munkakörük részben vagy egészben készenléti jellegű-e, és emiatt a napi munkaidejük 12 óránál hosszabb lehetett-e. Ebben a körben az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a felperesek napi munkaidő-beosztása nem sértett jogszabályt.
A felperesek műszakpótlékra való jogosultsága szempontjából ennek azonban nincs jelentősége, mert az az egy napon belüli beosztástól függ. A felperesek kérésüknek megfelelően műszakonként egybefüggően 24 órát dolgoztak, egy napon belül egymást nem váltották, ezért műszakpótlékra nem jogosultak. Igényük alaposságát közvetve sem támasztja alá az alperes későbbi eljárása, mert a felperesek napi munkaidő-beosztása változott, attól kezdve egymást váltva látják el szolgálatukat. Az egyeztetést követően az alperes kimunkálta, hogy a felperesek napi munkavégzése műszakokra bontva mennyi időt tenne ki és ez után milyen összegű műszakpótlékot kellene számítani, ez azonban nem jelenti a felperesek követelése jogalapjának elismerését.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felül-vizsgálattal érintett részében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 253/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2004.12.580 Megszakítás nélküli munkarend (a perbeli időben hatályos szabály szerint folytonos munkarend) esetén sem jár műszakpótlék annak, aki váltás nélkül, műszakonként egybefüggően 24 órában látja el szolgálatát [Mt. 146. § (2)-(3) bekezdés].
