adozona.hu
BH+ 2004.12.580
BH+ 2004.12.580
Megszakítás nélküli munkarend (a perbeli időben hatályos szabály szerint folytonos munkarend) esetén sem jár műszakpótlék annak, aki váltás nélkül, műszakonként egybefüggően 24 órában látja el szolgálatát [Mt. 146. § (2)-(3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 926 846 forint elmaradt járandóság megfizetésére kérte kötelezni az alperest túlmunka, munkaszüneti napi munkavégzés ellenértéke, valamint délutáni és éjszakai műszakpótlék címén.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest elmaradt munkabér címén 485 474 forint és ezen összeg után járó évi 20% kamat megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1996. augusztus 1-jétől 1998. december 31-éig dolgozott...
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest elmaradt munkabér címén 485 474 forint és ezen összeg után járó évi 20% kamat megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1996. augusztus 1-jétől 1998. december 31-éig dolgozott az alperesnél határozott idejű munkaszerződések alapján főrendész, illetve rendész munkakörben. Foglalkoztatása teljes időtartama alatt 24 óra szolgálat, 48 óra pihenőidő váltásos rendszerű munkarendben dolgozott.
A bíróság a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye alapulvételével megállapított túlmunka, éjszakai munka és munkaszüneti napi munkavégzés időtartama alapján határozta meg a felperest megillető túlmunkadíj és éjszakai pótlék, valamint az ünnepnapokon végzett munkáért járó távolléti díj összegét. Ítéleti döntését az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére és 148. §-a rendelkezésére alapította.
A felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A másodfokú bíróság a részletes bizonyítás alapján helyesen megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és egyetértett az abból levont jogi következtetéssel. Rámutatott, hogy az alperes által sem vitatott nyilvántartás alapján állapította meg a szakértő a túlmunka, éjszakai munka és a munkaszüneti napon végzett munka idejét, az ítélethozatalt megelőző tárgyaláson az alperes a bizonyítási indítványát nem tartotta fenn. Nem osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy részére azért járna műszakpótlék, mert folyamatos munkarendben dolgozott. Az Mt. 146. §-ának (2) bekezdése alapján és a bírói gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy e tekintetben is irányadó feltétel a többműszakos foglalkoztatás.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Érdemben a perben hozott ítéletnek a műszakpótlékra való jogosultságát elutasító rendelkezéseit arra hivatkozva támadta, hogy a folytonos munkarendre tekintettel járó pótlék megillette, mivel ennek nem feltétele a többműszakos foglalkoztatás. Sérelmezte, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták, miszerint nem 24 órás, hanem 24.5 órás volt a szolgálatának az időtartama, valamint a szolgálati naplóból 10 esetben a 24 órás szolgálatot igazoló okmány hiányzott. Az ítéletek mellőzték annak indokolását, hogy a fenti időszakokra miért nem ítélték meg a kereseti kérelmében foglalt járandóságokat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Téves, a jogszabállyal ellentétes az a felülvizsgálati érvelés, amely szerint önmagában a folytonos (megszakítás nélküli) munkarendben történő munkavégzés műszakpótlékra jogosít. Az Mt. 146. §-ának (2)-(3) bekezdése alapján a többműszakos munkaidő-beosztásban foglalkoztatott munkavállalót további 5, illetve 10 százalék műszakpótlék illeti meg a délutáni és éjszakai műszak után, ha folytonos (megszakítás nélküli) munkarendben dolgozik. E rendelkezések értelmében folytonos munkarend esetén sem jár műszakpótlék azoknak, akik nem több műszakban, hanem egy napon belül egymás váltása nélkül, műszakonként egybefüggően 24 órában látják el szolgálatukat (EH 2000.255).
A műszakpótlék iránti kereset elutasítását tehát jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a jogerős ítélet.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy felperes sem az első, sem a másodfokú eljárásban nem hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben előadott körülményre, miszerint szolgálata nem 24 órás, hanem 24.5 órás volt, illetve, 10 esetben a 24 órás szolgálatot nem vettek figyelembe az eljárt bíróságok. Minthogy e kérdések nem képezték a per tárgyát, megalapozatlanul sérelmezte a felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatban, hogy a bíróság nem döntött valamennyi kereseti kérelme tárgyában, illetve, az ítéletek erre vonatkozó indokolása hiányos. Ugyanakkor nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát sem az említett felülvizsgálati előadás, amelyre a felek a perben nem hivatkoztak, és ennélfogva e körülményeket az alapeljárásban a bíróság emiatt nem vizsgálhatta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.370/2002. szám)