adozona.hu
BH 1995.10.608
BH 1995.10.608
A próbaidő alatt a munkaviszony minden kötöttség nélkül azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető. A munkaviszonynak ebben a formában történő megszüntetésére is vonatkozik az a követelmény, hogy a jogokat és a kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni [Mt. 81. § (3) bek., 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az L. Szakszervezet Megyei Szervezetének az elnöke, az alperes kft. az L. Szakszervezet vagyonkezelő korlátolt felelősségű társasága.
A peres felek között 1993. november 1-jén megkötött munkaszerződés értelmében az alperes 1993. november 1. napjától kezdődően határozatlan időre - ezen belül három hónap próbaidőre - teljes munkaidőben, műszaki vezető munkakörben foglalkoztatta a felperest. Az alperes ügyvezető igazgatója 1994. január 10. napján a felperes munkaviszonyát - a próbaid...
BH 1995.10.608 A próbaidő alatt a munkaviszony minden kötöttség nélkül azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető. A munkaviszonynak ebben a formában történő megszüntetésére is vonatkozik az a követelmény, hogy a jogokat és a kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni [Mt. 81. § (3) bek., 4. § (1) bek.].
A felperes az L. Szakszervezet Megyei Szervezetének az elnöke, az alperes kft. az L. Szakszervezet vagyonkezelő korlátolt felelősségű társasága.A peres felek között 1993. november 1-jén megkötött munkaszerződés értelmében az alperes 1993. november 1. napjától kezdődően határozatlan időre - ezen belül három hónap próbaidőre - teljes munkaidőben, műszaki vezető munkakörben foglalkoztatta a felperest. Az alperes ügyvezető igazgatója 1994. január 10. napján a felperes munkaviszonyát - a próbaidő tartama alatt - azonnali hatállyal megszüntette.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben az alperes intézkedése jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését és az elmaradt munkabére megtérítésére kötelezését kérte az alperesnek. A kereset indokolása szerint az alperes az 1992. évi XXII. törvény (Munka Törvénykönyve) 4. §-ába, a rendeltetésellenes joggyakorlat tilalmába ütközően szüntette meg a munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes a felperes munkaviszonyát a próbaidő alatt szüntette meg azonnali hatállyal. Nem fogadta el a munkaügyi bíróság a felperesnek azt az állítását, hogy a munkaviszonya megszüntetésére azért került sor, mert az L. Szakszervezet Országos Választmányának 1993. december 17-i ülésén a felperes bírálta az alperes kft. ügyvezetőjének munkavégzését. Úgyszintén nem fogadta el az elsőfokú bíróság azt a felperesi állítást sem, hogy a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlás valósult volna meg a felperes munkaviszonya megszüntetésekor. Az első fokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést a megyei bírósághoz. Fellebbezésében nem vitatta, hogy az alperes a munkaviszonyát a próbaidő alatt szüntette meg, illetve azt sem, hogy a munkáltatónak erre a Munka Törvénykönyve 81. §-ának (3) bekezdése alapján lehetősége volt. Továbbra is állította azonban, hogy az azonnali hatályú megszüntetés az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésébe, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeibe ütközik, és az joggal való visszaélésnek minősül. A felperes továbbra is állította, hogy az alperes a munkaviszonyát azért szüntette meg, mert az országos választmány ülésén az alperes ügyvezető igazgatójának munkavégzését bírálta, és ellene vizsgálatot kezdeményezett.
A megyei bíróság jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes sem az első, sem a másodfokú eljárásban nem tudott olyan konkrét bizonyítékot megjelölni, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát kifejezetten a bírálat gyakorlása miatt szüntette meg. Erre tekintettel a megyei bíróság elfogadta a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetéseket is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében továbbra is azt állította, hogy a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetésére azért került sor, mert a választmányi ülésen bírálta az alperes kft. ügyvezetőjét. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok által lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható az alperes részéről történt rendeltetésellenes joggyakorlás.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítéletnek hatályban tartását kérte annak indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Ha a munkaszerződés véglegesen létrejött, a felek egyoldalúan csak a Munka Törvénykönyvében meghatározott módon, rendszerint csak felmondási idő közbeiktatásával szüntethetik meg a munkaviszonyt. Gyakran viszont fontos, hogy akár a munkavállaló, akár a munkáltató, akár mind a kettő meggyőződhessen arról, hogy a munkaviszony elképzelésének megfelelő-e. A Munka Törvénykönyve ezért teremt olyan lehetőséget a próbaidővel, amelynek alapján a munkaviszony kezdeti szakaszában a munkaviszony minden kötöttség nélkül azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető.
A próbaidőben történt megállapodás lazább viszonyt, függő helyzetet hoz létre a munkáltató és a munkavállaló között annyiban, hogy a próbaidő fennállása alatt bármelyik fél indokolás nélkül is azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt. A próbaidő tehát kevesebb biztonságot nyújt mind a munkáltató, mind a munkavállaló részére.
Helytállóan hivatkozott a perben eljárt másodfokú bíróság arra, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos minden jog gyakorlására, így a munkaviszonynak az Mt. 81. §-ának (3) bekezdésében foglalt, próbaidő alatti megszüntetésére is vonatkozik az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott követelmény, amely szerint a jogokat és a kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. Ugyanígy alkalmazandó a 4. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés is, amely szerint a joggyakorlás különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet.
A Munka Törvénykönyve 4. §-ában megfogalmazott szabályok olyan általános rendelkezések, amelyek eltérnek a törvény egyéb rendelkezéseitől, a Munka Törvénykönyve egészére kihatnak. Olyan szabályokat tartalmaznak, amelyeket a törvény fejezeteinek, jogintézményeinek legnagyobb részével kapcsolatban alkalmazni kell. Ennélfogva általános jellegűek.
A Munka Törvénykönyve 4. §-a rendelkezik a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályairól. A munkaviszonyban álló munkavállalók és a munkáltatók részére biztosított jogok és meghatározott kötelezettségek nem öncélúak, hanem a törvényben hivatkozott céloknak az elérése érdekében illetik meg, illetőleg terhelik őket. Jogaikat tehát rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolniuk, és hasonlóan kell eljárniuk a kötelezettségek teljesítése során is, hiszen valamely jog a munkaviszony egyik oldalán - mely a jogalanyt megilleti - a jogviszony másik oldalán kötelezettségként jelenik meg. Ha a törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek nem érvényesülnének megfelelően, ellentmondás alakulna ki a törvény és annak alkalmazása között, és felborulna a jogalkotó által absztrakt módon meghatározott - egyensúlyi állapot a jogviszony "ellentétes" oldalán szereplő jogalanyok között.
A rendeltetésszerű joggyakorlás megszegése, vagyis a jogok rendeltetésellenes gyakorlása azt jelenti, hogy a jogok gyakorlója túlterjeszkedik a részére megállapított döntési, érdekérvényesítési körön - bár úgy látszik, mintha a keretek között maradt volna.
A felperes által sem vitatottan, helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperes intézkedése a Munka Törvénykönyve 4. §-ának (1), illetve (2) bekezdésébe ütközött.
A bizonyítási teher a munkaviszony a Munka Törvénykönyve 81. §-ának (3) bekezdésére alapított megszüntetése esetén is a felperesre hárul, bár ebben az esetben hiányzik a munkaviszony megszüntetése konkrét indokának a megjelölése. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú bírósági eljárásban a felperes nem jelölt meg olyan konkrét bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lettek volna annak bizonyítására, hogy az alperes joggyakorlása rendeltetésellenes volt. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat az elsőfokú bírósággal egyezően értékelte. Ítéletét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban hozta meg. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi és eljárásjogi szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ha azonban nem történt olyan eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ebből következik, hogy ha a bírósági ítélet tényállása iratellenes, okszerűtlen, logikailag ellentmondásos a bizonyítékok értékelése, az eljárási jogszabálysértés megállapítható.
A bizonyítékok törvényszerű - szabad - mérlegelésén alapuló ítéletnél azonban a jogszabálysértés nem jöhet szóba. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes az eljárás során a perköltség tekintetében a határozathozatal mellőzését kérte, ezért a legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesnek a felülvizsgálati eljárási költségekben való marasztalását mellőzte. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 889/1994. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2012.7.176 Rendeltetésellenesnek minősül a munkáltató eljárása, ha a munkavállaló utólag helyesnek bizonyult véleménye miatt szünteti meg azt a szervezeti egységét, ahol az érintettet foglalkoztatta [Mt. 4. §, Kjt. 34. § (2) és (3) bekezdés].
