adozona.hu
BH 1992.7.501
BH 1992.7.501
Önmagában azt, hogy a peres felek egymást követően több határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek, nem lehet jogellenesnek tekinteni [Mt. 23. § (1) bek., Mt. V. 17. § (2) bek. ].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. július 16-án 1990. december 31-ig tartó határozott idejű munkaszerződést kötött az alperessel, házfelügyelő munkakör ellátására. A peres felek 1991. január 1-jén 1991. június 30-ig újabb határozott idejű munkaszerződést kötöttek. 1991. június 30-án a munkaszerződést közös megegyezéssel módosították azzal, hogy a munkaszerződés a következő közgyűlés határozatáig meghosszabbodik. Az 1990. augusztus 24-én megkötött munkaszerződés egyéb pontjai és a munkaköri leírás érvényben mar...
BH 1992.7.501 Önmagában azt, hogy a peres felek egymást követően több határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek, nem lehet jogellenesnek tekinteni [Mt. 23. § (1) bek., Mt. V. 17. § (2) bek. ].
A felperes 1990. július 16-án 1990. december 31-ig tartó határozott idejű munkaszerződést kötött az alperessel, házfelügyelő munkakör ellátására. A peres felek 1991. január 1-jén 1991. június 30-ig újabb határozott idejű munkaszerződést kötöttek. 1991. június 30-án a munkaszerződést közös megegyezéssel módosították azzal, hogy a munkaszerződés a következő közgyűlés határozatáig meghosszabbodik. Az 1990. augusztus 24-én megkötött munkaszerződés egyéb pontjai és a munkaköri leírás érvényben maradnak.Az alperes az 1991. július 22-én tartott közgyűlési határozata a felperes munkaszerződését nem hosszabbította meg. Ezt július 23-án közölte a felperessel, aki az értesítés átvételét megtagadta. A határozatot a felperes 1991. július 25-én vette át.
A felperes 1991. október 17-én keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, és kérte a munkaviszonya helyreállítását. Arra hivatkozott, hogy a határozott idejű munkaszerződés lejártát követően egy munkanapot meghaladóan dolgozott, miután a határozatot a munkaviszonya megszűnéséről csak július 25-én kapta meg. A munkaviszonya ennek következtében határozatlan idejűvé alakult át.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes 1991. július 23-án kelt értesítését, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult át. Az elmaradt munkabér megfizetésére irányuló keresetet elutasította. Ítélete indokolásának lényege szerint az alperes elfogadható gazdasági indok nélkül kötött a felperessel határozott idejű munkaszerződést. A felperes munkaerejéről, illetve hozzáállásáról a próbaidő kikötésével kellett volna meggyőződnie. A felperes keresete nem késett el, mert a munkaviszony megszűnéséről szóló értesítés nem tartalmazott a jogorvoslat lehetőségéről, valamint határidőről szóló tájékoztatást. Miután a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, az elmaradt munkabér iránt támasztott igénye alaptalan.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 23. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszony határozatlan és határozott időre létesíthető. Jogszabály megszabhatja a határozott idejű munkaviszony leghosszabb tartamát. Az Mt. V. 17. §-ának (1) és (2) bekezdései rendelkeznek arról, hogy a határozott időtartamban való megállapodás milyen módozatok szerint történhet: naptárszerűen, más alkalmas módon, az elvégzendő munka megjelölésével, más dolgozó távolléte időtartamára történő helyettesítésre. A jogszabály nem korlátozza, hogy a felek egymást követően hány határozott idejű munkaszerződést köthetnek egymással, azt a felek egyező akaratára bízza.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a felperessel az 1990. július 16-án megkötött határozott idejű munkaszerződésnek két alkalommal történő meghosszabbítását jogellenesnek találta, és a munkaviszonyát - megfelelő gazdasági indok hiányára hivatkozva - határozatlan idejűvé alakította át. Önmagában azt, hogy a peres felek megközelítőleg egy év alatt három határozott idejű munkaviszonyt hoztak létre, nem lehet jogellenesnek és az alperes részéről rosszhiszemű szándékon alapulónak tekinteni.
Ebből következik, hogy a felperesnek a határozott idejű munkaszerződés határozatlanná történt átalakulására alapított keresete megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. II. 10. 090/1992. sz.)
* Az 1992. évi XXII. tv. 79. §-ának (1) és (2) bekezdése - tartalmát tekintve - megfelel a hatályon kívül helyezett Mt. 23. §-ának, illetőleg az Mt. V. 17. §-a (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályoknak.
Bírósági jogesetek
BH 2006.6.199 A határozott időre szóló foglalkoztatás meghosszabbítása abban az esetben ismerhető el, ha ehhez valamely jogos indok kapcsolódik - A munkavállaló alkalmasságának megítélésénél a munkáltatónak jóhiszeműen és kellő gondosság tanúsításával kell eljárnia [Mt. 79. § (4) bek.].
