adozona.hu
BH 2006.6.199
BH 2006.6.199
A határozott időre szóló foglalkoztatás meghosszabbítása abban az esetben ismerhető el, ha ehhez valamely jogos indok kapcsolódik - A munkavállaló alkalmasságának megítélésénél a munkáltatónak jóhiszeműen és kellő gondosság tanúsításával kell eljárnia [Mt. 79. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a pertörténet részletes ismertetését követően az Mt. 79. §-ba ütköző jogszabálysértést panaszolt. Előadta, hogy az Mt. szerződéses szabadságot biztosít a felek számára a munkaviszony időtartamának meghatározása tekintetében is (BH 1992/501.). Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 79. § (4) bekezdésébe ütközik. A perben az alperes részletesen kifejtette és bizonyította, hogy milyen jogos munkáltatói érdekek miatt került sor a határozott idejű munka...
BH 2006.6.199 A határozott időre szóló foglalkoztatás meghosszabbítása abban az esetben ismerhető el, ha ehhez valamely jogos indok kapcsolódik - A munkavállaló alkalmasságának megítélésénél a munkáltatónak jóhiszeműen és kellő gondosság tanúsításával kell eljárnia [Mt. 79. § (4) bek.].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a pertörténet részletes ismertetését követően az Mt. 79. §-ba ütköző jogszabálysértést panaszolt. Előadta, hogy az Mt. szerződéses szabadságot biztosít a felek számára a munkaviszony időtartamának meghatározása tekintetében is (BH 1992/501.). Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 79. § (4) bekezdésébe ütközik. A perben az alperes részletesen kifejtette és bizonyította, hogy milyen jogos munkáltatói érdekek miatt került sor a határozott idejű munkaszerződések megkötésére, és bizonyítást nyert az is, hogy a felperes munkavállalói érdekei nem sérültek. Jogszabálysértőnek nevezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság az Mt. 79. § (4) bekezdést alkalmazta annak ellenére, hogy e jogszabály hatálybalépését követően csupán egy határozott idejű munkaszerződést kötöttek a felperessel. Álláspontja szerint ezért a felek jogos érdekének vizsgálata az adott esetben nem lehetséges, illetve nem jogszerű. A munkáltató helyesen járt el az Mt. 79. § (1) és (5) bekezdése alapján. Mindezek miatt az ítéletek "megváltoztatását", a kereset elutasítását kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság elve alapján szabadon dönthetnek a munkaviszony időtartamának meghatározásáról, illetve az ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az a körülmény, hogy több határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek, nem alapoz meg jogellenességet.
Az adott esetben a több határozott idejű munkaviszony megkötésére (a határozatlan idejű munkaviszonyt követően) részben az Mt. 79. §-ának 2003. június 30-áig hatályos rendelkezései, egy ízben pedig a 2003. évi XX. törvény 10. §-ával megállapított, 2003. július 1-jétől hatályba lépett rendelkezései hatálya alatt került sor.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a törvény 2003. június 30-áig hatályos szövege alapján a bíróságok jogszabálysértéssel vizsgálták és értékelték a határozott idejű munkaviszonyokhoz fűződő alperesi érdek fennállását. A Legfelsőbb Bíróság MK 6. számú állásfoglalásban lévő iránymutatást figyelembe véve a törvényes érdeket az Mt. 79. §-ának korábbi szövege és az Mt. 4. §-ában foglaltak együttes alkalmazásával kellett vizsgálni, illetve értékelni, emiatt az erre vonatkozó alperesi érvelés nem megalapozott.
Az Mt. módosításáról szóló 2003. évi XX. törvény 10. §-ához fűzött indokolás és a törvényen alapuló bírói gyakorlat értelmében a határozott időre szóló foglalkoztatás meghosszabbítása abban az esetben ismerhető el, ha ehhez valamely jogos indok kapcsolódik [Mt. 79. § (4) bekezdés].
Az irányadó tényállás szerint a felek 2000. június 13-ától 2001. október 31-éig határozatlan idejű, ezután négy ízben határozott idejű munkaviszonyt létesítettek. 2003 szeptemberében a felperes (a november 26-áig terjedő munkaviszonyának fennállása alatt) az alperes által elismert munkahelyi balesetet szenvedett. Ezután az alperes 2003. november 27-étől 2004. február 29-éig létesített határozott idejű munkaviszonyt a felperessel, akinek munkaköre valamennyi esetben téglaosztályozó volt.
Az alperesnek a munkakör jellegére (nehéz fizikai munka) alapított érveit a munkaügyi bíróság megalapozottan utasította el, mivel ezek a határozott idejű munkaviszonyok fenntartásához fűződő törvényes érdeket nem támasztották alá. Ennek lényege szerint a munkavállaló fizikai adottságai, munkabírása kellő gondosság tanúsítása mellett már az első alkalommal megkötött munkaszerződés alapján megítélhető volt, ezt az alperes további érvei (pl. fluktuáció, norma teljesítése stb.) nem cáfolják. Az elsőfokú bíróság helytálló következtetését és jogi érvelését a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül fogadta el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.465/2005. sz.)