adozona.hu
BH 1992.1.31
BH 1992.1.31
Az 1952. évi 4. tvr. alapján az állam tulajdonszerzését foganatosító államigazgatási határozat, illetve intézkedés jogszabálysértő voltának megállapítása iránt kereset nem indítható [1991. évi XXV. tv. és 1991. évi XXVI. tv. 3. §, 15. § (1) bek., 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet, 1972. évi 31. tvr. 31. § (1) bekezdés, 32/1990. (XII. 22.) AB határozat, 27/1991. (V. 20.) AB határozat, Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság a felperesek keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjára alapítottan. Döntését azzal indokolta: a felpereseknek az állammal és a helyi önkormányzattal szemben érvényesített igénye nyilvánvalóan alaptalan, mert a perbeli ingatlanok tulajdonjogának elvonásával okozott káruk miatt csupán részleges kárpótlás iránti igénnyel léphetnek fel, az 1991. XXV. törvény alapján, az ott meghatározott eljárás szerint.
A végzés ellen a f...
BH 1992.1.31 Az 1952. évi 4. tvr. alapján az állam tulajdonszerzését foganatosító államigazgatási határozat, illetve intézkedés jogszabálysértő voltának megállapítása iránt kereset nem indítható [1991. évi XXV. tv. és 1991. évi XXVI. tv. 3. §, 15. § (1) bek., 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet, 1972. évi 31. tvr. 31. § (1) bekezdés, 32/1990. (XII. 22.) AB határozat, 27/1991. (V. 20.) AB határozat, Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont].
A megyei bíróság a felperesek keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjára alapítottan. Döntését azzal indokolta: a felpereseknek az állammal és a helyi önkormányzattal szemben érvényesített igénye nyilvánvalóan alaptalan, mert a perbeli ingatlanok tulajdonjogának elvonásával okozott káruk miatt csupán részleges kárpótlás iránti igénnyel léphetnek fel, az 1991. XXV. törvény alapján, az ott meghatározott eljárás szerint.A végzés ellen a felperesek fellebbeztek. Kérték annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a kerestük érdemi tárgyalására.
A felperesek fellebbezése az alábbi indokokból nem alapos. A felperesek - jogutódi minőségükben - bírói felhívásra is határozottan fenntartották azt az eredeti kereseti kérelmüket, hogy a keresetlevelükben megjelölt három ingatlanra vonatkozóan, az egészhez viszonyított 2/5 részre, "állítsa helyre" a bíróság a felperesek tulajdonjogát, tegye lehetővé számukra - a tulajdoni hányaduk arányának megfelelően - az ingatlanok birtokbavételét és használatát. A kereseti követelésüket arra alapították, hogy a kereset tárgyává tett ingatlanokat - az S. Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága igazgatási osztálya 1952. március 24-én kelt 4/1952. Biz. III. számú megkeresése folytán - jogellenesen vették állami tulajdonba az 1952. évi 4. tvr. alapján.
A felperesek keresetének valóságos tartalma tehát az állam tulajdonszerzését foganatosító államigazgatási határozat, illetve intézkedés jogszabálysértő voltának a megállapítása. A felperesek nem vitatták, hogy - megengedő jogszabályi rendelkezés hiányában - az erre irányuló követelés bíróság előtt nem volt érvényesíthető. Az ez iránt előterjesztett keresetlevelet - a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani.
Az Alkotmánybíróság a 32/1990. (XII. 22.) AB határozatával 1991. március 31-i hatállyal semmisítette meg az 1981. évi I. törvény (Ae) 72. §-ának (1) bekezdését és a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletet a módosításokkal együtt. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló, az Országgyűlés 1991. július 26-i ülésnapján elfogadott 1991. évi XXVI. törvény 3. §-a iktatta be az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése helyére azt a rendelkezést, amely szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. Ez a rendelkezés is a törvény kihirdetését követő 15. napon lépett hatályba azzal, hogy a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell [a törvény 15. § (1) bekezdése]. Mindezekből megállapítható, hogy sem az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata, sem a határozatok bírósági felülvizsgálatát kiterjesztő törvény nem kívánta visszamenőleges hatállyal biztosítani az említett időpontokat megelőzően jogerőre emelkedett és a korábbi szabályok szerint a bíróság előtt nem támadható államigazgatási határozatok utólagos felülvizsgálatát. Miként az Alkotmánybíróság az 1952. évi 4. tvr. megsemmisítésére vonatkozó 27/1991. (V. 20.) AB határozatával sem kívánta érinteni a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. A határozata indokolásában kifejtettek szerint a megsemmisítés nem érinti az államnak az említett jogszabály végrehajtása keretében hozott államigazgatási határozaton alapuló tulajdonjogát s a tulajdonjogból eredő rendelkezési jogát sem.
Az előzőekben kiemeltekből következően a bíróságnak ma sincs hatásköre arra, hogy a felperesek által sérelmezett államitulajdonba-vétel jogszerűségét felülvizsgálja; így nincs alap arra sem, hogy az állam jogszerzésére vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelenségét megállapítva elrendelje annak törlését, a felperesek jogelődei tulajdonjogának visszaállítása végett [1972. évi 31. tvr. 31. § (1) bekezdés].
A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sincs lehetőség arra, hogy az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezésével elrendelje az eljárás folytatását a felperesek keresetlevelében foglaltak érdemi tárgyalása végett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését - az előzőekben kifejtett eltérő indokból - helybenhagyta, a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján. Utal azonban az elsőfokú bíróságnak arra a helytálló megállapítására, hogy a felperesek érvényesíthetik a kárpótlás iránti igényüket az 1991. évi XXV. törvényben foglaltakra alapítottan. (Legf. Bír. Pf. I. 21. 124/1991. sz.)