adozona.hu
BH 2007.8.278
BH 2007.8.278
I. Nem adóalany az a gazdasági társaság, amelyet a cégnyilvántartásból már töröltek, vele szemben adóigazgatási eljárás sem folytatható. II. Az adómegfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, adófizetésre kötelező határozat csak az eljárásban félként részt vevő személlyel szemben hozható [2003. évi XCII. tv. 35. §, 123. §, 143. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. C. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság (továbbiakban: bt.) 1999. február 23-án jött létre, üzletvezetésre, képviseletre és cégjegyzésre jogosult beltagja a felperes volt.
A bt. végelszámolásának kezdő és befejező időpontja 2002. október 31., végelszámolója a felperes volt. A cégbíróság a bt.-t 2003. február 3-ai hatállyal törölte a cégnyilvántartásból. A bt. a végelszámolás befejezését követően záró adóbevallását - hiánypótlásra történő felhívás ellenére - nem nyújtotta be.
Az...
BH 2007.8.278 I. Nem adóalany az a gazdasági társaság, amelyet a cégnyilvántartásból már töröltek, vele szemben adóigazgatási eljárás sem folytatható.
II. Az adómegfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, adófizetésre kötelező határozat csak az eljárásban félként részt vevő személlyel szemben hozható [2003. évi XCII. tv. 35. §, 123. §, 143. §].
Az M. C. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság (továbbiakban: bt.) 1999. február 23-án jött létre, üzletvezetésre, képviseletre és cégjegyzésre jogosult beltagja a felperes volt.A bt. végelszámolásának kezdő és befejező időpontja 2002. október 31., végelszámolója a felperes volt. A cégbíróság a bt.-t 2003. február 3-ai hatállyal törölte a cégnyilvántartásból. A bt. a végelszámolás befejezését követően záró adóbevallását - hiánypótlásra történő felhívás ellenére - nem nyújtotta be.
Az adóhatóság a bt.-nél a 2003. június 26-án kelt megbízólevéllel - 1999. március 3-ától december 31-éig, 2000-2001 évekre és 2002 januártól október hónapra terjedő időszakokra - bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte a bt.-t 7 126 000 Ft adókülönbözet, 3 514 000 Ft adóbírság, 7 029 000 Ft késedelmi pótlék és 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Az ellenőrzéssel kapcsolatos megbízólevelet a felperes írta alá, az egyeztetés eredményeként az ellenőrzés jegyzőkönyvében foglaltakat elfogadta, az elsőfokú határozat ellen azonban fellebbezéssel élt.
Az alperes az elsőfokú határozatot határozatában akként változtatta meg, hogy a felperest kötelezte az elsőfokú határozat szerinti adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére. Döntését a 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art. 1.) 23. § (3) bekezdésében, 53. § (4) bekezdésében, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 101. § (1) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. 2.) 35. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a bt. a végelszámolás befejezését követően záró adóbevallását az ellenőrzés időpontjáig nem nyújtotta be, így az ehhez kapcsolódó adóellenőrzést csak utólag tudta lefolytatni. A megszűnt vállalkozás adójogi szempontból nem tekinthető megszűnt adózónak mindaddig, amíg adókötelezettségeit nem teljesíti. A felperes, mint a társaság beltagja és volt végelszámolója felelős a bt. kötelezettségeiért.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes jogsértően kötelezte az adókülönbözet és jogkövetkezmények megfizetésére, mivel az adóigazgatási eljárás nem vele szemben került lefolytatásra, abban ügyfélként nem vett részt. Az alperes eljárása és érdemi döntése nem felel meg az Art. 2. 35. § (2) bekezdésében, 136. § (1) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (6) bekezdésében foglaltaknak. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az EBH 2001/588. számon közzétett határozatra (továbbiakban: elvi döntés).
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárása megfelelt az Art. 1. 23. § (3) bekezdés g) és h) pontjában, 53. § (4) bekezdésében és a Gt. 101. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A megszűnt vállalkozás adójogi szempontból nem tekinthető megszűnt adózónak mindaddig, amíg adókötelezettségeit nem teljesíti. A felperest, mint a társaság egyedüli beltagját és volt végelszámolóját kötelezni lehetett a megszűnt társaság adótartozásának megfizetésére. Helytállóan került megállapításra az adóhiány és a jogkövetkezmények előírása is törvényes. A felperes a perben a közigazgatási határozatok jogsértő voltát nem tudta bizonyítani, olyan eljárásjogi szabálysértést pedig nem lehetett megállapítani, amely az ügy érdemi eldöntésére is kihatott volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 2. 35. § (2) bekezdés f) pontjában, az Áe. 2. § (6) bekezdésében, a Gt. 53. § (2) bekezdésében foglaltaknak és eltér az elvi döntéstől is. Az volt a jogi álláspontja, hogy az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértésnek minősül, hogy a félként megillető jogait az adóigazgatási eljárásban nem gyakorolhatta, a közigazgatási eljárás kétfokúsága vele szemben nem érvényesült mivel csak a másodfokú határozat kötelezte adómegfizetésre.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy határozata érdemben jogszerű, hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási jogszabálysértést nem követett el. A felperes - a jogorvoslati jogosultságokat igénybe vette - az adókötelezettség számszerű megállapításait érintő érdemi kifogást nem terjesztett elő, a bt. tartozásáért pedig mögöttes felelőssége megállapítható.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A betéti társaság önálló jogalanyisága a cégbíróság törlést elrendelő végzésével megszűnik [Gt. 2. § (2) bekezdése, 53. §-a]. Adókötelezettséget érintő változásnak minősül a jogi személy vagy egyéb szervezet megszűnése, és az adóhatóságnak a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül törölnie kell azt, akinek cégjegyzékből való törlését a cégbíróság jogerős végzésével elrendelte [Art. 1. 16. § (9) bekezdése].
A perbeli esetben az ellenőrzés elrendelésekor és az adóigazgatási eljárás lefolytatásakor a bt. a cégnyilvántartásból törlésre került, ebből következően már nem volt létező társaság és adóalany, ezért a bt.-vel, mint adózóval szemben adókülönbözetet előíró, jogkövetkezményeket alkalmazó határozatot sem lehetett volna hozni. A nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek, adókötelezettségét megállapító határozat pedig jogszabálysértő függetlenül attól, hogy az ellenőrzött időszak a megszűnés előtti adóévekre vonatkozik [Art. 1. 75. § (3) bekezdése, 79. §]. Nem létező, jogalanyisággal nem rendelkező személynek, nem létező adóalanynak nincs, és nem is lehet képviselője, meghatalmazottja, aki nevében és helyette eljárhatna.
Az Art. 1., illetve az Art. 2. 25. § (2) bekezdés f) pontja, illetve a 35. § (2) bekezdés f) pontja [továbbiakban: 35. § (2) bekezdés f) pontja] az adózó helyetti helytállási kötelezettség szabályozásával teremti meg a lehetőséget arra, hogy a megszűnt adózó adótartozása megfizetésre kerülhessen.
Az Art. 2. 6. § (2) bekezdése értelmében az adó megfizetésére kötelezhető személy nem minősül adózónak, ebből következően jogaik és kötelezettségeik sem azonosak. Az adózókat terhelő kötelezettségek közül az adómegfizetésre kötelezett személyre kizárólag az adófizetési kötelezettség vonatkozik az Art. 35. § (2) bekezdése által meghatározott körben. Ezért az adó megfizetésére kötelezett az adózót megillető jogokat is kizárólag ennek megfelelően gyakorolhatja. A megfizetésre kötelezett bt.- tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében ezért pl. nem vitathatja az adózó terhére bármely okból jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét (jogalapját és összegszerűségét), mint ahogy értelemszerűen nem élhet az adózót megillető önellenőrzési, beszámítási joggal sem.
Az adóigazgatási eljárásnak három szakasza van: az ellenőrzési, a hatósági, határozathozatali eljárás és az adóvégrehajtás. Az adómegfizetésre kötelezés esetében az első szakasz hiányzik, a második, illetve az azt követő valósul meg. A hatósági határozathozatali eljárásban a származékosan kötelezett akként gyakorolhatja az adózó számára is biztosított jogokat, hogy a vele szemben indult eljárásban igénybe veszi a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitatja az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását.
Az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti határozat az Art. 123. §-a szerinti szabályozásból is következően nem az adózó, hanem az adó megfizetésére kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő érdemi döntés. Ennélfogva az Art. 35. § (2) bekezdésére alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül [Art. 2. 123. §, 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése]. A pénzügyi jogviszonyra és ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, illetve, hogy az adózóval szemben hozott határozatot ellen jogorvoslati kérelmeket terjesszen elő.
Adófizetési kötelezettséget előíró határozat csak az adóigazgatási, hatósági eljárásban félként (adózóként vagy adó megfizetésre kötelezhető személyként) részt vevő személlyel szemben hozható, és csak ilyen személyeket érintően módosítható. Nem tekinthető határozatmódosításnak az olyan érdemi döntés, mint amilyen a perben felülvizsgálni kért alperesi határozat, mivel az első- és másodfokú eljárások, illetve határozatok tekintetében az ügyazonosság nem állapítható meg. Az olyan határozat, amely az adómegfizetésre kötelezhető személy adókötelezettségét a nélkül állapítja meg, hogy ellene az adóigazgatási eljárást az Art. szabályainak megfelelően lefolytatta volna, jogszabálysértő.
A perbeli esetben az adóhatóság által első- és másodfokú eljárásban elkövetett eljárási jogszabálysértések az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges és bírósági eljárásban nem orvosolható jogszabálysértéseknek minősülnek. A felperes alappal hivatkozott arra, hogy ügyfélként megillető jogait - ideértve a jogorvoslathoz való alkotmányos jogát is - egyáltalán nem gyakorolhatta, mivel az ellenőrzés és az elsőfokú eljárás nem vele, hanem egy nem létező adózóval szemben került lefolytatásra, az adóigazgatási eljárás kétfokúsága nem érvényesült.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte [Pp. 339. § (1) bekezdése, 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.205/2006.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2007.149 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
Bírósági jogesetek
AVI 2011.10.109 Az Art. 35. § (2) bekezdésre alapított határozat nem az adózó, hanem az adó-megfizetésére kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő döntés [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 123. §]
BH 2012.11.275 Az adómegfizetésre kötelezés közjogi, pénzügyi jogi rendelkezéseken, e tárgyban hozott közigazgatási határozaton alapul. Az adóhatóság nem hagyatéki hitelező, az adó megfizetéssel kapcsolatos eljárást a közjegyzői eljárást követően folytathatja le, és az örököst az adójogi szabályok alapján kell köteleznie az adótartozás megfizetésére [2003. évi XCII. tv. 1. §, 6. §, 35. §, 43. §, 131. §, 143. §, 150. §, 155. §, 156. §].
BH+ 2013.4.172 Az elhunyt adózó örököse nem jogutódja az elhunyt adózónak, ezért az elhunyt adózó által indított pert meg kell szüntetni [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 6. §, 1990. évi V. tv. 13. § (1)-(2) bek., 1952. évi III. tv. 157. §, 251. § (1) bek., 270. § (1) bek.]