adozona.hu
BH 2012.11.275
BH 2012.11.275
Az adómegfizetésre kötelezés közjogi, pénzügyi jogi rendelkezéseken, e tárgyban hozott közigazgatási határozaton alapul. Az adóhatóság nem hagyatéki hitelező, az adó megfizetéssel kapcsolatos eljárást a közjegyzői eljárást követően folytathatja le, és az örököst az adójogi szabályok alapján kell köteleznie az adótartozás megfizetésére [2003. évi XCII. tv. 1. §, 6. §, 35. §, 43. §, 131. §, 143. §, 150. §, 155. §, 156. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az önálló bírósági végrehajtói tevékenységet egyéni vállalkozóként folytató adózó - végintézkedés hátrahagyása nélkül - 2007. április 18-án elhunyt.
A 2009. március 13. napján jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzés szerint a közjegyző a 2 300 000 Ft forgalmi értékű, az E. L. A. Rt. (a továbbiakban: Rt.) javára opcióval terhelt motorkerékpárra "a tulajdonjogot törvényes öröklés jogcímén a Magyar Államnak" adta át, amelynek képviselője a M. N. V. Zrt. E végzés felsorolja a M. P. Zrt., a S. M...
BH 2012.11.275 Az adómegfizetésre kötelezés közjogi, pénzügyi jogi rendelkezéseken, e tárgyban hozott közigazgatási határozaton alapul. Az adóhatóság nem hagyatéki hitelező, az adó megfizetéssel kapcsolatos eljárást a közjegyzői eljárást követően folytathatja le, és az örököst az adójogi szabályok alapján kell köteleznie az adótartozás megfizetésére [2003. évi XCII. tv. 1. §, 6. §, 35. §, 43. §, 131. §, 143. §, 150. §, 155. §, 156. §].
Az önálló bírósági végrehajtói tevékenységet egyéni vállalkozóként folytató adózó - végintézkedés hátrahagyása nélkül - 2007. április 18-án elhunyt.A 2009. március 13. napján jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzés szerint a közjegyző a 2 300 000 Ft forgalmi értékű, az E. L. A. Rt. (a továbbiakban: Rt.) javára opcióval terhelt motorkerékpárra "a tulajdonjogot törvényes öröklés jogcímén a Magyar Államnak" adta át, amelynek képviselője a M. N. V. Zrt. E végzés felsorolja a M. P. Zrt., a S. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, az Rt. és S. F. által bejelentett hiteligényeket, továbbá ezek összegszerűségét, és tartalmazza azt is, hogy az Rt. nem válaszolt az opciós jog gyakorlásával kapcsolatos közjegyzői megkeresésre.
Az adóhatóság az egyéni vállalkozó halála miatt 2009. június 11. napjával ellenőrzést rendelt el az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 131. § (1) bekezdésére alapítottan, 2007. január 1-jétől 2007. április 18-ig terjedő időszakra.
A 2009. október 9. napján kelt határozatban az elsőfokú adóhatóság a M. N. V. Zrt. N. Megyei Területi Irodájával szemben hozott határozatban az elhunyt adózó terhére 73 231 Ft adókötelezettséget állapított meg (I. pont), rögzítette, hogy az elhunyt adózó folyószámláján 2 390 238 Ft a hátralék (II. pont), mindezek miatt összesen 2 463 469 Ft a hátralék (III. pont), a hagyaték tiszta értéke 2 220 000 Ft, a bejelentett hagyatéki teher pedig 5 747 452 Ft, tehát a hagyaték nem nyújt fedezetet a teljes tartozás kiegyenlítésére (IV. pont), az elhunyt hagyatékának örököse a Magyar Állam, akit a M. N. V. Zrt. N. Megyei Területi Irodája képvisel (V. pont). Elrendelte az adótartozás átvezetését az örökös folyószámlájára, és kötelezte ennek, azaz összesen 666 000 Ft-nak a megfizetésére (VI. pont), előírta, hogy a befizetést a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell teljesíteni (VII. pont), fizetési késedelem esetén pedig késedelmi pótlékot kell fizetni (VIII. pont), a befizetési kötelezettség elmulasztása esetén a tartozás behajtása iránt fog intézkedni (IX. pont), elrendelte a fennmaradó adótartozás, az összesen 1 797 469 Ft törlését (X. pont), felhívta az örökös figyelmét arra, hogy az adóhatóságnál tett nyilatkozatában foglaltak helytállóságát ellenőrizheti (XI. pont), tájékoztatta bizonylat megőrzési kötelezettségéről (XII. pont), fellebbezési jogáról (XIII. pont), továbbá arról, hogy a fellebbezés illetékköteles (XIV. pont). (E határozat XIV. pontját az adóhatóság utóbb kijavította akként, hogy a fellebbezés illetékmentes, és a határozatban előírt fizetési kötelezettség bankkártyával is teljesíthető.)
Az alperes "a Magyar Állam képviseletében eljáró M. N. V. Zrt."-vel szemben (a továbbiakban: felperes) 2009. december 29. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontjában, 43. § (1) bekezdésében, 87. § (1) a) pontjában, 131. § (1) és (3) bekezdéseiben, az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényben, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 28. § (1) bekezdésében, 677. § (1) bekezdésében, 679. § (1) bekezdésében, 680. § (2) bekezdésében, 681. § (2) bekezdésében, és az állam öröklése és az államot megillető egyéb jogok gyakorlása esetén a Magyar Állam képviseletéről szóló 45/2002. (XII. 25.) PM (a továbbiakban: PM r.) rendeletben foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, az alperesi határozatnak az elsőfokú határozat VI-IX. pontjait érintő érdemi döntéseit, és az ezekkel kapcsolatos megállapításait vitatta. A Ptk. 375. § (1) bekezdésére, 679. § (1) bekezdésre, 680. §-ára alapítottan azzal érvelt, hogy az Rt. a motorkerékpárt birtokba vette, és 2009. május 29-én bejelentette, hogy élni kíván opciós jogával, közölte egyben azt is, hogy az elhunyt tartozása 3 124 277 Ft. Az opcióval biztosított vagyonon felüli hagyatéki vagyon hiányában azonban álláspontja szerint a Magyar Államnak nem áll fenn kötelezettsége a hagyatéki hitelezők felé, és adószámláját azért sem lehet megterhelni, mert, mint örökös nem minősül adózónak.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozat VI-IX. pontjaira kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a hatályon kívül helyezéssel érintett körben az elsőfokú adóhatóságot "a felperest örökösként terhelő adófizetési kötelezettség tárgyában új eljárás lefolytatására kötelezte". Jogi álláspontja a következő volt:
Az örökhagyó adótartozásért való felelősségére - mivel erre nézve az Art. eltérő szabályt nem ír elő - a Ptk. 679. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni, tehát az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontja és 131. § (3) bekezdése alapján hozott határozatban is rendelkezni kell arról, hogy az örökös a hagyaték mely tárgyaival és hasznaival felel a hagyatéki adótartozásért. Az alperes - mivel nem így járt el - jogsértően rendelte el az örököst terhelő adótartozás összegének átvezetését az örököst képviselő felperes adófolyószámlájára. Tévesen hagyta értékelés nélkül azt is, hogy az egyetlen hagyatéki tárgyon van-e más hitelezőnek kielégítésre igényt adó egyéb joga és, ha igen, akkor e követelés kielégítése után marad-e egyáltalán olyan hagyatéki vagyon, amellyel a felperes felel. Az alperes jogsértően rendelkezett arról is, hogy amennyiben az adótartozás 30 napon belül nem kerül megfizetésre, akkor késedelmi pótlék kerül felszámításra, illetve behajtási intézkedések foganatosítására is sor kerülhet. A felperes ugyanis nem az Art. rendelkezései szerint felel az adótartozás kiegyenlítéséért, az adótartozás nem képez kivételt a Ptk. 679. § (1) bekezdése szerinti törvényi rendelkezés alól.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 35. § (1) bekezdésében, (2) bekezdés a) pontjában, 43. § (1) bekezdésében 131. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Jogi álláspontja a következő volt:
Az Art. a Ptk.-hoz képest olyan speciális szabályozást rögzít, amely az adójogi jogviszonyban kizárják a cum viribus felelősséget. Az Art. nem csupán eljárási, hanem olyan anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek egyértelműen meghatározzák a mögöttes helytállás körét, terjedelmét, tárgyát, és a közjogi jellegű jogok és követelések nem tartoznak a hagyatékba. A Ptk. által meghatározott öröklés, mint jogutódlás szabályai adótartozás esetén nem alkalmazhatók, adójogi szempontból az örökös nem minősül jogutódnak. Az Art. speciális szabályai miatt az örököst örökrésze erejéig kell kötelezni az elhunyt adózó adótartozásának megfizetésére, a Ptk. szabályai nem alkalmazhatók az adó soron kívüli megállapítása, és a mögöttes felelős adófizetésre kötelezése során, ezért határozata a felperes által vitatott körben az Art. szabályainak teljes körűen megfelelő döntést tartalmaz.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy Art. 6. § (2) bekezdése értelmében nem minősül adózónak. Az ügyben kizárólag a Magyar Állam, mint szükségképpeni örökös képviseletében járt el, ezért az adótartozás adószámlájára történő átvezetése nem felel az Art. előírásainak. Hivatkozott arra is, hogy a költségvetésről szóló törvényben is elhatárolt egymástól a Magyar Állam és ő, mint képviselő. Mivel az Art. nem tartalmaz szabályozást az adózónak nem minősülő örökös kapcsán a hagyatéki tartozásnak tekintendő adótartozás teljesítésére, erre a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Előadása szerint az alperesi határozat meghozatala után az Rt. felmondta a hagyaték tárgyát képező motorkerékpárra kötött szerződést, élt opciós jogával, ezért a hagyaték kikerült a rendelkezése alól. Hagyatéki vagyon hiányában pedig az alperesi határozat az örökös saját vagyona ellen irányuló döntést jelent, ami éppúgy jogsértő, mint az a tény, hogy az alperes hagyatéki hitelezőként nem jelentkezett be a hagyatéki eljárásba.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos:
Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 13. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal, kivéve, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse az egyéni vállalkozó nevében és javára folytatja. E szabályból következően az egyéni vállalkozó adóalanyisága halálával megszűnik, kivéve, ha a vállalkozói tevékenységet az özvegye vagy örököse folytatja. Az egyéni vállalkozó adóalanynak tehát csak az előzőekben megjelölt természetes személyek lehetnek a jogutódai. Az örököse pedig nem minden esetben, hanem csak az előzőekben megjelölt törvényi feltételek fennállása esetén tekinthető jogutódnak. Jelen ügyben az elhunyt vállalkozónak nincs jogutódja, csak örököse, aki nem természetes személy, és nem is a keresettel támadott határozatok szerinti felperes, hanem a jogerős közjegyzői végzés értelmében a Magyar Állam.
A hagyaték az örökhagyó halála esetén átszálló vagyon összessége polgári jogi értelemben. Az öröklés polgári jogi jogutódlás, ebből következően öröklés útján is csak az szállhat át, ami a polgári jog alapján másra átszállhat, vagyis amiben jogutódlás következhet be. Ahhoz, hogy a jog vagy kötelezettség öröklés útján átszállhasson szükséges, hogy ezek polgári jogon alapuljanak, és vagyoni jellegűek legyenek. Ebből következik, hogy nem öröklés útján szállnak át azok a jogok, amelyek polgári jogiak ugyan, de nem vagyoniak (pl. személyhez fűződnek), illetve vagyoni jellegűek, de nem a polgári jogon alapulnak (pl.: nyugdíj, járadék stb.). Nem öröklés útján szállnak át - még ha vagyoni jellegűek is - a más, nem polgári jogszabályokon, így államjogi, államigazgatási jogszabályokon alapuló jogok és kötelezettségek. Mindazok a jogok és kötelezettségek tehát, amelyek nem polgári jogi jellegűek, nem az öröklési jog szabályai szerint szállnak át, hanem külön jogszabály (pl.: közjog, pénzügy jog) rendelkezései alapján.
Az örököst, mint mögöttes felelőst terhelő adótartozás a Kúria jogi álláspontja szerint nem magánjogi, hanem közjogi jogviszonyban keletkezik, ezért a halálozás nem változtatja meg a jogviszony jellegét közjogiról polgári jogira (2/2004. PJE.). Az adótartozást az adóhatóság nem polgári eljárásban, hanem kizárólag közjogi jogviszonyban, az erre irányuló adóigazgatási eljárásban, és az adójogi eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően érvényesítheti. A Ptk. ugyanis csak a vagyoni és személyi viszonyokat szabályozza, mivel 1. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy "Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni". Az Art. 1. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy az adózás rendjével kapcsolatos szabályokat - tehát az eljárásit és az anyagi jogit is - az Art. tartalmazza, hatálya - a 4. § (1) bekezdése értelmében - az adóval összefüggő törvényen alapuló kötelező befizetésre (adózásra) terjed ki. Az Art. 178. § 4. pontja értelmében pedig az adótartozás nem más, mint az esedékességkor meg nem fizetett adó.
Az örökös adófizetésre kötelezése tehát az örökös személyét és örökrészét megállapító jogerős közjegyzői határozatra figyelemmel meghozott adóhatósági határozaton, és az adójogi jogszabályi rendelkezéseken, azaz a közjogi, államigazgatási jogviszonyban hozott érdemi döntésen alapul. A Ptk. szabályai csak az örökös személyére, és az örökrész erejére nézve irányadók, ami a perbeli esetben a felek között nem volt, és a jogerős közjegyzői végzésre figyelemmel nem is lehetett vitatott.
Az adótartozás megfizetését az Art. alapján - a törvényi feltételek fennállása esetén - az adóhatóságnak határozattal kell megállapítania a következőkre figyelemmel: Az Art. 6. §-a értelmében adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy az Art. írja elő. Az Art. 6. § (3) bekezdése értelmében a jogutód adózót megilletik mindazok a jogok, amelyek a jogelődöt megillették és teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket is. (Jelen ügyben jogutódlás nem állapítható meg.)
Nem minősül adózónak az Art. 6. § (2) bekezdése értelmében a kizárólag adómegfizetésre kötelezett személy. A kizárólag adó megfizetésre kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint adózót megillető jogokat a vele szemben indult eljárás során.
Az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontja értelmében adómegfizetésre kötelezett személynek minősül az adózó örököse is az "örökrésze erejéig". Az Art. 35. § (2) bekezdésének a)-i) pontja több adó megfizetésre kötelezhető személyt is nevesít, tehát nemcsak az örököst, és a jogutódot, hanem pl.: a megajándékozottat, a gazdasági társaság helytállni köteles tagját, vezető tisztségviselőjét, a társasházi tulajdonos társakat, a szülői felügyeletet gyakorló szülőt stb., és mindegyikük esetében kógens (kötelezően alkalmazandó) szabályként írja elő, hogy milyen jogcímen és milyen körben kötelezhetők az adó megfizetésre. (Pl.: az örökös örökrésze erejéig, több örökös örökrészük arányában, a megajándékozott az ajándék erejéig, a szülő az általa kezelt vagyon erejéig, a gazdasági társaság tagja a rá vonatkozó szabályok szerint stb.) Az Art. tehát speciális anyagi jogi szabályozást rögzít az adó megfizetésével kapcsolatos közjogi jogviszonyra nézve, nemcsak a 35. §-ban, hanem a 36. §-ban is.
Az Art. 131. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, tehát pl. az egyéni vállalkozó elhalálozása miatt - az adóhatóságnak - az adót határozattal kell megállapítania. Az Art. 131. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az adózó halála esetén az adóhatóság az örököst - a személyéről történő tudomásszerzést követően - örökrésze arányában külön határozatban kötelezi az adózót terhelő tartozás megfizetésére, illetve rendelkezik az adózót megillető költségvetési támogatás, adó visszaigénylés, adó visszatérítés örökös részére örökrésze arányába történő kiutalásáról is. Kimondja azt is, hogy a tartozást a költségvetési támogatást, adó visszaigénylést, adó visszatérítést e külön határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell megfizetni, illetve kiutalni, és az örökös részére kiutalandó összeget az örököst terhelő tartozás összegéig az adóhatóság visszatarthatja.
Az előzőekben ismertetett kógens, nyilvánvaló és világos eljárási és anyagi jogi szabályozásból egyértelműen következik, hogy az egyéni vállalkozó örököse jelen ügyben nem jogutódja az elhunyt vállalkozónak, ennél fogva az Art. 131. § (1) bekezdése szerinti - adó soron kívüli megállapítására irányuló - eljárásban nem kötelezhető, és nem is jogosult a megbízólevél aláírására, ennek az ügynek nem ügyfele, nem adóalanya. Az elhunyt adózó adójának megállapítása, és az adó megfizetésre kötelezhető örökös fizetésére kötelezése továbbá két külön eljárás az Art. értelmében. A Kúria egyébként korábban már több határozatában, közöttük a BH 2007/278. számon közzétettben is rámutatott arra, hogy az adó megfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, és arra is, hogy mivel az adó megfizetésre kötelezhető személy nem minősül adózónak, az adózónak és az adó megfizetésre kötelezhető személynek a jogai és kötelezettségei sem azonosak. Az adózókat terhelő kötelezettségek közül az adó megfizetésre kötelezett személyre kizárólag az adófizetési kötelezettség vonatkozik az Art. 35. § (2) bekezdése által meghatározott körben, ezért az adózót megillető jogokat is kizárólag ennek megfelelően gyakorolhatja. Az adóigazgatási eljárásnak három szakasza van: az ellenőrzési, a hatósági határozathozatali eljárás és az adóvégrehajtás. Az adó megfizetésre kötelezés esetében az első szakasz hiányzik, a második és az ezt követő valósul meg. A hatósági határozathozatali eljárásban a származékos kötelezett akként gyakorolhatja az adózó számára biztosított jogokat, hogy a vele szemben indult eljárásban igénybe veszi a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitathatja az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását.
Jelen ügyben az előzőekben nevesített jogszabályi rendelkezések nem kerültek betartásra. A soron kívüli adómegállapítással kapcsolatos megbízólevelet ugyanis a felperes írta alá, a jegyzőkönyvet ő vette át, és nem külön eljárásban, hanem egy eljárás keretében végezte el az adóhatóság a soron kívüli adó megállapítást, és az adótartozás megfizetésére kötelezést is. A felperes továbbá nem örökös, tehát nem a Magyar Állam, hanem annak csupán a képviselője, ennél fogva őt, illetve az elsőfokú határozatban megjelölt egy szervét, ahogyan arra a felperes is hivatkozott, tévesen kötelezte az adóhatóság a Magyar Állam helyett. (Az alperes által megjelölt PM r. a Magyar Állam képviseletéről rendelkezik. A Magyar Állam és a felperes, mint képviselője azonban egymástól vagyoni, számviteli és költségvetési téren is jól elhatárolt az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény és az 5/2008. (I. 22.), illetve 347/2010. (XII. 28.) Korm. rendeletek szabályai értelmében. A közjogi jogviszonyban tehát nem keverhető össze, illetve egymással nem helyettesíthető a Magyar Állam, illetve annak képviselője.)
Rámutat továbbá a Kúria arra is, hogy az Art. 35. § (2) bekezdésének a) pontja, 39. §-a, 131. § (3) bekezdése egyaránt fizetésre kötelezésről rendelkezik. A fizetés pedig forintban teljesítendő, és a fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi számlával rendelkezőnek pénzforgalmi számlájáról átutalással, az ilyennel nem rendelkező adózónak pedig belföldi fizetési számlájáról történő átutalással vagy készpénz átutalási megbízással kell teljesítenie. Az Art. 43. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az adóhatóság az adózó adókötelezettségét az adózó adószámláján tartja nyilván.
Az ismertetett adójogi, és Ptk.-hoz képest speciális, kógens - sui generis - szabályozásból az következik, hogy az adóhatóság nem vehet részt a hagyatéki eljárásban, nem tekinthető hagyatéki hitelezőnek, viszont a közjegyzői végzést az örökös személyét illetően irányadónak kell tekintenie, és az örököst örökrésze arányában kell az adótartozás megfizetésére köteleznie. Nincs továbbá jelentősége a hagyatéki vagyon tárgyainak, és az adóhatóságnak nem kell meghatároznia azt sem, hogy az adótartozást mely vagyontárgyakból kell az örökösnek kiegyenlítenie, mivel az adóhatóság nem vizsgálhat tulajdoni, öröklési kérdéseket. Az adóhatóságot csak az örökös személyét és az örökrészt illetően köti a jogerős hagyatékátadó végzés, és az adó megfizetésére kötelezéssel kapcsolatos eljárást eleve a közjegyzői eljárást követően folytathatja le. (Rámutat a Kúria ugyanakkor arra is, hogy jelen ügyben egyébként sincs olyan bizonyított adat, mely a hagyaték tárgyát képező motorkerékpárra érvényesített opciós jog gyakorlására, vagy a jogerős hagyatékátadó végzés szerinti tartozástól eltérő póthagyatéki eljárásra vonatkozna.)
Az adófizetésre kötelezés kapcsán akkor, amikor a Ptk. szabályai alkalmazandók, az Art. kifejezetten szabályozza, egyéb esetben pedig - a közjogi jogviszonyra vonatkozó speciális, egyben kógens rendelkezéseiből következően - nem teszi lehetővé. (Megjegyzi a Kúria e körben azt is, hogy Ptk. 679. §-a sem jelenti azt, hogy a hitelező által pénzben követelt összeg konkrét tárgyra vonatkozó követeléssé alakulna át. A hagyatéki hitelező ugyanis a hagyaték átszállása után is pénzben követelhet, és ha ezt az örökös nem teljesíti, akkor jogosult a hagyaték tárgyaiból kielégítést keresni, és ha ezek nincsenek az örökös birtokában, akkor az örökség erejéig az örökös egyéb vagyontárgyaiból kereshet kielégítést.)
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 72. § (1) bekezdése értelmében a határozatnak - egyebek mellett - "a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ide értve a fizetési kötelezettséget megállapító, döntésben a késedelmi pótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást" kell tartalmaznia. Nem kell tehát meghatározni az önkéntes teljesítés elmaradása esetén majd a jövőben foganatosításra kerülő végrehajtási cselekményeket, illetve ezek tárgyát, körét, típusát.
Hangsúlyozza a Kúria, hogy az adótartozás megfizetésére kötelező határozat végrehajtásával kapcsolatos szabályokat ugyancsak az Art. szabályozza, és a végrehajtásra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata - tehát az, hogy a jogerős határozattal előírt közjogi tartozás meg nem fizetése esetén miként került behajtásra - nem képezheti bírói felülvizsgálat tárgyát [Art. 143. § (1) bekezdése]. Az adótartozás végrehajtására vonatkozó szabályok ugyancsak speciális, és kógens szabályok, tehát nem azonosak a polgári jogi követelések behajtására irányadó szabályozással. A felperes és az elsőfokú bíróság sem tudott megjelölni olyan Art. szabályt, ami előírná, hogy az örökösnek a hagyaték tárgyaiból kellene kiegyenlítenie az adótartozását. Csak ettől eltérő speciális, előzőekben részletezett, kógens Art. szabályok vannak. Ezek értelmében pedig, ha az adó megfizetésre kötelezett önként nem teljesít, akkor következik a végrehajtás, amely során lefoglalásra kerülhetnek a hagyaték tárgyai is. Ha azonban a végrehajtás nem fedezi a tartozást, akkor az örökös örökrésze erejéig igenis felel az örökhagyó tartozásáért az Art. 150. § (1) bekezdése, a 155. § és a 156. § értelmében.
Megjegyzi egyben a Kúria, hogy a jogerős ítéletben hivatkozott Kfv. I. 35.199/2010/5. számú határozat a perbelivel nem teljes körűen azonos tényállást tartalmaz, ezért nem lehetnek azonosak a két ügyben levonható jogkövetkeztetések sem. A Kúria továbbá - a perben eldöntendő jogkérdés jelentőségre figyelemmel - öttagú tanácsban járt el, amelynek összetételénél figyelemmel volt arra, hogy polgári (öröklési jogi), illetve közjogi (adójogi) jellegű jogviszonyok egybevetéséről és sajátosságairól kellett döntenie, tehát e két szakágban (is) ítélkező bírák vettek részt a döntéshozatalban [Pp. 11. § (5) bekezdése].
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - a kereset által vitatott körben - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) és (3) bekezdései, 275. § (4) bekezdése].
(Kúria Kfv. V. 35.320/2011.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2013.4.172 Az elhunyt adózó örököse nem jogutódja az elhunyt adózónak, ezért az elhunyt adózó által indított pert meg kell szüntetni [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 6. §, 1990. évi V. tv. 13. § (1)-(2) bek., 1952. évi III. tv. 157. §, 251. § (1) bek., 270. § (1) bek.]
