adozona.hu
AVI 2011.10.109
AVI 2011.10.109
Az Art. 35. § (2) bekezdésre alapított határozat nem az adózó, hanem az adó-megfizetésére kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő döntés [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 123. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletében az alperes 2007. május 4. napján hozott határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bek...
AVI 2011.10.109 Az Art. 35. § (2) bekezdésre alapított határozat nem az adózó, hanem az adó-megfizetésére kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő döntés [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 123. §]
A Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletében az alperes 2007. május 4. napján hozott határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés a) pontjában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 677. § (1) bekezdésében, 679. §-ában, 683. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva, az iratok alapján - a következőket állapította meg:
Az adóhatóság a felperesek hozzátartozójánál, K. P. egyéni vállalkozó adózónál általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett 1997. január-március hónapokra vonatkozóan. E revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte az adózót áfa adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A határozat ellen az egyéni vállalkozó adózó fellebbezést nyújtott be, amely alapján megindult másodfokú eljárás - az egyéni vállalkozó adózó 2003. november 4-én bekövetkezett elhalálozása miatt - a jogerős hagyatékátadó végzés megküldéséig felfüggesztésre került.
Az adóhatóságnak 2005. január 6-án megküldött jogerős hagyatékátadó végzés azt tartalmazta, hogy az egyéni vállalkozó adózó törvényes örökösei - egymás között egyenlő arányban - az I. r. és II. r. felperes, a III. r. pedig felperes özvegyi haszonélvezeti jogra jogosult.
Az alperes a 2005. január 19. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás részben történő megváltoztatásával - helybenhagyta. Határozatát az I. és II. r. felperesekkel, mint törvényes örökösökkel szemben akként hozta meg, hogy az egyéni vállalkozó adózó terhére elsőfokú határozatban tett megállapításokat fenntartotta, és a hagyatékátadó végzés szerinti öröklési hányadra figyelemmel a törvényes örökösöket 50-50%-os arányban kötelezte az elsőfokú határozat szerinti áfa adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
Az I. és II. r. felperesek keresete alapján eljárt Fővárosi Bíróság a 2007. január 22. napján hozott jogerős ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásra előírta, hogy az alperesnek az elhunyt adózó túlélő házastársával, mint az özvegyi jog örökösével is "számolnia kell a határozata meghozatalakor, és az alperesnek az érintett örökösök, illetve jogi képviselők bevonásával a határozathozatalt megelőzően egyeztetnie kell az örökösöket érintő adófizetési kötelezettség arányáról, illetve a hagyatékátadó végzésnek az azt megfogalmazó közjegyzővel való közös értelmezését követően kell meghatároznia az adófizetési kötelezettség számszaki mértékét".
A megismételt másodfokú eljárás eredményeként az alperes 2007. május 4. napján hozta meg másodfokú határozatát az I., II. és III. r. felperesekkel, mint a néhai adós örököseivel szemben akként, hogy az elsőfokú határozatot - az indokolás részben történő megváltoztatásával - helybenhagyta. Az alperes fenntartotta az adózó terhére elsőfokú határozatban tett megállapításokat, és a megismételt eljárásban beszerzett hagyatékátadó végzésben foglaltakra figyelemmel kötelezte az adózó törvényes örököseit az áfa adónemben előírt adókülönbözet, az adóbírság, és késedelmi pótlék megfizetésére. Határozatának rendelkező részében rögzítette, hogy a hagyatékátadó végzés alapján az elhunyt adós hagyatékának örököse 1/2 részben a II. r. felperes, 3154/10 000 részben az I. r. felperes és 1846/10 000 részben a III. r. felperes, és számszerűsítette, hogy a befizetési kötelezettséget a felpereseknek az örökrészeik arányában milyen megosztásban kell teljesíteniük.
Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontjában, 170. § (2) bekezdésében, 171. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyéni vállalkozó adózó fellebbezése nem alapos, a felperesek - a mögöttes felelősség alapján - kötelesek az elhunyt adózó adótartozásának megfizetésére.
A Fővárosi Bíróság az I., II. és III. r. felperesek keresetének helytadó felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. Ezért az új eljárásra előírta, hogy az alperesnek minden örökös esetében külön-külön fel kell tárnia, "hogy az örököstársaknak jutó hagyatéki érték (aktíva) eléri vagy meghaladja-e a hagyaték tiszta értékének terhekkel csökkentett értékét." Amennyiben azt eléri vagy meghaladja, akkor az alperes a perbelivel azonos tartalommal hozhat adó-megfizetésre kötelező határozatot; ha azonban az örököstársakat illető örökrész nem fedezi a Ptk. 677. § (1) bekezdés a)-c) pontja alá tartozó terheket, akkor a Ptk. 678. § (2) bekezdés szerinti arányosításnak van helye feltéve, hogy az örökrész a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja szerinti tartozásokat legalább részben fedezi. Amennyiben ezeket részben sem fedezi, akkor az örökös az örökhagyó által meg nem fizetett adó megfizetésére nem kötelezhető.
Az előzőekben ismertetett tényállásnak és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek az egybevetése alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítélet indokolásában kifejtett jogi állásponttal nem ért egyet, azt teljes egészében mellőzi a következők miatt:
Az elhunyt adózó, mint egyéni vállalkozó volt adóalany, és az egyéni vállalkozásról szóló 1990. V. törvény (továbbiakban: Va. tv.) 2. §-a értelmében mint természetes személy folytatott gazdasági tevékenységet. Az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, egyben az egyéni vállalkozó adóalanyisága az egyéni vállalkozó halálával megszűnik, kivéve, ha vállalkozói tevékenységet özvegye vagy örököse folytatja. [Va. tv. 13. § (1) bekezdés c) pontja, (2)-(3) bekezdései] A perbeli esetben a vállalkozói tevékenység folytatására az adózó halálát követően nem került sor, ezért az egyéni vállalkozó adózó esetében jogutódlás nem következett be [Art. 6. § (3) bekezdése].
Az egyéni vállalkozó adózó örökösei, az I., a II. és a III. r. felperes nem az adózó jogutódai, ők kizárólag az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti adó-megfizetésre kötelezett személynek minősíthetők.
Az adó-megfizetésre kötelezett személy pedig nem minősül adózónak, kizárólag az ellene indult eljárásban gyakorolhatja az adózót is megillető eljárási jogokat, és ennek során vitathatja a mögöttes felelősségének fennállását [Art. 6. §, 35. § (2) bekezdése].
Az adófizetési kötelezettséget előíró határozat továbbá csak az adóigazgatási hatósági eljárásban félként résztvevő személlyel szemben hozható.
Az Art. 35. § (2) bekezdésére alapított határozat az Art. 123. §-a szerinti szabályozásból is következően nem az adózó, hanem az adó-megfizetésre kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő döntés.
A pénzügyi jogviszonyra és az ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok tehát nem adnak lehetőséget arra, hogy az adózó ellen indult eljárásokba az adó-megfizetésre kötelezhető személy az adózó helyébe félként belépjen. Jogszabálysértően járt el tehát az alperes akkor, amikor az elhunyt (jogutódlás nélkül megszűnt) adózó ellen folyamatban lévő eljárást - megszüntetés helyett - a felperesekkel szemben tovább folytatta, és velük szemben - bár ügyazonosság nem állapítható meg - minden előzmény nélkül másodfokú jogerős határozatot hozott.
Az olyan másodfokú határozat, amely az adó-megfizetésre kötelezhető személyek adókötelezettségét a nélkül állapítja meg, hogy ellenük az adóigazgatási eljárást az Art. szabályainak megfelelően lefolytatta volna, jogszabálysértő. Az ilyen jogszabálysértés az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, és bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértésnek minősül az előzőekben részletezettek miatt és azért is, mivel korlátozza az adó-megfizetésre kötelezetteket megillető alapvető jogokat, az adóigazgatási eljárás kétfokúságához, és a jogorvoslathoz való jogot is.
Az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontja értelmében, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében pedig örökrészük arányában. A perbeli esetben az iratokból megállapíthatóan nem áll rendelkezésre olyan jogerős határozat, amely az adózó terhére 1997. január-március hónapokra nézve áfa adónemben adótartozást állapítana meg.
Utal a Legfelsőbb Bíróság egyben arra, hogy az e perbelivel azonos, illetve hasonló tényállású ügyekben már korábban is ugyanilyen a jogi álláspontra helyezkedett (KGD 2007/149., KGD 2008/40., BH 2007/278.).
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet teljes egészében eltérő indokolással, de mint a rendelkező részében helyes döntést tartalmazó határozatot hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.063/2008.)