adozona.hu
BH 2005.2.76
BH 2005.2.76
A vezetővel azonos hatáskör és feladatkör jelentősége a vezetőhelyettesnek a vezetővel azonos jogállása megállapításánál [Mt. 188. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörébe visszahelyezés mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2001. február 12-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1989. október 2...
BH 2005.2.76 A vezetővel azonos hatáskör és feladatkör jelentősége a vezetőhelyettesnek a vezetővel azonos jogállása megállapításánál [Mt. 188. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörébe visszahelyezés mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2001. február 12-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1989. október 2-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, 1992. január 1-jétől ügyvezetőigazgató-helyettesként dolgozott. Az alperes 2001. február 12-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette azzal az indokolással, hogy a gazdasági helyzete miatt létszámcsökkentés indokolt, és ennek keretében a felperes munkaköre megszűnik.
A munkaügyi bíróság a felperes munkakörét illetően arra következtetett, hogy a felperes - a munkaköre elnevezése ellenére - nem minősült az Mt. 188. § (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállalónak, mert nem volt a munkáltató működésére, gazdálkodására meghatározó befolyása. A felperes bár tett, illetve fogadott el szerződési ajánlatokat, hozott döntéseket, ezeket azonban az ügyvezetővel egyeztetnie kellett, ezért az ügyvezetőtől független érdemi döntések hiányában nem rendelkezett a vezető állásúak minősüléshez szükséges feladat- és hatáskörrel.
A munkaügyi bíróság mindezekre tekintettel vizsgálta a keresetben hivatkozott felmondási tilalom fennállását. Megállapította, hogy a postai úton közölt 2001. február 12-én kelt rendes felmondást a felperes bejelentett lakóhelyén február 13-án a szomszéd vette át, arról a felperes legkorábban aznap értesült a lányától. Miután azonban az orvos aznap visszamenőlegesen - február 12-étől - keresőképtelen állományba vette, a rendes felmondás az Mt. 90. § (1) bekezdésében meghatározott felmondási tilalomba ütközött. A felperes a betegségét az alperesnek bejelentette, ezzel együttműködési kötelezettségének eleget tett.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, és kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát. Vitatta a bíróságok megállapítását arról, hogy az ügyvezetőigazgató-helyettes felperes nem minősült vezető állásúnak. Álláspontja szerint az Mt. 188. § (1) bekezdése e minőségről egyértelműen rendelkezik, sőt, a munkáltató tulajdonosa más, alacsonyabb beosztású munkavállalókat is vezető állásúvá minősíthet az Mt. 188/A. §-a alapján. A felperes tekintetében ezért a felmondási tilalom nem érvényesült, de e körben a per adatait is tévesen értékelték a bíróságok, mivel a felperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a felmondás közlését megelőzően nyilvánította keresőképtelennek az orvosa, továbbá a keresőképtelenségét hosszú idő múlva igazolta. Az is figyelmen kívül maradt, hogy a felperes ezekre a napokra előzetesen szabadságot kért és kapott. Az alperes szerint az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyó jogerős közbenső ítélet a felmondási tilalom fennállása tekintetében ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 564. számú és 785. számú elvi döntésével, és több eseti döntésével, a vezető állású munkavállalónak minősülés kérdésében pedig "elvi állásfoglalás" indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint megalapozott a felmondási tilalom fennállására vonatkozó, a jogerős ítélettel helybenhagyott elsőfokú ítéleti megállapítás. A munkaügyi bíróság továbbá helytállóan minősítette az Mt. 188. § (1) bekezdése alapján a felperes munkakörét.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A kereset megalapozottsága megállapításához a munkaügyi bíróság helytállóan vizsgálta elsőként az Mt. 188. § (1) bekezdése személyi hatályának fennállását az ügyvezetőigazgató-helyettes munkakörű felperesnél. Helyesen foglalt abban állást, hogy - szemben az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekkel - egymagában a munkakör elnevezésének nincs kizárólagos jelentősége, ezért érdemben is vizsgálni kell a munkakör tartalmát.
Az Mt. 188. § (1) bekezdése hatálya alá tartozás tekintetében jelentősége az adott munkakör munkáltatói szervezeti hierarchiában való elhelyezkedésének, és ezzel összefüggésben a munkakörhöz kapcsolódó hatásköröknek és feladatoknak van. A vezetőhelyettes az Mt. X. fejezetében meghatározott szabályok alkalmazása szempontjából a vezetővel azonos jogállású, ebből azonban nem következik, hogy a munkáltató szervezeti hierarchiájában a vezetővel azonos hatáskörrel és feladatkörrel kell rendelkeznie.
Peradat, hogy a felperes egyik alapítója volt az alperes jogelődjének, és mint az alperes egyik tulajdonosa dolgozott az alperesnél, a perbeli nyilatkozata szerint a műszaki és gazdasági kérdéseket koordinálta, ő tárgyalt az ellenőrzésekkel kapcsolatban az APEH-hal, más hatóságok előtt, perekben képviselte az alperest, országos szinten az ügyfeleket látogatta, havonta 2800 km gépkocsihasználat után részesült átalányban. M. L. ügyvezető tanúként arról nyilatkozott, hogy a felperesnek a távollétében "100%-osan kellett helyettesítenie", ekkor önállóan is dönthetett, de az esetek többségében telefonon egyeztettek, a nagyobb horderejű döntéseket az ügyvezető, komolyabb döntéseket a felperessel közösen hoztak meg. A felperes önálló cégjegyzési jogosultsággal nem rendelkezett, "a mindennapi levelezések szintjén azonban volt önálló aláírási jogosultsága". Ezt a nyilatkozatot a felperes nem vitatta. S. R. szervizvezető tanúnyilatkozata szerint, mivel az alperes gazdasági helyzete jelentősen romlott, a megrendelések visszaestek, "felperesnek mint ügyvezető-helyettesnek lényegesen kevesebb munkája volt az utóbbi időben, mint azt megelőzően". A felperes nem vitatta azt az alperesi nyilatkozatot sem, mely szerint önállóan jogosult volt szerződési ajánlatok tételére, amelyre, ha elfogadó nyilatkozat érkezett, a szerződés a felperes aláírásával megkötötté vált.
Mindezek szerint a munkaügyi bíróság megalapozatlanul következtetett az Mt. 188. § (1) bekezdésében lévő feltétel hiányára. A per adataiból megállapíthatóan a felperes az alperesnél "a második ember volt" (erről maga felperes is ekként nyilatkozott), tehát egyedüliként az ügyvezető igazgatót közvetlenül követő szervezeti szinten helyezkedett el, hatáskörét és feladatkörét illetően az alperes gazdálkodására, működésére meghatározó befolyással bírt. Ezt nem érinti, hogy a munkáltatót érintő legnagyobb döntéseket az ügyvezető egyedül hozta meg, illetve a jelentősebb döntéseket az ügyvezető és a felperes, mint helyettes közösen hozták meg. Nincs jelentősége annak a körülménynek sem, ha a megrendelések csökkenése miatt szűkülő gazdasági tevékenység és működés miatt a vezetőhelyettesi feladatok is csökkentek.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vezetőhelyettes tekintetében az Mt. 188. § (1) bekezdésében meghatározott, az első számú vezetővel azonos jogállás fennállásának nem feltétele a vezetővel azonos hatáskör és feladatkör megléte.
A felperes, mint az Mt. 188. § (1) bekezdése szerint minősülő munkavállaló tekintetében ezért az Mt. 90. §-ában a felmondási tilalomra vonatkozóan meghatározott szabályok nem érvényesültek [Mt. 190. § (2) bekezdés]. A jogerős ítélet törvénysértően állapította meg, hogy az alperes rendes felmondása a felmondási tilalomba ütközés folytán jogellenes. Felmondási tilalom hiányában a jogerős ítélet nem ellentétes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a felmondási tilalommal kapcsolatos elvi határozatokkal.
Az alperes - bár az Mt. 190. § (2) bekezdése szerint szükségtelen volt - a rendes felmondást megindokolta, így az ítélkezési gyakorlat szerint az indokolás valós és okszerű voltát a kereset szerint vizsgálni kell. Erre a bíróságok téves jogi álláspontja miatt nem került sor.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet - az elsőfokú közbenső ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot a rendes felmondás indoka vizsgálata céljából [Mt. 89. § (2) bekezdés] új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.282/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2011.10.289 A munkakörének tartalma alapján a munkáltató vezetője helyettesének minősül, aki a cég teljes működését és gazdálkodását átfogó feladat- és hatáskörrel rendelkezik, döntéseivel meghatározó befolyást gyakorol [Mt. 188. § (1) bekezdés].
EH 2011.2346 A munkavállaló nemcsak akkor minősülhet a vezető helyettesének, ha annak távolléte illetve akadályoztatása esetén annak teljes körű helyettesítésére jogosult. A helyettes megállapíthatóságát az sem zárja ki, ha a munkáltató vezetőjével azonos hatáskörrel nem rendelkezik. A munkakör tartalmát vizsgálva annak van jelentősége, hogy egyébként rendelkezik-e olyan feladat- és hatáskörrel, amely lehetővé teszi számára, hogy a munkáltató működésére, gazdálkodására döntéseivel meghatározó befolyást gyakoroljon, és a
