adozona.hu
BH 2003.10.435
BH 2003.10.435
A munkahely átvételén és a munkavállalók továbbfoglalkoztatásán alapuló jogutódlást nem zárja ki, hogy a megállapodást - az önkormányzati vagyonra tekintettel - az önkormányzat, és nem a korábbi üzemeltető kötötte [Mt. 85/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 2000. április 30-ig az I. rendű alperessel álltak munkaviszonyban, 2000. május 1-jétől kezdődően pedig a III. rendű alperes a munkáltatójuk.
A felperesek vagylagos keresete elsődlegesen annak megállapítására irányult, hogy az I. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat. A felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, a jogellenességre tekintettel 4 havi átlagkereset megfizetését kérték. A másodlagos kereset annak megállapítására irányult, hogy a III. rend...
BH 2003.10.435 A munkahely átvételén és a munkavállalók továbbfoglalkoztatásán alapuló jogutódlást nem zárja ki, hogy a megállapodást - az önkormányzati vagyonra tekintettel - az önkormányzat, és nem a korábbi üzemeltető kötötte [Mt. 85/A. §].
A felperesek 2000. április 30-ig az I. rendű alperessel álltak munkaviszonyban, 2000. május 1-jétől kezdődően pedig a III. rendű alperes a munkáltatójuk.A felperesek vagylagos keresete elsődlegesen annak megállapítására irányult, hogy az I. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat. A felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, a jogellenességre tekintettel 4 havi átlagkereset megfizetését kérték. A másodlagos kereset annak megállapítására irányult, hogy a III. rendű alperes az I. rendű alperes munkajogi jogutóda, és a munkaviszonyuk a III. rendű alperessel jogfolytonos.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, és az I. rendű alperest kötelezte a felperesek keresete szerinti jogkövetkezmények szerint. Az elsőfokú bíróság a III. rendű alperest alapító II. rendű alperes tekintetében a pert megszüntette, a III. rendű alperes vonatkozásában pedig a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet tényállása szerint a Nagyközség Önkormányzata az I. rendű alperessel a vízműtelepre kötött üzemeltetési szerződést 2000. április 30-ával felbontotta, és az üzemeltetésre pályázatot írt ki, melyet a II. rendű alperes nyert meg. A II. rendű alperes az önkormányzattal kötött koncessziós szerződés alapján az önkormányzat tulajdonában lévő szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztelep üzemeltetésére alapította az egyszemélyes III. rendű alperes kft.-t. A koncessziós szerződés értelmében a II. rendű alperes vállalta, hogy az általa üzemeltetett közművek működtetésén ez idáig az érintett önkormányzat területén dolgozó személyi állományt átveszi, és a továbbiakban foglalkoztatja.
A felperesek 2000. április 28-án munkaszerződést kötöttek a III. rendű alperessel, melynek értelmében 2000. május 1-jétől a III. rendű alperessel állnak munkaviszonyban. Az I. rendű alperes 2000. április 30-án kelt intézkedésével értesítette a felpereseket, hogy a munkaviszonyuk 2000. április 30-ával munkajogi jogutódlással megszűnik.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli esetben munkajogi jogutódlás nem állt fenn, mert a megállapodás nem a két munkáltató között jött létre, nem az I. rendű alperes volt a felperesek munkahelyének az átadója. Az üzemeltetésre pályázatot írtak ki, amely alapján az önkormányzat a II. rendű alperessel kötött szerződést. Mivel az I. rendű alperesnek a munkaviszony megszűnését eredményező intézkedése a jogszabályoknak nem felelt meg, ezért a munkaügyi bíróság az I. rendű alperest marasztalta.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az I. rendű alperessel szemben elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya tekintetében az I. rendű alperes munkáltató jogutódja a III. rendű alperes.
A másodfokú bíróság szerint az Mt. 209. §-ának (2) bekezdéséből nem vonható le olyan következtetés, hogy a megállapodásnak feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell megtörténnie. A munkáltatói jogutódláshoz elégséges a megállapodáson alapuló munkahely átadása és a munkavállalók továbbfoglalkoztatásának ténye. Érdektelen, hogy a II. rendű alperes szerződéskötési akarata átfogta-e a munkáltatói jogutódlást, mert e jogutódlás a megállapodással és a megállapodásnak megfelelő foglalkoztatással a törvény alapján következett be.
A jogerős ítélet ellen a III. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az Mt. 209. §-ában foglaltak helytelen és okszerűtlen értelmezését panaszolva a jogerős ítélet megváltoztatását és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint az átadás-átvételre vonatkozó megállapodásnak a két (volt és leendő) munkáltató között kell létrejönnie, és a megállapodásnak tartalmaznia kell az új munkáltatónak azt a kifejezett kötelezettségvállalását, hogy a jogelődnél eltöltött időt nála eltöltött időként elismeri. Ilyen nyilatkozatot a II. rendű és a III. rendű alperes sem tett, az átadó önkormányzat pedig nem tehetett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróságok helytállóan állapították meg a döntésük alapjául szolgáló tényállást, melyet a felülvizsgálati kérelem sem támadott.
E tényállás szerint a felperesek korábbi munkáltatója nem szűnt meg. A III. rendű alperes - az alapítója szerződésbe foglalt vállalása szerint - azt a tevékenységet, amelyben a felperesek foglalkoztatása az I. rendű alperesnél megvalósult, a munkavállalókkal együtt átvette, és a felpereseket folyamatosan továbbfoglalkoztatta. A felperesek ugyanazon munkahelyen, változatlan feltételekkel, változatlan munkakörben munkaviszony alapján dolgoztak tovább. Ebből következően a foglalkoztatás ismérvei a munkaviszony folyamatos fennállása mellett kizárólag a munkáltató személyében bekövetkezett változást támasztják alá.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül következtetett arra, hogy a jogutódlás megállapításához szükséges megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell megtörténnie. A perbeli esetben a munkahely munkavállalók továbbfoglalkoztatásával történő átadás-átvétele - önkormányzati tulajdon lévén - csak a tulajdonos erre irányuló döntésével valósulhatott meg, melyet a koncessziós szerződés megkötésével a III. rendű alperes tulajdonosa elfogadott.
A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott arra, hogy a jogutódlás csak olyan megállapodás alapján következhetett volna be, amely megállapodás kiterjed az átadás-átvétel részletes feltételeire. Azt, aki a munkahelyet megállapodás alapján átveszi és tovább működteti, megilletik, illetve terhelik a továbbfoglalkoztatott munkavállalók tekintetében a munkáltatói jogok és kötelezettségek is (MJD I. 89.). Ezért a felülvizsgálati kérelem az Mt. 209. §-ának (2) bekezdésébe ütköző törvénysértést a jogutódlás megállapítása miatt kellő alap nélkül sérelmezett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogszabályoknak megfelelő ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a pervesztes munkáltatót a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében - az Itv. 93. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel - marasztalta a felülvizsgálati eljárás illetékében. (Legf. Bír. Mfv.I.10.027/2002. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2009.2067 Amikor a közoktatási intézmény jogutód nélküli megszüntetése mellett az önkormányzat a korábban ott tanulók továbbtanulására két másik közoktatási intézményt jelöl ki, és ennek alapján a tanulók egy része a szülők döntése folytán az egyik iskolában tanul tovább, ez nem minősíthető munkajogi jogutódlásként, ezt néhány eszköz átadása sem alapozza meg [Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pont, Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pont, 1993. évi LXXIX. tv. 30. § (3) bekezdés].
BH+ 2013.4.169 A munkáltatói jogutódlás megállapításához szükséges megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell létrejönnie. Ez azonban nem értelmezhető olyan kiterjesztően, hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként egymást követően nyertes cégek esetében automatikusan jogutódlást jelent más foglalkoztató munkavállalóinak átvétele csupán az azonos munkakör ellátására tekintettel [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 85/A. § (1) bekezdés b) pont].
