adozona.hu
BH+ 2013.4.169
BH+ 2013.4.169
A munkáltatói jogutódlás megállapításához szükséges megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell létrejönnie. Ez azonban nem értelmezhető olyan kiterjesztően, hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként egymást követően nyertes cégek esetében automatikusan jogutódlást jelent más foglalkoztató munkavállalóinak átvétele csupán az azonos munkakör ellátására tekintettel [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 85/A. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy jogutódlásra tekintettel 2000. február 1-jétől folyamatos munkaviszonyuk áll fenn. Ennek következtében az alperes próbaidő alatt nem szüntethette volna meg a munkaviszonyukat. A felperesek hivatkoztak arra is, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogait. Annak megállapítását kérték, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat, ezért 12 havi átlagkereset, 25 nap felmentési időre járó átlagkereset, és 2...
BH+ 2013.4.169 A munkáltatói jogutódlás megállapításához szükséges megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell létrejönnie. Ez azonban nem értelmezhető olyan kiterjesztően, hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként egymást követően nyertes cégek esetében automatikusan jogutódlást jelent más foglalkoztató munkavállalóinak átvétele csupán az azonos munkakör ellátására tekintettel [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 85/A. § (1) bekezdés b) pont].
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy jogutódlásra tekintettel 2000. február 1-jétől folyamatos munkaviszonyuk áll fenn. Ennek következtében az alperes próbaidő alatt nem szüntethette volna meg a munkaviszonyukat. A felperesek hivatkoztak arra is, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogait. Annak megállapítását kérték, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat, ezért 12 havi átlagkereset, 25 nap felmentési időre járó átlagkereset, és 2 havi végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperesek 2000. február 1-jétől 2000. december 31-éig álltak a M. Hivatal alkalmazásában. 2002-től kezdődően az ügyféltájékoztatási feladatokat a M. Hivatal nevében és megbízásából különféle szervezetek vették át, ezért a felperesek 2002. október 16-ától az I. Kht. alkalmazásába kerültek. A cég végelszámolását követően a felperesek munkaviszonya rendes felmondással szűnt meg.
A munkavállalók 2003. október 1-jétől a K. Részvénytársaság munkavállalói lettek, innen kerültek az S. Kft-hez, amely 2005-ben közbeszerzés útján nyerte el a kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztatási feladatokat. Itt a felperesek 2005. augusztus 8-án kötöttek munkaszerződést ügyfélszolgálati munkatárs munkakörre. A feladatukat továbbra is a lakástámogatással kapcsolatos ügyféltájékoztatás képezte.
Az alperes M. T.-M. Kft.-től 2008-ban egy fővállalkozó magáncég kért ajánlatot ügyfélszolgálati teendők ellátására. Ez a magáncég a 2009-es év elején megnyert egy olyan pályázati eljárást, amelynek lefolytatása a 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 14. §-ának (3) bekezdés b) pontja alapján történt. Ennek eredményeként a cég az alperessel szerződést kötött ügyfélszolgálati tevékenység ellátására alvállalkozóként. Az alperesnek össze kellett állítania egy 15-20 főből álló munkavállalói csoportot, amely érdekében megkereste a S. Kft.-t. Ezen cég dolgozói egyeztetést követően eldönthették, hogy az alperessel kötnek-e új munkaszerződést, és munkaviszonyuk a S. Kft.-nél közös megegyezéssel megszűnik, vagy pedig eredeti munkáltatójuk fogja a továbbiakban is alkalmazni őket. A S. Kft. és az alperes között nem jött létre megállapodás a dolgozók átvételéről.
A felperesek a megbeszéléseket követően indokolást nem tartalmazó rendes felmondással szüntették meg a munkaviszonyukat az eredeti munkáltatójuknál (S. Kft.-nél).
A felperesek és az alperes között létrejött munkaszerződés 3 havi próbaidő kikötését tartalmazta. A felperesek munkaviszonyát 2009. február 10-én azonnali hatállyal próbaidő alatt az alperes megszüntette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint - utalva az Mt. 85/A. § (1) bekezdésére - az alperes cég és a S. Kft. között a munkavállalók átvételére nem jött létre megállapodás. A két cég között semmilyen szerződéses kapcsolat nem állt fenn. Mind a S. Kft., mind az alperes közbeszerzés alapján nyerte el az ügyféltájékoztatói feladatkört. Vállalkozási jogviszony keretében a megrendelő szabadon döntheti el, hogy melyik céggel köt szerződést. Az alperes és a S. Kft. között nem valósult meg munkáltatói jogutódlás, így nem volt szükséges a korábbi munkáltatók vonatkozásában sem a munkáltatói jogutódlás vizsgálata.
Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak a felperesek hivatkozását a rendeltetésellenes joggyakorlás körében. Kifejtette, hogy az Mt.</a> nem tartalmaz olyan szabályt, amely előírná, hogy a próbaidő hatálya alatt milyen időtartam letelte után lehet megszüntetni a munkaviszonyt. Az alperesnek, mint új munkáltatónak joga volt arra, hogy a felpereseket, mint az általa nem ismert munkaerőket kipróbálja.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya 2002. október 16-ától jogfolytonos. Az alperes a felperesek munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az az alperesnél 2011. január 20. napjával szűnik meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben nem volt vitatott, hogy az alperes feladata alvállalkozóként a fővállalkozó cég által közbeszerzési eljárásban elnyert kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztató tevékenység ellátása volt, amelyet egy korábbi közbeszerzési eljárás alapján a felperesek volt munkáltatója, a S. Kft. látott el. A S. Kft.-nél alkalmazott vezetőt az alperes már azt megelőzően átvette, hogy a tevékenység átadása megtörtént volna. Mindebből megállapítható, hogy alapvetően egy identitását megőrző gazdasági egység átszállása valósult meg, amelynek következtében a munkajogi jogutódlás megállapítható. A megállapodáson alapuló átadás és átvétel is tény, hiszen ilyen megállapodásnak tekinthető a közbeszerzési eljárás nyomán létrejött, az ajánlattevő cég és az alperes között a tevékenység folytatására irányuló kontraktus is. A megállapodás fogalmát ugyanis a bírói gyakorlat szélesen értelmezi, így ebbe a körbe vonható a nem anyagi erőforrás, illetve a tevékenység átengedésére irányuló valamennyi kötelem.
A perben mindezekre tekintettel annak volt kiemelt jelentősége, hogy megvalósult mind a tevékenység átruházása, mind a munkavállalók meghatározó részének átvétele, így a korábban kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztató feladatokat ellátó gazdasági egység identitásának megőrzése megtörtént. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás nemcsak a S. Kft. és az alperes között történt meg, az folyamatosan nyomon követhető a kereseti kérelemben meghatározott időponttól kezdődően.
A felek akaratától függetlenül bekövetkező jogutódlás miatt azok a jognyilatkozatok, amelyeket a felek annak érdekében tesznek, hogy a jogelőd munkáltatónál megszűnjön a jogviszony, és a jogutód munkáltatónál létrejöjjön, jogszabályba ütköznek, semmisségük folytán érvénytelenek. Így érvénytelen az e célból létesült, a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezés, de érvénytelen az ilyen okból eredő munkáltatói vagy munkavállalói rendes felmondás is. A másodfokú bíróság a fenti okok miatt ezen megszüntető nyilatkozatoknak nem tulajdonított jelentőséget, mivel kifejezetten annak érdekében történtek, hogy a munkaviszony a jogutód munkáltatónál létrejöhessen.
Az egyes munkaszerződések, melyek a jogutódlás során létrejöttek, a munkaszerződés módosításának tekinthetőek. Mivel az évek óta fennálló munkaviszony módosítása során próbaidőt nem lehet kikötni, a felperesek jogviszonyának próbaidő alatti, indokolás nélküli megszüntetése jogellenes volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A felülvizsgálati érvelés szerint jogszabályt sértett a jogerős közbenső ítélet, amikor figyelmen kívül hagyta az Mt. 11. §-ának (1) bekezdésében rögzítetteket. A bíróság nem vizsgálhatta azt, hogy történt-e jogutódlás 2006 februárja előtt, kizárólag azt vonhatta volna vizsgálódási körébe, hogy 2009-ben a S. Kft. és az alperes M. Kft. között történt-e jogutódlás.
Az alperes felülvizsgálati érvelésében nem vitatta, hogy a megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és jogutód között kell fennállnia, de hangsúlyozta, hogy senkivel sem volt a munkavállalók továbbfoglalkoztatására irányuló megállapodás. A M. Hivatallal az ügyfélszolgálati tevékenység ellátására megkötött megállapodás abban az esetben jelenthetne egyben jogutódlást, ha a munkavállalók átvételére is tartalmazott volna kikötést, ilyen azonban nem történt. A felperesek munkaviszonyát a S. Kft. nem kívánta megszüntetni, biztosította volna a munkavállalók továbbfoglalkoztatását.
Az Mt.</a> nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogutódlás esetén megtiltaná az Mt. 87. §-ának az alkalmazását. A munkaviszony tehát közös megegyezéssel, vagy munkavállalói rendes felmondással is megszüntethető, az nem ütközik jogszabályba, tehát nem semmis.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, így a felperesek rendeltetésellenes joggyakorlásra irányuló kereseti érvelése nem volt vizsgálat tárgyává tehető a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlásnak minősül a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásai elkülönített szervezett csoportjának (például gazdasági egység, üzem, üzlet, telephely, munkahely, illetve ezek része) további működtetés, illetve az újbóli beindítás céljából e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy számára történő megállapodáson alapuló átadása- átvétele, így különösen adásvétel, csere bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén.
A fenti jogszabály és a 2001/23/EK számú irányelvben foglaltak alapján az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy a perbeli esetben hiányzik az átadó és az átvevő közötti megállapodás. A közbeszerzési eljárás nyomán létrejött, az ajánlattevő és az alperes közötti alvállalkozói megállapodás - amely a felpereseket korábban foglalkoztató kft. vonatkozásában semmiféle szerződéses kapcsolatot nem eredményezett, a munkavállalók átvételére vonatkozó kötelezettséget nem tartalmazott - nem értékelhető az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában előírt megállapodásnak.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyan a munkáltatói jogutódlás megállapításához szükséges megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell létrejönnie, ez azonban nem értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként egymást követően nyertes cégek közötti szerződés automatikusan jogutódlást eredményez más foglalkoztató munkavállalóinak átvétele során csupán azon az alapon, hogy azonos munkakört töltenek be. Az adott esetben nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a S. Kft. a felperesek továbbfoglalkoztatását biztosította volna azonos munkakörben, de más jellegű tájékoztatási feladatokra.
A fentiek alapján a jogutódlás nem volt megállapítható, így sem a korábbi munkáltatónál történő folyamatos foglalkoztatás, sem a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott elévülés vizsgálatára nem volt szükség.
Ugyancsak helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek rendes felmondással szüntették meg a S. Kft.-nél fennálló munkaviszonyukat, és az alperesnél munkaszerződést kötöttek. Az új munkáltatónál az Mt. 81. § (1) bekezdés szerint lehetőség volt próbaidő kikötésére, ugyanezen jogszabály (3) bekezdése értelmében pedig próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint. (Kúria Mfv. I. 10.439/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 16.M.1074/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.546/2010/5. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.546/2010/5. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.1074/2009/10. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi az I.r. felperest, hogy 150 000 (egyszázötvenezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, míg a II.r. felperest, hogy 120 000 (egyszázhúszezer) másodfokú és felülvizsgálati költséget fizessenek meg az alperesnek tizenöt napon belül.
Az I.r. felperes 403 200 (négyszázháromezer-kettőszáz) forint, a II.r. felperes 345 600 (háromszáznegyvenötezer-hatszáz) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére köteles az államnak külön felhívásra.
I n d o k o l á s
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy jogutódlásra tekintettel 2000. február 1-jétől folyamatos munkaviszonyuk áll fenn. Ennek következtében az alperes próbaidő alatt nem szüntethette volna meg a munkaviszonyukat. A felperesek hivatkoztak arra, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogait, munkaszerződést velük kizárólag a M. Hivatal közbenjárására kötött. Az alperes és jogelődje célja az volt, hogy az új munkaszerződésben kikötött próbaidő alapján a felpereseket azonnali hatállyal felmondási idő, felmentési bér és végkielégítés nélkül el lehessen távolítani. Annak megállapítását kérték, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az alperest 12 havi átlagkereset, 25 nap felmentési időre járó átlagkereset, 2 havi végkielégítés, kamat és perköltség megfizetésére kérték kötelezni.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.1074/2009/10. számú ítéletével az I. és a II.r. felperes keresetét elutasította. Az I.r. felperest 130 000 forint perköltség és 201 600 forint illeték, míg a II.r. felperest 110 000 forint perköltség és 172 800 forint illeték viselésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek 2000. február 1-jétől 2000. december 31-éig álltak a M. Hivatal alkalmazásában. 2002-től kezdődően az ügyféltájékoztatási feladatokat a M. Hivatal nevében és megbízásából különféle szervezetek vették át, ezért a felperesek 2002. október 16-átől az I.-F. XXI. Kht. alkalmazásába kerültek. A cég végelszámolását követően a felperesek munkaviszonya rendes felmondással szűnt meg.
A munkavállalók 2003. október 1-jétől a K.-D. K.-, P. és Sz. Részvénytársaság munkavállalói lettek, innen kerültek a S. K.-E. Kft-hez, amely 2005-ben közbeszerzés útján nyerte el a kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztatási feladatokat. Itt a felperesek 2005. augusztus 8-án kötöttek munkaszerződést ügyfélszolgálati munkatárs munkakörre. A feladatukat továbbra is a lakástámogatással kapcsolatos ügyféltájékoztatás képezte.
Az alperes M. T.-M. I. Kft-től 2008-ban egy fővállalkozó magáncég kért ajánlatot ügyfélszolgálati teendők ellátására. Ez a magáncég a 2009-es év elején megnyert egy olyan pályázati eljárást, amelynek lefolytatása az államtitkot és a szolgálati titkot, illetőleg alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdeket érintő, vagy különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól szóló 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 14. §-ának (3) bekezdés b) pontja alapján történt. Ennek eredményeként a cég az alperessel szerződést kötött ügyfélszolgálati tevékenység ellátására alvállalkozóként. Az alperesnek össze kellett állítania egy 15-20 főből álló munkavállalói csoportot, amely érdekében megkereste a S. K.-E. Kft-t. Ezen cég dolgozói egyeztetést követően eldönthették, hogy az alperessel kötnek-e új munkaszerződést, és munkaviszonyuk a S. Kft-nél közös megegyezéssel megszűnik, vagy pedig eredeti munkáltatójuk fogja a továbbiakban is alkalmazni őket. A S. Kft. és az alperes között nem jött létre megállapodás a dolgozók átvételéről.
A S. Kft. arról tájékoztatta a dolgozóit, hogy az ügyfélszolgálati tájékoztatási munka meg fog szűnni, mivel az alperesi cég fogja átvenni ezt a feladatkört. A felperesek a megbeszéléseket követően 2009. február 2-án indokolást nem tartalmazó rendes felmondással szüntették meg a munkaviszonyukat az eredeti munkáltatójuknál (S. Kft-nél).
A felperesek és az alperes között létrejött munkaszerződés alapján munkaviszonyuk 2009. február 8-ától kezdődött. A munkaszerződés 2. pontja 3 havi próbaidő kikötését tartalmazta. A felperesek ténylegesen 2009. február 9-én vették fel a munkát, február 10-én pedig azonnali hatállyal próbaidő alatt az alperes megszüntette a munkaviszonyukat.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint - utalva az Mt. 85/A. § (1) bekezdésére - az alperes cég és a S. Kft. között a munkavállalók átvételére nem jött létre megállapodás. A két cég között semmilyen szerződéses kapcsolat nem állt fenn. Mind a S. Kft., mind az alperes közbeszerzés alapján nyerte el az ügyféltájékoztatói feladatkört, ennek következtében nem történt meg a S. Kft. részéről az alperes cég részére a munkavállalók átadása. Vállalkozási jogviszony keretében a megrendelő szabadon döntheti el, hogy melyik céggel köt szerződést, a felperesek pedig sem az alperessel, sem annak fővállalkozójával nem álltak szerződéses kapcsolatban. Az alperes és a S. Kft. között nem valósult meg munkáltatói jogutódlás, így nem volt szükséges a korábbi munkáltatók vonatkozásában sem a munkáltatói jogutódlás vizsgálata.
Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak a felperesek hivatkozását a rendeltetésellenes joggyakorlás körében. Kifejtette, hogy az Mt.</a> nem tartalmaz olyan szabályt, amely előírná, hogy a próbaidő hatálya alatt milyen időtartam letelte után lehet megszüntetni a munkaviszonyt. Az alperesnek, mint új munkáltatónak joga volt arra, hogy a felpereseket, mint az általa nem ismert munkaerőket kipróbálja.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.546/2010/5. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya 2002. október 16-ától "jogfolytonos". Az alperes a felperesek munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az az alperesnél 2011. január 20. napjával szűnik meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben nem volt vitatott, hogy az alperes feladata alvállalkozóként a fővállalkozó cég által közbeszerzési eljárásban elnyert kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztató tevékenység ellátása volt, amelyet egy korábbi közbeszerzési eljárás alapján a felperesek volt munkáltatója, a S. Kft. látott el. A C. C. S. Kft-nél alkalmazott vezetőjét, dr. D. I.-t az alperes már azt megelőzően átvette, hogy a tevékenység átadása megtörtént volna. Mindebből megállapítható, hogy alapvetően egy identitását megőrző gazdasági egység átszállása valósult meg, amelynek következtében a munkajogi jogutódlás megállapítható. A megállapodáson alapuló átadás és átvétel is tény, hiszen ilyen megállapodásnak tekinthető a közbeszerzési eljárás nyomán létrejött, az ajánlattevő cég és az alperes között a tevékenység folytatására irányuló kontraktus is. A megállapodás fogalmát ugyanis a bírói gyakorlat szélesen értelmezi, így ebbe a körbe vonható a nem anyagi erőforrás, illetve a tevékenység átengedésére irányuló valamennyi kötelem.
A perben mindezekre tekintettel annak volt kiemelt jelentősége, hogy megvalósult mind a tevékenység átruházása, mind a munkavállalók meghatározó részének átvétele, így a korábban kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztató feladatokat ellátó gazdasági egység identitásának megőrzése megtörtént.
A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás nemcsak a S. Kft. és az alperes között történt meg, az folyamatosan nyomon követhető a kereseti kérelemben meghatározott időponttól kezdődően.
A felek akaratától függetlenül bekövetkező jogutódlás miatt azok a jognyilatkozatok, amelyeket a felek annak érdekében tesznek, hogy a jogelőd munkáltatónál megszűnjön a jogviszony, és a jogutód munkáltatónál létrejöjjön, jogszabályba ütköznek, semmisségük folytán érvénytelenek. Így érvénytelen az e célból létesült, a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezés, de érvénytelen az ilyen okból eredő munkáltatói vagy munkavállalói rendes felmondás is. Perbeli adatok igazolják, hogy a 2002. október 16-ától bekövetkező munkáltatói jogutódlások során a felperesek munkaviszonyának megszüntetésére egyéb módon sor került, a másodfokú bíróság a fenti okok miatt ezen megszüntető nyilatkozatoknak nem tulajdonított jelentőséget. Ennek tükrében a felperesek 2009. február 2-án tett nyilatkozata semmis, érvénytelen, mivel kifejezetten annak érdekében történt, hogy a munkaviszonyuk a jogutód munkáltatónál létrejöhessen.
Az egyes munkaszerződések, melyek a jogutódlás során létrejöttek, a munkaszerződés módosításának tekinthetőek, azonban azon rendelkezések, amelyek jogszabályba ütköznek, részleges semmisséget eredményeztek. Mivel az évek óta fennálló "munkaviszony módosítása" során próbaidőt nem lehet kikötni, a felperesek jogviszonyának próbaidő alatti, indokolás nélküli megszüntetése nyilvánvalóan jogellenes volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A felülvizsgálati érvelés szerint jogszabályt sértett a jogerős közbenső ítélet, amikor figyelmen kívül hagyta az Mt. 11. §-ának (1) bekezdésében rögzítetteket. A bíróság nem vizsgálhatta azt, hogy történt-e jogutódlás 2006 februárja előtt, kizárólag azt vonhatta volna vizsgálódási körébe, hogy 2009-ben a S. Kft. és az alperes MTM Kft. között történt-e jogutódlás.
Az alperes felülvizsgálati érvelésében nem vitatta, hogy a megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és jogutód között kell fennállnia, de hangsúlyozta, hogy senkivel sem volt olyan - a munkavállalók továbbfoglalkoztatására irányuló - megállapodás, mint amit a bíróság által hivatkozott BH.2003.435. számú eseti döntés említ.
A M. Hivatal nem a felperesek továbbfoglalkoztatását kérte, hanem csak azt, hogy velük is folytassanak le felvételi interjút, ami meg is történt. A felperesek sem hivatkoztak olyan megállapodásra, amely a munkavállalók továbbfoglalkoztatására irányult volna.
A M. Hivatallal az ügyfélszolgálati tevékenység ellátására megkötött megállapodás abban az esetben jelenthetne egyben jogutódlást, ha a munkavállalók átvételére is tartalmazott volna kikötést, ilyen azonban nem történt. A felperesek munkaviszonyát a S. Kft. nem kívánta megszüntetni, biztosította volna a munkavállalók továbbfoglalkoztatását.
Az Mt.</a> nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogutódlás esetén megtiltaná az Mt. 87. §-ának az alkalmazását. A munkaviszony tehát közös megegyezéssel, vagy munkavállalói rendes felmondással is megszüntethető, az nem ütközik jogszabályba, tehát nem semmis.
Tekintettel arra, hogy a közös megegyezéseket és a munkáltatói rendes felmondást az Mt. 7. §-a alapján a felek nem támadták, azok érvényesek.
A munkaviszony kezdete a munkába állás napja, ezért nem volt annak akadálya, hogy a felperesek 2009. február 8-ától - próbaidő kikötése mellett - az alperes cégnél munkába álljanak.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, így a felperesek rendeltetésellenes joggyakorlásra irányuló kereseti érvelése nem volt vizsgálat tárgyává tehető a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében figyelemmel arra, hogy ezt a felek felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadták.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlásnak minősül a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásai elkülönített szervezett csoportjának (például gazdasági egység, üzem, üzlet, telephely, munkahely, illetve ezek része) további működtetés, illetve az újbóli beindítás céljából e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy számára történő megállapodáson alapuló átadása- átvétele, így különösen adásvétel, csere bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén.
A fenti jogszabály és a 2001/23/EK. számú irányelvben foglaltak alapján az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy a perbeli esetben hiányzik az átadó és az átvevő közötti megállapodás. A közbeszerzési eljárás nyomán létrejött, az ajánlattevő és az alperes közötti alvállalkozói megállapodás - amely a felpereseket korábban foglalkoztató kft. vonatkozásában semmiféle szerződéses kapcsolatot nem eredményezett, a munkavállalók átvételére vonatkozó kötelezettséget nem tartalmazott - nem értékelhető az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában előírt megállapodásnak.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyan a munkáltatói jogutódlás megállapításához szükséges megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell létrejönnie (BH 2003.435.), ez azonban nem értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként egymást követően nyertes cégek közötti szerződés automatikusan jogutódlást eredményez más foglalkoztató munkavállalóinak átvétele során csupán azon az alapon, hogy azonos munkakört töltenek be. Az adott esetben nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a S. Kft. a felperesek továbbfoglalkoztatását biztosította volna azonos munkakörben, de más jellegű tájékoztatási feladatokra.
A fentiek alapján a jogutódlás nem volt megállapítható, így sem a korábbi munkáltatónál történő folyamatos foglalkoztatás, sem a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott elévülés vizsgálatára nem volt szükség.
Ugyancsak helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek rendes felmondással szüntették meg a S. Kft-nél fennálló munkaviszonyukat, és az alperesnél munkaszerződést kötöttek. Az új munkáltatónál pedig az Mt. 81. § (1) bekezdés szerint lehetőség volt próbaidő kikötésére, ugyanezen jogszabály (3) bekezdése értelmében pedig próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint.
A felperesek perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 1991. évi CXIII. törvény 42. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján kötelesek fizetni.
Budapest, 2012. február 29.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.439/2011.)