adozona.hu
BH 2001.10.505
BH 2001.10.505
A közigazgatási eljárásban érvényesülő teljes felülbírálat elve alapján az eljárás során bekövetkezett jogszabály-változást - átmeneti rendelkezés hiányában - figyelembe kell venni, ha az nem ütközik a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésében foglalt, a kötelezettség visszamenőleges megállapítása tilalmába, hanem az ügyfélre kevésbé terhes jogkövetkezmény alkalmazását eredményezi [1987. évi XI. tv. 12. § (2) bek., 1957. évi IV. tv. 66. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 4. § (5) bek., 199
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi gazdasági társaság 1996. december 2-án alakult. A Környezetvédelmi Főfelügyelőség 1996. szeptember 19-től 1997. december 3-ig szennyvízminta-vételezéssel egybekötött helyszíni felülvizsgálatot tartott a felperes - illetve jogelődje - szennyvíztisztító berendezésénél, majd a vizsgálati megállapítások alapján, 1998. április 7-én kelt határozatában a felperest 3 470 825 Ft szennyvízbírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1998. szeptember 16-án ...
BH 2001.10.505 A közigazgatási eljárásban érvényesülő teljes felülbírálat elve alapján az eljárás során bekövetkezett jogszabály-változást - átmeneti rendelkezés hiányában - figyelembe kell venni, ha az nem ütközik a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésében foglalt, a kötelezettség visszamenőleges megállapítása tilalmába, hanem az ügyfélre kevésbé terhes jogkövetkezmény alkalmazását eredményezi [1987. évi XI. tv. 12. § (2) bek., 1957. évi IV. tv. 66. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 4. § (5) bek., 1997. évi CXLIV. tv. 320. §].
A felperesi gazdasági társaság 1996. december 2-án alakult. A Környezetvédelmi Főfelügyelőség 1996. szeptember 19-től 1997. december 3-ig szennyvízminta-vételezéssel egybekötött helyszíni felülvizsgálatot tartott a felperes - illetve jogelődje - szennyvíztisztító berendezésénél, majd a vizsgálati megállapítások alapján, 1998. április 7-én kelt határozatában a felperest 3 470 825 Ft szennyvízbírság megfizetésére kötelezte.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1998. szeptember 16-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 4. §-ának (5) bekezdése szerint a felperest a környezetvédelmi kötelezettsége tekintetében jogutódnak kell tekinteni, ezért a bírság összegének kiszámításakor a szennyvízbírságról szóló 3/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés (a továbbiakban: Szbr.) 5. §-a alapján - a huszonkilenc éve fennálló folyamatos bírságolásra figyelemmel - ötszörös progresszív szorzót kellett alkalmazni.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy az ötszörös szorzó alkalmazásának feltételei nem állnak fenn.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) 320. §-ának r) pontja 1998. június 16-ával a régi Gt. jogutódra vonatkozó felelősségi szabályát hatályon kívül helyezte, az új jogszabályi rendelkezések pedig a felperes számára kevésbé terhes következmények alkalmazását teszik lehetővé, ezért erre az alperesnek határozata meghozatalakor figyelemmel kellett volna lennie, azaz az ötszörös, progresszív bírság alkalmazása nem volt jogszerű.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy a szennyvízbírság kivetésének időpontjában hatályos jogszabály szerint járt el, az új jogi szabályozást csak a hatályba lépését követően kiadott bírságoló határozatoknál kell figyelembe venni, visszamenőleges hatálya nincs.
A fellebbezés nem alapos.
Az egyes eljárásokhoz kapcsolódó jogszabályváltozások esetén a jogalkotó több esetben úgy rendelkezik a változás hatályba lépéséről, hogy előírja a módosított rendelkezések folyamatban levő ügyekben való alkalmazását is. Más esetekben kizárja azt, vagy meghatározott eljárási cselekményekhez köti (pl. azokban az ügyekben rendeli alkalmazni, ahol az elsőfokú közigazgatási határozat még nem került meghozatalra).
Előfordul az is, hogy átmeneti rendelkezést nem ad, a hatályba lépés meghatározott időponthoz kötődik.
A következetes bírói gyakorlat szerint ezekben az esetekben - az ügyfelet megillető jogosultság iránti eljárásban - általában az igény keletkezésének időpontjában hatályos jogszabály az irányadó, míg az ügyfelet terhelő kötelezettség megállapításakor általában a jogkövetkezményt kiváltó magatartás, cselekmény elkövetésekor hatályos jogszabályt kell alkalmazni.
Az alkalmazandó jogszabály megváltoztatását a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §-ának (2) bekezdése annyiban tilalmazza, hogy jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé, azaz az állampolgárra terhesebb módon, visszamenőleges hatállyal kötelezettséget nem állapíthat meg. Ez a tilalom nem vonatkozik azonban arra az esetre, amikor az új jogszabály az ügyfélre kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 66. §-ának (2) bekezdése a közigazgatási eljárásban a teljes felülbírálat elvét fogalmazza meg. Eszerint a másodfokú közigazgatási szerv a fellebbezés irányára és terjedelmére tekintet nélkül a közigazgatási ügyet teljeskörűen bírálja el, és ennek során - amennyiben alkotmányos elvbe nem ütközik - a hatályos jogszabályok szerint köteles eljárni.
Az alperes határozathozatalakor a régi Gt. 4. §-ának (5) bekezdésében foglalt jogutódi felelősséget kimondó rendelkezés már nem volt hatályban, a változás a felperesre kevésbé terhes jogkövetkezmény alkalmazását eredményezte, ezért az alperes jogszabálysértően járt el, amikor döntéshozatalakor a jogszabályváltozásra nem volt tekintettel, és a felperessel szemben az ötszörös bírságszorzó alkalmazását nem mellőzte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kf.VI.27.508/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
AVI 2010.1.4 Az adóhatóságnak az adót és járulékát mindig adónként és járulékokként az adó, illetve járulék alapjának meghatározására előírt időszakonként kell megállapítania (2003. évi XCII. tv. 25., 26., 30., 31. és 35. §)
AVI 2011.7.80 A Jöt. nem rendelkezik a méltányosság gyakorlásáról, az Art. szabályai szerint a méltányosság csak az adótartozás tekintetében gyakorolható, üzletbezárás tekintetében nem (2003. évi XCII. tv. 133-134. §)
