adozona.hu
BH 1998.10.507
BH 1998.10.507
Amennyiben a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást elmulasztja, és a felek egyeztetése emiatt marad el, a keresetlevél előterjesztésének határidejére vonatkozó korlátozás nem érvényesül. Ilyen esetben a kereset a hároméves általános elévülési időn belül bármikor, az érvényesíthető jogok korlátozása nélkül benyújtható [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) és (4) bek., 11. § (1) bek., 100. § (4) és (S) bek., 202. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. január 13-tól állt adminisztrátorként az alperessel határozatlan idejű munkaviszonyban. 1995. február 8-tól 1996. február 20-ig táppénzes betegállományban volt.
Az alperes az 1995. október 13-i keltű levelével megküldte a felperesnek a munkaviszonyával kapcsolatos iratait: az Sztk.-igazolványt, az adatlapot, a munkaviszony igazolását, és a munkanélküli-járadék folyósításához szükséges igazolást. Arra hivatkozott, hogy azokat a felperes személyesen nem vette át. Az ezekben fe...
BH 1998.10.507 Amennyiben a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást elmulasztja, és a felek egyeztetése emiatt marad el, a keresetlevél előterjesztésének határidejére vonatkozó korlátozás nem érvényesül. Ilyen esetben a kereset a hároméves általános elévülési időn belül bármikor, az érvényesíthető jogok korlátozása nélkül benyújtható [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) és (4) bek., 11. § (1) bek., 100. § (4) és (S) bek., 202. § (1) és (2) bek.].
A felperes 1992. január 13-tól állt adminisztrátorként az alperessel határozatlan idejű munkaviszonyban. 1995. február 8-tól 1996. február 20-ig táppénzes betegállományban volt.Az alperes az 1995. október 13-i keltű levelével megküldte a felperesnek a munkaviszonyával kapcsolatos iratait: az Sztk.-igazolványt, az adatlapot, a munkaviszony igazolását, és a munkanélküli-járadék folyósításához szükséges igazolást. Arra hivatkozott, hogy azokat a felperes személyesen nem vette át. Az ezekben feltüntetett adatok szerint a felperes felmondása miatt a munkaviszonya 1995. február 21-én megszűnt. A megszűnés időpontját az alperes az 1995. október 31-i, újabb igazolásában 1995. február 16-ra módosította.
A felperes a munkaügyi bírósághoz 1996. március 12-én benyújtott keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Igényelte az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását. Az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását nem kérte. A keresetében arra hivatkozott, hogy a munkaviszonyát nem mondta fel, azt az alperes a táppénzes betegállománya alatt szüntette meg jogellenesen. A későbbiekben módosított keresetében elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, kétszeres végkielégítés, szabadságmegváltás, betegszabadságra járó átlagkereset-különbözet és az általa igénybe vett kölcsön kamatainak megfizetése iránt terjesztett elő kérelmet. Az alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes 1995. február 16-án szóban felmondta a munkaviszonyát, és csak azt igazolta vissza írásban. Arra is hivatkozott, hogy a felperes elmulasztotta az egyeztetés kezdeményezését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az alperest 35 317 Ft végkielégítés, 8416 Ft szabadságmegváltás, 832 Ft betegszabadságra járó díjazás különbözete és ezek kamatainak megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Indokolásában megállapította: a szóbeli felmondás érvénytelen, de nem is bizonyosodott be, hogy a felperes fel akart volna mondani. A felperes erre nézve nem tett írásbeli nyilatkozatot, ezért az alperes intézkedése alakilag hibás, érvénytelen munkáltatói felmondásnak minősül. Az elsőfokú bíróság ezért az Mt. 10. §-ának (1) és (2) bekezdését alapul véve, a rendes felmondás jogkövetkezményeit alkalmazta. Megállapította, hogy az érvénytelenség egyben jogellenességet is megvalósít, ezért az Mt. 100. §-a alkalmazásának is helye van. Ugyanakkor - mivel a felperes munkaviszonyát 1995. február 16-án szüntették meg, és 1996. március 12-én élt csak keresettel - figyelembe vette az Mt. 202. §-ának (2) bekezdésében írt korlátozó rendelkezést. Megállapította, hogy a felperes a felmondási időre járó díjazásra és az elmaradt munkabérre nem tarthat igényt. A felperes táppénzjoga 1996. február 20-án járt le, de továbbra is keresőképtelen volt. A keresőképtelen munkavállalónak pedig nem jár munkabér. A felperest megilleti a rendes felmondással járó végkielégítés, az 1994-ben igénybe nem vett 5 nap szabadság megváltása, 1995-re 2 nap szabadságmegváltás és 10 nap betegszabadságra járó különbözet. Alaptalannak találta az 1996. évi szabadság megváltására, az 1995 februári munkabér-különbözetre és a kölcsönök kamatának megfizetésére vonatkozó igényt.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
Az alperes annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte.
A felperes az ítélet megváltoztatásával a keresetének megfelelő döntés hozatalát kérte. Hivatkozott a jogorvoslati tájékoztatás hiányára és arra, hogy ezért az Mt. 202. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható. Kifogásolta, hogy a táppénz lejárta utáni keresőképességét a bíróság - a bizonyítási indítványa ellenére - nem vizsgálta.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helytálló indokainál fogva - helybenhagyta. Az Mt. 202. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés alkalmazását helytállónak találta, mivel álláspontja szerint mindegy, hogy milyen indok húzódik meg a kereset késedelmes benyújtása mögött.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A jogszabálysértést az Mt. 202. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésében jelölte meg.
Ezt azzal indokolta, hogy a hivatkozott rendelkezés a jogorvoslati tájékoztatás elmaradása esetén nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben eljárt bíróságoknak azt kellett eldönteniük, hogy a felperes munkaviszonya a felperes állítólagos szóbeli felmondása vagy az alperes intézkedése folytán szűnt-e meg; az utóbbi esetben az intézkedés jogszerű vagy jogellenes volt-e, illetve a munkaviszony jogellenes megszüntetése következtében - tekintettel a keresetlevél benyújtásának időpontjára - alkalmazható-e az Mt. 202. §-a (2) bekezdésének korlátozó rendelkezése.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg. Szükséges kiemelni, hogy a jogellenes megszüntetés az Mt. 6. §-ának (4) bekezdése értelmében akkor minősült a felperessel közöltnek, amikor 1995. október 13-i kelettel - az ítélet szerint 1995. október 15-én - az alperes megküldte részére azt az igazolást, amely szerint a felperes felmondása miatt 1995. február 21-én megszűnt a munkaviszonya. (Ezt az időpontot módosította az alperes a későbbiekben február 16-ra.)
Tény, hogy az alperes az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogorvoslati tájékoztatást elmulasztotta. Az Mt. 202. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetet az egyeztetés eredménytelenségének megállapításától, illetve a 201. §-ban foglalt határidő lejártától számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A 202. § (2) bekezdésében írt korlátozó rendelkezés csak az (1) bekezdésben foglaltakkal egybevetve értelmezhető. Ennek helytálló értelmezése pedig azt jelenti, hogy a felperesnek 6 hónap után történő keresetbenyújtását az eredménytelen egyeztetés időpontjához képest kell számítani. Ebből következik, hogy amennyiben a tájékoztatás hiánya miatt nem volt egyeztetés, a keresetlevél benyújtására vonatkozó korlátozás nem érvényesül. Ilyenkor a kereset a 3 éves általános elévülési időn belül bármikor, az érvényesíthető jogok korlátozása nélkül benyújtható [Mt. 11. § (1) bek.].
Az Mt. 202. §-a (2) bekezdésének rendelkezése egyébként sem irányadó a perbeli esetben, miután a felperes az 1995 októberében közölt intézkedéshez képest 6 hónapon belül, 1996 márciusában terjesztette elő a keresetét. A munkaviszony jogellenes megszüntetése következtében pedig alappal igényelhette az Mt. 100. §-ának (4) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását.
Az új eljárás során a bíróságnak
1). az Mt. 100. §-a (5) bekezdésének figyelembevételével meg kell állapítania, hogy a felperes munkaviszonya milyen időpontban szűnt meg;
2). a megszűnés időpontjának függvényében kell dönteni a felperes 1995., 1996. és 1997. évre járó szabadságának pénzbeni megváltásáról, a felmentési időre járó átlagkeresetéről az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése szerint a kárigényről és az elmaradt munkabérre irányuló igényéről. Az elmaradt munkabér kérdésében való döntéshez orvos szakértőt kell kirendelni arra nézve, hogy a felperes a táppénzjogosultsága eltelte (1996. február 20.) után - a rokkantságát is figyelembe véve - keresőképes volt-e.
3). Meg kell határozni a felperest az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján megillető végkielégítés összegét.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Mt. 10. §-ának (2) bekezdésében foglalt érvénytelenségi jogkövetkezmény a jelen perben nem alkalmazható, miután egyoldalú munkáltatói intézkedés jogszerűségének kérdésében és nem megállapodás érvénytelensége tárgyában kellett dönteni.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a megyei bíróság ítéletének azt a részét, amellyel helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezését - az elsőfokú ítélet e részére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.756/1997. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2010.2257 Az alapítvány nem tartozik a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alá, szervezetére és működésére a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Ksztv.) irányadó. A törvény az alapítványoknál vezető tisztségviselőként az alapítvány kezelőjét, kezelő szervének (szervezetének) és felügyelő szervének elnökét és tagjait nevesíti, az iroda ügyvezető igazgatója nem tartozik ebbe a körbe. A Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyok esetében a törvény nem tartalmaz rendelkezést vez
BH 2011.6.173 Alapítványnál, munkaviszony keretében, vezető munkakörben foglalkoztatott személyre a gazdasági társaságoknál lehetséges visszahívás nem alkalmazható [közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. tv. 26. § m) pont].
BH+ 2014.2.84 Ha a munkavállaló - a harminc napos keresetindítási határidő megtartásával - a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igénye érvényesíthető, az elsőfokú eljárás során lehetősége volt más alperest megjelölni. Erre tekintettel a keresetindítási határidő elmulasztására hivatkozva a per megszüntetésének nem volt helye [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 202. § (1) bek., Pp. 64. § (1) bek., 157. § a) pont].
