adozona.hu
BH+ 2014.2.84
BH+ 2014.2.84
Ha a munkavállaló - a harminc napos keresetindítási határidő megtartásával - a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igénye érvényesíthető, az elsőfokú eljárás során lehetősége volt más alperest megjelölni. Erre tekintettel a keresetindítási határidő elmulasztására hivatkozva a per megszüntetésének nem volt helye [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 202. § (1) bek., Pp. 64. § (1) bek., 157. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltató írásbeli figyelmeztetése és rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I. r. alperes önkormányzat vonatkozásában a pert megszüntette. Megállapította, hogy a 2007. április 4-én kelt figyelmeztetés jogellenes, és azt hatályon kívül helyezte. Kimondta továbbá, hogy a 2007. október 3-án kelt rendkívüli felmondás is jogellenes, így a felperes munkaviszonya az alperesnél 2009. szeptember 30-án szűnt meg. Kötel...
BH+ 2014.2.84 Ha a munkavállaló - a harminc napos keresetindítási határidő megtartásával - a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igénye érvényesíthető, az elsőfokú eljárás során lehetősége volt más alperest megjelölni. Erre tekintettel a keresetindítási határidő elmulasztására hivatkozva a per megszüntetésének nem volt helye [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 202. § (1) bek., Pp. 64. § (1) bek., 157. § a) pont].
A felperes keresetében a munkáltató írásbeli figyelmeztetése és rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az I. r. alperes önkormányzat vonatkozásában a pert megszüntette. Megállapította, hogy a 2007. április 4-én kelt figyelmeztetés jogellenes, és azt hatályon kívül helyezte. Kimondta továbbá, hogy a 2007. október 3-án kelt rendkívüli felmondás is jogellenes, így a felperes munkaviszonya az alperesnél 2009. szeptember 30-án szűnt meg. Kötelezte a II. r. alperest elmaradt munkabér és annak kamata, továbbá elmaradt prémium és kamata megfizetésére. Egyebekben a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. július 30-án munkaszerződést kötött a B. Önkormányzat Képviselő-testületével mint munkáltatóval 2004. október 1-jétől 2009. szeptember 30-áig tartó határozott időtartamra a B. Művelődési Ház Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatói feladatainak ellátására.
A munkáltató 2007. április 4-én írásbeli figyelmeztetést adott a felperes részére a "T. Kulturális Napok" alkalmával tanúsított magatartásával összefüggésben.
Ezt követően a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület 2007. október 2-án rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint az évek óta megrendezésre kerülő borfesztivál során számos olyan hiányosság merült fel, amely a felperes munkavégzésével összefüggésbe hozható.
A felperes keresetében I. r. alperesként a B. Önkormányzatot jelölte meg. A per során követelését akként módosította, hogy II. r. alperesként munkáltatóját, a B. Művelődési Központ Nonprofit Kft.-t is megjelölte, figyelemmel arra, hogy a munkaszerződésben foglaltaktól eltérően ezen szerv tekintendő munkáltatónak.
A felperes - a munkaszerződés nem egyértelmű szövegére is figyelemmel - tévesen jelölte meg alperesként a B. Önkormányzatát, vele szemben a bíróság a pert a Pp. 157. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette.
A felperes keresetét a II. r. alperes vonatkozásában a bíróság túlnyomórészt megalapozottnak találta.
Ítéletében kifejtette, hogy a bizonyítási teher a figyelmeztetésben megjelölt tények igazolása vonatkozásában a II. r. alperest terhelte, aki e kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Erre figyelemmel a felperes által sérelmezett írásbeli figyelmeztetést a bíróság hatályon kívül helyezte.
A rendkívüli felmondásban a felperes terhére rótt kötelezettségszegések tekintetében a bíróság - a lefolytatott bizonyítás adatai alapján - azt állapította meg, hogy a felperes nem követett el olyan súlyú kötelezettségszegést, amely alapot adhatott volna a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetésére, ezért a bíróság az intézkedést hatályon kívül helyezte.
Mivel a felperes határozott időre létesített munkaviszonyt az alperessel, amely a jogellenes rendkívüli felmondás hiányában 2009. szeptember 30-án szűnt volna meg, a bíróság akként rendelkezett, hogy ezen idő tekintendő a jogviszony megszüntetése napjának.
A bíróság a felperes részére az alperest elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte, míg a 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalány kártérítés iránti igényt alaptalannak találta.
A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és elmaradt munkabér megfizetésére vonatkozó ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és ebben a körben a pert megszüntette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete szerint a felperes 2007. október 3-án vette kézhez a rendkívüli felmondást és keresetét az I. r. alperessel szemben 2007. október 26. napján terjesztette elő. Ezt követően csak a 2008. március 21-én tartott tárgyaláson jelölte meg II. r. alperesként a B. Művelődési Központ Nonprofit Kft.-t mint munkáltatót. 2008. április 4-én érkeztetett keresetmódosításában igazolási kérelemmel is élt az Mt. 11. § (3) bekezdésében rögzítettek alapján.
A II. r. alperes a fellebbezésében alappal sérelmezte az elsőfokú bíróság igazolási kérelemnek helyt adó döntését. A Pp. 110. § (2) bekezdése értelmében az igazolási kérelemnek helyt adó határozat az ügyet befejező határozat elleni fellebbezésben csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania. A perbeli esetben a kereset benyújtására az Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a rendkívüli felmondás kézhezvételétől számított harminc napon belül, tehát legkésőbb 2007. november 2-án lett volna lehetőség. Mivel a felperes a II. r. alperessel szemben a keresetét csak 2008. március 21-én terjesztette elő, az elkésettség kimentésére, az igazolási kérelmet pedig 2008. április 4-én nyújtotta be, a Pp. 109. § (2) bekezdése értelmében azt érdemi vizsgálat nélkül kellett volna elutasítani. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján e körben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.
A prémium megfizetése és a 2007. április 4-én kelt írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése iránti kereseti kérelem - miután az utóbbi jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott - tekintetében a hároméves elévülési időn belül volt lehetőség a kereseti kérelem benyújtására, ezért ezen igényeket érdemben kellett elbírálni. Az elsőfokú bíróság e tekintetben a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése és érdemi döntése is, amivel a másodfokú bíróság is egyetértett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítéletet jogszabálysértő voltára tekintettel [Mt. 6. § (3)-(4) bek., Mt. 11. § (1) bek., Mt. 202. § (2) bek.; Pp. 206. § (1) bek., Pp. 275. § (4) bek.] "megváltoztatni" kérte olyan módon, hogy az első fokon eljárt bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályában tartsa fenn a Kúria.
A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon szüntette meg a pert a II. r. alperessel szemben, döntésének meghozatalakor teljes egészében figyelmen kívül hagyta, hogy az I. r. és a II. r. alperes megtévesztette a munkavállalót a munkáltató személyét illetően. A másodfokú bíróság ítéletének indokolási részében maga is elismerte, hogy a felperes munkaszerződésének szövege a munkáltató személyét illetően félrevezető volt. A felperes munkaszerződésben nem került megjelölésre munkáltatóként a II. r. alperes, a preambulumban I. r. alperes szerepel munkáltatóként, a munkaszerződést az I. r. alperes polgármestere írta alá munkáltatóként. A 2007. április 4-én kelt írásbeli figyelmeztetés az I. r. alperes fejléces papírján íródott, és azt a polgármester írta alá.
Alperes megtévesztő magatartása miatt a felperes a Pp. 202. § (2) bekezdése, Mt. 6. § (3) és (4) bekezdése alapján, az Mt. 11. § (1) bekezdése szerint általános, azaz hároméves határidőn belül érvényesítheti jogorvoslati jogát a II. r. alperessel szemben, azaz ezen időn belül terjeszthette elő jogszerűen a keresetét.
A II. r. alperes 2007. április 4-én kelt írásbeli figyelmeztetése már nemcsak jogorvoslati záradékot nem tartalmazott, de a munkáltató személyét sem jelölte meg.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozatlanul szüntette meg a pert II. r. alperessel szemben a Pp. 157. § a) pontja alapján. A II. r. alperes megtévesztő, tévedésbe ejtő magatartása és a jogorvoslati kioktatás teljes körűségének hiánya miatt nincs helye a Pp. 107. § (1) bekezdésében rögzített kimentés korlátozásának, hanem az Mt. 11. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.
A Kúria végzésében megállapította, hogy az eljárás a II. r. alperes megszűnése miatt félbeszakadt. Ezt követően végzésével a felperes perbevonás iránti kérelmének helyt adott. Megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás a felperes és B. Önkormányzat I. r. és B. Művelődési Központ III. r. alperesek között folyik tovább.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A perbeli időben hatályos 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 202. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni a rendkívüli felmondással kapcsolatban. A felperes 2007. október 3-án átvette a rendkívüli felmondást és az I. r. alperessel szemben 2007. október 26-án keresetet terjesztett elő. Mindebből következően a harminc napos keresetindítási határidőn belül élt az igényével.
Az elsőfokú eljárás során 2008. március 25-én tartott tárgyaláson munkáltatóként a B. Művelődési Központ Nonprofit Kft.-t jelölte meg II. r. alperesként.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor e körben a Pp. 107. § és 109. §-ai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a mulasztástól számított több mint három hónap elteltére figyelemmel igazolási kérelem nem volt előterjeszthető.
A kereset benyújtási határideje szempontjából nem a másodfokú bíróság által hivatkozott jogszabályoknak volt jelentősége, hanem a Pp. 64.§ (2) bekezdésében foglaltak voltak irányadóak. E szerint, ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve, hogy a perre az új alperessel szemben hatásköre és illetékessége van. A perből elbocsátott alperes költségeiben - a 80. § (2) bekezdésében foglalt kivételtől eltekintve - a felperest kell marasztalni.
Ebből következően - a megtartott harminc napos keresetindítási határidő mellett - a felperesnek lehetősége volt az elsőfokú eljárás során más alperest megjelölni tekintettel arra, hogy a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igénye érvényesíthető.
A másodfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontja miatt a II. r. alperessel szemben a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása miatt a kereset elutasítása iránt előterjesztett fellebbezést érdemben nem vizsgálta, ezért azt a megismételt eljárásban kell teljesítenie.
A kifejtettek szerint a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell és döntést hoznia - amennyiben a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapításra kerül - a marasztalható alperes személyéről is. A felülvizsgálati eljárásban rendelkezésre álló adatok alapján [Pp. 275. § (1) bek.] kizárólag a felülvizsgálati eljárásra vonatkozóan volt megállapítható az alperesek személye.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét (írásbeli figyelmeztetés, az I. r. alperes vonatkozásában permegszüntetés) nem érintette, egyebekben hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint.
(Kúria Mfv. I. 10.184/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria dr. Baritsa Katalin ügyvéd által képviselt N. K. I. felperesnek a dr. Domé Judit ügyvéd által képviselt B. Önkormányzat I. r., B. Művelődési Központ III. r. alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 10.M.4961/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.635.725/2010/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. december 11. napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
részítéletet:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.635.725/2010/2. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felperes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségét 30 000 (harmincezer) forintban és 8 100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa-ban, az alperesekét egyenként 30 000 (harmincezer) és 8 100 (nyolcezer-egyszáz forint áfában állapítja meg.
A fellebbezési és a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
Indokolás:
A felperes keresetében a munkáltató írásbeli figyelmeztetése és rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.4961/2007/27. számú ítéletével az I. r. alperes vonatkozásában a pert megszüntette. Kötelezte a felperest perköltség viselésére az I. r. alperes részére. Megállapította, hogy a 2007. április 4-én kelt figyelmeztetés jogellenes, és azt hatályon kívül helyezte. Kimondta továbbá, hogy a 2007. október 3-án kelt rendkívüli felmondás is jogellenes, így a felperes munkaviszonya az alperesnél 2009. szeptember 30-án szűnt meg. Kötelezte a II. r. alperest elmaradt munkabér és annak kamata, továbbá elmaradt prémium és kamata, valamint perköltség viselésére. Egyebekben a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy az eljárás illetéke az államot terheli.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. július 30-án munkaszerződést kötött a B. Önkormányzata Képviselő-testületével mint munkáltatóval 2004. október 1-jétől 2009. szeptember 30-áig tartó határozott időtartamra a B. Művelődési Ház Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatói feladatainak ellátására.
A munkáltató 2007. április 4-én írásbeli figyelmeztetést adott a felperes részére a "T. Kulturális Napok" alkalmával tanúsított magatartásával összefüggésben.
Ezt követően a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület 2007. október 2-án 13 igen szavazattal, 10 ellenében 2 tartózkodás mellett rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint az évek óta megrendezésre kerülő borfesztivál során számos olyan hiányosság merült fel, amely a felperes munkavégzésével összefüggésbe hozható.
A felperes keresetében I. r. alperesként a B. Önkormányzatot jelölte meg. A per során követelését akként módosította, hogy II. r. alperesként munkáltatóját, a B. Művelődési Központ Nonprofit Kft.-t is megjelölte, figyelemmel arra, hogy a munkaszerződésben foglaltaktól eltérően ezen szerv tekintendő munkáltatónak.
A felperes - a munkaszerződés nem egyértelmű szövegére is figyelemmel - tévesen jelölte meg alperesként a B. Önkormányzatát, vele szemben a bíróság a pert a Pp. 157. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette, és a Pp. 78.§ (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest az I. r. alperes perrel kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére.
A felperes keresetét a II. r. alperes vonatkozásában a bíróság túlnyomórészt megalapozottnak találta.
Ítéletében kifejtette, hogy a bizonyítási teher a figyelmeztetésben megjelölt tények igazolása vonatkozásában a II. r. alperest terhelte, aki e kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Erre figyelemmel a felperes által sérelmezett írásbeli figyelmeztetést a bíróság hatályon kívül helyezte.
Az I. r. alperes a rendkívüli felmondásban a felperes terhére rótta, hogy a Törley Gálakoncert előtt három nappal a hivatal referense kereste a munkavállalót, ő azonban nem volt elérhető. Ugyancsak nem tudta felvenni vele a kapcsolatot a hivatal 2007. augusztus 30-án és 31-én sem. Ezen állítását az alperes nem tudta igazolni. A felperes csatolta a mobiltelefonja részletes híváslistáját 2007. augusztus 30-ától szeptember 31-éig, amelyből kitűnően többször telefonbeszélgetést folytatott mind az I. r., mind a II. r. alperessel. Csatolta a munkahelyi vezetékes telefonjának híváslistáját, amelyből kitűnően a II. r. alperestől hívásokat kezdeményezett 2007. augusztus 29-én és augusztus 31-én is a munkahelyi kódolt telefonkészülékről.
2007. augusztus 30-án a Felnőttképzési Kft. által szervezett továbbképzésen vett részt, melyet jelzett a munkatársainak és titkárnőjének, valamint ügyvezető társának is. A tanúként meghallgatott referens is akként nyilatkozott, hogy a koncert előtt kb. 72 órával telefonon kereste a felperest, akinek mobiltelefonja ki volt kapcsolva, azon a tanú azonban nem hagyott üzenetet.
A per iratanyagához becsatolásra került a felperes munkaköri leírása, amely nem tartalmaz olyan kötelezettséget, miszerint bármely művelődési házi rendezvényen személyesen jelen kellene lennie. Ugyancsak nem megalapozott a rendkívüli felmondás azon állítása, mely szerint a meghívók ellenőrzésében a Kht. részéről senki sem segédkezett. A művelődési ház referense tanúvallomásában elmondta, hogy a kérdéses napon 16 órától jelen volt, mint az adott rendezvényért felelős munkatárs.
Helytálló a rendkívüli felmondás azon megállapítása, amely szerint a meghívóval rendelkező és a protokoll vendégek, valamint a meghívó nélkül érkező vendégek elhelyezése és irányítása nehézségbe ütközött. Ez azonban nem róható a terhére, mivel a polgármesteri hivatalban a rendezvény lebonyolításáért felelős személy nem tájékoztatta kellő mértékben az elvárásokról sem a felperest, sem munkatársait. Minderre figyelemmel megállapítható, hogy a felperes nem követett el olyan súlyú kötelezettségszegést, amely alapot adhatott volna a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetésére, ezért a bíróság az intézkedést hatályon kívül helyezte.
Mivel a felperes határozott időre létesített munkaviszonyt az alperessel, amely a jogellenes rendkívüli felmondás hiányában 2009. szeptember 30-án szűnt volna meg, a bíróság akként rendelkezett, hogy ezen idő tekintendő a jogviszony megszüntetése napjának.
A bíróság a felperes részére az alperest elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte, míg a 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalány kártérítés iránti igényt alaptalannak találta.
A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.635.725/2010/2.számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és elmaradt munkabér megfizetésére vonatkozó ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és ebben a körben a pert megszüntette. Egyebekben - a perköltség kivételével - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperest együttes első- és másodfokú részperköltség megfizetésére kötelezte a II. r. alperes részére.
A másodfokú bíróság ítélete szerint a felperes 2007. október 3-án vette kézhez a rendkívüli felmondást és keresetét az I. r. alperessel szemben 2007. október 26. napján terjesztette elő. Ezt követően csak a 2008. március 21-én tartott tárgyaláson jelölte meg II. r. alperesként a B. Művelődési Központ Nonprofit Kft.-t mint munkáltatót. 2008. április 4-én érkeztetett keresetmódosításában igazolási kérelemmel is élt az Mt. 11. § (3) bekezdésében rögzítettek alapján.
A II. r. alperes a fellebbezésében alappal sérelmezte az elsőfokú bíróság igazolási kérelemnek helyt adó döntését. A Pp. 110. § (2) bekezdése értelmében az igazolási kérelemnek helyt adó határozat az ügyet befejező határozat elleni fellebbezésben csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania. A perbeli esetben a kereset benyújtására az Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a rendkívüli felmondás kézhezvételétől számított harminc napon belül, tehát legkésőbb 2007. november 2-án lett volna lehetőség. Mivel a felperes a II. r. alperessel szemben a keresetét csak 2008. március 21-én terjesztette elő, az elkésettség kimentésére, az igazolási kérelmet pedig 2008. április 4-én nyújtotta be, a Pp. 109. § (2) bekezdése értelmében azt érdemi vizsgálat nélkül kellett volna elutasítani. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján e körben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.
A prémium megfizetése és a 2007. április 4-én kelt írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése iránti kereseti kérelem - miután az utóbbi jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott - tekintetében a hároméves elévülési időn belül volt lehetőség a kereseti kérelem benyújtására, ezért ezen igényeket érdemben kellett elbírálni. Az elsőfokú bíróság e tekintetben a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése és érdemi döntése is. Ítéletét az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával kellően részletesen megindokolta, amivel a másodfokú bíróság is egyetértett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítéletet jogszabálysértő voltára tekintettel [Mt. 6. § (3)-(4) bek., Mt. 11. § (1) bek., Mt. 202. § (2) bek., Pp. 206. § (1) bek., Pp. 275. § (4) bek.] "megváltoztatni" kérte olyan módon, hogy az első fokon eljárt bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályában tartsa fenn a Kúria, azaz a II. r. alperes első- és másodfokú perköltségben történő marasztalása mellett állapítsa meg, hogy a II. r. alperes 2007. október 3-án kelt rendkívüli felmondása jogellenes, és kötelezze a II. r. alperest elmaradt munkabér és annak kamata megfizetésére. Kérte továbbá a II. r. alperes felülvizsgálati eljárás során felmerült költségekben való marasztalását is.
A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon szüntette meg a pert a II. r. alperessel szemben, döntésének meghozatalakor teljes egészében figyelmen kívül hagyta, hogy az I. r. és a II. r. alperes megtévesztette a munkavállalót a munkáltató személyét illetően. A másodfokú bíróság ítéletének indokolási részében maga is elismerte, hogy a felperes munkaszerződésének szövege a munkáltató személyét illetően félrevezető volt. A másodfokú eljárás során meg kellett volna állapítani, hogy a felperes munkáltatója a II. r. alperes.
A felperes 2007. október 3-án kelt munkaszerződésében nem került megjelölésre munkáltatóként a II. r. alperes. A preambulumban I. r. alperes szerepel munkáltatóként, a 4. pontban munkáltatói jogkört gyakorlóként az I. r. alperes polgármestere van megjelölve, végezetül a munkaszerződést az I. r. alperes polgármestere írta alá munkáltatóként.
A 2007. április 4-én kelt írásbeli figyelmeztetés az I. r. alperes fejléces papírján íródott, és azt a polgármester írta alá.
Az alperesek magatartása a munkáltató személyét illetően megtévesztő volt, amely a keresetindítás határidejének szempontjából nem hagyható figyelmen kívül. A Mt. 202. § (1) bekezdésében rögzített harminc napos határidő elmulasztásánál az Mt. 202. § (2) bekezdése biztosítja a kimentés lehetőségét. Jelen esetben I. r. alperes és II. r. alperes megtévesztő, tévedésbe ejtő magatartása vezetett ahhoz, hogy a felperes a kereset benyújtásának időpontjában abban a téves feltevésben volt, miszerint I. r. alperes nem csupán a munkáltatói jogkör gyakorlója, hanem egy személyben munkáltatója is.
A felperes az első tárgyaláson szembesült azzal, hogy a II. r. alperes lehet a munkáltatója, és a munkaszerződésben, valamint egyéb okiratokban azt pontatlanul határozták meg. Az I. r. alperes 2008. március 28-án terjesztette elő írásban az érdemi ellenkérelmét, amelyben bővebben kifejtette, hogy miért nem tekinthető ő a felperes munkáltatójának.
Alperes megtévesztő magatartása miatt a felperes a Pp. 202. § (2) bekezdése, Mt. 6. § (3) és (4) bekezdése alapján, az Mt. 11. § (1) bekezdése szerint általános, azaz hároméves határidőn belül érvényesítheti jogorvoslati jogát a II. r. alperessel szemben, azaz ezen időn belül terjeszthette elő jogszerűen a keresetét.
A II. r. alperes 2007. április 4-én kelt írásbeli figyelmeztetése már nemcsak jogorvoslati záradékot nem tartalmazott, de a munkáltató személyét sem jelölte meg.
A Legfelsőbb Bíróság BH 1995.496., valamint BH 1998.507.szám alatt közzétett eseti döntése szerint általános, hároméves elévülési időn belül fordulhat keresettel a bírósághoz a munkavállaló, ha a keresettel támadott határozat teljes körű jogorvoslati záradékot nem tartalmazott. Ezen kioktatást a munkáltatónak kell megtennie.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozatlanul szüntette meg a pert II. r. alperessel szemben a Pp. 157. § a) pontja alapján. A II. r. alperes megtévesztő, tévedésbe ejtő magatartása és a jogorvoslati kioktatás teljes körűségének hiánya miatt nincs helye a Pp. 107. § (1) bekezdésében rögzített kimentés korlátozásának, hanem az Mt. 11. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.
A Kúria Mfv.I.10.920/2011/6. számú végzésében megállapította, hogy az eljárás a II. r. alperes megszűnése miatt félbeszakadt. Ezt követően Mfv.I.10.184/2013/4. számú végzésével a felperes perbevonás iránti kérelmének helyt adott. Megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás a felperes és B. Önkormányzat I. r. és B. Művelődési Központ III. r. alperesek között folyik tovább.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A perbeli időben hatályos 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.</a>) 202. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni a rendkívüli felmondással kapcsolatban. A felperes 2007. október 3-án átvette a rendkívüli felmondást és az I. r. alperessel szemben 2007. október 26-án keresetet terjesztett elő. Mindebből következően a harminc napos keresetindítási határidőn belül élt az igényével.
Az elsőfokú eljárás során 2008. március 25-én tartott tárgyaláson munkáltatóként a B. Művelődési Központ Nonprofit Kft.-t jelölte meg II. r. alperesként.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor e körben a Pp. 107. § és 109. §-ai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a mulasztástól számított több mint három hónap elteltére figyelemmel igazolási kérelem nem volt előterjeszthető.
A kereset benyújtási határideje szempontjából nem a másodfokú bíróság által hivatkozott jogszabályoknak volt perdöntő jelentősége, hanem a Pp. 64. § (2) bekezdésében foglaltak voltak irányadóak. E szerint, ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve, hogy a perre az új alperessel szemben hatásköre és illetékessége van. A perből elbocsátott alperes költségeiben - a 80. § (2) bekezdésében foglalt kivételtől eltekintve - a felperest kell marasztalni.
Ebből következően - a megtartott harminc napos keresetindítási határidő mellett - a felperesnek lehetősége volt az elsőfokú eljárás során más alperest megjelölni tekintettel arra, hogy a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igénye érvényesíthető.
A másodfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontja miatt a II. r. alperessel szemben a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett, keresetet elutasító rendelkezés miatti fellebbezést érdemben nem vizsgálta, ezért azt a megismételt eljárásban kell teljesítenie.
A cégnyilvántartásból megállapíthatóan a per korábbi II. r. alperese a B. Művelődési Központ Nonprofit Kft. 2012. február 23-án végelszámolás folytán megszűnt. A Kúria Mfv.I.10.184/2013/4. számú végzésében megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás a felperes és B. Önkormányzat I. r. és B. Művelődési Központ III. r. alperesek között folyik tovább. Indokolásában rögzítette, hogy a megszűnt II. r. alperes jogutóda a B. Önkormányzat, akivel szemben mint I. r. alperessel folyik tovább a felülvizsgálati eljárás. A B. Művelődési Központ - saját előadása szerint is - a korábbi II. r. alperes munkajogi jogutóda, továbbá a rendelkezésre álló adatok szerint nem állapítható meg, hogy a jogutódlás a felperes vonatkozásában nem valósult meg, ezért nevezett a felülvizsgálati eljárásban a felperes perbevonása folytán III. r. alperesként vesz részt [Pp. 67. § (1) bek.].
A kifejtettek szerint a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell és döntést hoznia - amennyiben a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapításra kerül - a marasztalható alperes személyéről is. A felülvizsgálati eljárásban rendelkezésre álló adatok alapján [Pp. 275. § (1) bek.] kizárólag a felülvizsgálati eljárásra vonatkozóan volt megállapítható az alperesek személye.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét [írásbeli figyelmeztetés, az I. r. alperes vonatkozásában permegszüntetés] nem érintette, egyebekben hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint.
A felek másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét megállapította a Pp. 275. §-ának (5) bekezdése alapján azzal, hogy a keresetindításkor hatályos rendelkezések értelmében tárgyi költségmentes a perben a felperes és a személyes illetékmentesség miatt a le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli az ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a alapján.
Budapest, 2013. december 11.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.184/2013.)