adozona.hu
BH 1993.4.266
BH 1993.4.266
I. Felmondás esetén nem az a lényeges, hogy annak indokolása részletező vagy összefoglaló jellegű-e, hanem az: a közöltekből megállapítható-e, hogy a munkáltatónál a továbbiakban miért nincs szükség a dolgozó munkájára [Mt. 26. § (2) bek.,* MK 95. sz.]. II. A felmondás érvénytelenségét megállapító ítélet megalapozatlan, ha a munkaügyi bíróság a felek ellentétes tényállításainak valóságát nem vizsgálta, és erre nézve bizonyítást nem folytatott le [Pp. 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1969. november 1-jétől kezdődően állt munkaviszonyban a felperessel. Előbb az N.-nél munkatársként, majd rovatvezető-helyettesként, 1989. március 1-jétől kezdődően pedig az M.-nél főszerkesztőként dolgozott. Ezt a munkaviszonyát a felperes 1990. november 14-én 1991. május 15. napjára felmondta. A felmondás indokolása szerint "A H. V. mint lapalapító az 1986. évi II. tv. 7. § (2) c. bekezdése alapján az M. című hetilap célját, jellegét és irányvonalát módosítani kívánja. Azt az eddi...
BH 1993.4.266 I. Felmondás esetén nem az a lényeges, hogy annak indokolása részletező vagy összefoglaló jellegű-e, hanem az: a közöltekből megállapítható-e, hogy a munkáltatónál a továbbiakban miért nincs szükség a dolgozó munkájára [Mt. 26. § (2) bek.,* MK 95. sz.].
II. A felmondás érvénytelenségét megállapító ítélet megalapozatlan, ha a munkaügyi bíróság a felek ellentétes tényállításainak valóságát nem vizsgálta, és erre nézve bizonyítást nem folytatott le [Pp. 206. §].
Az alperes 1969. november 1-jétől kezdődően állt munkaviszonyban a felperessel. Előbb az N.-nél munkatársként, majd rovatvezető-helyettesként, 1989. március 1-jétől kezdődően pedig az M.-nél főszerkesztőként dolgozott. Ezt a munkaviszonyát a felperes 1990. november 14-én 1991. május 15. napjára felmondta. A felmondás indokolása szerint "A H. V. mint lapalapító az 1986. évi II. tv. 7. § (2) c. bekezdése alapján az M. című hetilap célját, jellegét és irányvonalát módosítani kívánja. Azt az eddigi döntően külpolitikai irányzat helyett belpolitikai területre kívánja koncentrálni. A megváltozott koncepció a főszerkesztő szakmai, újságírói gyakorlatát figyelembe véve személyi változást igényel, ezért ... szükséges a munkaviszony felmondása".Az alperes a munkaviszonyának felmondása ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt kérelmet terjesztett elő. E kérelem kiegészítéseként a munkaügyi döntőbizottság előtt megtartott tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a felperes vezérigazgatója és az új főszerkesztő kijelentette, hogy a munkaviszonyának megszüntetése nem szakmai okok, hanem politikai múltja miatt történt, ezzel a felmondás indokolása valótlanná vált.
A felperes beadványa szerint az M. olvasottsága fokozatosan romlott, ennek ellenére a lapnál érdemi változtatásra javaslat nem készült, az 1990. november 9-i szerkesztőségi ülésen sem hangzott el a jövőre vonatkozó elképzelés. Ezért a vállalatvezetés döntött a lap jellegének és irányvonalának megváltoztatásáról, és ez vonta maga után a főszerkesztőre vonatkozó döntést is. A felmondásra azt követően került sor, hogy az alperes a megyei hírlaphoz változatlan jövedelmi viszonyok mellett történő áthelyezését, majd korengedményes nyugdíjazását nem fogadta el.
Az alperes tagadta a felperes tényállításainak valóságát, és arra hivatkozott, hogy több kísérletet tettek a lap - külső partnerek bevonásával történő - átalakítására. Erre nézve iratmásolatokat csatolt.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával hatályon kívül helyezte a felmondást. A döntőbizottság nem vonta kétségbe a vezérigazgató jogát a főszerkesztői munkaviszony felmondással történő megszüntetésére. Mivel azonban - az Mt. 26. §-a (1) bekezdésének megsértésével - a felmondásból a felmondás oka nem tűnik ki világosan, a felmondást hatályon kívül kellett helyezni.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és kérte a felmondás érvényességének megállapítását. Iratokat csatolt arról, hogy az M. korábban nagyobbrészt külpolitikai irányú volt, az 1991. március 20-i lapalapítási okirat szerint a H. M. tárgyköre viszont belpolitikai hetilap, és arra hivatkozott, hogy az alperes korábbi munkaköreiben nem ilyen tevékenységet végzett.
Az alperes szerint a felmondás nem világos, és nem jelölte meg azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnően az alperes munkájára nincs szükség. Arra is hivatkozott, hogy a felmondásban felhozott indok valótlan, és ezt a vezérigazgatónak a televízióban elhangzott nyilatkozata, valamint az Országgyűlés kulturális és oktatási bizottsága előtt tett és az N. egyik számában közölt válasza, továbbá az új főszerkesztőnek a televízió adásában elhangzott nyilatkozata egyaránt igazolja, hiszen ott egyéb indokokat hoztak fel.
A munkaügyi bíróság a tárgyaláson személyesen meghallgatta az alperest, aki elmondta, hogy idegen nyelvi főiskolát végzett, 1951-től 1966-ig a Belügyminisztériumban, 1968-ig a Magyar Televíziónál és 1969-ig a Lapkiadó Vállalatnál dolgozott, majd hosszabb ideig volt külföldi tudósító Berlinben, Moszkvában és Bonnban. Ezt követően a munkaügyi bíróság meghozta jogerős ítéletét, amellyel a felperes keresetét elutasította. Az indokolás a felek nyilatkozatainak, a jogszabályoknak és az ítélkezési gyakorlat egyes megállapításainak ismertetése után megállapítja, hogy a "perbeli esetben a vállalati munkaügyi döntőbizottság kellő alappal jutott arra a következtetésre, hogy a felmondásból a felmondás indoka nem állapítható meg, így ezt az intézkedést hatályon kívül kellett helyezni".
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A jogerős ítélet szerint a felmondás azért érvénytelen, mert a felmondási iratból a felmondás oka nem tűnik ki világosan [Mt. 26. §-ának (2) bekezdése]. Az ítélkezési gyakorlat ezzel kapcsolatban arra mutat rá: nem az a lényeges, hogy a felmondás indokolása részletező vagy összefoglaló jellegű-e, hanem az, hogy a közöltekből megállapítható-e, hogy a munkáltatónál miért nincs szükség a továbbiakban a dolgozó munkájára (MK 95. sz. állásfoglalás II. pontja). Ennek a perben szereplő felmondás indokolása megfelel, ezért a felmondás érvénytelensége az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése alapján nem állapítható meg.
Ebből azonban következik, hogy a munkaügyi bíróságnak a felek ellentétes lényeges tényállításainak valóságát vizsgálnia kellett volna, bizonyítást kellett volna lefolytatnia, és a tényállást a bizonyítékoknak a maguk összességében való értékelésével és meggyőződése szerint történő elbírálásával kellett volna megállapítania (Pp. 206. §). Ennek elmulasztása miatt a jogerős ítélet megalapozatlan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 981/1991. sz.)
*Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése tartalmában megfelel az új Munka Törvénykönyve, az 1992. évi XXII. tv. 89. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak.
Bírósági jogesetek
BH 2008.12.344 Ha viszonylag hosszabb ideig nem merült fel adat a munkavállaló nem megfelelő munkavégzésére, az elvárt eredmény hiányára alapított rendes felmondás nem jogszerű [Mt. 89. §].
BH 2009.1.25 A munkáltatót terheli a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló által végzett tevékenység miért vált szükségtelenné [Mt. 89. §].
