adozona.hu
8/1990. (IV. 23.) AB határozat
8/1990. (IV. 23.) AB határozat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvényben foglalt, a szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti joga megszüntetésére vonatkozó indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága Szaller Zoltán Budapest, Füst M. u. 6. szám alatti lakosnak a szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti joga megszüntetésére vonatkozó indítványa tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény 15. § (2) bekezdésének második mondata - mely szerint a szakszervezet "A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében - nevében és helyette - külön meghatalmazás nélkül is ...
A megsemmisített rendelkezés e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát.
Az indítványozó véleménye szerint az új szabályozásból következik, hogy a szakszervezetek a jövőben kizárólag tagjaik érdekében járhatnak el külön meghatalmazás nélkül, más dolgozók esetében ehhez a képviselethez minden esetben szükséges a meghatalmazás.
1. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a kifogásolt rendelkezést nem tartotta alkotmányellenesnek. Ugyanakkor elismerte, hogy az a régi irányítási rendszer terméke, ezért nehezen illeszkedik a kifejlődőben lévő érdekegyeztetési rendszerbe. Ebből azonban csak a vitatott rendelkezés meghaladott voltára következtetett, és arra, hogy az az új Munka Törvénykönyvében - a szakszervezeti jogok újraszabályozása keretében - felülvizsgálatra szorul.
2. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke válaszában arra utalt, hogy az adott kérdésben állásfoglalásra szervezetük nevében csak az április hónapban összeülő Szövetségi Tanács jogosult. Tekintettel arra, hogy a nyilatkozat elmaradása az ügy érdemi elbírálását nem akadályozta, az Alkotmánybíróság nem várta be a nyilatkozatot.
3. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának álláspontja szerint a Munka Törvénykönyvének sérelmezett szabálya alkotmányellenes, mert sértheti a dolgozók rendelkezési jogát, amennyiben lehetővé teszi a szakszervezet számára, hogy akár kifejezett kérés ellenére is eljárjon nevükben és helyettük.
A Munka Törvénykönyve 15. §-ának (2) bekezdése a szakszervezetek kétféle képviseleti jogkörét szabályozza. Az első mondat a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt képviseleti joggal ruházza fel a szakszervezeteket. Bár a törvény szövege explicit módon ezt nem tartalmazza, a második mondattal való kontextusban egyértelmű, hogy ez a képviselet meghatalmazáson alapul. Erre utal a Polgári Perrendtartás 67. §-ának (1) bekezdés f) pontja is, mely szerint a szakszervezet saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben meghatalmazottként eljárhat. A szakszervezeti jogsegély keretében történő képviselethez szintén szükség van a meghatalmazásra. Ugyanakkor a kifogásolt rendelkezés a munkaviszonyt érintő kérdésekben külön meghatalmazás nélkül is feljogosítja a szakszervezeteket az eljárásra a dolgozók érdekében, nevükben és helyettük. A szakszervezeteknek ez a tágabb képviseleti joga tehát lényegében egy törvényi képviseletet jelent, mégpedig nemcsak az adott szakszervezet tagjai, hanem minden dolgozó ügyeiben.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenessége sem az Alkotmány 4. §-a, sem pedig 70/C §-ának (1) bekezdéséhez viszonyítva nem állapítható meg. A 4. § ugyanis a szakszervezeteknek a korábbi alkotmányszövegben is szereplő érdekvédelmi és képviseleti jogát terjeszti ki más érdekképviseleti szervekre. Ugyanakkor sem ez a szabály, sem a 70/C § (1) bekezdésének a szakszervezet és egyéb érdekképviselet alapításának szabadságát tartalmazó rendelkezése nem foglal magában előírást az érdekvédelmi és képviseleti tevékenység tartalmára vonatkozóan.
Ugyanakkor a szakszervezetnek a Munka Törvénykönyve kifogásolt rendelkezésében foglalt meghatalmazás nélküli képviseleti joga sértheti a dolgozó rendelkezési jogát, ami szerves része az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében minden ember veleszületett jogaként deklarált emberi méltósághoz való jognak, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
A sérelmezett rendelkezés alapján ugyanis nem zárható ki, hogy a szakszervezet a dolgozó kifejezett akarata ellenére is éljen képviseleti jogával. A rendelkezési jog megsértésének potenciális lehetőségét önmagában az sem küszöböli ki, hogy a meghatalmazás nélküli eljárásnak a dolgozó érdekében kell történnie, hiszen a szakszervezet csak vélelmezi az egyes dolgozók érdekeit.
A dolgozó rendelkezési joga megsértésének veszélye a kifogásolt szabály alkalmazása során az adott szakszervezethez nem tartozó dolgozó egyéni ügyeiben a legnagyobb. Ezért elsősorban erre tekintettel volt szükséges a rendelkezés megsemmisítése. Ugyanakkor a hatályon kívül helyezés következtében a szakszervezeti képviseletnek kizárólagos meghatalmazásos módja maradt a törvényben. Ha a szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti joga tagjai ügyeiben, illetve olyan jogosultságok esetében, amelyről a dolgozó érvényesen egyáltalán nem mondhat le, indokoltnak mutatkozik, ezt a joghézagot új jogalkotással szükséges rendezni.
Az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezést a megsemmisítő határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele napjától helyezte hatályon kívül, mert nem talált kellő okot arra, hogy eltérjen az Alkotmánybíróságról szóló törvény 42. § (1) bekezdésében, illetve a 43. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott időpontjától.
Az Alkotmánybíróság döntése az emberi méltósághoz való jog értelmezésén alapul. Ezt a jogot az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az alapvető jogok és kötelességek című Fejezet élén, minden ember veleszületett jogaként deklarálja. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.
Hivatkozó joganyagok
4/1998. (III. 1.) AB határozat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
11/1996. (III. 13.) AB határozat a korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. (I. 18.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
56/1994. (XI. 10.) AB határozat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
40/2005. (X. 19.) AB határozat a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában
1136/B/2005. AB határozat a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (1), (2) és (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
1129/B/2004. AB határozat jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
549/B/1999. AB határozat jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
973/B/2004. AB határozat jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Bírósági jogesetek
BH 1997.4.215 I. Megállapításra irányuló kereset - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - csak akkor terjeszthető elő, ha a megállapítást a felperes az alperessel szemben fennálló jogai megóvása végett kéri, teljesítést azonban nem követelhet (Pp. 123. §). II. A szakszervezetnek meghatalmazás nélkül gyakorolt képviselői joga sérti a munkavállaló rendelkezési jogát, ami szerves része az emberi méltósághoz való jognak [8/1990. (IV. 23.) AB].
BH 2010.7.194 I. Az ügy elbírálása során irányadó jogszabály alkalmazása nem mellőzhető azon az alapon, hogy az a bíró megítélése szerint alkotmányellenes. A bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait az Abtv. 38. §-ában szabályozott jogintézményen keresztül nyilváníthatja ki, a norma alkotmányellenességről és annak a konkrét ügyben való alkalmazása kizárásáról az Alkotmánybíróság dönt [Alkotmány 32/A. § (1) bekezdés, 50. § (3) bekezdés, Bszi. 2. § (2) bekezdés, 3. §, Abtv. 38. § (1) bekezdés, 43