Számlahelyesbítás az áfabevallásban

Tisztelt Szakértő! A következő kérdésben várnám állásfoglalását. Az adózó kimenő számláját helyesbíti, mivel az adó alapja csökken, és így az adó összege is kevesebb lesz. A számlahelyesbítés úgy történt, hogy az eredeti teljesítés időpontjára a rossz számla összegével egyezően egy mínuszos számla készült, majd szintén az eredeti teljesítés időpontjával megegyezően, a jó számla is elkészült a helyes, immáron kisebb adóalappl és adóösszeggel A számlahelyesbítés kelte februári, az eredeti teljesítés időpontja januári. Az érintett számlák mind a januári áfabevallásban szerepeltek. A revizió a negatív számlát kiemelte a január havi áfabevallásból, hivatkozva arra, hogy az a számla kelte szerinti időpontban helyezhető csak el. (Szerintünk ez a szabály pontosan úgy szól, hogy abban a bevallási időszakba helyezhető el a számla, amikor az a befogadó rendelkezésére áll, de lényegét tekintve a kettő ugyanaz jelen esetben.) Ebben egyet is értünk, viszont úgy gondoljuk, hogy a számlahelyesbítés technikája ezúttal két darab bizonylatban testesül meg, így nemcsak a mínuszos számlát kellett volna kivenni január hónapból, és áthelyezni február hónapra, hanem a pluszos jó számlát is. Ha a helyesbítés úgy történt volna, hogy egy bizonylaton lett volna levezetve a mínuszos számla és a pluszos jó számla, úgy az egyben, egy értékkel lett volna átemelve a februári hónapra. Mi a helyes eljárás?