Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    A közalkalmazotti törvény kommentárja (1992. évi XXXIII. törvény), lezárva: 2011. július 1.

    A közalkalmazotti törvény kommentárja (1992. évi XXXIII. törvény), lezárva: 2011. július 1.

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    1. A Kjt. 1. §-át az 1997. évi LVI. tv. 1. §-ának (1) bekezdése, a Kjt. 1. § (2)-(4) bekezdés szövegét a 2003. évi XX. tv. 33. §-a állapította meg. A Kjt. ekként megállapított
    - 1. §-a (2)-(3) bekezdését a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.],
    - 1. §-a (4) bekezdését a 2003. július 1. napán vagy azt követően létesített jogviszonyokra kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (7) bek.]. ...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    A közalkalmazotti törvény kommentárja (1992. évi XXXIII. törvény), lezárva: 2011. július 1.


    Kiadással kapcsolatos információk

    3. kiadás

    Szerzők:
    A / A Munka Törvénykönyve (Mt.)
    DR. KERTÉSZ ISTVÁN
    DR. TALLIÁN BLANKA
    (a 109., 166-187. és 199-202. §-okhoz tartozó rész)
    DR. PÁL LAJOS
    (a 14-70/A., 188-192/B. és 194-198. §-okhoz tartozó rész)
    DR. RADNAY JÓZSEF
    (az 1-13., 71-108., 110-165/A., 192/C-193/Z. és 203-212. §-okhoz tartozó rész)
    B/1 / A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.)
    DR. ZANATHY JÁNOS
    B/2 / A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény (2010. évi LVIII. tv.)
    DR. ZANATHY JÁNOS
    C / A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.)
    DR. ÁDÁM LÓRÁNT
    DR. FEKETE ZSUZSANNA
    D / Egyéb jogszabályok
    E / A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi állásfoglalásai
    E/1 / A Legfelsőbb Bíróság munkajogi jogegységi határozatai és elvi határozatai

    Szerkesztő:
    DR. RADNAY JÓZSEF

    A 46. pótlás kézirat lezárva:
    2011. július 1.

    Copyright
    © Dr. Ádám Lóránt, 2002
    © Dr. Fekete Zsuzsanna, 2011
    © Dr. Kertész István, 2006
    © Dr. Pál Lajos, 2011
    © Dr. Radnay József, 2011
    © Dr. Tallián Blanka, 2011
    © Dr. Zanathy János, 2011
    © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2011



    ISBN 963 8213 31 0

    A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

    Budapest, 2011
    A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest kiadása
    Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója
    Műszaki szerkesztő: Bors Kriszta
    Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

    1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról
    I. rész
    BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
    A törvény hatálya
    [a Kjt. 1. §-ához]
    Mt. 1-2. §
    1. A Kjt. 1. §-át az 1997. évi LVI. tv. 1. §-ának (1) bekezdése, a Kjt. 1. § (2)-(4) bekezdés szövegét a 2003. évi XX. tv. 33. §-a állapította meg. A Kjt. ekként megállapított
    - 1. §-a (2)-(3) bekezdését a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.],
    - 1. §-a (4) bekezdését a 2003. július 1. napán vagy azt követően létesített jogviszonyokra kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (7) bek.].
    A Kjt. 1. §-a (5) bekezdését a 2007. évi CLXXIX. tv. 1. §-a 2008. 01. 01-jén, a (6) bekezdését a 2007. évi C. tv. 1. §-a 2007. 09. 01-jén kezdődő hatállyal állapította meg.
    A Kjt. 1. § (2)-(3) bekezdésében a jogszabály-hivatkozást a 2008. évi LXI. tv. 33. § (2) bekezdés a) pontja módosította.
    1/A. Az állami és az önkormányzati költségvetési szervekkel, valamint meghatározott körben az önkormányzatokkal fennálló, rendszeres munkavégzésre irányuló jogviszonyt a törvény a munkaviszonyoktól megkülönböztetve közalkalmazotti jogviszonynak nevezi, amennyiben az nem tartozik egyéb törvény hatálya alá. E jogviszony tartalma a lényegét tekintve megegyezik a munkaviszonnyal, így jellemző rá a munkáltató széles körű utasítási joga. (A munkaviszonynak a munkavégzéssel járó, de a munkajog körébe nem tartozó jogviszonyoktól elhatároló ismérveire lásd a kötet A részében az Mt. 1. §-ához fűzött magyarázatot.)
    2. A törvény tárgyi hatálya elsősorban az állami és az önkormányzati költségvetési szervekre terjed ki. A költségvetési szerv - a jogszabállyal alapított költségvetési szervet kivéve - az ÁHH által vezetett törzskönyvi nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre, és a nyilvántartásból a megszüntető jogszabály rendelkezése szerint, vagy az okiratban meghatározott hatállyal való törléssel szűnik meg. (1992. évi XXXVIII. tv. 88. §). Ha a foglalkoztató nem költségvetési szerv, annak ellenére nem tartozik a Kjt. hatálya alá, hogy a feladatai ellátásához költségvetési támogatást kap (LB Mfv. II. 10.514/1999/7.).
    Bizonyos - jogszabályban meghatározott - költségvetési szervek, illetőleg általuk sajátos viszonyban foglalkoztatottak nem tartoznak a Kjt. hatálya alá. Ezekre a szervekre, illetőleg a velük munkavégzési viszonyban állókra más törvények rendelkezései vonatkoznak:
    - a központi államigazgatási szervek (Miniszterelnökség, a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok), a kormányhivatalok és központi hivatalok területi, helyi szervei, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv, a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem szervei, valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóság kormánytisztviselőinek és kormányzati ügykezelőinek jogviszonyára a 2010. évi LVIII. tv.;
    - a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, körjegyzőség, valamint a törvényben meghatározott más szervek köztisztviselői és ügykezelői közszolgálati jogviszonyára az 1992. évi XXIII. tv.;
    - az ügyészek és egyéb ügyészségi alkalmazottak szolgálati jogviszonyára az 1994. évi LXXX. tv.;
    - a bírák jogállására és javadalmazására az 1997. évi LXVII. tv.;
    - az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyára az 1997. évi LXVIII. tv.
    A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományára a 2001. évi XCV. törvény, a rendvédelmi szervek (a rendőrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára az 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) vonatkozik, e szervek civil (nem hivatásos) állományára a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
    A Kjt. alkalmazását tehát nem a jogviszonyban ellátandó tevékenység jellege, hanem elsősorban a munkáltató jogi minősége dönti el. Korábban ez kivételt nem engedő szabály volt, így azonos tevékenységet el lehetett látni munkaviszonyban, közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszonyban. A helyi önkormányzat nem költségvetési szerv, emiatt az általa foglalkoztatottak jogviszonya munkaviszonynak minősült, amire a Kjt. rendelkezéseit nem lehetett alkalmazni (MD II. 655.). Az 1997. évi LVI. tv. 1. §-a a Kjt.-t módosította, és 1997. szeptember 1. napjától az önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak jogviszonyára is a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni (LB Mfv. II. 10.369/1999.). Ennek megfelelően például a községi védőnő közalkalmazottnak minősül (LB Mfv. II. 11.191/2000.), és az önkormányzat által alkalmazott háziorvos jogviszonya 1997. szeptember 1-jével közalkalmazotti jogviszonnyá alakult (MD II. 656.). Ez alóli kivételképpen a közhasznú munkavégzés vagy a közmunkaprogram keretében, valamint - 2000. január 1. napjától - az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottak továbbra is munkaviszonyban állnak az önkormányzattal. A Kjt. 1. §-ának (3) bekezdését megállapító 2001. évi LXXIX. tv. ezt a felsorolást a közcélú munkavégzéssel egészítette ki.
    Ezért az alkalmazandó jogszabály meghatározásához mindenekelőtt a munkáltató jellegét és az esetleg lényeges egyéb körülményeket kell tisztázni (LB Mfv. II. 10.622/2000.).
    A helyi önkormányzatok által ellátandó közszolgáltatások körét példálózó jelleggel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 8. §-ának (1) bekezdése sorolja fel. Törvény más közszolgáltatás ellátására is kötelezheti a települési önkormányzatot, de maga az önkormányzat is vállalhatja olyan helyi közügy önálló megoldását, amit jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Azoknak a munkaviszonya, akiket a helyi önkormányzat kötelező vagy vállalt közszolgáltatás ellátására foglalkoztatott, 1997. szeptember 1. napjával a törvény erejénél fogva közalkalmazotti jogviszonnyá alakult. Az átalakuló jogviszonynak 1992. július 1-je utáni időtartamát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál [Kjt. 64. § (2) bekezdés, 87. § (2) bekezdés] és a végkielégítésnél a Kjt. 37. § (4) bekezdése alkalmazásánál figyelembe kell venni. Az átalakulás folytán létrejött közalkalmazotti jogviszonyok esetében a közalkalmazott alapilletményének és illetménypótlékának együttes összege a jogviszonyváltozást megelőző személyi alapbérének és rendszeres bérpótlékának [Mt. 151/A. § (2) bekezdés] együttes összegéhez képest nem csökkenhetett [1997. évi LVI. tv. 10. § (3) bekezdés]. Itt jegyezzük meg, hogy 1998. január 1. napjától önkormányzati feladatkörbe tartozó közszolgáltatás ellátására a polgármesteri hivatalok sem foglalkoztathatnak köztisztviselőt, a korábban ilyen munkakörbe kinevezettek közszolgálati jogviszonyát három hónapon belül a Ktv. 17/A. §-ának alkalmazásával meg kellett szüntetni [Ktv. 2. § c) pont, 1997. évi CI. tv. 74. § (1) bekezdés].
    Az önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, a konkrét ügyben hozott bírósági döntés szerint. A konyhai feladatok ellátásával foglalkoztatottak jogviszonyára ezért a Kjt. 1. § (1) bekezdése alapján a Kjt. hatálya nem terjed ki (EBH 2164.).
    2/A. A nem állami szervek önállótlan munkát végző munkavállalói munkaviszonyban állnak és erre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően például az alapítványi iskolánál rendszeres munkát végzők nem közalkalmazotti jogviszonyban, hanem munkaviszonyban állnak (LB Mfv. II. 10.514/1999.).
    A közhasznú munkavégzésről és a közmunka program keretében történő foglalkoztatásról az 1991. évi IV. tv. (Flt.) rendelkezik. Az ilyen munkát végzőkre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a foglalkoztató szerv a Kjt. vagy a Ktv. hatálya alá tartozik [Ktv. 2. § d) pont].
    Az alkalmi munkavállalásra utalással az 1999. évi XCIX. tv. 181. §-a egészítette ki a Kjt. 1. §-ának (3) bekezdését. Az alkalmi munkavállalásra vonatkozó rendelkezéseket a módosított 1997. évi LXXIV. tv. állapította meg. Említést érdemel, hogy az említett törvény 2. §-ának (5) bekezdése szerint a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató közvetlenül az alaptevékenysége körébe tartozó feladatokra alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalót nem foglalkoztathat.
    3. Az előző pontokban foglaltak figyelembevételével általában az állami költségvetési szervnél foglalkoztatott minősül közalkalmazottnak és rájuk a következő végrehajtási szabályok vonatkoznak:
    - a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r.,
    - az igazságügyi és rendészeti miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 10/2009. (IV. 17.) IRM r. [módosította 2011. január 1-jei hatállyal a 11/2010. (XII. 22.) BM rendelet],
    - az egészségügyi ágazatban a 356/2008. (XII. 31.) Korm. r.,
    - a felsőoktatásban a 2005. évi CXXXIX. törvény és az 53/2006. (III. 14.) Korm. r., [módosította 2011. június 29-i hatállyal a 98/2011. (VI. 29.) Korm. r.],
    - az agrárágazatban a 7/2009. (I. 30.) FVM r.,
    - a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési intézményeknél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r.,
    - a honvédelmi ágazatban a 27/2008. (XII. 31.) HM r.,
    - a katasztrófavédelmi szerveknél 18/2008. (XII. 31.) ÖM r.,
    - a környezetvédelmi és vízügyi szerveknél a 11/2005. (V. 19.) KvVM r.,
    - a közlekedési és vízügyi miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r.,
    - a közoktatási intézményeknél a 138/1992. (X. 8.) Korm. r.,
    - a Kjt.-nek a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél történő végrehajtásokról szóló 1/2009. (I. 30.) MeHVM r.
    - a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi szerveknél a 150/1992. (X. 20.) Korm. r.,
    - az oktatási és kulturális miniszter irányítása alá tartozó egyes szerveknél a 37/2008. (XII. 31.) OKM r.,
    - a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az 50/2008. (XII. 31.) PM r.,
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 4/2008. (XII. 31.) TNM r.,
    - a szociális, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r., [módosította a 60/2011. (IV. 12.) Korm. r. 2011. április 15-i hatállyal];
    - a szociális és munkaügyi miniszter által irányított költségvetési szerveknél a 22/2008. (XII. 31.) SZMM r.,
    - a testnevelés és sporttevékenységet ellátó költségvetési szerveknél a 325/2008. (XII. 29.) Korm. r.,
    - a nemzet- és kisebbségpolitikáért felelős miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szervnél az 1/2010. (II. 9.) TM r.,
    - a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél a 84/2011. (V. 26.) Korm. r.,
    - a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél (NSZFJI és az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél (OMFI) a 12/2011. (III. 22.) NGM r.
    4. A foglalkoztató, amennyiben a Kjt. hatálya alá tartozik, a munkáltatás jogszabályi kereteit illetően nem választhat: munkaviszonyt nem létesíthet, csak közalkalmazotti jogviszonyt (MD II. 653.). A jogviszony jellegén egyébként nem változtat, hogy a törvény hatálya alá tartozó költségvetési szerv alap- vagy kiegészítő tevékenységéhez kapcsolódik a foglalkoztatott munkavégzése (MD II. 654.). Ha a felek a jogviszonyukat tévesen közszolgálati jogviszonynak tekintették, pedig arra Kjt. rendelkezései vonatkoznak, a téves minősítés miatt a kinevezés nem semmis, nem az érvénytelen közszolgálati jogviszony jogkövetkezményeit (Mt. 10. §), hanem a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (LB Mfv. II. 10.452/1997/3.).
    Kivételt képeznek az előbbi főszabály alól (miszerint a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató az alkalmazottjával munkaviszonyt nem létesíthet, csak közalkalmazotti jogviszonyt) a Kjt. 22/B. § alapján munkaviszonyban alkalmazott magasabb vezető munkakört betöltő személyek, akikkel a Munka Törvénykönyve vezető állású munkavállalóra vonatkozó rendelkezései szerint létesítenek munkaviszonyt. A Kjt. végrehajtási rendeletei határozzák meg melyek azok a magasabb vezetői munkakörök, amelyek betöltésére munkaviszonyt kell létesíteni.
    5. A Kjt. meghatározott rendelkezéseit kivételesen munkaviszony és közszolgálati jogviszony esetében is alkalmazni kell. Az alkalmazás kötelezettsége következhet jogszabályból, de megállapodásból is.
    Jogszabály rendelkezik a törvény hatályának kiterjesztéséről:
    - a Kjt. 25/A-25/C. §-ainak hatálya kiterjed a munkáltatóra és a munkavállalóra, ha a munkáltató egészének vagy egy részének átadására tekintettel munkaviszony, közszolgálati jogviszony létesítésére, a Kjt. szabályai szerint kerül sor [Kjt. 1. § (2)-(3) bek.],
    - a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A pedagógusok munkabére és pótléka nem lehet kevesebb az azonos feladatot ellátó közalkalmazottaknak járó illetmény és pótlék legkisebb mértékénél [a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 122. §-ának (1) bekezdése];
    - a normatív állami hozzájárulásban részesülő nem állami intézménynek a munkavállalók számára legalább a Kjt. 55-80. §-ában megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményrendszerre vonatkozó feltételeket kellett biztosítania 2005. december 31-éig [2002. évi LXII. tv. 28. § (13) bek., 2003. évi CXVI. tv. 34. § (10) bek., 2004. évi CXXXV. tv. 30. § (11) bek., LB Mfv. II. 10.391/2000.], az olyan munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére, akinek - a munkaszerződés szerint - mindazokat a juttatásokat biztosítja a munkáltató, amelyek a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján járnak, nem a Kjt., hanem az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni (132. EH).
    - amennyiben a Kjt. hatálya alá tartozó szerv a megengedett körben [Kjt. 54. § (3) bekezdés] munkaerőt kölcsönöz, a munkavállalóra a költségvetési szervre irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [Mt. 193/E. § (3) bekezdés].
    Munkaviszony esetében az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése alapján a felek vállalhatják, hogy jogviszonyukban alkalmazzák a Kjt. rendelkezéseit, amennyiben azok az Mt.-nél kedvezőbbek a munkavállalóra és az eltérés megengedett. Ilyen tartalmú rendelkezést tartalmazhat a kollektív szerződés is. A megállapodás vonatkozhat a Kjt. meghatározott rendelkezéseire is, amennyiben azok alkalmazását az Mt. egyébként nem zárja ki (LB Mfv. I. 10.905/1998/3.).
    6. A Kjt. személyi hatálya a magyar állami és önkormányzati költségvetési szervekre és a velük közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottakra terjed ki. Külföldi költségvetési szerv magyarországi munkáltatására az Mt. rendelkezései vonatkozhatnak, az Mt. 1. §-ának (3) bekezdésében meghatározott korlátozással. Ez nem zárja ki, hogy a külföldön nem magyar költségvetési szervvel fennálló jogviszonyban eltöltött időt a közalkalmazott fizetési fokozatának meghatározásánál figyelembe vegyék, ha a jogszabály a beszámításnál területi korlátozás nélkül rendeli beszámítani a költségvetési szervvel munkaviszonyban töltött idő tartamát (MD II. 743.).
    A Kjt. területi hatályát a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 52. §-ának (1) bekezdése határozza meg.
    Az időbeli hatályról a Kjt. 84. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. A törvény általános időbeli hatályától meg kell különböztetnünk az egyes módosított rendelkezések alkalmazhatóságának kérdését. A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével kapcsolatos nyilatkozatot (intézkedést) vagy megállapodást a nyilatkozat megtételekor, illetve a megállapodás megkötésekor hatályos jog alapján kell elbírálni [Mt. 205. § (2) bekezdés]. A más jogintézményekre vonatkozó szabály módosításának alkalmazhatóságáról a módosítást hatályba léptető rendelkezésnek kell intézkednie, de a gyakorlat ebben a körben is alkalmazza az Mt. 205. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, noha ez a rendelkezés az Mt. hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igény tekintetében rendelkezik az alkalmazandó jogról. Ennek megfelelően a közalkalmazotti jogviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog az irányadó, az igény érvényesítésének rendjére pedig - eltérő rendelkezés hiányában - az érvényesítéskor hatályos szabályok. Ezt alkalmazza a gyakorlat akkor is, amikor az Alkotmánybíróság a Kjt. valamilyen rendelkezését meghatározott időponttal hatályon kívül helyezte és addig az időpontig a jogalkotó a Kjt.-t megfelelő módon nem módosította (ezzel kapcsolatban lásd például a Kjt. 34. §-hoz fűzött magyarázatot).
    A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai
    Mt. 3. §
    A közalkalmazotti jogviszonyban álló felek szoros kapcsolatára és az őket egymással szemben terhelő együttműködési kötelezettségre tekintettel az egyik fél a másik fél olyan jogérvényesítése ellen kifogással élhet, amely az eset körülményeire tekintettel a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe ütközik. E követelmény értelmében, a törvény alapján a közalkalmazotti jogviszonyban álló felektől megkívánható, hogy az egyik fél jogával a másik fél érdekeit figyelembe véve úgy éljen, hogy azzal annak indokolatlanul hátrányt ne okozzon és evégett különösen az eset körülményei szerint indokolt tájékoztatást a másik félnek megadja, illetve a saját korábbi magatartásával való szembekerülést mellőzze. Az ennek meg nem felelő joggyakorlás meg nem engedett és a törvény védelmében nem részesül (41. EH).
    A köztisztviselőkhöz hasonlóan a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, arra a munkáltatót korlátozó közlési tilalom nem vonatkozik [Kjt. 3. §]. Az adatszolgáltatásról (adatbetekintésről) rendelkeznek ezen kívül a Kjt. 83/B-83/D. §-ai.

    Mt. 4. §
    Ha a munkáltató a létszámleépítés (a szakalkalmazottakat nem érintő) elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül (679. EH).
    Való és okszerű indokolást tartalmazó felmentés nem minősülhet rendeltetésellenesnek amiatt, hogy a munkáltató más okra hivatkozva is élhetett volna felmentéssel. Következésképpen bizonyított létszámleépítés esetén is helye lehet annak, hogy a munkáltató a közalkalmazott felmentését tartós alkalmatlanságával, illetve nem megfelelő munkavégzésével indokolja (792. EH).
    Ha a fenntartó önkormányzat a létszámleépítés szakszerűsége érdekében az oktatási intézmény vezetője javaslatát figyelembe véve hozza meg határozatát a létszámleépítésről, a felsőbb döntésre alapított felmentés a fenntartó és a munkáltató előbbi együttműködésére tekintettel nem jelent rendeltetésellenes joggyakorlást (BH 2008/225.).
    Nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, ha a munkáltató akkor indít fegyelmi eljárást a közalkalmazott ellen, amikor a közérdekű bejelentéséről tudomást szerez (MD II.716.).
    Az egyenlő bánásmód követelménye
    Mt. 5. §
    Hátrányos megkülönböztetés, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megsértése egyenlő helyzetben lévők tekintetében lehetséges (792. EH).
    A jognyilatkozatok
    Mt. 6. §
    Az érvénytelenség
    Mt. 7-10. §
    A közalkalmazotti jogviszonyból származó igény elévülése
    Mt. 11. §
    A határidők számítása
    Mt. 12. §
    A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok
    [a Kjt. 2. §-ához]
    1. A közalkalmazotti jogviszonyról jogszabályok (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet) és belső szabályzatok (kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat, üzemi megállapodás) rendelkezhetnek, ezeket összefoglalóan közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályoknak nevezzük. Az ebbe a körbe nem tartozó belső szabályzat (például a nyugdíjazással kapcsolatos egyetemi irányelv) nem minősül közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak, megsértése esetén a felmentés nem jogellenes (MD II. 709.).
    2. A törvények közül a közalkalmazotti jogviszonyra a Kjt. és Mt. rendelkezései egyaránt vonatkoznak, ha azonban a Kjt. eltérő szabályt tartalmaz, ebben a körben az Mt. nem alkalmazható. Az Mt. meghatározott rendelkezései alkalmazásának kizárásáról a Kjt. egyes fejezeteit lezáró §-ok rendelkeznek, az ezekben és a közalkalmazotti jogviszonyban egyébként sem alkalmazható rendelkezések [például a Kjt. 51. § (1) bekezdése alapján az Mt. 109. §-a] alkalmazásának nincs helye.
    A Kjt. számos rendelkezése felhatalmazást adott az ágazati miniszternek meghatározott kérdések szabályozására [például a 23. § (2) bekezdése a magasabb vezető és a vezető beosztások körének meghatározására]. Ha a szabályozás helyi önkormányzat által fenntartott intézményt érint, ebben a körben a Kormány adhat ki rendeletet [Kjt. 85. § (4) bekezdés]. A közalkalmazotti jogviszonyokat érintően a Kormány ezen kívül is kapott jogszabály alkotására felhatalmazást [például a közalkalmazotti tanács választással kapcsolatban a 15. § (1) bekezdésében]. A Kjt. végrehajtásával kapcsolatos fontosabb ágazati jogszabályokat az 1. §-hoz fűzött magyarázat 3. pontja sorolja fel.
    3. Ha a költségvetési szervnél kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet nem volt, az egyébként kollektív szerződésben szabályozható kérdéseket 1996. április 26. napjáig közalkalmazotti szabályzat is rendezhette. E rendelkezés hatályát vesztette, a törvénymódosítás azonban önmagában nem helyezte hatályon kívül a korábbi rendelkezéseknek megfelelően kiadott közalkalmazotti szabályzatot. Az ilyen tartalmú közalkalmazotti szabályzatot a szakszervezet is felmondhatta, amennyiben az újabb közalkalmazotti tanács-választáson kollektív szerződés kötésére vált jogosulttá [1996. évi XXVIII. tv. 30. § (8) bekezdésének harmadik albekezdése].
    Az Mt.-nek az 1999. évi LVI. törvénnyel módosított 31. §-a (2) bekezdése szerint a munkáltató kollektív szerződésre tartozó kérdéseket (a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét) az üzemi tanáccsal megállapodva üzemi megállapodásban szabályozhatta, amennyiben a munkáltatónál nincs képviselettel rendelkező szakszervezet. Ezt a rendelkezést eltérést előíró szabály hiányában a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazni kellett, ezért a Kjt. 2. §-a (1) bekezdésének és 17. §-a (3) bekezdésének kifejezett módosítása nélkül is közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak kell tekinteni az üzemi megállapodást.
    A 2002. évi XIX. tv. 14. §-ának (4) bekezdése 2002. július 12. napjával ezt a szabályozási lehetőséget megszüntette. Lásd erről bővebben az Mt. 31. §-ához fűzött magyarázatot.
    4. A kollektív szerződés, a közalkalmazotti szabályzat és az üzemi megállapodás jogszabállyal nem lehet ellentétes. Mivel a közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 13. §-a nem alkalmazható, a kollektív szerződésben (üzemi megállapodásban) csak olyan kérdés szabályozható, amelyre jogszabály felhatalmazást adott és csak a felhatalmazás adta körben. Nincs lehetőség arra, hogy a kollektív szerződés vagy az üzemi szabályzat a közalkalmazott javára a jogszabálytól eltérjen. A tilalom megsértése esetén a rendelkezés semmis [Kjt. 2. § (2) bekezdés, MD II/658; LB Mfv. II. 10.833/1998.]. Ha a kollektív szerződés (üzemi szabályzat) rendelkezése a jogszabály adta keretet túllépi [például a Kjt. 33. §-ának (1) bekezdésében meghatározott nyolc hónapnál hosszabb felmentési időt állapít meg], a belső szabály a keretet meghaladó részében semmis. Ha a kollektív szerződés valamely rendelkezése semmis vagy a körülmények változása folytán azzá vált, a rendelkezés később automatikusan nem válik érvényessé annak folytán, hogy újabb rendelkezés már megengedi a szabályozást: a semmis rendelkezés jogszabály változás következtében nem válik érvényessé (LB Mfv. I. 10.451/1993.).
    Ha a jogszabály alapján a megyei város közgyűlése korlátozta a pénzmaradvány felhasználását, ezen fenntartói döntés a munkaügyi perben nem vizsgálható felül (LB Mfv. II. 10.370/2001.).

    [a Kjt. 3. §-ához]
    A közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. rendelkezései közül - amint arra a Kjt. 2. §-ához fűzött magyarázat 3. pontjában már utaltunk - a 13. § nem alkalmazható (255. EH, BH 2006/2/63.). Ebből következően a jogszabálytól a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak minősülő kollektív szerződés és üzemi megállapodás, valamint a kinevezés csak akkor térhet el, függetlenül attól, hogy az a közalkalmazott javára történne-e vagy sem, ha ezt a jogszabály kifejezetten megengedi. Így nem állapíthat meg a kollektív szerződés a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével kapcsolatban a Kjt.-ben és az Mt.-ben meghatározott felmentési tilalmakon és korlátozásokon túlmenően további felmentési feltételeket sem.
    Az Mt. 3. §-a (6) bekezdésében foglaltak alkalmazásának kizárása folytán a közalkalmazottal ellenérték fejében sem köthető olyan megállapodás, amely a munkáltató gazdasági érdekében a közalkalmazott magatartását a jogviszony megszűnését követő időre korlátozná.
    Kjt. 3. §-át 2001. július 1. napjával a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (1) bekezdése állapította meg.
    II. rész
    A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK
    Mt. 14-15/B. §
    Lásd még a Kjt. 7. § (1) bekezdését.
    Az országos, ágazati és területi érdekegyeztetés
    [a Kjt. 4-7. §-ához]
    1. A Kjt. 4-6/A. §-ait 2003. július 1-jei hatállyal a 2003. évi XX. tv. 34. §-a állapította meg. A Kjt. 5. § (2) bekezdésének és 6. § a)-b) pontjának szövegét a 2004. évi CXXIV. tv. 1. § (1) bekezdése és 2. §-a állapította meg, továbbá ugyanezen törvény 1. § (2) bekezdése a Kjt. 5. §-át új (5) bekezdéssel egészítette ki és a törvény 8. § (4) bekezdése a 6/A. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezte 2005. január 1. napjával. A Kjt. 7. § (1) bekezdését a 2005. évi VIII. tv. 7. §-ának (2) bekezdése állapította meg 2005. március 20-i hatálybalépéssel, és a korábbi rendelkezés megjelölését 7. § (2) bekezdésre módosította. A Kjt. 6/A. § (3) bekezdésének 2006. január 1-jétől hatályos szövegét a 2005. évi CLIV. tv. 27. § (1) bekezdése állapította meg. A Kjt. 4. § (4) bekezdésének és 5. § (4) bekezdésének szövegét - 2007. január 1-jei hatállyal - a 2006. évi CIX. tv. 168. § (1) bekezdés e) pontja módosította.
    A Kjt. 6. § (1) bek. b) pontjának 2007. 09. 01-jétől irányadó szövegét a 2007. évi C. tv. 2. § (1) bekezdése, a Kjt. 6. § (3) bekezdésének 2007. 09. 01-jétől irányadó szövegét a 2007. évi C. tv. 2. § (2) bekezdése állapította meg.
    1/A. A Kjt. a közalkalmazotti jogviszonyok sajátosságaira tekintettel a munkaviszonyoktól eltérő érdekegyeztetési rendszert alakított ki. Ezt elsősorban az indokolja, hogy a közalkalmazottakat foglalkoztató munkáltatók a fenntartó által megállapított költségvetés alapján, az így meghatározott keretben gazdálkodhatnak, ami megszabja a munkafeltételeket és megváltoztatásuk lehetőségét, kevés önállóságot hagyva a munkáltató és az általa foglalkoztatott közalkalmazottak megállapodásának. A nem munkáltatói szintű érdekegyeztetésben a különböző szinteken a Kormány, az ágazati miniszter, a fenntartó önkormányzat és az önkormányzati érdekszövetségek, valamint az érintett szakszervezetek vesznek részt. A szinteknek megfelelően országos, ágazati és helyi (önkormányzati) tanácsok működnek, amelyek megalakítása, működtetése, a szükséges feltételek biztosítása a munkáltatói oldalt jelentő Kormány, miniszter, illetőleg önkormányzat feladata.
    Ha a döntés meghozatala idején hatályos Kjt.-ben [jelenleg annak 6. § (1) bekezdésében] foglalt rendelkezés a közalkalmazotti jogviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben írta elő az ágazati miniszter számára az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel az érdekegyeztető fórumban való egyeztetést, minthogy a vitatott döntés csupán egy intézmény közalkalmazottainak jogviszonyát érintette, ezért nem minősült a közalkalmazotti jogviszony szempontjából ágazati jelentőségűnek (890. EH).
    2. A közalkalmazottak képviseletében az egyes érdekegyeztetési tanácsokban a reprezentatívnak minősülő szakszervezetek járnak el [Kjt. 9. § (2)-(4) bek.]. A jogosultság megnyugtató ellenőrzése érdekében a Kjt. 15. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a 48/2005. (III. 23.) Korm. r. előírja, hogy a közalkalmazotti tanácsok megválasztásáról meghatározott tartalmú jelentéseket kell készíteni.
    A taglétszám megállapításával kapcsolatos adatfeldolgozási feladatokat a minisztérium végzi.
    Az eredményt országos, ágazati, önkormányzati szinten a reprezentativitást megállapító bizottság állapítja meg. Ez a bizottság közzéteszi
    - a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében és a minisztérium hivatalos lapjában az országos és ágazati reprezentatív szakszervezetek,
    - az illetékes jegyző, illetve főjegyző közreműködésével a helyben szokásos módon az önkormányzat területén reprezentatív szakszervezetek
    névsorát.
    Átmeneti rendelkezés értelmében a Kjt. 91. §-a szerint a 2004. október 31-ig lejárt mandátum miatt, illetve a 2004. október 31-ét követően tartott közalkalmazotti tanács választások eredménye alapján 2005. március 31-ei hatállyal megállapított reprezentativitást irányadónak kell tekinteni a 2004. évi CXXIV. törvény hatálybalépésekor működő közalkalmazotti tanács megszűnésének időpontjáig, de legkésőbb 2008. március 31-ig. A reprezentativitást 2005. március 31-ét követően minden harmadik év március 31-ével ismételten meg kell állapítani [2004. évi CXXIV. tv. 8. § (2) bek.].
    3. A szakszervezetek között a reprezentativitással kapcsolatos vitában az érdekelt fél kérelmére a munkaügyi bíróság soron kívül, nemperes eljárásban dönt.
    4. A munkáltatónál a Kjt. 9. §-ának (1) bekezdésében megjelölt szakszervezet minősül reprezentatívnak. E rendelkezés alkalmazása érdekében a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló szakszervezeti tagok létszámát a 48/2005. (III. 23.) Korm. r. 2. §-a (1) bekezdése alapulvételével kell megállapítani.
    A szakszervezetek, a kollektív szerződés
    Mt. 18-19/A. §
    Mt. 21. §
    A § (2)-(3) és (6) bekezdését a 2002. évi XIX. tv. 1. §-a állapította meg, és 2002. szeptember hó 1. napján lép hatályba. A szakszervezeti tagdíj levonásáról az 1991. évi XXIX. tv. rendelkezik. A (4) bekezdést hatályon kívül helyezte a 2003. évi XX. tv. 31. § (1) bek. a) pontja 2003. július 1. napjával.
    Mt. 22. §
    Az Mt. 22. § új (2) bekezdésének szövegét a 2005. évi VIII. tv. 2. §-a állapította meg és a korábbi (2)-(3) bekezdés megjelölését (3)-(4) bekezdésre módosította.
    Mt. 22/A. §
    Az Mt. 22/A. §-át a 2005. évi VIII. tv. 2. §-a iktatta be.
    Mt. 23. §
    Az alapító szerv a költségvetési szervet megszüntető határozatával szemben a szakszervezet nem élhet kifogással, mert az nem munkáltatói intézkedés (890. EH).
    Mt. 24-25. §
    A 2002. évi XIX. tv. 2. §-ával megállapított (2) és (5) bekezdést 2002. szeptember hó 1. napjától, az év hátralévő részében arányosan kell alkalmazni [hivatkozott törvény 15. § (1) bekezdése].
    Mt. 26-28. §
    Az Mt. 28. § (2)-(3) bekezdésének szövegét 2005. március 20-ától kezdődő hatállyal a 2005. évi VIII. tv. 4. §-a állapította meg.
    A választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme a megválasztás időpontjától kezdődően fennáll. Ezt nem érinti az a körülmény, ha a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére később kerül sor, mert ennek csak a szakszervezet jogi személyisége keletkezésére van kihatása, a tisztségviselő munkajogi védelme szempontjából nincs jelentősége (BH 2000/509.). Nem tarthat azonban igényt a tisztségvi-selő a munkajogi védelemre a szakszervezet nyilvántartásba vétele ellenére sem, ha a szakszervezet ténylegesen nem működik (EBH 239.).
    A tisztségviselőt megillető védelem fennállásának szempontjából a felmentés közlésének időpontja az irányadó (EBH 1336.). Ha a munkáltató kellő gondossággal eljárva megkereste a szakszervezetet a tisztségviselője közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel való megszüntetéséhez szükséges hozzájárulás megadása végett, és a felmentéshez a szakszervezet az egyetértését megadta, nem értékelhető a munkáltató terhére utóbb az, hogy az in-tézkedő szakszervezeti szerv nem volt jogosult az egyetértés megadására (EBH 2066.).
    A bíróság a munkáltató kérelmére a munkajogi védelmet élvező szakszervezeti tisztségviselő felmentéséhez szükséges egyetértést ítéletével pótolhatja, amennyiben annak feltételei fennállnak (EBH 43.).
    Ha a munkáltató a felmentést a szakszervezet egyetértése hiányában közölte, a felmentést nem teszi jogszerűvé a szakszervezet jognyilatkozatának a bíróság ítéletével való utólagos pótlása, mert a szakszervezet egyetértését előzetesen kell beszerezni (EBH 459.).
    Ha a választott szakszervezeti tisztségviselő felmentéséhez szükséges előzetes egyetértés megadására jogosult szervet a szakszervezet belső szabályzata nem határozza meg, vita esetén a szakszervezet álláspontját és az általa követett gyakorlatot kell figyelembe venni. Az a körülmény, hogy a szakszervezet az előzetes egyetértését a létszámleépítési bizottság eljárása keretében adja meg, a joggyakorlás jogszerűségét nem érinti (EBH 238.).
    Mt. 29. § (1) bek.
    [a Kjt. 8. §-ához]
    Mt. 30. §
    A közalkalmazotti jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket (gyakorlásuk, teljesítésük módját, az ehhez kapcsolódó eljárási rendet) kollektív szerződés csak abban a körben szabályozhatja, amelyre felhatalmazást kapott [Kjt. 2. § (2) bekezdés]. A felhatalmazás származhat a Kjt.-ből, de az Mt.-nek a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó valamely rendelkezéséből. A felhatalmazás nélküli rendelkezés, illetőleg a rendelkezésnek a megszabott keretet túllépő része semmis (lásd ezzel kapcsolatban a Kjt. 2. §-ához fűzött magyarázat 4. pontját.)
    A kollektív szerződés a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos kérdések szabályozása során a törvénytől eltérő, a közalkalmazottra kedvezőbb feltételt - ha jogszabály kifejezetten így nem rendelkezik - nem állapíthat meg, mert a közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 13. §-a nem alkalmazható (Kjt. 3. §, 255. EH).
    Mt. 31-32. §
    Mt. 33. § (1), (8) bek.
    1. Közalkalmazottak tekintetében is lehetséges, hogy több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződést kössenek. A jogszabály nem zárja ki, hogy ebben az esetben munkáltatói szinten is kössenek kollektív szerződést. Eltérően azonban az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóktól és munkavállalóktól, a Kjt. nem szabályozza az tágabb és a szűkebb hatályú kollektív szerződés közötti viszonyt. Az Mt. 41. §-a megengedi, hogy a tágabb hatályú kollektív szerződésben szereplő kérdésről a munkáltató szintjén is megállapodjanak, de ennek a munkavállalóra kedvezőbbnek kell lenni. Ezt az Mt. rendelkezést a közalkalmazotti jogviszonyban nem lehet alkalmazni (Kjt. 13. §). A tágabb hatályú kollektív szerződés nem jogszabály, ezért a különböző szintű és egymással ellentétes rendelkezések alkalmazhatóságának kérdése a Kjt. 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával nem válaszolható meg.
    Ágazati és egyéb kollektív szerződés megkötésére jogosultságról a Kjt. 12/A. §-a (6) bekezdése rendelkezik.
    2. A kollektív szerződés kötésére való jogosultságtól meg kell különböztetni a hatályban lévő kollektív szerződés módosítására való jogot. Ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy a kérdéses kollektív szerződést mely szervek (szakszervezetek) kötötték meg. E tekintetben közömbös, hogy a megkötést követően az abban részt vett szakszervezet a reprezentativitását elveszítette, illetőleg részt nem vett valamely szakszervezet reprezentatívvá vált. Az utóbbi szakszervezet a módosításban nem vehet részt, illetőleg a reprezentativitását elvesztő szakszervezet nélkül a kollektív szerződést érvényesen nem lehet módosítani, vagyis a módosítás joga a szerződést megkötő szakszervezeteket illeti meg. Az újonnan reprezentatívvá vált szakszervezetet megilleti azonban a kollektív szerződés felmondásának a joga [Mt. 39. § (5) bekezdés], ennek folytán az új szerződés megalkotásában már részt vehet.
    [a Kjt. 9. §-ához]
    1. A Kjt. 9. §-ának 2005. január 1-jétől hatályos szövegét a 2004. évi CXXIV. tv. 3. §-a állapította meg. A Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetek reprezentativitásának megállapításáról a 24/2011. (III. 9.) Korm. r. rendelkezik.
    2. A magasabb támogatottságot kifejező reprezentativitás többlet jogokat biztosít az ilyen szakszervezetnek:
    - a munkáltató jogszabályt és kollektív szerződést sértő intézkedése miatt kifogást emelhet [Mt. 23. §];
    - kollektív szerződés kötésére jogosult, amennyiben a munkáltatónál működő valamennyi szakszervezet a szerződésről nem tud megállapodni [Mt. 33. § (4) bekezdés];
    - a reprezentatív szakszervezet tárgyalási ajánlatát a kollektív szerződés kötésével kapcsolatban a munkáltató nem utasíthatja vissza [Mt. 37. §].

    [a Kjt. 10. §-ához]
    A fegyelmi eljárással kapcsolatos szakszervezeti védelem nem terjed ki a fegyelmi büntetés kiszabására: a fegyelmi tanácsnak, illetőleg a fegyelmi jogkört gyakorlónak megrovás alkalmazása esetén nem kell a szakszervezeti szerv egyetértését kikérnie. Önmagában az előzetes értesítés elmulasztása miatt az egyébként jogszerű fegyelmi büntetést nem lehet hatályon kívül helyezni (Pest Megyei Bíróság 5. Mf. 21.844/1995.).
    A szakszervezeti tisztségviselőnek az e minőségében tanúsított magatartása - amennyiben a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység keretein belül marad - nem minősülhet munkavállalói/közalkalmazotti kötelezettség-szegésnek, fegyelmi eljárás tárgyát nem képezheti (EBH 1797).

    [a Kjt. 11. §-ához]
    A Kjt. 11. § (1) bekezdésének szövegét 2005. I. 1. napjától kezdődő hatállyal a 2004. évi CXXIV. tv. 4. §-a állapította meg, közelítve a szabályozást az Mt.-hez.

    [a Kjt. 12. §-ához]
    Mt. 36. § (4) bek.
    1. A kollektív szerződés személyi hatályát a Kjt. lényegében az Mt. 36. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglaltakkal azonosan szabályozza. Eltérést jelent, hogy a miniszter nem terjesztheti ki a kollektív szerződés hatályát, mert az Mt. 34-35. §-ában foglaltakat a közalkalmazottak esetében nem lehet alkalmazni (Kjt. 13. §).
    2. A kollektív szerződést a hatálya alá tartozó munkáltató valamennyi közalkalmazottjára alkalmazni kell szakszervezeti hovatartozástól függetlenül. A munkáltató vezetőjére az Mt. 189. §-a alkalmazását a Kjt. 24. § (2) bekezdés a) pontja a 2010. január 1-jével hatályba lépett módosítás szerint [2009. évi CXXVI. tv. 55. § (1) bekezdés i) pont] kizárja, ebből következően a kollektív szerződés hatálya a vezetőkre is kiterjed. Ezt a hatályt szűkítette a 2010. január 1-jén hatályba lépett Kjt. 12. § (4) bekezdése (2009. évi CXXVI. tv. 1. §), amely szerint a munkáltató vezetőjére a kollektív szerződés díjazásról szóló rendelkezései nem vonatkoznak.

    Mt. 37-38. §
    A kollektív szerződés hatályba lépését nem lehet a fenntartó hozzájárulásától függővé tenni. Annak nincs akadálya, hogy a fenntartó, amennyiben a munkáltató vezetőjével szemben munkáltatói jogkört gyakorol, utasítással megszabja azt a keretet, amelyen belül a vezető a szakszervezettel megállapodhat. Jogszabály bizonyos juttatásokat a fenntartó egyetértésétől tehet függővé [például a pedagógusok nem kötelező illetménypótlékát a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. §-ának (8) bekezdése].

    Mt. 39. §
    A több szakszervezet által kötött kollektív szerződés felmondásának jogáról az érintett szakszervezetek a rendelkezést megállapító 2002. évi XIX. tv. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében 2002. szeptember hó 1. napjától állapodhatnak meg, de ez a törvény fogalmazása ellenére nem kötelező.
    A kollektív szerződés - kifejezett eltérő megállapodás hiányában - részlegesen nem mondható fel (241. EH).

    Mt. 40-40/A. §
    Mt. 41/A. §
    Az Mt. 41/A. §-át a 2003. évi CXVIII. tv. 1. §-a állapította meg, 2004. január 1-jei hatálybalépéssel, (1) és (4) bekezdésének szövegét a 2006. évi CIX. tv. 168. § (1) bekezdés e) pontja módosította 2007. január 1-jei hatállyal.
    A kollektív szerződések bejelentésének és nyilvántartásának részletes szabályait a 2/2004. (I. 15.) FMM rendelet állapította meg [amelyet módosított a 2/2005. (I. 28.) FMM rendelet, az 1/2008. (I. 29.) SZMM rendelet, és a 9/2010. (IV. 13.) SZMM rendelet].

    [a Kjt. 12/A. §-ához]
    A Kjt. 12/A. §-át a 2004. évi CXXIV. tv. 5. §-a állapította meg.
    Ha a kollektív szerződést kötő szakszervezet titkára írásbeli nyilatkozatában tudomásul vette, hogy a munkáltató a kollektív szerződés rendelkezésétől eltérően az addig biztosított szociális juttatást a jövőben szünetelteti, a szerződést kötő felek egybehangzó nyilatkozatával létrejött megállapodás a kollektív szerződés módosításának minősül (EBH 1436.).
    Az országos szakszervezet az általa megkötött ágazati/alágazati kollektív szerződésből eredő igényét - az Mt. 199. § (1) bekezdése alapján - munkaügyi perben jogosult érvényesíteni (EBH 2162.).
    [a Kjt. 13. §-ához]
    A Kjt. 13. §-ának 2005. I. 1. napjától hatályos szövegét a 2004. évi CXXIV. tv. 6. §-a állapította meg.
    A közalkalmazottak részvételi jogai
    [a Kjt. 14. §-ához]
    Mt. 43. § (4)-(5) bek.
    Mt. 44. §
    Mt. 45-49. §
    [a Kjt. 15. §-ához]
    1. A (2) bekezdést 1998. március 21-i hatállyal az 1998. évi XIII. tv. hatályon kívül helyezte, az (1) bekezdés szövegét pedig 2005. I. 1-jei hatállyal a 2004. évi CXXIV. tv. 7. §-a állapította meg.
    2. A közalkalmazotti tanács és a közalkalmazotti képviselő megválasztásának szabályai lényegében megegyeznek az Mt.-nek az üzemi tanács megválasztására vonatkozó szabályaival. Lényeges különbség, hogy már tizennégy fő fölötti létszámnál tanácsot kell választani. Egy munkáltatónál csak egy közalkalmazotti tanács, illetőleg képviselő választható akkor is, ha a munkáltató különböző telephelyeken működik. A választhatóság, a jelöltállítás feltételei azonosak. A közalkalmazotti jogviszonyban hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, a kártérítésre kötelezés a fegyelmi tanács jogköre [Kjt. 82. §], ezért az Mt. 46. §-ának (4) bekezdése ebben a körben külön kizáró rendelkezés hiányában is csak részben alkalmazható.
    3. A törvény felhatalmazása alapján a 175/1998. (X. 30.) Korm. rendelet rendelkezett a közalkalmazotti tanácsi választással kapcsolatos egyes kérdésekről. E rendeletet hatályon kívül helyezte és a közalkalmazotti munkáltatóknál működő szakszervezetek reprezentativitása megállapításának részletes szabályait megállapította a 2005. március 26-án hatályba lépett 48/2005. (III. 23.) Korm. rendelet, amely 2011. március 12-én hatályát vesztette.
    A Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetek reprezentativitásának megállapítására vonatkozó hatályos szabályokat a 24/2011. (III. 9.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelet meghatározza a munkáltatói szintű, a területi-helyi szintű, valamint az ágazati és országos szintű reprezentativitás megállapításához szükséges adatok megállapításának rendjét, az adatszolgáltatásra kötelezetteket, és a kötelezettség teljesítésének módját. A közalkalmazotti szakszervezet reprezentativitását a Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszerében működő "Közalkalmazotti szakszervezeti taglétszám elektronikus adatgyűjtő rendszer" (MKIR rendszer) üzemeltetője által közzétett adatok alapján az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság, valamint az önkormányzati reprezentativitást megállapító bizottságok állapítják meg, és - a 2004. évi CXXIV. törvény 8. § (2) bekezdésében meghatározott határidőt, azaz 2005. március 31-ét követően minden harma-dik év március 31. után legkésőbb 60 napon belül - közzéteszik: az országos és ágazati reprezentatív szakszervezetek névsorát a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében, valamint a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztérium hivatalos lapjában és honlapján; az önkormányzat területén reprezentatív szakszervezetek névsorát pedig az illetékes jegyző, főjegyző közreműködésével a helyben szokásos módon.

    Mt. 50. § (2) bek.
    Mt. 51-61. §
    Ha a munkáltató a közalkalmazotti tanács tagjának közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel kívánja megszüntetni, erről a közalkalmazotti tanácsot - az előzetes egyetértése megszerzése érdekében - írásban kell tájékoztatnia. (1435. EH).

    Mt. 62-64. §
    [a Kjt. 16. §-ához]
    A Kjt. 16. §-a (1) bekezdését a 2007. évi CLXXIX. tv. 2. §-a állapította meg, 2008. január 1-jei hatálybalépéssel, a (2) bekezdés d) pontjának szövegét a 2007. évi LXXXIV. tv. 29. §-a módosította ugyancsak 2008. január 1-jei hatállyal; A §-t új (3) bekezdéssel a 2003. évi XX. tv. 36. §-a egészítette ki azzal, hogy a korábbi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változott. A Kjt. 16. § (4) bekezdésének szövegét a 2006. évi CIX. tv. 168. § (1) bekezdés e) pontja módosította 2007. január 1-jei hatállyal, majd a Kjt. 16. § (4) bekezdését 2009. január 1. napjával a 2008. évi LXI. törvény 32. § (3) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezi.

    Mt. 66-68. §
    1. Az Mt. 66-68. §-ai az üzemi tanács jogait meghatározó Mt. rendelkezésre [65. § (1)-(3) bekezdés] utalnak, ez azonban közalkalmazotti jogviszonyban nem alkalmazható [Kjt. 19. §]. Erre tekintettel külön rendelkezés hiányában - értelemszerűen - a közalkalmazotti tanácsnak (képviselőnek) a Kjt. 16. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogköreiről lehet szó, úgyszintén az ágazati miniszter által biztosított esetleges jogkörről.
    2. A szó szerinti szövegtől eltérően a munkáltatónak nem minden, csak a közalkalmazottak érdekeit érintő belső szabályzatokat kell véleményeztetnie a közalkalmazotti tanáccsal (képviselővel). Ez következik joghasonlóság miatt az Mt. 65. §-a (3) bekezdésének g) pontjából.
    A közalkalmazotti tanács ügyrendje értelmében a tag felmentéséhez való hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha azt a jelen lévő tagok kétharmada megszavazta. Háromtagú tanácsnál a jelen lévő két tag hozzájárulása alapján közölt felmentés jogszerű. A közalkalmazotti tanács eljárásának szabályszerűsége csak a tanács perbenállásával, erre irányuló kereset alapján vizsgálható (BH 2004/4/157).

    Mt. 69. §
    Az Mt. 69. §-ának szövegét 2005. március 20-ától kezdődően a 2005. évi VIII. tv. 5. §-a állapította meg.
    Mt. 70. §
    Esélyegyenlőségi terv
    Mt. 70/A. §
    A 70/A. §-sal a 2003. évi CXXXV. tv. 41. §-ának (3) bekezdése egészítette ki az Mt.-t, a rendelkezés 2004. január 27-én lépett hatályba. Az Mt. 70/A. §-a (4) bekezdését a 2006. évi CIV. tv. 13. § (4) bekezdése állapította meg 2007. január 1-jei hatállyal.
    [a Kjt. 17-18. §-ához]
    1. A munkáltató és a közalkalmazotti tanács kapcsolatrendszerét megállapító közalkalmazotti szabályzat közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály, jogszabállyal ellentétes rendelkezéseket nem tartalmazhat. A tilalmat sértő rendelkezés semmis [Kjt. 2. § (1) és (2) bekezdés].
    2. Az 1996. évi XXVIII. tv. 1996. április 27. napjával hatályon kívül helyezte a Kjt. 18. §-át. A hatályon kívül helyezett rendelkezés az Mt. jelenleg már nem hatályos 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal egyezően megengedte, hogy ha nincs a munkáltatónál kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet, a kollektív szerződésben szabályozható kérdésekről a munkáltató a közalkalmazotti tanáccsal megállapodjon, még pedig a közalkalmazotti szabályzatban. A § hatályon kívül helyezése a korábban megalkotott közalkalmazotti szabályzat érvényességét nem érintette.
    1996. április 27. napjától közalkalmazotti szabályzatban csak a felek kapcsolatrendszerét lehet szabályozni még akkor is, ha munkahelyi szakszervezet és munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés hiányában 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően 2002. július 11-ig a munkáltató a közalkalmazotti tanáccsal megállapodást kötött a közalkalmazotti jogviszonyt érintő jogokról és kötelezettségekről. Ezt a megállapodást nem lehetett a közalkalmazotti szabályzatba foglalni és annak lehetősége 2002. július 12. napjával megszűnt [2002. évi XIX. tv. 14. § (4) bek.]. A tilalom [Kjt. 17. § (3) bekezdés] feltehető oka, hogy a közalkalmazotti szabályzat, illetőleg az üzemi megállapodás különböző okok miatt válhat hatálytalanná.
    3. A közalkalmazotti szabályzatra megfelelően alkalmazni kell a kollektív szerződés hatálybalépésére, közzétételére és felmondására vonatkozó szabályokat [Mt. 38. § (1)-(3) bekezdés, 39. § (1)-(2) bekezdés]. A közalkalmazotti szabályzat hatályát veszti a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén, valamint ha a közalkalmazotti tanács (a közalkalmazotti képviselő megbízatása) megszűnik és újabb tanácsot (képviselőt) nem választanak [Mt. 40. § (1) bekezdésének első mondata].

    [a Kjt. 19. §-ához]
    A rendelkezést a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (2) bekezdése állapította meg. Az akkori szöveg kizárta még az Mt. II. Rész V. fejezetének alkalmazását is, az európai üzemi tanácsokra vonatkozó ezen rendelkezések azonban időközben hatályukat vesztették, ezért a kizáró rendelkezés tárgytalanná vált. Ugyanakkor az Mt. 65. §-a alkalmazásának kizárt voltával kapcsolatban figyelemmel kell lenni arra, hogy a Kjt. alkalmazása során az Mt. 65. § (3) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt rendelkezéseken a Kjt. 16. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakat kell érteni [2005. évi VIII. tv. 7. § (2) bek.].
    A 19. § 2008. január 1-jei hatállyal annyiban módosult, hogy az Mt. 44. §-a is alkalmazható a közalkalmazotti jogviszony tekintetében [2007. évi CLXXIX. tv. 40. § (4) bekezdés a) pont].
    III. rész
    A KÖZALKALMAZOTTI JOGVISZONY
    I. fejezet
    A közalkalmazotti jogviszony létesítése és módosítása
    [a Kjt. 20. §-ához]
    Mt. 72-75/A. §
    1. A Kjt. 20. § (2)-(3) bekezdéseinek 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 1. §-a állapította meg.
    1/A. A közalkalmazotti jogviszony alanyai a munkáltató és az általa foglalkoztatott közalkalmazott. Az Mt. 73. §-a szerint munkáltató az lehet, aki jogképes. A Kjt. 1. §-ának (1) bekezdéséből következően közalkalmazotti jogviszonyban csak állami vagy helyi önkormányzati költségvetési szerv, valamint helyi önkormányzat lehet munkáltató. A közalkalmazotti munkáltatók valamennyi fajtája jogi személy és így jogképes, vagyis különböző jogviszonyokban jogokat szerezhet és kötelezettségek terhelhetik.
    A jogi személy elkülönült részlege, még ha a szervezeten belül munkajogi önállósággal rendelkezik is, nem minősül munkáltatónak: az általa foglalkoztatottak a jogi személy költségvetési szervvel állnak közalkalmazotti jogviszonyban. A közalkalmazotti jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket nem érinti, ha a munkáltató személyében jogutódlás következik be, azonban a jogviszonyból eredő igényeket a jogutóddal szemben kell érvényesíteni (LB Mfv. I. 10.274/1996/4.).
    A közalkalmazotti munkáltató által foglalkoztatottak közalkalmazottak, függetlenül attól, hogy ez fő- vagy további jogviszonynak minősül a munkavégző szempontjából. A közalkalmazotti jogviszonyban a munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye gyakran elválik. Ez nem változtat azon, hogy a közalkalmazott azzal az önálló költségvetési szervvel áll közalkalmazotti jogviszonyban, amelynek a keretében a munkáját végzi (LB Mfv. I.10.093/1994/2.). Ez vonatkozik azokra a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazottakra is, akikkel szemben a munkáltatói jogkört külső szerv, általában a fenntartói jogot gyakorló szerv (testület) gyakorolja. A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő jogvitát a munkáltató ellen lehet indítani abban az esetben is, ha arra külső szerv munkáltatói jogkörben hozott döntése adott alapot (MD. II. 660.). Ezzel szemben a közalkalmazott kirendelésénél a munkáltatói minőség átszállása folytán a tényleges foglalkoztatóval szemben érvényesíthető a kirendelésből eredő igény. Így ha az orvos munkáltatója a helyi önkormányzat volt, de az ügyeleti szolgálatot a kórház szervezte és bonyolította, e részben hallgatólagos kirendelés folytán a munkát végző a kórházzal állt jogviszonyban, ezért az ügyeleti díjat is tőle, nem pedig az önkormányzattól követelhette (LB Mfv. II. 10.614/1997.).
    2. A közalkalmazotti jogviszony létesítésének feltételeit a törvény 2009. január 1-jétől hatályos szabályai [Kjt. 20. § (2) bek.] szigorították, általános feltétel: a büntetlen előélet, 18. életév betöltése, magyar állampolgárság, vagy - hazánk uniós tagságára, a személyek szabad mozgásának alapelvére tekintettel - a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező, illetve bevándorolt vagy letelepedett státusz. A büntetlen előélet kivételével az előbbi feltételek alól végrehajtási jogszabály adhat mentesítést [Kjt. 20. § (3) bekezdés a) pont]. A Kjt. 20. § (2) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott feltételek alóli mentesítést a Kormány rendeletben határozhatja meg [Kjt. 85. § (3) bekezdés aa) pont]. A 18. életév betöltése alól adott mentesítés esetén az Mt. 72. § (1), (4) és (7) bekezdés szabályai irányadók.
    A Kjt. 20. § (2) bekezdés a) pontjában előírt feltétel (büntetlen előélet) hiánya nem eredményezi a 2009. január 1-je előtt keletkezett közalkalmazotti jogviszony érvénytelenséget [2008. évi LXI. tv. 41. § (1) bek.].
    Végrehajtási jogszabály az előbbi általános feltételeken túl a közalkalmazotti jogviszony létesítéséhez további feltételként előírhatja: a magyar állampolgárságot, a magyar nyelvtudást, a cselekvőképességet [Kjt. 20. § (3) bekezdés b) pont].
    Így pl. kizárólag magyar állampolgárral létesíthető közalkalmazotti jogviszony:
    - levéltárban, továbbá közgyűjteményben vagyonvédelmi-biztonsági tevékenység ellátására, honvédelmi ágazatba tartozó közgyűjteményi intézményben nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött munkakörben [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendeletnek a 354/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 1. §-ával megállapított 2. §-a],
    - a felsőoktatásban a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött munkakörökben [53/2006. (III. 14.) Korm. rendeletnek a 355/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 2. §-ával megállapított 1/A. §-a],
    - a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 3/2008. (I. 11.) ÖTM rendelettel módosított 62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 2. §-ában és 3. számú mellékletében meghatározott munkakörökben,
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 4/2008. (XII. 31.) TNM rendelet 3. §-a szerint az 1. számú mellékletben szereplő munkakörökben,
    - az igazságügyi és rendészeti miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 10/2009. (IV. 17.) IRM r. 2. § (1) bekezdés b) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott munkakörökben,
    - A honvédelmi ágazatban közalkalmazotti munkakörben magyar állampolgár, valamint a munkakör ellátásához szükséges magyar nyelvtudással rendelkező nem magyar állampolgár foglalkoztatható, ez utóbbi alól kivételt képeznek a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött munkakörök [7/2010. (IV. 23.) HM rendelet 1. §-ával módosított 27/2008. (XII. 31.) HM rendelet 2. § (1) bekezdés, 150/2010. (IV. 30.) Korm. r. 1. §-ával módosított 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 1. § (2) bekezdése].
    A Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél a magasabb vezető és vezető megbízással rendelkező, illetve a pénzügyi kötelezettségvállalásra jogosult közalkalmazottak esetében a magyar nyelvtudás alkalmazási feltétel [84/2011. (V. 26.) Korm. r. 2. §].
    A 18. életév betöltése alól mentesítést ad a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése az egészségügyi intézményeknél az egészségügyi szakképzettséget, szakképesítést igénylő munkakör betöltése érdekében alkalmazott személynek, ha a jogviszony létesítésekor az érintett az előírt szakképzettség, szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben vesz részt.
    18. életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható közalkalmazottként a honvédelmi ágazatban, ha rendelkezik a szakiskolai vagy szakmunkás képesítéssel betölthető munkakörökhöz szükséges végzettséggel és képzettséggel [7/2010. (IV. 23.) HM rendelet 1. §-ával módosított 27/2008. (XII. 31.) HM rendelet 2. § (2) bekezdés].
    A közoktatási intézményben a közalkalmazotti jogviszony létesítésének nem feltétele a magyar állampolgárság, illetve a Kjt. 20. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott status [17/2010. (II. 5.) Korm. r. 6. § (5) bekezdésével megállapított 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 18. § (10) bekezdése]. Hatályos: 2010. II. 10-től.
    Az egészségügyi szakképzettséget, szakképesítést igénylő munkakör betöltése érdekében ugyancsak eltérést enged a végrehajtási rendelet a Kjt. 20. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltaktól annyiban, hogy a 2007. évi II. törvény alapján 3 hónapot meghaladó tartózkodásra jogosult személlyel is létesíthető közalkalmazotti jogviszony [356/2008. (XII. 31.) Korm. rend. 2. § (2) bek.].
    A közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez a Kjt. 61. § (1) bekezdésében foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési követelményeket az egészségügyi, szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közoktatási, felsőoktatási, közművelődési és közgyűjteményi, testnevelési és sportintézmények, továbbá a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó költségvetési intézmények közalkalmazottai vonatkozásában a Kormány rendeletben határozza meg [Kjt. 85. § (2) bekezdés a) pont]. Egyéb ágazatokban a Kjt. 85. § (4)-(5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a miniszter rendeletben állapítja meg az előbbi képesítési követelményeket.

    [a Kjt. 20/A-20/B. §-ához]
    A Kjt. 20/A-20/B. §-ait általában 2007. 09. 01-jétől kezdődő hatállyal a 2007. évi C. tv. 3. §-a állapította meg azzal, hogy a 20/A. § (4) bekezdése 2008. január 1-jén lép hatályba, és e § rendelkezéseit a 2007. 09. 01. napját követő közalkalmazotti jogviszony-létesítés tekintetében kell alkalmazni [2007. évi C. tv. 31. § (4) bekezdése].
    A 20/A. § (2) bekezdésének szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 40. § (6) bekezdés a) pontja módosította, majd a 20/A. § (2), továbbá (4)-(7) bekezdéseinek 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi CX. törvény 12. § (2) bekezdése állapította meg, egyúttal a (3) bekezdés b) pontját módosította. A 20/A. § (1) bekezdését, a (2) bekezdés a) és d) pontját, továbbá (6) bekezdését módosította, valamint új (8) és (9) bekezdéssel egészítette a 2009. évi CXXVI. tv. 2. §-a, illetve 54. § (1) bekezdés a) pontja. A 2010. évi CLXXV. törvény 5. § (1) bekezdése módosította a 20/A. § (6) bekezdésének szövegét és hatályon kívül helyezte a (8) és (9) bekezdést a kinevezett vezetői státusz megszüntetése folytán.
    A 20/B. § 2010. január 1-jétől hatályos szövegét a 2009. évi CXXVI. tv. 3. §-a állapította meg.
    Azokat a munkaköröket, amelyben nem kötelező pályázat kiírása a közalkalmazotti jogviszony létesítéséhez, a törvény felhatalmazása alapján a Kormány, illetve a miniszter a Kjt. 85. § (2) bekezdés b) pontjában, (4) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján rendeletben határozza meg.
    Nem kötelező pályázat kiírása:
    - a felsőoktatási intézményekben az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendeletnek a 355/2008. (XII. 31.) Korm. rendelettel módosított 1/C. §-ában megjelölt munkakörökben,
    - az egészségügyi intézményeknél a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdésében meghatározott munkakörökben,
    - kulturális intézményben, előadó-művészeti intézménynél és alkotóművészeti intézményben a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 2/A. §-ának - a 150/2010. (IV. 30.) Korm. r. 3. §-ával módosított - (2) bekezdésében meghatározott munkakörökben, hatályos: 2010. V. 2-től,
    - szociális, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményeknél a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet - 326/2008. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §-ával módosított - 1/A. § (1) bekezdésében meghatározott munkakörökben,
    - a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a megbízással ellátható vezetői beosztások, az irodai és ügyviteli, szolgáltató jellegű és a kisegítő munkaköri csoportokba tartozó munkakörökben [50/2008. (XII. 31.) PM rendelet 2. § (1) bekezdés],
    - a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatot ellátó költségvetési szerveknél a 77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet 1/A. §-ában meghatározott munkakörökben,
    - a szociális és munkaügyi miniszter által irányított költségvetési szerveknél az irodai és ügyviteli, a szolgáltató jellegű és a kisegítő munkaköri csoportba tartozó munkakörökben [22/2008. (XII. 31.) SZMM rendelet 2. §],
    - a honvédelmi ágazatban a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok valamennyi munkakörében, valamint a 27/2008. (XII. 31.) HM rendelet mellékletében megjelölt munkakörökben,
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a felsőfokú szakképzettséghez nem kötött munkakörökben, valamint a magasabb vezetői, illetve vezetői beosztás esetében [4/2008. (XII. 31.) TNM rendelet 4. §],
    - a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM rendeletnek a 3/2008. (I. 11.) OTM rendelettel megállapított 2/B. §-ában foglaltak szerint,
    - az igazságügyi és rendészti miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 10/2009. (IV. 17.) IRM r. 2. számú mellékletében meghatározott vezetői beosztásokban és munkakörökben,
    - az agrárágazatban a nem vezetői munkakörökben, a főigazgató-helyettes és igazgató munkakörben, valamint vezetői megbízás esetén [7/2009. (I. 30.) FVM r. 5. §],
    - a környezetvédelmi és vízügyi miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 11/2005. (V. 19.) KvVM rendelet 2/A. §-ában megjelölt munkakörökben,
    - a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél a Kjt. 61. § (1) bekezdése szerint - felsőfokú végzettséghez és szakképzettséghez nem kötött - "A" - "E" fizetési osztályba történő besorolással betölthető munkakörökben [84/2011. (V. 26.) Korm. r. 3. §],
    - a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, valamint az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél az irodai és ügyviteli, szolgáltató jellegű és kisegítő munkaköri csoportba tartozó munkakörökben [12/2011. (III. 22.) NGM r. 2. §],
    - a katasztrófavédelmi szerveknél a 18/2008. (XII. 31.) ÖM rendelet 1. számú melléklete "A" részben szereplő ügyviteli és fizikai munkakörökben,
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó szerveknél az 1/2009. (I. 30.) MeHVM rendeletnek - az 1/2010. (II. 11.) MeHVM r. 1. §-ával módosított - 2. §-ában meghatározott munkakörökben. Hatályos: 2010. II. 22-től.
    A közalkalmazotti pályázatnak a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv honlapján történő közzétételére vonatkozó részletes szabályokat a 388/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmazza, amelynek 4. § (2) bekezdés c) pontját, valamint (4) bekezdését módosította, az 5. §-át, 6. §-át, valamint 8. § (2)-(4) bekezdését hatályon kívül helyezte a 167/2008. (VI. 27.) Korm. rendelet 3. §-a, illetve 4. § (2) bekezdése és (3) bekezdés c) pontja.

    [a Kjt. 21. §-ához]
    A Kjt. 21. § (2)-(4) bekezdését a 2008. évi LXI. törvény 3. §-a állapította meg, az (5) bekezdését pedig a 2009. évi CXXVI. tv. 4. §-a. A (3) bekezdés új szövegét a 2010. évi XC. törvény 86. §-a állapította meg, míg a (4) bekezdést hatályon kívül helyezte a 2010. évi CLXXV. törvény 5. § (1) bekezdése.
    [a Kjt. 21/A. §-ához]
    A Kjt. 21. § (2) bekezdése szövegét a 2003. évi XX. tv. 31. §-ának (6) bekezdése állapította meg, majd azt a 2003. évi CXVI. tv. 84. §-a kiegészítve újraszövegezte. A Kjt. 21. § (2) bekezdésének szövegét 2005. I. 1. napjával a 2004. évi CXXII. tv. állapította meg. A Kjt. 21. § (2) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 3. §-a módosította. A módosítás nem érinti a 2009. január 1-jét megelőzően határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyról történt megállapodást annak módosítás nélküli lejárta időpontjáig [a hivatkozott törvény 41. § (3) bekezdése].
    A 21. § (2) bekezdés a)-b) pontjának szövegét pontosította, illetve a c) pontját hatályon kívül helyezte, továbbá az új (5) bekezdést megállapította a 2009. évi CXXVI. tv. 4. §-a, 54. § (1) bekezdés b)-c) pontja és 55. § (1) bekezdés e) pontja 2010. január 1-jei hatállyal.
    A Kjt. 21/A. §-át 2007. 09. 01. hatálybalépéssel a 2007. évi C. tv. 4. §-a állapította meg azzal, hogy e § rendelkezéseit a 2007. 09. 01. napját követő közalkalmazotti jogviszony-létesítés tekintetében kell alkalmazni [2007. évi C. tv. 31. § (4) bekezdése].
    A Kjt. 21/A. § (4) bekezdését a 2007. évi CXLXXIX. tv. 3. §-a állapította meg 2008. január 1-jei hatálybalépéssel, majd e bekezdés szövegét módosította a 2008. évi CX. tv. 12. § (16) bekezdés b) pontja 2009. január 1-jei hatállyal; a (5) bekezdés 2004. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. tv. 33. § (2) bekezdés c) pontja állapította meg.

    Mt. 76. § (3), (6)-(8) bek.
    Mt. 76/A-76/C. §
    A § módosított (4) és (5) bekezdését a 2002. évi XIX. tv. 4. §-a, (2) bekezdését pedig a 2004. évi XXVIII. tv. 2. §-a állapította meg, az előbbi bekezdéseket 2002. szeptember 1., az utóbbit 2004. május 1. napjától kell alkalmazni.
    Mt. 77-79. §
    1. A közalkalmazotti jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A kinevezés a közalkalmazotti jogviszony szükséges, de elégséges jogi oka. A kinevezés csak látszólag egyoldalú, mert elfogadása nélkül a jogviszony nem jöhet létre. A munkáltatónak legalább a munkakörben, az illetményben és a munkavégzési helyben meg kell állapodnia a közalkalmazottal, a felek azonban más kérdésekről is rendelkezhetnek. A kinevezési okmány az említetteken túl tartalmazza még a közalkalmazott besorolására vonatkozó fizetési osztályt és fokozatot, valamint tartalmazhatja a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatban azokat a megkötéseket, amelyre a munkáltató egyoldalúan jogosult (például a munkakör ellátásához szükséges végzettség megszerzésének határidejét, ha az időleges mentesítésre jogszabály lehetőséget ad). Az önkormányzati körbe tartozó munkáltatók a kinevezéshez általában az erre a célra rendszeresített formanyomtatványt használják. A közalkalmazotti jogviszony érvényesen létrejön azonban akkor is, ha a munkáltató írásban közli a munkakört, az illetményt, a munkavégzés helyét, ezt pedig a közalkalmazott aláírásával elfogadja. A besorolással kapcsolatos rendelkezések ugyanis a jogszabályon alapulnak, ehhez nem kell a közalkalmazott hozzájárulása (MD II. 657., LB Mfv. I. 10.800/1998/4.).
    A kinevezési okmány tartalma jogi természetét illetően kettős: részint a felek megállapodását, részint a jogszabályokban egyébként rendezett kérdéseket tartalmazza. Ennek a kinevezés módosítása szempontjából van jelentősége: a kinevezés megállapodásos része csak közös megegyezéssel módosítható, a jogszabályon alapuló részek azok változásával módosulnak, illetőleg egyoldalúan módosíthatók (például a közalkalmazott fizetési fokozata a jogviszonyban töltött idő folytán). A közalkalmazott kinevezésében foglaltak megváltoztatása csak akkor minősül a kinevezés módosításának - amelyhez a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 82. § (2) bekezdése szerint a felek közös megegyezése szükséges - ha az olyan elemét érinti a kinevezésnek, amely a munkáltató és a közalkalmazott megállapodásán alapul. Az illetménypótlék a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály alapján jár, ezért az érintett szabály változásával együtt a közalkalmazott illetménypótléka is a hozzájárulása nélkül változik (MD. II. 665.).
    Ha a törvény erejénél fogva a munkavállaló munkaviszonya átalakult közalkalmazotti jogviszonnyá, ez nem érinti az eredeti munkaszerződésben kikötött feltételeket, eltérő kinevezés hiányában. Ehhez képest az eredeti munkaszerződésnek a változó munkahelyre vonatkozó kikötését a közalkalmazotti jogviszonyban is érvényesnek kell tekinteni (BH 2001/144.).
    A kinevezésben a felek kiköthetik az adott munkakörben hasznosítható képesítés megszerzését is. Ha az így kikötött képesítést a közalkalmazott nem szerzi meg a megadott határidőig, jogviszonya felmentéssel jogszerűen megszüntethető (MD III.893.).
    A kinevezésben rögzített kifejezett megállapodás hiányában is megállapítható, hogy részmunkaidőre szóló közalkalmazotti jogviszonyt létesítettek a felek, ha az összes körülményből (pl. az ellátott feladatból, a teljes munkaidőre járó garantált illetménynél lényegesen alacsonyabb összegben meghatározott havi illetményből) következően részmunkaidős megállapodás jött létre köztük (MD III. 899.).
    2. Az ágazati végrehajtási rendeleteknek a közalkalmazotti munkaköröket felsoroló rendelkezései a besorolás szempontjából irányadók, azonban nem zárják ki, hogy a felek ettől eltérő munkaköri feladatok ellátásában állapodjanak meg - akár a felsorolásban külön-külön szereplő munkakörök összevonásával -, és más munkaköri elnevezést használjanak. A közalkalmazott munkakörét önmagában annak elnevezése nem dönti el, a ténylegesen ellátandó feladatokat kell figyelembe venni (LB Mfv. II. 10.476/1994/3.). A magasabb vezető és a vezető beosztást nem lehet a kinevezésben munkakörként megjelölni, mert az csak a már meglévő közalkalmazotti jogviszonyban megbízással nyerhető el (MD II. 666.).
    3. Az Mt. 144. §-ának (1) bekezdé­se szerint az illetménynek el kell érnie a mindenkor érvényes legkisebb (minimá­lis) bér összegét. 2005. január 1-jétől a teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott alapilletményének legkisebb összege havi 57 000 forint, 2005. szeptember 1-jétől 59 600 forint, 2006. április 1-jétől 62 500 forint (2005. évi CLIII. tv. 89. §), 2008. évben 69 000 forint (2007. évi CLXIX. tv. 17. számú melléklet), 2009. január 1-jétől 71 500 forint [321/2008. (XII. 29.) Korm. rend. 2. § (1) bek.].
    A havi, heti vagy napi-bérre vonatkozó rendelkezések teljes munkaidő esetén arra való tekintet nélkül alkalmazandók, hogy a teljes munkaidő a törvényben meghatározottnál hosszabb vagy rövidebb-e. Ha a teljes munkaidő napi 8 óránál rövidebb, a legkisebb órabér-tételt arányosan növelt mértékben, ha pedig a teljes munkaidő napi 8 óránál hosszabb, arányosan csökkentett mértékben kell alkalmazni [id. r. 2. § (3) bek.].
    A Kjt. hivatkozott mellékletében szereplő szorzószámokkal megállapítható illetmény úgynevezett garantált illetmény, ennél kevesebb illetménnyel a közalkalmazott nem nevezhető ki. Ha a Kjt. 1. számú mellékletében az A-G fizetési osztályok 1. fizetési osztályaira 2002. augusztus 31-ig irányadó garantált illetmény ennél kevesebb lenne, helyette az ide besorolt közalkalmazottak legalább a kötelező legkisebb munkabérnek megfelelő illetményre jogosultak.
    A 2010. évi XC. törvénnyel 2010. szeptember 1-jei hatállyal a közszférában bevezetett jövedelemkorlát a közalkalmazottakra is vonatkozik. Amennyiben a munkáltató a garantált illetménynél magasabb összegben állapítja meg a közalkalmazott havi illetményét, az a tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozóan - a havi rendszeres illetménypótlékkal együtt - nem haladhatja meg a KSH által közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét. Ha a közalkalmazott havi illetménye és havi rendszeres illetménypótlékának együttes összege a törvény hatályba lépésekor meghaladta ezt a mértéket, az a törvény erejénél fogva az előírt mértékre csökken (2010. évi XC. tv. 92. §).
    4. A kinevezésnek - a 2007. szeptember 1-jét követően létesített közalkalmazotti jogviszony esetén - a három hónapos próbaidő kikötését is tartalmaznia kell a Kjt. 21/A. § (4)-(5) bekezdésében foglalt (áthelyezés, határozott idejű kinevezés, azonos felek közti újabb kinevezés) kivétellel.
    Végrehajtási rendelet a próbaidő kikötését kizárhatja a megszerzett szakmai gyakorlatra tekintettel [Kjt. 21/A. § (5) bekezdés]. Nem lehet próbaidőt megállapítani pl.:
    - az egészségügyi intézményekben a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet - 75/2010. (III. 25.) Korm. rendelet 2. §-ával módosított - 5. §-ában meghatározott munkakörökben az ott megállapított szakmai gyakorlattal rendelkezők esetében,
    - a közoktatási intézményekben a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet - a 323/2008. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. §-ával kiegészített, illetve a 17/2010. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §-ával és a 150/2010. (IV. 30.) Korm. rendelet 17. §-ával módosított - 3/A. §-ában foglaltak szerint a pedagógus és a pedagógiai intézet alaptevékenysége szerinti munkakörben,
    - a szociális és munkaügyi miniszter által irányított költségvetési szerveknél, ha a közalkalmazott legalább 10 év, a munkakörével megegyező munkakörben vagy tevékenységi körben megszerzett szakmai gyakorlattal rendelkezik [22/2008. (XII. 31.) SZMM rendelet 5. § (1) bek.].
    5. A kinevezés általában - külön kikötés hiányában - határozatlan időre szól. Meghatározott munka (feladat) ellátására, helyettesítésre határozott idejű közalkalmazotti jogviszony is létesíthető (LB Mfv. 10.775/2002). A határozott idejű kinevezés meghatározott munkakörre akkor jogszerű, ha annak bizonyítható oka egy meghatározott munka elvégzése (MD II. 661.). Színháznál az évad produkcióira való kinevezés ennek eleget tesz, mert kellően körülhatárolja a színész munkakört ellátó közalkalmazott teendőit (MD II. 663.). A munka, a feladat meghatározott jellege következhet a felek megállapodásából is (MD I/662, 664., LB Mfv. II. 10. 827/1998., LB Mfv. I. 10.020/1999., LB Mfv. 10.873/2000.). A feladat a felek erre vonatkozó időbeli megállapodásával is megállapítható (LB Mfv. II. 10.825/1995.). Eseti döntés nem minősítette rendeltetésellenesnek a három ízben határozott időre szóló kinevezést, ha az alkalmazás helyettesítés céljából történt és az utolsó meghosszabbítás azt célozta, hogy a közalkalmazottnak új munkahely keresésére legyen ideje (LB Mfv. II. 10.115/1999.). A távollevő tanár helyettesítésére irányuló, határozott idejű jogviszony jogszerűen jött létre (LB Mfv. 10.775/2002.), hasonlóképpen a szülési szabadságon, majd gyermekgondozási szabadságon lévő közalkalmazott távolléte idejére kinevezett helyettesítőnek (LB Mfv. E. 10.810/2003.).
    A kinevezés határozott időre szóló kikötése jogszabályba ütközött, amikor a tanárt üres álláshelyre, tehát nem helyettesként alkalmazták (MD III.903.), színháznál kommunikációs igazgató munkakörre határozott idejű jogviszonyt létesítettek (MD III.906.), valamint a zenetanárt azért alkalmazták határozott időre, mert a hallgatók száma tanévenként változhat, amely körülmény a munkaköri feladatok ellátását nem minősíti határozott feladattá (MD III.904.).
    Ha meghatározott kutatói munkára határozott időre létesült a közalkalmazotti jogviszony, a kinevezés határozott idejét az nem érintette, hogy a kutatási munkát más kutatóhelyre csoportosították át (MD III.897.).
    A határozott idejű közalkalmazotti jogviszony tartama meghatározható naptárilag, illetve, más alkalmas módon úgy, hogy a határozott idő tartama egyébként megközelítő pontossággal előre látható, és annak idején pontosan megállapítható legyen, feltéve, hogy e körülmény bekövetkezése független a felek akaratától (BH 2000/8/369.).
    Ha a felek a közalkalmazotti jogviszony időtartamát nem naptárilag határozták meg, a munkáltató köteles tájékoztatni a közalkalmazottat a közalkalmazotti jogviszony várható időtartamáról a Kjt. 24. § (2) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 79. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
    A fizetés nélküli szabadságon lévő közalkalmazott távolléte idejére, ennek helyettesítésére szóló határozott időre történt kinevezés esetén a határozott idő a helyettesített közalkalmazott munkába történő visszatérésekor lejár (BH+ 2008/518.)
    A határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony lejárat folytán történt megszűnését követően a munkáltatót nem terheli további jogviszony létesítésére irányuló kötelezettség (476. EH).
    Az előadóművészek munkavégzésére vonatkozó sajátos szabályok lehetővé teszik határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítését a Kjt. 21. § (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően művészi és művészeti munkakör betöltésére is. Ez utóbbi munkakör betöltésére létesített határozott idejű jogviszony - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - az évad végéig tart. A határozott idő az 5 évet nem haladhatja meg (2008. évi XCIX. tv. 28-29. §).
    A 2006. február 28-áig hatályos felsőoktatási törvény [1993. évi LXXX. tv. 14. § (2) bekezdés] előírása szerint egyetemi, főiskolai tanársegédi, adjunktusi munkakörre csak határozott idejű - legfeljebb 4 évre szóló - közalkalmazotti jogviszonyt lehetett létesíteni, amely legfeljebb 4 évvel, tanársegéd esetében egy, adjunktus esetében két alkalommal volt meghosszabbítható. Ez a munkáltatók részéről nem volt kötelező. Az új felsőoktatási törvény (2005. évi CXXXIX. tv.) a hatályba lépése (2005. március 1.) az akkor alkalmazásban álló oktatók kinevezését nem érintette (EBH 2174.).
    2003. július 1. napjától kezdődően az Mt.-nek 79. § (2)-(3), (5)-(6) bekezdését és 7. §-ának második fordulatát kell figyelembe venni. Ha a közalkalmazotti jogviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a jogviszonyt legfeljebb az engedélyezett időtartamra lehet létesíteni. Ez a rendelkezés csak a 2001. július hó 1. napja után létesített közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozik [2001. évi XVI. tv. 26. § (3) bekezdés].
    A határozott idő tartama a 2008. december 31-ig hatályos szabályok szerint - miniszter eltérő rendelkezése hiányában - öt év lehetett. 2009. január 1-jétől - ha törvény eltérően nem rendelkezik - legfeljebb tíz évre létesíthető határozott idejű közalkalmazotti jogviszony. Erre tekintettel az öt éves korlátozás alól kivételt megállapító egyes rendelkezések [pl. 138/1992. (X. 8.) Korm. rend. 3. §-a, 150/1992. (XI. 20.) Korm. rend. 3. §-a] hatályukat vesztették.
    A jogszabályban meghatározott tartamot meghaladó kinevezés ebben a részében érvénytelen és a közalkalmazotti jogviszonyt határozatlan időre szólónak kell tekinteni (LB Mfv. I. 10.880/1998.). A megszabott tartamon belül a közalkalmazott egymást követően többször is kinevezhető határozott időre. Érvénytelen azonban az újabb határozott időre szóló kinevezés, ha a közalkalmazott jogos érdekének csorbítására vezetne. Ilyen esetben a határozott időre szóló újabb közalkalmazotti jogviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni (MK 6. számú állásfoglalás).
    A határozott idejű kinevezés a munkaviszonyban állókhoz hasonló esetekben meghosszabbodhat, illetve határozatlan idejűvé alakulhat [Mt. 79. § (6) bekezdés]. A munkáltató joggal való visszaélés (rendeltetés ellenes) joggyakorlás esetén sem kötelezhető arra, hogy a határozott idő leteltét követően a közalkalmazottat ismét - határozott vagy határozatlan időre szólóan - kinevezze (LB Mfv. II. 10.207/2000/3., LB Mfv. II. 10.260/2000/4.).
    Ha a kollektív szerződés előírása szerint a munkáltató a határozott idő lejártát megelőző február 28-áig volt köteles írásban értesíteni a közalkalmazottat a jogviszony megújítására vonatkozó szándékáról, az értesítési kötelezettség elmulasztása nem járt azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a közalkalmazott jogviszonya újabb egy évvel meghosszabbodik, illetve határozatlan idejűvé alakul át. A kollektív szerződés említett rendelkezésének célja, rendeltetése az, hogy a közalkalmazott a színházi évad sajátosságainak megfelelően kellő időben tudjon másik munkalehetőség megszerzése érdekében eljárni, illetve a munkáltató is megtehesse a szükséges intézkedéseket, ha a munkavállaló nem kívánja további határozott idejű foglalkoztatását (LB Mfv. II. 10.014/2008.).
    Ha a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése - a törvényi feltételek hiányában - érvénytelen, helyette a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, úgy kell tekinteni, hogy a jogviszony a kinevezéssel határozatlan időre jött létre. Ennélfogva a határozott idő lejártára hivatkozva a jogviszony megszüntetése jogellenes, annak jogkövetkezményeit kell alkalmazni (1543. EH).
    6. A munkáltatónak a kinevezéskor tájékoztatnia kell a közalkalmazottat a munkáltatás meghatározott feltételeiről. Ha a tájékoztatás szóbeli volt, azt írásban meg kell ismételni. Tájékoztatási kötelezettség terheli a munkáltatót külföldi munkavégzés elrendelése esetén is, valamint ha a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok a munkáltatás feltételeit érintően megváltoznak [Mt. 76-76/B. §]. Ha a közalkalmazotti jogviszony 2001. július 1. napja előtt keletkezett, és ilyen tájékoztatást a munkáltató nem adott, azt a közalkalmazott kérése esetén két hónapon belül köteles megadni [2001. évi XVI. tv. 26. § (2) bekezdés].
    Pályázat
    Mt. 80. §
    Próbaidő
    Mt. 81. §
    [a Kjt. 22-22/A. §-ához]
    1. A Kjt. 22-22/A. §-át 2007. 09. 01-jén történő hatálybalépéssel a 2007. évi C. tv. 5-6. §-a állapította meg azzal, hogy a 22. § rendelkezéseit a 2007. 09. 01. napját követő közalkalmazotti jogviszony-létesítés tekintetében kell alkalmazni [2007. évi C. tv. 31. § (4) bekezdése]. A Kjt. 22/A. § szövegét módosította 2008. január 1-jei hatállyal a 2008. évi CX. tv. 12. § (16) bekezdés c) pontja.
    A Kjt. 22. § (6) és (9)-(12) bekezdésének új szövegét megállapította, valamint e §-t (13)-(16) bekezdéssel kiegészítette a 2008. évi LXI. tv. 4. §-a. A (15) bekezdés b) pontját módosította a 2009. évi CXXVI. tv. 5. §-a.
    2. A gyakornoki idővel kapcsolatosan a munkáltató alaptevékenységébe tartozó munkaköröket, a gyakornoki idő kikötése alól mentes munkaköröket, a gyakornoki követelményeket a Kormány rendeletben határozza meg a Kjt. 85. § (2) bekezdés c) pontjában, (3) bekezdés af)-ag), cd), db), fd)-fe) pontjában kapott felhatalmazás alapján, illetve miniszteri rendelet a Kjt. 85. § (4) bekezdés c) pontja szerint rendelkezhet a gyakornoki idővel kapcsolatban.
    A gyakornoki idő meghatározása szempontjából a munkáltató alaptevékenységének ellátásával összefüggő munkakörről, a gyakornoki idő kikötésének mellőzéséről, a gyakornoki idővel kapcsolatos szakmai követelményekről rendelkezik:
    - az egészségügyi intézményeknél a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 6. §-a,
    - a felsőoktatásban az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 1/E. §-a,
    - a közoktatási intézményeknél a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 4. §-a, 4/A. §-a, 4/B. §-a, 4/C. §-a,
    - a művészeti közművelődési és közgyűjteményi intézményeknél a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet - 150/2010. (IV. 30.) Korm. rendelet 5. §-ával módosított - 4. §-a,
    - a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatot ellátó egyes költségvetési szerveknél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r. 1/B. §-a,
    - a testnevelési és sporttevékenységet ellátó költségvetési szerveknél a 325/2008. (XII. 29.) Korm. r. 3. §-a,
    - a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményeknél a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 2/A. §-a,
    - a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 3/C-3/D. §-a,
    - a szociális és munkaügyi miniszter által irányított költségvetési szerveknél a 22/2008. (XII. 31.) SZMM rendelet 6-8. §-a,
    - a honvédelmi ágazatban a 27/2008. (XII. 31.) HM r. 4-5. §-a, 7. §-a,
    - a katasztrófavédelmi szerveknél a 18/2008. (XII. 31.) M r. 4. §-a.
    - az igazságügyi és rendészeti miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 10/2009. (IV. 17.) IRM r. 3. §-a valamint a 30/2010. (V. 12.) IRM rendelet 1. §-ával megállapított 3/A. §-a.
    - a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél a 84/2011. (V. 26.) Korm. r. 4. §-a,
    - a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, valamint az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél a 12/2011. (III. 22.) NGM r. 5-8. §-a.

    [a Kjt. 22/B. §-ához]
    A Kjt. 22/B. §-át a 2007. évi CLXXIX. tv. 5. §-a állapította meg, 2008. január 1-jén lépett hatályba.
    A Kjt. 22/B. § felvezető szövegét 2009. január 1-jei hatállyal a 2008. évi LXI. törvény - a 2008. évi CX. törvény 12. § (14) bekezdésével módosított - 33. § (2) bekezdés c) pontja annyiban módosította, hogy miniszter helyett végrehajtási rendelet határozhatja meg azokat a magasabb vezetői munkaköröket, amelyek betöltésére munkaviszonyt kell létesíteni. A Kormány rendeletben határozza meg az egészségügyi, közoktatási, felsőoktatási, művészeti, közművelődési és közgyűjteményi intézményeknél a vezető állású munkavállalóval betöltendő vezetői munkaköröket [Kjt. 85. § (3) bekezdés ac), cb), dc), eb), fc) pontja]. Erről rendelkezik pl.:
    - az egészségügyi intézmények tekintetében a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 7. §-a,
    - a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekre nézve a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendeletnek - a 326/2008. (XII. 29.) Korm. rendelet 4. §-ával megállapított - 3/A. § (2)-(3) bekezdése,
    - az előadó-művészeti intézmények egyes vezetői tekintetében a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet - 150/2010. (IV. 30.) Korm. rendelet 6. §-ával módosított - 5. §-a. (Hatályos: 2010. V. 2-től).
    A Kjt. 22/B. §-a szerint munkaviszonyban alkalmazott magasabb vezetőkre a Munka Törvénykönyvében a vezető állású munkavállalókra meghatározott alábbi rendelkezéseket is alkalmazni kell.

    Mt. 189-192/B. §
    [a Kjt. 23. §-ához]
    2011. január 1-jei hatállyal a Kjt. 23. §-át a 2010. évi CLXXV. törvény 1. §-a állapította meg, lényegében visszaállította a 2008. előtti szabályozást, megszüntette a kinevezett vezetői statust, magasabb vezetői, vezetői beosztás ismét csak megbízással - az eredeti munkakör mellett - látható el. Az új szabályozás változást hozott a megbízás időtartama tekintetében; ezt követően határozatlan idejű megbízás nem adható, és a határozott idejű megbízás időtartama is korlátozott, legfeljebb 5 évben.
    Az új szabályok hatályba lépésével egyidejűleg, azaz 2011. január 1-jével a határozatlan idejű magasabb vezetői, vezetői megbízás 2011. január 1-jétől kezdődő 5 évre szóló határozott idejű magasabb vezetői, vezetői megbízássá alakul át. Ugyancsak a törvény erejénél fogva 2011. január 1-jével átalakulnak a magasabb vezetői, vezetői kinevezések:
    - a határozatlan idejűek öt évre szóló magasabb vezetői, vezetői megbízássá,
    - a határozott idejűek a határozott idő lejártáig tartó magasabb vezetői, vezetői megbízássá.
    Ezzel egyidejűleg az érintett közalkalmazottakat határozatlan időre, illetve a határozott időből hátralévő időre ki kell nevezni a 2008. december 31-én hatályos kinevezésük szerinti nem vezetői, szakmai munkakörbe, vagy ennek hiányában a legmagasabb iskolai végzettségüknek megfelelő szakmai munkakörbe.
    A törvény hatályba lépésekor határozott idejű magasabb vezetői, vezetői megbízással rendelkezők esetében az 5 éves korlátozást nem kell alkalmazni, vezetői megbízásuk az eredeti időtartamig áll fenn akkor is, ha abból még 5 évnél hosszabb idő van hátra.
    A fenntartó az új szabályokra tekintettel felülvizsgálhatja a betöltött vezetői pozíciókat, és új vezetői pályázatokat írhat ki 2011. január 1-je és 2011. február 28-a között. Ha a pályázatot a pozíciót eddig betöltő személy nyeri el, addigi megbízása megszűnik és részére új megbízást kell adni, ha pedig a pályázatot nem ő nyeri el, a kinevezése szerinti munkakörben kell tovább foglalkoztatni.
    A kinevezett vezetők jogviszonyának előbbiek szerinti, megbízott vezetővé történő átalakítása nem járhat rájuk nézve anyagi hátránnyal, azaz a havi illetményük és illetménypótlékaik összege nem lehet kevesebb - e megbízásuk fennállásáig - a 2011. január 1-jét megelőző havi illetményük, illetménypótlékuk összegénél.
    Az előbbi átmeneti szabályokat a 2010. évi CLXXV. tv. 7. §-a tartalmazza.
    1. A Kjt. hatályba lépésétől a 2008. június 30-áig hatályos szabályok alapján közalkalmazott magasabb vezetői, vezetői munkát csak ilyen beosztás ellátásával való megbízás alapján végezhetett. A 2008. július 1-jétől hatályos rendelkezések ezt a helyzetet megváltoztatták, a magasabb vezetői, vezetői feladat önálló munkakörben, ilyen munkakörbe történő kinevezés alapján is ellátható. A 2009. január 1-jétől hatályos, módosított Kjt. 23. § (1) bekezdése ennek megfelelő fogalomhasználattal kinevezett és megbízott vezetőkről rendelkezik. Kinevezett vezető esetén a magasabb vezetői, vezetői munkakör egy teljesen önálló, vezetői feladatokkal kitöltött munkakört jelent, míg a megbízott vezető a közalkalmazott kinevezése szerinti (beosztotti) munkaköre mellett végzi a magasabb vezetői, illetve vezetői beosztásbeli feladatait.
    A magasabb vezető, vezető munkaköröket, illetve magasabb vezetői, vezetői megbízásokat, a kinevezés illetve megbízás feltételeit - ideértve a határozott időre szóló megbízás előírását is - végrehajtási rendeletek határozzák meg:
    - az egészségügyi ágazatban a 356/2008. (XII. 31.) Korm. r. 7-9. §-a;
    - a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. - 326/2008. (XII. 29.) Korm. r. 3-4. §-ával megállapított - 3. §, 3/A. §-a;
    - a közoktatási intézményeknél a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. - 323/2008. (XII. 29.) Korm. r. 4. § (2) bekezdésével megállapított - 5. § (1)-(2) bekezdése és a 17/2010. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésével módosított
    - művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 5., 6. §, 7. §-a, 3. és 4. számú melléklete;
    - a helyi önkormányzatok szolgáltató feladatot ellátó intézményeinél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r. - 324/2008. (XII. 29.) Korm. r. 2. §-ával módosított - 3. §-a;
    - a testnevelés és a sport területén a 325/2008. (XII. 29.) Korm. r. 4-5. §-a,
    - a felsőoktatásban a 2005. évi CXXXIX. törvény 96. §, 53/2006. (III. 14.) Korm. r.,
    - az agrárágazatban a 7/2009. (I. 30.) FVM r. 2-4. §-a,
    - a honvédségnél a 27/2008. (XII. 31.) HM r. melléklete;
    - a közlekedési, a hírközlési és a vízügyi költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 2-4. számú mellékletei;
    - a környezetvédelmi és vízügyi szerveknél a 11/2005. (V. 19.) KvVM r. 3. §-a;
    - az igazságügyi és rendészeti miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 10/2009. (IV. 17.) IRM r. 4. §-a,
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél a 22/2008. (XII. 31.) SZMM r. 9-11. §-a,
    - a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél az 50/2008. (XII. 31.) PM r. 4-5. §-a,
    - a belügyi szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 4. § (1) és (2) bekezdése;
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél az 1/2009. (I. 30.) MeHVM r. 4-6. §-a,
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 4/2008. (XII. 31.) TNM r. 5. §-a,
    - az oktatási miniszter irányítása alatt álló szerveknél a 37/2008. (XII. 31.) OKM 1. számú melléklete;
    - a katasztrófavédelmi szerveknél a 18/2008. (XII. 31.) ÖM r. 5-6. §-a.
    A 2008. június 30. előtt és a 2011. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a magasabb vezetői és vezetői beosztások vezetői megbízás és annak elfogadása alapján tölthetők be. A vezetői megbízás előfeltétele, hogy a közalkalmazott az intézménynél közalkalmazotti kinevezéssel rendelkezzen (LB Mfv. II. 10.984/2001.). Ennél a szóhasználat nem feltétlenül irányadó: ha a kinevezés a magasabb vezetői, illetve vezetői beosztást munkakörnek jelölte meg, az orvos-igazgatói kinevezést vezető beosztás ellátásával való megbízásnak kellett tekinteni (LB Mfv. II. 11.118/2001.). A Kjt. hatálybalépését követően nem volt lehetőség arra, hogy a kinevezés vezetői munkakörbe történjen. Ezért ilyen esetben - a vezetői megbízás visszavonása folytán - nincs akadálya a beosztotti munkakörben történő továbbfoglalkoztatásnak (BH 2003/5/215.). Ha a közalkalmazott vezetői munkát végez, az akkor is vezetői beosztás ellátásával való megbízásnak minősül, ha kinevezésében a vezetői beosztás munkakörként szerepel (1156/I. EH).
    2. Az említett rendeletek általában a közalkalmazotti jogviszony létesítésének általános feltételeit meghaladó feltételektől teszik függővé a megbízást. Ha a jogszabály összeférhetetlenségi okokat is meghatároz [például a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 6. §-ának (1) bekezdése a kulturális intézményeknél], a tilalom a beosztás teljes tartamára vonatkozik. A munkáltató vezetője kivételével azonban a magasabb vezető, vezető munkakör pályázat nélkül is betölthető, ha már két eredménytelen pályázati kiírás volt 90 napon belül, illetve a munkakör haladéktalan betöltése elengedhetetlenül szükséges, továbbá a munkáltatónál legalább egy éve közalkalmazotti jogviszonyban álló személy esetében [2009. évi CXXVI. tv. 2. § (3) bek.]. A magasabb vezetői beosztás csak pályázat útján nyerhető el, ez vonatkozik a határozott idejű megbízás meghosszabbítására is. Kizáró rendelkezés hiányában nem jogellenes, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója olyan beosztásra is pályázatot ír ki, ami be van töltve. (BH 2002/283.) Ha a pályázatot nem az nyeri el, aki a beosztást betöltötte, vezetői megbízását okszerű indokkal lehet megszüntetni, amihez nem elegendő a pályázat eredményére történt hivatkozás. Önmagában nem jelent hátrányos megkülönböztetést a közalkalmazottal szemben, ha a munkáltató a korábbi vezetői beosztást betöltőket ismét megbízza, őt azonban nem (LB Mfv. I. 10.530/1993/7.).
    A megbízás jogszabályban megjelölt, legfeljebb 5 évig terjedő határozott időre szól [Kjt. 33. § (4) bekezdés]. A közoktatási intézményeknél a magasabb vezetői beosztás ellátására való megbízás legalább öt, legfeljebb tíz évre szól, ezen belül a tartamát a munkáltató határozza meg [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (2) bekezdés]. A kutatóintézeteknél legfeljebb öt évre szól a magasabb vezetői megbízás és újabb megbízásokkal meghosszabbítható [49/1993. (III. 26.) Korm. r. 5. § (3) bekezdése].
    A szociális ágazatban magasabb vezetői megbízás legalább öt, legfeljebb tíz évre szól, de ismételten is adható [257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 4. § (1) bek.].
    A testnevelés és sporttevékenységet ellátó költségvetési szerveknél magasabb vezetői, vezetői megbízás 5 évet meg nem haladó, határozott időre is adható [325/2008. (XII. 29.) Korm. r. 5. § (2) bek.].
    Az oktatási és kulturális miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szervnél a magasabb vezetői, vezetői beosztás ellátására megbízás határozott időre is adható, időtartama legfeljebb 10 év lehet [37/2008. (XII. 31.) OKM rendelet 2. §].
    3. A beosztás megszűnik a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével, a határozott időre szóló megbízás a határozott idő leteltével. Az intézmény vezetésére adott magasabb vezetői megbízás megszűnik az intézmény jogutódlással vagy anélkül történő megszűnésével (BH 2004/8/337, MD II/667). Ezekben az esetekben a megbízás megszűnéséről nem kell külön intézkedni (LB Mfv. I. 10.148/2002.).
    Ha az intézmény 1999. január 1-jei hatállyal szűnt meg, a vezetői megbízásnak megszüntetés indokával 1998. augusztus 1-jei hatállyal történt visszavonása jogellenes volt és 1999. január 1-jéig a vezetőt az elmaradt illetmény megilleti (LB Mfv. II. 10.490/1999.). Ha az intézmények összevonására és új intézmény alapítására vonatkozó döntés az egyik intézmény-vezető beosztásból való eltávolítására irányult, a vezetői megbízás visszavonása jogellenes volt (LB Mfv. I. 10.198/1998.).
    4. A beosztást a munkáltató megszüntetheti a megbízás visszavonásával [Kjt. 23. § (5) bekezdés] és fegyelmi büntetésként [Kjt. 45. § (2) bekezdés d) pont]. A megbízást írásban, valós és okszerű indokkal lehet visszavonni, amit kérelemre közölni kell a közalkalmazottal. A visszavonás indokára joghasonlóság okából megfelelően alkalmazni kell az MK 95. számú állásfoglalásnak a felmondás indokolásával kapcsolatos iránymutatását (BH 2002/3/116.). Ebből következően a visszavonásnak csak olyan valós körülmény lehet az indoka, ami a kellő magyarázatát adja annak, hogy a közalkalmazott a beosztásban nem hagyható meg (MD II. 668.). Ilyen indok lehet a kollektív szerződésben meghatározott vezetői kötelezettség elmulasztása akkor is, ha a munkáltató nem adott ki munkaköri leírást (BH 2000/269.), vagy kórházi osztályvezető-főorvost terhelő adminisztratív, nyilvántartási és ellenőrzési kötelezettség elmulasztása (LB Mfv. I. 10.021/1999.). A való, de súlytalan, a vezetővel szembeni bizalom elvesztésére nem utaló indokkal (a vezető óvónő a gyakorlatnak megfelelően az óvoda seprűjéből és lábtörlőjéből a gyermekeknek otthon babát kívánt készíteni) történt megbízás visszavonás okszerűtlensége miatt jogellenes volt (LB Mfv. II. 10.524/1999.). Másik döntés szerint, ha a vezetői megbízás visszavonásának indokai - egy kivételével - valótlannak bizonyultak, az egyetlen kivételes körülmény pedig okszerűtlen volt, az intézkedés visszavonása jogellenesen történt (LB Mfv. II. 10.519/1999.). Szubjektív vélemény nem alkalmas a vezető alkalmatlanságának bizonyítására (MD II. 671.) A bizalmatlanság, mint indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezető magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyított olyan tények szolgálhatnak, amelyek kellő magyarázatát adják annak, hogy a vezető nem hagyható a beosztásában (BH 2002/116.) A megbízás visszavonását megalapozó magatartások tekintetében az elévülés szabályai nem alkalmazhatók. Okszerűtlen azonban, ha az indokként felhozott hibák nyilvánvalóvá válása és a megbízás visszavonása között indokolatlanul hosszú idő teli el (MD II. 672.). Ha a munkáltató több okot jelölt meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű (LB Mfv. II. 10.131/1998/2.). Ha a jogszabály meghatározta a visszavonással kapcsolatos eljárási rendet is, annak megsértése esetén az intézkedés jogellenes (MD II/669.). Ennek megfelelően ha a szabályzat értelmében a tanszékvezetői megbízást a rektor adja és ő dönt a felmentésről, a rektori intézkedés jogszerűsége szempontjából közömbös, hogy a megbízást az egyetemi tanács támogatta-e vagy sem (LB Mfv. II. 10.473/1999.). A helyettes vezetői megbízásának visszavonása nem okszerű, ha az új iskolaigazgató kizárólag arra hivatkozik, másban jobban megbízik (LB Mfv. II. 10.675/2001/5.). A vezetői megbízás visszavonása jogellenes, ha annak indoka a munkáltató megszűnése volt, azonban a közoktatási intézményt csak később törölték a nyilvántartásból (LB Mfv. II. 10.490/1999/3.). Ha a magasabb vezetői megbízásra a közalkalmazottat foglalkoztató munkáltatón kívüli szerv (testület) jogosult, ez nem dönthet a közalkalmazott jogviszonyának megszüntetéséről. Ha ennek ellenére a közalkalmazott jogviszonyát megszüntetette, ez az intézkedése tartalmilag a megbízás visszavonásának minősül (LB Mfv. II. 10.124/2000/2.).
    A vezetői megbízás visszavonását a gazdálkodással összefüggő szabálytalanságok is megalapozzák (LB Mfv. I. 10.742/1998.). Ha az intézményvezető azzal a kötelezettséggel kapott megbízást, hogy a munkaköre betöltéséhez szükséges végzettséget megszerzi, az erre irányuló tanulmányok megkezdésének elmulasztása alapján a megbízás visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. I. 10.914/1998.). Ha a főiskolai tanszékvezető a hallgatók számának visszaesése miatt keletkezett működési zavart koncepció hiányában nem volt képes megoldani, vezetői megbízásának erre alapított visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.506/2000.). Az egyértelmű magatartást előíró jogszabályhelyre alapított vezetői megbízás visszavonás, világos indokolás, ezért annak valóságának és okszerűségének vizsgálata nem mellőzhető (LB Mfv. I. 10.364/1999.). Ha az óvodavezető megszegte azt a szervezeti szabályzatban foglalt rendelkezést, hogy távolléte idején biztosítania kell az időszerű és határidős feladatoknak a helyettese útján történő elvégzését, ennek magatartásával összefüggő elmaradása esetén a megbízásának visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.098/2001.). Ha az általános iskola igazgatója a feladatait nem kellő körültekintéssel látta el, a vezetői megbízásának visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.708/2001.). A vezető kifogásolható magatartásával összefüggő rossz munkahelyi légkör fennállása a vezetői megbízás visszavonását megalapozza (LB Mfv. I. 11.147/2001.). Ha a főigazgatói hivatal vezetője a személyét érintő olyan megállapítást foglaltatott a kari tanácsülés jegyzőkönyvébe, amely ott nem hangzott el, bizalomvesztés címén a vezetői megbízásának visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. I. 11.369/2001.).
    További jogesetek: - a kifogások elleni védekezés lehetőségének meg nem adása egymagában nem teszi az intézkedést jogellenessé (LB Mfv. I. 10.742/1998.),
    - ha a vezetői megbízás visszavonásának indokai nem helytállóak, a visszavonási intézkedés jogellenes (LB Mfv. II. 10.330/1998.),
    - ha a munkáltató az igazgatóhelyettes másutt történő óraadásához hozzájárult, utóbb a vezetői megbízás visszavonásával kapcsolatban az előzetes engedélykérés elmulasztására nem hivatkozhat (LB Mfv. I. 10.845/1998.),
    - ha az átszervezés végrehajtása előkészítő feladatok végzését tette szükségessé, amelyre tekintettel megfelelő szakismerettel rendelkező személy nagyobb biztosítékot jelentett az átszervezéssel elérni kívánt cél megvalósulásához, a vezetői megbízása adott esetben okszerűnek bizonyult (LB Mfv. II. 10.790/2001.).
    - ha az iskola-igazgató a magasabb vezetői megbízásáról lemondott, azt egyoldalúan nem vonhatta vissza; továbbfoglalkoztatás lehetősége hiányában ezt a lemondást a közalkalmazotti jogviszonyról való lemondásnak kellett tekinteni és a továbbfoglalkoztatás érdekében nem volt elvárható más közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése (LB Mfv. II. 10.548/2000.),
    - a vezető közalkalmazotti jogviszonyának a vezetői megbízás visszavonásával egyidejű, felmentéssel történt megszüntetése jogszerűen történt, mert a vezető felett munkáltatói jogkört gyakorló miniszter jogköre fennállt (LB Mfv. I. 11.171/2000.).
    - ha a kórházi-intézmény gazdasági főigazgatója munkáját nem végezte megfelelően, ez nemcsak a magasabb vezetői megbízása visszavonásának, hanem a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének törvényes indoka volt (LB Mfv. I. 10.182/2001.),
    - a Kjt. szabályait a felek között 1992. július 1. napja előtt keletkezett vezetői jogviszonyra is alkalmazni kell. Ehhez képest azt az 1992. július 1-jét követő megszüntetés szempontjából magasabb vezető beosztás ellátásával való megbízásnak kell tekinteni (LB Mfv. II. 10.124/2000; LB Mfv. II. 10.265/2000.),
    - ha a munkavállalót 1989. január 1-jével nevezték ki a városgondnokság vezetőjének, ezt 1992. július 1-jétől vezetői megbízásnak kellett tekinteni, és ez a megbízás egyoldalúan visszavonható volt (MD III.910.),
    - ha a közalkalmazott a vezetői megbízást ráutaló magatartással elfogadta, a megbízást az írásbeliség elmulasztása miatt nem lehet érvénytelennek tekinteni, és ha e megbízás visszavonását a munkáltató kérelem ellenére nem indokolta, az jogellenes (MD III.911.),
    - mivel az osztályvezető főnővér nem minősült vezető beosztásúnak, az osztályvezető főnővéri megbízatás visszavonása a kinevezés módosításának minősül, amely egyoldalú intézkedés jogellenes volt (MD III.913.),
    - ha a vezető terhére megállapított hibák (túlnyomórészt adminisztratív hiányosságok) nem voltak olyan súlyúak, amelyek okszerűen indokolnák a vezetői megbízás visszavonását, a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása megalapozottan történt (MD III.918),
    - a vezető magatartásával összefüggő munkahelyi légkör fennállása a vezetői megbízás visszavonását megalapozhatja (LB Mfv. I. 10.147/2001.),
    - ha a jogerős ítélet nem tisztázta, hogy a közalkalmazott vezetők a megbízásuk alapján mely időponttól meddig, milyen vezető beosztásban dolgoztak, a megállapított beosztásuk határozott vagy határozatlan időre szólt-e, valamint annak visszavonása jogszerűen történt-e, az eljárt bíróságnak új eljárás keretében kell e lényeges kérdések tekintetében a bizonyítási eljárást lefolytatnia (BH 2004/4/159.).
    - átszervezéskor a munkáltató mérlegelési körébe tartozik a feladatoknak új szervezeti egységekbe való elosztása és annak eldöntése, hogy a megváltozott szervezetben kivel láttatja el a vezetői feladatokat; az átszervezés a vezetői megbízás visszavonásának jogszerű indoka lehet (BH 2010/305.),
    A megbízás visszavonásának indokolása a munkáltatói intézkedés kézbesítésétől számított három munkanapon belül kérhető írásban. Ez a határidő menthető okból történő akadályoztatás esetén az akadály időtartamával meghosszabbodik, és annak elhárultától számított három munkanapon belül a kérelem előterjeszthető. A megbízás visszavonásától számított hat hónapon túl azonban az indoklás ilyen esetben sem kérhető. A megbízás visszavonásának indokolására vonatkozó kérelem benyújtásától számított öt munkanapon belül kell a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásban megadni az indokolást a közalkalmazott részére [Kjt. 23. § (5) bekezdés].
    A visszavonás indokolásának kérésére előírt rövid 3 napos határidő 3 munkanapra módosult, és akadályoztatás esetén annak időtartamával meghosszabbodik, az akadály megszűnésétől számított 3 napon belül a kérelem előterjeszthető a 2009. január 1-jétől hatályos szabály alapján [Kjt. 23. § (4) bek.].
    A visszavonásnak nincs határideje, a megbízás az intézkedésben közölt időponttal szűnik meg. Az intézkedés elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, a fegyelmi büntetésként alkalmazott visszavonás azonban a jogorvoslat jogerős elbírálásáig nem hajtható végre.
    Ha a magasabb vezetői, vezetői megbízás lemondás folytán, illetve a megbízás visszavonása, valamint a határhozott idő letelte miatt megszűnik, a közalkalmazottat a kinevezése szerinti munkakörben kell tovább foglalkoztatni [Kjt. 23. § (6) bekezdés].
    4. Ha a megbízást jogellenesen vonta vissza a munkáltató, a bíróság a közalkalmazott kérelmére elrendeli az eredeti magasabb vezetői vagy vezetői beosztásban való továbbfoglalkoztatását és a munkáltatót a kiesett időre járó vezetői pótlék megfizetésére kötelezi. Amennyiben a határozott időre szóló megbízás időközben egyébként is megszűnt volna, visszahelyezésre nincs mód, de a vezetői pótlék a megszűnés időpontjáig jár. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a határozatlan időre szóló megbízás a jogellenes intézkedéstől függetlenül megszűnt volna, mivel időközben megszűnt a költségvetési szerv (LB Mfv. II. 10.490/1999/3.).
    Ha a közalkalmazott nem kéri a vezetői, magasabb vezetői beosztásába való visszahelyezését, a megbízás határozott idejéből még hátra lévő időre, de legfeljebb hat hónapra járó vezetői pótlék illeti meg.
    A megbízás jogellenes megszüntetése esetén ezen túlmenően a közalkalmazott igényelheti a felmerült kárának megtérítését is.
    A kinevezés módosítása
    Mt. 82-83/A. §
    Az Mt. 83/A. § (4) bekezdése csak látszólag változott, mert valójában megismétli a korábbi rendelkezést. Az (5)-(7) bekezdésben foglaltakat a 2002. évi XIX. tv. 5. §-a állapította meg, és e törvény 15. §-ának (2) bekezdése szerint a 2002. szeptember hó 1. napján vagy azt követően elrendelt átirányítás esetén kell alkalmazni.
    Mt. 84-84/A. §
    [a Kjt. 23/A. §-ához]
    [a Kjt. 23/B. §-ához]
    Mt. 85. §
    A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás
    Mt. 85/A-85/B. §
    1. A kinevezés azon elemei, amelyek a közalkalmazott elfogadásától függenek, így elsősorban a munkakör, az illetmény és a munkavégzési hely, csak közös megegyezéssel módosíthatók. A kinevezésnek azok az elemei, amelyeket a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok állapítanak meg, a szabályokkal együtt változnak (LB Mfv. II. 11.084/1995/2.). A munkaviszonyra vonatkozó szabályok hatására módosulhat a kinevezésnek az a része is, amit közös megegyezéssel kell meghatározni (például az illetmény összege a fizetési osztály első fokozatára megállapított összeg évenkénti emelése folytán). A kollektív szerződés módosítása közvetlenül nem módosíthatja a közalkalmazott hátrányára a kinevezést, közvetve azonban hatással lehet a jogviszonyra. Ha például az illetménypótlék folyósításának feltételeit a kollektív szerződés határozhatta meg, a szabály módosítása vagy megszüntetése a közalkalmazottra kiterjed, még ha a pótlékot a kinevezése tartalmazta is. Külső körülmény is módosíthatja a kinevezést: a végzettség megszerzésére a kinevezésben meghatározott idő meghosszabbodik, ha jogszabály a végzettség megszerzéséhez szükséges időt a korábbihoz képest felemeli (LB Mfv. I. 10.609/95/13.).
    2. A munkakör tartalmának megváltoztatása, függetlenül az elnevezéstől, közös megegyezést igényel. A tanítói munkakör lényege az elfogadott tanterv szerinti oktatási feladatok ellátása. Ehhez képest az egész tanévre történt napközi otthoni (LB Mfv. II. 10.358/1996/2.), tanárnak tanulószobai (LB Mfv. II. 10.584/2001/4.), az állandó helyettesi beosztás (LB Mfv. I. 10.940/1996.) közös megegyezést igényel. Ennek megfelelően a Kjt. 24. §-a és az Mt. 82. §-a alapján, ha a munkáltató a szívsebész szakorvost a szívsebészeti osztályon a fekvő beteg ellátásból és a szívműtétektől eltiltotta, ez a kinevezés egyoldalú módosítását jelentette, és így jogellenes volt (LB Mfv. II. 10.350/2000.). Hasonlóképpen kinevezés módosításnak minősült - a kinevezés eltérő rendelkezése hiányában - a kórházi szemész szakorvosnak a rendelőintézetbe való beosztása (LB Mfv. II. 10.940/1996.). Ezzel szemben a beosztottak számának, a nem érdemi munkaköri feladatoknak a csökkentése nem jelent egyoldalú módosítást (LB Mfv. I. 10.618/1997/6.). Az osztályfőnöki pótlékkal járó feladat visszavonása a kinevezést nem érinti (LB Mfv. II. 10.820/1997.). A kinevezésben megállapított munkahelyen, mint a munkáltató telephelyén belül a munkavégzés tényleges helyét a munkáltató egyoldalúan határozza meg, a korábbi helyzet megváltoztatása nem jogellenes (LB Mfv. I. 10.683/1994.).
    A kinevezésben megjelölt munkavégzési hely 2001. július hó 1. napját követően a munkáltató székhelyének (telephelyének) változása miatt módosulhat. Ehhez nem szükséges a közalkalmazott hozzájárulása, kivéve ha az eredeti munkahelyhez méltányolható érdeke fűződött vagy a változás jelentős sérelemmel járna [Mt. 76/C. § (4) bekezdés].
    Ha a kinevezés-módosítás az illetményt 39 000 Ft-ban határozta meg, azt utóbb egyoldalúan nem lehetett 35 000 Ft-ra csökkenteni (LB Mv. II. 10.834/1999.).
    Ha a közalkalmazotti létszám csökkentésének megelőzése érdekében a kinevezés módosításában a felek legalább a teljes munkaidő felét elérő részmunkaidőben állapodnak meg, a munkaügyi központ a munkaadó kérelmére támogatást nyújthat a kieső munkaidőre járó illetmény 80 százalékáig - legfeljebb a legkisebb munkabér másfélszereséig - a 70/2009. (IV. 2.) Korm. rendelet 4. §-ában meghatározott további feltételek szerint.
    3. A munkajogi jogutódlásra az Mt. 85/A. § (1)-(4) bekezdésében és az Mt. 85/B. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a jogutód közalkalmazotti munkáltató. Az Mt. korábbi 85/A. §-ában meghatározott rendelkezéseket az 1997. július 1. napján vagy azt követően bekövetkezett jogutódlás esetében kellett alkalmazni [1997. évi LI. tv. 27. § (3) bek.].
    Az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában az "e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy" kifejezésen a Kjt. hatálya alá tartozó szervezetet kell érteni [Kjt. - a 2003. évi XX. tv. 41. §-ával megállapított - 38. § (2) bekezdése].

    Mt. 86/B-86/E. §
    [a Kjt. 24. §-ához]
    A Kjt. 24. §-ának (1) bekezdését a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (3) bekezdése a állapította meg, a (2) bekezdést módosította a 2003. évi XX. tv. 37. §-a.
    A Kjt. 24. § (2) bekezdésének 2007. 09. 01-jétől irányadó rendelkezését a 2007. évi C. tv. 8. §-a állapította meg. A Kjt. 24. § (2) bekezdés a) pontját a 2007. évi CLXXIX. tv. 40. § (6) bekezdés c) pontja módosította 2008. január 1-jei hatállyal, a b) pontban szereplő rendelkezés hatályát vesztette 2008. január 1. napjával [CLXXIX. tv. 40. § (4) bekezdés b) pont].
    A Kjt. 24. § (2) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 6. §-a állapította meg.
    A Kjt. 24. § (2) bekezdés a) és b) pontjának szövegét a 2009. évi CXXVI. tv. 7. §-a és 55. § (1) bekezdésének i) pontja módosította 2010. január 1-jei hatállyal.
    II. fejezet
    A közalkalmazotti jogviszony megszűnése
    [a Kjt. 25. §-ához]
    Mt. 87. § (2)-(3) bek.
    1. A Kjt. 25. §-ának (1) bekezdését d) ponttal a 2003. évi XX. tv. 38. §-a egészítette ki. Utóbbi rendelkezést a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.; a d) pont szövegét módosította a 2008. évi CX. tv. 12. § (16) bekezdés b) pontja]. A Kjt. 25. §-ának (1) bekezdését e) ponttal a 2004. évi CXXII. törvény 9. §-ának (2) bekezdése, f) ponttal a 2004. évi CXXXV. tv. 87. § (1) bekezdése egészítette ki. A Kjt. 25. § (1) bek. f) pontját a 2005. évi XL. tv. 2. §-a hatályon kívül helyezte 2005. június 12. napjával.
    A Kjt. 25. § (1) bek. d) pontjának, továbbá 25. § (2) bek. g)-h) pontjának szövegét 2007. 09. 01-jétől kezdődően a 2007. évi C. tv. 9. §-a állapította meg.
    A Kjt. 25. § (2) bekezdés f) pontját a 2007. évi CLXXIX. tv. 7. §-a módosította 2008. január 1-jei hatállyal.
    1/A. A 25. § a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének és jogszerű megszüntetésének jogcímeit sorolja fel, de nem teljes körűen. A törvény a megszüntetési jogcímek felsorolásnál nem tesz különbséget a határozatlan és a határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyok között, noha nem mindegyik jogcím alapján lehet a határozott idejű jogviszonyt megszüntetni.
    Kivételes rendelkezés folytán, a bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg a közügyektől eltiltott személynek az eltiltás alá eső közalkalmazotti jogviszonya [Btk. 55. § (1) bekezdés]. A közügyektől eltiltás tartama a Btk. 55. §-ának (2) bekezdése szerint az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Az eltiltás hatálya alá eső közalkalmazotti jogviszonynak azonnali hatályú megszűnésén nem változtat az a körülmény sem, ha az elítéltet az elítéltetés következményei alól mentesítik, vagy ha kegyelemben részesül. Ezekben az esetekben ugyanis nem téves (alaptalan) elítélés történt, az ítélet hátrányai alóli mentesítés stb. pedig a közalkalmazotti jogviszonyra semmilyen vonatkozásban nem hat ki. Ha a munkáltató az ítélet jogerőre emelkedéséről történő későbbi tudomásszerzés miatt a közalkalmazottat tovább foglalkoztatja, az ítélet jogerőre emelkedését követően fennállott közalkalmazotti jogviszony érvénytelenségére (Mt. 10. §) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (MK 13. számú állásfoglalás).
    A határozott időre kinevezett közalkalmazott jogviszonya - meghatározott indokok alapján - azonnali hatállyal is megszüntethető [Kjt. 27. § (2) bekezdés].
    Ha a közalkalmazott a munkát kifejezetten anélkül végezte, hogy a határozott időre szóló kikötést elfogadta volna, a határozott idő elteltével a jogviszonya nem szűnt meg, hanem az felmentéssel volt megszüntethető (LB Mfv. I. 10.800/1998.). Ha a határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyban álló személy határozott időre szóló vezetői megbízás keretében végezte munkáját, a határozott idő lejárta címén történt jogviszony-megszüntetés jogellenes volt (LB Mfv. II. 10.189/2001.). A Kjt. 25. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben az írásbeli tájékoztatás elmaradása a közalkalmazotti jogviszony megszűnését nem érinti (LB Mfv. II. 10.816/2000.).
    2. A harminc napnál hosszabb időre szóló közalkalmazotti jogviszony a határozott idő leteltével nem szűnik meg, hanem határozatlan idejűvé alakul át, ha a közalkalmazott legalább egy munkanapot a közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik [Mt. 79. § (6) bekezdés]. A munkakör átadása ebből a szempontból nem tekinthető olyan további munkavégzésnek, ami a jogviszony határozatlan idejűvé alakulását eredményezné.
    Ha a munkáltató a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt ígéretet tesz a közalkalmazottnak a további foglalkoztatására, de ezt az elrendelt létszámcsökkentés miatt nem tudja teljesíteni, meg kell térítenie azt a kárt, ami abból eredt, hogy a közalkalmazott az ígéretben bízva elesett az átképzéséhez nyújtandó támogatástól (LB Mfv. II. 10.346/1998/3.).
    3. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése folytán mind a határozatlan, mind a határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony megszűnik. A megszűnés nem a munkáltató intézkedésének következménye, ezért határozott idejű jogviszonynál a Kjt. 27. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, a le nem töltött időre illetmény nem követelhető (MD II. 674.).
    A költségvetési szerv megszűnésének időpontjáról az 1992. évi XXXVIII. tv. 88. §-ának (4) bekezdése rendelkezik. Ha a megszűnés jogutódlás nélkül történt, a közalkalmazotti jogviszony ezen a napon megszűnik. A munkáltató megszűnése egyébként nem érinti a felmentés jogszerűségét és nem változtatja meg a megszűnés jogcímét, ha azt a megszűnést megelőzően a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva már közölték a közalkalmazottal (LB Mfv. I. 10.416/1994/12., LB Mfv. I. 10.012/1998/2.).
    Ha az alapító a munkáltató jogutód nélküli megszüntetéséről hozott határozatát visszavonta, erre hivatkozva egyoldalúan nem vonható vissza az a munkáltatói intézkedés, amely a közalkalmazott jogviszonyának megszűnését a munkáltató jogutód nélküli megszüntetésére alapította. Az ezt követően közölt felmentéshez a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető joghatás már nem fűződhetett (BH+ 2008/562.).
    A költségvetési szerv megszűnése esetén - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv. A közalkalmazott munkáltatójának jogutód nélküli megszűnése esetén vagyoni igényét az önkormányzattal szemben érvényesítheti (LB Mfv. I. 10.915/1999.). Az alapító szerv azonban a jogszabályban írt helytállási kötelezettsége ellenére nem válik a közalkalmazottak munkáltatójának munkajogi jogutódjává (BH 2000/271.).
    4. A költségvetési szerv jogutód nélküli megszűnése esetén nem kizárt a munkáltatói jogutódlás, amennyiben annak a jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak. Az MK 154. számú állásfoglalásban kifejtetteknek megfelelően ilyenkor a jogviszony változatlanul fennáll az új munkáltató és a közalkalmazott (munkavállaló) között, ezért a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt a módosult munkaviszony megszüntetésekor a felmondási idő és a végkielégítés mértéke szempontjából figyelembe kell venni (MD II. 675.). Nem állapítható meg a közalkalmazotti jogviszony megszűnése abban az esetben, ha bár a fenntartó a kötelező önkormányzati feladatot ellátó munkáltatót jogutód nélkül megszüntette, de egyúttal a feladat ellátására új költségvetési szervet hozott létre. Ilyenkor az MK 154. számú állásfoglalásnak megfelelően munkáltatói jogutódlás következik be, ezért a közalkalmazottat nem kell újra kinevezni. Ha a közalkalmazott a neki felajánlott, a korábbihoz képest megváltozott feltételeket tartalmazó kinevezés elfogadását visszautasítja, nem lehet a közalkalmazotti jogviszonyt jogutód nélküli megszűnésre hivatkozással megszűntnek tekinteni (LB Mfv. II. 10.493/1999.).
    A 2003. július 1-jén vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében a 2003. évi XX. törvénnyel megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni.
    Ha a közalkalmazott munkáltatója, az egyik község általános iskolája négy helyi önkormányzat által fenntartott általános iskola részéve vált, jogutódlás folytán a közalkalmazott ezzel az iskolával szemben érvényesíthette az igényét (LB Mfv. I. 11.004/1998.). Ha az alapító az iskolai alapfokú oktatást és az óvodai nevelést ellátó intézményt megszüntette, s annak ellátására új intézményt hozott létre, munkajogi jogutódlás következett be akkor is, ha a képviselő-testület a jogutód nélküli megszűnésről határozott (LB Mfv. II. 10.493/1999.). Ha a fenntartó a háziorvosi rendelő fenntartói jogát vállalkozó orvosnak engedte át, aki az ott közalkalmazottként dolgozó körzeti ápolónő továbbfoglalkoztatását nem vállalta, az érintett jogviszonya megszűnt (LB Mfv. I. 10.429/2001.). Ha az óvoda nem önálló intézményként működött, az ott foglalkoztatottak munkáltatója az önkormányzat volt, ezért az óvoda magánvállalkozásba adása esetén a munkáltató jogutód nélküli megszűnése nem következett be (LB Mfv. I. 10.414/2001.). A munkáltatói jogutódlást nem érinti, ha az új munkáltató a jogviszony tartalmát módosítani kívánja, erre megállapodással kerülhet sor, ennek hiányában az egyoldalú munkáltatói intézkedés jogellenes (LB Mfv. I. 10.616/1999.). Ha a korábbi munkáltató által ellátott feladatot és végzett tevékenységet - az ezzel összefüggő költségvetési támogatással - az új munkáltató átvette, a munkáltató személyében jogutódlás következett be, és erre tekintettel a korábbi munkáltatónál foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonya a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére hivatkozva nem volt megszüntethető (MD III. 924., 925.).
    5. A közalkalmazotti jogviszony személyhez kötött, ezért a közalkalmazott halála folytán, annak időpontjában megszűnik. A jogviszonyból származó vagyoni jogok tekintetében az öröklésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
    6. Az említett esetekben a jogviszony külön intézkedés nélkül szűnik meg, azonban a munkáltatót ilyenkor is terhelik kötelezettségek az Mt. 97. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával. A közalkalmazottat a felmentés esetén kötelező munkavégzés alóli mentesítés idejére járó bérnek megfelelő juttatás nem illeti meg, mert a közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. 86/A. §-át nem lehet alkalmazni (LB Mfv. II. 10.352/1997/3.). Ha a munkáltató jogutód nélküli szűnt meg, kizárólag a vagyoni jogokért, kötelezettségekért áll helyt az alapító, a munkáltató jogutódjának nem tekinthető [1992. évi XXXVIII. tv. 90. § (3) bekezdés], emiatt a közalkalmazott jogellenesség esetén sem kérheti tőle a továbbfoglalkoztatását (MD II. 676., LB Mfv. I. 10.533/1995/2.).
    7. A kialakult gyakorlat szerint a közös megegyezéssel történt megszüntetés nem érvénytelen amiatt, hogy a közalkalmazott a fegyelmi eljárás megindítása helyett ezt választotta. Az írásba foglalt nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a felek a jogviszonyt így akarják megszüntetni (BH 2000/177.). A munkáltató által a jogviszony megszűnésekor kiállított elszámoló lapnak a közalkalmazott által történt aláírása a közös megegyezést nem bizonyítja (LB Mfv. II. 10.573/1998/4.). Ha a felek a jogviszonyt írásba foglalás nélkül megszüntették, mert a rokkantsági nyugdíj igénybevétele érdekében a közalkalmazott ezt akarta, a jogviszony közös megegyezéssel, jogszerűen szűnt meg (LB Mfv. II. 10.301/1998/3.).
    Ha közös megegyezéses megszüntetés kapcsán a közalkalmazott arra hivatkozik, hogy a korengedményes nyugdíjazással járó terheket a munkáltató vállalta, ennek bizonyítása rá hárul (LB Mfv. II. 10.367/1998.), a jogviszonyt megszüntető közös megegyezés érvényes, ha az írásba foglalás nem egy okiratba foglalva történt (LB Mfv. II. 10.050/2000.), a közös megegyezéses jogviszony-megszüntetési nyilatkozat nem vonható vissza, az köti a feleket - tévedés, megtévesztés hiányában (LB Mfv. I. 10.541/1998.).
    Ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt a felek egyező akarata hiányában szüntette meg, ez jogellenesen történt (1347. EH).
    8. A munkáltatónak a közalkalmazotti jogviszony egyoldalú megszüntetését az Mt. 6. §-ának (3) bekezdéséből következően meg kell indokolnia, mert ellene jogorvoslatnak van helye, valamint ki kell oktatnia a közalkalmazottat a jogorvoslat lehetőségére. A próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetésnél elegendő a próbaidő kikötésére és a megszüntetési jogra hivatkozni (LB Mfv. I. 10.876/1994; LB Mfv. II. 10.816/1999.). A jogorvoslatnak - az elbocsátást kiszabó fegyelmi büntetés elleni jogorvoslat kivételével - a megszüntetést illetően nincs halasztó hatálya.
    9. A megszüntetésre irányuló nyilatkozatok írásba foglalási kötelezettsége [Mt. 87. § (2) bekezdés] nem szűkíthető le gépírásra. Ha a munkáltató a kézzel írt felmentést később géppel írva is közli, a megszüntetés jogszerűsége (indok, felmentési idő kezdete és vége stb.) szempontjából az elsőként kiadott, kézzel írt intézkedést kell vizsgálni (LB Mfv. II. 10.412/1999/3.).
    10. A § (2) bekezdése b) pontjának 3. alpontját 1997. október 1. napjával hatályon kívül helyezte az 1997. évi LXXI. tv. 74. §-a (1) bekezdésének d) pontja, ennek folytán közalkalmazott nem helyezhető át az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvény hatálya alá tartozó szervhez.
    11. A honvédségi költségvetési szervvel közalkalmazotti jogviszonyban állónak ez a jogviszonya áthelyezéssel megszüntethető, ha hivatásos állományba nevezik ki. (LB Mfv. II. 10.035/2002.). A munkáltatók ebben az esetben nem azonosak, mert a szolgálati viszony a 2001. évi XCV. tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerint az állammal jön létre. Ugyanez vonatkozik más hivatásos állományba való kinevezés esetére is a Hszt. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Ezeknek megfelelően az MN humán főcsoportfőnöke, mint a szolgálati viszony tekintetében eljáró munkáltató és a bázisrepülőtér pk.-a, mint közalkalmazotti munkáltató és a munkavállaló köthettek áthelyezési megállapodást a szolgálati viszonyból közalkalmazotti jogviszonyba történő áthelyezés iránt (LB Mfv. II. 10.532/2000., LB Mfv. II. 10.553/2001.). Ha az áthelyezéshez szükséges írásba foglalás hiányzott, azonban az a felek akaratának megfelelően teljesedésbe ment, az alakiság hiánya miatt a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése nem volt jogellenes (LB Mfv. II. 10.532/2000.). Hasonlóképpen abban az esetben, amikor a közalkalmazottat áthelyezés nélkül közös megegyezéssel, illetve ráutaló magatartással új kinevezés alapján foglalkoztatták tovább szolgálati viszonyban (LB Mfv. 10.551/2003; LB Mfv. 10.939/2002.).
    Ha az áthelyezést kezdeményező munkáltató nem vizsgálta kellő gondossággal, hogy a közalkalmazott rendelkezik-e a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel, az érvénytelenség jogkövetkezményei a munkáltatót terhelik (BH+ 2008/290.)

    [a Kjt. 25/A. §-ához]
    A 2011. évi CV. tv. 128. § (3) bekezdése alapján a 25/A. § (8) bekezdésében 2011. 08. 01. napjával a "munkaviszonnyá alakul át" szövegrész helyébe a "megszűnik és a megszűnését követően nappal az új munkáltatóval munkaviszony létesül" szöveg lép.

    [a Kjt. 25/B-25/D. §-ához]
    A 2011. évi CVI. tv. 51. § (1) bekezdése alapján a Kjt. 2011. 07. 27. napjával a következő 25/E. §-sal egészül ki.
    [a Kjt. 25/E. §-ához]
    1. A 25/A. §-t 1995. június hó 30. napjával az 1995. évi XLVIII. tv. 115. §-a iktatta be, a (7) bekezdést az 1999. évi LXIII. tv. 30. §-ának (1) bekezdése 2000. január 1. napjával kiterjesztette a Ktv. hatálya alá tartozó szervekre. A 25/A. § visszamenőlegesen nem alkalmazható, a hatálybalépése előtt átalakult jogviszonyokra - megszüntetésük esetén - a kedvezőbb rendelkezések külön megállapodás nélkül nem terjednek ki [Kjt. 1. § (2) bekezdés], hanem a munkajogi jogutódlásnak megfelelően kell eljárni (ezzel kapcsolatban lásd a 21. §-hoz fűzött magyarázat 4. pontját). A 25/A. §-t új (8) bekezdéssel egészítette ki a 2010. évi CLXXV. tv. 2. § (2) bekezdése.
    A Kjt. 25/A-25/B. §-ainak 2003. július 1. napjától hatályos szövegét a 2003. évi XX. tv. 39. §-a állapította meg. E rendelkezéseket a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.].
    A Kjt. 25/B. § (3) bekezdésének 2007. 09. 01-jétől hatályos szövegét, továbbá a 25/C. §-t ugyanilyen hatálybalépéssel a 2007. évi C. tv. 10. §-a állapította meg. A Kjt. 25/B. § (3) bekezdését és 25/C. §-át a 2007. évi C. törvény hatálybalépését követő, a 25/A. § (1) bekezdése szerinti közalkalmazotti jogviszony megszűnéssel kapcsolatban kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (5) bekezdése].
    A Kjt. 25/C. §-ának (2) és (3) bekezdését a 2007. évi CLXXIX. tv. 8. §-a módosította 2008. január 1-jei hatállyal, ezzel egyidejűleg az (5) bekezdés hatályát vesztette.
    2. Ha a közalkalmazotti munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító/munkáltató döntése alapján a munkáltató egészét vagy egy részét az Mt. vagy a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltató részére adják át, a munkáltató átadásra kerülő szervezete, illetve tevékenysége keretében foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az átadás időpontjában megszűnik. Az Alkotmánybíróság 55/1999. számú határozata szerint a fenntartói jog átadása és erre tekintettel a közalkalmazotti jogviszony megszűnése nem jogellenes.
    A korábbi gyakorlat szerint is ha a fenntartó a közalkalmazotti munkáltatót jogutód nélkül megszünteti, annak feladatait kft.-nek adja át, a továbbfoglalkoztatást nem vállalók munkaviszonya megszűnik (LB Mfv. II. 10.045/1999; BH 2002/7/284.). A korábbi 25/A. §-t alkalmazták olyan esetben, amikor állami oktatási intézményt egyházi szerv vett át, és az foglalkoztatta tovább a volt közalkalmazottakat (LB Mfv. I. 10.266/1999.).
    Az átadó és az átvevő munkáltató legkésőbb az átadást megelőzően harminc nappal korábban köteles tájékoztatni a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet és a közalkalmazotti tanácsot a Kjt. 25/A. §-ának (2) bekezdésében felsorolt körülményekről és köteles velük konzultációt kezdeményezni.
    Az előző bekezdésben említett tájékoztatással egyidejűleg az átadó és az átvevő munkáltató köteles írásban tájékoztatni a közalkalmazottat arról, hogy az átadást követően a közalkalmazott foglalkoztatását az átvevő biztosítja-e. A korábbi gyakorlat szerint e tájékoztatás elmaradása vagy késedelme a közalkalmazotti jogviszonynak az átadással egyidejű megszűnését nem érintette (MD II/678).
    A közalkalmazott az előbbi tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül az átadó munkáltatónak írásban nyilatkozik, hogy az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához hozzájárul-e. A nyilatkozattétel elmaradása a továbbfoglalkoztatáshoz való hozzá nem járulásnak minősül.
    Ha a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához - az előbbiek szerint - nem járul hozzá, a közalkalmazotti jogviszonya az átadás napjával megszűnik és vele el kell számolni (végkielégítés, hátralévő határozott időre járó illetmény). Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha az átvevő munkáltató nem létesíthet közszolgálati jogviszonyt az érintett közalkalmazottal (Kjt. 25/A. §). Nem kerülheti el a figyelmet, hogy ha a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához nem járul hozzá, a jogviszonya megszűnésére tekintettel járó végkielégítésnél nem illeti meg az a kedvezmény, ami az általános szabályok szerint az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belüli megszűnés esetén jár [Kjt. 25/A. § (6) bekezdés, 37. § (7) bekezdés, EBH 2075.].
    Ha a költségvetési szerv munkáltató a szervezeti egységét közhasznú társaságnak adta át, és az érintett közalkalmazottakat ezzel kapcsolatban a törvényben előírt módon nem tájékoztatta, illetve továbbfoglalkoztatásuk tekintetében sem nyilatkoztatta őket, a felmentésükről jogellenesen intézkedett (MD III.926.).
    Ha a költségvetési intézmény fenntartója az intézmény jogutód nélküli megszűnéséről, és az intézmény tevékenységének egy gazdasági társaságba való kiszervezéséről döntött, az intézménynek mint munkáltatónak és a működtetést átvevő gazdasági társaságnak a Kjt. 25/A-B. §-ában előírt kötelezettségei a fizetés nélküli szabadságon levő közalkalmazottra vonatkozóan is fennállnak (EBH 2165.).
    3. Ha a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához hozzájárul, az átvevő munkáltató munkaszerződést köt, illetve közszolgálati jogviszonyt létesít, melyre az Mt., illetve a Ktv. szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a közalkalmazottnak az átadó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyként elismert idejét az átvevő munkáltatónál eltöltött időnek kell tekinteni.
    A korábbi szabályok szerint, ha a munkáltató fenntartói jogának átadása esetén a közalkalmazottat az átvevő nem kívánja foglalkoztatni, a jogviszony úgy szűnik meg, mintha a munkáltató szűnt volna meg jogutód nélkül (699. EH).
    Ha munkaviszony, illetve közszolgálati jogviszony megszűnik, a felmondási, felmentési idő, valamint a végkielégítés mértékét a jogviszonyra irányadó szabályok szerint az előbbiek alapulvételével kell megállapítani. Ha azonban a Kjt.-nek az átadás napján hatályos szabályai szerinti elbírálás a volt közalkalmazottra kedvezőbb, ezeket kell alkalmazni (Kjt. 25/B. §).

    [a Kjt. 26. §-ához]
    A Kjt. 26. § (4) bekezdését 2007. 09. 01-jén történő hatálybalépéssel a 2007. évi C. tv. 11. §-a állapította meg.
    A közalkalmazott a 25. § (2) bekezdés b) pontjának 1., 2. és 4. alpontjában meghatározott körben, vagyis más közalkalmazotti vagy közszolgálati munkáltatóhoz, illetőleg a 2001. évi XCV. törvény vagy az 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) hatálya alá tartozó szervhez áthelyezhető. A Hszt. hatálya alá tartozó szerveknél az új foglalkoztatás mind hivatásos, mind közalkalmazotti jogviszonyban lehetséges. A kölcsönös megállapodás folytán a közalkalmazott jogviszonya a munkáltatónál megszűnik és egyúttal új jogviszony keletkezik. Ha az áthelyezéssel megszűnt közalkalmazotti jogviszonyban több szabadságot vett igénybe a közalkalmazott, mint amennyi időarányosan megillette, a többlet fejében megtérítésre nem kötelezhető, a 26. § (3) bekezdéséből következően a többletet az új jogviszonyban kell figyelembe venni (LB Mfv. II. 10.166/1994/2.).
    Ha a pedagógus a felmentésének visszavonása ellenére egy másik iskolánál kívánt közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni, és ebben a két iskola, valamint a pedagógus megegyeztek, ez a megegyezés több év elteltével nem támadható meg azon az alapon, hogy az áthelyezés nem felelt meg a jogszabály előírásainak (BH 2000/272.).

    [a Kjt. 27. §-ához]
    A Kjt. 27. § (2) bekezdését 2007. 09. 01-jén történő hatálybalépéssel a 2007. évi C. tv. 12. §-a állapította meg. A (2) bekezdés szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 9. §-a módosította 2008. január 1-jei hatállyal, majd a 2008. évi LXI. törvény 7. §-a 2009. január 1-jei hatállyal.
    A határozott idejű közalkalmazotti jogviszony lemondás kivételével a 25. § (2) bekezdésében felsorolt bármilyen jogcímen megszüntethető, így felmentéssel (30. §) is. Meghatározott, egyébként felmentésre okot adó körülmények alapján azonnali hatállyal is megszüntetheti a munkáltató, de ki kell fizetnie a közalkalmazottnak a hátra lévő időre járó, legfeljebb azonban egy évi átlagkeresetét. Ha a megszüntetés oka a közalkalmazott nem megfelelő munkavégzése vagy nem egészségügyi okkal összefüggő alkalmatlansága, a közalkalmazottat csak egyhavi átlagkeresete illeti meg. A munkáltató azonnali hatályú megszüntető intézkedése nem felmentés, még ha a jogszabályban meghatározott felmentési okokon alapul is, ezért a közalkalmazott felmentési időre nem jogosult, illetőleg a hátra lévő időre járó átlagilletmény helyett felmentési időre járó illetményt nem követelhet (LB Mfv. I. 10.793/1996/4.). Az intézkedés indokolására megfelelően alkalmazni kell a Kjt. 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.

    [a Kjt. 28. §-ához]
    A lemondás a közalkalmazotti jogviszonyt meghatározott idő leteltével megszünteti. A lemondási idő tartama egységesen két hónap, függetlenül a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtől, a közalkalmazott beosztásától. A lemondást nem kell megindokolni, de az írásbeli forma kötelező. Megállapodással a lemondási idő lerövidíthető, illetőleg ennek hiányában is a munkáltató a lemondási idő teljes tartamára vagy annak egy részére a munkavégzés alól mentesítheti a közalkalmazottat. A lemondási idő megegyezéses rövidítése esetén a közalkalmazottnak csak a megszűnés időpontjáig jár illetmény, a jogviszony ebben az esetben is lemondás jogcímén fog megszűnni. A munkavégzés alóli felmentés a közalkalmazottnak a teljes lemondási időre járó bérre való jogát nem érinti, a jogviszony a lemondási idő leteltének napjával szűnik meg. A munkáltató a munkavégzés alóli felmentés ideje alatt is élhet a fegyelmi jogkörével, fegyelmi határozatot azonban csak a jogviszony megszűnéséig hozhat. A közalkalmazott a rendkívüli lemondás jogával a 29. §-ban meghatározottak szerint a lemondási idő alatt is élhet.

    [a Kjt. 29. §-ához]
    A Kjt. 29. § (1) bekezdésének módosított szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 10. §-a állapította meg, 2008. január 1-jei hatályba lépéssel.
    1. A rendkívüli lemondás mind a határozatlan, mind a határozott időre szóló kinevezéssel keletkezett közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal, minden további intézkedés nélkül megszünteti (LB Mfv. I. 10.754/1998/5.), függetlenül attól, hogy az jogszerű volt-e vagy sem (LB Mfv. I. 10.395/1995/4.). A rendkívüli lemondás egyoldalú jognyilatkozat, amely a munkáltató hozzájárulása nélkül megszünteti a közalkalmazotti jogviszonyt, függetlenül attól, hogy a lemondás esetleg nem felel meg a törvény által előírt feltételeknek (BH 2003/299.). Ebből következően nem a munkáltatónak kell jogvitát indítani a jogellenesség megállapítása iránt, hanem a közalkalmazottnak a jogszerű rendkívüli lemondáshoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazásáért. A jogvita megindítására nyitva álló harminc napos határidőt [Mt. 202. § c) pont] akkortól kell számítani, amikor a munkáltató értesíti a közalkalmazottat, hogy a rendkívüli lemondást nem tartja jogszerűnek (LB Mfv. I. 10.334/1997/3.). Ha a közalkalmazott a rendkívüli lemondás után három hétig még tovább dolgozott, a jogviszonyát nem lehet rendkívüli lemondás folytán megszűntnek tekinteni (LB Mfv. II. 10.215/2000/2.). Ha a munkáltató a rendkívüli lemondást nem fogadta el jogszerűnek, és a közalkalmazott ennek megállapítása iránt jogvitát nem indított, a közalkalmazott jogellenesen szüntette meg jogviszonyát, ami a fegyelmi elbocsátással azonos hatályú (Kjt. 35. §). A jogviszony megszűnésének jogcímeként ilyenkor a kiadott igazoláson elbocsátást kell feltüntetni (MD II. 686.). Ha a munkáltató a rendkívüli lemondást elfogadja, az anyagi következmények iránt indított perben a rendkívüli lemondás jogszabályi feltételeit nem kell bizonyítani. Az elfogadott rendkívüli lemondásból származó anyagi igényeket az elévülési időn belül lehet érvényesíteni (MD II. 685.).
    A munkáltatói intézkedéssel szemben biztosított jogorvoslati lehetőség nem zárja ki, hogy a közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozva gyakorolja rendkívüli lemondási jogát anélkül, hogy az adott intézkedéssel szemben jogorvoslatot vett volna igénybe (1156/II. EH).
    2. A rendkívüli lemondást írásban meg kell indokolni, mert a törvényi feltételek [Kjt. 29. § (1) és (2) bekezdés] fennállása csak a jognyilatkozatban megjelölt indokok alapján bírálható el (MD II. 679.). A munkáltatóval közölt okokat később nem lehet sem megváltoztatni, sem bővíteni (MD II. 680.). A jognyilatkozatot a munkáltatói jogkör gyakorlójához kell benyújtani. Ha a közalkalmazott nem a jogutódlás folytán munkáltatói jogkört gyakorlóhoz intézi a rendkívüli lemondást, hanem a jogelődhöz, eljárása nem jogszerű (LB Mfv. I. 10.274/1996.).
    A közalkalmazotti rendkívüli lemondást indokolni kell. A jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás elve alapján azonban a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a közalkalmazott nyilatkozatának indokát nem ismerte, ha a rendkívüli lemondásra az aznap kézbesített kinevezés-módosítás miatt került sor (LB Mfv. I. 10.277/1999.).
    A közalkalmazott meghatalmazott ügyvédje által megszerkesztett okirat útján is közölheti a jogviszonyának megszüntetésére irányuló döntését, rendkívüli lemondását (1547. EH).
    3. A közalkalmazotti jogviszonyt csak a Kjt. 29. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott ok alapján lehet rendkívüli lemondással megszüntetni. Ezek az okok megegyeznek a munkaviszony rendkívüli felmondásának jogszabály szerinti indokaival [Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pont], ezért a jogszabály alkalmazásával kapcsolatos gyakorlat a közalkalmazotti jogviszonyban megfelelően alkalmazható.
    A bíróság a rendkívüli lemondás indokát alaposnak találta a következő esetekben:
    - a matematika-kémia tárgyakat tanító közalkalmazottat egy tanévre általános helyettesnek osztották be (MD II. 684., LB Mfv. I. 10.138/1999.), ha az általános iskolai angol szakos tanárt kollégiumi nevelőnek osztották be (LB Mfv. I. 10.092/2000.), ilyenkor vita esetén tisztázni kell, hogy mi volt a kinevezés szerinti, illetve a tényleges munkakör és azokba milyen feladatok tartoztak (LB Mfv. I. 11.195/2000.),
    - az anyagi felelősséggel tartozó közalkalmazottat a munkáltató a nyilvántartások visszamenőleges megváltoztatására utasította, ami a felelősségét érinthette (LB Mfv. I. 10.671/1994/3.),
    - a munkáltató a kinevezést egyoldalúan módosította (MD II. 682., 1249. EH).
    - a munkáltató lényeges kötelezettsége a munkával való ellátás és a munkavégzés feltételei biztosítása. Ha ennek huzamosabb ideig nem tett eleget, nem biztosította a közalkalmazottnak a munkahelyét, a közalkalmazott jogszerűen élt rendkívüli lemondással (477. EH).
    - ha a munkáltató a közalkalmazott munkajogi helyzetét éveken keresztül nem rendezte (LB Mfv. II. 10.539/2001.),
    Nem szolgált alapul a jogszerű lemondáshoz:
    - az illetményfizetés elmaradása, mert arról a felek folyamatosan egyeztettek (LB Mfv. I. 10.598/98/3.),
    - a közalkalmazotti munkaviszonyban töltött idő tartamának téves megállapítása (LB Mfv. II. 10.063/1997/3.),
    - a nappali tagozatos képzés idejének figyelmen kívül hagyása a jogviszonyban töltött idő megállapításánál (BH 1998/101.),
    - a közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás indítása (MD II. 683.).
    - ha foglalkozás-egészségügyi asszisztensnek iskola-egészségügyi asszisztensi munkakört ajánlanak fel (LB Mfv. I. 10.245/1998.),
    - a közösségi ház költségvetésének csökkentése a ház vezetőjére nézve (LB Mfv. I. 10.654/1998.),
    - ha a munkahelyi vita kialakulásához maga a közalkalmazott is hozzájárult, s ezzel összefüggésben az általa sérelmezett kijelentés nem volt olyan súlyú, hogy az a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetését megalapozta volna (LB Mfv. I. 10.404/2001.).
    - a munkáltató kinevezés-módosításra tett javaslata a közalkalmazott rendkívüli felmondását nem alapozza meg (MD III.933.).
    4. A rendkívüli lemondás indokaira nézve a bizonyítás általában a nyilatkozattevőt terheli. Ha az indok a másik fél alaptalannak tekintett - fegyelmi vétségre utaló - tényállítása, a bizonyítási teher általános szabályaitól eltérően a tényállítás valóságtartalmának bizonyítása nem a rendkívüli lemondással élő felet terheli (465. EH).
    4/A. A rendkívüli lemondás jogát meghatározott határidőn belül lehet gyakorolni. Ez a határidő az 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően közölt rendkívüli lemondásnál a tudomásszerzéstől számított 15 nap, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy év, bűncselekmény esetén a büntetőeljárás megindításának elévülési ideje. Ezeket a határidőket az 1999. évi LVI. tv. 21. §-a állapította meg. Ezt megelőzően a tudomásszerzéstől számított három munkanapon belül lehetett rendkívüli lemondással élni. Az objektív határidő 6 hónap volt, amit a kollektív szerződés egy évig felemelhetett. A bűncselekményre alapozott rendkívüli lemondás objektív határideje a Kjt. módosításával nem változott.
    Az objektív határidőt a rendkívüli lemondást lehetővé tevő magatartás befejezésétől kell számítani. Ha a magatartás folyamatos, és az ebből eredő, a közalkalmazott által sérelmezett helyzet a rendkívüli lemondás idejében is fennáll, sem a szubjektív, sem az objektív határidő elmulasztása nem jöhet szóba (LB Mfv. I. 10.656/1996.). Folyamatos munkáltatói kötelezettségszegésre alapított rendkívüli lemondás esetén a joggyakorlási határidő szempontjából nem értékelhető a közalkalmazott hátrányára, ha a sérelmezett helyzet megszüntetésére ismételten eredménytelenül felhívta a munkáltatót, és csak az újabb felhívásban tűzött határidő eredménytelen eltelte után él a lemondás jogával (MD III.927.).
    A határidők jogvesztők, elmulasztásuk miatt kimentésnek nincs helye.
    5. Jogszerű rendkívüli lemondásnál a közalkalmazottat annyi időre járó átlagkeresete illeti meg, amennyi a jogszabályban, illetőleg a kollektív szerződésben vagy a kinevezésben meghatározott felmentési ideje. Ezt meghaladóan a közalkalmazottnak végkielégítés is jár [Kjt. 37. § (1) bekezdés b) pont].
    Annak ellenére, hogy a rendkívüli lemondás a jogviszonyt azonnali hatállyal szünteti meg, a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját a felmentési idő figyelembevételével kell megállapítani [Kjt. 29. § (3) bekezdés].

    [a Kjt. 30-30/F. §-ához]
    1. A Kjt. 30. § (1) bekezdés felvezető szövegét és b)-c) pontjai, valamint a (6) bekezdés szövegét a 2006. évi LXXII. tv. 2. § (1) bekezdése, illetve 7. § (7) bekezdése állapította meg 2007. január 1-jei hatállyal. A Kjt. 30. § (3) bekezdését a 2006. évi LXXII. tv. 7. § (5) bekezdése helyezte hatályon kívül 2007. január 1. napjával.
    A módosítás folytán a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja szerint a központi költségvetési szerv vezetője is dönthet a létszámcsökkentés elrendeléséről.
    A Kjt. 30. §-át megállapította, és 30/A-30/F. §-okkal kiegészítette 2007. 09. 01-jei hatállyal a 2007. évi C. tv. 13. §-a. A Kjt.-nek a 2007. évi C. törvény 13. §-ával megállapított 30-30/B. §-át a megjelölt törvény hatálybalépését követően közölt felmentés esetében kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (6) bekezdése].
    A Kjt. 30. § (1) bekezdésének b) pontját a 2008. évi CV. törvény 50. § (2) bekezdése módosította 2009. január 1-jei hatállyal.
    A Kjt. 30. § (1) bekezdés c) és d) pontját módosította, illetve új e) ponttal egészítette ki, a 30/A. § (1) bekezdésének felvezető szövegét és (3) bekezdését módosította, valamint (4) bekezdéssel egészítette ki, továbbá a 30/B. § (1) bekezdését, 30/C. § (1) bekezdés b) pontját, valamint 30/E. § (1) bekezdését módosította a 2007. évi CLXXIX. tv. 11-15. §-a és 40. § (4) bekezdés c) pontja 2008. január 1-jei hatállyal.
    A Kjt. 30. § (1) bek. e) pontjának 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 8. §-a állapította meg.
    A módosítás lehetővé teszi, hogy a közalkalmazott az előrehozott öregségi nyugdíjnak az életkori és szolgálati idővel kapcsolatos jogosultsági feltétele megszerzésének napjától a nyugdíjat igénybe vegye, ne essen el a felmentési idő miatt erre az időre a járandóságától a nyugdíjszabályok változása miatt, mivel ezek szerint a biztosítással járó jogviszony megszűnése is a jogosultság feltétele.
    A felsőoktatási intézmények közalkalmazottai esetében a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés b)-c) pontja, valamint 30/B-30/E. §-a szerinti munkakör-felajánlási, illetve az ahhoz kapcsolódó nyilvántartási kötelezettséget nem kell alkalmazni [2005. évi CXXXIX. törvény 81/A. § c) pontja].
    A karmester, karnagy, színművész, bábművész, artistaművész, magánénekes, magántáncos, segédszínész, csoportos szereplő közalkalmazott határozatlan idejű jogviszonya a 2008. évi XCIX. törvény 30. §-ában foglaltak szerint is megszüntethető.
    1/A. A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt csak a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okból szüntetheti meg felmentéssel (okhoz kötött felmentési rendszer). A felmentési oknak az intézkedés indokolásából világosan ki kell tűnnie. A felmentés indokolásának hiánya a jogvita során nem pótolható (MD II. 703.). A felmentés utólag nem egészíthető ki újabb felmentési okkal, nincs helye új felmentési ok igazolásának sem. Ha a munkáltató a felmentésben nem vagy tévesen hivatkozik jogszabályhelyre, a felmentést nem teszi jogellenessé, a jogellenesség vizsgálata szempontjából a felmentés indokolásában írt tényállásnak van jelentősége (BH 2001/142; LB Mfv. II. 10.723/1998.). Az érvényességi kellékeknek nem tekinthető körülmények, adatok (például a közalkalmazott személyi adatai) téves megjelölése a felmentést nem teszi jogellenessé, hanem a tévedés kiigazítására adnak alapot (BH 2000/566.). Vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a közölt indok való és abból okszerűen következett a közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése. Való, de kisebb súlyú indok nem alapozza meg a közalkalmazott felmentését (LB Mfv. II. 10.275/1998/3.). A felmentés indoklásával kapcsolatban megfelelően alkalmazni kell a munkaviszonyokra irányadó MK 95. számú állásfoglalásban foglaltakat.
    A felmentés a jövőre nézve, felmentési idő közbeiktatásával szünteti meg a jogviszonyt. A felmentési idő a közalkalmazotti jogviszony része, az alatt - megfelelő feltételekkel - más jogcímen is meg lehet szüntetni a jogviszonyt (például közös megegyezéssel, rendkívüli lemondással, fegyelmi elbocsátással). A munkáltató a felmentési idő alatt újabb felmentést nem adhat ki, ha csak a megelőzőt a közalkalmazott hozzájárulásával vissza nem vonta (LB Mfv. II. 10.480/1998/3.).
    A Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján mind a határozatlan, mind pedig a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony megszüntethető (LB I. Mfv. 10.436/2002.).
    2.a) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 89. §-a szerint a költségvetési szerv saját döntésével az alapító által meghatározott feladat-, illetékességi és működési körét nem változtathatja meg, ez az alapító jogkörébe tartozik. Ebből következően a tevékenység megszűnése nem jogszerű indoka a felmentésnek, ha az nem az alapító döntésén alapul (LB Mfv. I. 11.090/1995/5.). A tevékenység megszűnése nem csak az annak körében foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyát érintheti. Ha például az iskolai konyha megszűnése miatt a gazdasági hivatal feladatai is jelentősen csökkentek, a gazdasági ügyintéző felmentése jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.709/1998/3.). Ezzel szemben a tanulók létszámának csökkenése az oktatói munka mennyiségét csökkentheti, de ha maga a tevékenység ennek következtében nem szűnik meg, a kizárólag a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított felmentés jogellenes (LB Mfv. I. 10.120/1993/2.). Ha a közalkalmazott a jogelődnél másodfokon közigazgatási ügyeket intézett, és a jogutódnál ez az ügykör jogszabály rendelkezése folytán megszűnt, az erre alapított felmentés jogszerű (LB Mfv. II. 10.957/1997.). A felmentést nem a szervezeti egység, hanem a tevékenység megszűnése alapozza meg (LB Mfv. II. 10.112/1995/3.).
    b) A közalkalmazott foglalkoztatását elsősorban azok az alapítói döntések érinthetik, amelyek a költségek csökkentése érdekében a korábbihoz képest alacsonyabb létszámot írnak elő a munkáltatónak. A munkáltató jogutód nélküli megszüntetésére, mint alapítói döntésre hivatkozással is felmenthető a közalkalmazott (LB Mfv. I. 10.012/1998/2.). Ebbe a körbe tartozik az olyan döntés is, amellyel a fenntartó a pedagógusok kötelező óraszámot megemeli, és ezzel számolva a munkáltató az összes közalkalmazottat nem tudja foglalkoztatni (LB Mfv. II. 10.753/1998/3.). A fenntartó a létszámcsökkentés mértékét és a leépítendő munkaköröket is meghatározhatja (LB Mfv. I. 10.796/1996.). A b) pont csak példálódzóan sorolja fel a munkáltatókat érintő azokat az országgyűlési stb. döntéseket, amelyek következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség. Ezért bármelyik ilyen feltétel megvalósulása elegendő a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetéséhez (BH 2002/9/376.). A fenntartónak ezek a döntései nem munkáltatói jogkörben hozott döntések, ezért azok jogszerűségét a munkaügyi perben nem lehet vizsgálni, az rendeltetésellenes joggyakorlás címén sem támadható (MD II. 691.) Ezzel szemben ha az önkormányzat képviselő-testülete munkáltatói jogkörében az iskolaigazgató vezetői megbízását visszavonja, és emiatt változtatni kell a tantárgyfelosztáson, a testület határozata nem minősül munkáltatót érintő olyan döntésnek, amely a közalkalmazotti jogviszonynak a Kjt. 30. § (1) bekezdésének b) pontjára alapított felmentését megalapozza, mert a testület munkáltatói jogkörében járt el (MD II. 692.). A képviselő-testület munkáltatót érintő döntésére való hivatkozás önmagában nem elégséges, ha abból a felmentés oka világosan nem tűnik ki (LB Mfv. I. 10.266/1997.).
    Felsőbb döntésre alapított létszámcsökkentés világos indok és való, ha a felsőbb döntésből eredő, azzal összefüggő létszámcsökkentést a munkáltató bizonyítja (LB Mfv. I. 10.625/1996/1996; LB Mfv. I. 10.258/1998; Mfv. I. 10.443/1998.). Ha a közalkalmazotti munkáltató a felmentést azzal indokolja, hogy a felsőbb döntés következtében nincs lehetőség a közalkalmazott foglalkoztatására, vita esetén a munkáltatónak nem csak a létszámcsökkentés tényét, hanem azt is bizonyítania kell, hogy a felmentés - józan döntési változatok mellett - a felsőbb döntésből ered, azzal összefügg (MD II. 696.). A létszámcsökkentés tényén túl annak a felsőbb döntésből eredő, azzal összefüggő voltát is vizsgálni kell (MD II. 693; LB Mfv. I. 10.309/1998.). Ha ez bizonyított, a létszámcsökkentés keretén belül az érintett közalkalmazott kiválasztása - a jogszabályoknak és a rendeltetésszerű joggyakorlásnak megfelelően - a munkáltató jogkörébe tartozik (MD II. 694., 695., LB Mfv. I. 10.300/1997/2., LB Mfv. II. 10.352/1998/2.). Az átszervezésre vonatkozó döntés fenntartó hatáskörébe tartozik, az intézmény, illetve vezetője csupán ennek végrehajtására jogosult (BH 2006/1/30.). Ha a fenntartó önkormányzat a döntése előkészítése során - a létszámcsökkentés szakmai megalapozottsága érdekében - együttműködött a munkáltató költségvetési intézménnyel, ebből önmagában nem lehet rendeltetésellenes joggyakorlásra következtetni (BH 2008/225.).
    Jogellenes a közalkalmazottnak önkormányzati határozattal elrendelt létszámcsökkentésre hivatkozással történt felmentése, ha a munkáltató a felmentést közlését követően - még a közalkalmazott jogviszonyának megszűnése előtt - más személyt nevez ki azonos munkakörbe (BH 2002/117.). Továbbá jogellenes a felmentés akkor is, ha a felmentés időpontjában a közgyűlés által előírt létszámcsökkentést már végrehajtották (MD III.936.).
    Amikor a csoportos létszámcsökkentésnél az egyes munkakörök tekintetében a munkáltató maga határozta meg a létszámcsökkentés mértékét, és ez megvalósult már az érintett közalkalmazott felmentése előtt, ugyanezen indokkal a létszám további egy fővel való csökkentését jelentő felmentés jogellenesen történt (BH 2011/50.).
    Ha az alapító a munkáltató tevékenységét szűkíti, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség, közömbös, hogy ezt az alapító okiraton átvezették-e (Mfv. I. 10.809/1995/3.).
    Ha az önkormányzat határozattal a háziorvosi státuszt megszüntette, az eü.-ellátást vállalkozásba adta, ennek alapján a polgármesteri hivatal jogszerűen szüntette meg a b) pont alapján felmentéssel az orvos közalkalmazotti jogviszonyát (LB Mfv. II. 10.320/1999.).
    A meghatározott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátása, illetőleg szétosztása önmagában megvalósítja az átszervezést, és így kellő alapul szolgálhat az adott munkakört betöltő személy jogviszonyának megszüntetésére (BH 2003/171.).
    A létszámcsökkentésre alapított felmentés indokának valósága és okszerűsége elbírálásánál azt kell vizsgálni, hogy a létszámcsökkentés megvalósult-e, és a felmentésre a felsőbb döntéssel összefüggésben, azaz az annak alapján végrehajtott létszámcsökkentés keretén belül került-e sor. Ezt nem érinti, ha a felmentést - az előzetes tájékoztatás után bekövetkezett keresőképtelenség miatt - csak utóbb lehetett közölni (MD III.938.). Az elrendelt létszámcsökkentés indokoltságának vizsgálata már az önkormányzati döntésre vonatkozna, amely a munkaügyi per tárgyát nem képezheti (MD III.956.).
    A felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés felmentési indok valósága a meglévő munkakörök számától és nem a munkakör betöltöttségétől függően állapítható meg. Utóbbinak a felajánlható üres munkakör szempontjából van jelentősége (MD III.962.).
    c) A vezetői, magasabb vezetői megbízás megszűnése, illetőleg a munkáltató által történt megszüntetése akkor alapozza meg a felmentést, ha a közalkalmazottat nem lehet az eredeti munkakörében tovább foglalkoztatni, és a munkáltató nem tud megfelelő másik munkakört felajánlani a számára, vagy azt a közalkalmazott nem fogadja el. Ha a közalkalmazott a vezetői megbízás visszavonását követően nem fogadja el az eredeti munkakörében való további foglalkoztatást, erre hivatkozással a jogviszonyát a munkáltató felmentéssel megszüntetheti, de erre nem köteles. A felmentést a bíróság ítéletével nem pótolhatja (LB Mfv. II. 10.619/2001/4.). Ha vezetői megbízás visszavonása folytán a közalkalmazott a korábbi munkakörét nem kívánja ellátni, másik munkakört nem kell felajánlania a munkáltatónak. Ha a közalkalmazott a munkahelyén nem jelenik meg, a munkavégzést megtagadja, ezt úgy kell tekinteni, hogy a jogviszonyát jogellenesen megszüntette (LB Mfv. II. 10.700/2001/4.). A munkakör megfelelőségét a közalkalmazott végzettsége, illetőleg képzettsége szempontjából kell vizsgálni. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a megbízást fegyelmi határozattal vonták vissza. Ha a vezetői megbízás visszavonás volt a felmentés indoka, a visszavonás azonban jogellenes volt, nincs jelentősége, hogy volt-e felajánlható munkakör vagy sem (LB Mfv. II. 10.857/2000/4.).
    Ha a munkáltató a közalkalmazott felmentését a vezetői megbízás visszavonásával összefüggő felmentési okra alapította, és a vezetői megbízást visszavonó intézkedés jogellenesnek bizonyult, ez a jogszerű felmentési indok hiánya miatt a felmentés jogellenességét vonja maga után (1157. EH).
    d) A felmentés indoka lehet a közalkalmazott tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése. Az alkalmatlanságot olyan bizonyított, konkrét tények alapján lehet megállapítani, amelyekből okszerűen lehet arra következtetni, hogy a közalkalmazott a munkakörét nem képes ellátni. Nem a közalkalmazottról kialakított véleménynek, hanem a konkrét tényeknek van jelentősége (LB Mfv. I. 10.406/1993/3., LB Mfv. I. 10.361/1997.). A felmentési jog gyakorlásánál az elévülés szabályai nem alkalmazhatók. Azt kell vizsgálni, hogy a felmentés indokolásában felhozott és bizonyított indokok a közalkalmazott tartós alkalmatlanságát a felmentés időpontjában igazolják-e (MD II. 699.). A gazdasági munkakörben alkalmazott közalkalmazott alkalmatlanságára alapított felmentés jogellenes, ha a munkájában megállapított hiányosságok szakértői vélemény szerint is jelentéktelenek (LB Mfv. II. 10.618/1999/3.). Az alkalmatlansági okként megjelölt kötelezettségszegéseket azok súlya, gyakorisága figyelembevételével kell értékelni, hogy együttesen megalapozzák-e az adott munkakörre való alkalmatlanságot. Néhány késedelmes adatrögzítés nem állapít meg alkalmatlanságot (BH 2004/4/158). A tanár néhány esetben történt, 5-10 perces késése, amely nem járt az órakezdés késedelmével, alkalmatlanság megállapítására önmagában nem alkalmas (BH 2007/63.).
    Az együttműködési kötelezettségét sértő közalkalmazott jogviszonya alkalmatlanság miatt megszüntethető, mert az alkalmasság kérdése nem szűkíthető le a szoros értelemben vett munkavégzésre (LB Mfv. II. 10.098/1999.). Az a közalkalmazott, aki a munkáltató funkciójából adódó különös érdekeket figyelmen kívül hagyja és figyelmeztetés ellenére nem hagy fel a nyilvánvalóan jogsértő magatartásával, a munkaköri feladatainak ellátására tartósan nem alkalmas (BH 2002/5/204). A szükséges bizalom elvesztése miatt alkalmatlan a munkaköre ellátására a portás, ha a körülményeket kihasználva az iratokba jogosulatlanul beleolvasott, ezekről másolatokat készített (MD II.701.).
    Ha a közalkalmazott az egészségi állapota miatt alkalmatlan a munkakörének ellátására, alkalmazni kell a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendeletben foglaltakat is. Ha a közalkalmazott jogviszonyát egészségügyi alkalmatlanság miatt szüntette meg a munkáltató, a perben a munkaköri alkalmassági vélemény vizsgálatára lehetőség van, és e részben a bíróságot más hatóság döntése nem köti (MD III.942.). Alkalmatlan az a közalkalmazott is, aki nem rendelkezik a munkakörének ellátásához szükséges képzettséggel (LB Mfv. II. 10.530/1994/2.), vagy olyan magatartást tanúsít, ami a munkaköréhez szükséges bizalom elvesztését eredményezi (MD II. 701.).
    A nem megfelelő munkavégzés okszerű indoka lehet a felmentésnek akkor is, ha az egyébként a büntetőjog által nem szankcionálható (BH 1998/358.), a bizonyított, de jelentéktelen súlyú kötelezettségszegés azonban nem (LB Mfv. I. 10.222/1993/3.). Nem megfelelő munkavégzésnek minősül, ha a közalkalmazott a munkavégzést megtagadja (BH 1996/563., LB Mfv. I. 10.998/1995/2.). Kirívó esetektől eltekintve a pedagógus közalkalmazott egy órájának látogatásán tapasztaltakból nem lehet a nem megfelelő munkavégzésre következtetni (MD II. 700.). Ha a nem megfelelő munkavégzés egyúttal fegyelmi vétséget is megvalósít, a munkáltató döntésén múlik, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszünteti vagy fegyelmi eljárást indít (LB Mfv. I. 10.427/1994., LB Mfv. I. 10.288/1996.). Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a vétkesség súlya miatt a fegyelmi eljárás megindítása egyébként kötelező lenne [Kjt. 46. § (2) bekezdés]. Ha a munkáltató valamely magatartás miatt fegyelmi büntetést szabott ki, ez a magatartás önmagában nem lehet a felmentés indoka (LB Mfv. II. 10.542/1999.). Újabb kötelezettségszegés elkövetése esetén azonban értékelni lehet, hogy ez a kötelezettségszegés a fegyelmi eljárás tárgyát képező magatartással együtt a nem megfelelő munkavégzés megállapítására alkalmas-e (MD II/702.). Sorozatos írásbeli figyelmeztetést kiváltó mulasztások elkövetése esetén amennyiben azokat a közalkalmazott nem cáfolta, nem jogszabálysértő a mulasztásokra alapított felmentés (BH 2004/6/256).
    Ha az osztályvezető-főorvos a sajtónyilatkozat-tételre vonatkozó szabályokat megsértette és a munkáltatót helytelen megítélésnek tette ki, ez alkalmatlanság megállapítására vezethet (LB Mfv. II. 11.155/2001.).
    Ha az oktatót nem értesítették óraadási kötelezettségéről, annak nem teljesítése nem képezheti rendes felmentés indokát (LB Mfv. 10.868/2002).
    A közalkalmazottnak a jogviszonyán kívüli magatartása, amennyiben az közvetlenül és valóságosan hat a jogviszonyára és az alkalmazója érdekeit hátrányosan befolyásolja, az alkalmatlanságra alapított felmentés jogszerű indoka lehet. Az alkalmatlanság ugyanis nem szűkíthető le a szűken vett munkavégzésre (BH 2000/267.).
    e) A nyugdíj folyósítása akkor is alapos felmentési ok, ha a közalkalmazottat nyugdíjas korában nevezte ki a munkáltató (LB Mfv. II. 348/1999/4.). Az öregségi nyugdíjra való jogosultság esetén az arra jogosító életkor szempontjából a társadalombiztosítási szabályokban meghatározott korkedvezményt és a közalkalmazottra irányadó nyugdíjkorhatárt kell figyelembe venni (BH 1999/424.).
    A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján 1999. augusztus 16-áig felmentésnek volt helye, ha a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg a felmentési idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra szerez jogosultságot vagy rokkantsági nyugdíjban részesül. A Kjt. 37/B. §-ának addig hatályos rendelkezése értelmében a felmentési okot megvalósító öregségi nyugdíjjogosultsághoz - a korkedvezmény figyelembevételével - az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése és az előírt szolgálati idő megszerzése szükséges. Az öregségi nyugdíjkorhatárról jelenleg az 1997. évi LXXXI. tv. 7. §-a rendelkezik.
    A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének módosított e) pontja szerint - összhangban a Kjt. 37/B. §-ának módosításával - a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel megszüntethető akkor is, ha a közalkalmazott előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Ennek az is a feltétele, hogy a nyugellátást 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően vegye igénybe a közalkalmazott [1999. évi LVI. tv. 38. § (3) bekezdés]. Ennek megfelelően 2002. február 24-i felmentéssel az 1999. február 26-ától előrehozott öregségi nyugdíjban részesülő közalkalmazott jogviszonya nem volt megszüntethető, minthogy az öregségi nyugellátást 1999. augusztus 17-e előtt vette igénybe (LB Mfv. I. 10.892/2003.).
    A 2000. évi XXXIII. tv. 13. §-a újra szabályozta, hogy a Kjt. alkalmazása szempontjából a közalkalmazott mikor minősül nyugdíjasnak. Ennek megfelelően a 2000. május hó 25. napján vagy azt követően közölt felmentésnél ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni. Alapvető változás, hogy a közalkalmazott - a szükséges szolgálati idő birtokában - nem a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérésével, hanem a hatvankettedik életév betöltésével válik a törvény alkalmazása szempontjából jogosulttá az öregségi nyugdíjra. Ebből következően megszűnt a nők és a férfiak közötti különbségtétel.
    Ha a közalkalmazottat azon a jogcímen mentik fel, hogy nyugdíjasnak minősül, a vonatkozó törvényhely felhívásával a munkáltató a felmentés indokát egyértelműen megjelölte, a jogszabály szövegszerű megismétlése elmaradásának nincs jelentősége. Ebben az esetben a munkáltatónak nem kell bizonyítania, hogy az illető munkájára miért nincs szükség, az indok valósága az összegszerűséget is megalapozza (MD III.952.).
    Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdésének e) pontja alkotmányellenes-e, de az indítványt elutasította [11/2001. (IV. 12.) AB h.].
    3. Az idevágó elvi határozatok a következők:
    - a szabadság tartama alatt a közalkalmazottal a felmentés közölhető. A közalkalmazott legkésőbb a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető jognyilatkozat közlése megkísérlésekor köteles bejelenteni, hogy felmentési tilalom alatt áll (564. EH),
    - ha a munkáltató a közalkalmazottal felmentést közöl, a közalkalmazotti jogviszony annak alapján szűnik meg abban az esetben is, ha a felek megállapodással rendezik a megszüntetés kapcsán a közalkalmazottat megillető járandóságokat (144. EH).
    - a munkáltatót a munkakör felajánlási kötelezettség alól nem mentesíti, ha a felajánlható munkakör határozott idejű helyettesítésre tölthető be (791. EH),
    - való és okszerű indokolást tartalmazó felmentés nem minősülhet rendeltetésellenesnek amiatt, hogy a munkáltató más okra hivatkozva is élhetett volna felmentéssel (792. EH),
    - a munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt a közalkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti. A felmentési okot alátámasztó bizonyítás nem lépheti túl a felmentés indokolásának kereteit (899. EH).
    - az együttműködési kötelezettség tartós megsértése a közalkalmazott felmentését megalapozza (1250. EH, 1545. EH).
    3/A. A 2. a)-c) pontban tárgyalt felmentési okok fennállása esetén is csak akkor menthető fel a közalkalmazott, ha a munkáltatónál, illetőleg az irányítása vagy a felügyelete alatt álló munkáltatónál nincs a képzettségének megfelelő üres, vagyis betölthető munkakör, vagy azt nem fogadta el. (BH 2004/12/522, LB Mfv. I. 10.565/1998; LB Mfv. I. 10.631/1998; LB Mfv. II. 10.753/1998.). A felmentés jogszerűségét nem érinti, ha a felmentéskor volt olyan munkakör, amit a közalkalmazott elfogadott volna, de az a képzettségének nem felelt meg (LB Mfv. I. 10.305/1996.). Ha az iskolában a kötelező óraszám 20 volt, a felmentés idején azonban csupán 13 töredékóra volt ellátatlan, helyesen állapították meg, hogy üres álláshely nem állt rendelkezésre (LB Mfv. II. 10.582/1999.). A felmentésben a megfelelő munkakör hiányára vagy annak el nem fogadására nem szükséges utalni (MD II. 706.), de vita esetén a munkáltatót terheli a munkakör hiányának vagy a felajánlás sikertelenségének a bizonyítása. Ebből a szempontból a közalkalmazott valamennyi képzettségét figyelembe kell venni. Ha a hegedű- és szolfézstanár jogviszonyát megszüntették, és csak a hegedűtanári üres állás hiányát igazolta a munkáltató, vizsgálni kell, volt-e szolfézs-tanári üres munkakör (LB Mfv. I. 10.036/1996.). Azt, hogy a munkáltatónál volt-e megfelelő másik munkakör, a bíróság hivatalból nem, csak a közalkalmazott kérelmére vizsgálja (LB Mfv. II. 10.333/1998.). A felmentés jogszerűségét érintheti, hogy volt-e a munkáltatónál betöltetlen, a közalkalmazott által ellátható munkakör, a felajánlási kötelezettség teljesült-e, és a felmentés megfelel-e a Kjt. 32. §-ának (BH 2004/12/522.).
    Ha a közalkalmazottal szembeni felmentő intézkedés kézbesítésének és a felmentési idő kezdetének időpontjában nem volt üres álláshely a munkáltatónál, akkor a munkáltató terhére ilyen álláshely felajánlásának elmulasztása nem állapítható meg (LB Mfv. II. 10.901/1998.).
    Egészségügyi alkalmatlanságnál a közalkalmazott egészségi állapotának megfelelő munkakört kell előzetesen felajánlani, csak ilyen munkakör hiányában vagy a megfelelő munkakör visszautasítása után lehet a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszüntetni. Az egészségi állapot szempontjából nyilvánvalóan meg nem felelő, betöltetlen munkakör felajánlásának mellőzése nem jogellenes (LB Mfv. I. 10.384/1995.).
    Ha egyidejűleg több közalkalmazottnak szünteti meg a munkáltató a jogviszonyát, a rendeltetésszerűséget nem sértve szabadon dönt arról, hogy az üres munkakört kinek ajánlja fel. Nem hivatkozhat azonban a felajánlható munkakör hiányára, ha azt olyan személlyel töltötte be, aki az adott munkakör ellátásához szükséges végzettséggel nem rendelkezik (MD II. 705.). Üres munkakörnek minősül a felajánlás szempontjából a gyermek gondozása miatt távollévő személy munkaköre is, ha azt helyettessel kívánja a munkáltató betölteni (MD II/704; LB Mfv. I. 11.368/2001.).
    A felajánlható munkakör meglétét a felmentés közlésének időpontjához képest kell vizsgálni. A felmentést követően, halálozás miatt megüresedett állás tekintetében nincs felajánlási kötelezettség (LB Mfv. I. 10.454/1997/3.).
    4. A 2006. december 31-éig hatályos Kjt. 30. § (3) bekezdésén alapuló másik munkakör felajánlására vonatkozó munkáltatói kötelezettség elmulasztása a felmentést jogellenessé tette, azonban amennyiben a munkáltatónál nem volt megfelelő üres munkakör, a bírói gyakorlat szerint a felmentésben nem volt szükséges utalni a megfelelő, felajánlható munkakör hiányára.
    A 2007. szeptember 1-jétől hatályos Kjt. 30/A-F. §-ai új jogintézményként szabályozzák az állásfelajánlási rendszert. Ez a rendszer a korábbiakhoz képest a munkakör-felajánlási kötelezettséget szélesítette, a fenntartó bevonásával többszereplőssé tette, a felek nyilatkozatait különböző határidőkhöz kötötte. E szabályok együttes értelmezéséből az következik, hogy mivel a munkáltatónak a felajánlható munkakör keresését akkor kell kezdenie, amikor a közalkalmazott a munkáltató előzetes tájékoztatására írásban igenlő választ ad, a másik megfelelő munkakör felajánlása lehetőségére vonatkozó előzetes munkáltatói tájékoztatás elmulasztása önmagában a felmentést jogellenessé teszi, mert enélkül a törvényben biztosított, a felmentést korlátozó garanciális jog nem érvényesülhet. Az ez okból fennálló jogellenesség szempontjából annak nincs jelentősége, hogy egyébként a felmentés közlésekor volt-e megfelelő, felajánlható munkakör (EBH 2166.).
    Korábban a felmentési tilalmakra és korlátozásra vonatkozó szabályokkal összhangban az indok valóságát és okszerűségét a közlés, ha a felmentés később kezdődött, a felmentési idő kezdetének időpontja szempontjából kellett vizsgálni. Az Mt. 90. §-a (4) bekezdésének az 1999. évi LVI. tv. 8. §-ával történt módosítása ezt megváltoztatta: a felmondási védelemre okot adó körülménynek a felmondás közlésének időpontjában kell fennállnia, csoportos létszámcsökkentésnél az előzetes értesítés [Mt. 94/A. § (5) bekezdés] időpontjában. Ebből következően 1999. augusztus 17. napjától a felmentés indokának valósságát és okszerűségét is a közlés időpontjához képest kell vizsgálni. Ez alól kivételt képez az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzésére (meghatározott nyugdíjban való részesülésre) alapított felmentés [Kjt. 37/B. §], mert erre tekintettel az ok bekövetkezése előtt is fel lehet menteni a közalkalmazottat, feltéve, hogy az ok legkésőbb a felmentési idő kezdő napján teljesül [Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pont]. Az óraszámemelés miatt szükséges létszámcsökkentésre alapított felmentést az előző tanév végén, a nyári szünet kezdetén is közölni lehet a pedagógussal, ha a szeptember 1-jétől elrendelt átszervezésről már ezt megelőzően döntött a fenntartó, tehát az indok a közléskor fennállt (LB Mfv. I. 10.908/1998/3.).
    5. A gyakorlat az alkalmatlanságra vagy a nem megfelelő munkavégzésre alapított felmentést nem tekinti jogellenesnek, ha a munkáltató előzetesen nem adott lehetőséget a közalkalmazottnak a kifogások elleni védekezésre, mert ez a jogorvoslati eljárásban pótolható.
    6. Az egyébként jogszerű felmentés is jogellenessé válhat, ha a munkáltató a felmentési jogát rendeltetésellenesen gyakorolja. Adott esetben a munkáltató a közalkalmazott jogviszonyának helyreállítását elrendelő jogerős ítéletet hónapokig nem hajtotta végre, majd nem az eredeti munkakörébe helyezte vissza a közalkalmazottat és ezt követő két hónap elteltével a közalkalmazott munkakörét megszüntette és őt felmentette, ezt a bíróság rendeltetésellenes joggyakorlás miatt jogellenesnek minősítette (LB Mfv. II. 10.729/1998.).
    Ha a létszámcsökkentéssel indokolt felmentésnél a munkáltató a létszámleépítés elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül (679. EH).
    Ha a közalkalmazott jogviszonyát létszámcsökkentés miatt megszüntették, joggal való visszaélés nem állapítható meg egymagában azon az alapon, hogy az igazgató és az érintett pedagógus, mint közalkalmazotti tanács-tag között többször merült fel konfliktus (MD III.941.).
    A közalkalmazott felmentésének és kritikai megjegyzéseinek időbeli összefüggése, valamint a közölt létszámleépítési elvtől kellő indok nélkül történt eltérés alapján a felmentés jogellenessége rendeltetésellenes joggyakorlás miatt megállapítható (MD III.949.).
    Rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősült a munkáltatónak az az eljárása, hogy a határozott időre alkalmazott tanárnő jogviszonyát a határozott idő lejárta előtt határozatlan idejűre módosította, és a határozatlan idejű jogviszonyban foglalkoztatott, hasonló képzettséggel rendelkező tanár jogviszonyát szüntette meg a csoportos létszámcsökkentés során, felajánlható üres álláshely hiányára hivatkozva (MD III.955).
    A felmentés jogellenessége nem volt megállapítható az egyenlő bánásmód megsértése miatt, amikor a munkáltató a létszámcsökkentéssel érintett pedagógus kiválasztása előtt a szülők véleményét is kikérte (MD III.964.).

    Mt. 89. § (7)-(8) bek.
    Mt. 90. §
    A (3) bekezdésben foglaltakat 2000. május hó 25. napjától kell alkalmazni. Ezt megelőzően közölt felmentés esetében a Kjt.-nek az 1999. évi LVI. tv. 25. §-ával megállapított 37/B. § a), b) és d) pontjaiban foglaltak irányadók abból a szempontból, hogy a közalkalmazott a törvény alkalmazása szempontjából nyugdíjasnak minősül-e.
    Az Mt. 90. § (1) bekezdésének e) pontját módosította és új h) ponttal, valamint a §-t új (6) bekezdéssel egészítette ki 2010. május 1-jei hatállyal a 2009.évi CXXVI. tv. 17. §-a.
    Mt. 91. §
    Az Mt. 91. §-át a 2007. évi LXXXIV. tv. 21. § (5) bekezdése állapította meg 2008. január 1-jei hatállyal.

    [a Kjt. 31. §-ához]
    A Kjt. 31. §-át módosította és új (2) bekezdéssel egészítette ki a 2007. évi CLXXIX. tv. 16. §-a 2008. január 1-jei hatállyal.

    [a Kjt. 31/A-32. §-ához]
    A 2011. évi CV. tv. 128. § (3) bekezdés c) pontja alapján a 32. § (2) bekezdésében 2011. 08. 01. napjával a "30. § (1) bekezdésének c)-d) pontján" szövegrész helyébe a "30. § (1) bekezdés c)-f) pontján" szöveg lépett.
    1. A Kjt. 31/A. §-át megállapította, és a 32. § (2) bekezdését újraszövegezte a 2007. évi C. tv. 14-15. §-a 2007. 09. 01-jei hatállyal. A Kjt.-nek a 2007. évi C. törvény 14-15. §-ával megállapított 31/A. §-át, illetve 32. § (2) bekezdését a megjelölt törvény hatálybalépését követően közölt felmentés esetében kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (6) bekezdése].
    1/A. Az Mt.-nek az 1999. évi LVI. törvénnyel történt módosításáig a felmentési idő nem kezdődhetett meg a tilalomra okot adó körülmény fennállása és az azt követő 15 vagy 30 nap alatt, de a felmentést közölni lehetett ilyenkor is, ha a felmentési idő kezdeteként későbbi, ezen az időszakon kívül eső időpontot jelölt meg a munkáltató.
    A módosítás folytán 1999. augusztus 17. napjától:
    - a felmentési tilalom időszaka [Mt. 90. § (1) bekezdés] alatt felmentés nem közölhető,
    - a tilalom időszakát esetleg követő 15 vagy 30 nap alatt [Mt. 90. § (2) bekezdés] a felmentés közölhető, de a felmentési idő nem kezdődhet el.
    A jogszabály-módosítás folytán csak a tilalom alatt közölt felmentés jogellenes, az azt követő védelmi időszakban kezdődő felmentésnél azonban csak a felmentési idő meghatározása minősül jogellenesnek (LB Mfv.II.10.550/2001/4.), ami a megfelelő időtűzéssel kiküszöbölhető (a felmentés kezdete későbbre tolódik és erre az időre illetmény jár). Ez nem vonatkozik a Kjt. 31. §-ában meghatározott tilalmakra, mert a felmentési védelem a tilalomra okot adó körülmény és az azt követő harminc nap alatt áll fenn, a munkáltató csak ezt követően közölheti a felmentést a közalkalmazottal.
    2. A Kjt. 31. §-a az Mt. 90. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tilalmakon túl további tilalmakat állapít meg a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésével szemben. A tilalom fennállása ezekben az esetekben is a felmentés közlésének időpontjában vizsgálandó.
    3. A közalkalmazotti jogviszony az Mt. 89. §-ának (7) bekezdésében és a Kjt. 32. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben csak különös indok alapján szüntethető meg felmentéssel. Az MK 10. számú állásfoglalás szerint a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a közalkalmazotti jogviszony további fenntartása. Ez az ok összefügghet a munkáltató szervezetével, működésével, de a közalkalmazott személyével is. A létszámcsökkentésre alapított felmentés akkor különösen indokolt, ha az azt előíró döntés végrehajtására másként nincs mód, ezáltal meghatározott számú jogviszony fenntartására nincs lehetőség. A jelentős mértékű létszámcsökkentés a felmentés különös indoka lehet (LB Mfv. II. 10.601/1996; LB Mfv. I. 10.427/2001.). A gyermek eltartására tekintettel az egyedül álló közalkalmazott jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése csak akkor korlátozott [Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pont], ha a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermekét ténylegesen eltartja, ennek hiányában (például a gyermek külföldön él) a korlátozás nem érvényesül (MD II. 708.; LB Mfv. II. 10.395/2001.). Ha a közalkalmazott maga gondoskodott a gyermekéről és ehhez a külföldön élő apa csak annyiban járult hozzá, hogy a nyári szabadság idején magánál ellátta a gyermeket, a közalkalmazott egyedülállónak minősült. A munkáltató kötelessége, hogy a felmentés jogszerűségét érintő körülményeket intézkedése előtt tisztázza (MD III.966.).
    A 2000. évi XXXIII. tv. 13. §-a a Kjt. 37/B. §-át újból módosítva meghatározta, hogy a közalkalmazott milyen esetben minősül nyugdíjasnak. A rendelkezés 2000. május 25. napján lépett hatályba, a felmentési korlátozás szempontjából ettől kezdve irányadó. A korábbi időszak tekintetében lásd az Mt. 90. §-ához fűzött megjegyzést.
    A Kjt.-ben meghatározott felmentési korlátozások esetében a munkáltató még különös indok alapján sem mentheti fel a közalkalmazottat, ha van a közalkalmazott számára alkalmas munkakör és ezt elvállalja. Alkalmas munkakör alatt olyan munkakört kell érteni, ahova a közalkalmazott áthelyezhető, vagyis rendelkezik a szükséges feltételekkel. Nincs felajánlási kötelezettség, ha a felmentés oka a közalkalmazott - nem egészségi okból eredő - alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése.
    4. Felmentési korlátozást állapít meg ezen kívül a választott szakszervezeti tisztségviselők esetében az Mt. 28. §-a, a közalkalmazotti tanács tagjára, a közalkalmazotti képviselőre az Mt. 62. §-ának (3) bekezdése, a munkavédelmi képviselőre az 1993. évi XCIII. tv. 76. §-ának (3) bekezdése.
    A szakszervezet, közalkalmazotti tanács a felmentéssel kapcsolatban az előzetes egyetértési jogát mint szervezet gyakorolhatja, ezt általában nem helyettesítheti a testület tagjának, vagy tisztségviselőjének a nyilatkozata. A szakszervezeti szerv, közalkalmazotti tanács az egyetértési jogát mindig a munkáltató konkrét intézkedésével kapcsolatban - a körülmények és indokok ismeretében, ezek mérlegelése mellett - gyakorolhatja, ehhez képest a konkrét egyetértést általános véleménynyilvánítás nem helyettesítheti (MD III.961.).

    [a Kjt. 33. §-ához]
    Mt. 93. § (3)-(4) bek.
    Mt. 94. §
    1. A Kjt. 33. § (1) bekezdését megállapította, a (2) bekezdést kiegészítette a 2007. évi C. tv. 16. §-a. A Kjt.-nek a 2007. évi C. törvény 16. §-ával megállapított 33. §-ának (1)-(2) bekezdését a megjelölt törvény hatálybalépését követően közölt felmentés esetében kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (6) bekezdése]. A hatályba lépés időpontját a 2007. évi CLXXIX. tv. 41. § (2) bekezdése módosította, 2008. január 1-jei hatálybalépést állapított meg.
    1/A. A felmentési idő legrövidebb tartama hatvan nap. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján a Kjt. 33. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően ez az idő meghosszabbodik, azonban hosszabb felmentési idő a felek megállapodásából vagy a kollektív szerződésből is következhet. Leghosszabb tartama megállapodással sem lehet nyolc hónapnál több.
    1995. június hó 30. napjáig megállapodásban legfeljebb egy évi felmentési időt lehetett kikötni. Ezt a rendelkezést az 1995. évi XLVIII. tv. 116. §-a csökkentette a jelenlegi nyolc hónapra. Ha a felek korábban egy évet kötöttek ki, ez a jogszabály módosítása folytán a nyolc hónapot meghaladó részében érvénytelen és nem alkalmazható. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő tartamát a Kjt. 87. §-a alapján kell megállapítani (BH 1996/453.), alkalmazva az Mt. 209. §-ában foglaltakat is. Ebből következik, hogy nem csak a jogviszonyt felmentéssel megszüntető munkáltatónál eltöltött közalkalmazotti jogviszony tartamát, hanem az esetleges valamennyi korábbi közalkalmazotti jogviszony tartamát is figyelembe kell venni (LB Mfv. II. 10.480/2000/3.).
    A közalkalmazott felmentési ideje szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál 1992. július 1-je előtt munkaviszonyban töltött időt (MD III.967.).
    A közalkalmazottat megillető felmentési idő mértéke megállapításánál az alapul szolgáló közalkalmazotti jogviszony időtartamára a külföldön munkaviszonyban töltött idő nem számítható be, mivel e munkaviszony nem a közalkalmazottak, illetve köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervnél állt fenn (1252. EH).
    A felmentési idő mértékének alapjául szolgáló közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál a felmentési időt is figyelembe kell venni (1726. EH).
    A felmentési idő szempontjából a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt a Kjt. 87/A. § (1) bekezdése szerint összeszámított időtartamok alapján kell megállapítani (EBH 2077/II.).
    2. A Kjt. 33. §-ának (4) bekezdését, ami szerint a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésénél a felmentési idő nem lehet hosszabb a jogviszonyból még hátra lévő időnél, az 1996. évi XXVIII. tv. 31. §-ának (8) bekezdése hatályon kívül helyezte. Ez nem változtat azon, hogy a közalkalmazott ilyenkor sem kaphat átlagilletményt arra az időre, amelyre felmentés hiányában sem lenne jogosult, vagyis a határozott idő leteltét követő időre [Mt. 93. § (3) bekezdés].
    3. Felmentés esetén a közalkalmazottat legalább a felmentési idő felére mentesíteni kell a munkavégzés alól, a munkáltató ettől a közalkalmazott javára eltérhet. A felmentés jogcíme nem változik, ha a közalkalmazott a munkavégzés alóli mentesítést megelőző időponttal kéri a jogviszonyának a megszüntetését, de ilyenkor nem jár illetmény a további időre.
    A munkavégzés alóli mentesítés idejére a közalkalmazottat átlagilletménye illeti meg (LB Mfv. II. 10.326/2002).
    A 2007. január 1-jén hatályba lépett Kjt. 37. § (12) bekezdésének b) pontja alapján nem jár átlagkereset a felmentési időből hátralévő időre, ha a közalkalmazott a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt költségvetési szervvel, vagy költségvetési szerv többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezettel jogviszonyt létesít. Ezt a rendelkezést a 2007. január 1-jét követően közölt felmentésekre kell alkalmazni. [2006. évi LXXII. tv. 2. § (2) bekezdés, 7. § (3) bekezdés].
    4. A felmentési idő hosszának téves megállapítása, a munkavégzés alóli mentesítés idejére járó illetmény megfizetésének elmulasztása miatt a felmentést nem lehet hatályon kívül helyezni, a közalkalmazott a megfelelő felmentési időre járó illetmény-különbözet, illetőleg a neki járó illetmény megfizetése iránt keresetet indíthat. A jogvitában a felmentési idő megjelölése pótolható, amennyiben ettől eltekintve a felmentés nem jogellenes.

    [a Kjt. 33/A. §-ához]
    A Kjt. 33/A. §-át 2007. 09. 01-jei hatállyal megállapította a 2007. évi C. tv. 17. §-a.
    A (2) bekezdés szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 17. §-a módosította 2008. január 1-jei hatállyal.
    A rendkívüli felmentés feltételeit a Kjt. 33/A. §-a a munkaviszony rendkívüli felmondásával (Mt. 96. §) azonosan szabályozza, ezért a rendkívüli felmentés tekintetében is irányadó a rendkívüli felmondásra vonatkozó bírói gyakorlat
    A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok
    Mt. 94/A-94/H. §
    Az Mt. 94/A. § (3) bekezdése, 94/B. § (6) bekezdése, 94/D. § (1)-(2) bekezdése és 94/E. § (1) bekezdése szövegét a kormányzati szervezet átalakítással összefüggésben a 2006. évi CIX. tv. 126. § (2) bekezdésének c) pontja módosította 2007. január 1-jei hatállyal. Az Mt. 94/A. § (1) bekezdés a) pontjának és 94/D. § (2) bekezdés a) pontjának szövegét módosította, illetve új 94/H. §-sal egészítette ki a csoportos létszámcsökkentés szabályait 2010. január 1-jei hatállyal a 2009. évi CXXVI. tv. 18-19. §-a.
    A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezéseket a Kjt. 38/A. §-ában foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, feltéve, hogy a leépítésről a konzultációt 2001. július hó 1. napján vagy azt követően kezdeményezte a munkáltató a közalkalmazottak képviselőivel [2001. évi XVI. tv. 26. § (4) bekezdés].

    [a Kjt. 34. §-ához]
    1. A Kjt. 34. §-ának szövegét a 2007. évi C. tv. 18. §-a állapította meg 2007. 09. 01-jei hatállyal, az (1) bekezdés a)-b) pontját, a (4)-(5) bekezdést és a (7) bekezdés a)-b) pontját a 2007. évi CLXXIX. tv. 18. §-a módosította 2008. július 1-jei hatálybalépéssel. A 34. § rendelkezéseit a megjelölt előbbi törvények hatálybalépését követően kezdeményezett jogvitában kell alkalmazni [2007. évi C. tv. 31. § (7) bekezdés, 2007. évi CLXXIX. tv. 42. § (1) bekezdés].
    A Kjt. 34. § (1) bekezdés a) pontjának szövegét módosította és új c) pontot állapított meg a 2009. évi CXXVI. tv. 8. §-a, és 55. § (1) bekezdés j) pontja. A Kjt. 34. § (1) bekezdés c) pontját a 2010. január 1-jét követően indult perekben kell alkalmazni [2009. évi CXXVI. tv. 52. § (1) bekezdés].
    1/A. A Kjt. 34. §-a a közalkalmazotti jogviszonynak munkáltató által történt minden fajta jogellenes megszüntetésére vonatkozik, valamint azokra az esetekre is, amikor a munkáltató jogellenesen a jogviszony megszűnését állította. A jogkövetkezmények szempontjából jogellenes megszüntetésnek tekintendő, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt megszünteti a határozott idő lejárta címén, noha a kinevezés nem volt határozott idejű (LB Mfv. I. 10.800/1998/4.). Amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyt fegyelmi büntetésként elbocsátással szüntette meg a munkáltató, és a büntetést a közalkalmazott kérelmére a bíróság enyhíti vagy a határozatot bármely okból hatályon kívül helyezi, a közalkalmazott a továbbfoglalkoztatás helyett kérheti a 34. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását (LB Mfv. II. 10.084/1998; LB Mfv. II. 11.041/2001.).
    Nincs szó jogellenességről, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak nem minősülő belső szabályzatot megsértve mentette fel a közalkalmazottat (MD. II. 709.). A felmentési idő téves megállapítása miatt a felmentést nem lehet hatálytalanítani, hanem a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját megállapítani és a különbözeti időre átlagilletmény megfizetésére kötelezni a munkáltatót (LB Mfv. II. 11.003/1997.).
    Jogellenes, ha a közalkalmazott jogviszonyát nem a munkáltatói jogkör gyakorlója szüntette meg. Egyetemi tanár felmentése jogellenes, ha arról nem a köztársasági elnök rendelkezett (MD. II. 689.). Ha a jogszabály szerint a magasabb vezetői megbízást nem az alkalmazó munkáltató, hanem a felügyeleti szerv vonhatja vissza, és az ilyen megbízással rendelkező közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése is a felügyeleti szerv jogkörébe tartozik, a munkáltató csak a megbízás visszavonását követően élhet a felmentés jogával (MD. II. 690.).
    A jogviszony megszűnéséről kiállított igazolások átadása nem pótolja a jogszerű munkáltatói jognyilatkozatot (LB Mfv. I. 10.876/1994/4.), illetőleg azok átvételéből önmagában nem lehet a jogviszonyt megszüntető közös megegyezésre következtetni. Jogellenes a munkáltató egyoldalú intézkedése, ha az Mt.-nek a közalkalmazottakra is vonatkozó általános rendelkezéseit, így a rendeltetésszerű joggyakorlás (Mt. 4. §) vagy az egyenlő bánásmód követelményét (Mt. 5. §) sérti. Rendeltetésellenes ha a közalkalmazotti jogviszony helyreállítását elrendelő jogerős ítéletet a munkáltató hónapokig nem hajtja végre, majd a közalkalmazott munkakörét megszünteti és erre hivatkozva felmenti (135. EH).
    A közalkalmazotti jogviszony akarathiba folytán érvénytelen megszüntetése miatt a munkáltatóval szemben a Kjt. 34. §-ában foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni (BH 2005/7/261).
    A jogviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatban lásd még a megelőző §-okhoz fűzött magyarázatot is.
    2. A jogviszony jogellenes megszüntetése esetén főszabályként a közalkalmazottat az eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni és igényt tarthat a kiesett időre járó, máshonnan meg nem térült illetményre. A közalkalmazott a további foglalkoztatás mellőzését is kérheti, ez a jog a munkáltatót kivételesen, akkor illeti meg, ha a további foglalkoztatás nem várható el tőle. Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha az elbocsátás fegyelmi büntetést a bíróság hatálytalanítja vagy enyhíti, annak ellenére, hogy a jogorvoslat elbírálásáig a kiszabott büntetés nem emelkedett jogerőre, a jogellenes megszüntetés következményeit kell alkalmazni, amennyiben a közalkalmazott azt kéri. Ilyenkor nem jogerős fegyelmi elbocsátás esetén is megilleti a közalkalmazottat az a jog, hogy további foglalkoztatása helyett a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján a jogellenes megszüntetéshez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazását válassza (LB Mfv. II. 10.084/1998.).
    A Kjt. 1999. február hó 28. napjáig hatályban volt 34. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató a továbbfoglalkoztatás mellőzését a közalkalmazottnak járó kétszeres végkielégítés megfizetésének vállalásával kérhette, illetőleg ha a közalkalmazott végkielégítésre nem volt jogosult, két havi átlagkereset megfizetésével. Nem kérhette a munkáltató a visszahelyezés mellőzését, ha olyan körülmények álltak fenn, amelyre tekintettel a hatályos szabályozás [Kjt. 34. § (3) bekezdés a) és b) pontja] akkor sem engedi meg a jogviszony helyreállításának mellőzését, ha a további foglalkoztatás a munkáltatótól nem lenne elvárható. Ugyanilyen térítést igényelhetett a közalkalmazott, ha ő nem kívánt tovább dolgozni a munkáltatónál [Kjt. korábban hatályos 34. §-ának (4) bekezdése]. A jogellenességhez kapcsolódó kétszeres végkielégítésnek megfelelő összegbe nem lehetett beszámítani a közalkalmazottnak a felmentéskor fizetett (egyszeres) végkielégítést (MD. II. 711.), vagyis ilyenkor - összegét tekintve - háromszoros végkielégítés járt. A kétszeres összeg a bíróságnak a jogellenességet megállapító ítéletének jogerőre emelkedése folytán illeti meg a közalkalmazottat, erre tekintettel az ítéletben megállapított határidővel esedékes a kifizetése. Csak ennek a határidőnek a túllépése esetén jár késedelmi kamat (LB EH 50.).
    Az Alkotmánybíróság a 4/1998. (III. 1.) AB határozatával a Kjt. említett 34. §-ának (2) bekezdését - a § többi rendelkezését nem érintve - 1999. február hó 28. napjával hatályon kívül helyezte. A Kjt. új (hatályos) 34. §-át az 1999. évi LVI. tv. állapította meg és e törvény 38. §-ának (2) bekezdése szerint 1999. június hó 26. napján lépett hatályba. Ennek megfelelően a jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából három időszakot kell megkülönböztetni:
    - ha a munkáltató 1999. február hó 28. napja előtt szüntette meg jogellenesen a közalkalmazott jogviszonyát, a Kjt. korábbi, az Alkotmánybíróság határozatát megelőzően hatályban volt 34. §-át kell alkalmazni (a kivételektől eltekintve a munkáltató a közalkalmazott további foglalkoztatását a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetésével megválthatja, és erre a közalkalmazott is igényt tarthat, ha nem kívánja a jogviszonyát helyreállítani);
    - ha a munkáltató 1999. február 28. napján vagy azt követően, de legkésőbb 1999. június 25. napján szüntette meg jogellenesen a közalkalmazott jogviszonyát, a munkáltató a továbbfoglalkoztatás mellőzését nem kérheti;
    - ha a munkáltató 1999. június 26. napján vagy azt követően közölt intézkedéssel szüntette meg jogellenesen a közalkalmazott jogviszonyát, a további foglalkoztatás ellehetetlenülésére hivatkozással kérheti a további foglalkoztatás mellőzését, feltéve, hogy a mellőzés nem kizárt [34. § (2) és (3) bekezdés]. Ebben az esetben, valamint ha a közalkalmazott nem kéri a visszahelyezését, a bíróság a körülmények mérlegelésével fogja megállapítani a megtérítendő összeget két és tizenkét havi átlagkereset között.
    Nem változott egyik időszakban sem, hogy a munkáltató a jogellenes intézkedése következtében köteles megtéríteni a kiesett időre járó átlagilletményt, egyéb járandóságot abban a részében, ami máshonnan nem térült meg, valamint meg kell téríteni a közalkalmazott ebből eredő kárát is. A megtérítendő jövedelemből a 45/1996. (X. 22.) AB határozatra tekintettel az öregségi nyugdíjat nem lehet levonni, mert ez igénybe vehető a jogviszony fennállása alatt is (MD. II. 712.). Ha a közalkalmazott időközben új jogviszonyt létesített, de ebben elért jövedelme alacsonyabb, a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedéséig igényt tarthat a különbözetre akkor is, ha nem kíván a korábbi munkáltatóhoz visszamenni. Ezt követő időre illetmény különbözetet, valamint többlet kiadása miatt kártérítést nem igényelhet, mert saját választásából eredt, hogy nem kívánta közalkalmazotti jogviszonyát helyreállítani (MD. II. 710.). Az elmaradt illetménnyel díjazott időre további díjazás szabadságmegváltás címén nem jár (LB EH 48., LB Mfv. II. 10.344/1998.). A közalkalmazott átlagilletménye szempontjából a törzsgárda jutalom összegét figyelmen kívül kell hagyni, ellenben a 13. havi illetményt figyelembe kell venni. Az elmaradt illetményt az időközben elért magasabb fizetési fokozat, illetve kötelező emelés figyelembevételével kell megállapítani (MD III.969.). Ha a közalkalmazott a jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt több mint két év elteltével terjesztette elő keresetlevelét, jóllehet a keresetindítási határidő elmulasztása a jogorvoslati kioktatás hiányában nem volt megállapítható, az ilyen nagyfokú késedelmes igényérvényesítést az elmaradt illetmény iránti igény elbírálásánál értékelni kell (BH+ 2007/232.)
    A felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként járó átalánytérítés és végkielégítés a jogviszony megszűnése időpontjában válik esedékessé, ennélfogva az esedékességkori illetmény figyelembevételével kell összegszerűségüket számítani. Az átlagkeresetbe beszámító, az illetmény, valamint a pótlékalap alapulvételével számítandó juttatások (osztályfőnöki pótlék, túlóra, helyettesítési díj stb.) összegét is az időközbeni emelésekre tekintettel kell megállapítani (MD III.972.).
    A jogellenesség miatt járó átlagilletmény (átalánytérítés) és felmentési időre járó illetmény a jogerős ítélet meghozatala napján válik esedékessé, ezért késedelem hiányában e jogcímeken megítélt összegek után kamatfizetésről az ítélet nem rendelkezhet (MD III.974.).
    A közalkalmazottat a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként elmaradt illetmény a határozott idő lejártáig illeti meg (LB Mfv. I. 10.886/1998.).
    Ha a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként a bíróság az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatást rendelte el, a közalkalmazottat olyan helyzetbe hozta, mintha a munkáltató a jogviszonyát nem szüntette volna meg. Ennélfogva a végkielégítés címén felvett összeg tartozássá vált, azt a munkáltató fizetési felszólítással - az elévülési időn belül - visszakövetelheti (1061. EH).
    A közalkalmazotti jogviszonyban álló felek szoros kapcsolatára és az őket egymással szemben terhelő együttműködési kötelezettségre tekintettel az egyik fél a másik fél olyan jogérvényesítése ellen kifogással élhet, amely az eset körülményeire tekintettel a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe ütközik. E követelmény értelmében, a törvény alapján a közalkalmazotti jogviszonyban álló felektől megkívánható, hogy az egyik fél a jogával a másik fél érdekeit figyelembe véve úgy éljen, hogy azzal annak indokolatlanul hátrányt ne okozzon és evégett különösen az eset körülményei szerint indokolt tájékoztatást a másik félnek megadja, illetve a saját korábbi magatartásával való szembekerülést mellőzze. Az ennek meg nem felelő joggyakorlás meg nem engedett és nem részesül a törvény védelmében (LB Mfv. I. 10.801/1997., LB EH 41.). Ebből következően nem tarthat igényt a jogellenes jogviszony megszüntetés jogszabályi következményeire, aki a munkáltató felmentési szándékáról tudva a tilalmat okozó körülményt elhallgatta, majd amikor erről a munkáltató tudomást szerezve tovább kívánta foglalkoztatni, ragaszkodott a jogviszony megszüntetéséhez.

    [a Kjt. 35. §-ához]
    Kjt. 35. §-ának 2007. 09. 01-jétől hatályos szövegét a 2007. évi C. tv. 19. §-a állapította meg. A Kjt-nek a 2007. évi C. törvény 19. §-ával megállapított 35. §-át a megjelölt törvény hatálybalépését követő közalkalmazotti jogviszony-megszüntetés esetén kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (8) bekezdése].
    Ez a rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a közalkalmazott rendkívüli lemondását a munkáltató nem tartotta jogszerűnek, de a közalkalmazott nem indított jogvitát a jogszerűség megállapítása iránt. A rendkívüli lemondás ugyanis annak jogszerűségétől függetlenül megszünteti a jogviszonyt, a közalkalmazott jognyilatkozatával szemben nem a munkáltatónak kell jogvitát indítani, hanem a közalkalmazottnak a jogkövetkezmények iránt (LB Mfv. I. 10.395/1995/4., LB Mfv. I. 10.551/1997.).
    Nem hivatkozhat jóhiszeműen a közalkalmazott arra, hogy fenn akarta tartani a jogviszonyát, ha engedély nélkül két évre külföldre ment dolgozni (LB Mfv. I. 10.212/1995/5.).
    Ha a közalkalmazott a jogviszonyát szabályszegéssel szüntette meg, az elbocsátás jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Ilyen esetben kiadott külön munkáltatói intézkedéshez jogkövetkezmény nem fűződik (LB Mfv. II. 10.621/2000.).
    Eljárás a közalkalmazotti jogviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén
    Mt. 97. §
    Mt. 98. § (2)-(4) bek.
    [a Kjt. 36. §-ához]
    A közalkalmazotti jogviszony megszűnésével kapcsolatban mindkét felet kötelezettségek terhelik: a közalkalmazottnak megfelelően át kell adni a munkakörét, a rábízott eszközöket, a munkáltatónak pedig az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetnie a közalkalmazott járandóságait és ki kell adnia a szükséges igazolásokat [Kjt. 37/A. §]. Ha a közalkalmazott azonnali hatállyal és jogellenesen szünteti meg a jogviszonyát, az azonnali elszámolásra és igazolás kiadásra nem tarthat igényt. A közalkalmazottnak járó végkielégítés kifizetése elhalasztható a jogviszony megszűnésének időpontjára [Kjt. 37. § (10) bekezdés]. Ha a közalkalmazott szüntette meg jogellenesen a jogviszonyt, a megszűnés módjaként elbocsátást kell feltüntetni (LB Mfv. I. 10.551/1997.).
    A közalkalmazotti igazolás új tartalmát a 2002. évi XIX. tv. 18. §-ának (1) bekezdése állapította meg, a rendelkezést a 2002. szeptember 1. napján vagy azt követően közölt munkáltatói intézkedés (megszűnés) esetén kell alkalmazni [hivatkozott törvény 15. §-ának (3) bekezdése]. A rendelkezésből következően a közalkalmazott részéről történő megszüntetésnél nem a közlés, hanem a tényleges megszűnés időpontjának van jelentősége.
    A Kjt. 36. § (2) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 19. §-a állapította meg.
    A (2) bekezdés d) pontját 2009. január 1-jével hatályon kívül helyezte a 2008. évi CX. tv. 11. § (1) bek. c) pontja, és a (2) bekezdés új c)-d) pontját 2010. január 1-jei hatállyal megállapította ugyanezen törvény 3. § (1) bekezdése.
    Ha a közalkalmazotti igazolás kiadását a munkáltató elmulasztja, az ebből eredő kárért felelősséggel tartozik (BH 2007/273.).

    [a Kjt. 37. §-ához]
    1. A Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének szövegét a 2000. évi XXXIII. tv. 12. §-ának (1) bekezdése állapította meg, majd a (2) bekezdés utolsó mondatát a 2003. évi XX. tv. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte, a (3)-(4) bekezdés szövegét az 1996. évi XXVIII. tv. 12. §-ának (2) bekezdése, az (5) bekezdés szövegét a 2003. évi XX. tv. 40. §-a, a (6) bekezdés szövegét az 1998. évi XC. tv. 79. §-ának (1) bekezdése, a (7) bekezdés szövegét a 2002. évi XIX. tv. 18. §-ának (2) bekezdése állapította meg, és a (8) bekezdés számozását módosította az 1996. évi XXVIII. tv. 12. §-ának (2) bekezdése. A (1) bekezdés szövegét módosította, illetve az új (12) bekezdést megállapította a 2006. évi LXXII. tv. 2. § (2) bekezdése, 7. § (5) bekezdése.
    1/A. A Kjt. 37. § (9) bekezdésének szövegét 2007. 09. 01-jén kezdődő hatállyal megállapította a 2007. évi C. tv. 20. §-a. A Kjt.-nek a 2007. évi C. törvény 20. §-ával megállapított 37. §-ának (9) bekezdését a megjelölt törvény hatálybalépését követően közölt felmentés esetében kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (6) bekezdése]. A Kjt. 37. § (4) és (9) bekezdésének szövegét módosította a 2007. évi CLXXIX. tv. 21. §-a, illetve 40. § (6) bekezdés d) pontja 2008. január 1-jei hatállyal.
    A Kjt. 37. § (1) és (3) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 9. §-a állapította meg, majd a 2008. évi CX. tv. 12. § (3) és (4) bekezdése módosította ugyancsak 2009. január 1-jei hatállyal.
    A Kjt. 37. § (12) bekezdésének szövegét a 2010. évi XXXIX. tv. 41. § (6) bekezdése módosította 2010. március 31-ei hatállyal.
    1/B. A közalkalmazotti jogviszonyban meghatározott tartamú időt eltöltött közalkalmazottat végkielégítés illeti meg, ha a jogviszonyát a munkáltató nem alkalmatlanság vagy nem megfelelő munkavégzés miatt felmentéssel vagy jogszerű rendkívüli lemondással maga a közalkalmazott szünteti meg, illetőleg a jogviszony a munkáltató jogutód nélküli megszűnése folytán, más munkáltató egyidejű alkalmazása nélkül szűnik meg. Ugyanazon munkáltatónál ismételten létesített határozott idejű jogviszony megszűnése, illetve munkáltatói megszüntetése [Kjt. 27. § (2) bekezdése, 30. § (1) bekezdés a)-b) pont] esetén is végkielégítésre jogosult a közalkalmazott, ha az utolsó közalkalmazotti jogviszony az előző határozott idejű közalkalmazotti jogviszony megszűnését követő 6 hónapon belül létesült.
    A végkielégítés mértéke a jogviszonyban töltött idő hosszához igazodik, vagyis egy fajta érdemet ellentételez. Célja az elismerésen kívül átmeneti támogatás biztosítása a jogviszony megszűnését követően. Ebből következően nem jár végkielégítés, ha a közalkalmazott ellátása biztosított [Kjt. 37. § (12) bekezdés c) pont, 37/B. §].
    Ha a kollektív szerződés a közalkalmazott végkielégítésének mértékét a törvénytől kedvezőbben határozza meg, a kollektív szerződés e rendelkezése jogszabályba ütköző volta miatt semmis, mert a közalkalmazotti jogviszony tekintetében a kollektív szerződés jogszabálytól eltérően, azzal ellentétesen nem rendelkezhet (BH+ 2009/136.).
    2. A közalkalmazotti jogviszony meghatározott jogcímen történt megszűnése (megszüntetése) mellett feltétel, hogy a közalkalmazott legalább három évi, közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezzen [Kjt. 36. § (6) bekezdés]. A hatályos rendelkezést az 1999. évi XC. tv. 79. §-ának (1) bekezdése állapította meg, a törvény 120. §-ának (3) bekezdése szerint az 1999. április hó 1. napja után közölt felmondásnál, rendkívüli felmondásnál és jogutód nélküli megszűnésnél kell alkalmazni. Az ezt megelőző megszűnésnél a Kjt. korábbi rendelkezése szerint kell eljárni: már egy év jogviszonyban töltött idő után jár végkielégítés, mások az egyes tartamokhoz rendelt mértékek is.
    A végkielégítés szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként kell figyelembe venni:
    - az adott munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt [határozott idejű munkaviszony megszűnése esetén csak a Kjt. 37. § (3) bekezdése szerinti jogcímen megszűnt, megszüntetett határozott idejű jogviszonyok időtartamát],
    - a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, ha a megszűnő jogviszonyba áthelyezéssel került a közalkalmazott,
    - a jogelőd munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt, ha jogutódlás folytán a jogviszony közalkalmazotti jogviszonnyá alakult.
    Az adott munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnél figyelembe kell venni a Kjt. 87. §-ának (1) bekezdése folytán 1992. július 1. napjával közalkalmazotti jogviszonnyá alakult munkaviszony időtartamát. A Kjt. hatálybalépése előtt létesített (munkaviszonyból átalakult) közalkalmazotti jogviszonynál az áthelyezés előtti idő az Mt. 209. § (1) bekezdésében foglaltak miatt nem vehető figyelembe (LB Mfv. I. 10.866/1998/3.).
    Az így kiszámított időből le kell vonni a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka időtartamát, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy 2000. január 1. napjától már nem a beteg gyermek tíz éves, hanem tizenkét éves koráig lehet az otthoni ápolás céljára fizetés nélküli szabadságot kérni, gyermekgondozási segély igénybevételénél pedig a gyermek tizennégy éves koráig [Mt. 138. § (5) bekezdés b) és c) pont].
    1997. január hó 1. napját megelőzően az öregségi nyugdíjra jogosító életkor elérését, ezt követően az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző időben történt megszüntetésnél további négy havi végkielégítés jár [Kjt. 36. § (7) bekezdés]. A többlet végkielégítés csak azt illeti meg, aki az alap-végkielégítésre jogosult.
    Jogszerű rendkívüli lemondásnál a végkielégítés kétszerese illeti meg a közalkalmazottat.
    A besorolásnál figyelembe vett idő a közalkalmazotti jogviszonyban járó végkielégítés szempontjából általában nem irányadó (LB Mfv. I. 10.028/1998.).
    3. Ha a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot 2000. május hó 25. napja előtt közölték, a végkielégítésre való jogosultságra a közléskor hatályos rendelkezések vonatkoznak [2000. évi XXXIII. tv. 23. § (3) bekezdés]. Ennek megfelelően a végkielégítésre való jogosultságot az öregségi nyugdíjra való jogosultság akkori szabálya [a Kjt.-nek az 1999. évi LVI. tv. 25. §-ával megállapított 37/B. §-a] szerint kell vizsgálni.
    A részesülés alatt az adott nyugdíj jogerős megállapítását kell érteni. Ebből következően a jogviszony megszűnését követően, de visszamenőlegesen megállapított rokkantsági nyugdíj a végkielégítésre való jogot nem érinti (MD II. 714.). Az előrehozott öregségi nyugellátás csak azoknál zárja ki a végkielégítésre való jogot, akik azt 1999. augusztus hó 17. napján vagy azt követően vették igénybe [1999. évi LVI. tv. 38. § (3) bekezdés], vagyis ezt követően kérték a nyugellátás megállapítását (LB Mfv. II. 10.112/2000.). Nem alkalmazható a korlátozás, ha az említett időpontot megelőzően előterjesztett kérelemre, (BH 2004/6/253), de 1999. augusztus 16. után történt a megállapítás.
    A kedvezőbb elbírálást lehetővé tevő 1999. évi LVI. tv. 38. §-a változatlanul hatályban van, ezért azt jelenleg is alkalmazni kell, tehát a jelenlegi szabályok ellenére jár a végkielégítés az előrehozott öregségi nyugdíj folyósítása ellenére (LB Mfv. II. 10.897/2001/5.).
    4. További végkielégítés jár, ha az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szerez jogot a végkielégítésre a közalkalmazott. 2002. szeptember hó 1. napján vagy azt követően közölt munkáltatói megszüntetés (megszűnés) esetén az emelt összegű végkielégítés a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belüli megszűnés esetén is jár [2002. évi XIX. tv. 15. § (3) bekezdés]. Ha korábban a közalkalmazott már kapott emelt összegű végkielégítést, újabb megszűnés esetén erre a kedvezményre nem jogosult.
    A Kjt. 37. § (1) bekezdése a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének végkielégítésre jogosító esetei között a munkáltató jogállásváltozása miatt történő jogviszony-megszűnést [Kjt. 25/A. § (1) bekezdés] nem említi, ezért a 37. § rendelkezései a közalkalmazotti jogviszony ilyen jogcímen való megszűnése esetén csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben a Kjt. 25/A. § (6) bekezdése azt alkalmazni rendeli. Minthogy e bekezdés a Kjt. 37. § (2) és (4)-(6) bekezdése szerint írja elő a végkielégítés fizetését, a közalkalmazottat - ha jogviszonya a munkáltató jogállás változása miatt szűnik meg - nem illeti meg az a négy havi átlagkeresettel megemelt összegű végkielégítés, ami egyébként az általános szabály szerint, a Kjt. 37. § (7) bekezdése alapján jár azoknak, akiknek a közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra, korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg (EBH 2075

    [a Kjt. 37/A. §-ához]
    A Kjt. 37/A. §-a (2) bekezdését 2007. január 1-jei hatályba lépéssel a 2006. évi LXXII. tv. 2. §-ának (3) bekezdése állapította meg, rendelkezését - ugyanezen törvény 7. § (3) bekezdése alapján - a 2007. január 1-jét követően közölt felmentésekre kell alkalmazni.
    A Kjt. 37/A. § (1) bekezdését a 2009. évi CXXVI. tv. 9. §-a módosította 2010. január 1-jei hatállyal, az igazolások kiadására vonatkozó szabályt kiegészítette az igazolás utólagos módosításáról, kiegészítéséről szóló rendelkezéssel.
    [a Kjt. 37/B. §-ához]
    A Kjt. 37/B. §-ának (3) bekezdését a 2007. évi CLXXIX. tv. 21. §-a állapította meg 2008. január 1-jei hatállyal, egyidejűleg a korábbi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosult.
    A nyugdíjban való részesülést a közalkalmazottnak akkor is be kell jelentenie, ha a 2000. évi XXXIII. tv. hatálybalépése előtt állapították meg részére a nyugellátást.

    [a Kjt. 38. §-ához]
    A Kjt. 38. § (1) bekezdését a 2007. évi CLXXIX. tv. 22. §-a 2008. január 1-jei, majd a 2009. évi CXXVI. tv. 54. § (1) bekezdés g) pontja 2010. január 1-jei hatálybalépéssel módosította, egyidejűleg az utóbbi tv. 54. § (1) bekezdés k) pontja a 38. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezte.

    [a Kjt. 38/A. §-ához]
    E §-t beiktatta a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (4) bekezdése, majd annak (2) bekezdése szövegét újra megállapította a 2007. évi C. tv. 22. §-a 2007. szeptember 1-jei hatállyal, a (2) bekezdés a) pontjának szövegét módosította a 2007. évi CLXXIX. tv. 40. § (6) bekezdés e) pontja 2008. január 1-jei hatályba lépéssel.
    A csoportos létszámcsökkentés szempontjából a közalkalmazotti jogviszonynak a határozott idő lejártával való megszűnése nem vehető figyelembe (1341 EH).
    Annak eldöntésénél, hogy a közalkalmazott felmentésére csoportos létszámcsökkentés keretében valósult-e meg, mindazt a jogviszony-megszüntetést számításba kell venni, amelynek oka bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével (1645 EH).
    A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a 98/59. EK irányelvben foglaltakra. Ennek tartalma szerint a csoportos létszámcsökkentés szempontjából azok a közalkalmazotti jogviszony megszüntetések vehetők figyelembe egyéb feltételek mellett, amelyekre a munkáltató működésével összefüggő ok miatt kerül sor. A jogintézmény rendeltetéséből is az következik, hogy a létszámcsökkentés időszakában nemcsak a kifejezetten létszámcsökkentéssel [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont] indokolt jogviszonyt megszüntető jognyilatkozatok, hanem általában - a közalkalmazottnak felróható, illetve egészségügyi alkalmatlansági okból történt felmentés kivételével - minden olyan felmentést és közös megegyezéses megszüntetésre vonatkozó megállapodást ide tartozónak kell tekinteni, amelynél a munkáltató működésével való összefüggés megállapítható. Ez esetben annak a közalkalmazottnak a felmentése is a csoportos létszámcsökkentés körébe tartozik, akinek a közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató azzal az indokkal szüntette meg, hogy nyugdíjasnak minősül (EBH 1799, BH 2008/130.].
    III. fejezet
    A munkavégzés
    Mt. 102-104. §
    Az alkoholteszter eredménye általában igazolja, hogy a vizsgált személy szervezetében van-e alkohol. Ha a kollektív szerződés munkaidőben teljes alkoholmentességet követel meg, az alkoholos befolyásoltság konkrét mértéke nem perdöntő (47. EH).

    Mt. 105. §
    A 105. § (6) bekezdésében foglaltakat a 2003. július 1. napján vagy azt követően elrendelt kiküldetés tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (2) bek.]. A honvédségi közalkalmazottak egyes költségtérítéseiről a 18/2005. (V. 5.) HM r.-tel módosított 21/2002. (IV. 10.) HM r. rendelkezik.

    Mt. 106. §
    A Kjt. 54. §-ának (2) bekezdése szerint a közalkalmazott csak a Kjt. vagy a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatóhoz rendelhető ki, így az Mt. 106. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott feltételek értelemszerűen nem irányadók.
    Az (5) bekezdésben foglaltakat a 2002. szeptember hó 1. napján vagy azt követően elrendelt kirendelés esetén kell alkalmazni [2002. évi XIX. tv. 15. § (4) bekezdés].
    A közoktatási intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak kirendelésének ideje egy tanítási évben nem haladhatja meg a 190 tanítási órát [1993. évi LXXIX. tv. 1. számú melléklet Harmadik rész II/21. pontja, amelyet 2006. szeptember 1-jei hatállyal a 2006. évi LXXI. tv. 20. § (5) bekezdése állapított meg.].

    Mt. 107. §
    A rendelkezést i) ponttal a 2005. évi LVII. tv. 2. §-a egészítette ki, mely rendelkezés 2005. július 3-án lépett hatályba.
    [a Kjt. 39. §-ához]
    1. A Kjt. 34. §-a (2) bekezdésének 1996. április hó 27. napjáig hatályos szövege szerint a közalkalmazott a munkahelyén kívül is köteles volt a közalkalmazotti jogviszonyhoz, munkaköréhez és beosztásához méltó magatartást tanúsítani. Az Alkotmánybíróság az 56/1994. (XI. 10.) AB számú határozatában megállapította, a rendelkezés alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a közalkalmazott munkahelyen kívüli közalkalmazotti jogviszonyához méltatlan magatartása munkaköre vagy beosztása ellátására lényeges és valóságos, közvetlen kihatással legyen és az az alkalmazója érdeksérelmével járjon. A kérdéses mondatot az 1996. évi XXVIII. tv. 14. §-a hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezéstől függetlenül a közalkalmazott munkahelyen kívüli magatartása alkalmatlanság címén felmentés alapja lehet, amennyiben az az alkotmánybírósági határozatban megjelölt hatással járt.
    A munkáltatót az utasítási jogából eredően, kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában is megilleti a figyelmeztetés joga. A munkáltatói jogkör gyakorlója bármikor felhívhatja a közalkalmazott figyelmét az általa helytelennek tartott, kötelezettségszegésnek minősülő magatartásra. A közalkalmazott a figyelmeztetés miatt jogvitát indíthat. Ha a figyelmeztetés valótlan, hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.847/1997/3.).
    A közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségek teljesítését a munkáltató ellenőrizheti. Az ellenőrzés nem sértheti a közalkalmazott személyiségi jogait. Nem rendeltetésszerű az ellenőrzés, ha a közalkalmazottat alkoholfogyasztásra utaló jel nélkül, mások jelenlétében kívánja a felettese szondavizsgálatnak alávetni (LB Mfv. II. 10.267/1997/4.).
    2. A tartósan magas színvonalú munkavégzésért, kiemelkedő munkateljesítményért adományozott címmel meghatározott mértékű címpótlék (Kjt. 71. §) jár. További címek adományozására ad lehetőséget közművelődési területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 8. §-a, kutatóintézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r. 6. §-a, a földművelésügyi költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 18.) FM r. 7. §-a és a munkaügyi költségvetési szerveknél az 1/1993. (IV. 20.) MüM r. 8. §-a, a szociális ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 5. §-a. A közoktatásban a megbízás lejártát követően az intézményvezetőnek címzetes óvodavezetői, illetőleg címzetes igazgatói cím adományozható kiemelkedő tevékenysége elismeréseként [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (19) bekezdés].
    A Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél és más kutató intézeteknél a tudományos munkakört betöltő közalkalmazottnak intézeti szenior, a nyugdíjasnak minősülő kutató professzornak és az MTA doktora tudományos címmel rendelkező tudományos tanácsadónak Kutató Professor Emerita vagy Kutató Professor Emeritus cím adományozható a 84/2011. (V. 26.) Korm. rendelet 6. §-ában meghatározott feltételek szerint.

    [a Kjt. 40. §-ához]
    A közalkalmazott minősítésének 2009. január 1-jétől hatályos szabályait a 2008. évi LXI. törvény 10. §-a állapította meg. A módosítás folytán a törvény - az eddigi egymástól jelentősen eltérő végrehajtási szabályok helyett - általánosan szabályozza a minősítés kötelező eseteit, tartalmát, a minősítési eljárás garanciális feltételeit. E módosított szabályok szerinti minősítést akkor kell végrehajtani, ha az arra alapot adó ok 2008. december 31-ét követően keletkezett [az említett tv. 41. § (3) bekezdése].
    A minősítésről rendelkezik:
    - a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 9. §-a;
    - a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél a 84/2011. (V. 26.) Korm. r. 7. §-a;
    - a felsőoktatásban a 2005. évi CXXXIX. tv., 53/2006. (III. 14.) Korm. r. 5/A. §;
    - a földművelési költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 18.) FM r. 8. §-a;
    - a közlekedés, a hírközlés és a vízügy területén a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 4. §-a;
    - a büntetés-végrehajtásnál a 7/1993. (III. 9.) IM r. 5. §-a,
    - a belügyi szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 6. §-a;
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter alá tartozó költségvetési szerveknél a 1/2009. (I. 30.) MeHVM r. 9. §-a.

    [a Kjt. 41. §-ához]
    A Kjt. 41. §-ának 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. tv. 11. §-a állapította meg.
    A Kjt. 41. § (2) bekezdés b) pontját és (3)-(5) bekezdését - 2010. január 1-jei hatállyal - módosította, illetve megállapította a 2009. évi CXXVI. tv. 10. §-a. A módosítás nem érintette a 2009. január 1-je előtt hatályos szabályok szerint az összeférhetetlenség alóli mentesség, valamint az az alól adott felmentés alapján foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyát (2008. évi LXI. törvénynek a 2009. évi CXXVI. törvény 55. § (7) bekezdésével módosított 41. § (4) bekezdése].

    [a Kjt. 41/A. §-ához]
    A vagyonnyilatkozat-tételre vonatkozó Kjt. 41/A. §-t a 2007. évi CLII. tv. 25. § c) pontja hatályon kívül helyezte 2008. január 1-jével.

    [a Kjt. 42-43/D. §-ához]
    A Kjt. 43/A-43/D. §-okat 2008. évi LXI. törvény 12. §-a állapította meg 2009. január 1-jei hatállyal. Az ezt megelőzően hatályos szabályok alapján az összeférhetetlenségi követelmény alól adott felmentést a módosítás nem érintette [a hivatkozott törvény 41. § (4) bekezdése].
    [a Kjt. 44-44/A. §-ához]
    A Kjt. 41-44. §-ai rendelkeznek arról, hogy a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonya mellett, annak fennállása alatt létesíthet-e és milyen feltételekkel a saját munkáltatójával, illetőleg más munkáltatóval (foglalkoztatóval) valamilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyt. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok fajtáit a Kjt. nem határozza meg. Ilyennek kell tekinteni mindazokat a jogviszonyokat, amelyeknek a tárgya valamilyen munkavégzés, így különösen munkajog által szabályozott jogviszonyokat, mint a munkaviszonyt, a közalkalmazotti jogviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a polgármesteri jogviszonyt, a hivatásos szolgálati viszonyt, a polgári jog által szabályozott megbízást, vállalkozást, a gazdasági társasággal fennálló tagsági viszony alapján végzett munkát.
    A Kjt. 44/A. §-át a 2007. évi C. tv. 23. §-a állapította meg.
    1. A közalkalmazott a fennálló jogviszonyára tekintettel további munkavégzési viszonyt csak korlátozásokkal létesíthet:
    - nem létesíthet olyan jogviszonyt, ami a munkakörével összeférhetetlen,
    - munkaköri feladatának ellátására a munkáltatójával további jogviszonyt nem létesíthet,
    - a munkaidejét érintő jogviszony létesítéséhez a munkáltató engedélye szükséges,
    - a munkaidőn kívüli jogviszony létesítését előzetesen be kell jelenteni.
    Az Mt. 3. §-ának (5) bekezdése szerint a közalkalmazott a jogviszonyának fennállása alatt - jogszabály feljogosítása nélkül - nem tanúsíthat olyan magatartást, ami a munkáltatója jogos gazdasági érdekét sérti. A rendelkezés megsértésével létesített munkavégzésre irányuló jogviszony a Kjt. 41. §-ának (1) bekezdése szempontjából összeférhetetlen. A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat - 2009. január 1-jétől - kizárólag törvényi szintű szabályozás tartalmazza, megszűnt a végrehajtási szintű szabályozás lehetősége. A Kjt. az általános szabályokon túlmenően egyes ágazatok tekintetében különös szabályokat is megállapít (katasztrófavédelem, nemzetbiztonsági szolgálatik, helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó költségvetési szervek, Magyar Tudományos Akadémia által fenntartott köztestületi költségvetési szervek).
    "A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvénynek - a 2008. évi XCVII. törvény 7. §-ával megállapított és a 2009. évi XLIII. törvény 1. §-ával módosított - 81/A. § b) pontja a Kjt. 41. § (2) bekezdésétől eltérően rendelkezik, eszerint a felsőoktatás területén a magasabb vezető, illetve vezető megbízásával nem összeférhetetlen az igazgatósági és a felügyelő-bizottsági tagság gazdasági társaságban." Ugyanakkor nem lehetnek vezető tisztségviselők felügyelő-bizottsági tagok, könyvvizsgálók olyan zártkörű részvénytársaságban, korlátolt felelősségű társaságban, amelyet a felsőoktatási intézmény hozott létre, illetve amelyben részesedéssel rendelkezik [2005. évi CXXXIX. törvény - 2008. évi XCVII. törvény 13. §-ával megállapított 121. § (8) bekezdés].
    A költségvetési szervként működő előadó-művészeti szervezetnél (önálló jogi személyiségű színház, balett vagy táncegyüttes, szimfonikus zenekar, énekkar, kamarazenekar) a munkáltató vezetőjével munkaviszonyt kell létesíteni, és a munkavállalóra vonatkozó összeférhetetlenségi szabály [Mt. 191. § (2) bekezdés a) pontja] alól - indokolt esetben - a munkáltatói jogkör gyakorlója felmentést adhat [2008. évi XCIX. törvény 41. § (2) bekezdés].
    A közoktatási intézményben, a szociális szolgáltatónál és szociális intézményben, valamint a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben foglalkoztatott közalkalmazottak esetében a Kjt. 41. § (2) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható [1993. évi LXXIX. törvény 15. § (6) bekezdése, 1993. évi III. törvény 94/2. § (5) bekezdése, 1997. évi XXXI. törvény 15. §-a].
    Az egészségügyi miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a Kjt. 41. § (2) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható; a (3) bekezdésbeli összeférhetetlenség a munkáltatóval gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaság esetében áll fenn (2003. évi LXXXIV. törvény 15/B. §-a).
    2. Amennyiben a közalkalmazott már a kinevezésekor valamilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, azt haladéktalanul köteles bejelenteni, illetőleg a fenntartásához engedélyt kérni, amennyiben az a munkaidejét érinti.
    A munkáltató az összeférhetetlen jogviszony felszámolására nyolc napos határidőt ad. Ennek elmulasztása esetén a közalkalmazott ellen fegyelmi eljárás indítható. A közalkalmazott az összeférhetetlen helyzet felszámolásából eredő kiadását kárként nem érvényesítheti a munkáltatójával szemben (LB Mfv. II. 10.701/1995/4.).
    A munkaidőt nem érintő további munkavégzést a munkáltató csak összeférhetetlenség esetén tilthatja meg, az intézkedés ellen munkaügyi jogvita indítható. A munkaidőt érintő további munkavégzés engedélyezéséről a munkáltató mérlegelési körben dönt, az engedély megtagadása miatt jogvita nem indítható.
    A tanulmányi szerződés
    Mt. 110-116. §
    [a Kjt. 54. §-ához]
    1. A munkavégzés mellett tanuló közalkalmazott jogait és kötelezettségeit, amennyiben a munkáltatóval tanulmányi szerződést köt, az Mt. 110-114. §-ai és a szerződés határozzák meg. Tanulmányi szerződés nélkül az Mt. 115-116. §-aiban, valamint a Kjt. végrehajtási rendeleteiben meghatározott kedvezményekre jogosult. Ha a közalkalmazott nem rendelkezik a munkakörének ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott végzettséggel, az ennek megszerzésére irányuló tanulmányok támogatására tanulmányi szerződés köthető, mert ebben az esetben a végzettség megszerzésére nem a munkáltató kötelezte a közalkalmazottat (LB Mfv. II. 10.501/1999/4.).
    A közoktatásban a központi költségvetésből biztosított hozzájárulás terhére a munkáltató a nyelvvizsga letétételéhez szükséges költségeket - meghatározott feltételek szerint - megtérítheti [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 20. § (4) bekezdés].
    A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi költségvetési szerveknél a tanulmányok és a vizsgák idejére fizetett szabadidőt akkor kell adni, ha van rá költségvetési fedezet. A pedagógusokra vonatkozó rendelkezésekkel azonos módon és feltételekkel díjazott szabadságot kaphat az ágazatban foglalkoztatott közalkalmazott. Ha a tudományos fokozat megszerzését, a tankönyv (szakkönyv) megírását, a kutatómunkában való részvételt, a tanulmányutat a munkáltató rendeli el, a kedvezmény megadása kötelező [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 11. §].
    Az előbb említett kivételektől eltekintve, ha a közalkalmazottat nem a munkáltató kötelezte tanulmányok elvégzésére és tanulmányi szerződést sem kötött, a tanulmányok folytatásához szabadidőre jogosult, de erre az időre illetmény vagy távolléti díj nem jár (LB Mfv. II. 10.339/1998/6.).
    2. A munkaerő-kölcsönzés szempontjából alaptevékenységnek minősül a közoktatási intézményeknél a pedagógus munkakörben, nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben, a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátására létesített ügyintéző-szakértő, pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó és ügyintéző munkakörben ellátandó feladat [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 6. § (1) bekezdés]. Az egészségügyi intézményeknél a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 1. mellékletében felsorolt ágazat-specifikus munkakörökben ellátott munkaköri feladatok minősülnek a munkaerő-kölcsönzés szempontjából alaptevékenységnek [356/2008. (XII. 31.) Korm. r. 10. §-a].
    A katasztrófavédelmi szerveknél a 18/2008. (XII. 31.) ÖM rendelet 4. §-a, a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá tartozó szerveknél a 22/2008. (XII. 31.) SZMM rendelet 16. §-a rendelkezik arról, hogy a munkaerő-kölcsönzés szempontjából milyen tevékenység minősül alaptevékenységnek.
    A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, valamint az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél a 12/2011. (III. 22.) NGM rendelet 15. §-a szerint a szakértői és ügyintézői munkaköri csoportba tartozó munkakörök minősülnek a munkaerő-kölcsönzés szempontjából alaptevékenységnek.
    A fegyelmi felelősség
    [a Kjt. 45. §-ához]
    1. Fegyelmi felelősség fegyelmi vétség elkövetése esetén alkalmazható. A közalkalmazotti jogviszonyban az adott közalkalmazott szempontjából lényeges kötelezettség vétkes - szándékos vagy gondatlan - megszegése minősül fegyelmi vétségnek.
    A fegyelmi vétség általános fogalmából következően elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy történt-e a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségszegés és a megszegett kötelezettség lényeges-e. A közalkalmazott kötelezettségei elsősorban a munkavégzéssel kapcsolatosak, de a munkahelyen kívüli magatartással is elkövethető fegyelmi vétség. A közalkalmazott munkahelyen kívüli magatartása fegyelmi vétségként akkor értékelhető, ha a méltatlan magatartás a munkaköre vagy a beosztása ellátására lényeges és valóságos, közvetlen kihatással volt, valamint a munkáltató érdeksérelmével járt (MD II.727). Ha a megszegett kötelezettség nem a közalkalmazotti jogviszonyból ered, fegyelmi felelősségrevonásnak nincs helye; így olyan esetben amikor a pedagógus a kötelezettségszegést nem a közalkalmazotti jogviszonya, hanem sportegyesülettel kötött szerződése keretében tanúsította, a közalkalmazotti jogviszonyban fegyelmi felelősségrevonásnak nem volt helye (LB Mfv. II. 10.945/1999.). Valamennyi kötelezettséget tételesen nem lehet felsorolni, különösen nem azokat, amelyek az egyes közalkalmazotti munkakörökben lényegesek. Mindenesetre ilyennek minősül a munkavégzéssel kapcsolatos utasítás teljesítése, a munkavégzésre képes állapotban való megjelenés és munkavégzés, az adott szakma alapvető szokásainak, gyakorlatának megfelelő munkavégzés, a munkáltató és a többi közalkalmazott tulajdonának védelme. Az adott helyzetnek nem megfelelő eljárás - az egyéb feltételeket is figyelembe véve - akkor lehet fegyelmi eljárás alapja, ha a munkáltató előzőleg megfelelő szakmai kioktatásban részesítette a közalkalmazottat (MD II. 723.).
    2. A közalkalmazott csak vétkessége esetén tartozik fegyelmi felelősséggel a kötelezettségszegésért. A felelősséget a vétkesség mindkét alakzata, a szándékosság és a gondatlanság megalapozza, a különbség a büntetés mértékének meghatározásánál vehető figyelembe. A jogszabály sem a szándékosság, sem a gondatlanság fogalmát nem határozza meg. Az MK 25. számú állásfoglalásban foglaltakból kiindulva a közalkalmazott magatartása akkor minősül szándékosnak, ha előre látja cselekményének (mulasztásának) következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). Gondatlan a közalkalmazott, ha előre látta magatartásának hátrányos következményét, de könnyelműen bízott annak elmaradásában (tudatos gondatlanság), vagy a következményt azért nem látta előre, mert az elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta (nem tudatos gondatlanság). Ettől különbözik a súlyos és enyhe gondatlanság megkülönböztetése.
    A vétkességet kizárja a beszámítási képesség hiánya, amennyiben annak bekövetkezése nem róható a közalkalmazott terhére. Nem lehet szó vétségről akkor sem, ha a közalkalmazott jogos védelemben vagy végszükségben cselekedve szegte meg valamilyen kötelezettségét.
    Egyoldalú kinevezés-módosítás esetén nem várható el a közalkalmazottól, hogy a jogellenes kinevezés szerinti munkát végezze, illetve annak végzésére készen álljon, ezért vétkes kötelezettségszegés terhére nem állapítható meg (BH+ 2007/559.)
    A közalkalmazott szakszervezeti tisztségviselő fegyelmi felelőssége szempontjából is irányadó elvi határozat szerint a szakszervezeti tisztségviselő e minőségében nagy nyilvánosság előtt is gyakorolhatja a tisztségéből eredő jogait, ideértve a munkavállalók jogainak védelmét. Ez a magatartás - amennyiben a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység keretein belül marad - nem minősülhet a közalkalmazott vétkes kötelezettségszegésének (EBH 1797).
    3. A fegyelmi és a kártérítési felelősség egymástól független, mindkettő érvényesíthető a közalkalmazottal szemben, ha annak feltételei külön-külön fennállnak. Ha a közalkalmazott a költségvetési szervnek anyagi kárt is okozott, és a közalkalmazottal szemben a fegyelmi eljárás során anyagi hátránnyal is járó fegyelmi büntetést szabtak ki, ez nem akadálya a közalkalmazott kártérítési felelősségre vonásának, vele szemben a kártérítési igény bírósági úton történő érvényesítésének (MK 20. számú állásfoglalás).
    4. A munkáltató fegyelmi hatalma csak a vele fennálló közalkalmazotti jogviszonyban elkövetett fegyelmi vétségre terjed ki. Nincs lehetőség arra, hogy más munkáltatónál elkövetett vétség miatt a közalkalmazottat felelősségre vonja, de más munkáltató sem jogosult eljárni a közalkalmazotti jogviszonyban elkövetett vétség miatt a jogviszony megszűnése után.
    5. A Kjt. 45. §-ának (2) bekezdésében meghatározott fegyelmi büntetések köre nem bővíthető. Az a)-tól e) pontig terjedő felsorolás a büntetések súlyossági sorrendjét is meghatározza, amin nem változtat az sem, hogy azok közül egyesek végrehajtása felfüggeszthető. A sorrendnek a súlyosítási tilalom szempontjából van jelentősége: a bíróság a közalkalmazott keresete alapján a sorrendben hátrább álló büntetést a körülményeket értékelve sem alkalmazhat. A sorrendben hátrább álló büntetés még felfüggesztés esetén is súlyosabbnak minősül. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a hatályon kívül helyezésre irányuló kérelem ellenére a büntetést enyhítse, a kereseti kérelemhez kötöttség [Pp. 215. §] ezt nem zárja ki (MD II. 725.).
    A büntetések közül - jogszabályi rendelkezés hiányában, de a kialakult gyakorlat szerint - azt kell alkalmazni, amely az elkövetett kötelezettségszegéssel, a közalkalmazott vétkességével arányos, figyelembe véve az esetleges enyhítő és súlyosító körülményeket. Bár a büntetés mértékét a fegyelmi tanács mérlegeléssel állapítja meg, amelyre nézve jogszabály kötelező előírást nem ad, ezt a gyakorlat nem tekinti olyan döntésnek, ami ellen a jogorvoslatot az Mt. 199. §-ának (4) bekezdése kizárja, a bíróság büntetés arányosságát is vizsgálhatja. Így például a bíróság a vezetővel szembeni büntetést mérsékelte, mert a magasabb követelmények sem adnak alapot aránytalan fegyelmi büntetés kiszabására, ha a kialakult helyzet a munkáltatói jogkör gyakorlása körében elkövetett mulasztásokra is visszavezethető (LB Mfv. II. 10.986/1995/2.). Az iskolai tanulók számára kirándulást szervező pedagógussal szemben az elbocsátás indokolatlan, ha a beszedett pénzt rendeltetésszerűen használta fel, csak késedelmesen számolt el (LB Mfv. II. 10.450/1997.). A bíróság a fegyelmi büntetést enyhítette akkor is, amikor a kiszabott fegyelmi büntetés a munkáltató oldalán felmerült felróható mulasztásokra is tekintettel nem állt arányban a közalkalmazott cselekményével (MD III.982.).
    Konkrét esetben jogszerű volt az elbocsátás büntetés:
    - a beosztott a felettesét vita közben megütötte, nyakát szorongatta (LB Mfv. II. 10.226/1994.),
    - a családsegítő munkakörű közalkalmazott a vele kapcsolatba kerülő kiskorút a család álláspontjával szemben saját hitbeli nézeteinek elfogadására kívánta rábírni (BH 1998/398.),
    - a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésének megtagadása, illetve ismételt megtagadása esetében (LB Mfv. II. 10.542/1998; LB Mfv. II. 547/1998; LB Mfv. II. 10.802/1998.),
    - a közalkalmazott a teljesítés számba vehető akadálya nélkül a munkavégzést megtagadta (BH 1999/532.),
    - a gondozónő a gondozására-ápolására bízott beteggel öröklési szerződést kötött (LB Mfv. II. 10.664/1996/3.),
    - az értelmi fogyatékosok otthonában az ügyeleti szolgálat szabályainak megszegése esetén (LB Mfv. II. 10.482/1998.),
    - ha az orvos megsértette az orvos-beteg kapcsolatra vonatkozó előírásokat, mert a szakmai rendtől eltérően, indokolatlanul alkalmazott nőbetegen masszázst (LB Mfv. II. 10.312/2000.),
    - ha a kórházigazgató által vezetett kórházban a kórlapokat tömegesen hiányosan vezették és a betegeket intézeten kívül kezelték (LB Mfv. II. 10.224/2001.),
    - a betegkísérő a munkatársait figyelmeztetés ellenére ismételten zaklatta, az utasítást megszegte (LB Mfv. II. 10.802/1998/3.),
    - pedagógus a tanulót meglopta, bár az összeg csekély volt (BH 1994/458),
    - a pedagógus a tanulóval szemben testi fenyítést alkalmazott (MD II. 728.; LB Mfv. E. 10.293/2003.),
    - általános iskolai tanár a leánytanulókat szexuálisan zaklatta (LB Mfv. II. 11.031/1995.),
    - főiskolai oktató a vizsga letételével kapcsolatban a leckekönyvekbe valótlan bejegyzést tett (LB Mfv. II. 10.610/1997.),
    - a munkáltató eszközeivel a csoportvezető külön megrendelésre, a munkatársai munkáját igénybe véve saját előnyére kísérleteket végzett (LB Mfv. II. 10.038/1995/3.);
    - összeférhetetlen melléktevékenység folytatása esetén (LB Mfv. II. 10.650/1999.),
    - ha a tanár a tanuló torna alóli felmentéséről történt tudomásszerzését követően a tanulót annak egészségét veszélyeztető feladatokkal foglalkoztatta (LB Mfv. II. 10.566/1999.),
    - a pedagógus osztálykiránduláson a hatodik osztályos tanulókat több ízben magára hagyta, akik felügyelet nélkül fürödtek, valamint a kiránduláson alkoholt fogyasztott (LB Mfv. II. 10.370/2000/3.).
    - ha a gazdasági vezető sorozatos pénzügyi-számviteli szabálytalanságokat követett el, illetve tűrt meg (LB Mfv. II. 10.102/2000.),
    - a biztonsági őr közalkalmazott nem észleli, hogy szolgálata alatt kb. 50 méter hosszban ismeretlenek elbontották és elvitték a kerítést (LB Mfv. II. 10.254/2001/3.).
    Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya elbocsátás következtében szűnt meg, ennek folytán megszűnt a vezetői megbízása is, a vezetői megbízás megszüntetésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása nélkül (976. EH; LB Mfv. 10.315/2003.).
    6. Az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítása, a jogszabály alapján adományozott címtől való megfosztás és a magasabb vezetői vagy vezetői megbízás fegyelmi hatályú visszavonása büntetések közül egymás mellett több is kiszabható. A várakozási idő meghosszabbításának és a címtől való megfosztásnak a végrehajtása legfeljebb egy évi próbaidőre felfüggeszthető. Több büntetés egy határozatban történő kiszabása esetén a felfüggesztés egyes büntetések tekintetében is lehetséges (MK 91. számú állásfoglalás). Ha a közalkalmazottat a felfüggesztés ideje alatt elkövetett fegyelmi vétség miatt jogerősen fegyelmi büntetéssel sújtják, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani. Ennek hiányában úgy kell tekinteni, mintha nem követett volna el fegyelmi vétséget. A büntetés próbaidőre történő felfüggesztésének joga a közalkalmazotti jogvitát elbíráló bíróságot is megilleti (MK 1. számú állásfoglalás).

    [a Kjt. 46. §-ához]
    A Kjt. 46. § (7) bekezdés a)-b) pontjának pontosított szövegét a 2009. CXXVI. tv. 55. § n) és o) pontja állapította meg.
    1. A fegyelmi jogkör része a fegyelmi eljárás megindításának a joga. Ez a jog általában a munkáltatói jogkör gyakorlóját illeti meg, magasabb vezető vagy vezető beosztást ellátó közalkalmazottal szemben a megbízásra jogosultat. A fegyelmi jogkör gyakorlása szempontjából nem a vétség elkövetésének, hanem a felelősségre vonásnak az időpontja számít. Ha a közalkalmazott a vétség elkövetésekor vezető beosztást látott el, de ez a beosztása időközben megszűnt, vele szemben a fegyelmi eljárást a kinevezési jogkört gyakorló személy indíthatja meg, nem pedig az, aki vezetői megbízást adhat (LB Mfv. II. 10.600/1999.).
    Jogszabály eltérően is rendelkezhet a fegyelmi eljárás megindításának jogköréről.
    A fegyelmi eljárás megindításának joga nem ruházható át és általában nem vonható el (LB Mfv. II. 10.274/1999/3.). Ha az eljárást arra jogkörrel nem rendelkező indította meg, az olyan súlyos és a jogvitában nem orvosolható eljárási szabálysértés, amire tekintettel a fegyelmi határozatot hatályon kívül kell helyezni.
    A fegyelmi jogkör a fegyelmi eljárás megindításakor munkáltatói jogkört gyakorlót illeti meg abban az esetben is, ha a kötelezettségszegés idején még magasabb vezető volt a közalkalmazott (478. EH).
    A fegyelmi eljárás megindítására és a fegyelmi tanács összetételére vonatkozó rendelkezések szempontjából az eljárás megindításának, nem pedig a kötelezettségszegés elkövetésének időpontja az irányadó (579. EH).
    2. A fegyelmi eljárás megindításáról a jogkör gyakorlója általában szabadon dönt, egyes esetekben azonban nem mellőzheti a felelősségre vonást. Ha a munkáltató az eljárást jogszabályi kötelezettsége ellenére nem indította meg, hanem a közalkalmazottal szemben figyelmeztetést alkalmazott vagy felmentéssel megszüntette a jogviszonyát, ezeket az intézkedéseket önmagában a mulasztás miatt nem lehet jogellenesnek tekinteni.
    Kötelező a fegyelmi eljárás megindítása jelentős súlyú vétség elkövetésének gyanúja esetén, vagy ha azt maga a közalkalmazott kéri. A közalkalmazott kérésére is csak a Kjt. 46. § (4)-(7) bekezdéseiben meghatározott határidőn belül lehet fegyelmi eljárást indítani (MD II. 719.).
    Kizárt a fegyelmi eljárás megindítása a közalkalmazotti jogviszony megszűnése után, még ha a határidő nem is telt le. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sérti, ha a közalkalmazott ellen a már korábban tudott kötelezettségszegés miatt csak akkor indít fegyelmi eljárást a munkáltató, amikor megtudja, hogy a közalkalmazott közérdekű bejelentést tett (LB Mfv. II. 10.602/1995/3.).
    A fegyelmi eljárás megindításáról a jogkör gyakorlója dönt, de erről más is tájékoztathatja a közalkalmazottat (LB Mfv. II. 10.014/1997/3., BH 2000/570.). A munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást általában a vizsgálóbiztos kijelölésével indítja meg (LB Mfv. II. 10.538/1998.). Az eljárás megindításához kapcsolódó jogosultságok és kötelezettségek szempontjából nem a közalkalmazott tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás bizonyított elhatározásának van jelentősége (LB Mfv. II. 11.014/1998/3.). Az eljárás megindításáról szóló intézkedésben a közalkalmazottal összefoglaló módon általában közölni kell, hogy mely vétség elkövetését róják a terhére. Ha ez nem történt meg, azt kell vizsgálni, hogy ez a közlés a vizsgálóbiztos részére megtörtént-e, és a közalkalmazott a vizsgálóbiztostól a vizsgálat során megtudta-e, milyen vétkes cselekmény miatt kívánják elmarasztalni (BH 1995/436.). Ennek elmulasztása orvosolhatatlan szabálysértés (MD II. 720.). Ha a fegyelmi eljárás megindításakor közlik a közalkalmazottal, hogy miért vonják felelősségre, a vizsgálóbiztos által megállapított más kötelezettségszegés miatt csak akkor lehet fegyelmi büntetéssel sújtani, ha a jogkör gyakorlója az eljárást ezekre a cselekményekre is kiterjesztette (LB Mfv. II. 10.996/1998., LB Mfv. II. 10.880/1999.).
    3. A fegyelmi eljárást csak a jogszabályban meghatározott határidőn belül lehet megindítani: a tudomásszerzéstől számított egy hónapon és az elkövetéstől számított egy éven belül.
    A közalkalmazottal szembeni fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában elegendő ok a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, ilyen esetben a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó határidők betartásának és a hozott határozat tartalmi hiányosságainak nincs jelentőségük a jogvita eldöntése szempontjából (BH 2003/3/132).
    A megindításra nyitva álló határidő nem elévülési jellegű, hanem jogvesztő, az elévülés megszakadását és nyugvását előidéző körülmények nem vehetők figyelembe. Az elkövetéstől számított határidőt a cselekmény befejezésétől kell számítani. A fegyelmi eljárás megindítására megszabott határidő megtartásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a vétség állapot-cselekménynek minősül-e (LB Mfv. II. 10.650/1999.). A tudomásszerzés ahhoz igazodik, hogy a jogkör gyakorlója mikor fedezte fel a vétséget és szerzett tudomást arról, hogy ki az a közalkalmazott, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható. Ha bármelyik határidő eltelt, fegyelmi eljárás nem indítható (MK 62. számú állásfoglalás, MD II. 718.).
    Eltérően kell számítani a határidőket, ha a vétség miatt indult büntetőügyben a közalkalmazottat elmarasztalták, továbbá külföldi elkövetés esetén, valamint ha a magasabb vezető vagy vezető beosztású közalkalmazottal szemben a fegyelmi büntetés kiszabása az önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének) hatáskörébe tartozik, illetőleg az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében.
    Amennyiben a vétséget megvalósító kötelezettségszegés miatt a közalkalmazottal szemben büntető vagy szabálysértési eljárás indult és abban nem mentették fel, az egy hónapos határidő a határozatnak a munkáltatóval történt közlésétől, az egy éves az eljárás jogerős befejezésétől számítandó.
    Külföldön elkövetett fegyelmi vétségnél a határidőket a közalkalmazottnak belföldre történő visszatérésétől kell számítani. A korábbi gyakorlat szerint ez a szabály csak akkor alkalmazható, ha a fegyelmi jogkör gyakorlója a vétségről még a közalkalmazott külföldi tartózkodása alatt tudomást szerzett. A hazatérés utáni tudomásszerzés esetén az általános szabályok szerint, a tényleges tudomásszerzés időpontjától kell számítani az egy hónapos határidőt (BH 1982/27.).
    A képviselő-testület (közgyűlés) által megbízott magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott ügyében az egy hónapos határidőt a polgármester (főpolgármester), illetve a megyei közgyűlés elnöke tudomásszerzésétől kell számítani [Kjt. 53/A. § (2) bekezdés]. Hasonló szabály vonatkozik az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állóval szemben indítható fegyelmi eljárás határidejére [Kjt. 83/A. § (2) bekezdés].
    Az eljárás megindítására nyitva álló objektív határidő magasabb vezető beosztású közalkalmazottnál három év, vezetőnél két év [Kjt. 46. § (7) bekezdés].
    A fegyelmi eljárás indítására előírt jogvesztő határidő szempontjából nem a közalkalmazott tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás-indítás bizonyított elhatározásának az időpontja az irányadó. A munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésének időpontját az nem érinti, hogy a cselekmény szabálytalanságát felismerte-e akkor, amikor a cselekmény elkövetéséről tudomást szerzett (700. EH).
    4. Kizárólag a fegyelmi eljárás megindítása miatt nem lehet jogvitát kezdeményezni, annak jogszerűsége az érdemi határozat elleni jogorvoslatban vitatható. Ez vonatkozik az eljárás más szabályainak esetleges megsértésére is.
    5. Fegyelmi eljárás mellőzésével is csak akkor szabható ki büntetés, ha a jogkör gyakorlója a közalkalmazott ellen fegyelmi eljárást indított. Az eljárás mellőzésének feltétele a tényállás tisztázottsága és a kötelezettségszegés csekély súlya. Az utóbbiról nem lehet szó, ha a büntetést a munkavégzési kötelezettség sorozatos megszegése miatt szabta ki a jogkör gyakorlója (LB Mfv. II. 10.664/1999/3.).
    A közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás mellőzésével csak akkor szabható ki fegyelmi büntetés, ha az annak alapjául szolgáló cselekmény miatt a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított és az eljárás mellőzésének további feltételei is fennállnak (365. EH).

    [a Kjt. 47-48. §-ához]
    1. A Kjt. 47. § (1) bekezdésének 2007. 09. 01-jétől hatályos szövegét a 2007. évi C. tv. 24. §-a állapította meg, egyúttal a Kjt. 48. §-ának (2) bekezdését 2007. 09. 01. napjával hatályon kívül helyezte a 2007. évi C. tv. 31. § (3) bekezdésének a) pontja. A Kjt.-nek a 2007. évi C. törvény 24. §-ával megállapított 47. § (1) bekezdését a megjelölt törvény hatálybalépését követően indult fegyelmi eljárásban kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (9) bekezdése].
    A Kjt. 48. § (4) és (5) bekezdésének szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 40. § (4) bekezdés d) pontja módosította, megteremtve az összhangot a Kjt. 52. § (1) bekezdés utolsó mondatával. Mivel a 2007. július 1-jétől hatályos szabály szerint az elbocsátást kiszabó fegyelmi határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya az ellene benyújtott keresetnek, ilyen esetben az állásból való felfüggesztés nem jöhet szóba.
    1/A. A fegyelmi eljárás befejezéséhez szükséges tényeket vizsgálat keretében kell tisztázni, ami az eljárás megindítójának kijelölése alapján eljáró vizsgálóbiztos kötelessége. Mellőzhető a vizsgálat és a fegyelmi tanácsban történő elbírálás, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott. A fegyelmi eljárás megindítójának ebben az esetben meg kell hallgatnia a közalkalmazottat, ennek alapján legfeljebb megrovást alkalmazhat, de a Kjt. 51. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a büntetés mellőzhető is. A meghallgatás írásba foglalását a jogszabály nem írja elő, ezért annak elmulasztása miatt az egyébként jogszerű büntetés nem helyezhető hatályon kívül (LB Mfv. II. 10.258/1999/4.). A korábbi gyakorlat szerint az eljárás mellőzésével kiszabott büntetést hatályon kívül kell helyezni, ha a büntetést kellően tisztázott tényállás hiányában szabta ki a fegyelmi jogkör gyakorlója (LB M. törv. II. 10.015/1984/2.).
    2. A vizsgálóbiztost a munkáltató közalkalmazottai közül kell kijelölni. Vizsgálóbiztosnak nem lehet kijelölni a fenntartó másik intézményének közalkalmazottját (LB Mfv. E. 10.363/2003.). A munkáltató vezetője esetében ez a szabály nem alkalmazható, mert vele szemben nem járhat el vizsgálóbiztosként valamelyik beosztottja. Ilyenkor a fenntartó vagy a felügyeleti szerv jelöli ki a vizsgálóbiztost a saját tagjai közül, vagy az alkalmazottai közül. Ez utóbbi alatt a fenntartó körébe tartozó más költségvetési szervek vezetői jöhetnek figyelembe, mint az eljárás alá vontnál magasabb beosztású, illetve besorolású közalkalmazottak, ennek hiányában a vele legalább azonos végzettségűek [Kjt. 53. § (1) bekezdés].
    Vizsgálóbiztosnak magasabb vezető, illetve vezető munkakört vagy beosztást betöltő közalkalmazott jelölhető ki, ennek hiányában az jelölhető ki, aki az eljárás alá vontnál magasabb vagy vele azonos besorolású. Magasabb vezető, illetve vezető munkakörű vagy beosztású eljárás alá vont esetén nála magasabb, ennek hiányában vele azonos szintű vezető lehet vizsgálóbiztos.
    Ha ilyen személy a munkáltatónál nincs, azonos beosztású, illetve besorolású közalkalmazottat kell kijelölni. A magasabb beosztásra tekintettel a kijelölés akkor is jogszerű, ha az eljárás alá vontnál nem magasabb a besorolása. A kijelölés szempontjából a besorolás valamennyi elemét figyelembe kell venni, így azonos fizetési osztálynál a fokozatot (LB Mfv. II. 10.088/1994/3.). Ha sem a beosztás, sem a besorolás alapján nem lehet a munkáltatónál vizsgálóbiztost kijelölni, az 53. § (1) bekezdésének ismertetett szabályai szerint kell eljárni, a fegyveres erők és a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak fegyelmi ügyében az 53. § (2) bekezdése szerint. Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazott fegyelmi ügyében a vizsgálóbiztos kijelölésére a Kjt. 83/A. §-ának (2)-(4) bekezdéseiben foglaltak vonatkoznak. A kijelölés és az eljárásban való részvétel jogszerűségét a fegyelmi eljárás adott szakasza szerint kell elbírálni. Ha a munkáltatónál van a Kjt. 47. §-a szerint vizsgálóbiztosnak kijelölhető közalkalmazott, de ő a képviselőtestületnek, mint a később fegyelmi tanácsként eljáró testületnek a tagja, a vizsgálóbiztosként való kijelölését ez nem zárja ki. Ebben az esetben a Kjt. 53. §-ának az alkalmazása kizárt (LB Mfv. II. 11.082/2000/4.).
    A kijelölt vizsgálóbiztos a Kjt. 49. §-ának (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okok fennállása esetén nem járhat el.
    Amennyiben a vizsgálóbiztos kijelölése nem felelt meg a jogszabályoknak, a kialakult gyakorlat szerint az eljárási szabálysértés a jogvitában nem orvosolható és a meghozott határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után (LB Mfv. II. 11.082/2000.).
    Súlyos eljárási szabálysértés, ha a vizsgálóbiztos eljárásában a munkáltatói jogkör gyakorlója tevőlegesen részt vesz, ezért a fegyelmi határozatot érdemi vizsgálat nélkül hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.972/2001/4.).
    3. A vizsgálóbiztosnak tizenöt napon belül kell vizsgálatot lefolytatnia abban a körben, ami miatt a munkáltató a fegyelmi eljárását elrendelte. Ez a határidő meghosszabbítható. Túllépése miatt az egyébként nem jogszabálysértő fegyelmi határozatot nem lehet hatályon kívül helyezni, mert az eljárás lefolytatására vonatkozó határidők nem jogvesztők (BH 1998/436.). Ha a közalkalmazott szóbeli meghallgatására tartós akadályoztatása miatt nem kerül sor, a megállapításokat és a bizonyítékokat írásban közölni kell vele. Ennek elmaradása olyan súlyos eljárási szabálysértés, ami miatt a fegyelmi határozatot hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.538/1999/5.). Ha a vizsgálóbiztos a tényállást nem állapította meg megfelelően és azt a tanács sem pótolta, a közalkalmazotti jogvitában kell azt pótolni, ezen a címen a szükséges bizonyítás lefolytatása nélkül a büntetés nem helyezhető hatályon kívül (LB Mfv. II. 11.099/1995/3.).
    A vizsgálat során a vizsgálóbiztos mindazokat a bizonyítási eszközöket igénybe veheti, ami a tényállás megállapításához szükséges. Amennyiben a munkáltatói jogkör gyakorlójának meghallgatása is szükséges, az a munkáltató álláspontjának megismerését célozza, de a nyilatkozat tanúvallomásként nem vehető figyelembe (LB Mfv. II. 10.015/1998/2.).
    Amennyiben a jogviszony téves minősítése miatt a közalkalmazottal szemben nem a Kjt., hanem a Ktv. rendelkezései szerint folytatták le a fegyelmi eljárást, elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az egyébként megfelelt-e a közalkalmazottak elleni fegyelmi eljárás szabályainak, ehhez képest történt-e olyan eljárási szabálysértés, amire tekintettel a határozatot hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.773/1995/3.).
    4. Az eljárást fel lehet függeszteni, ha akadályoztatás miatt a közalkalmazott nem tudja a védekezését előterjeszteni. Bár a fegyelmi és a büntető- (szabálysértési) eljárás egymástól független, mert más a tárgyuk, a fegyelmi eljárást fel lehet függeszteni a vétség miatt indított büntető- vagy szabálysértési eljárás befejezéséig, amennyiben ez a tényállás tisztázásához szükséges.
    5. A közalkalmazottat legfeljebb a fegyelmi eljárás befejezéséig fel lehet függeszteni az állásából a Kjt. 48. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott esetekben. Az intézkedés folytán a közalkalmazott munkavégzési kötelezettsége szünetel, külön intézkedés (engedély) hiányában a munkahelyére nem léphet be. Nem illetik meg erre az időre azok az illetményen kívüli juttatások (költségtérítések), amelyek csak munkavégzés esetére járnak. A felfüggesztés idejére távolléti díj jár, ennek legfeljebb ötven százaléka visszatartható [Kjt. 48. § (4) bekezdés].
    A felfüggesztés indokoltságát az adott fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgáló kötelezettségszegés szempontjából kell elbírálni. Az már a fegyelmi határozatra tartozó kérdés, hogy a közalkalmazott valóban vétkesen megszegte-e a kötelezettségét. Az állástól való felfüggesztés jogszerűsége a fegyelmi határozattól függetlenül elbírálható, az intézkedés ellen a közalkalmazott a fegyelmi határozattól függetlenül keresetet indíthat (LB Mfv. II. 10.051/2000/2., LB Mfv. II. 10.052/2000/2.).
    Ha az elbocsátás fegyelmi büntetés a munkáltató megszűnése folytán hatálytalanná vált, az állástól való felfüggesztés miatt kiesett időre akkor jár illetmény, ha a fegyelmi büntetés a kiszabásakor jogellenes volt. Ez olyan előkérdés, ami a büntetés hatálytalanná válása esetén is vizsgálandó (LB Mfv. II. 10.788/2001/4.).

    [a Kjt. 49-53. §-ához]
    1. A Kjt. 49. § (2) bekezdés a) és b) pontjának 2011. 01. 01-jétől hatályos szövegét a 2010. évi CLXXV. tv. 5. § (1) bekezdése, 51. § (1) bekezdésének, és 52. § (1) bekezdésének 2007. 09. 01-jétől hatályos szövegét a 2007. évi C. tv. 25-27. §-a állapította meg. A Kjt.-nek a 2007. évi C. törvény 25-26. §-ával megállapított 49. § (2) bekezdését és 51. § (1) bekezdését a megjelölt törvény hatálybalépését követően indult fegyelmi eljárásban kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (9) bekezdése]. A Kjt.-nek a 2007. évi C. törvény 27. §-ával megállapított 52. § (1) bekezdésének harmadik mondatát pedig az e törvény hatálybalépését követően kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetés esetén kell alkalmazni [2007. évi C. törvény 31. § (10) bekezdése].
    A Kjt. 52. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezte, az 53. § (1) bekezdését módosította 2008. január 1-jei hatállyal a 2007. évi CLXXIX. tv. 23. §, illetve 40. § (4) bekezdés e) pontja.
    A Kjt. 52. § (1) bekezdés utolsó mondatát a 2009. évi CXXVI. tv. 55. § (1) bekezdés p) pontja módosította, 2010. január 1-jétől nemcsak az elbocsátás fegyelmi büntetést, hanem a magasabb vezetői, vezetői beosztás fegyelmi hatályú visszavonását kimondó fegyelmi határozat is végrehajtható az ellene benyújtott keresettől függetlenül, e fegyelmi büntetések esetén a keresetnek nincs halasztó hatálya.
    1/A. A fegyelmi jogkör megosztása folytán az érdemi (eljárást befejező) határozatot három tagú tanács hozhatja meg. Érdemi határozat ebből a szempontból a büntetést kiszabó és az eljárást megszüntető határozat egyaránt. Ha az eljárás megszüntetésének a jogszabályban meghatározott oka [Kjt. 51. §-ának (2) bekezdése, valamint 51/A. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja] a vizsgálat során következik be, illetőleg derül ki, az eljárást a fegyelmi eljárás megindítója szünteti meg. A közalkalmazott fegyelmi felelősségét fegyelmi eljárás alapján csak tanács állapíthatja meg és szabhat ki emiatt büntetést.
    2. A fegyelmi tanács elnöke az eljárás megindítója. Ezt a jogkörét más közalkalmazottra átruházhatja, de csak munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottra, ha az az eljárás alá vontnál magasabb beosztású vagy besorolású (BH 1998/559.I.). Nem ruházható át az elnöki tisztség abban az esetben, ha a fegyelmi eljárás megindítója a munkáltatón kívüli szerv vagy személy.
    A tanács két tagját az elnök jelöli ki, a feltételek azonosak, mint a vizsgáló-biztosnál. Iskolában a munkaközösség vezetője a beosztott pedagógus fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács tagja lehet alacsonyabb besorolása ellenére, mert irányító tevékenysége folytán a beosztása magasabb (MD II. 722.). A beosztási (besorolási) feltételeknek való megfelelés esetén sem jelölhető ki az, akinek a tanácsban való részvétele a Kjt. 49. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint összeférhetetlen. A fegyelmi tanácsban való részvételt a közalkalmazott csak akkor utasíthatja vissza, ha a részvétele kizárt, vagy a fegyelmi tanács időpontjában mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Nem szabályszerű a fegyelmi tanács megalakítása, ha abban tagként azért vesz részt azonos beosztású (besorolású) közalkalmazott, mert a magasabb beosztású (besorolású) a leterheltségére hivatkozással nem kívánt a fegyelmi eljárásban részt venni (LB Mfv. II. 11.088/2000/4.).
    Az elnökkel szemben összeférhetetlenségi okot nem határoz meg a jogszabály, mert a fegyelmi eljárás megindítója tiszténél fogva vesz részt a tanácsban. Ha az elnök elfogult volt [49. § (3) bekezdés c) pont], ez a fegyelmi határozat megalapozottsága, a büntetés mértékének arányossága körében értékelendő, és a fegyelmi határozat eljárási okból való hatályon kívül helyezésére nem ad alapot (1062. EH).
    Ha a fegyelmi tanács eljárásában és döntésének meghozatalában kizárt személy vett részt, ez a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után (473. EH).
    Ha a munkáltatónál a tanács nem alakítható meg, a Kjt. 53. §-a szerint kell eljárni. A felügyeleti szerv csak akkor jelölheti ki a tagokat, ha arra a munkáltatónál nincs mód (BH 1998/559.II.).
    A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), vagy a fővárosi önkormányzat bizottsága, a főpolgármester által megbízott magasabb vezető, illetve vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében fegyelmi tanácsként a képviselő-testület (közgyűlés) jár el [Kjt. 53/A. § (1) bekezdés]. Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók fegyelmi ügyében a tanács megalakítására Kjt. 83/A. §-ának (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak vonatkoznak.
    Ha a fegyelmi tanács megalakítása nem volt szabályszerű, a súlyos eljárási szabálysértés miatt további vizsgálat nélkül hatályon kívül kell helyezni a határozatát (BH 1996/176; LB Mfv. II. 10.142/2000; LB Mfv. II. 11.088/2000; BH 2002/9/375.), olyan esetben is, amikor a közalkalmazotti munkáltató helyett annak fenntartója a törvényes előfeltételek hiányában jelölte ki a vizsgálóbiztost, illetve a fegyelmi tanács tagjait (LB Mfv. II. 10.629/2000; LB Mfv. II. 11.097/2001.; LB Mfv. 10.150/2003.), vagy ha a határozat vizsgáló kijelölését mellőzte, majd vizsgálóként ki nem jelölt személy járt el, aki később jegyzőkönyvvezetőként is közreműködött (LB Mfv. 10.542/2003.). Vizsgálóbiztosnak nem lehet kijelölni a fenntartó másik intézményének alkalmazottját, mivel ő nem tagja vagy alkalmazottja a fenntartónak, illetve a felügyeleti szervnek. Ennek be nem tartása alapvető eljárási hiba, amely a fegyelmi eljárás hatálytalanítását vonja maga után (793. EH, LB Mfv. II. 10.482/2005.). A fegyelmi eljárás szabályosságát az nem érinti, ha a vizsgálóbiztos a fegyelmi tárgyalásról távol marad (BH+ 2008/374.).
    3. A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos előterjesztése alapján jár el. A tárgyalást az előterjesztéstől számított tizenöt napon belül kell megtartani, amiről a feleket legalább három nappal korábban értesíteni kell. Önmagában az idézési időköz megsértése miatt a fegyelmi határozat nem hatálytalanítható (MD II/721; LB Mfv. II. 10.695/2000; BH 2002/7/285.). A tárgyalás nyilvános, de titokvédelmi okokból, illetőleg az eljárás alá vont kérelmére zárt tárgyalást kell tartani. A szabályszerűen idézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza. Ha a munkáltató a közalkalmazottat a fegyelmi tárgyalás időpontjáról szabályszerűen nem értesítette, a tárgyalást nem tarthatta volna meg, miértis a határozatot a bírósági eljárásban hatályon kívül kellett helyezni (LB Mfv. II. 10.803/2000.). A fegyelmi tárgyalást csak akkor lehet megtartani és az ügyet érdemben elbírálni, ha a felet és képviselőjét szabályszerűen értesítették, azonban ennek ellenére a tárgyaláson nem jelentek meg (474. EH).
    A tanács sem a tényállás vonatkozásában, sem a büntetésre tett indítvány tekintetében nincs követve a vizsgálóbiztos előterjesztéséhez, de csak olyan cselekménnyel kapcsolatban állapíthat meg fegyelmi vétséget és szabhat ki büntetést, ami miatt fegyelmi eljárás indult. A tanács bizonyítást foganatosíthat, ha az szükséges. A fegyelmi eljárás során mellőzött bizonyítás (tanú meghallgatás) a peres eljárásban pótolható, a fegyelmi határozat emiatt eljárási okból nem jogszabálysértő (BH+ 2009/277.).
    4. A tanácsnak harminc napon belül, zárt ülésen kell döntenie. A ülésen csak a tanács tagjai és a jegyzőkönyvvezető vehet részt. Ez vonatkozik az önkormányzat képviselő-testülete eljárására is. A harminc napos határidő nem jogvesztő. Mivel a fegyelmi jogkör a közalkalmazotti jogviszonyhoz kötődik, a határozatot az eljárás alá vont jogviszonyának fennállása alatt kell meghozni, a közlés történhet ezt követően is (BH 1999/577.).
    Az eljárás adatai alapján a tanács a határozatában
    - büntetést szab ki vagy
    - fegyelmi vétség hiányában a közalkalmazottat felmenti vagy
    - az eljárást megszünteti. Megszüntető határozattal kell lezárni az ügyet akkor is, ha a tanács a fegyelmi vétség csekély súlyára tekintettel a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabását is szükségtelennek tartja.
    A határozatot írásba kell foglalni és megindokolni, kioktatva a közalkalmazottat a jogorvoslat lehetőségére és határidejére. Ha a fegyelmi határozatban nem jelölték meg, hogy a közalkalmazott milyen magatartással követett el fegyelmi vétséget, csak a megsértett jogszabályokat sorolják fel, a fegyelmi határozatnak ez a hiányossága nem pótolható a jogvitában, bizonyítás elrendelésére nincs lehetőség és szükség (LB Mfv. II. 10.249/2001/4.). A fegyelmi vétség összefoglaló megjelölése azonban nem jelenti a fegyelmi határozat megalapozatlanságát, a kötelezettségszegés körülményei a munkáltatót terhelő bizonyítás keretében a perben tisztázhatók (1346. EH). A határozatot a tanács nevében az elnök egyedül is aláírhatja. Ha a határozatot a tanács elnöke egyedül hozta, a határozat annak ellenére jogellenes, hogy azt a tanács tagjai később aláírták (LB Mfv. II. 10.404/1999/3.).
    A tényállás megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása felől az összes körülmény figyelembevételével kell dönteni. Ehhez képest egymagában kimentés hiányában nem tekintette a késést szándékosnak a bíróság (LB Mfv. II. 10.482/2005.).
    A fegyelmi eljárás költségei a munkáltatót terhelik. A közalkalmazott az eljárással kapcsolatos költségeinek megtérítését akkor igényelheti, ha fegyelmi felelősségét a tanács nem állapította meg.
    A fegyelmi eljárás befejezésének időpontja általában nem azonos a meghozott fegyelmi határozat hatályba lépésének időpontjával. A fegyelmi eljárás befejeződik a fegyelmi tanács büntetést kiszabó határozatának meghozatalával. A Kjt. 51. § (1) bekezdése az első tárgyalástól számítva 30 napot biztosít a fegyelmi tanácsnak arra, hogy a döntését meghozza, és azt indokolt írásbeli határozatba foglalja. A törvény e rendelkezéséből nem következik, hogy a döntés meghozatalának és annak indokolt, írásbeli határozatba foglalásának azonos időpontra kell esnie. A fegyelmi tanács zárt ülésen meghozott fegyelmi határozata ezért jogszerűen közölhető akkor is, ha a fegyelmi eljárás alá vont közalkalmazott a fegyelmi határozat meghozatala után, de annak írásba foglalt közlését megelőzően rendkívüli lemondással megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát (BH 2009/254.).
    5. A fegyelmi határozat ellen tizenöt napon belül lehet keresetet indítani, erre nem vonatkozik az Mt. 202. §-a (MD II. 729.). A keresetnek a fegyelmi határozat végrehajtására halasztó hatálya van, azonban a jogerős elbírálás előtt is végrehajtható a büntetés, amennyiben a közalkalmazott megszünteti a jogviszonyát. A szülési szabadság tartama alatt az elbocsátás büntetést akkor sem lehet végrehajtani, ha jogerőre emelkedett.
    A keresetindítás joga nem csak a büntetést kiszabó, hanem a megszüntető határozattal kapcsolatban is megilleti a közalkalmazottat. Ennek keretében a jogellenesség megállapítását kérheti önmagában a garanciális eljárási szabályok súlyos megsértése miatt (BH 2002/116.). A közalkalmazott ragaszkodhat a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg befejezéséhez. A fegyelmi eljárás garanciális szabályainak súlyos megsértése megalapozza a közalkalmazottnak a fegyelmi eljárás jogellenessége megállapításra irányuló keresetét (BH 2002/6/245.).
    A közalkalmazott halála esetén a vele szemben kiszabott és még nem jogerős, illetőleg végrehajthatóvá nem vált fegyelmi büntetés a halál tényénél fogva hatálytalanná válik. A fegyelmi felelősség a közalkalmazott személyéhez kapcsolódik, emiatt a hatálytalanná vált büntetést kiszabó fegyelmi határozatot a közalkalmazott jogutódja nem támadhatja meg (MK 63. számú állásfoglalás).
    A jogerős fegyelmi büntetést annál a munkáltatónál kell végrehajtani, amelynél azt kiszabták. Kivételesen az előremeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítását kimondó határozatot - egészben vagy részben - az új munkáltató köteles végrehajtani, ha ez a munkáltató is a Kjt. hatálya alá tartozik, és a jogviszony nála a büntetés végrehajthatóvá válásától számított egy éven belül keletkezett [Kjt. 52. § (3) bekezdés].
    Ha a közalkalmazott az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat közlését követően a jogviszonyával kapcsolatos igazolások kiadását kéri elhelyezkedése érdekében, ez a kérelem önmagában nem minősül a jogviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatnak, így ennek következménye csupán a határozat előzetes végrehajthatósága (MD III.1000.).
    A kereset jogerős elbírálásáig nem lehet végrehajtani a fegyelmi határozatot. (Ez alól kivételt képez az elbocsátást és a 2010. január 1-jétől hatályos szabály szerint magasabb vezető, illetve vezető beosztás visszavonását kiszabó fegyelmi határozat, a keresetnek ezek tekintetében nincs halasztó hatálya.) A határozat végrehajtására vonatkozó munkáltatói intézkedés jogellenessége azonban az érdemi fegyelmi határozat jogszerűségét nem érinti, jogellenességének megállapítására nem ad alapot (BH+ 2008/375.).
    A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) által indított fegyelmi eljárásra vonatkozó egyes eltérő szabályok
    [a Kjt. 53/A. §-ához]
    Az 53/A. § a címétől eltérően nem valamennyi, a helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) által indított fegyelmi eljárásra vonatkozik, hanem csak az önkormányzat felügyelete alatt álló költségvetési szervek azon magasabb vezető (vezető) beosztású közalkalmazottainak fegyelmi ügyére, akik a megbízásukat a képviselő-testülettől (közgyűléstől), a fővárosban az önkormányzati bizottságtól vagy a főpolgármestertől kapták. Nem alkalmazhatók ezek a szabályok az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állókra (lásd a Kjt. 1. §-ához fűzött magyarázat 2. pontját).
    Ilyenkor a fegyelmi eljárás megindítására és a fegyelmi tanács összetételére vonatkozó rendelkezések szempontjából az eljárás megindításának, nem pedig a kötelezettségszegés elkövetésének időpontja az irányadó. Következésképpen a fegyelmi jogkör a fegyelmi eljárás megindításakor munkáltatói jogkört gyakorlót illeti meg abban az esetben is, ha a kötelezettségszegés idején még magasabb vezető volt a közalkalmazott (579. EH).
    Az önkormányzat közalkalmazottaira a Kjt. rendelkezéseit a 83/A. §-ban foglalt eltéréssel kell alkalmazni. Ez a fegyelmi eljárás szempontjából azt jelenti, hogy a fegyelmi eljárás megindítása és az állásból való felfüggesztés a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az egy hónapos határidőt a polgármester tudomásszerzésétől kell számítani, ugyanígy büntetőeljárásnál és külföldi elkövetésnél. A vizsgálóbiztost és a fegyelmi tanácsot a képviselő-testület a saját tagjai közül jelöli ki. Ha a képviselő-testület létszáma vagy összeférhetetlenség folytán nem lehet vizsgálóbiztost vagy tanácsot kijelölni a testület tagjai közül, a polgármesteri hivatalnak a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb besorolású alkalmazottai közül jelöl a testület. Ha ilyen személy nincs, akkor a fegyelmi eljárás alá vonttal azonos szintű iskolai végzettségű alkalmazottak közül kell jelölni. (Itt jegyezzük meg, hogy a köztisztviselők besorolása a közalkalmazottakéval pontosan nem vethető egybe.). Ha vizsgálóbiztost így sem lehetne kijelölni, az eljárás alá vonttal azonos iskolai végzettségű független személyt lehet felkérni.
    A fegyelmi tanács tagjának kizárására vonatkozó rendelkezést [Kjt. 49. § (3) bekezdés] a testületre is alkalmazni kell. Ha a fegyelmi tanácsként eljáró testület tagjai között elfogult személy van, és ő részt vesz a határozathozatalban, a fegyelmi büntetést hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.676/2000/4.).

    [a Kjt. 53/B. §-ához]
    [a Kjt. 54/A. §-ához]
    A Kjt. 2008. január 1-jétől hatályos 54/A. §-át a 2007. évi CLXXIX. tv. 24. §-a állapította meg.
    A Kjt. 54/A. §-át, mivel rendelkezéseivel azonos 53/B. §-t állapított meg a 2009. évi CXXVI. tv. 12. §-a, ugyanezen tv. 54. § (1) bekezdés i) pontja hatályon kívül helyezte 2010. január 1-jével.
    IV. fejezet
    A munkaidő és pihenőidő
    Mt. 117-117/A. §
    A teljes munkaidő
    Mt. 117/B. § (1), (3), (5) bek.
    Mt. 117/C. §
    Mt. 118-118/A. §
    A munkaidő beosztása
    Mt. 119-121. §
    [a Kjt. 55. §-ához]
    2009. 01. 01-jétől:
    A "miniszter" szövegrész helyébe "végrehajtási rendelet" kerül [2008. évi LXI. törvény 33. § (2) bek. b) p.].
    1. A 2007. évi LXXIII. törvény
    - 1. §-a az Mt. 117. § (1) bekezdését k) ponttal és (3) bekezdéssel egészítette ki, a k) pontban foglalt rendelkezés 2007. július 1. napján, a (3) bekezdés rendelkezése pedig 2008. január 1. napján lép hatályba,
    - 2. §-a az Mt. 117/A. §-át újraszövegezte, e rendelkezések 2007. július 1. napján lépnek hatályba, a (3) bekezdést a 2007. évi CLXXIX. tv. 40. § (4) bekezdés g) pontja 2008. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
    - 3. §-a az Mt. 118/A. §-a (1)-(2) bekezdését újraszövegezte, e rendelkezések 2007. július 1. napján lépnek hatályba, továbbá a törvény 12. §-ának (5) bekezdése szerint az Mt. 118/A. § (3) bekezdésének a) pontja 2008. január 1-jén hatályát veszti,
    - 4. §-a megállapította az Mt. 119. §-ának 2008. január 1. napjától hatályos szövegét. Az eltérés főleg abban áll, hogy a heti munkaidő leghosszabb időtartamába nemcsak a rendes, hanem a rendkívüli munkaidőt és az ügyelet idejét is be kell számítani.
    1/A. A teljes munkaidő általában napi nyolc óra, de a felek megállapodása ezt legfeljebb napi tizenkét órára felemelheti. A közalkalmazottakra nem vonatkozik az Mt.-nek az a rendelkezése, hogy munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása napi nyolc óránál rövidebb teljes munkaidőt is meghatározhat. Ezt azonban a közalkalmazottak tekintetében sem lehet teljesen kizárni, mert az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése hatályban tartotta azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek 1992. július 1. napja előtt a heti negyven óránál rövidebb törvényes munkaidőt állapítottak meg. Ebben a körben a napi teljes munkaidőt a jogszabály szerinti heti munkaidő öttel történő osztásával lehet kiszámítani.
    A rövidebb teljes munkaidő megállapodással történő kizártsága nem jelenti azt, hogy a felek részmunkaidőben nem állapodhatnak meg.
    2. Ha a tényállás szerint a közalkalmazott munkaköre részben vagy egészben készenléti jellegű, 12 óránál hosszabb munkaidő volt megállapítható (255. EH).
    A készenléti jellegű munkakörökben a teljes munkaidő mértéke napi kilenc óra; kollektív szerződés vagy a katonai szervezet és a közalkalmazott közötti megállapodás ennél hosszabb, de a napi tizenegy órát meg nem haladó mértékű teljes munkaidőt is megállapíthat [25/1992. (XI. 25.) HM r. 10. §].
    3. A munkarendben egyenlő (a hét munkanapjain azonos tartamú) és egyenlőtlen munkaidőbeosztást lehet meghatározni. Ha a napi munkaidőből egészségi ártalom vagy fokozott veszély miatt ilyen munkakörülmények között hat órát vagy annál kevesebb időt lehet munkában tölteni, a teljes munkaidőből fennmaradó részben a közalkalmazott ilyen hatásokkal nem járó munkahelyen vagy munkával foglalkoztató. Ha jogszabály rendelkezése folytán nem a teljes munkaidőt, hanem csak egy részét kell a munkahelyen tölteni, a fennmaradó időben a közalkalmazott munkavégzésre meghatározott feltételek szerint utasítható.
    Erre nézve tartalmaz rendelkezést:
    - az egészségügyi ágazatban a 356/2008. (XII. 31.) Korm. r. 11. §-a,
    - a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 7. §-a,
    - a közoktatási intézményeknél a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 7. §-a,
    - művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 12. §-a, [amelyet a 150/2010. (IV. 30.) Korm. r. 9. §-a módosított],
    - a tudományos kutatói munkakörben alkalmazottakra a 84/2011. (V. 26.) Korm. r. 8. §-a,
    - a testnevelés és a sport területén a 325/2008. (XII. 29.) Korm. r. 6. §-a,
    - az előadó-művészeti területen a 2008. évi XCIX. törvény 31. §-a,
    - a felsőoktatásban a 33/2000. (XII. 26.) OM r. 8. §-a,
    - a honvédségnél a 27/2008. (XII. 31.) HM r. 10. §-a,
    - a közlekedés, a hírközlés és a vízügy területén a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 5/A. §-a,
    - a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá tartozó szerveknél a 22/2008. (XII. 31.) SZMM r. 17. §-a.
    A pihenőidő
    Mt. 122-124/A. §
    Az Mt. 124-124/A. §-ait a 2002. évi XIX. tv. 12. §-a állapította meg, rendelkezéseit a 2002. szeptember 1. napján vagy azt követően elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre kell alkalmazni. Ha az ezt megelőzően közölt vagy elrendelt munkarend, munkaidő-beosztás ennek nem felel meg, az új rendelkezéseket a munkáltató legkésőbb 2003. január 1. napjától köteles alkalmazni [2002. évi XIX. tv. 15. § (5) bekezdés].

    Mt. 125. §
    2. A munkaszüneti napok felsorolását az 1999. évi CXXIII. tv. 1. §-a bővítette november 1. napjával.
    A rendkívüli munkavégzés
    Mt. 126-127/A. §
    Az Mt. 127/A. §-át 2007. július 1. napjával a 2007. évi LXXIII. tv. 8. §-a állapította meg.

    [a Kjt. 55/A. §-ához]
    A Kjt. 55/A. §-ának 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 14. §-a állapította meg. A módosítás folytán megszűnt a közalkalmazottak rendkívüli munkaidejének felső határára vonatkozó eltérő szabály, így 2009. január 1-jétől rájuk is az általános munkajogi szabályban [Mt. 127. § (4) bekezdés] megállapított maximum vonatkozik (naptári évenként 200, kollektív szerződés rendelkezése esetén 300 óra).

    Mt. 128. §
    Ügyelet és készenlét
    Mt. 129. §
    Az Mt. 129. § (7) bekezdését 2007. július 1. napjával hatályon kívül helyezte a 2007. évi LXXIII. tv. 12. §-ának (4) bekezdése.
    A fiatal közalkalmazottakra vonatkozó eltérő rendelkezések
    Mt. 129/A. §
    1. Az Mt. 117-129/A. §-ait és a Kjt. 59. §-át a 2001. évi XVI. tv. állapította meg azzal, 2001. július 1. napján vagy azt követően közölt munkarendre, munkaidőkeretre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre kell alkalmazni. Ha ezt az időpontot megelőzően elrendelt (közölt) munkarend, munkaidőkeret, munkaidő-beosztás nem felel meg a hatályba lépett új rendelkezéseknek, a munkáltató - a munkaszüneti napon történő munkavégzésre és díjazásra vonatkozó szabályok kivételével - legkésőbb 2001. december 1. napjától köteles az új rendelkezéseket alkalmazni. Az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határára vonatkozó rendelkezéseket [Kjt. 55/A. § és 59. § (2) és (5) bekezdés] a 2001. július 1. és december 31. közötti időszakban arányosan kell alkalmazni [2001. évi XVI. tv. 26. § (8) és (9) bekezdés].
    2. A pedagógus munkakörök tekintetében a rendkívüli munkavégzés elrendelésének további feltételeit határozza meg a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 11/A. §-ának (2) bekezdése, a szakorvos (gyermekpszichiáter), a védőnő, az ápolónő, a gyógypedagógiai asszisztens és gondozónő munkakört betöltőknél ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése.
    A honvédségnél a készenlét fokozása, kiemelt feladat, különösen katonai gyakorlat, katonai bemutató, katasztrófa-elhárítással kapcsolatos feladat, toborzó rendezvény, egészségügyi, technikai biztosítás, nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség teljesítése esetén a vezető előzetes értesítés nélkül elrendelheti, hogy a közalkalmazott a munkahelyén, illetve a helyszínen ügyeletet teljesítsen [27/2008. (XII. 31.) HM rendelet 11. § (1) bekezdés].
    3. Az egészségügyi intézmények gyógyító és azzal összefüggő feladatainak folyamatos ellátása érdekében szervezhető ügyelet és készenlét feltételeit, mértékét, a kapcsolódó pihenőidőt és kiadását, valamint díjazását a 233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 9-14. §-ai szabályozzák; e rendelkezéseket a 72/2006. (XII. 15.) AB határozat megsemmisítette 2007. június 30. napjával.
    Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény szerint az egészségügyi dolgozó által egy héten valamennyi, az e törvény III. fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama - a 13. § (2) és (4) bekezdésében foglalt kivétellel - hat havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor (2004. évi XXVI. tv. 84. §),
    a 2003. évi LXXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésében foglaltak értelmében az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára hat havi munkaidőkeret állapítható meg (1251. EH). A heti munkaidő - az alábbi kivétellel - a munkáltató rendelkezése szerint a 48 órát nem haladhatja meg,
    az előbbi rendelkezéstől eltérően - külön, írásba foglalt megállapodás alapján - az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amely mértéke a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál történő munkavégzés esetében nem haladhatja meg a heti 12 órát,
    az (1) és (2) bekezdésben szereplő munkavégzés együttes időtartama a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál alkalmazott egészségügyi dolgozó esetében nem haladhatja meg a heti 60 órát (2004. évi XXVI. tv. 86. §),
    Az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. (V. 11.) ESZCSM rendelet szabályozza a részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi közszolgáltatást végző egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó rendelkezéseket, ezek között különösen a műszakbeosztás szerinti munkarendre, a készenlétre, ügyeletre vonatkozó szabályokat [47/2004. (V. 11.) ESZCSM r.].
    Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés hatályba lépését (2004. május 1.) követően az állami, illetve állami feladatot ellátó szervvel szemben hivatkozni lehet a közösségi irányelv elégségesen pontos és feltétlen rendelkezésére. Ilyen a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelvnek, illetve az annak helyébe lépett 2003/88/EK irányelvnek a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezése [2. cikk (1)-(2) bekezdés]. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint - az előbbi rendelkezés értelmében - a munkavállaló által teljesített, a munkáltató létesítményében való fizikai jelenléttel járó ügyeleti időt teljes egészében az irányelv értelmében vett munkaidőnek kell tekinteni, függetlenül a munkavállaló által az ügyelet alatt ténylegesen végzett munkától. Ennek megfelelően - a munkaidő-szervezés szempontjából - a munkahelyi orvosi ügyelet ideje munkaidőnek számít. Az irányelvben foglaltak a munkavállalók díjazására nem vonatkoznak (BH 2006/374.).
    A zenekari tagokat - akiknek az éves munkaidőkerete teljesítését a kollektív szerződés szolgálatszámban határozza meg - a munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a munkanapon teljesített szolgálatnak megfelelően 8 órai díjazás és ehhez igazodó távolléti díj illeti meg (MD III.1002.).
    Rendes szabadság
    Mt. 130. §
    [a Kjt. 56. §-ához]
    A b) pontot a 2000. évi CXXXIII. tv. állapította meg 2001. január 1-jei hatállyal.
    Mt. 132. §
    [a Kjt. 57. §-ához]
    A Kjt. 57. § (2) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi CX. tv. 12. § (14) bekezdés d) pontjával módosított 2008. évi LXI. tv. 33. § (2) bekezdés d) pontja állapította meg. A Kjt. 57. § (3)-(4) bekezdésének szövegét a 2008. évi CX. tv. 12. § (14) bekezdése módosította 2009. január 1. napjával. A Kjt. 57. § (6) bekezdése 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 15. §-a állapította meg.
    A Kjt. 57. § (2) és (4) bekezdését - 2010. január 1-jei hatállyal - hatályon kívül helyezte a 2009.évi CXXVI. tv. 54. § (1) bekezdés j) pontja.
    A Kjt. 57. § (6) bekezdésének 2009. január 1-jén hatályba lépett módosítását megelőzően is - a Kjt. 72. § (1) bekezdésével és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdésével, 18. § (2) bekezdésével összhangban álló értelmezés szerint - egészségkárosító kockázat és nem egészségi ártalom (sugárártalom) fennállásától függően illette meg a pótszabadság a közalkalmazottat. A kettős egészségkárosító kockázat megítélése foglalkozás-egészségügyi szakkérdés (BH 2009/60.).
    [a Kjt. 57/A. §-ához]
    A Kjt. 57/A. §-át - amely a kinevezett vezetők pótszabadságáról rendelkezett - a 2010. évi CLXXV. tv. 5. § (1) bekezdése 2011. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte, tekintettel a kinevezett vezetői státusz megszüntetésére.
    [a Kjt. 57/B. §-ához]
    A Kjt. 57/B. § (1) bekezdését a 2010. évi CLXXV. tv. 4. §-a állapította meg 2011. január 1-jei hatályba lépéssel; a (2) bekezdést a 2010. évi XXXIX. tv. 37. § (1) bekezdése iktatta be 2010. március 31-jétől kezdődő hatállyal.
    [a Kjt. 58. §-ához]
    A Kjt. 58. § (1) és (2) bekezdésének szövegét pontosította, valamint a (3) bekezdést hatályon kívül helyezte - 2010. január 1-jei hatállyal - a 2009. évi CXXVI. tv. 54. § (1) bekezdés h) pontja, illetve 55. § (1) bekezdés r) és s) pontja.
    Mt. 133. §
    A szabadság kiadása
    Mt. 134-136. §
    Betegszabadság
    Mt. 137. §
    Egyéb munkaidő-kedvezmények
    Mt. 138-140. §
    [a Kjt. 58/A. §-ához]
    A Kjt.-t 58/A. §-sal a 2003. évi XX. tv. 42. §-a egészítette ki.
    Mt. 140/A. §
    [a Kjt. 59. §-ához]
    A 2011. évi CV. tv. 128. § (3) bekezdés d) pontja alapján az 59. § (1) bekezdésében 2011. 08. 01. napjával az "a 131. §-a" szövegrész helyébe az "a 117/C. §-a, a 131. §-a" szöveg lépett.
    A Kjt. 59. § (2) bekezdését 2009. január 1. napjával a 2008. évi LXI. törvény 32. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezi, a (3) bekezdését pedig 2009. január 1. napjával kezdődő hatállyal a 2008. évi LXI. törvény 17. §-a állapította meg. A korábbi (4)-(5) bekezdést a 2007. évi LXXIII. tv. 12. §-ának (4) bekezdése helyezte hatályon kívül 2007. július 1. napjával.
    A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelv, illetve annak helyébe 2004. augusztus 2-án hatályba lépett 2003/88/EK irányelv 2. cikk (1)-(2) bekezdésében megállapított - elégségesen fontos és feltétlen - rendelkezésre a bíróság előtt közvetlenül hivatkozni lehet állami, illetve állami feladatot ellátó szervvel szemben. Az irányelv említett rendelkezései szerint az irányelv alkalmazásában munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően. E szabály értelmezésével kapcsolatban az Európai Bíróság több határozatában egybehangzóan megállapította, hogy a munkavállaló által teljesített, a munkáltató létesítményében való jelenléttel járó ügyeleti időt teljes egészében az irányelv értelmében vett munkaidőnek kell tekinteni, függetlenül a munkavállaló által az ügyelet alatt ténylegesen végzett munkától.
    Az előbbi közösségi irányelvnek és az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a munkahelyen töltött orvosi ügyelet ideje a munkaidő szervezése szempontjából teljes egészében munkaidőnek számít, attól függetlenül, hogy az orvos az ügyeleti idő alatt ténylegesen mennyi munkát végzett (1442 EH, MD III. 1004.).
    V. fejezet
    A közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszere
    A munka díjazása
    Illetmény
    Mt. 141. §
    Mt. 142/A. §
    1. A 142/A. §-t a 2001. évi XVI. tv. 17. §-a iktatta be a törvénybe. Az (1) és (4) bekezdés szövegét a 2003. évi CXXV. törvény 41. §-ának (6) bekezdése módosította az egyenlő bánásmód követelményének előírásával. A 142/A. § (3) bekezdésének szövegét a 2006. évi CIV. tv. 13. § (5) bekezdése módosította 2007. január 1-jei hatállyal.
    2. E § alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó jogi előírások összehangolásáról szóló 75/117/EGK irányelvre.
    3. A gyakorlat szerint a munka díjazása során nem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek (BH 2004/3/123).

    Mt. 143/A-144. §
    [a Kjt. 60-63. §-ához]
    1. A Kjt. 61. § (1) bekezdés ba) és cb) pontját 2007. 09. 01. napjával a 2007. évi C. tv. 31. § (3) bek. a) pontja hatályon kívül helyezte, és a 2008. évi LXI. törvény 18. §-a a Kjt. 61. § (3), valamint (5) bekezdésének szövegét 2009. január 1-jei hatállyal újra megállapította azzal, hogy a Kjt. 61. § (4)-(5) bekezdése 2012. december 30. napjával veszti hatályát [2008. évi LXI. törvény 32. § (2)-(3) bek.].
    A Kjt. 63. § (2) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 18., illetve 19. §-a állapította meg.
    1/A. A kinevezés mellőzhetetlen eleme a közalkalmazott illetményének meghatározása, ebből következően a közalkalmazottnak a jogviszony alapján illetmény jár. A rendelkezés abból a feltételezésből indul ki, hogy a közalkalmazott a jogviszonyból eredő alapvető kötelezettségét teljesíti: munkát végez vagy annak végzésére rendelkezésre áll. Ha a munkavégzés valamilyen okból elmarad, erre az időre akkor jár illetmény, ha azt közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály előírja vagy a felek ekként állapodtak meg.
    Az illetménynek teljes munkaidő esetén el kell érnie a kötelező legkisebb munkabér összegét, ami 2002. január 1. napjától havi 50 000 forint. Ha a munkaidő a teljes munkaidőnél rövidebb, a havi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve kell figyelembe venni [224/2001. (XI. 21.) Korm. r.]. Az így kiszámított illetménynél akkor sem lehet kevesebbet megállapítani, ha a közalkalmazott fizetési osztálya és fokozata alapján számított garantált illetmény összege alacsonyabb lenne. 2009. január 1-jétől a legkisebb munkabér összege havi 71 500 forint [321/2008. (XII. 29.) Korm. r. 2. § (1) bekezdés], 2010. január 1-jétől 73 500 forint [295/2009. (XII. 21.) Korm. r. 2. §].
    A közalkalmazott jogszabályon alapuló besorolása nem igényel beleegyezést. Erre azonban szükség van, ha a munkáltató a jogszabálytól eltérő intézkedést kezdeményez (BH 2001/342.).
    2. A közalkalmazott a besorolása alapján megállapítandó illetményén túl illetmény-kiegészítést, illetménypótlékot, valamint tizenharmadik havi illetményt és jutalmat kaphat, valamint a munkában nem töltött időre meghatározott térítést.
    Az illetmény a közalkalmazottak esetében havidíj, teljesítménytől függő díjazás csak ezen felül állapítható meg.
    3. A közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszere arra épül, hogy a különböző munkakörök ellátásához különböző szintű iskolai végzettségek és képzettségek szükségesek, valamint értékelendő, ha a közalkalmazott tudományos fokozatot szerez, akadémiai tagsággal rendelkezik. A végzettségek-képzettségek szintjéhez igazodóan a Kjt. fizetési osztályokat állapított meg. Azáltal, hogy a végrehajtási jogszabály meghatározza, az egyes munkakörök melyik fizetési osztályba tartoznak, egyúttal megszabja a munkakör ellátásához szükséges végzettséget, képzettséget, illetőleg annak szintjét. Jogszabályban a munkakör betöltéséhez további feltételeket is meg lehet szabni, valamint meghatározni a szakvizsgaként elismerhető vizsgák körét. Amennyiben egy munkakör több fizetési osztályba is tartozhat, a közalkalmazott végzettsége (képzettsége) dönti el, hogy melyik osztályba kell sorolni. Amennyiben a közalkalmazott magasabb végzettséggel rendelkezik, mint ami a munkaköre szerinti fizetési osztályban kötelező, ez nem ad módot magasabb besorolásra (LB Mfv. 10.660/2002.), mert a rendszer a munkakörre előírt és ezáltal annak ellátásához szükséges képzettséget ismeri el. A közalkalmazott besorolása a munkakörére jogszabályban előírt iskolai végzettséghez kapcsolódik, ezért ha ehhez képest magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, az nem vehető figyelembe a besorolási osztálya megállapításánál (EBH 2076.). Ebből következően, ha a posztgraduális végzettség az adott munkakör ellátásához nem szükséges, a besorolásnál nem vehető figyelembe (MD II. 741.). A besorolás szempontjából a kinevezés szerinti munkakör jöhet csak figyelembe, a helyettesítésként végzett feladat nem (MD II. 734.). Pedagógusnál a besorolás szempontjából a munkáltató által elrendelt tantárgyfelosztás az irányadó, a besorolást megalapozó foglalkozásoknak a közalkalmazott személyén kívül álló okból történt elmaradása közömbös (MD II. 732.). Az iskola tantervében nem szereplő és nem finanszírozott feladat nem tartozik a pedagógus munkakörébe még akkor sem, ha annak ellátását önként vállalja, ezért a besorolásnál nem vehető figyelembe (MD II. 733.). Ha a munkakör ellátásához szükséges végzettséget csak megfelelő alapképesítés birtokában lehet megszerezni, az alapképesítés a besorolás szempontjából nem vehető figyelembe (MD II. 738.). Ez vonatkozik az olyan képzettségre is, amely csak egy más végzettséggel együtt jogosít a munkakör betöltésére (MD II. 739.). Nem minősül posztgraduális képzettségnek az önálló szakképesítés, ha az nem az alapképzésre
    A közalkalmazott fizetési osztályát az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb végzettségnek, illetőleg szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik. Ha a közalkalmazottat mentesítették a képesítési előírás alól, a munkakört betöltheti, ez azonban nem érinti azt, hogy a ténylegesen meglévő legmagasabb képzettségének megfelelően lehet őt besorolni (2002/4/162). E szabályoknak megfelelően például 1997. február 1-jén az egyetemi végzettséggel nem rendelkező mentálhigiénés szakember a "H" fizetési osztályba nem sorolható (LB Mfv. II. 10.749/2000.). Ha a közalkalmazott nem rendelkezik a munkakör betöltésére előírt végzettséggel, képzettséggel, csak a meglévő iskolai végzettségének megfelelően lehet fizetési osztályba sorolni (LB Mfv. II. 10.668/1998.). A közalkalmazott jogszabályon alapuló besorolásához a közalkalmazott beleegyezése nem szükséges (LB Mfv. I. 10.626/1999.). A Kjt. 63. §-a (1) bekezdésének rendelkezése nem jelenti azt, hogy a közalkalmazottat meglévő végzettsége alapján az ellátandó munkakör betöltésére elő nem írt végzettség figyelembevételével kellene besorolni (LB Mfv. II. 10.072/2000.). A műszaki ügyintéző közalkalmazott besorolásánál a munkaköri feladatok ellátásához szakmailag igazodó végzettség, képesítés vehető figyelembe, ezért a munkakörben semmilyen módon nem hasznosítható személyügyi szervezői szakon szerzett főiskolai végzettséget figyelmen kívül kellett hagyni (MD III.1005.). Ha a nyelvtanári oklevél főiskolai szintű végzettséget igazol, a közalkalmazottat ennek megfelelő fizetési osztályba kell besorolni akkor is, ha az oklevelet egyetemi másoddiplomás képzésben szerezte (BH+ 2008/564.).
    Az élelmezésvezető közalkalmazottat az "F" fizetési osztályba kell besorolni, ha főiskolai végzettséggel és élelmezésvezetői szakképesítéssel rendelkezik (BH+ 2008/564.).
    A közalkalmazott besorolását (átsorolását) meg kell indokolni, valamint tájékoztatni a jogorvoslat módjáról és határidejéről. Az indokolás elmulasztása önmagában nem teszi jogellenessé az intézkedést, de annak jogszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítani (MD II. 730.). A besorolási feltételek megváltozása esetén a kinevezésnek a fizetési osztályt, fokozatot meghatározó rendelkezését a munkáltató egyoldalúan jogosult megváltoztatni (MD II. 731.).
    A munkakör betöltésének feltételéül előírt képzettség megszerzése alól felmentés akkor adható, ha ezt jogszabály kifejezetten megengedi. A felmentés lehet időleges, amikor a munkáltató megszabja a szükséges végzettség (szakképesítés) megszerzésére nyitva álló határidőt, valamint végleges. A jogszabályok általában akkor engedik meg a közalkalmazott végleges mentesítését, ha az öregségi nyugdíj megszerzéséig kevesebb mint öt év van hátra. Ha a közalkalmazott a jogszabály erejénél fogva mentesül a munkakör ellátásához szükséges végzettség megszerzése alól, a besorolásánál a meglévő iskolai végzettséget kell figyelembe venni (MD II. 735.).
    Az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzése alóli mentesítés lehetőségét a törvény 2012. december 30-áig engedi [2008. évi LXI. törvény 32. § (2) bekezdés és (3) bekezdés g) pont].
    4. A Kjt. hatályba lépésekor hat fizetési osztály volt (A-F), amelyek az Alsó, a Közép, a Felső és a Kiemelt közalkalmazotti osztályba tartoztak. A legmagasabb "F" fizetési osztályba a több - a munkakör ellátáshoz szükséges vagy azzal összefüggő - végzettség alapján vagy a jó munka elismeréseként lehetett a közalkalmazottat besorolni, amennyiben a Felső vagy a Kiemelt közalkalmazotti osztályba nyert besorolást és legalább hat évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett.
    Az 1993. évi C. tv. az "F" kategóriába sorolás feltételeit szigorította, mert csak a szükséges végzettségeket ismerte el, a jó munka alapján történő F fizetési osztályba sorolást a fenntartó hozzájárulásától tette függővé. A változtatással érintett közalkalmazottakat újra be kellett sorolni, ez a jó munka alapján kapott magasabb besorolást nem érintette (MD II. 736.). A módosítás folytán a fizetési osztályok száma eggyel emelkedett, mert a B fizetési osztály kettévált.
    Az 1996. évi XXVIII. tv. a fizetési osztályok számát nyolcra emelte. Megszüntette azt a lehetőséget, hogy kiemelkedő munkavégzés alapján az F fizetési osztályba lehessen sorolni valakit, de az ezen a címen korábban történt besorolásokat nem érintette.
    A fizetési osztályokba való besorolás hatályos szabályait az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény állapította meg 1997. február 1-jei hatállyal. Alapvetően megváltoztak a közalkalmazottak besorolására vonatkozó korábbi szabályok: megszűntek a közalkalmazotti osztályok, a közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz előírt iskolai végzettség, állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, illetve doktori cím, tudományos fokozat alapján tíz fizetési osztályba tagozódnak. A fizetési osztályokba történő besorolásra kizárólag az adott munkakörre előírt iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség alapján kerülhet sor. Az iskolai végzettséget, illetve a szakképesítést, a szakképzettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a szakképzésről szóló LXXVI. törvény, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény fogalmai szerint kell figyelembe venni [Kjt. 61. § (2) bekezdés].
    1996. szeptember 1-jétől a meglévő pedagógus-szakvizsga alapján kell besorolni a közalkalmazott pedagógust a szakvizsga letételét igazoló oklevél bemutatását követő év január 1. napjától. A közoktatás vezető szakirányú továbbképzésben szerzett oklevél a pedagógus szakvizsgával egyenértékű vizsgának minősül (MD III.1007.).
    5. Az egyes közalkalmazotti területeken a munkakörök besorolásáról és a képesítési követelmények alóli mentesítésről a következő jogszabályok rendelkeznek:
    - a szociális, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (- a szociális, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 9-11. §-ai és 2. számú melléklete;
    - a közoktatásban a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. melléklete és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 127-128. §-ai;
    - a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 1. számú melléklete és 14-16. §-ai, valamint a 2/1993. (I. 30.) MKM r.;
    - a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél a 84/2011. (V. 26.) Korm. r. 9-10. §-a;
    - a helyi önkormányzatok szolgáltató költségvetési intézményeinél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r. 9. §-a és 2. számú melléklete;
    - a testnevelés és a sport területén a 325/2008. (XII. 29.) Korm. r. 2. §-a és melléklete;
    - a felsőoktatásban az 53/2006. (III. 14.) Korm. r. 2. számú melléklete, 33/2000. (XII. 26.) OM r. 9. §-a és 2. számú melléklete;
    - az agrárágazati költségvetési szerveknél a 7/2009. (I. 30.) FVM;
    - egészségügyben a 356/2008. (XII. 31.) Korm. r. 13. §-a és 1. számú melléklete;
    - a honvédelmi ágazatban a 27/2008. (XII. 31.) HM rendeletnek - a 7/2010. (IV. 23.) HM rendelet 2. §-ával módosított - 3. §-a és 3/A. §-a, valamint a 6. §-a és melléklete,
    - a közlekedési és vízügyi költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 8-8/A. §-ai és 2-5. számú mellékletek;
    - a környezetvédelmi és vízügyi miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a 11/2005. (V. 19.) KvVM r. 3. §-a és 1. számú melléklete;
    - a büntetés-végrehajtás szerveinél a 7/1993. (III. 9.) IM r. 8-10. §-a és 1. számú melléklete;
    - a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a 22/2008. (XII. 31.) SZMM r. 1. számú melléklete és 18. §-a;
    - a pénzügyi költségvetési szerveknél az 50/2008. (XII. 21.) PM r. 1. számú melléklete, 7. §-a;
    - a belügyi szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 9-10. §-a és melléklete;
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó szerveknél a 1/2009. (I. 30.) MeHVM r. 7-8. §-a, az 1/2010. (II. 11.) MeHVM r. 3. §-ával módosított 1-2. melléklete, és 3. melléklete;;
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 4/2008. (XII. 31.) TNM r. 1. számú melléklete és 6. §-a;
    - az oktatási és kulturális miniszter által irányított egyes szerveknél a 37/2008. (XII. 31.) OKM r. 5. §-a és 2-3. számú melléklete;
    - a katasztrófavédelmi szerveknél a 2008. (XII. 31.) ÖM r. 2. §-a és 1. számú melléklete;
    - az igazságügyi és rendészeti miniszter irányítása alá tartozó szerveknél a 10/2009. (IV. 17.) IRM rendeletnek a 30/2010. (V. 12.) IRM rendelettel megállapított 5/A. §-a.
    - a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, valamint az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél a 12/2011. (III. 22.) NGM rendelet 17-18. §-a.
    6. Eltérő szabályok vonatkoznak a felsőoktatási intézményben oktató, valamint tudományos munkakört betöltő közalkalmazottakra. Ezzel kapcsolatban lásd a Kjt. 79/B-79/D. §-ait.

    [a Kjt. 64-65. §-ához]
    1. A Kjt. 65. §-a (3) és (5) bekezdésének - 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 20. §-a állapította meg.
    1/A. Az illetményrendszeren belüli előmenetelt a Kjt. azáltal biztosítja, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő emelkedésével a közalkalmazott egyre magasabb fizetési fokozatokba lép, ami önmagában az illetmény emelkedésével jár.
    Az egyes fizetési osztályokon belül tizennégy fizetési fokozat van. A közalkalmazott fizetési fokozatát a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapulvételével a Kjt. 87/A. §-a szerint kell megállapítani az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozata figyelembevételével meghozott, a Kjt. 64. §-a (2) bekezdésének szövegét 2004. január 1-jétől megállapító 2003. évi CXVIII. törvény alapján. Az utóbbi rendelkezés elrendelte a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül a közalkalmazott fizetési fokozatának és illetményének az új szabályok szerint történő megállapítását. A fizetési fokozatba sorolásnál a külföldön eltöltött időt is figyelembe kell venni, ha az a törvényben foglaltaknak egyébként megfelel. (MD II. 743.).
    2. A közalkalmazott általában három év beszámítható idő alapján lép eggyel magasabb fizetési fokozatba. Amennyiben a korábbi közalkalmazotti jogviszonyában a várakozási időt csökkentették, ezt az új közalkalmazotti jogviszonyban is figyelembe kell venni. Nem számítható be ezzel szemben a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, valamint a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka tartama, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama [Kjt. 22. § (3) bekezdés c) és d) pont]. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az Mt. módosítása folytán 2000. január 1. napjától már nem a gyermek tíz-, hanem tizenkét éves koráig jár a fizetés nélküli szabadság az otthoni ápolás céljára, a gyermekgondozási segély igénybevételénél pedig tizennégy éves korig [Mt. 138. § (5) bekezdés b) és c) pont].
    A magasabb fizetési fokozatba annak az évnek az első napjával kerül a közalkalmazott, amelyben a három év letelik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kezdő év teljes évnek számít.
    3. A várakozási idő tartósan magas színvonalú munkavégzés vagy kiemelkedő teljesítmény esetén fizetési fokozatonként legfeljebb egy évvel csökkenthető. Jogszabályban meghatározott esetekben a csökkentés kötelező. Ennek megfelelően, ha
    - a közoktatási intézménynél foglalkoztatott közalkalmazott törvénnyel megállapított kitüntetést, díjat vagy miniszteri által alapított díjat kap, továbbá ha teljesíti a jogszabályban meghatározott továbbképzési követelményeket [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 14. §];
    - a művészeti, a közművelődési vagy a közgyűjteményi területen dolgozó közalkalmazott miniszteri vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesül, illetőleg tudományos fokozatot szerez [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 17. §];
    - a felsőoktatásban foglalkoztatott közalkalmazott - a művészeti területek kivételével - állami kitüntetést kap [53/2006. (III. 14.) Korm. r. 8. §].
    - a közlekedés és vízügy területén miniszter által adományozott díj vagy magasabb kitüntetés esetén [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 8/A. §];
    - az oktatási miniszter által irányított szerveknél miniszteri vagy annál magasabb kitüntetésnél, illetőleg ha a közalkalmazott tudományos fokozatot szerez [30/2000. (X. 11.) OM r. 13. §].

    [a Kjt. 66. §-ához]
    A Kjt. 66. § (1) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos szövegét a 2007. évi CXLVI. tv. 2. §-a állapította meg. A 66. § (1) bekezdése szerinti, a közalkalmazotti fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó - az első fizetési fokozat garantált illetményére épülő - legkisebb szorzószámokat a 2008. évre a 2008. évi költségvetésről szóló 2007. évi CLXIX. tv. 17. számú melléklete tartalmazza (lásd 148/2. oldal). Ugyanezeket a 2009. évre a 2008. évi CII. tv. 17. számú melléklete tartalmazza (lásd a 148/3. oldalon), 2010. évre a 2009. évi CXXX. tv. 12. számú melléklete tartalmazza (lásd a 148/3/A. oldalon).
    2009. január 1-jétől Kjt. (4) bekezdésben "a miniszter" helyébe "végrehajtási rendelet" lép [2008. évi LXI. törvény 33. § (2) bek. c) pont]. A Kjt. 66. §-át (7)-(8) bekezdéssel a 2008. évi LXI. törvény 21. §-a egészítette ki 2009. január 1. napján történő hatálybalépéssel.
    A Kjt. 66. § (2) bekezdésének szövegét - az egyenértékűnek elismert képesítéssel - a 2009. évi CXXVI. tv. 55. § (2) bekezdése egészítette ki 2010. február 1-jei hatállyal.
    Az illetménynövekedés feltételéről rendelkezik pl. a 138/1992 .(X. 8.) Korm. rendeletnek a 17/2010. (II. 5.) Korm. r. 3. §-ával kiegészített 14/A. § (5) bekezdése, amely szerint az óvónőképzésben és a tanítóképzésben a szakkollégiumi vagy műveltségi területen szerzett képestés a Kjt. 66. § (2) bekezdésében szabályozott további szakképesítésnek minősül és illetménynövekedésre jogosít.
    A kinevezésben feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől függetlenül illetménynövekedés illeti meg a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, valamint az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél a közalkalmazottakat a 12/2011. (III. 22.) NGM rendelet 19. §-ában meghatározott feltételek szerint.
    1. sz. melléklet az 1992. évi XXXIII. törvényhez
    17. számú melléklet a 2008. évi CII. törvényhez
    12. számú melléklet a 2010. évi CLXIX. törvényhez 2. sz. melléklet az 1992. évi XXXIII. törvényhez

    A Kjt. 66. § (1) bekezdése a törvény mellékletében meghatározott besorolás szerinti garantált illetmény összegét a közalkalmazott fizetési fokozatához kapcsolódó garantált minimumként határozza meg. Ezáltal lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy - amennyiben annak pénzügyi fedezete rendelkezésre áll - a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában meghatározottnál magasabb összegben állapítsa meg. Ez a különbözet az illetmény része, de nem jelenti azt, hogy - a feltételek változásától függetlenül - a közalkalmazottat a mindenkori garantált illetményén felül megilleti a megállapításkori garantált illetményen felüli illetményrész. Ezért a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése - ha a közalkalmazott illetménye összességében nem csökkent - nem minősül a kinevezés egyoldalú módosításának, tehát nem ütközik az Mt. 82. §-ának (1) bekezdésébe (LB. Mfv. II. 10.209/2002/4.). A garantált illetmény összegét meghaladó, munkáltatói döntésen alapuló illetményrész akkor csökkenthető vagy vonható meg, ha ez nem jár a kinevezés szerinti illetmény összegének csökkenésével (1544. EH).
    A 2009. január 1-jétől hatályos szabályok szerint [Kjt. 66. § (7)-(8) bekezdés] a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény - illetményemelés során - csak akkor állapítható meg, ha kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott a közalkalmazott. A közalkalmazotti jogviszony létesítésekor ettől el lehet térni, ilyen esetben a garantált illetmény összegét meghaladó illetmény azzal a kikötéssel állapítható meg, hogy egy év elteltével a minősítést el kell végezni, és ha ekkor alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítést kap a közalkalmazott, az illetményét a törvény erejénél fogva a garantált összegre kell csökkenteni.
    A fenntartói és munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a túlóra elszámolásánál figyelembe kell venni (MD. III.1017.).
    A jubileumi jutalom megállapításánál a közalkalmazott illetményét ugyancsak a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész figyelembevételével kell számításba venni (MD III.1019.).

    [a Kjt. 66/A. §-ához]
    A Kjt. 66/A. §-át a 2010. évi CLXXV. törvény 5. § (1) bekezdése 2011.01.01-jei hatállyal hatályon kívül helyezte, mert a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál a kinevezett vezetői státuszt megszüntette, így a rájuk vonatkozó külön illetményrendszer szabályozása szükségtelenné vált.

    [a Kjt. 67. §-ához]
    A Kjt. 67. § (2) bekezdését a 2007. évi CLXXIX. tv. 25. §-a állapította meg 2008. január 1-jei hatállyal.
    1. A közalkalmazottat az időbérként járó illetményen felül külön rendelkezés folytán, a vele kötött megállapodás szerint illetmény-kiegészítés illetheti meg.
    Ha a kollektív szerződés az illetménykiegészítés megvonásának vagy csökkentésének feltételeit meghatározta, a munkáltatónak meg kell indokolnia az erre alapított intézkedését (LB Mfv. II. 10.340/2001/4.)
    Ha a háziorvos mellett foglalkoztatott körzeti nővér a tevékenységét a praxis privatizálása után is továbbfolytatta az egészségügyi intézettel fennálló közalkalmazotti jogviszonya alapján, őt a Kjt. szerinti illetmény megilleti, illetménykiegészítésre azonban csak külön megállapodás alapján jogosult (MD III.1008.).
    Az illetménykiegészítés megvonásáról a munkáltatónak írásban kell intézkednie jogorvoslati kioktatás mellett (MD III.1009.).
    2. A közoktatási intézmény közalkalmazottja részére kiemelt munkavégzésért járó kereset-kiegészítés állapítható meg a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 118. § (10)-(11) bekezdésében meghatározottak szerint. A kiemelt munkavégzésért járó kereset-kiegészítéssel ismerhető el a hivatkozott törvény 1. számú melléklete Harmadik rész II/9. pontjában meghatározott feladatokat ellátó pedagógus munkája is [2006. évi LXXI. tv. 20. § (3) bekezdés].
    Az esélyegyenlőséget szolgáló, integrációs rendszerben résztvevő intézményekben dolgozó pedagógusok 2011. január 1-jétől 2011. augusztus 31-éig kiegészítő illetményben részesülnek a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók (gyermekek) arányától függően meghatározott - általános iskolai pedagógusok tanulónként 16 600-36 000 forint, óvoda pedagógusok 22 400-29 000 forint - összegben [5/2011. (II. 15.) KIM r.].

    [a Kjt. 68. §-ához]
    A Kjt. 2006. január 1-jétől hatályos 68. §-át 2009. január 1-jével hatályon kívül helyezte a 2008. évi CX. törvény 11. § (1) bekezdés c) pontja.
    A tizenharmadik havi illetmény módosított szabályainak alkalmazásával kapcsolatban lásd: a 32/2005. (IX. 15.) AB határozatot, a LB 1/2006. PJE számú jogegységi határozatát, az EBH 1725. határozatot.
    A 2008. évre járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítására a Kjt. 2008. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni (2008. évi CX. törvény 13. §).
    A 2008. évi CX. törvény 3. § (3) bekezdése ugyan megállapította 2010. január 1-jei hatályba lépéssel a tizenharmadik havi illetmény új szabályait, ezt azonban a 2009. évi XXXV. törvény 54. §-a 2009. július 1-jével hatályon kívül helyezte. Ezzel a tizenharmadik havi illetmény jogintézménye megszűnt, a közalkalmazottakat - más közszférában foglalkoztatottakkal egyezően - utoljára 2008. évre illette meg ez a juttatás.
    2009. évben a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak a 133/2009. (VI. 19.) Korm. rendelettel módosított 6/2009. (I. 20.) Korm. rendeletben szabályozott feltételek szerint havi kereset-kiegészítésre jogosultak. 2009 első félévében minden közalkalmazottat megilleti a havi kereset-kiegészítés, amelynek összege a tárgyhónapot követő bérfizetési napon kifizetésre kerülő bruttó illetmény egytizenketted része, de legfeljebb 15 000 forint. A 2009. második félévében hatályos rendelkezés szerint nem jár kereset-kiegészítés, ha a közalkalmazott tárgyhónapra járó teljes havi illetménye eléri vagy meghaladja a 149 000 forintot. Amennyiben a közalkalmazott tárgyhavi illetménye nem haladja meg a 131 000 forintot, a bruttó illetmény egytizenketted részének megfelelő összegű havi kereset-kiegészítésre jogosult. Ha a tárgyhavi illetménye 131 000 forintnál több, de 149 000 forintnál kevesebb, akkor a havi kereset-kiegészítés a 10 917 forintnak az a része, ami meghaladja a tárgyhónapra járó teljes havi illetménye 131 000 forinttal csökkentett összegének a 60,65 %-át" (hivatkozott Korm. r. 2. §).
    2010. évben a közalkalmazottakat a 69/2010. (III. 19.) Korm. rendelettel módosított 316/2009. (XII. 28.) Korm. rendeletben megállapított feltételek szerint eseti kereset-kiegészítés illeti meg a megszűnt tizenharmadik havi illetmény kompenzálásaként. Eseti kereset-kiegészítésként a 2010. január és március hónapra járó illetmény kifizetésével egyidejűleg bruttó 49 000 forint jár azoknak a közalkalmazottaknak, akiknek teljes munkaidős jogviszonya 2010. január 1-jén illetve 2010. március 1-jén fennáll, továbbá 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között folyamatosan fennállt és ezalatt nem szünetelt 45 napnál hosszabb ideig, és a havi bruttó illetményük nem haladja meg a 340 000 forintot. Az eseti kereset-kiegészítés arányos részére jogosult az, akinek a jogviszonya az előbbi időpontokat követően keletkezett, vagy nem állt fenn folyamatosan. A részmunkaidőben foglalkoztatottakat a munkaidejükkel arányos részben illeti meg a kétszeri eseti kereset-kiegészítés, ha a munkakörükben a teljes munkaidőre vonatkozó havi bruttó illetmény nem haladja meg a 340 000 forintot. A jogosultság feltételeként szabott illetmény felső határ szempontjából illetményként kell figyelembe venni a garantált illetményt (Kjt. 66. §, 66/A. §, 79/E. §), a munkáltató döntése alapján megállapított, garantált illetményt meghaladó illetményrészt, valamint a Kjt. 70-75. §-a alapján járó illetménypótlékot.
    2011. évben a közalkalmazottak a 2011. évi adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgáló havi kompenzációra jogosultak a 352/2010. (XII. 30.) Korm. rendeletben meghatározott feltételek szerint.

    Mt. 144/A-145. §
    Az Mt. által megállapított pótlékoknál az illetmény a pótlékalap, ha nincs eltérő rendelkezés. A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi költségvetési szerveknél a túlmunkadíj és az ügyeleti díj alapja a közalkalmazott illetménye és valamennyi pótléka együttes összegének a kötelező munkaidővel való osztásából eredő összeg [150/1992. (XI. 26.) Korm. r. 21. § (3) bekezdés].
    A Kjt. 70-75. §-a alapján fizetendő illetménypótlékok számítási alapjáról a Kjt. 69. §-a rendelkezik.

    Mt. 146. §
    1. Az egészségügyi ágazatban a Kjt. hatálybalépése előtt jogszabály alapján megállapított 50 százalékos mértékű műszakpótlék ezen a jogcímen tovább nem folyósítható [356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 24. § (5) bekezdés].
    2. Műszakpótlék nem jár azoknak, akik egy napon belül nem váltás nélkül, hanem műszakonként 24 órában látják el a szolgálatukat (255. EH).
    Ha a közalkalmazott többműszakos munkakörben úgy dolgozik, hogy a műszakbeosztása állandó, a többműszakos munkarend egyik törvényi feltétele - a műszakbeosztás rendszeres változása - hiányában műszakpótlékra nem jogosult (1345. EH).
    3. A Kjt. 76. §-ának (2) bekezdése alapján a miniszter a rendkívüli munkaidőben végzett munkára az Mt. 146-148. §-aiban meghatározottnál magasabb díjazást írhat elő.
    A honvédségi közalkalmazottak éjszakai pótléka húsz százalékos, a műszakpótlék délutánra húsz, éjszakára negyvenhat százalék. Az egészségügyi intézményeknél éjszakára a pótlék ötven százalék, ha korábban is ilyen mértékű műszakpótlékot kaptak. A váltásos munkarendben foglalkoztatottak műszakpótlékra való jogosultsága is megmaradt [25/1992. (XI. 25.) HM r. 22. §]. Az előbbi rendelkezések 2009. január 1-jével hatályukat vesztették, de ez nem érintette az ezt megelőzően létesített honvédségi közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében az előbbi pótlékok megállapítását és folyósítását [27/2008. (XII. 31.) HM rendelet 16. § (1)-(2) bekezdése].

    Mt. 147-149. §
    1. A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés tekintetében alkalmazni kell a Kjt. 76. §-ában foglalt rendelkezéseket is. Eszerint a a munkáltató vezetőjét és helyettesét, továbbá, a munkaideje beosztása és felhasználása tekintetében önálló közalkalmazottat a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért díjazás nem illeti meg. A végrehajtási rendelet ez alól kivételt tehet és az Mt.-ben meghatározottnál magasabb díjazást is megállapíthat.
    A közalkalmazottat a havi illetménye a rendes munkaidőben végzett munkájáért illeti meg. Ha a munkakörébe tartozó feladatok ellátása érdekében, a munkáltató tudtával túlmunkát végez, ez a munkavégzés a munkáltató érdekét szolgálja, ezért a rendkívüli munkaidőben való munkavégzés ellenértékére jogosult (1443. EH).
    A közoktatásban a pedagógusnak túlmunkadíj jár, ha a kötelező óraszámát meghaladóan tanít. A túlmunkadíj megilleti a magasabb vezető és a vezető beosztású közalkalmazottat is. Sajátos szabályok vonatkoznak a pedagógus túlmunkadíjának kiszámítására is [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 16. §].
    A pedagógusok túlmunkadíja, távolléti díja megállapításánál illetményként a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét kell figyelembe venni (1646. EH).
    A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen a műszaki munkakört betöltő közalkalmazott túlmunkadíja a díjalap legfeljebb 170%-ában is megállapítható. Az ügyeletet teljesítő közalkalmazott ügyeleti díja a díjalap legalább 50%-a [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 21. §].
    A kártyapénz teljesítményarányos díj, amelyből az orvos is részesülhet. A munkaviszonyban álló orvosok részére folyósított kártyapénz munkaviszonyból származó munkabérnek minősül. A kártyapénz bérjellege - külön megállapodás hiányában - nem teszi lehetővé, hogy abba az orvos készenléti, ügyeleti és túlmunkadíjazását is beszámítsák (LB Mfv. II. 10.921/1998 - BH 2000/5/226.).
    2. Átalány esetén nem kell vizsgálni, hogy a készenlét alatt milyen mértékű volt a tényleges munkavégzés, azonban a díjazásnak átlagosan és nagyban-egészben a várható tényleges teljesítményen kell alapulnia. Ha az átalány ettől lényegesen eltér, a számba venni elmulasztott tényleges teljesítmény az irányadó (MD II. 744.). Ha ügyeleti díjat állapítanak meg, annak hosszabb távon meg kell felelnie az annak idejére eső készenlét, illetve túlmunka arányának és díjazásának (MD II. 745.) Ettől az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv.-ben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében el lehet térni [Kjt. 76. § (3) bekezdés].
    A rendkívüli munkaidőben végzett vízminőségi kárelhárítás díjazására a 6/1989. (V. 13.) KVM rendelet vonatkozik.
    A 93/104/EK irányelvben és a 2003/88/EK irányelvben meghatározott munkaidő-fogalom a munkaidő szervezésének egyes szempontjai - a minimális napi, heti pihenőidő, maximális heti munkaidő mértéke, az éjszakai munka - tekintetében irányadó. Mivel nem rendelkeznek ezek a közösségi normák az ügyelet díjazásáról, azaz nem érintették a díjazás szempontjából az ügyelet megítélését, így nem ellentétes az irányelvben foglaltakkal az ügyelet díjazásánál eltérő módon figyelembe venni a tényleges munkavégzéssel eltöltött időt és a munkavégzés nélküli, készenléti időt. Ennek megfelelően az orvosokat a munkahelyen eltöltött készenlét idejére a készenlét és a tényleges munkavégzés díjazása, illetve a kettőt magába foglaló átalánydíjazás illeti meg. Ha a munkáltató a heti maximális munkaidőt (a munkaidőkeret átlagában a heti 48 órát) meghaladóan rendel el ügyeletet, az önként vállalt többletmunka esetére előírt magasabb ügyeleti díjazás (2003. évi LXXXIV. törvény 14. §) megfizetése alól nem mentesülhet (EBH 1800.).

    Mt. 149/A. §
    Az Mt. 149/A. §-ának hatályos szövegét a 2003. évi CXVIII. törvény 7. §-a állapította meg.

    [a Kjt. 69. §-ához]
    A Kjt. 69. §-ának hatályos szövegét 2003. január 1. napjával a 2002. évi LXII. törvény 77. §-a állapította meg.
    A pótlékalap
    - 1995. január 1-jétől 8 500 Ft,
    - 1996. február 1-jétől 9 350 Ft
    - 1996. szeptember 1-jétől 9 800 Ft,
    - 1997. február 1-jétől 11 800 Ft,
    - 1998. február 1-jétől 13 500 Ft,
    - 2000. január 1-jétől 14 600 Ft,
    - 2001. január 1-jétől 15 900 Ft,
    - 2002. január 1-jétől 17 100 Ft,
    - 2003. január 1-jétől 17 100 Ft,
    - 2004. január 1-jétől 17 100 Ft,
    - 2005. január 1-jétől 18 900 Ft,
    - 2006. április 1-jétől 19 600 Ft,
    - 2007. január 1-jétől 19 600 Ft,
    - 2008. január 1-jétől 20 000 Ft,
    - 2009. január 1-jétől 20 000 Ft,
    - 2010. január 1-jétől 20 000 Ft,
    - 2011. január 1-jétől 20 000 Ft.
    Olyan esetben, amikor a munkáltató egyes közalkalmazottak részére jogalap nélkül pótlékot fizetett, és kizárólag erre alapítva az alsóbíróság más közalkalmazottak részére hasonló pótlékot állapított meg, a Legfelsőbb Bíróság rámutatott: a pótlékok jogalap nélküli kifizetése nem keletkeztet jogalapot a pótlék mások részére történő kifizetésére (LB Mfv. II. 10.317/2005.).

    [a Kjt. 70. §-ához]
    A Kjt. 70. §-ának 2009. január 1. napjától hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 23. §-a állapította meg. A módosított szabály szerint - tekintettel a kinevezett vezetők díjazásának külön szabályaira - vezetői pótlék csak a megbízott vezetőt illeti meg, amelynek törvényi kereteit a törvény megemelt mértékben határozza meg, és a pótlék mértékét végrehajtási rendelet állapítja meg.
    - A megbízott vezetői pótlék mértékéről rendelkezik:
    - a felsőoktatási intézmények tekintetében az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 11. §-a [módosította a 355/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 11. § (2) bekezdése],
    - az egészségügyi intézményeknél a 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 15. §-a és 3. számú melléklete [módosította a 75/2010. (III. 25.) Korm. r. 1. számú melléklete],
    - a katasztrófavédelmi szerveknél a 18/2008. (XII. 31.) ÖM rendelet 6. §-a és 1. számú melléklete,
    - a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az 50/2008. (XII. 31.) PM rendelet 7. § (1) bekezdése, 1. számú melléklete,
    - a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá tartozó szerveknél a 22/2008. (XII. 31.) SZMM rendelet 21. §-a, 2. számú melléklete,
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 4/2008. (XII. 31.) TNM rendelet 6. §-a, 1. számú melléklete,
    - a művészeti, közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatottak esetében a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendeletnek - a 150/2010. (IV. 30.) Korm. rendelettel megállapított - 3. melléklete,
    - a közoktatási intézményekben a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet - 17/2010. (II. 5.) Korm. rendelet 4. §-ával módosított - 14/C. § (1)-(2) bekezdése,
    - a testnevelés és sport területén a 325/2008. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §-a és melléklete,
    - a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet - 326/2008. (XII. 29.) Korm. rendelet 6. §-ával módosított - 14. §-a és 4. számú melléklete,
    - az igazságügyi és rendészeti miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 10/2009. (IV. 17.) IRM r. 5. §-a és 1-3. számú melléklete,
    - az oktatási és kulturális miniszter ágazati irányítása alá tartozó egyes költségvetési szerveknél a 37/2008. (XII. 31.) OKM rendelet 3. §-a és 1. számú melléklete.
    - a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél a 84/2011. (V. 26.) Korm. rendelet 11. §-a,
    - A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, valamint az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél a 12/2011. (III. 22.) NGM r. 20. §-a és 2. számú melléklete.
    A pótlék mértékét a megadott százalékhatárok között 1997. február 1. napjáig miniszteri rendelet meghatározhatta. Ilyen rendelkezés hiányában a munkáltató döntött a megadott határokon belül a pótlék mértékéről. Ha a munkáltató a pótlék mértékéről nem döntött, a közalkalmazottat a mulasztás folytán a felső határnak megfelelő összeg illeti meg (MD II. 746.). A megadott keretek között megállapított pótlék mértékét a munkáltató később egyoldalúan nem csökkenthette (MD II. 747.).
    A gyakorlat szerint az óvodai intézményvezető-helyettes vezetői pótlékra jogosult (BH 2002/1/33.). Ha a "vezető szakácsnő" nem önálló szervezeti egységként működő konyhában dolgozott, vezetői pótlékra nem jogosult (LB Mfv. I. 11.335/2001.). A vezetői pótlékra jogosultság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató a megbízásnak megfelelően foglalkoztatta-e, a megbízás időtartama alatt ellátott-e és milyen körben vezetőhelyettesi feladatokat (BH 2002/1/33.).

    [a Kjt. 71. §-ához]
    A Kjt. 71. § (3) bekezdésében "a miniszter" helyébe "végrehajtási rendelet" szöveg kerül [2008. évi LXI. törvény 33. § (2) bek. c) pont].
    A közoktatási intézményekben adható címzetes óvodavezető és címzetes igazgató címmel kötelezően nem jár pótlék, csak ha a fenntartó a szükséges költségvetési fedezet birtokában így rendelkezik. A pótlék mértékéről is a fenntartó dönt, a pótlékalap száz százalékáig terjedően [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (6) bekezdés f) pont és (8) bekezdés]. A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi költségvetési szerveknél a címzetes főigazgató a pótlékalap 100%-ára, a címzetes igazgató az 50%-ára, a címzetes magánénekes és a címzetes magántáncos a 25%-ára jogosult címpótlékként. A szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá tartozó egyes költségvetési szerveknél vezető instruktor, főorvos, vezető szociológus, vezető szociálpolitikus, vezető szakreferens, vezető pszichológus, vezető tudományos tanácsadó cím adományozható, amelyekhez járó címpótlék mértéke a pótlékalap 50 százaléka [22/2008. (XII. 31.) SZMM rendelet 12-14. §]. A pénzügyi szerveknél kiemelt pénzügyi, szabályosság felülvizsgálati, ellenőrzési szakértői cím esetén a címpótlék a pótlékalap 100 százaléka [50/2008. (XII. 31.) PM r. 6. § (1)-(3) bek.].
    A tudományos munkakört betöltők szenior címmel, illetve a kutatóprofesszorok Kutató Professor Emerita illetve Emeritus címmel járó pótlékának mértéke a pótlékalap 100%-a [84/2011. (V. 26.) Korm. r. 12. §-a].

    [a Kjt. 72. §-ához]
    A Kjt. 72. § (2) bekezdését a 2009. évi CXXVI. tv. 54. § (1) bekezdésének l) pontja módosította. 2010. január 1-jétől a pótlékra jogosító munkakörök megállapítása kizárólag a munkáltató hatáskörébe tartozik, nem tárgya ez a kérdés a kollektív szerződéses megállapodásnak.
    1. A Kjt. eredeti rendelkezése szerint egészségre ártalmas munka címén a közalkalmazott akkor volt jogosult pótlékra, ha munkaideje nagyobb részében egészségi ártalomnak kitett helyen végzett munkát. A pótlékra jogosult munkaköröket a kollektív szerződésben kellett meghatározni, a pótlék mértéke az A1 fokozat illetményének száz százaléka volt. Az A1 fokozat illetménye 1995. január 1-jétől 8500 Ft volt, 1996. február 1-jétől a pótlékalap 9350 Ft, szeptember 1-jétől 9800 Ft volt.
    Az egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás, a kockázatból az ártalom meglétére közvetlenül nem lehet következtetni. Ha a későbbi jogszabályi rendelkezésnek megfelelően a kockázat miatt illetménypótlékot kap a közalkalmazott, ez nem alapozza meg az 1996. április 27. napja előtti időre a pótlékra való jogosultságát (MD II. 749.).
    2. 1996. április 27-étől a közalkalmazott akkor volt jogosult illetménypótlékra, ha a foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között került sor, vagy ha a védelmet csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával lehetett megvalósítani. A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződésben kellett megállapítani, a pótlék százalékos mértéke nem változott [a Kjt.-nak az 1996. évi XXVIII. tv. 28. §-ával megállapított 72. § (1) bekezdése].
    A kockázat - eltérően az ártalomtól - a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége, ezért az ártalom bekövetkezésének megakadályozására tett intézkedések nem biztos, hogy a kockázatot is kizárják (MD II. 749.).
    3. A hatályos rendelkezést az 1997. évi LVI. tv. 6. §-a állapította meg, 1998. január 1. napjától kell alkalmazni.
    Mindhárom időszakban a pótlékra való jogosultságot a konkrét munkavégzési körülmények döntik el. A kollektív szerződés rendelkezésének hiányában is megilleti a közalkalmazottat az illetménypótlék, ha az általa betöltött munkakör a jogszabályi feltételeknek megfelel (MD II. 748.).
    Az egészségkárosító kockázat fennállásának elbírálásához foglalkozás-egészségügyi szakkérdésben állásfoglalásra jogosult szakértő (szakintézmény) szakvéleménye szükséges (MD III.1026.).
    Az egészségkárosító kockázat címén az illetménypótlékra való jogosultságot a közalkalmazott átlagos, tényleges munkavégzési körülményei alapján kell vizsgálni. Kizárólag baleseti szituációban, a védőeszköz nem megfelelő használata mellett esetlegesen bekövetkező fertőzés nem alapozza meg a jogosultsági feltétel - az egészségkárosító kockázatok között történő munkavégzés - megállapítását. A légtérben lévő szennyező anyag akkor minősül egészségkárosító kockázatnak, ha a szennyező anyag koncentrációja meghaladja a jogszabályban meghatározott határértéket (MD III.1027.)
    A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. §-ának 12-13. pontja szerint veszélyes anyagok a sugárzó anyagok, és veszélyforrás az ionizáló sugárzás. Egészségkárosító kockázatok között végzett munkának számít az ún. ellenőrzött területen, a tényleges sugármenet ideje alatti tartózkodás. Előbbiekből következően a röntgenkészülék, illetve a radioaktív sugárforrás használata során a közalkalmazott a sugármeneti idő alatt egészségkárosító kockázat mellett végzi munkáját. A Kjt. 72. § (1) bekezdése alapján járó illetménypótlékra való jogosultága attól függően állapítható meg, hogy ez az egészségkárosító kockázat munkaideje legalább felében fennáll-e, vagy a védelemhez használt egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használata fokozott megterhelést jelent-e. Az OMFI szakvéleménye szerint nők esetében az ólombetétes mellény tartós használata fokozott megterhelést jelent (EBH 1805.).
    A Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetménypótlék iránt előterjesztett igény megalapozott, ha kétséget kizáróan bizonyított a munkaidő teljes tartama alatt fennálló pszichés egészségügyi kockázat a segédápoló munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott esetében (BH 2011/48.).

    [a Kjt. 73. §-ához]
    A gépjárművezetési pótlékra vonatkozó rendelkezést az 1996. évi XXVIII. tv. 31. §-ának (8) bekezdése 1996. április 27. napjával hatályon kívül helyezte.

    [a Kjt. 74. §-ához]
    Az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáról és a külföldön kiállított idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok honosításáról a 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet rendelkezik.
    A 74. § 1997. június 20. napjáig hatályban volt (4) bekezdése kizárta az idegennyelv-tudási pótlék fizetéséből a nyelvtanári, a tolmácsi, valamint a fordítói (revizorfordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottakat. Az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést az 50/1996. (X. 30.) AB határozatával megsemmisítette, mert önmagában az a tény, hogy a nyelvtanár, a tolmács, a fordító idegen nyelvet használ a munkaköri kötelezettsége teljesítése során, csak e meghatározott nyelvek tekintetében alapozza meg az idegennyelv-tudási pótlék fizetési kötelezettségének kizárását. A hatályos rendelkezés ennek megfelelően a nem alkalmazási feltételt jelentő nyelvek használata esetén a pótlékra való jogosultságot elismeri.
    Ha a közalkalmazott a rendszeres további idegen nyelv használatát nem bizonyította, a bérpótlék iránti kereset elutasítása jogszerűen történt (LB Mfv. E. 10.776/2003.).

    [a Kjt. 75. §-ához]
    A Kjt. 70. §-ának 2009. január 1. napjától hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 23. §-a állapította meg.
    A különböző ágazati jogszabályok meghatározott feltételek fennállása esetén illetménypótlék fizetését kötelezővé tehetik, illetőleg azt a munkáltató mérlegelésére bízzák.
    Kötelezően fizetendő illetménypótlékok:
    - az egészségügyi intézményekben diagnosztikai, asszisztensi, traumatológiai, intenzív terápiás, infektológiai, pszichiátriai, ápolási pótlék [356/2008. (XII. 31.) Korm. r. 16. §];
    - a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a munkahelyi, a gyámi, a speciális otthoni és a gyógypedagógiai pótlék [257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 15. §];
    - a közoktatási intézményeknél az osztályfőnöki, a diák-önkormányzatot segítő, a munkaközösség-vezető, a gyógypedagógiai, a gyakorló iskolai és óvodai, a nemzetiségi, a területi, a számítástechnikai, valamint a különleges szakértelmet igénylő munka utáni pótlék [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (1)-(5) és (12) bekezdés];
    - művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a koncertmesteri, a szólamvezetői, az eredményességi és a területi pótlék [150/1992. (XI. 20.) Korm r. 20. § (3)-(6) bekezdés];
    - a felsőoktatásban a tanári munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak [53/2006. (III. 14.) Korm. r. 12. §];
    - a honvédelmi ágazatban tűzszerész, terepmérői, készenlét-fokozási pótlék, gyakorlati pótlék [27/2008. (XII. 31.) HM rendelet 12-14. §];
    - a büntetés-végrehajtási szerveknél veszélyességi pótlék jár, ha a közalkalmazott a feladatait HIV pozitív fogvatartottak körében látja el [10/2009. (IV. 17.) IRM r. 6. §],
    - a belügyi szerveknél az oktatói és a pénzkezelési pótlék [62/1997. (XI. 7.) BM r. 12-13. §];
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél az értékkezelési és a személyi pótlék [1/2009. (I. 30.) MeHVM r. 11-12. §-a];
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a pénzkezelési pótlék [4/2008. (XII. 31.) TNM r. 7. §].
    - a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá tartozó szerveknél diagnosztikai, asszisztensi pótlék [22/2008. (XII. 31.) SZMM r. 23. §];
    - a katasztrófavédelmi szerveknél pénzkezelési pótlék [18/2008. (XII. 31.) ÖM r. 7. §].
    - az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél diagnosztikai pótlék, illetve asszisztensi pótlék [12/2011. (III. 22.) NGM r. 22. §].
    A kötelező pótlékokon túlmenően a munkáltató további pótlékokat is adhat:
    - a közoktatásban a pedagógusnak felzárkóztatási, kollégiumi, különlegesen nehéz munka utáni, összevont osztályban vagy csoportban nevelő és oktató pótlékot [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (6) bekezdés];
    - a művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen betanítási, gyakorlat vezetői pótlékot [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 20. § (7) bekezdés];
    - a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá tartozó szerveknél oktatói pótlék [22/2008. (XII. 31.) SZMM r. 22. §].
    - a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, valamint az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnél a munkaköri feladataikon túlmenően oktatási feladatokat is ellátó közalkalmazottak oktatói pótlékban részesíthetők a 21/2011. (III. 22.) NGM r. 21. §-ában meghatározott feltételek szerint.
    Amennyiben a pótlékban részesíthető munkaköröket a kollektív szerződésben kell meghatározni, annak elmulasztása a pótlékra való jogosultságot nem érinti, ha a közalkalmazott az előírt feltételeknek megfelel. A kollektív szerződés és a kinevezés a jogszabályban meghatározottakon túl nem állapíthat meg további illetménypótlékot. Ha a közalkalmazott illetménypótlékra való jogosultságát a kinevezés tartalmazza, a feltételek megváltozása esetén a pótlék folyósítását a munkáltató egyoldalúan is megszüntetheti, ez nem minősül a kinevezés módosításának (MD II. 665/II.).

    [a Kjt. 76. §-ához]
    A Kjt. 76. §-ának 2009. január 1. napjától hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény állapította meg.

    [a Kjt. 77. §-ához]
    A Kjt. 77. § (1) és (3) bekezdésének 2010. január 1-jétől hatályos szövegét a 2009. évi CXXVI. tv. 14. §-a állapította meg.
    A kollektív szerződésnek a közalkalmazottak számára hűségjutalomra való jogosultságot megállapító rendelkezése nem ellentétes a jogszabállyal (BH+ 2008/283.).

    [a Kjt. 77/A-77/C. §-ához]
    A Kjt. 77/A-77/C. §-ainak 2009. január 1. napjától hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 27. §-a állapította meg. Ezen szabályok a kinevezett vezető számára és a megbízott vezető részére a vezetői tevékenysége ellátásával összefüggésben fizethető prémiummal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazták. E rendelkezések a kinevezett vezetői státusz megszüntetésével egyidejűleg szükségtelenné váltak, ezért a 2010. évi CLXXV. évi tv. 5. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezésükről rendelkezett.
    [a Kjt. 78. §-ához]
    A 2011. évi CV. tv. 128. § (3) bekezdés e) pontja alapján a 78. § (3) bekezdésében 2011. 08. 01. napjával a "30. § (1) bekezdés d), e) vagy f) pontja" szöveg lépett.
    1. A Kjt. 78. § (3)-(4) bekezdésének a 2008. január 1-jétől hatályos szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 26. §-a állapította meg.
    2. A jutalommal szemben a jubileumi jutalom csak az elnevezésében jutalom, mert azt a feltételek bekövetkezése esetén a munkáltatónak külön kérelem nélkül ki kell fizetnie a jogosultnak.
    A huszonöt, harminc, illetve negyven évi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján járó jubileumi jutalmat a Kjt. vezette be. A rendelkezésnek nincs visszaható hatálya, ezért csak a jutalomra jogosító idő 1992. július 1. napján vagy azt követő elérése esetén jár (BH 1994/56.). Ha a közalkalmazott ezt megelőzően rendelkezett harminc évi jogviszonnyal, erre tekintettel a Kjt. alapján jubileumi jutalomra nem jogosult (BH 1995/548/II.). Ugyanazon fokozatú jubileumi jutalomban csak egyszer részesülhet a közalkalmazott, a jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó rendelkezések megváltozása folytán ismételten nem lehet ugyanarra a fokozatú jutalomra jogot szerezni (MD II. 756.). Ebből következően aki a leghosszabb idő alapján jubileumi jutalomban részesült, újabb jutalomra nem szerezhet jogot (BH 1996/233.). A közalkalmazotti jogviszony tekintetében is érvényes az az elv, hogy a közalkalmazott nem jogosult jubileumi jutalomra, ha azt másik foglalkoztatási jogviszonyban (köztisztviselőként, fegyveres szervnél fennállt szolgálati viszonyban stb.) már megkapta (MD III.1033.). Nem zárja ki viszont a jubileumi jutalom iránti igény érvényesítését a közalkalmazotti munkáltatóval szemben az, ha az érintett a jogosultságot már a korábbi közszolgálati jogviszonyában megszerezte, de nem részesült ott jubileumi jutalomban (MD III.1032.).
    Jubileumi jutalom jár a feltételek megléte esetén a közalkalmazottal egy tekintet alá eső személynek is, így például a normatív állami támogatásban részesülő egyházi iskola munkavállalójának (LB Mfv. II. 10.391/2000.).
    A jogviszonyban töltött időt a Kjt. 87-87/A. §-ában és az Mt. 209. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kell számítani (MD II. 754.). Ez azt jelenti, hogy valamennyi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt egybe kell számítani, a jogviszony folyamatossága, illetőleg azonos munkáltatónál való eltöltése nem feltétel (BH 2002/2/78.). A jubileumi jutalomra való jogosultság általában csak a Kjt. 1. § (1) bekezdésében megjelölt munkáltatónál eltöltött munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony alapján vizsgálható (BH 2004/11/486). A közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultsága szempontjából a sorkatonai szolgálatban eltöltött idő nem vehető figyelembe (LB Mfv. II. 10.239/2002).
    A jubileumi jutalomra jogosító idő nem határidő, számításánál a naptár az irányadó, nem pedig az Mt. 12. §-a (479. EH).
    3. Bizonyos esetekben a közalkalmazott a jogosító idő elérése nélkül jogot szerez a jubileumi jutalomra:
    - ha a jogviszonya felmentéssel szűnik meg azon a címen, hogy nyugdíjasnak minősül, vagy felmentésére azért kerül sor, mert az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzése miatt felmentését kérte [Kjt. 30. § (1) bekezdés d) és e) pontja], a megszűnés évében esedékessé váló bármelyik fokozatú jubileumi jutalom megilleti, és azt az utolsó munkában töltött napon kell kifizetni,
    - ha jogviszonya bármilyen jogcímen (a fegyelmi elbocsátás és a munkáltató jogállásváltozása kivételével) történő megszűnésekor nyugdíjasnak minősül és legalább 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a 40 éves jubileumi jutalom jár részére. Ez esetben a kifizetés a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor esedékes.
    Ha a közalkalmazott nyugdíjasnak minősült már a kinevezéskor, és e jogviszonya megszűnésekor legalább 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves jubileumi jutalmat részére ki kell fizetni. Ebből a szempontból annak nincs jelentősége, hogy már az előző munkáltatónál fennállt jogviszonyában is nyugdíjasnak minősült (EBH 2077.).
    A negyvenévi jutalommal kapcsolatos kedvezményt akkor is alkalmazni kell, ha a jogviszony a közalkalmazott halála miatt szűnt meg, ilyenkor az örökös jogosult a jutalomra.
    A közalkalmazott örököseit a jubileumi jutalom a törvényben biztosított 5 éves kedvezmény figyelembevételével megilleti akkor is, ha a közalkalmazotti jogviszony - halál miatt bekövetkezett - megszűnésekor a közalkalmazott nem minősült nyugdíjasnak, ez a kedvezmény ugyanis a jogviszony megszűnésének jogcímére tekintettel jár, így a nyugdíjjal összefüggő, a (4) bekezdésben előírt feltétel e bekezdés alkalmazásánál nem érvényesül (1158. EH).
    A kedvezményt biztosító rendelkezéseket az 1999. évi LVI. tv. 31. §-a állapította meg, a tv. 38. §-ának (7) bekezdése szerint csak az 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően keletkezett jogosultság tekintetében lehet alkalmazni.
    4. A korábbi rendelkezés szerint:
    - a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni;
    - a negyvenéves jubileumi jutalmat harmincöt év jogviszony alapján a nyugdíjazáskor, elhalálozás esetén az örökösnek ki kell fizetni.
    A rendelkezések a nyugdíjazástól, nem pedig a megszüntetés jogcímétől tették függővé a kedvezményes elbírálást. Erre tekintettel jogosult volt a jubileumi jutalomra az a közalkalmazott is, akinek a jogviszonyát nem a nyugdíjjogosultság megszerzésére tekintettel szüntették meg, de még a jogviszony megszűnés előtt az öregségi nyugdíjra jogot szerzett és azt igénybe is vette (MD II. 757.).
    5. A jubileumi jutalom kiszámításánál a közalkalmazottnak a jogosultság megszerzése időpontjában járó illetményét kell figyelembe venni. A kedvezményezett esetekben az utolsó havi illetmény az irányadó. Az illetmény munkabérnek minősül, de az átlagszámítás szempontjából nem lehet figyelembe venni, mert nem az átlagolási időszakra, hanem a jubileumi időszakra jár (MD II. 753.). A munkahelyi pótlék nem alapbérjellegű, ezért a közalkalmazott jubileumi jutalmának megállapításnál nem vehető figyelembe (MD III.1025.).
    Ha az előrehozott öregségi nyugdíjban részesülő, több mint 37 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak a munkáltató a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor a Kjt. 78. § (4) bekezdése alapján a 40 éves jubileumi jutalmat nem fizette meg, és a közalkalmazott ezt követően újabb közalkalmazotti jogviszonyt létesített, ez utóbbi jogviszonyában elért 40 év közalkalmazotti jogviszony alapján a jubileumi jutalmat ez az utóbbi munkáltató köteles megfizetni (EBH 1806.).

    Mt. 150-152. §
    A költségek megtérítése
    Mt. 153. §
    A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről a 39/2010. (II. 26.) Korm. r. rendelkezik. A főszabály szerint a napi munkába járással összefüggő utazási költségnek - a bérlettel vagy menetjeggyel elszámolt árának - legalább 86 százalékát fizeti meg a munkáltató költségtérítésként, ha a közalkalmazott országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, elővárosi buszon, HÉV-en, menetrend szerint közlekedő hajón, kompon vagy réven utazik a közigazgatási határon kívülről a lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) a munkavégzés helyére munkavégzés céljából.
    [a Kjt. 78/A. §-ához]
    A Kjt. 78/A. §-t a 2004. évi CXXXV. tv. 87. §-ának (4) bekezdése iktatta be; hatályos 2005. I. 1-jétől. A Kjt. 78/A. § (10) bekezdésének szövegét a 2006. évi CIX. tv. 125. § (1) bekezdés j) pontja módosította 2007. január 1-jei hatállyal. A Kjt. 79. §-át lásd a C/162. oldalon.
    Az illetmény védelme
    Mt. 154. §
    Az Mt. 154. § (1) bekezdésének új szövegét - 2007. április 1-jei hatállyal - a 2007. évi XIX. tv. 4. §-a állapította meg.

    [a Kjt. 79/A. §-ához]
    A Kjt. 79/A. §-át 2009. november 1-jei hatállyal módosította a 2009. évi LXXXV. tv. 78. §-a.
    Mt. 155-159. §
    Késedelmi kamatként a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni [Ptk. 301. § (1) bekezdés].

    Mt. 160-162. §
    A munkáltató a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyával összefüggő tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló igényét - választása szerint - munkaügyi jogvitában is érvényesítheti (1/2001. MJE).

    Mt. 163-164. §
    [a Kjt. 79/B-79/E. §-ához]
    A Kjt. 79/B. §-át a 2002. évi XXIII. törvény 17. § (1) bekezdése állapította meg, 2002. 09. 01-jétől kezdődően.
    A Kjt. 79/C-79/D. §-át a 2005. évi CXXXIX. törvény 165. § (2) bekezdése állapította meg, 2006. 03. 01-től kezdődően. A Kjt. 79/C. §-a alapján az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet rendelkezik. A Kjt. 79/D. § (5) bekezdése 2008. január 1-jétől hatályos szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 27. §-a állapította meg.
    A Kjt. 79/E. §-át a 2005. évi CXXXIX. törvény 165. § (2) bekezdése állapította meg, 2006. 03. 01-től kezdődő hatállyal. Az egyetemi tanári munkakör 1. fizetési fokozatának garantált illetménye 2005. 09. 01-től 404 400 Ft, 2006. 04. 01-től 416 500 Ft.
    Szociális juttatások
    Mt. 165-165/A. §
    Az Mt. 165/A. §-át a 2002. évi XLII. tv. 324. §-ának (3) bekezdése állapította meg, 2003. 01. 01. napjától kezdődő hatállyal.
    A pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalót, közalkalmazottat szakirodalom vásárlásához - a jogszabályban meghatározottak szerint - évenként a költségvetési törvényben meghatározott összegnek megfelelő hozzájárulás illeti meg [1993. évi LXXIX. tv. 19. § (6) bekezdés]. A szakkönyvvásárláshoz kapcsolódó támogatás összege 2007. évben 14 000 forint/fő/év (2006. évi CXXVII. törvény 60. §).
    Az étkezési hozzájárulás a munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősül. Ezért nem tekinthető a juttatás rendeltetésével ellentétesnek, ha a munkáltató a munkavégzési kötelezettséggel nem járó egyes időtartamokra - pl. 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság idejére - azt nem biztosítja (BH+ 2008/234.).
    Ha a kollektív szerződésben biztosított juttatás (önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-hozzájárulás) jövőbeni szüneteltetését a kollektív szerződést kötő szakszervezet titkára írásbeli nyilatkozatában tudomásul vette, ez a felek egybehangzó nyilatkozatával létrejött megállapodásként a kollektív szerződés módosításának minősült. Az ezt követő időre ezért a juttatás megfizetésének szüneteltetése nem ütközött a kollektív szerződésbe, tehát nem volt jogellenes (EBH 1436.).

    [a Kjt. 79. §-ához]
    1. A Kjt. 79. § (1) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos, csillaggal jelölt szövegét a 2008. évi LXI. törvény 28. §-a állapította meg.
    Munka-, illetőleg formaruha juttatása kötelező külön jogszabály szerint a honvédségnél [25/1992. (XI. 25.) HM r. 32. §], a közúti közlekedésben [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 14. §], és a munkaügyi költségvetési szerveknél [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 16. §]

    [a Kjt. 80. §-ához]
    A 2010. január 1-jével hatályba lépett módosítás a nem alkalmazható rendelkezéseket kiegészítette az Mt. 143/A. §-ával (2009. évi CXXVI. tv. 55. § (1) bekezdés z) pont.
    VI. fejezet
    A közalkalmazott és a munkáltató kártérítési felelőssége
    Mt. 166-167. §
    [a Kjt. 81. §-ához]
    A Kjt. 81. § -ának 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 33. § (2) bek. e) pontja állapította meg.
    [a Kjt. 81/A. §-ához]
    A Kjt.-t 81/A. §-sal - mely rendelkezés 2009. január 1-jén lép hatályba - a 2008. évi CX. törvény 12. § (7) bekezdése egészítette ki.
    Mt. 168-173. §
    [a Kjt. 82. §-ához]
    A Kjt. 82. §-ának szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 28. §-a módosította, 2008. január 1-jei hatállyal.
    1. Gondatlan károkozásnál a kártérítési mértékeket a közalkalmazottnak a kár okozása idején érvényes átlagkeresete alapulvételével kell számítani.
    2. A leltárhiányra vonatkozó rendelkezéseket (Mt. 170-170/D. §-ok) az 1997. augusztus 17. napján vagy azt követően kezdődő leltáridőszak tekintetében, de legkésőbb 2000. március 1. napjától kell alkalmazni. Ha a leltáridőszak 1999. augusztus 17. előtt kezdődött, a korábbi szabályok szerint akkor érvényesíthető a felelősség, ha a leltáridőszak legkésőbb 2000. február hó 29. napján lezárult. Ha a leltáridőszak tovább tart, a felelősség érvényesítésére az Mt. 170-170/D. §-ait kell alkalmazni.
    A korábbi szabály szerint a közalkalmazott a leltárhiányért akkor felel, ha a felelősség szabályait a kollektív szerződés meghatározta (Mt. 1997. augusztus 17. napjáig hatályban volt 170. §-a). A kollektív szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek a 170-170/D. §-aival ellentétesek, 2000. március 1. napjától nem alkalmazhatók.
    3. A munkáltató kollektív szerződés felhatalmazó rendelkezése esetén is szabadon dönti el, hogy a kártérítési igényét fegyelmi eljárásban vagy a bíróság előtt érvényesíti. Ez a jogérvényesítés módját illető szabad választás a tartozás megtérítésénél [Mt. 162. § (3) bekezdés] is megilleti. Az ezzel ellentétes korábbi gyakorlat meghaladottá vált az 1/2001. MJE folytán.
    Ha a közalkalmazotti jogviszony már nem áll fenn, eleve csak bírósági úton lehet a kártérítési igényt érvényesíteni.

    Mt. 174-187. §
    [a Kjt. 83. §-ához]
    VII. fejezet
    Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állókra vonatkozó eltérő szabályok
    [a Kjt. 83/A. §-ához]
    A Kjt. 83/A. § (3)-(5) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos szövegét a 2007. évi CLXXIX. tv. 29. §-a állapította meg.
    1. A 83/A. §-t az 1997. évi LVI. tv. iktatta be azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak munkaviszonya 1997. szeptember 1. napjával közalkalmazotti jogviszonnyá alakult. E rendelkezést utóbb módosította a 2003. évi XX. tv. 44. §-a, a 2007. évi C. tv. 31. §-a, és a 2007. évi CLXXIX. tv. 29. §-a. A 83/A. § (1) és (5) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos szövegét a 2008. évi LXI. törvény 30. §-a állapította meg.
    2. A fegyelmi eljárással kapcsolatban lásd a Kjt. 53/A. §-ához fűzött magyarázatot a 104-105. oldalakon.
    3. Az önkormányzat által foglalkoztatott közalkalmazottak üzemi tanácsot (közalkalmazotti képviselőt) nem választhatnak, magasabb vezető vagy vezető megbízás nem adható a számukra, a fenntartói jog átadásával kapcsolatos speciális szabályok nem vonatkoznak rájuk, valamint a képviselő-testület által megbízott magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott elleni fegyelmi eljárás eltérő szabályai sem.
    4. A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. tv. 16. §-a módosította a polgármester összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat [1990. évi LXV. tv. 33/A. §]. Ennek folytán a polgármester nem lehet a képviselő-testület által alapított költségvetési szerv vezetője, vezetőhelyettese, gazdasági vezetője, továbbá olyan közalkalmazott, aki kinevezését, megbízását a képviselőtestülettől kapja [33/A. § (1) bekezdés l) pont]. A rendelkezést a 2000. június hó 24. utáni önkormányzati általános választás napjától kell alkalmazni, vagyis attól kezdve a társadalmi megbízatású polgármester sem lehet a saját önkormányzatánál közalkalmazott, illetőleg az önkormányzat költségvetési szervénél meghatározott magasabb vezető vagy vezető beosztás ellátásával nem bízható meg.
    VIII. fejezet
    A közalkalmazott nyilvántartás
    [a Kjt. 83/B-83/D. §-ához]
    A közalkalmazotti nyilvántartás szabályaival az 1999. évi LXIII. tv. egészítette ki a Kjt.-t, a rendelkezéseket 1999. június 21. napjától kell alkalmazni. A Kjt. 83/D. § h) pontjának szövegét - a kormányzati szervezetalakítással összefüggésben - a 2006. évi CIX. tv. 79. § (6) bekezdésének i) pontja módosította 2007. január 1-jei hatállyal.
    A közalkalmazotti alapnyilvántartás szabályait (az 5. számú melléklet III. pontját) módosította a 2007. évi C. tv. 30. §-a.
    X/A. fejezet
    A távmunkavégzés
    Mt. 192/C-193/A. §
    E rendelkezések - a 2004. évi XXVIII. törvény 12. §-ának (1) bekezdése alapján 2004. május 1-jén léptek hatályba.
    XI. fejezet
    A munkaerő-kölcsönzés
    Mt. 193/B. §
    Az Mt. 193/B. §-át (2) bekezdéssel a 2007. évi XIX. tv. 5. §-a egészítette ki. A rendelkezés 2007. április 1-jén lépett hatályba.
    Mt. 193/C-193./D. §
    Mt. 193/G. § (5) bek.
    A Kjt. hatálya alá tartozó költségvetési szerv kölcsönbeadó nem lehet, munkaerőt közvetlenül az alaptevékenysége körében kölcsönzés keretében nem foglalkoztathat. A kölcsönzés szempontjából alaptevékenységnek minősülő tevékenységet a végrehajtási rendelet meghatározhatja [Kjt. 54. § (3) bekezdés, lásd a C/93. oldalt). A XI. fejezet teljes szövege az A/448/1-A/448/16. oldalon olvasható].
    NEGYEDIK RÉSZ
    A MUNKAÜGYI VITA
    Kollektív munkaügyi vita
    Mt. 194. §
    Közvetítés
    Mt. 195. §
    Döntőbíráskodás
    Mt. 196-198. §
    A munkaügyi jogvita
    Mt. 199-202. §
    A munkaügyi jogvitát megelőző kötelező egyeztetést az 1999. évi LVI. tv. 38. §-ának (1) bekezdése 1999. augusztus 17. napjával megszüntette, de békéltető eljárását ki lehet kötni. Megváltozott a keresetindítás határideje is, ha arra nem az elévülés szabályait kell alkalmazni: tizenöt napról harminc napra emelkedett.
    A közalkalmazotti jogviszonyban rendkívüli felmondás nincs, hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, a munkáltató fegyelmi eljárás keretében kötelezheti kártérítésre a közalkalmazottat. A munkáltató rendkívüli felmondás helyett fegyelmi büntetésként szüntetheti meg a közalkalmazott jogviszonyát. Ezzel szemben, mint minden más fegyelmi határozattal szemben is a keresetet 15 napon belül lehet a munkaügyi bírósághoz benyújtani [Kjt. 51. § (3) bekezdés]. Bár a munkáltató a fegyelmi eljárás szabályai szerint kötelezheti kártérítésre a közalkalmazottat [Kjt. 83. §], az ilyen határozattal szembeni jogorvoslat határidejére az Mt. 202. § e) pontja, mint speciális rendelkezés vonatkozik, vagyis harminc napon belül lehet keresetet indítani.
    A 2002. 07. 03-án benyújtott keresetlevél esetén a 30 napos keresetindítási határidő elmulasztása miatt nem volt helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének az Mt. 1999. 08. 17-étől 2003. 06. 30-áig hatályos 202. §-a szerint (1541. EH).
    IV. rész
    VEGYES ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
    Mt. 203. §
    [a Kjt. 84. §-ához]
    2009. január 1. napjával a 2008. évi LXI. törvény 32. §-ának (3) bekezdése a Kjt. 84. §-ának (2) bekezdését hatályon kívül helyezi.
    [a Kjt. 85. §-ához]
    A törvény végrehajtása érdekében a Kjt. 85. §-ának - a 2008. évi LXI. törvény 31. §-ával megállapított - (1)-(3) bekezdése szerint a Kormány, (4) bekezdése szerint az ágazati miniszter, (5)-(8) bekezdése szerint az ott megjelölt miniszter meghatározott körben rendeletet hozhat, végül a (9) bekezdés főleg az Mt.-vel összefüggő értelmező rendelkezést tartalmaz.
    A Kjt. 85. § (3) bekezdés bb) pontjában foglalt új rendelkezés 2012. december 30. napján hatályát veszti [2008. évi LXI. törvény 32. § (2)-(3) bekezdése].
    A minisztériumok és azt vezető miniszterek új feladat és hatáskörének gyakorlásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvény megjelenéséig a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény 2. §-ában foglaltakat kell megfelelően figyelembe venni.

    [a Kjt. 86-87/A. §-ához]
    1. 2004. január 1. napjával a Kjt. 87. §-a (2)-(5) bekezdését hatályon kívül helyezte, egyben a Kjt. 87/A. §át megállapította a 2003. évi CXVIII. törvény 11-12. §-a. Az utóbbi § egyebekben elrendelte a törvény hatályba lépésétől számított 60 napon belül a közalkalmazott fizetési fokozatának és illetményének az új szabályok szerint történő megállapítását.
    2. Az 1. pont szerinti újraszabályozásra különösen az adott okot, hogy az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a Kjt.-ben a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál, továbbá a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál nem teremtődtek meg maradéktalanul a közalkalmazotti jogviszony kezdete előtt kötelező katonai szolgálatban töltött idő figyelembevételének, illetve beszámításának jogszabályi feltételei.
    Ezért 2004. január 1-jétől kezdődően a 87. § csak a közalkalmazotti jogviszony 1992. július 1-jével történt átalakulásáról rendelkezik és a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításának szabályait egybeszerkesztve a Kjt. 87/A. §-a állapítja meg.
    A hivatkozott rendelkezés (1)-(2) bekezdésében foglalt szabályok megfelelnek a Kjt. korábbi 87. §-a (2) és (4) bekezdésében foglaltaknak, a (3) bekezdés a) pontja a Kjt. 64. §-a (2) bekezdésének, a (3) bekezdés b) pontja pedig a Kjt. korábbi 87. §-a (3) bekezdésének. A Kjt. 87/A. § (3) bekezdésének c) pontja pedig a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, illetve a polgári szolgálatban töltött idő figyelembevételéről rendelkezik.
    Mivel azonos időtartamra csak egy jogviszony vehető figyelembe, ha a katonai vagy polgári szolgálat időtartama alatt a jogosult közalkalmazotti jogviszonyban állt, nem a katonai vagy polgári szolgálat, hanem a közalkalmazotti jogviszony időtartamát kell beszámítani, és egyébként is azonos időtartamra csak egy jogviszony tartama számítható be, erről rendelkeznek a (4)-(5) bekezdésben foglaltak.
    A Kjt. hatálybalépése előtt létesített (munkaviszonyból átalakult) közalkalmazotti jogviszonynál az áthelyezés előtti idő nem vehető figyelembe (LB Mfv. I. 10.866/1998). A Kjt. 86. §-a értelmében a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is irányadó Mt. 209. §-a szerint az Mt. hatályba lépése előtt (1992. július 1.) áthelyezéssel keletkezett munkaviszony esetében a munkavállaló korábbi munkaviszonyát mindaddig, míg azt nem szünteti meg úgy kell tekinteni, mintha jelenlegi munkáltatójánál töltötte volna el (a végkielégítésre ez nem vonatkozik). A törvény a korábbi munkaviszony ilyen kedvező megítélését, az adott munkáltatónál eltöltött jogviszonyként való figyelembevételét addig biztosítja, amíg a törvény hatályba lépése előtt áthelyezéssel létesült jogviszony fennáll, amíg az áthelyezési folyamat nem szakad meg. Ha a közalkalmazott az Mt. hatályba lépését követően az új munkáltatójához nem áthelyezéssel került, nincs meg az a jogcím, amely alapján az új munkáltató a korábbi munkaviszony időtartamát az átmeneti szabály szerint elismerje (BH+ 2008/422.).
    A jubileumi jutalom szempontjából jogszerző időnek számító közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő tartamába a külföldön munkaviszonyban töltött idő nem számítható be (1063. EH), ez természetesen nem érinti a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál külföldön munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő figyelembevételét. A felmentési idő mértéke megállapításánál - a fizetési fokozattól eltérően - szintén nem számítható be az alapul szolgáló közalkalmazotti jogviszony időtartamába a külföldön munkaviszonyban töltött idő, mert ez a munkaviszony nem a közalkalmazottak, illetve köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál állt fenn (1252. EH).
    A Kjt. 87/A. § (2) bekezdése szempontjából a törvény a megjelölt időszak alatt a munkaviszonyban nem töltött teljes időtartam beszámítását rendeli (LB Mfv. I. 10.481/1999.). Ha a munkaviszony/közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai meggyőződése miatt került sor, a jogviszony megszüntetésétől az 1990. május 2-ig terjedő időtartamot a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani (256. EH).
    A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál a felmentési időt is figyelembe kell venni (1726. EH).

    Mt. 204-206. § (Hatályon kívül helyezte a 2007. évi LXXXII. tv. 2. §-ának 95. pontja).
    [a Kjt. 88. §-ához]
    Mt. 207-209. §
    Értelemszerűen a Kjt. 37. §-a jöhet szóba, mert a közalkalmazottak tekintetében ez felel meg az Mt. 95. §-a tartalmának.

    Mt. 211. § (Hatályon kívül helyezte a 2007. évi LXXXII. tv. 2. §-ának 95. pontja).

    [a Kjt. 89. §-ához]
    A hatályon kívül helyezett (3) bekezdés az 1995. évi közalkalmazotti tanács választások időpontjára vonatkozott.

    [a Kjt. 90-92. §-ához]
    A Kjt. 92. §-ának (1) és (3) bekezdését a 2008. évi LXI. törvény 32. §-ának (3) bekezdése 2009. január 1-jével hatályon kívül helyezte

    [a Kjt. 93. §-ához]
    A Kjt. 93. § (1) bekezdését a 2007. évi LXXXII. tv. 2. §-ának 98. pontja, annak (2)-(6) bekezdését a 2002. évi CXXXIII. tv. 110. § (2) bekezdése helyezte hatályon kívül.
    [a Kjt. 94. §-ához]
    Mt. 212. §
    A Kjt.-t új 94. §-sal a 2003. évi XX. tv. 46. §-a egészítette ki, az Mt. 215. §-át pedig hatályon kívül helyezte a 2007. évi LXXXII. tv. 2. §-ának 95. pontja.

    1. számú melléklet az 1992. évi XXXIII. törvényhez
    2. számú melléklet az 1992. évi XXXIII. törvényhez
    3. számú melléklet az 1992. évi XXXIII. törvényhez

    Lábjegyzet

    Hatályon kívül helyezte 2011. 01. 01-jével a 2010. évi CLXXV. tv. 5. § (1) bekezdése.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében