adozona.hu
BH 2004.6.256
BH 2004.6.256
Sorozatos írásbeli figyelmeztetést kiváltó mulasztások elkövetése esetén, amennyiben azokat a közalkalmazott nem cáfolta, nem jogszabálysértő a mulasztásokra alapított felmentés [1992. évi XXXIII. tv. 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, illetve ennek mellőzése esetén egyhavi felmentési időre járó illetménye, elmaradt illetménye, 2-12 havi átlagkeresete, valamint kártérítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a közalkalmazotti jogviszony megszűnése időpontját - annak téves megállapítása miatt - módosította és erre figyelemmel felmentési időre járó illetménykülönbözet, valamint - a járan...
BH 2004.6.256 Sorozatos írásbeli figyelmeztetést kiváltó mulasztások elkövetése esetén, amennyiben azokat a közalkalmazott nem cáfolta, nem jogszabálysértő a mulasztásokra alapított felmentés [1992. évi XXXIII. tv. 30. §].
A felperes keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, illetve ennek mellőzése esetén egyhavi felmentési időre járó illetménye, elmaradt illetménye, 2-12 havi átlagkeresete, valamint kártérítés megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a közalkalmazotti jogviszony megszűnése időpontját - annak téves megállapítása miatt - módosította és erre figyelemmel felmentési időre járó illetménykülönbözet, valamint - a járandóságok késedelmes kifizetése miatt az alperes által elismert kártérítési igény címén - 30 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest; egyebekben a felperes keresetét elutasította. A bíróság a nem megfelelő munkavégzésre alapított felmentés indokát - amely szerint a főiskolai docens felperes sorozatos, szóbeli és írásbeli figyelmeztetéssel járó mulasztásokat követett el, utoljára a 2001. június 21-i záróvizsgán felkészületlenül vett részt - bizonyítottnak találta. Megállapította, hogy a felperes rendszeresen az Mt. 103. §-ába ütközően járt el, a munkáját nem végezte megfelelően, ezért az alperes jogszerűen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte anyagi és eljárási jogszabálysértésre hivatkozással. A Kjt. 30. § (2) bekezdése megsértését sérelmezte, a záróvizsgán tanúsított, terhére rótt magatartás tekintetében vitatta a felmentési indok valóságát. A tényállás iratellenes megállapítására hivatkozott amiatt, hogy a munkaügyi bíróság az ő előadását nem vette figyelembe, döntése kizárólag az alperes által előadottakon alapul, megsértve a Pp. 1-2. §-ában és 221. §-ában foglalt szabályokat. Az írásbeli figyelmeztetések figyelembevételét sérelmezte, vitatta, hogy ezek tartalmukban, illetve formájukban megfeleltek az írásbeli figyelmeztetés követelményeinek, és jogorvoslati tájékoztatást sem tartalmaztak. Ezzel kapcsolatban elvi határozat hozatalát tartotta szükségesnek.
A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása [Pp. 273. § (1) bekezdés] alapján a következők állapíthatók meg.
A munkaügyi bíróság a tényállást - amint azt az ítélete indokolása is rögzíti - a felek nyilatkozatai, valamint a perbeli bizonyítékok (tanúvallomás, csatolt iratok) alapján állapította meg. Ezért az a felülvizsgálati állítás, hogy a perbeli tényállás csak az alperes előadásán alapul, téves.
Iratellenességet ugyancsak alaptalanul sérelmezett a felülvizsgálati kérelem amiatt, hogy a bíróság nem a felperes beadványaiban foglaltaknak megfelelően állapította meg az ügyben releváns tényeket. A bizonyítékok mérlegelésével olyan tényállás is megállapítható, amely nem áll összhangban valamely perbeli nyilatkozattal, bizonyítékkal, azonban a per egyéb adataira figyelemmel nem okszerűtlen [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az adott esetben a felperes sorozatos nem megfelelő munkavégzésére levont ítéleti következtetés - figyelemmel az azt alátámasztó bizonyítékokra - nem okszerűtlen.
Ezért önmagában a 2001. június 21-ei felperesi magatartás tekintetében a mérlegelés indokolásának hiányossága [Pp. 121. § (1) bekezdés] nem minősül az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek.
Az alperes ugyanis a felmentés indokaként a felperes munkavégzésével kapcsolatos számos - a figyelmeztetésekkel konkretizált - mulasztásra hivatkozott, ezek közül az utolsó volt a 2001. július 21-ei. Az ítélkezési gyakorlat szerint több felmentési (felmondási) indok esetén bármelyik, az intézkedést megalapozó, való és okszerű indok alapján a felmentés jogszerűsége megállapítható.
A munkáltató által a perben becsatolt iratok - amelyek tanúsága szerint a felperest többször figyelmeztette a munkavégzésével kapcsolatos kötelezettségszegéseire - a felmentés indokául megjelölt nem megfelelő munkavégzés bizonyítékául szolgáltak, ezekkel a perbeli tanúvallomás egybehangzó volt. Ugyanakkor a felperes e bizonyítékok tartalmával ellentétes bizonyítékot nem jelölt meg, erre vonatkozó bizonyítási indítványa nem volt. Amíg tehát az alperes a felmentési indok valóságának bizonyítására bizonyítékait előterjesztette, a felperes ezzel ellentétes állításait a perben nem bizonyította (Pp. 164. §).
Minthogy a kötelezettségszegéseket rögzítő írásbeli figyelmeztetések a perben bizonyítékként szerepeltek, amelyekkel szemben a felperesnek lehetősége volt azok cáfolatára, ellenkezőjük bizonyítására, nincs jelentősége annak, hogy a figyelmeztetések jogorvoslati tájékoztatást tartalmaztak-e.
Az előbbiekre tekintettel a figyelmeztetéssel, mint fegyelmi intézkedésnek nem minősülő munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos elvi jelentőségű jogkérdés a perben nem merült fel.
A kifejtettek szerint a felülvizsgálatot megalapozó, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, illetve elvi jelentőségű jogkérdés hiányában a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a Pp. 270. §-a (2) bekezdésében előírt együttes feltételei nem állnak fenn. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Mfv. E. 10.744/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2006.1440 A rendkívüli felmondás indoka - általában - lehet több azonos jellegű kötelezettségszegés sorozatosnak minősülő elkövetése, azonban ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön, írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre a bírói gyakorlat értelmében ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
