adozona.hu
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/2318. számú törvényjavaslat indokolása
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/2318. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2000. évi XXXIII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hatályos munkajogi szabályaink a munkaviszony megszüntetése körében a munkavállalók számára azon időpontig biztosítanak kötöttebb, garanciális szabályokat, amíg az öregségi nyugdíjra nem válnak jogosulttá, illetve a reájuk irányadó nyugdíjkorhatár elérése előtt valamely más nyugellátási formát nem veszik igénybe.
A nők öregségi nyugdíjkorhatárának fokozatos emelése miatt kialakult átmeneti időszakban azonban a hatályos szabályok esélyegyenlőtlenséget teremtenek az azonos munkát végző és az...
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/2318. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A hatályos munkajogi szabályaink a munkaviszony megszüntetése körében a munkavállalók számára azon időpontig biztosítanak kötöttebb, garanciális szabályokat, amíg az öregségi nyugdíjra nem válnak jogosulttá, illetve a reájuk irányadó nyugdíjkorhatár elérése előtt valamely más nyugellátási formát nem veszik igénybe.A nők öregségi nyugdíjkorhatárának fokozatos emelése miatt kialakult átmeneti időszakban azonban a hatályos szabályok esélyegyenlőtlenséget teremtenek az azonos munkát végző és azonos korú nők és férfiak között.
A nők öregségi nyugdíjkorhatárának emelésére vonatkozó szabályok végrehajtása miatt a korhatár lépcsőzetes emelésével érintett nő (amennyiben az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik), több évvel a hatvankettedik életévének betöltése előtt jogosulttá válik az öregségi nyugdíjra. Mivel az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállaló munkaviszonya az általános szabályokhoz képest a garanciális szabályok mellőzésével szüntethető meg (a rendes felmondást nem kell indokolni, a felmondási tilalom nem terjed ki rájuk, végkielégítésre nem jogosultak), a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésével érintett nők korábban késztethetők pályájuk befejezésére, és az öregségi nyugdíj igénybevételére, mint a velük azonos korú, azonos munkát végző férfiak. A férfiak a hatvankettedik életévük betöltésekor válnak öregségi nyugdíjra jogosulttá, tehát - a munkaviszony megszüntetése körében érvényesülő garanciális szabályok védelme mellett - életpályájukat ezen időpontig teljesíthetik ki.
A jelenlegi rendszer az európai közösségi joggal sincs teljesen összhangban. A közösségi jog önmagában nem tekinti diszkriminatívnak azt a körülményt, hogy a férfiak és nők nyugdíjkorhatára eltér egymástól. Az olyan szabályozás azonban már ellentétes a közösségi joggal, amely csak azon az alapon teszi lehetővé egy nő elbocsátását, mert a nyugdíjkorhatárt elérte, miközben a férfiak számára megállapított nyugdíjkorhatár magasabb. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói diszkrecionális döntési jog önmagában nem nyújt védelmet az esélyegyenlőtlenséggel szemben.
A Javaslat célja az, hogy a munkavégzési viszonyok megszüntetése körében egyenlő esélyt biztosítson az eltérő életkorban nyugdíjjogosultságot szerző férfiak és nők számára.
A Javaslat ezt oly módon biztosítja, hogy átalakítja az Mt. 87/A. §-ban található értelmező rendelkezést.
A Javaslat által megállapított Mt. 87/A. § alapján a munkavállaló csak akkor minősül munkajogi szempontból nyugdíjasnak, ha az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése mellett, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabály által meghatározott hatvankettedik életévét elérte, vagy e korhatár elérése előtt, a számára biztosított öregségi nyugdíjat, vagy más nyugellátást ténylegesen igénybe is veszi.
A Javaslat a munkaviszony megszüntetése körében érvényesülő garanciális védelmet minden munkavállaló tekintetében az öregségi nyugdíjkorhatár elérésének időpontjáig biztosítja, függetlenül attól, hogy az adott munkavállaló valamely nyugellátásra korábban szerez jogosultságot. Ha azonban a munkavállaló valamely nyugellátást a hatvankettedik életévének betöltése előtt ténylegesen igénybe is veszi, a garanciális védelem elvesztése szempontjából nyugdíjasnak minősül.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat az Mt. 87/A. §-ában megfogalmazott értelmező rendelkezést oly módon változtatja meg, hogy azok a munkavállalók, akik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabály által meghatározott hatvankettedik életévük betöltése előtt jogosultak valamely nyugellátásra, csak akkor minősüljenek munkajogi szempontból nyugdíjasnak, ha a hatvankettedik életév betöltése előtt az adott nyugellátást kérelmük alapján igénybe is veszik.Az Mt. 87/A. §-a eddig csak az előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj (melyen az eddigi gyakorlat szerint a baleseti rokkantsági nyugdíjat is érteni kellett), a szolgálati nyugdíj és a korengedményes nyugdíj tekintetében minősítette azt a körülményt, hogy az adott nyugellátást a jogosult igénybe veszi-e.
Az öregségi nyugdíj tekintetében önmagában a jogosultság megszerzése már alapot adott egyes speciális szabályok alkalmazására, hiszen az Mt. 87/A. §-a nem tett különbséget azon két élethelyzet között, hogy a hatvankettedik életévének betöltése előtt öregségi nyugdíjra jogosult személy a nyugellátást igénybe veszi-e vagy nem. A Javaslat 87/A. §-a továbbra is megőrzi értelmező jellegét, de az öregségi nyugdíjra jogosult személyek közül csak azt tekinti nyugdíjasnak, aki a hatvankettedik életévét elérte (és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik), vagy a hatvankettedik életév elérése előtt a számára biztosított nyugellátást igénybe is veszi.
Az Mt. 87/A. §-ának újrafogalmazása során szintén értelmező jelleggel kerül bevezetésre a nyugellátásban való részesülés fogalma. Ezt a Javaslat a nyugellátás - munkavállaló kérelmére történő - megállapításának időpontjához köti, függetlenül attól, hogy a folyósítás ténylegesen megkezdődött-e. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályokkal összhangban a nyugellátásban részesülés fogalmába nem tartozik bele az az eset, amikor a munkavállaló nyugdíja összegének folyósítása nélküli megállapítását (rögzített nyugdíj) vagy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort megelőző tíz éven belül a figyelembe vehető szolgálati idejének megállapítását kéri.
A Javaslat által bevezetésre kerülő szabályok alkalmazását segíti elő az a rendelkezés, mely szerint a munkavállaló köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha a 87/A. § (1) bekezdés hatálya alá esik.
A 2-4. §-hoz
A Javaslat szerint a 87/A. § rendelkezéseivel összhangban a munkáltató a rendes felmondást akkor nem köteles megindokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül, azaz a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy a hatvankettedik életév elérése előtt valamely nyugellátást igénybe veszi. Ebből a körből a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő munkavállalókat a Javaslat azért veszi ki, mert e munkavállalói réteg továbbfoglalkoztatásához társadalmi érdek fűződik. A valamely rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek számára akkor lehet esélyegyenlőséget teremteni a munkaviszony fenntartása körében, ha ezen munkavállalókra - a rendes felmondás indokolása szempontjából - az általános szabályok az irányadóak.A munkaviszony felmondása körében a különös indokolási kötelezettséggel járó felmondási korlátozást - a szabályozási céllal összhangban - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló szabályok által meghatározott, a hatvankettedik életév betöltéséhez és az öregségi nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő megszerzéséhez indokolt kötni. Ha a munkavállaló a hatvankettedik életévének betöltése előtt válik öregségi nyugdíjra jogosulttá, a fenti kötelezettség a munkáltatót a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül terheli. A felmondási korlátozást a munkavállaló hatvankettedik életévének betöltéséig kell alkalmazni, ha ezen időpontig a munkavállaló az öregségi nyugdíjban nem részesül.
A felmondási tilalmakat addig az időpontig tartja fenn a Javaslat, amíg a munkavállaló a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló szabályok által meghatározott hatvankettedik életévét be nem tölti, illetve az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt meg nem szerzi, vagy a hatvankettedik életév betöltése előtt a számára jogszabály által biztosított valamely nyugellátást - saját elhatározása alapján - igénybe nem veszi.
A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok tekintetében a 87/A. § módosítására figyelemmel fogalmi pontosítást vezet be a Javaslat.
Az 5. §-hoz
A szabályozási céllal összhangban végkielégítés annak a munkavállalónak nem jár, aki a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy saját döntése alapján a hatvankettedik életévének betöltése előtt valamely számára biztosított nyugellátást igénybe veszi. Amennyiben a munkavállaló még nem érte el a hatvankettedik életévét és annak ellenére, hogy valamely nyugellátásra jogosulttá válik, a nyugellátás megállapítását - arra tekintettel, hogy életpályáját folytatni kívánja - nem kéri, munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése esetén végkielégítésre jogosult.Magasabb mértékű végkielégítésre a munkavállaló a hatvankettedik életév betöltése és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése előtti öt évben jogosult.
A 6-14. §-hoz
A Javaslat a köztisztviselők tekintetében egyrészt a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megteremtését biztosítja, másrészt a jogviszony megszüntetésére vonatkozó szabályokat harmonizálja az általános munkajogi szabályokkal.A jogalkalmazás szempontjából indokolatlanul bonyolult helyzetet teremtett pl. az a körülmény, mely szerint a köztisztviselők esetében az előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjra jogosult, és azt igénybe is vevő személy jogviszonyát a munkáltató nem volt jogosult felmentéssel megszüntetni, míg az azonos ellátást igénybe vevő munkavállaló és közalkalmazott jogviszonya e körülményre tekintettel megszüntethető volt. E nyugdíjfajta igénybevétele a végkielégítésre való jogosultságot sem zárta ki. Az eddigi szabályok fenntartása a jogalkalmazásban jelentkező bizonytalanság mellett a Javaslat szabályozási céljával sem lenne összhangban. Ezért a Javaslat a köztisztviselőkre vonatkozó felmentési jogcím a végkielégítésre való jogosultság, a felmentési korlátozás tekintetében az Mt.</a>-vel és a Kjt.-vel harmonizáló szabályokat tartalmaz. A nyugdíjasnak minősülő köztisztviselő fogalmát a Javaslat az Mt. 87/A. §-ában rögzített, új fogalomnak megfelelően alakítja ki.
A Kjt. esetében a felmentési jogcím, a végkielégítésre való jogosultság, a magasabb összegű végkielégítés, a nyugdíjasnak minősülő közalkalmazott fogalma, a jogviszony megszűnésekor (megszüntetésekor) kifizetésre kerülő jubileumi jutalom szabályait illetően a Javaslat a szabályozási célnak megfelelő, az Mt.</a> szabályaival összhangban lévő rendelkezéseket tartalmaz.
A 15-22. §-hoz
A bírák, az igazságügyi alkalmazottak, az ügyészek jogállására és jogviszonyára vonatkozó rendelkezések tekintetében a Javaslat a szabályozási cél megvalósításán túlmenően az egyéb munkavégzési viszonyokat szabályozó törvények egyes rendelkezéseivel teremt összhangot. A Javaslat a bírák és az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyára vonatkozó jogszabályok tekintetében a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó rendelkezéseket pontosítja a kialakult gyakorlatnak megfelelően, és a munkavégzési viszonyokra vonatkozó más jogszabályokkal összhangban.A Javaslat e kört érintő rendelkezései nem változtatnak az igazságszolgáltatásban foglalkoztatott személyek számára biztosított speciális szabályokon.
A Javaslat a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségére vonatkozó - a munkavégzési viszonyokat szabályozó, többi törvénnyel harmonizáló - rendelkezéseket és a jogalkalmazást segítő, pontosító szabályokat tartalmaz.
A 23. §-hoz
Az átmeneti rendelkezések biztosítják, hogy a felmondásra (felmentésre), végkielégítésre, a csoportos létszámcsökkentésre, a Kjt. esetében a jubileumi jutalomnak a jogviszony megszüntetésekor történő kifizetésére vonatkozó új - illetve pontosított - szabályokat a Javaslat hatálybalépését követően közölt munkáltatói intézkedésekre lehet alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a Javaslat új szabályokat vezet be az előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugellátást igénybe vevő köztisztviselők vonatkozásában, az átmeneti rendelkezések értelmében ezen alkalmazotti körre a Javaslat által megállapított szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha a köztisztviselő az adott nyugellátást a Javaslat hatálybalépését követően vette igénybe.