Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    A közalkalmazotti törvény kommentárja

    A közalkalmazotti törvény kommentárja

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    Kjt. 1. §
    Mt. 1-2. §
    1. A Kjt. 1. §-át az 1997. évi LVI. tv. 1. §-ának (1) bekezdése, a Kjt. 1. § (2)-(4) bekezdés szövegét a 2003. évi XX. tv. 33. §-a állapította meg. A Kjt. ekként megállapított
    - 1. §-a (2)-(3) bekezdését a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.],
    - 1. §-a (4) bekezdését a 2003. július 1. napán vagy azt követően létesített jogviszonyokra kell alkalmazni [2003. évi X...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    A közalkalmazotti törvény kommentárja
    I. Bevezető rendelkezések
    1. A törvény hatálya
    Kjt. 1. §
    Mt. 1-2. §
    1. A Kjt. 1. §-át az 1997. évi LVI. tv. 1. §-ának (1) bekezdése, a Kjt. 1. § (2)-(4) bekezdés szövegét a 2003. évi XX. tv. 33. §-a állapította meg. A Kjt. ekként megállapított
    - 1. §-a (2)-(3) bekezdését a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.],
    - 1. §-a (4) bekezdését a 2003. július 1. napán vagy azt követően létesített jogviszonyokra kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (7) bek.].
    1/A. Az állami és az önkormányzati költségvetési szervekkel, valamint meghatározott körben az önkormányzatokkal fennálló, rendszeres munkavégzésre irányuló jogviszonyt a törvény a munkaviszonyoktól megkülönböztetve közalkalmazotti jogviszonynak nevezi, amennyiben az nem tartozik egyéb törvény hatálya alá. E jogviszony tartalma a lényegét tekintve megegyezik a munkaviszonnyal, így jellemző rá a munkáltató széles körű utasítási joga. (A munkaviszonynak a munkavégzéssel járó, de a munkajog körébe nem tartozó jogviszonyoktól elhatároló ismérveire lásd a kötet A részében az Mt. 1. §-ához fűzött magyarázatot.)
    2. A törvény tárgyi hatálya elsősorban az állami és az önkormányzati költségvetési szervekre terjed ki. A költségvetési szerv - a jogszabállyal alapított költségvetési szervet kivéve - a Pénzügyminisztérium által vezetett nyilvántartásba történő bejegyzéssel - az alapító okiratban meghatározott hatállyal - jön létre, és a nyilvántartásból a megszüntető jogszabály rendelkezése szerint, vagy az okiratban meghatározott hatállyal való törléssel szűnik meg. A nyilvántartásban szereplő adatok nyilvánosak [1992. évi XXXVIII. tv. 88. § (4) bekezdés]. Ha a foglalkozató nem költségvetési szerv, annak ellenére nem tartozik a Kjt. hatálya alá, hogy a feladatai ellátásához költségvetési támogatást kap (LB Mfv. II. 10.514/1999/7.).
    Bizonyos - jogszabályban meghatározott - költségvetési szervek, illetőleg általuk sajátos viszonyban foglalkoztatottak nem tartoznak a Kjt. hatálya alá. Ezekre a szervekre, illetőleg a velük munkavégzési viszonyban állókra más törvények rendelkezései vonatkoznak:
    - a központi és a helyi közigazgatási, valamint jogszabályban meghatározott más szervek köztisztviselőire (vezetőire, ügyintézőire és ügykezelőire), mely szerveket a többször módosított 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat melléklete sorol fel, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.);
    - az ügyészek és egyéb ügyészségi alkalmazottak szolgálati jogviszonyára az 1994. évi LXXX. tv.;
    - a bírák jogállására és javadalmazására az 1997. évi LXVII. tv.;
    - az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyára az 1997. évi LXVIII. tv.
    A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományára a 2001. évi XCV. törvény, a rendvédelmi szervek (a rendőrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára az 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) vonatkozik, e szervek civil (nem hivatásos) állományára a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
    A Kjt. alkalmazását tehát nem a jogviszonyban ellátandó tevékenység jellege, hanem elsősorban a munkáltató jogi minősége dönti el. Korábban ez kivételt nem engedő szabály volt, így azonos tevékenységet el lehetett látni munkaviszonyban, közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszonyban. A helyi önkormányzat nem költségvetési szerv, emiatt az általa foglalkoztatottak jogviszonya munkaviszonynak minősült, amire a Kjt. rendelkezéseit nem lehetett alkalmazni (MD II. 655.). Az 1997. évi LVI. tv. 1. §-a a Kjt.-t módosította, és 1997. szeptember 1. napjától az önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak jogviszonyára is a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni (LB Mfv. II. 10.369/1999.). Ennek megfelelően például a községi védőnő közalkalmazottnak minősül (LB Mfv. II. 11.191/2000.). Ez alóli kivételképpen a közhasznú munkavégzés vagy a közmunkaprogram keretében, valamint - 2000. január 1. napjától - az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottak továbbra is munkaviszonyban állnak az önkormányzattal. A Kjt. 1. §-ának (3) bekezdését megállapító 2001. évi LXXIX. tv. ezt a felsorolást a közcélú munkavégzéssel egészítette ki.
    Ezért az alkalmazandó jogszabály meghatározásához mindenekelőtt a munkáltató jellegét és az esetleg lényeges egyéb körülményeket kell tisztázni (LB Mfv. II. 10.622/2000.).
    A helyi önkormányzatok által ellátandó közszolgáltatások körét példálózó jelleggel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 8. §-ának (1) bekezdése sorolja fel. Törvény más közszolgáltatás ellátására is kötelezheti a települési önkormányzatot, de maga az önkormányzat is vállalhatja olyan helyi közügy önálló megoldását, amit jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Azoknak a munkaviszonya, akiket a helyi önkormányzat kötelező vagy vállalt közszolgáltatás ellátására foglalkoztatott, 1997. szeptember 1. napjával a törvény erejénél fogva közalkalmazotti jogviszonnyá alakult. Az átalakuló jogviszonynak 1992. július 1-je utáni időtartamát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál [Kjt. 64. § (2) bekezdés, 87. § (2) bekezdés] és a végkielégítésnél a Kjt. 37. § (4) bekezdése alkalmazásánál figyelembe kell venni. Az átalakulás folytán létrejött közalkalmazotti jogviszonyok esetében a közalkalmazott alapilletményének és illetménypótlékának együttes összege a jogviszonyváltozást megelőző személyi alapbérének és rendszeres bérpótlékának [Mt. 151/A. § (2) bekezdés] együttes összegéhez képest nem csökkenhetett [1997. évi LVI. tv. 10. § (3) bekezdés]. Itt jegyezzük meg, hogy 1998. január 1. napjától önkormányzati feladatkörbe tartozó közszolgáltatás ellátására a polgármesteri hivatalok sem foglalkoztathatnak köztisztviselőt, a korábban ilyen munkakörbe kinevezettek közszolgálati jogviszonyát három hónapon belül a Ktv. 17/A. §-ának alkalmazásával meg kellett szüntetni [Ktv.
    2. § c) pont, 1997. évi CI. tv. 74. § (1) bekezdés].
    2/A. A nem állami szervek önállótlan munkát végző munkavállalói munkaviszonyban állnak és erre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően például az alapítványi iskolánál rendszeres munkát végzők nem közalkalmazotti jogviszonyban, hanem munkaviszonyban állnak (LB Mfv. II. 10.514/1999.).
    A közhasznú munkavégzésről és a közmunka program keretében történő foglalkoztatásról az 1991. évi IV. tv. (Flt.) rendelkezik. Az ilyen munkát végzőkre az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a foglalkoztató szerv a Kjt. vagy a Ktv. hatálya alá tartozik [Ktv. 2. § d) pont].
    Az alkalmi munkavállalásra utalással az 1999. évi XCIX. tv. 181. §-a egészítette ki a Kjt. 1. §-ának (3) bekezdését. Az alkalmi munkavállalásra vonatkozó rendelkezéseket a módosított 1997. évi LXXIV. tv. állapította meg. Említést érdemel, hogy az említett törvény 2. §-ának (5) bekezdése szerint a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató közvetlenül az alaptevékenysége körébe tartozó feladatokra alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalót nem foglalkoztathat.
    3. Az előző pontokban foglaltak figyelembevételével általában az állami költségvetési szervnél foglalkoztatott minősül közalkalmazottnak és rájuk a következő végrehajtási szabályok vonatkoznak:
    - a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r.,
    - a büntetés-végrehajtási szerveknél a 7/1993. (III. 9.) IM r.,
    - az egészségügyi ágazatban a 233/2000. (XII. 23.) EüM r.,
    - a felsőoktatásban a 2005. évi CXXXIX. törvény és az 53/2006. (III. 14.) Korm. r.,
    - a foglalkoztatáspolitikai és a munkaügyi költségvetési szerveknél a 8/2002. (XII. 19.) FMM rendelettel mód. 1/1993. (IV. 20.) MüM r.,
    - a földművelésügyi ágazatban a 24/1992. (XII. 18.) FM r.,
    - a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató költségvetési szerveknél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r.,
    - a honvédségnél a 25/1992. (XI. 25.) HM r.,
    - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazatban a 44/1997. (III. 12.) Korm. r.,
    - a környezetvédelmi és területfejlesztési szerveknél az 5/1993. (V. 27.) KTM r.,
    - a közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazatban a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r.,
    - a közoktatási intézményeknél a 138/1992. (X. 8.) Korm. r.,
    - a kutató, és kutatást kiegészítő intézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r.,
    - a Külügyminisztérium jóléti szerveinél az 1/1993. (IX. 29.) KüM r.,
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó szerveknél a 2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r.,
    - a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi szerveknél a 150/1992. (X. 20.) Korm. r.,
    - az oktatási miniszter irányítása alá tartozó egyes szerveknél a 30/2000. (X. 11.) OM r.,
    - a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a 17/193. (VI. 18.) PM r.,
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 8/1999. (XI. 24.) TNM r.,
    - a szociális, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r.,
    - a testnevelés és sporttevékenységet ellátó költségvetési szerveknél a 89/1994. (VI. 8.) Korm. r.
    4. A foglalkoztató, amennyiben a Kjt. hatálya alá tartozik, a munkáltatás jogszabályi kereteit illetően nem választhat: munkaviszonyt nem létesíthet, csak közalkalmazotti jogviszonyt (MD II. 653.). A jogviszony jellegén egyébként nem változtat, hogy a törvény hatálya alá tartozó költségvetési szerv alap- vagy kiegészítő tevékenységéhez kapcsolódik a foglalkoztatott munkavégzése (MD II. 654.). Ha a felek a jogviszonyukat tévesen közszolgálati jogviszonynak tekintették, pedig arra Kjt. rendelkezései vonatkoznak, a téves minősítés miatt a kinevezés nem semmis, nem az érvénytelen közszolgálati jogviszony jogkövetkezményeit (Mt. 10. §), hanem a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (LB Mfv. II. 10.452/1997/3.).
    5. A Kjt. meghatározott rendelkezéseit kivételesen munkaviszony és közszolgálati jogviszony esetében is alkalmazni kell. Az alkalmazás kötelezettsége következhet jogszabályból, de megállapodásból is.
    Jogszabály rendelkezik a törvény hatályának kiterjesztéséről:
    - a Kjt. 25/A-25/B. §-ainak hatálya kiterjed a munkáltatóra és a munkavállalóra, ha a munkáltató egészének vagy egy részének átadására tekintettel munkaviszony, közszolgálati jogviszony létesítésére, a Kjt. szabályai szerint kerül sor [Kjt.1. § (2)-(3) bek.],
    - a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A pedagógusok munkabére és pótléka nem lehet kevesebb az azonos feladatot ellátó közalkalmazottaknak járó illetmény és pótlék legkisebb mértékénél [a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 122. §-ának (1) bekezdése];
    - a normatív állami hozzájárulásban részesülő nem állami intézménynek a munkavállalók számára legalább a Kjt. 55-80. §-ában megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményrendszerre vonatkozó feltételeket kellett biztosítania 2005. december 31-éig [2002. évi LXII. tv. 28. § (13) bek., 2003. évi CXVI. tv. 34. § (10) bek., 2004. évi CXXXV. tv. 30. § (11) bek., LB Mfv. II. 10.391/2000.], az olyan munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére, akinek - a munkaszerződés szerint - mindazokat a juttatásokat biztosítja a munkáltató, amelyek a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján járnak, nem a Kjt., hanem az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni (132. EH).
    - amennyiben a Kjt. hatálya alá tartozó szerv a megengedett körben [Kjt. 54. § (3) bekezdés] munkaerőt kölcsönöz, a munkavállalóra a költségvetési szervre irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [Mt. 193/E. § (3) bekezdés].
    Munkaviszony esetében az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése alapján a felek vállalhatják, hogy jogviszonyukban alkalmazzák a Kjt. rendelkezéseit, amennyiben azok az Mt.-nél kedvezőbbek a munkavállalóra és az eltérés megengedett. Ilyen tartalmú rendelkezést tartalmazhat a kollektív szerződés is. A megállapodás vonatkozhat a Kjt. meghatározott rendelkezéseire is, amennyiben azok alkalmazását az Mt. egyébként nem zárja ki (LB Mfv. I. 10.905/1998/3.).
    6. A Kjt. személyi hatálya a magyar állami és önkormányzati költségvetési szervekre és a velük közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottakra terjed ki. Külföldi költségvetési szerv magyarországi munkáltatására az Mt. rendelkezései vonatkozhatnak, az Mt. 1. §-ának (3) bekezdésében meghatározott korlátozással. Ez nem zárja ki, hogy a külföldön nem magyar költségvetési szervvel fennálló jogviszonyban eltöltött időt a közalkalmazott fizetési fokozatának meghatározásánál figyelembe vegyék, ha a jogszabály a beszámításnál területi korlátozás nélkül rendeli beszámítani a költségvetési szervvel munkaviszonyban töltött idő tartamát (MD II. 743.).
    A Kjt. területi hatályát a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 52. §-ának (1) bekezdése határozza meg.
    Az időbeli hatályról a Kjt. 84. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. A törvény általános időbeli hatályától meg kell különböztetnünk az egyes módosított rendelkezések alkalmazhatóságának kérdését. A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével kapcsolatos nyilatkozatot (intézkedést) vagy megállapodást a nyilatkozat megtételekor, illetve a megállapodás megkötésekor hatályos jog alapján kell elbírálni [Mt. 205. § (2) bekezdés]. A más jogintézményekre vonatkozó szabály módosításának alkalmazhatóságáról a módosítást hatályba léptető rendelkezésnek kell intézkednie, de a gyakorlat ebben a körben is alkalmazza az Mt. 205. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, noha ez a rendelkezés az Mt. hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igény tekintetében rendelkezik az alkalmazandó jogról. Ennek megfelelően a közalkalmazotti jogviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog az irányadó, az igény érvényesítésének rendjére pedig - eltérő rendelkezés hiányában - az érvényesítéskor hatályos szabályok. Ezt alkalmazza a gyakorlat akkor is, amikor az Alkotmánybíróság a Kjt. valamilyen rendelkezését meghatározott időponttal hatályon kívül helyezte és addig az időpontig a jogalkotó a Kjt.-t megfelelő módon nem módosította (ezzel kapcsolatban lásd például a Kjt. 34. §-hoz fűzött magyarázatot).
    2. A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai
    Mt. 3. §
    A közalkalmazotti jogviszonyban álló felek szoros kapcsolatára és az őket egymással szemben terhelő együttműködési kötelezettségre tekintettel az egyik fél a másik fél olyan jogérvényesítése ellen kifogással élhet, amely az eset körülményeire tekintettel a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe ütközik. E követelmény értelmében, a törvény alapján a közalkalmazotti jogviszonyban álló felektől megkívánható, hogy az egyik fél jogával a másik fél érdekeit figyelembe véve úgy éljen, hogy azzal annak indokolatlanul hátrányt ne okozzon és evégett különösen az eset körülményei szerint indokolt tájékoztatást a másik félnek megadja, illetve a saját korábbi magatartásával való szembekerülést mellőzze. Az ennek meg nem felelő joggyakorlás meg nem engedett és a törvény védelmében nem részesül (41. EH).
    A köztisztviselőkhöz hasonlóan a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, arra a munkáltatót korlátozó közlési tilalom nem vonatkozik [Kjt. 3. §]. Az adatszolgáltatásról (adatbetekintésről) rendelkeznek ezen kívül a Kjt. 83/B-83/D. §-ai.
    Mt. 4. §
    Ha a munkáltató a létszámleépítés (a szakalkalmazottakat nem érintő) elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül (679. EH).
    Való és okszerű indokolást tartalmazó felmentés nem minősülhet rendeltetésellenesnek amiatt, hogy a munkáltató más okra hivatkozva is élhetett volna felmentéssel. Következésképpen bizonyított létszámleépítés esetén is helye lehet annak, hogy a munkáltató a közalkalmazott felmentését tartós alkalmatlanságával, illetve nem megfelelő munkavégzésével indokolja (792. EH).
    3. Az egyenlő bánásmód követelménye
    Mt. 5. §
    Hátrányos megkülönböztetés, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megsértése egyenlő helyzetben lévők tekintetében lehetséges (792. EH).
    4. A jognyilatkozatok
    Mt. 6. §
    5. Az érvénytelenség
    Mt. 7-10. §
    6. A közalkalmazotti jogviszonyból származó igény elévülése
    Mt. 11. §
    7. A határidők számítása
    Mt. 12. §
    8. A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok
    Kjt. 2. §
    1. A közalkalmazotti jogviszonyról jogszabályok (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet) és belső szabályzatok (kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat, üzemi megállapodás) rendelkezhetnek, ezeket összefoglalóan közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályoknak nevezzük. Az ebbe a körbe nem tartozó belső szabályzat (például a nyugdíjazással kapcsolatos egyetemi irányelv) nem minősül közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak, megsértése esetén a felmentés nem jogellenes (MD II. 709.).
    2. A törvények közül a közalkalmazotti jogviszonyra a Kjt. és Mt. rendelkezései egyaránt vonatkoznak, ha azonban a Kjt. eltérő szabályt tartalmaz, ebben a körben az Mt. nem alkalmazható. Az Mt. meghatározott rendelkezései alkalmazásának kizárásáról a Kjt. egyes fejezeteit lezáró §-ok rendelkeznek, az ezekben és a közalkalmazotti jogviszonyban egyébként sem alkalmazható rendelkezések [például a Kjt. 51. § (1) bekezdése alapján az Mt. 109. §-a] alkalmazásának nincs helye.
    A vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett közalkalmazottak esetében a nyilatkozat tartalmára a Ktv. vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni [Kjt. 41/A. § (2) bekezdés].
    A Kjt. számos rendelkezése felhatalmazást adott az ágazati miniszternek meghatározott kérdések szabályozására [például a 23. § (2) bekezdése a magasabb vezető és a vezető beosztások körének meghatározására]. Ha a szabályozás helyi önkormányzat által fenntartott intézményt érint, ebben a körben a Kormány adhat ki rendeletet [Kjt. 85. § (4) bekezdés]. A közalkalmazotti jogviszonyokat érintően a Kormány ezen kívül is kapott jogszabály alkotására felhatalmazást [például a közalkalmazotti tanács választással kapcsolatban a 15. § (1) bekezdésében]. A Kjt. végrehajtásával kapcsolatos fontosabb ágazati jogszabályokat az 1. §-hoz fűzött magyarázat 3. pontja sorolja fel.
    3. Ha a költségvetési szervnél kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet nem volt, az egyébként kollektív szerződésben szabályozható kérdéseket 1996. április 26. napjáig közalkalmazotti szabályzat is rendezhette. E rendelkezés hatályát vesztette, a törvénymódosítás azonban önmagában nem helyezte hatályon kívül a korábbi rendelkezéseknek megfelelően kiadott közalkalmazotti szabályzatot. Az ilyen tartalmú közalkalmazotti szabályzatot a szakszervezet is felmondhatta, amennyiben az újabb közalkalmazotti tanács-választáson kollektív szerződés kötésére vált jogosulttá [1996. évi XXVIII. tv. 30. § (8) bekezdésének harmadik albekezdése].
    Az Mt.-nek az 1999. évi LVI. törvénnyel módosított 31. §-a (2) bekezdése szerint a munkáltató kollektív szerződésre tartozó kérdéseket (a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét) az üzemi tanáccsal megállapodva üzemi megállapodásban szabályozhatta, amennyiben a munkáltatónál nincs képviselettel rendelkező szakszervezet. Ezt a rendelkezést eltérést előíró szabály hiányában a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazni kellett, ezért a Kjt. 2. §-a (1) bekezdésének és 17. §-a (3) bekezdésének kifejezett módosítása nélkül is közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak kell tekinteni az üzemi megállapodást.
    A 2002. évi XIX. tv. 14. §-ának (4) bekezdése 2002. július 12. napjával ezt a szabályozási lehetőséget megszüntette. Lásd erről bővebben az Mt. 31. §-ához fűzött magyarázatot.
    4. A kollektív szerződés, a közalkalmazotti szabályzat és az üzemi megállapodás jogszabállyal nem lehet ellentétes. Mivel a közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 13. §-a nem alkalmazható, a kollektív szerződésben (üzemi megállapodásban) csak olyan kérdés szabályozható, amelyre jogszabály felhatalmazást adott és csak a felhatalmazás adta körben. Nincs lehetőség arra, hogy a kollektív szerződés vagy az üzemi szabályzat a közalkalmazott javára a jogszabálytól eltérjen. A tilalom megsértése esetén a rendelkezés semmis [Kjt. 2. § (2) bekezdés, MD II/658; LB Mfv. II. 10.833/1998.]. Ha a kollektív szerződés (üzemi szabályzat) rendelkezése a jogszabály adta keretet túllépi [például a Kjt. 33. §-ának (1) bekezdésében meghatározott nyolc hónapnál hosszabb felmentési időt állapít meg], a belső szabály a keretet meghaladó részében semmis. Ha a kollektív szerződés valamely rendelkezése semmis vagy a körülmények változása folytán azzá vált, a rendelkezés később automatikusan nem válik érvényessé annak folytán, hogy újabb rendelkezés már megengedi a szabályozást: a semmis rendelkezés jogszabály változás következtében nem válik érvényessé (LB Mfv. I. 10.451/1993.).
    Ha a jogszabály alapján a megyei város közgyűlése korlátozta a pénzmaradvány felhasználását, ezen fenntartói döntés a munkaügyi perben nem vizsgálható felül (LB Mfv. II. 10.370/2001.).
    Kjt. 3. §
    A közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. rendelkezései közül - amint arra a Kjt. 2. §-ához fűzött magyarázat 3. pontjában már utaltunk - a 13. § nem alkalmazható (255. EH, BH 2006/2/63.). Ebből következően a jogszabálytól a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak minősülő kollektív szerződés és üzemi megállapodás, valamint a kinevezés csak akkor térhet el, függetlenül attól, hogy az a közalkalmazott javára történne-e vagy sem, ha ezt a jogszabály kifejezetten megengedi.
    Az Mt. 3. §-a (6) bekezdésében foglaltak alkalmazásának kizárása folytán a közalkalmazottal ellenérték fejében sem köthető olyan megállapodás, amely a munkáltató gazdasági érdekében a közalkalmazott magatartását a jogviszony megszűnését követő időre korlátozná.
    Kjt. 3. §-át 2001. július 1. napjával a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (1) bekezdése állapította meg.
    II. A munkaügyi kapcsolatok
    Mt. 14-15/B. §
    Lásd még a Kjt. 7. § (1) bekezdését.
    1. Az országos, ágazati és területi érdekegyeztetés
    Kjt. 4-7. §
    1. A Kjt. 4-6/A. §-ait 2003. július 1-jei hatállyal a 2003. évi XX. tv. 34. §-a állapította meg. A Kjt. 5. § (2) bekezdésének és 6. § a)-b) pontjának szövegét a 2004. évi CXXIV. tv. 1. § (1) bekezdése és 2. §-a állapította meg, továbbá ugyanezen törvény 1. § (2) bekezdése a Kjt. 5. §-át új (5) bekezdéssel egészítette ki és a törvény 8. § (4) bekezdése a 6/A. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezte 2005. január 1. napjával. A Kjt. 7. § (1) bekezdését a 2005. évi VIII. tv. 7. §-ának (2) bekezdése állapította meg 2005. március 20-i hatálybalépéssel, és a korábbi rendelkezés megjelölését 7. § (2) bekezdésre módosította. A Kjt. 6/A. § (3) bekezdésének 2006. január 1-jétől hatályos szövegét a 2005. évi CLIV. tv. 27. § (1) bekezdése állapította meg.
    1/A. A Kjt. a közalkalmazotti jogviszonyok sajátosságaira tekintettel a munkaviszonyoktól eltérő érdekegyeztetési rendszert alakított ki. Ezt elsősorban az indokolja, hogy a közalkalmazottakat foglalkoztató munkáltatók a fenntartó által megállapított költségvetés alapján, az így meghatározott keretben gazdálkodhatnak, ami megszabja a munkafeltételeket és megváltoztatásuk lehetőségét, kevés önállóságot hagyva a munkáltató és az általa foglalkoztatott közalkalmazottak megállapodásának. A nem munkáltatói szintű érdekegyeztetésben a különböző szinteken a Kormány, az ágazati miniszter, a fenntartó önkormányzat és az önkormányzati érdekszövetségek, valamint az érintett szakszervezetek vesznek részt. A szinteknek megfelelően országos, ágazati és helyi (önkormányzati) tanácsok működnek, amelyek megalakítása, működtetése, a szükséges feltételek biztosítása a munkáltatói oldalt jelentő Kormány, miniszter, illetőleg önkormányzat feladata.
    Ha a döntés meghozatala idején hatályos Kjt.-ben [jelenleg annak 6. § (1) bekezdésében] foglalt rendelkezés a közalkalmazotti jogviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben írta elő az ágazati miniszter számára az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel az érdekegyeztető fórumban való egyeztetést, minthogy a vitatott döntés csupán egy intézmény közalkalmazottainak jogviszonyát érintette, ezért nem minősült a közalkalmazotti jogviszony szempontjából ágazati jelentőségűnek (890. EH).
    2. A közalkalmazottak képviseletében az egyes érdekegyeztetési tanácsokban a reprezentatívnak minősülő szakszervezetek járnak el [Kjt. 9. § (2)-(4) bek.]. A jogosultság megnyugtató ellenőrzése érdekében a Kjt. 15. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a 48/2005. (III. 23.) Korm. r. előírja, hogy a közalkalmazotti tanácsok megválasztásáról meghatározott tartalmú jelentéseket kell készíteni.
    A taglétszám megállapításával kapcsolatos adatfeldolgozási feladatokat a minisztérium végzi.
    Az eredményt országos, ágazati, önkormányzati szinten a reprezentativitást megállapító bizottság állapítja meg. Ez a bizottság közzéteszi
    - a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében és a minisztérium hivatalos lapjában az országos és ágazati reprezentatív szakszervezetek,
    - az illetékes jegyző, illetve főjegyző közreműködésével a helyben szokásos módon az önkormányzat területén reprezentatív szakszervezetek
    névsorát.
    Átmeneti rendelkezés értelmében a Kjt. 91. §-a szerint a 2004. október 31-ig lejárt mandátum miatt, illetve a 2004. október 31-ét követően tartott közalkalmazotti tanács választások eredménye alapján 2005. március 31-ei hatállyal megállapított reprezentativitást irányadónak kell tekinteni a 2004. évi CXXIV. törvény hatálybalépésekor működő közalkalmazotti tanács megszűnésének időpontjáig, de legkésőbb 2008. március 31-ig. A reprezentativitást 2005. március 31-ét követően minden harmadik év március 31-ével ismételten meg kell állapítani [2004. évi CXXIV. tv. 8. § (2) bek.].
    3. A szakszervezetek között a reprezentativitással kapcsolatos vitában az érdekelt fél kérelmére a munkaügyi bíróság soron kívül, nemperes eljárásban dönt.
    4. A munkáltatónál a Kjt. 9. §-ának (1) bekezdésében megjelölt szakszervezet minősül reprezentatívnak. E rendelkezés alkalmazása érdekében a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló szakszervezeti tagok létszámát a 48/2005. (III. 23.) Korm. r. 2. §-a (1) bekezdése alapulvételével kell megállapítani.
    2. A szakszervezetek, a kollektív szerződés
    Mt. 18-19/A. §
    Kjt. 8. §
    Mt. 21. §
    A § (2)-(3) és (6) bekezdését a 2002. évi XIX. tv. 1. §-a állapította meg, és 2002. szeptember hó 1. napján lép hatályba. A szakszervezeti tagdíj levonásáról az 1991. évi XXIX. tv. rendelkezik. A (4) bekezdést hatályon kívül helyezte a 2003. évi XX. tv. 31. § (1) bek. a) pontja 2003. július 1. napjával.
    Mt. 22. §
    Az Mt. 22. § új (2) bekezdésének szövegét a 2005. évi VIII. tv. 2. §-a állapította meg és a korábbi (2)-(3) bekezdés megjelölését (3)-(4) bekezdésre módosította.
    Mt. 22/A. §
    Az Mt. 22/A. §-át a 2005. évi VIII. tv. 2. §-a iktatta be.
    Mt. 23. §
    Az alapító szerv a költségvetési szervet megszüntető határozatával szemben a szakszervezet nem élhet kifogással, mert az nem munkáltatói intézkedés (890. EH).
    Mt. 24-25. §
    A 2002. évi XIX. tv. 2. §-ával megállapított (2) és (5) bekezdést 2002. szeptember hó 1. napjától, az év hátralévő részében arányosan kell alkalmazni [hivatkozott törvény 15. § (1) bekezdése].
    Mt. 26-28. §
    Az Mt. 28. § (2)-(3) bekezdésének szövegét 2005. március 20-ától kezdődő hatállyal a 2005. évi VIII. tv. 4. §-a állapította meg. Kérdéses, hogy a gyakorlat alkalmazza-e majd a 28. § (3) bekezdés rendelkezését a fegyelmi felelősségre vonásra.
    Mt. 29. § (1) bek.
    Kjt. 9. §
    1. A Kjt. 9. §-ának 2005. január 1-jétől hatályos szövegét a 2004. évi CXXIV. tv. 3. §-a állapította meg.
    2. A magasabb támogatottságot kifejező reprezentativitás többlet jogokat biztosít az ilyen szakszervezetnek:
    - a munkáltató jogszabályt és kollektív szerződést sértő intézkedése miatt kifogást emelhet [Mt. 23. §];
    - kollektív szerződés kötésére jogosult, amennyiben a munkáltatónál működő valamennyi szakszervezet a szerződésről nem tud megállapodni [Mt. 33. § (4) bekezdés];
    - a reprezentatív szakszervezet tárgyalási ajánlatát a kollektív szerződés kötésével kapcsolatban a munkáltató nem utasíthatja vissza [Mt. 37. §].
    Kjt. 10. §
    A fegyelmi eljárással kapcsolatos szakszervezeti védelem nem terjed ki a fegyelmi büntetés kiszabására: a fegyelmi tanácsnak, illetőleg a fegyelmi jogkört gyakorlónak megrovás alkalmazása esetén nem kell a szakszervezeti szerv egyetértését kikérnie. Önmagában az előzetes értesítés elmulasztása miatt az egyébként jogszerű fegyelmi büntetést nem lehet hatályon kívül helyezni (Pest Megyei Bíróság 5. Mf. 21.844/1995.).
    Kjt. 11. §
    A Kjt. 11. § (1) bekezdésének szövegét 2005. I. 1. napjától kezdődő hatállyal a 2004. évi CXXIV. tv. 4. §-a állapította meg, közelítve a szabályozást az Mt.-hez.
    Mt. 30. §
    A közalkalmazotti jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket (gyakorlásuk, teljesítésük módját, az ehhez kapcsolódó eljárási rendet) kollektív szerződés csak abban a körben szabályozhatja, amelyre felhatalmazást kapott [Kjt. 2. § (2) bekezdés]. A felhatalmazás származhat a Kjt.-ből, de az Mt.-nek a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó valamely rendelkezéséből. A felhatalmazás nélküli rendelkezés, illetőleg a rendelkezésnek a megszabott keretet túllépő része semmis (lásd ezzel kapcsolatban a Kjt. 2. §-ához fűzött magyarázat 4. pontját.)
    Mt. 31-32. §, 33. § (1), (8) bek.
    1. Közalkalmazottak tekintetében is lehetséges, hogy több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződést kössenek. A jogszabály nem zárja ki, hogy ebben az esetben munkáltatói szinten is kössenek kollektív szerződést. Eltérően azonban az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóktól és munkavállalóktól, a Kjt. nem szabályozza az tágabb és a szűkebb hatályú kollektív szerződés közötti viszonyt. Az Mt. 41. §-a megengedi, hogy a tágabb hatályú kollektív szerződésben szereplő kérdésről a munkáltató szintjén is megállapodjanak, de ennek a munkavállalóra kedvezőbbnek kell lenni. Ezt az Mt. rendelkezést a közalkalmazotti jogviszonyban nem lehet alkalmazni (Kjt. 13. §). A tágabb hatályú kollektív szerződés nem jogszabály, ezért a különböző szintű és egymással ellentétes rendelkezések alkalmazhatóságának kérdése a Kjt. 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával nem válaszolható meg.
    Ágazati és egyéb kollektív szerződés megkötésére jogosultságról a Kjt. 12/A. §-a (6) bekezdése rendelkezik.
    2. A kollektív szerződés kötésére való jogosultságtól meg kell különböztetni a hatályban lévő kollektív szerződés módosítására való jogot. Ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy a kérdéses kollektív szerződést mely szervek (szakszervezetek) kötötték meg. E tekintetben közömbös, hogy a megkötést követően az abban részt vett szakszervezet a reprezentativitását elveszítette, illetőleg részt nem vett valamely szakszervezet reprezentatívvá vált. Az utóbbi szakszervezet a módosításban nem vehet részt, illetőleg a reprezentativitását elvesztő szakszervezet nélkül a kollektív szerződést érvényesen nem lehet módosítani, vagyis a módosítás joga a szerződést megkötő szakszervezeteket illeti meg. Az újonnan reprezentatívvá vált szakszervezetet megilleti azonban a kollektív szerződés felmondásának a joga [Mt. 39. § (5) bekezdés], ennek folytán az új szerződés megalkotásában már részt vehet.
    Kjt. 12. §
    Mt. 36. § (4) bek.
    1. A kollektív szerződés személyi hatályát a Kjt. lényegében az Mt. 36. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglaltakkal azonosan szabályozza. Eltérést jelent, hogy a miniszter nem terjesztheti ki a kollektív szerződés hatályát, mert az Mt. 34-35. §-ában foglaltakat a közalkalmazottak esetében nem lehet alkalmazni (Kjt. 13. §).
    2. A kollektív szerződést a hatálya alá tartozó munkáltató valamennyi közalkalmazottjára alkalmazni kell szakszervezeti hovatartozástól függetlenül. Az Mt. a X. fejezetében található 189. § szerint a vezetőre (a munkáltató vezetőjére és helyetteseire) a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki. Az Mt. e fejezetében foglaltak a közalkalmazotti jogviszonyban nem alkalmazhatók (Kjt. 24. §), ebből pedig az következne, hogy a kollektív szerződés rendelkezései arra a vezetőre is vonatkoznának, aki azt a munkáltató nevében megkötötte. A kollektív szerződés személyi hatályával kapcsolatban azonban figyelembe kell venni a szerződéskötésre vonatkozó általános elveket is. Ha a szerződés hatálya szempontjából a munkáltató közalkalmazottai körébe tartozna a munkáltatói jogkört gyakorló, a kollektív szerződést megkötő vezető is, a szerződés az ő tekintetében önmagával kötött szerződés lenne, ami jogilag lehetetlen. Ezért a közalkalmazottaknál sem lehetséges, hogy a kollektív szerződés a munkáltató nevében eljáró vezetőre kiterjedjen (MD II. 659.).
    Mt. 37. § (1)-(2), (4)-(5) bek., 38. §
    A kollektív szerződés hatályba lépését nem lehet a fenntartó hozzájárulásától függővé tenni. Annak nincs akadálya, hogy a fenntartó, amennyiben a munkáltató vezetőjével szemben munkáltatói jogkört gyakorol, utasítással megszabja azt a keretet, amelyen belül a vezető a szakszervezettel megállapodhat. Jogszabály bizonyos juttatásokat a fenntartó egyetértésétől tehet függővé [például a pedagógusok nem kötelező illetménypótlékát a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. §-ának (8) bekezdése].
    Mt. 39. §
    A több szakszervezet által kötött kollektív szerződés felmondásának jogáról az érintett szakszervezetek a rendelkezést megállapító 2002. évi XIX. tv. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében 2002. szeptember hó 1. napjától állapodhatnak meg, de ez a törvény fogalmazása ellenére nem kötelező.
    A kollektív szerződés - kifejezett eltérő megállapodás hiányában - részlegesen nem mondható fel (241. EH).
    Mt. 40-41/A. §
    Az Mt. 41/A. §-át a 2003. évi CXVIII. tv. 1. §-a állapította meg, 2004. 01. 01-jei hatálybalépéssel. A bejelentéssel és a nyilvántartással kapcsolatos részletes szabályokat a 2/2005. (I. 28.) FMM r. újra szabályozta.
    A kollektív szerződések bejelentésének és nyilvántartásának részletes szabályait a 2/2004. (I. 15.) FMM rendelet állapítja meg.
    Kjt. 12/A. §
    A Kjt. 12/A. §-át a 2004. évi CXXIV. tv. 5. §-a állapította meg,
    Kjt. 13. §
    A Kjt. 13. §-ának 2005. I. 1. napjától hatályos szövegét a 2004. évi CXXIV. tv. 6. §-a állapította meg.
    3. A közalkalmazottak részvételi jogai
    Kjt. 14. §
    Mt. 43. § (4)-(5) bek.
    Mt. 45-49. §
    Kjt. 15. §
    1. A (2) bekezdést 1998. március 21-i hatállyal az 1998. évi XIII. tv. hatályon kívül helyezte, az (1) bekezdés szövegét pedig 2005. I. 1-jei hatállyal a 2004. évi CXXIV. tv. 7. §-a állapította meg.
    2. A közalkalmazotti tanács és a közalkalmazotti képviselő megválasztásának szabályai lényegében megegyeznek az Mt.-nek az üzemi tanács megválasztására vonatkozó szabályaival. Lényeges különbség, hogy már tizennégy fő fölötti létszámnál tanácsot kell választani. Egy munkáltatónál csak egy közalkalmazotti tanács, illetőleg képviselő választható akkor is, ha a munkáltató különböző telephelyeken működik. A választhatóság, a jelöltállítás feltételei azonosak. A közalkalmazotti jogviszonyban hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, a kártérítésre kötelezés a fegyelmi tanács jogköre [Kjt. 82. §], ezért az Mt. 46. §-ának (4) bekezdése ebben a körben külön kizáró rendelkezés hiányában is csak részben alkalmazható.
    3. A Kjt. 15. §-a és a KOMT-ban történt egyeztetés alapján a 48/2005. (III. 23.) Korm. rendelet szabályozza a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál működő szakszervezetek reprezentativitása megállapításának szabályait.
    Mt. 50. § (2) bek., 51-64. §
    Kjt. 16. §
    A Kjt. 16. §-a (1) bekezdése szövegét az 1996. évi XXVIII. tv. 6. §-a állapította meg, a §-t új (3) bekezdéssel a 2003. évi XX. tv. 36. §-a egészítette ki azzal, hogy a korábbi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változott.
    Mt. 66-68. §
    1. Az Mt. 66-68. §-ai az üzemi tanács jogait meghatározó Mt. rendelkezésre [65. § (1)-(3) bekezdés] utalnak, ez azonban közalkalmazotti jogviszonyban nem alkalmazható [Kjt. 19. §]. Erre tekintettel külön rendelkezés hiányában - értelemszerűen - a közalkalmazotti tanácsnak (képviselőnek) a Kjt. 16. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogköreiről lehet szó, úgyszintén az ágazati miniszter által biztosított esetleges jogkörről.
    2. A szó szerinti szövegtől eltérően a munkáltatónak nem minden, csak a közalkalmazottak érdekeit érintő belső szabályzatokat kell véleményeztetnie a közalkalmazotti tanáccsal (képviselővel). Ez következik joghasonlóság miatt az Mt. 65. §-a (3) bekezdésének g) pontjából.
    A közalkalmazotti tanács ügyrendje értelmében a tag felmentéséhez való hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha azt a jelen lévő tagok kétharmada megszavazta. Háromtagú tanácsnál a jelen lévő két tag hozzájárulása alapján közölt felmentés jogszerű. A közalkalmazotti tanács eljárásának szabályszerűsége csak a tanács perbenállásával, erre irányuló kereset alapján vizsgálható (BH 2004/4/157).
    3. A földművelési és vidékfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a közalkalmazotti tanács jogosítványa a személyügyi nyilvántartás rendjére, a személyi anyagok kezelésének módjára vonatkozó belső szabályzat tervezetének véleményezése [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 2. §].
    Mt. 69. §
    Az Mt. 69. §-ának szövegét 2005. március 20-ától kezdődően a 2005. évi VIII. tv. 5. §-a állapította meg.
    Mt. 70. §
    3.1. Esélyegyenlőségi terv
    Mt. 70/A. §
    A 70/A. §-sal a 2003. évi CXXXV. törvény 41. §-ának (3) bekezdése egészítette ki az Mt.-t, a rendelkezés 2004. január 27-én lépett hatályba.
    Kjt. 17-18. §
    1. A munkáltató és a közalkalmazotti tanács kapcsolatrendszerét megállapító közalkalmazotti szabályzat közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály, jogszabállyal ellentétes rendelkezéseket nem tartalmazhat. A tilalmat sértő rendelkezés semmis [Kjt. 2. § (1) és (2) bekezdés].
    2. Az 1996. évi XXVIII. tv. 1996. április 27. napjával hatályon kívül helyezte a Kjt. 18. §-át. A hatályon kívül helyezett rendelkezés az Mt. jelenleg már nem hatályos 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal egyezően megengedte, hogy ha nincs a munkáltatónál kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet, a kollektív szerződésben szabályozható kérdésekről a munkáltató a közalkalmazotti tanáccsal megállapodjon, még pedig a közalkalmazotti szabályzatban. A § hatályon kívül helyezése a korábban megalkotott közalkalmazotti szabályzat érvényességét nem érintette.
    1996. április 27. napjától közalkalmazotti szabályzatban csak a felek kapcsolatrendszerét lehet szabályozni még akkor is, ha munkahelyi szakszervezet és munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés hiányában 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően 2002. július 11-ig a munkáltató a közalkalmazotti tanáccsal megállapodást kötött a közalkalmazotti jogviszonyt érintő jogokról és kötelezettségekről. Ezt a megállapodást nem lehetett a közalkalmazotti szabályzatba foglalni és annak lehetősége 2002. július 12. napjával megszűnt [2002. évi XIX. tv. 14. § (4) bek.]. A tilalom [Kjt. 17. § (3) bekezdés] feltehető oka, hogy a közalkalmazotti szabályzat, illetőleg az üzemi megállapodás különböző okok miatt válhat hatálytalanná.
    3. A közalkalmazotti szabályzatra megfelelően alkalmazni kell a kollektív szerződés hatálybalépésére, közzétételére és felmondására vonatkozó szabályokat [Mt. 38. § (1)-(3) bekezdés, 39. § (1)-(2) bekezdés]. A közalkalmazotti szabályzat hatályát veszti a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén, valamint ha a közalkalmazotti tanács (a közalkalmazotti képviselő megbízatása) megszűnik és újabb tanácsot (képviselőt) nem választanak [Mt. 40. § (1) bekezdésének első mondata].
    Kjt. 19. §
    A rendelkezést a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (2) bekezdése állapította meg. Az akkori szöveg kizárta még az Mt. II. Rész V. fejezetének alkalmazását is, az európai üzemi tanácsokra vonatkozó ezen rendelkezések azonban időközben hatályukat vesztették, ezért a kizáró rendelkezés tárgytalanná vált. Ugyanakkor az Mt. 65. §-a alkalmazásának kizárt voltával kapcsolatban figyelemmel kell lenni arra, hogy a Kjt. alkalmazása során az Mt. 65. § (3) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt rendelkezéseken a Kjt. 16. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakat kell érteni [2005. évi VIII. tv. 7. § (2) bek.].
    III. A közalkalmazotti jogviszony
    1. A közalkalmazotti jogviszony létesítése és módosítása
    Kjt. 20. §
    Mt. 72-75/A. §
    1. A közalkalmazotti jogviszony alanyai a munkáltató és az általa foglalkoztatott közalkalmazott. Az Mt. 73. §-a szerint munkáltató az lehet, aki jogképes. A Kjt. 1. §-ának (1) bekezdéséből következően közalkalmazotti jogviszonyban csak állami vagy helyi önkormányzati költségvetési szerv, valamint helyi önkormányzat lehet munkáltató. A közalkalmazotti munkáltatók valamennyi fajtája jogi személy és így jogképes, vagyis különböző jogviszonyokban jogokat szerezhet és kötelezettségek terhelhetik.
    A jogi személy elkülönült részlege, még ha a szervezeten belül munkajogi önállósággal rendelkezik is, nem minősül munkáltatónak: az általa foglalkoztatottak a jogi személy költségvetési szervvel állnak közalkalmazotti jogviszonyban. A közalkalmazotti jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket nem érinti, ha a munkáltató személyében jogutódlás következik be, azonban a jogviszonyból eredő igényeket a jogutóddal szemben kell érvényesíteni (LB Mfv. I. 10.274/1996/4.).
    A közalkalmazotti munkáltató által foglalkoztatottak közalkalmazottak, függetlenül attól, hogy ez fő- vagy további jogviszonynak minősül a munkavégző szempontjából. A közalkalmazotti jogviszonyban a munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye gyakran elválik. Ez nem változtat azon, hogy a közalkalmazott azzal az önálló költségvetési szervvel áll közalkalmazotti jogviszonyban, amelynek a keretében a munkáját végzi (LB Mfv. I.10.093/1994/2.). Ez vonatkozik azokra a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazottakra is, akikkel szemben a munkáltatói jogkört külső szerv, általában a fenntartói jogot gyakorló szerv (testület) gyakorolja. A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő jogvitát a munkáltató ellen lehet indítani abban az esetben is, ha arra külső szerv munkáltatói jogkörben hozott döntése adott alapot (MD. II. 660.). Ezzel szemben a közalkalmazott kirendelésénél a munkáltatói minőség átszállása folytán a tényleges foglalkoztatóval szemben érvényesíthető a kirendelésből eredő igény. Így ha az orvos munkáltatója a helyi önkormányzat volt, de az ügyeleti szolgálatot a kórház szervezte és bonyolította, e részben hallgatólagos kirendelés folytán a munkát végző a kórházzal állt jogviszonyban, ezért az ügyeleti díjat is tőle, nem pedig az önkormányzattól követelhette (LB Mfv. II. 10.614/1997.).
    2. Közalkalmazott általában az lehet, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel [Mt. 72. §] rendelkezik. A közalkalmazotti jogviszony létesítésének ezen általános feltételein túl jogszabály továbbiakat is előírhat: a miniszter a létesítés feltételeként a magyar állampolgárságot, a büntetlen előéletet, a tizennyolcadik életév betöltését határozhatja meg. 2001. december hó 24. napját követően a miniszter meghatározott körben vagyonnyilatkozat-tételhez kötheti a kinevezést, illetőleg a közalkalmazott foglalkoztatását. A vagyonnyilatkozatra egyébként a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni [Kjt. 41/A. § (2) bekezdés]. Ezen kívül a Kjt. végrehajtási rendeletei gyakran képzettségi követelmény meglététől teszik függővé a kinevezést meghatározott munkakörbe.
    Magyar állampolgárság szükséges:
    - levéltárban, közgyűjteményi intézményben a vagyonvédelmi-biztonsági tevékenység ellátásához [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 2. § (2) bekezdés];
    - a honvédségnél [25/1992. (XI. 25.) HM r. 3. § (1) bekezdés];
    - a büntetés-végrehajtási szerveknél [7/1993. (III. 9.) IM r. 2. § (1) bekezdés a) pont];
    - a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságánál és alárendelt szerveinél a fizikai munkakörök kivételével [17/1993. (VI. 18.) PM r. 2. § (2) bekezdés];
    - meghatározott munkakörökben a belügyi szerveknél [62/1997. (XI. 7.) BM r. 2. § és 3. számú melléklet] és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál [8/1999. (XI. 24.) TNM r. 3. § a) pont].
    Büntetlen előélet szükséges:
    - a közművelődési és közgyűjteményi intézményben, a kulturális intézményeknél gazdasági, műszaki, igazgatási területen, valamint a vagyonkezelésnél [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 3. § (1) és (3) bekezdés];
    - a kutatóintézeteknél tudományos kutató munkakörben, pénzügyi, számviteli, munkaügyi, társadalombiztosítási és adóügyi ügyintézőnek, a pénztárosnak, a portásnak és a rendésznek [49/1993. (III. 26.) Korm. r. 2. §];
    - a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó intézményeknél a pénz- és értékkezelőnek, valamint a B-J. fizetési osztályokba sorolt munkakörökben [77/1993. (V. 12.) Korm. r. 2. § (1) bekezdés];
    - felsőoktatási intézményben oktatói munkakörben [2005. évi CXXXIX. törvény 81. § (2) bek.];
    - a honvédségnél, de felmentés adható bizonyos körben [25/1992. (XI. 25.) HM r. 3. §];
    - meghatározott munkakörökben a közlekedési, hírközlési és vízügyi szerveknél [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 2. § (2) bekezdés], a környezetvédelmi és területfejlesztési költségvetési szerveknél [5/1993. (II. 27.) KTM r. 2. § (1) bekezdés], a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél [17/1993. (VI. 18.) PM r. 2. § (1) bekezdés], a belügyi szerveknél [62/1997. (XI. 7.) BM r. 2. §] és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál [8/1999. (XI. 24.) TNM r. 2. § c) pont];
    - a büntetés-végrehajtási szerveknél [7/1993. (III. 9.) IM r. 2. § (1) bekezdés c) pont];
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél az E-J. fizetési osztályba tartozó munkaköröknél [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 2. §];
    - a fizikai munkaköröket kivéve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó szerveknél [2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r. 2. §];
    - az oktatási miniszter irányítása alatt álló egyes költségvetési szerveknél, kivéve a fizikai munkaköröket, amelyekben végrehajtható szabadságvesztésnél enyhébb büntetéssel sújtott is alkalmazható [30/2000. (X. 11.) OM r. 2. §].
    A 18. életév betöltése szükséges:
    - a közművelődési, a közgyűjteményi és kulturális intézményben minden olyan munkakörben, amit csak büntetlen előéletű láthat el [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 2. § (1) és (3) bekezdés];
    - meghatározott munkakörökben a közlekedési, hírközlési és vízügyi költségvetési szerveknél [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 2. § (2) bekezdés], a belügyi szerveknél [62/1997. (XI. 7.) BM r. 2. §] és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál [8/1999. (XI. 24.) TNM r. 3. § b) pont];
    - a környezetvédelmi és területfejlesztési költségvetési szerveknél az adminisztratív és a fizikai munkakörök kivételével [5/1993. (II. 27.) KTM r.
    2. § (1) bekezdés];
    - a büntetés-végrehajtásnál [7/1993. (III. 9.) IM r. 2. § (1) bekezdés b) pont];
    - az oktatási miniszter irányította költségvetési szerveknél [30/2000. (X. 11.) OM r. 2. § (1) bekezdés].
    Felsőoktatási intézményben oktatói munkakörbe az nevezhető ki, aki megfelel a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvényben, különösen annak 81-83. és 87. §-ában meghatározott feltételeknek.
    Az ágazati végrehajtási rendeletek az egyes fizetési osztályokba tartozó munkakörök meghatározásával megszabják a szükséges iskolai végzettségi szintet, valamint ehhez kapcsolódóan a szükséges képesítést [Kjt. 61. § (3) bekezdés].
    A jogszabályok egyes esetekben lehetővé teszik, hogy az előfeltételektől el lehessen tekinteni, illetőleg a munkáltató a képesítés alól mentesítést adjon.
    A büntetés-végrehajtási szerveknél a szerv vezetőjének, a főosztályvezetőnek, a hivatalvezetőnek és helyettesének, a gazdasági vezetőnek, valamint a gazdálkodás tekintetében döntési vagy ellenőrzési joggal rendelkező osztályvezetőnek a jogviszony létesítéséhez vagyonnyilatkozatot kell tennie [10/2002. (IV. 9.) IM r. 1. §]. A belügyminiszter irányítása alatt álló szervek közalkalmazottainak vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét a 12/2002. (IV. 29.) BM r. állapította meg.
    A Magyar Köztársaság által az EU-hoz történő csatlakozását követően alkalmazandó munkaerőpiaci viszonosság és védintézkedés szabályai szerint a tagállamok állampolgárai tekintetében általában a munkaerőpiaci viszonosság érvényesül, az általános szabályoktól eltérően azonban nincs szükség munkavállalási engedélyre a tagállam állampolgárának további magyarországi foglalkoztatásához, ha az állampolgárt engedély alapján vagy engedélymentesen legalább 12 hónap időtartamú foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban, jogszerűen, megszakítás nélkül foglalkoztatják a csatlakozás időpontjában vagy azt követően, ez a jogosultság megszűnik, ha a foglalkoztatott a foglalkoztatási jogviszonyt egyoldalúan vagy közös megegyezéssel megszünteti [93/2004. (IV. 27.) Korm. r. 2. §], a továbbiakra lásd az A/118/3. oldalt.
    Kjt. 21. §
    A Kjt. 21. § (2) bekezdése szövegét a 2003. évi XX. tv. 31. §-ának (6) bekezdése állapította meg, majd azt a 2003. évi CXVI. tv. 84. §-a kiegészítve újraszövegezte. A Kjt. 21. § (2) bekezdésének szövegét 2005. I. 1. napjával a 2004. évi CXXII. tv. állapította meg.
    Mt. 76. § (3), (6)-(8) bek., 76/A-76/C. §
    A § módosított (4) és (5) bekezdését a 2002. évi XIX. tv. 4. §-a, (2) bekezdését pedig a 2004. évi XXVIII. tv. 2. §-a állapította meg, az előbbi bekezdéseket 2002. szeptember 1., az utóbbit 2004. május 1. napjától kell alkalmazni.
    Mt. 77-78/A. §, 79. § (2)-(3), (5)-(7) bek.
    1. A Kjt. 21. §-át a törvény állapította meg, és a (2) bekezdés második mondatában szereplő utalást a 2003. évi XX. tv. 31. §-a (6) bekezdésének b) pontja módosította.
    1/A. A közalkalmazotti jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A kinevezés a közalkalmazotti jogviszony szükséges, de elégséges jogi oka. A kinevezés csak látszólag egyoldalú, mert elfogadása nélkül a jogviszony nem jöhet létre. A munkáltatónak legalább a munkakörben, az illetményben és a munkavégzési helyben meg kell állapodnia a közalkalmazottal, a felek azonban más kérdésekről is rendelkezhetnek. A kinevezési okmány az említetteken túl tartalmazza még a közalkalmazott besorolására vonatkozó fizetési osztályt és fokozatot, valamint tartalmazhatja a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatban azokat a megkötéseket, amelyre a munkáltató egyoldalúan jogosult (például a munkakör ellátásához szükséges végzettség megszerzésének határidejét, ha az időleges mentesítésre jogszabály lehetőséget ad). Az önkormányzati körbe tartozó munkáltatók a kinevezéshez általában az erre a célra rendszeresített formanyomtatványt használják. A közalkalmazotti jogviszony érvényesen létrejön azonban akkor is, ha a munkáltató írásban közli a munkakört, az illetményt, a munkavégzés helyét, ezt pedig a közalkalmazott aláírásával elfogadja. A besorolással kapcsolatos rendelkezések ugyanis a jogszabályon alapulnak, ehhez nem kell a közalkalmazott hozzájárulása (MD II. 657., LB Mfv. I. 10.800/1998/4.).
    A kinevezési okmány tartalma jogi természetét illetően kettős: részint a felek megállapodását, részint a jogszabályokban egyébként rendezett kérdéseket tartalmazza. Ennek a kinevezés módosítása szempontjából van jelentősége: a kinevezés megállapodásos része csak közös megegyezéssel módosítható, a jogszabályon alapuló részek azok változásával módosulnak, illetőleg egyoldalúan módosíthatók (például a közalkalmazott fizetési fokozata a jogviszonyban töltött idő folytán).
    2. Az ágazati végrehajtási rendeleteknek a közalkalmazotti munkaköröket felsoroló rendelkezései a besorolás szempontjából irányadók, azonban nem zárják ki, hogy a felek ettől eltérő munkaköri feladatok ellátásában állapodjanak meg - akár a felsorolásban külön-külön szereplő munkakörök összevonásával -, és más munkaköri elnevezést használjanak. A közalkalmazott munkakörét önmagában annak elnevezése nem dönti el, a ténylegesen ellátandó feladatokat kell figyelembe venni (LB Mfv. II. 10.476/1994/3.). A magasabb vezető és a vezető beosztást nem lehet a kinevezésben munkakörként megjelölni, mert az csak a már meglévő közalkalmazotti jogviszonyban megbízással nyerhető el (MD II. 666.).
    3. Az Mt. 144. §-ának (1) bekezdése szerint az illetménynek el kell érnie a mindenkor érvényes legkisebb (minimális) bér összegét. 2005. január 1-jétől a teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott alapilletményének legkisebb összege a teljes munkaidő teljesítése és havibér alkalmazása esetén 57 000 Ft [327/2004. (XII. 11.) Korm. r. 2. § (1) bek.].
    A havi, heti vagy napi-bérre vonatkozó rendelkezések teljes munkaidő esetén arra való tekintet nélkül alkalmazandók, hogy a teljes munkaidő a törvényben meghatározottnál hosszabb vagy rövidebb-e. Ha a teljes munkaidő napi 8 óránál rövidebb, a legkisebb órabér-tételt arányosan növelt mértékben, ha pedig a teljes munkaidő napi 8 óránál hosszabb, arányosan csökkentett mértékben kell alkalmazni [id. r. 2. § (3) bek.].
    A Kjt. hivatkozott mellékletében szereplő szorzószámokkal megállapítható illetmény úgynevezett garantált illetmény, ennél kevesebb illetménnyel a közalkalmazott nem nevezhető ki. Ha a Kjt. 1. számú mellékletében az A-G/ fizetési osztályok 1. fizetési osztályaira 2002. augusztus 31-ig irányadó garantált illetmény ennél kevesebb lenne, helyette az ide besorolt közalkalmazottak legalább a kötelező legkisebb munkabérnek megfelelő illetményre jogosultak.
    4. A kinevezés a kötelező tartalmán túl tartalmazhatja a feleknek a jogviszonnyal kapcsolatos más megegyezéseit, így a próbaidő [Mt. 81. §] kikötését. A gyakornoki időt a jogszabály kötelező rendelkezése alapján egyoldalúan is előírhatja a munkáltató.
    A Kjt. hatálybalépésével a korábbi munkaviszonyok közalkalmazotti jogviszonnyá alakultak át, ez a jogviszony tartalmát, így például a változó munkahelyre történt alkalmazást, nem érintette (LB Mfv. I. 10.945/1998/5.).
    5. A kinevezés általában - külön kikötés hiányában - határozatlan időre szól. Meghatározott munka (feladat) ellátására, helyettesítésre határozott idejű közalkalmazotti jogviszony is létesíthető (LB Mfv. 10.775/2002). A határozott idejű kinevezés meghatározott munkakörre akkor jogszerű, ha annak bizonyítható oka egy meghatározott munka elvégzése (MD II. 661.). Színháznál az évad produkcióira való kinevezés ennek eleget tesz, mert kellően körülhatárolja a színész munkakört ellátó közalkalmazott teendőit (MD II. 663.). A munka, a feladat meghatározott jellege következhet a felek megállapodásából is (MD I/662, 664., LB Mfv. II. 10. 827/1998., LB Mfv. I. 10.020/1999., LB Mfv. 10.873/2000.). A feladat a felek erre vonatkozó időbeli megállapodásával is megállapítható (LB Mfv. II. 10.825/1995.). Eseti döntés nem minősítette rendeltetésellenesnek a három ízben határozott időre szóló kinevezést, ha az alkalmazás helyettesítés céljából történt és az utolsó meghosszabbítás azt célozta, hogy a közalkalmazottnak új munkahely keresésére legyen ideje (LB Mfv. II. 10.115/1999.). A távollevő tanár helyettesítésére irányuló, határozott idejű jogviszony jogszerűen jött létre (LB Mfv. 10.775/2002.), hasonlóképpen a szülési szabadságon, majd gyermekgondozási szabadságon lévő közalkalmazott távolléte idejére kinevezett helyettesítőnek (LB Mfv. E. 10.810/2003.).
    A határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony lejárat folytán történt megszűnését követően a munkáltatót nem terheli további jogviszony létesítésére irányuló kötelezettség (476. EH).
    2003. július 1. napjától kezdődően az Mt.-nek 79. § (2)-(3), (5)-(6) bekezdését és 7. §-ának második fordulatát kell figyelembe venni. Ha a közalkalmazotti jogviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a jogviszonyt legfeljebb az engedélyezett időtartamra lehet létesíteni. Ez a rendelkezés csak a 2001. július hó 1. napja után létesített közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozik [2001. évi XVI. tv. 26. § (3) bekezdés].
    A határozott idő tartama eltérő rendelkezés hiányában öt év lehet, figyelembe véve az újabb határozott időre szóló kinevezést vagy kinevezéseket is. Jogszabály kivételt tehet az öt éves korlátozás alól, így:
    - a gyermek gondozása, ápolása miatt fizetés nélküli szabadságon lévő pedagógus helyettesítésénél, pedagógusnak a kötelező óraszám felét el nem érő kinevezésénél, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörbe a teljes munkaidő felénél kevesebbre kinevezettnél [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 3. §];
    - meghatározott kulturális, közgyűjteményi, művészeti munkaköröknél [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 3. §];
    - pályázati eljárásban elnyert határozott idejű szerződéses kutatómunkánál [49/1993. (III. 26.) Korm. r. 3. § (1) bekezdés];
    - a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a gyermek gondozása, otthoni ápolása céljából fizetés nélküli szabadságon lévő helyettesítésére [257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 2. §];
    - a felsőoktatásban (2005. évi CXXXIX. tv. 88. §);
    - a honvédségnél, legfeljebb tíz évre [25/1992. (XI. 25.) HM r. 5. §];
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél instruktori munkakörben, valamint a szülési szabadságon, a gyermek gondozása, ápolása miatt fizetés nélküli szabadságon lévő, továbbá a tartós külföldi szolgálatot teljesítő helyettesítésénél [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 3. §];
    - a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél [17/1993. (VI. 18.) PM r. 2/A. §];
    - az ideiglenes bevándorlási szálláshelyen annak fennállásáig [62/1997. (XI. 7.) BM r. 3. §];
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél [2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r. 3. §];
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál, legfeljebb tíz évre [8/1999. (XI. 24.) TNM r. 4. §];
    - az oktatási miniszter irányítása alatt álló költségvetési szerveknél [30/2000. (X. 11.) OM r. 3. §].
    Nem vonatkozik az ötéves korlátozás és egybeszámítási szabály a hatósági engedély miatt határozott időre létesített közalkalmazotti jogviszonyra, ha az engedély meghosszabbítására tekintettel létesítenek újabb jogviszonyt határozott időre.
    A jogszabályban meghatározott tartamot meghaladó kinevezés ebben a részében érvénytelen és a közalkalmazotti jogviszonyt határozatlan időre szólónak kell tekinteni (LB Mfv. I. 10.880/1998.). A megszabott tartamon belül a közalkalmazott egymást követően többször is kinevezhető határozott időre. Érvénytelen azonban az újabb határozott időre szóló kinevezés, ha a közalkalmazott jogos érdekének csorbítására vezetne. Ilyen esetben a határozott időre szóló újabb közalkalmazotti jogviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni (MK 6. számú állásfoglalás).
    A határozott idejű kinevezés a munkaviszonyban állókhoz hasonló esetekben meghosszabbodhat, illetve határozatlan idejűvé alakulhat [Mt. 79. § (6) bekezdés]. A munkáltató joggal való visszaélés (rendeltetés ellenes) joggyakorlás esetén sem kötelezhető arra, hogy a határozott idő leteltét követően a közalkalmazottat ismét - határozott vagy határozatlan időre szólóan - kinevezze (LB Mfv. II. 10.207/2000/3., LB Mfv. II. 10.260/2000/4.).
    6. A munkáltatónak a kinevezéskor tájékoztatnia kell a közalkalmazottat a munkáltatás meghatározott feltételeiről. Ha a tájékoztatás szóbeli volt, azt írásban meg kell ismételni. Tájékoztatási kötelezettség terheli a munkáltatót külföldi munkavégzés elrendelése esetén is, valamint ha a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok a munkáltatás feltételeit érintően megváltoznak [Mt. 76-76/B. §]. Ha a közalkalmazotti jogviszony 2001. július 1. napja előtt keletkezett, és ilyen tájékoztatást a munkáltató nem adott, azt a közalkalmazott kérése esetén két hónapon belül köteles megadni [2001. évi XVI. tv. 26. § (2) bekezdés].
    1.1. Pályázat
    Mt. 80. §
    1.2. Próbaidő
    Mt. 81. §
    Kjt. 22. §
    1. A közoktatási intézmény alapfeladatainak ellátására létesített munkaköröket nyilvános pályázat útján kell betölteni. Üres munkakörnél a pályázatot a megüresedéstől számított harminc napon belül ki kell írni. Nem kell pályázatot kiírni, ha a munkakört olyan személlyel kívánják betölteni, akit a munkáltató határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyban legalább tíz hónapig foglalkoztatott. A pályázatokat a minisztérium hivatalos lapján közzé kell tenni [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 17. §]. A felsőoktatásban a vezető oktató munkakörök pályázat útján nyerhetők el [53/2006. (III. 14.) Korm. r. 3-4. §].
    2. A próbaidő kikötését az ugyanazon felek közötti ismételt közalkalmazotti jogviszony-létesítés nem zárja ki (LB Mfv. I. 10.082/1997/4.). A jogszabály rendelkezésén alapuló kinevezés próbaidőre vonatkozó kikötést nem tartalmazhat, ellenben megengedett ilyen megállapodás miniszteri rendelet hiányában (BH 2004/7/296.). Amennyiben a kinevezésben három hónapnál hosszabb próbaidőt kötöttek ki, a kikötésnek a három hónapot meghaladó része érvénytelen (LB Mfv. II. 10.294/1999/3.).
    3. Gyakornoki idő kikötése kötelező:
    - könyvtárban és közművelődési intézményben tudományos munkatársi munkakörben [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 4. §];
    - a büntetés-végrehajtásban a kiemelt és felső közalkalmazotti osztályba sorolt munkaköröknél [7/1992. (III. 9.) IM r. 3. §];
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél az E-H. fizetési osztályba sorolt pályakezdőknél [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 4. §];
    - az oktatási miniszter irányítása alá tartozó munkáltatóknál az E-H. fizetési osztályba tartozó pályakezdőknél.
    A munkaügyi költségvetési szerveknél foglalkoztatott gyakornokok kivételével a közalkalmazottnak meghatározott vizsgát kell letennie.
    A gyakornoki idő a közalkalmazotti jogviszony része, a jogok és a kötelezettségek tekintetében nincs eltérés. Ha közalkalmazott a kötelező gyakornoki vizsgát nem teszi le, alkalmatlanság címén felmenthető. Önmagában a vizsga letételének elmulasztása nem szünteti meg a jogviszonyt.
    Kjt. 23. §
    1. A magasabb vezető és vezető beosztást a közalkalmazotti jogviszonyon belüli külön megállapodással nyeri el a közalkalmazott. A beosztások körét az ágazati végrehajtási rendeletek határozzák meg:
    - az egészségügyi ágazatban a 233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 2. §-a;
    - a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése;
    - a közoktatási intézményeknél a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. §-ának (1) bekezdése;
    - művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 3. számú melléklete;
    - kutatóintézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r. 4. §-a;
    - a helyi önkormányzatok szolgáltató feladatot ellátó intézményeinél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r. 3. §-a;
    - a testnevelés és a sport területén a 89/1994. (VI. 8.) Korm. r. 2. §-a;
    - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazatban a 44/1997. (III. 12.) Korm. r. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése;
    - a felsőoktatásban a 2005. évi CXXXIX. törvény 96. §, 53/2006. (III. 14.) Korm. r.,
    - a földművelésügyi költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 18.) FM r. 3. §-a;
    - a honvédségnél a 25/1992. (XI. 25.) HM r. 1. számú melléklete;
    - a közlekedési, a hírközlési és a vízügyi költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 2-4. számú mellékletei;
    - a környezetvédelemben az 5/1993. (II. 27.) KTM r. 3. §-ának (1) és (3) bekezdése;
    - a büntetés-végrehajtási szerveknél a 7/1993. (III. 9.) IM r. 4. §-ának (1) és (2) bekezdése;
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél az 1/1993. (IV. 20.) MüM r. 5. §-ának (1) és (2) bekezdése;
    - a pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a 17/1993. (VI. 18.) PM r. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése;
    - a belügyi szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 4. § (1) és (2) bekezdése;
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a 2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r. 2. számú melléklete;
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 8/1999. (XI. 24.) TNM r. 5. §-ának (1) és (2) bekezdése;
    - az oktatási miniszter irányítása alatt álló szerveknél a 30/2000. (X. 11.) OM r. 1. számú melléklete.
    A magasabb vezető és vezető közalkalmazotti beosztások tehát nem kinevezés, hanem külön vezetői megbízás és annak elfogadása alapján tölthetők be. A vezetői megbízás előfeltétele, hogy a közalkalmazott az intézménynél közalkalmazotti kinevezéssel rendelkezzen (LB Mfv. II. 10.984/2001.). Ennél a szóhasználat nem feltétlenül irányadó: ha a kinevezés a magasabb vezetői, illetve vezetői beosztást munkakörnek jelölte meg, az orvos-igazgatói kinevezést vezető beosztás ellátásával való megbízásnak kellett tekinteni (LB Mfv. II. 11.118/2001.). A Kjt. hatálybalépését követően nem volt lehetőség arra, hogy a kinevezés vezetői munkakörbe történjen. Ezért ilyen esetben - a vezetői megbízás visszavonása folytán - nincs akadálya a beosztotti munkakörben történő továbbfoglalkoztatásnak (BH 2003/5/215.). Ha a közalkalmazott vezetői munkát végez, az akkor is vezetői beosztás ellátásával való megbízásnak minősül, ha kinevezésében a vezetői beosztás munkakörként szerepel (1156/I. EH).
    2. Az említett rendeletek általában a közalkalmazotti jogviszony létesítésének általános feltételeit meghaladó feltételektől teszik függővé a megbízást. Ha a jogszabály összeférhetetlenségi okokat is meghatároz [például a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 6. §-ának (1) bekezdése a kulturális intézményeknél], a tilalom a beosztás teljes tartamára vonatkozik. A 2000. június hó 24. napját követő önkormányzati általános választás napjától kezdve a társadalmi megbízatású polgármester sem lehet a képviselő-testület által alapított költségvetési szerv vezetője, vezetőhelyettese, gazdasági vezetője [1990. évi LXV. tv. 33/A. § (1) bekezdés l) pont]. A magasabb vezetői beosztás csak pályázat útján nyerhető el, ez vonatkozik a határozott idejű megbízás meghosszabbítására is. Kizáró rendelkezés hiányában nem jogellenes, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója olyan beosztásra is pályázatot ír ki, ami be van töltve. (BH 2002/283.) Ha a pályázatot nem az nyeri el, aki a beosztást betöltötte, vezetői megbízását okszerű indokkal lehet megszüntetni, amihez nem elegendő a pályázat eredményére történt hivatkozás. Önmagában nem jelent hátrányos megkülönböztetést a közalkalmazottal szemben, ha a munkáltató a korábbi vezetői beosztást betöltőket ismét megbízza, őt azonban nem (LB Mfv. I. 10.530/1993/7.).
    Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a megbízás határozatlan időre szól. Ezért különös rendelkezés hiányában a határozott időre közölt vezetői megbízás határozatlan időre szólónak tekintendő (LB Mfv. II. 10.062/2000.). A közoktatási intézményeknél a magasabb vezetői beosztás ellátására való megbízás legalább öt, legfeljebb tíz évre szól, ezen belül a tartamát a munkáltató határozza meg [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (2) bekezdés]. A kutatóintézeteknél legfeljebb öt évre szól a magasabb vezetői megbízás és újabb megbízásokkal meghosszabbítható [49/1993. (III. 26.) Korm. r. 5. § (3) bekezdése].
    A szociális ágazatban magasabb vezetői megbízás legalább öt, legfeljebb tíz évre szól, de ismételten is adható [257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 4. § (1) bek.].
    3. A beosztás megszűnik a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével, a határozott időre szóló megbízás a határozott idő leteltével. Az intézmény vezetésére adott magasabb vezetői megbízás megszűnik az intézmény jogutódlással vagy anélkül történő megszűnésével (BH 2004/8/337, MD II/667). Ezekben az esetekben a megbízás megszűnéséről nem kell külön intézkedni (LB Mfv. I. 10.148/2002.).
    Ha az intézmény 1999. január 1-jei hatállyal szűnt meg, a vezetői megbízásnak megszüntetés indokával 1998. augusztus 1-jei hatállyal történt visszavonása jogellenes volt és 1999. január 1-jéig a vezetőt az elmaradt illetmény megilleti (LB Mfv. II. 10.490/1999.). Ha az intézmények összevonására és új intézmény alapítására vonatkozó döntés az egyik intézmény-vezető beosztásból való eltávolítására irányult, a vezetői megbízás visszavonása jogellenes volt (LB Mfv. I. 10.198/1998.).
    4. A beosztást a munkáltató megszüntetheti a megbízás visszavonásával [Kjt. 23. § (4) bekezdés] és fegyelmi büntetésként [Kjt. 45. § (2) bekezdés d) pont]. A megbízást írásban, valós és okszerű indokkal lehet visszavonni, amit kérelemre közölni kell a közalkalmazottal. A visszavonás indokára joghasonlóság okából megfelelően alkalmazni kell az MK 95. számú állásfoglalásnak a felmondás indokolásával kapcsolatos iránymutatását (BH 2002/3/116.). Ebből következően a visszavonásnak csak olyan valós körülmény lehet az indoka, ami a kellő magyarázatát adja annak, hogy a közalkalmazott a beosztásban nem hagyható meg (MD II. 668.). Ilyen indok lehet a kollektív szerződésben meghatározott vezetői kötelezettség elmulasztása akkor is, ha a munkáltató nem adott ki munkaköri leírást (BH 2000/269.), vagy kórházi osztályvezető-főorvost terhelő adminisztratív, nyilvántartási és ellenőrzési kötelezettség elmulasztása (LB Mfv. I. 10.021/1999.). A való, de súlytalan, a vezetővel szembeni bizalom elvesztésére nem utaló indokkal (a vezető óvónő a gyakorlatnak megfelelően az óvoda seprűjéből és lábtörlőjéből a gyermekeknek otthon babát kívánt készíteni) történt megbízás visszavonás okszerűtlensége miatt jogellenes volt (LB Mfv. II. 10.524/1999.). Másik döntés szerint, ha a vezetői megbízás visszavonásának indokai - egy kivételével - valótlannak bizonyultak, az egyetlen kivételes körülmény pedig okszerűtlen volt, az intézkedés visszavonása jogellenesen történt (LB Mfv. II. 10.519/1999.). Szubjektív vélemény nem alkalmas a vezető alkalmatlanságának bizonyítására (MD II. 671.) A bizalmatlanság, mint indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezető magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyított olyan tények szolgálhatnak, amelyek kellő magyarázatát adják annak, hogy a vezető nem hagyható a beosztásában (BH 2002/116.) A megbízás visszavonását megalapozó magatartások tekintetében az elévülés szabályai nem alkalmazhatók. Okszerűtlen azonban, ha az indokként felhozott hibák nyilvánvalóvá válása és a megbízás visszavonása között indokolatlanul hosszú idő teli el (MD II. 672.). Ha a munkáltató több okot jelölt meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű (LB Mfv. II. 10.131/1998/2.). Ha a jogszabály meghatározta a visszavonással kapcsolatos eljárási rendet is, annak megsértése esetén az intézkedés jogellenes (MD II/669.). Ennek megfelelően ha a szabályzat értelmében a tanszékvezetői megbízást a rektor adja és ő dönt a felmentésről, a rektori intézkedés jogszerűsége szempontjából közömbös, hogy a megbízást az egyetemi tanács támogatta-e vagy sem (LB Mfv. II. 10.473/1999.). A helyettes vezetői megbízásának visszavonása nem okszerű, ha az új iskolaigazgató kizárólag arra hivatkozik, másban jobban megbízik (LB Mfv. II. 10.675/2001/5.). A vezetői megbízás visszavonása jogellenes, ha annak indoka a munkáltató megszűnése volt, azonban a közoktatási intézményt csak később törölték a nyilvántartásból (LB Mfv. II. 10.490/1999/3.). Ha a magasabb vezetői megbízásra a közalkalmazottat foglalkoztató munkáltatón kívüli szerv (testület) jogosult, ez nem dönthet a közalkalmazott jogviszonyának megszüntetéséről. Ha ennek ellenére a közalkalmazott jogviszonyát megszüntetette, ez az intézkedése tartalmilag a megbízás visszavonásának minősül (LB Mfv. II. 10.124/2000/2.).
    A vezetői megbízás visszavonását a gazdálkodással összefüggő szabálytalanságok is megalapozzák (LB Mfv. I. 10.742/1998.). Ha az intézményvezető azzal a kötelezettséggel kapott megbízást, hogy a munkaköre betöltéséhez szükséges végzettséget megszerzi, az erre irányuló tanulmányok megkezdésének elmulasztása alapján a megbízás visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. I. 10.914/1998.). Ha a főiskolai tanszékvezető a hallgatók számának visszaesése miatt keletkezett működési zavart koncepció hiányában nem volt képes megoldani, vezetői megbízásának erre alapított visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.506/2000.). Az egyértelmű magatartást előíró jogszabályhelyre alapított vezetői megbízás visszavonás, világos indokolás, ezért annak valóságának és okszerűségének vizsgálata nem mellőzhető (LB Mfv. I. 10.364/1999.). Ha az óvodavezető megszegte azt a szervezeti szabályzatban foglalt rendelkezést, hogy távolléte idején biztosítania kell az időszerű és határidős feladatoknak a helyettese útján történő elvégzését, ennek magatartásával összefüggő elmaradása esetén a megbízásának visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.098/2001.). Ha az általános iskola igazgatója a feladatait nem kellő körültekintéssel látta el, a vezetői megbízásának visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.708/2001.). A vezető kifogásolható magatartásával összefüggő rossz munkahelyi légkör fennállása a vezetői megbízás visszavonását megalapozza (LB Mfv. I. 11.147/2001.). Ha a főigazgatói hivatal vezetője a személyét érintő olyan megállapítást foglaltatott a kari tanácsülés jegyzőkönyvébe, amely ott nem hangzott el, bizalomvesztés címén a vezetői megbízásának visszavonása jogszerűen történt (LB Mfv. I. 11.369/2001.).
    További jogesetek: - a kifogások elleni védekezés lehetőségének meg nem adása egymagában nem teszi az intézkedést jogellenessé (LB Mfv. I. 10.742/1998.),
    - ha a vezetői megbízás visszavonásának indokai nem helytállóak, a visszavonási intézkedés jogellenes (LB Mfv. II. 10.330/1998.),
    - ha a munkáltató az igazgatóhelyettes másutt történő óraadásához hozzájárult, utóbb a vezetői megbízás visszavonásával kapcsolatban az előzetes engedélykérés elmulasztására nem hivatkozhat (LB Mfv. I. 10.845/1998.),
    - ha az átszervezés végrehajtása előkészítő feladatok végzését tette szükségessé, amelyre tekintettel megfelelő szakismerettel rendelkező személy nagyobb biztosítékot jelentett az átszervezéssel elérni kívánt cél megvalósulásához, a vezetői megbízása adott esetben okszerűnek bizonyult (LB Mfv. II. 10.790/2001.).
    - ha az iskola-igazgató a magasabb vezetői megbízásáról lemondott, azt egyoldalúan nem vonhatta vissza; továbbfoglalkoztatás lehetősége hiányában ezt a lemondást a közalkalmazotti jogviszonyról való lemondásnak kellett tekinteni és a továbbfoglalkoztatás érdekében nem volt elvárható más közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése (LB Mfv. II. 10.548/2000.),
    - a vezető közalkalmazotti jogviszonyának a vezetői megbízás visszavonásával egyidejű, felmentéssel történt megszüntetése jogszerűen történt, mert a vezető felett munkáltatói jogkört gyakorló miniszter jogköre fennállt (LB Mfv. I. 11.171/2000.).
    - ha a kórházi-intézmény gazdasági főigazgatója munkáját nem végezte megfelelően, ez nemcsak a magasabb vezetői megbízása visszavonásának, hanem a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének törvényes indoka volt (LB Mfv. I. 10.182/2001.),
    - a Kjt. szabályait a felek között 1992. július 1. napja előtt keletkezett vezetői jogviszonyra is alkalmazni kell. Ehhez képest azt az 1992. július 1-jét követő megszüntetés szempontjából magasabb vezető beosztás ellátásával való megbízásnak kell tekinteni (LB Mfv. II. 10.124/2000; LB Mfv. II. 10.265/2000.),
    - a vezető magatartásával összefüggő munkahelyi légkör fennállása a vezetői megbízás visszavonását megalapozhatja (LB Mfv. I. 10.147/2001.),
    - ha a jogerős ítélet nem tisztázta, hogy a közalkalmazott vezetők a megbízásuk alapján mely időponttól meddig, milyen vezető beosztásban dolgoztak, a megállapított beosztásuk határozott vagy határozatlan időre szólt-e, valamint annak visszavonása jogszerűen történt-e, az eljárt bíróságnak új eljárás keretében kell e lényeges kérdések tekintetében a bizonyítási eljárást lefolytatnia (BH 2004/4/159.).
    A visszavonást csak a közalkalmazott kérelmére kell megindokolni. A munkáltatót terhelő együttműködési kötelezettségből és a közalkalmazottat általában megillető jogorvoslati jogból következően a munkáltatónak fel kell hívnia a közalkalmazott figyelmét arra, hogy a vezetői megbízás visszavonásának indokolását kérheti, illetőleg az ellen közalkalmazotti jogvitát kezdeményezhet (LB Mfv. II. 10.857/2000/3.). Ha a munkáltató a közalkalmazott kérelme nélkül megindokolta a megbízás visszavonását, vita esetén annak valóságát és okszerűségét neki kell bizonyítania (LB Mfv. II. 10.081/2000.). Az indokolás nélküli visszavonás nem jogellenes, mivel azt csak a közalkalmazott kérelmére kell közölni. Nem teszi jogszerűtlenné a visszavonást, ha a munkáltató nem hívta fel a közalkalmazott figyelmét, hogy három napon belül kérheti az indokolás közlését.
    A visszavonásnak nincs határideje, a megbízás az intézkedésben közölt időponttal szűnik meg. Az intézkedés elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, a fegyelmi büntetésként alkalmazott visszavonás azonban a jogorvoslat jogerős elbírálásáig nem hajtható végre.
    Ha megbízás a határozott idő letelte vagy visszavonása miatt szűnt meg, a közalkalmazottat eredeti munkakörében kell a továbbiakban foglalkoztatni, ennek hiányában a képzettségének megfelelő munkakört kell a részére felajánlani. A korábbitól eltérő munkakörbe helyezés esetén a kinevezést a közalkalmazottal megállapodva módosítani kell. Nem igényel megállapodást, ha a közalkalmazottat a korábbi, közös megegyezéses munkakörébe helyezik vissza (LB Mfv. I. 10.078/1994/3.). Amennyiben a közalkalmazott a korábbi munkakörében nem foglalkoztatható vagy a felajánlott és egyébként megfelelő munkakört nem fogadja el, illetőleg a munkáltatónál ilyen munkakör nincs, a közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató felmentéssel megszüntetheti [Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pont].
    A megbízásról való lemondás esetén a további foglalkoztatást illetően az előbbieknek megfelelően kell eljárni. Ha azonban a foglalkoztatásra nincs mód, a beosztásról való lemondást egyúttal a közalkalmazotti jogviszonyról történt lemondásnak kell tekinteni [Kjt. 23. § (5) bekezdés].
    4. Ha a megbízást jogellenes vonta vissza a munkáltató, a bíróság a közalkalmazott kérelmére elrendeli az eredeti magasabb vezetői vagy vezetői beosztásban való továbbfoglalkoztatását és a munkáltatót a kiesett időre járó vezetői pótlék megfizetésére kötelezi. Amennyiben a határozott időre szóló megbízás időközben egyébként is megszűnt volna, visszahelyezésre nincs mód, de a vezetői pótlék a megszűnés időpontjáig jár. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a határozatlan időre szóló megbízás a jogellenes intézkedéstől függetlenül megszűnt volna, mivel időközben megszűnt a költségvetési szerv (LB Mfv. II. 10.490/1999/3.).
    Ha a közalkalmazott nem kéri a beosztásba való visszahelyezését, a munkáltató megtérítési igénye attól függően alakul, hogy határozott vagy határozatlan időre szólt a megbízás. Határozott idejűnél - amennyiben annak eredeti tartama még nem telt le - a megbízás le nem töltött idejére járó pótlék illeti meg a közalkalmazottat, határozatlan idejűnél egy évi pótlék összege.
    A megbízás jogellenes megszüntetése esetén ezen túlmenően a közalkalmazott igényelheti a felmerült kárának megtérítését is.
    1.3 A kinevezés módosítása
    Mt. 82-83/A. §
    Az Mt. 83/A. § (4) bekezdése csak látszólag változott, mert valójában megismétli a korábbi rendelkezést. Az (5)-(7) bekezdésben foglaltakat a 2002. évi XIX. tv. 5. §-a állapította meg, és e törvény 15. §-ának (2) bekezdése szerint a 2002. szeptember hó 1. napján vagy azt követően elrendelt átirányítás esetén kell alkalmazni.
    Mt. 84-84/A. §
    Kjt. 23/A. §
    Mt. 85. §
    1.4. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás
    Mt. 85/A-85/B. §
    1. A kinevezés azon elemei, amelyek a közalkalmazott elfogadásától függenek, így elsősorban a munkakör, az illetmény és a munkavégzési hely, csak közös megegyezéssel módosíthatók. A kinevezésnek azok az elemei, amelyeket a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok állapítanak meg, a szabályokkal együtt változnak (LB Mfv. II. 11.084/1995/2.). A munkaviszonyra vonatkozó szabályok hatására módosulhat a kinevezésnek az a része is, amit közös megegyezéssel kell meghatározni (például az illetmény összege a fizetési osztály első fokozatára megállapított összeg évenkénti emelése folytán). A kollektív szerződés módosítása közvetlenül nem módosíthatja a közalkalmazott hátrányára a kinevezést, közvetve azonban hatással lehet a jogviszonyra. Ha például az illetménypótlék folyósításának feltételeit a kollektív szerződés határozhatta meg, a szabály módosítása vagy megszüntetése a közalkalmazottra kiterjed, még ha a pótlékot a kinevezése tartalmazta is. Külső körülmény is módosíthatja a kinevezést: a végzettség megszerzésére a kinevezésben meghatározott idő meghosszabbodik, ha jogszabály a végzettség megszerzéséhez szükséges időt a korábbihoz képest felemeli (LB Mfv. I. 10.609/95/13.).
    2. A munkakör tartalmának megváltoztatása, függetlenül az elnevezéstől, közös megegyezést igényel. A tanítói munkakör lényege az elfogadott tanterv szerinti oktatási feladatok ellátása. Ehhez képest az egész tanévre történt napközi otthoni (LB Mfv. II. 10.358/1996/2.), tanárnak tanulószobai (LB Mfv. II. 10.584/2001/4.), az állandó helyettesi beosztás (LB Mfv. I. 10.940/1996.) közös megegyezést igényel. Ennek megfelelően a Kjt. 24. §-a és az Mt. 82. §-a alapján, ha a munkáltató a szívsebész szakorvost a szívsebészeti osztályon a fekvő beteg ellátásból és a szívműtétektől eltiltotta, ez a kinevezés egyoldalú módosítását jelentette, és így jogellenes volt (LB Mfv. II. 10.350/2000.). Hasonlóképpen kinevezés módosításnak minősült - a kinevezés eltérő rendelkezése hiányában - a kórházi szemész szakorvosnak a rendelőintézetbe való beosztása (LB Mfv. II. 10.940/1996.). Ezzel szemben a beosztottak számának, a nem érdemi munkaköri feladatoknak a csökkentése nem jelent egyoldalú módosítást (LB Mfv. I. 10.618/1997/6.). Az osztályfőnöki pótlékkal járó feladat visszavonása a kinevezést nem érinti (LB Mfv. II. 10.820/1997.). A kinevezésben megállapított munkahelyen, mint a munkáltató telephelyén belül a munkavégzés tényleges helyét a munkáltató egyoldalúan határozza meg, a korábbi helyzet megváltoztatása nem jogellenes (LB Mfv. I. 10.683/1994.).
    A kinevezésben megjelölt munkavégzési hely 2001. július hó 1. napját követően a munkáltató székhelyének (telephelyének) változása miatt módosulhat. Ehhez nem szükséges a közalkalmazott hozzájárulása, kivéve ha az eredeti munkahelyhez méltányolható érdeke fűződött vagy a változás jelentős sérelemmel járna [Mt. 76/C. § (4) bekezdés].
    3. A munkajogi jogutódlásra az Mt. 85/A. § (1)-(4) bekezdésében és az Mt. 85/B. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a jogutód közalkalmazotti munkáltató. Az Mt. korábbi 85/A. §-ában meghatározott rendelkezéseket az 1997. július 1. napján vagy azt követően bekövetkezett jogutódlás esetében kellett alkalmazni [1997. évi LI. tv. 27. § (3) bek.].
    Az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában az "e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy" kifejezésen a Kjt. hatálya alá tartozó szervezetet kell érteni [Kjt. - a 2003. évi XX. tv. 41. §-ával megállapított - 38. § (2) bekezdése].
    Az Mt. 85/A. § (3) bekezdésének rendelkezését a Kjt. 38. § (4) bekezdésében foglalt eltéréssel kell alkalmazni (lásd a C/84. oldalt).
    Mt. 86/B-86/D. §
    Kjt. 24. §
    A Kjt. 24. §-ának (1) bekezdését a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (3) bekezdése a állapította meg, a (2) bekezdést módosította a 2003. évi XX. tv. 37. §-a.
    Ha a kinevezés-módosítás az illetményt 39 000 Ft-ban határozta meg, azt utóbb egyoldalúan nem lehetett 35 000 Ft-ra csökkenteni (LB Mv. II. 10.834/1999.).
    2. A közalkalmazotti jogviszony megszűnése
    Kjt. 25. §
    Mt. 87. § (2)-(3) bek.
    1. A Kjt. 25. §-ának (1) bekezdését d) ponttal a 2003. évi XX. tv. 38. §-a egészítette ki. Utóbbi rendelkezést a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.]. A Kjt. 25. §-ának (1) bekezdését e) ponttal a 2004. évi CXXII. törvény 9. §-ának (2) bekezdése, f) ponttal a 2004. évi CXXXV. tv. 87. § (1) bekezdése egészítette ki. A Kjt. 25. § (1) bek. f) pontját a 2005. évi XL. tv. 2. §-a hatályon kívül helyezte 2005. június 12. napjával.
    1/A. A 25. § a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének és jogszerű megszüntetésének jogcímeit sorolja fel, de nem teljes körűen. A törvény a megszüntetési jogcímek felsorolásnál nem tesz különbséget a határozatlan és a határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyok között, noha nem mindegyik jogcím alapján lehet a határozott idejű jogviszonyt megszüntetni.
    Kivételes rendelkezés folytán, a bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg a közügyektől eltiltott személynek az eltiltás alá eső közalkalmazotti jogviszonya [Btk. 55. § (1) bekezdés]. A közügyektől eltiltás tartama a Btk. 55. §-ának (2) bekezdése szerint az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Az eltiltás hatálya alá eső közalkalmazotti jogviszonynak azonnali hatályú megszűnésén nem változtat az a körülmény sem, ha az elítéltet az elítéltetés következményei alól mentesítik, vagy ha kegyelemben részesül. Ezekben az esetekben ugyanis nem téves (alaptalan) elítélés történt, az ítélet hátrányai alóli mentesítés stb. pedig a közalkalmazotti jogviszonyra semmilyen vonatkozásban nem hat ki. Ha a munkáltató az ítélet jogerőre emelkedéséről történő későbbi tudomásszerzés miatt a közalkalmazottat tovább foglalkoztatja, az ítélet jogerőre emelkedését követően fennállott közalkalmazotti jogviszony érvénytelenségére (Mt. 10. §) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (MK 13. számú állásfoglalás).
    A határozott időre kinevezett közalkalmazott jogviszonya - meghatározott indokok alapján - azonnali hatállyal is megszüntethető [Kjt. 27. § (2) bekezdés].
    Ha a közalkalmazott a munkát kifejezetten anélkül végezte, hogy a határozott időre szóló kikötést elfogadta volna, a határozott idő elteltével a jogviszonya nem szűnt meg, hanem az felmentéssel volt megszüntethető (LB Mfv. I. 10.800/1998.). Ha a határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyban álló személy határozott időre szóló vezetői megbízás keretében végezte munkáját, a határozott idő lejárta címén történt jogviszony-megszüntetés jogellenes volt (LB Mfv. II. 10.189/2001.). A Kjt. 25. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben az írásbeli tájékoztatás elmaradása a közalkalmazotti jogviszony megszűnését nem érinti (LB Mfv. II. 10.816/2000.).
    2. A harminc napnál hosszabb időre szóló közalkalmazotti jogviszony a határozott idő leteltével nem szűnik meg, hanem határozatlan idejűvé alakul át, ha a közalkalmazott legalább egy munkanapot a közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik [Mt. 79. § (6) bekezdés]. A munkakör átadása ebből a szempontból nem tekinthető olyan további munkavégzésnek, ami a jogviszony határozatlan idejűvé alakulását eredményezné.
    Ha a munkáltató a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt ígéretet tesz a közalkalmazottnak a további foglalkoztatására, de ezt az elrendelt létszámcsökkentés miatt nem tudja teljesíteni, meg kell térítenie azt a kárt, ami abból eredt, hogy a közalkalmazott az ígéretben bízva elesett az átképzéséhez nyújtandó támogatástól (LB Mfv. II. 10.346/1998/3.).
    3. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése folytán mind a határozatlan, mind a határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony megszűnik. A megszűnés nem a munkáltató intézkedésének következménye, ezért határozott idejű jogviszonynál a Kjt. 27. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, a le nem töltött időre illetmény nem követelhető (MD II. 674.).
    A költségvetési szerv megszűnésének időpontjáról az 1992. évi XXXVIII. tv. 88. §-ának (4) bekezdése rendelkezik. Ha a megszűnés jogutódlás nélkül történt, a közalkalmazotti jogviszony ezen a napon megszűnik. A munkáltató megszűnése egyébként nem érinti a felmentés jogszerűségét és nem változtatja meg a megszűnés jogcímét, ha azt a megszűnést megelőzően a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva már közölték a közalkalmazottal (LB Mfv. I. 10.416/1994/12., LB Mfv. I. 10.012/1998/2.).
    A költségvetési szerv megszűnése esetén - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv. A közalkalmazott munkáltatójának jogutód nélküli megszűnése esetén vagyoni igényét az önkormányzattal szemben érvényesítheti (LB Mfv. I. 10.915/1999.). Az alapító szerv azonban a jogszabályban írt helytállási kötelezettsége ellenére nem válik a közalkalmazottak munkáltatójának munkajogi jogutódjává (BH 2000/271.).
    4. A költségvetési szerv jogutód nélküli megszűnése esetén nem kizárt a munkáltatói jogutódlás, amennyiben annak a jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak. Az MK 154. számú állásfoglalásban kifejtetteknek megfelelően ilyenkor a jogviszony változatlanul fennáll az új munkáltató és a közalkalmazott (munkavállaló) között, ezért a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt a módosult munkaviszony megszüntetésekor a felmondási idő és a végkielégítés mértéke szempontjából figyelembe kell venni (MD II. 675.). Nem állapítható meg a közalkalmazotti jogviszony megszűnése abban az esetben, ha bár a fenntartó a kötelező önkormányzati feladatot ellátó munkáltatót jogutód nélkül megszüntette, de egyúttal a feladat ellátására új költségvetési szervet hozott létre. Ilyenkor az MK 154. számú állásfoglalásnak megfelelően munkáltatói jogutódlás következik be, ezért a közalkalmazottat nem kell újra kinevezni. Ha a közalkalmazott a neki felajánlott, a korábbihoz képest megváltozott feltételeket tartalmazó kinevezés elfogadását visszautasítja, nem lehet a közalkalmazotti jogviszonyt jogutód nélküli megszűnésre hivatkozással megszűntnek tekinteni (LB Mfv. II. 10.493/1999.).
    A 2003. július 1-jén vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében a 2003. évi XX. törvénnyel megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni.
    Ha a közalkalmazott munkáltatója, az egyik község általános iskolája négy helyi önkormányzat által fenntartott általános iskola részéve vált, jogutódlás folytán a közalkalmazott ezzel az iskolával szemben érvényesíthette az igényét (LB Mfv. I. 11.004/1998.). Ha az alapító az iskolai alapfokú oktatást és az óvodai nevelést ellátó intézményt megszüntette, s annak ellátására új intézményt hozott létre, munkajogi jogutódlás következett be akkor is, ha a képviselő-testület a jogutód nélküli megszűnésről határozott (LB Mfv. II.
    10.493/1999.). Ha a fenntartó a háziorvosi rendelő fenntartói jogát vállalkozó orvosnak engedte át, aki az ott közalkalmazottként dolgozó körzeti ápolónő továbbfoglalkoztatását nem vállalta, az érintett jogviszonya megszűnt (LB Mfv. I. 10.429/2001.). Ha az óvoda nem önálló intézményként működött, az ott foglalkoztatottak munkáltatója az önkormányzat volt, ezért az óvoda magánvállalkozásba adása esetén a munkáltató jogutód nélküli megszűnése nem következett be (LB Mfv. I. 10.414/2001.). A munkáltatói jogutódlást nem érinti, ha az új munkáltató a jogviszony tartalmát módosítani kívánja, erre megállapodással kerülhet sor, ennek hiányában az egyoldalú munkáltatói intézkedés jogellenes (LB Mfv. I. 10.616/1999.).
    5. A közalkalmazotti jogviszony személyhez kötött, ezért a közalkalmazott halála folytán, annak időpontjában megszűnik. A jogviszonyból származó vagyoni jogok tekintetében az öröklésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
    6. Az említett esetekben a jogviszony külön intézkedés nélkül szűnik meg, azonban a munkáltatót ilyenkor is terhelik kötelezettségek az Mt. 97. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával. A közalkalmazottat a felmentés esetén kötelező munkavégzés alóli mentesítés idejére járó bérnek megfelelő juttatás nem illeti meg, mert a közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. 86/A. §-át nem lehet alkalmazni (LB Mfv. II. 10.352/1997/3.). Ha a munkáltató jogutód nélküli szűnt meg, kizárólag a vagyoni jogokért, kötelezettségekért áll helyt az alapító, a munkáltató jogutódjának nem tekinthető [1992. évi XXXVIII. tv. 90. § (3) bekezdés], emiatt a közalkalmazott jogellenesség esetén sem kérheti tőle a továbbfoglalkoztatását (MD II. 676., LB Mfv. I. 10.533/1995/2.).
    7. A kialakult gyakorlat szerint a közös megegyezéssel történt megszüntetés nem érvénytelen amiatt, hogy a közalkalmazott a fegyelmi eljárás megindítása helyett ezt választotta. Az írásba foglalt nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a felek a jogviszonyt így akarják megszüntetni (BH 2000/177.). A munkáltató által a jogviszony megszűnésekor kiállított elszámoló lapnak a közalkalmazott által történt aláírása a közös megegyezést nem bizonyítja (LB Mfv. II. 10.573/1998/4.). Ha a felek a jogviszonyt írásba foglalás nélkül megszüntették, mert a rokkantsági nyugdíj igénybevétele érdekében a közalkalmazott ezt akarta, a jogviszony közös megegyezéssel, jogszerűen szűnt meg (LB Mfv. II. 10.301/1998/3.).
    Ha közös megegyezéses megszüntetés kapcsán a közalkalmazott arra hivatkozik, hogy a korengedményes nyugdíjazással járó terheket a munkáltató vállalta, ennek bizonyítása rá hárul (LB Mfv. II. 10.367/1998.), a jogviszonyt megszüntető közös megegyezés érvényes, ha az írásba foglalás nem egy okiratba foglalva történt (LB Mfv. II. 10.050/2000.), a közös megegyezéses jogviszony-megszüntetési nyilatkozat nem vonható vissza, az köti a feleket - tévedés, megtévesztés hiányában (LB Mfv. I. 10.541/1998.).
    Ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt a felek egyező akarata hiányában szüntette meg, ez jogellenesen történt (1347. EH).
    8. A munkáltatónak a közalkalmazotti jogviszony egyoldalú megszüntetését az Mt. 6. §-ának (3) bekezdéséből következően meg kell indokolnia, mert ellene jogorvoslatnak van helye, valamint ki kell oktatnia a közalkalmazottat a jogorvoslat lehetőségére. A próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetésnél elegendő a próbaidő kikötésére és a megszüntetési jogra hivatkozni (LB Mfv. I. 10.876/1994; LB Mfv. II. 10.816/1999.). A jogorvoslatnak - az elbocsátást kiszabó fegyelmi büntetés elleni jogorvoslat kivételével - a megszüntetést illetően nincs halasztó hatálya.
    9. A megszüntetésre irányuló nyilatkozatok írásba foglalási kötelezettsége [Mt. 87. § (2) bekezdés] nem szűkíthető le gépírásra. Ha a munkáltató a kézzel írt felmentést később géppel írva is közli, a megszüntetés jogszerűsége (indok, felmentési idő kezdete és vége stb.) szempontjából az elsőként kiadott, kézzel írt intézkedést kell vizsgálni (LB Mfv. II. 10.412/1999/3.).
    10. A § (2) bekezdése b) pontjának 3. alpontját 1997. október 1. napjával hatályon kívül helyezte az 1997. évi LXXI. tv. 74. §-a (1) bekezdésének d) pontja, ennek folytán közalkalmazott nem helyezhető át az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvény hatálya alá tartozó szervhez.
    11. A honvédségi költségvetési szervvel közalkalmazotti jogviszonyban állónak ez a jogviszonya áthelyezéssel megszüntethető, ha hivatásos állományba nevezik ki. (LB Mfv. II. 10.035/2002.). A munkáltatók ebben az esetben nem azonosak, mert a szolgálati viszony a 2001. évi XCV. tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerint az állammal jön létre. Ugyanez vonatkozik más hivatásos állományba való kinevezés esetére is a Hszt. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Ezeknek megfelelően az MN humán főcsoportfőnöke, mint a szolgálati viszony tekintetében eljáró munkáltató és a bázisrepülőtér pk.-a, mint közalkalmazotti munkáltató és a munkavállaló köthettek áthelyezési megállapodást a szolgálati viszonyból közalkalmazotti jogviszonyba történő áthelyezés iránt (LB Mfv. II. 10.532/2000., LB Mfv. II. 10.553/2001.). Ha az áthelyezéshez szükséges írásba foglalás hiányzott, azonban az a felek akaratának megfelelően teljesedésbe ment, az alakiság hiánya miatt a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése nem volt jogellenes (LB Mfv. II. 10.532/2000.). Hasonlóképpen abban az esetben, amikor a közalkalmazottat áthelyezés nélkül közös megegyezéssel, illetve ráutaló magatartással új kinevezés alapján foglalkoztatták tovább szolgálati viszonyban (LB Mfv. 10.551/2003; LB Mfv. 10.939/2002.).
    Kjt. 25/A-25/B. §
    1. A 25/A. §-t 1995. június hó 30. napjával az 1995. évi XLVIII. tv. 115. §-a iktatta be, a (7) bekezdést az 1999. évi LXIII. tv. 30. §-ának (1) bekezdése 2000. január 1. napjával kiterjesztette a Ktv. hatálya alá tartozó szervekre. A 25/A. § visszamenőlegesen nem alkalmazható, a hatálybalépése előtt átalakult jogviszonyokra - megszüntetésük esetén - a kedvezőbb rendelkezések külön megállapodás nélkül nem terjednek ki [Kjt. 1. § (2) bekezdés], hanem a munkajogi jogutódlásnak megfelelően kell eljárni (ezzel kapcsolatban lásd a 21. §-hoz fűzött magyarázat 4. pontját).
    A Kjt. 25/A-25/B. §-ainak 2003. július 1. napjától hatályos szövegét a 2003. évi XX. tv. 39. §-a állapította meg. E rendelkezéseket a 2003. július 1. napján vagy azt követően bekövetkező jogutódlás, illetve átadás tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (1) bek.].
    2. Ha a közalkalmazotti munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító/munkáltató döntése alapján a munkáltató egészét vagy egy részét az Mt. vagy a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltató részére adják át, a munkáltató átadásra kerülő szervezete, illetve tevékenysége keretében foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az átadás időpontjában megszűnik. Az Alkotmánybíróság 55/1999. számú határozata szerint a fenntartói jog átadása és erre tekintettel a közalkalmazotti jogviszony megszűnése nem jogellenes.
    A korábbi gyakorlat szerint is ha a fenntartó a közalkalmazotti munkáltatót jogutód nélkül megszünteti, annak feladatait kft.-nek adja át, a továbbfoglalkoztatást nem vállalók munkaviszonya megszűnik (LB Mfv. II. 10.045/1999; BH 2002/7/284.). A korábbi 25/A. §-t alkalmazták olyan esetben, amikor állami oktatási intézményt egyházi szerv vett át, és az foglalkoztatta tovább a volt közalkalmazottakat (LB Mfv. I. 10.266/1999.).
    Az átadó és az átvevő munkáltató legkésőbb az átadást megelőzően harminc nappal korábban köteles tájékoztatni a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet és a közalkalmazotti tanácsot a Kjt. 25/A. §-ának (2) bekezdésében felsorolt körülményekről és köteles velük konzultációt kezdeményezni.
    Az előző bekezdésben említett tájékoztatással egyidejűleg az átadó és az átvevő munkáltató köteles írásban tájékoztatni a közalkalmazottat arról, hogy az átadást követően a közalkalmazott foglalkoztatását az átvevő biztosítja-e. A korábbi gyakorlat szerint e tájékoztatás elmaradása vagy késedelme a közalkalmazotti jogviszonynak az átadással egyidejű megszűnését nem érintette (MD II/678).
    A közalkalmazott az előbbi tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül az átadó munkáltatónak írásban nyilatkozik, hogy az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához hozzájárul-e. A nyilatkozattétel elmaradása a továbbfoglalkoztatáshoz való hozzá nem járulásnak minősül.
    Ha a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához - az előbbiek szerint - nem járul hozzá, a közalkalmazotti jogviszonya az átadás napjával megszűnik és vele el kell számolni (végkielégítés, hátralévő határozott időre járó illetmény). Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha az átvevő munkáltató nem létesithet közszolgálati jogviszonyt az érintett közalkalmazottal (Kjt. 25/A. §).
    3. Ha a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatásához hozzájárul, az átvevő munkáltató munkaszerződést köt, illetve közszolgálati jogviszonyt létesít, melyre az Mt., illetve a Ktv. szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a közalkalmazottnak az átadó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyként elismert idejét az átvevő munkáltatónál eltöltött időnek kell tekinteni.
    A korábbi szabályok szerint, ha a munkáltató fenntartói jogának átadása esetén a közalkalmazottat az átvevő nem kívánja foglalkoztatni, a jogviszony úgy szűnik meg, mintha a munkáltató szűnt volna meg jogutód nélkül (688. EH).
    Ha munkaviszony, illetve közszolgálati jogviszony megszűnik, a felmondási, felmentési idő, valamint a végkielégítés mértékét a jogviszonyra irányadó szabályok szerint az előbbiek alapulvételével kell megállapítani. Ha azonban a Kjt.-nek az átadás napján hatályos szabályai szerinti elbírálás a volt közalkalmazottra kedvezőbb, ezeket kell alkalmazni (Kjt. 25/B. §).
    Kjt. 26. §
    A közalkalmazott a 25. § (2) bekezdés b) pontjának 1., 2. és 4. alpontjában meghatározott körben, vagyis más közalkalmazotti vagy közszolgálati munkáltatóhoz, illetőleg a 2001. évi XCV. törvény vagy az 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) hatálya alá tartozó szervhez áthelyezhető. A Hszt. hatálya alá tartozó szerveknél az új foglalkoztatás mind hivatásos, mind közalkalmazotti jogviszonyban lehetséges. A kölcsönös megállapodás folytán a közalkalmazott jogviszonya a munkáltatónál megszűnik és egyúttal új jogviszony keletkezik. Ha az áthelyezéssel megszűnt közalkalmazotti jogviszonyban több szabadságot vett igénybe a közalkalmazott, mint amennyi időarányosan megillette, a többlet fejében megtérítésre nem kötelezhető, a 26. § (3) bekezdéséből következően a többletet az új jogviszonyban kell figyelembe venni (LB Mfv. II. 10.166/1994/2.).
    Ha a pedagógus a felmentésének visszavonása ellenére egy másik iskolánál kívánt közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni, és ebben a két iskola, valamint a pedagógus megegyeztek, ez a megegyezés több év elteltével nem támadható meg azon az alapon, hogy az áthelyezés nem felelt meg a jogszabály előírásainak (BH 2000/272.).
    Kjt. 27. §
    A határozott idejű közalkalmazotti jogviszony lemondás kivételével a
    25. § (2) bekezdésében felsorolt bármilyen jogcímen megszüntethető, így felmentéssel (30. §) is. Meghatározott, egyébként felmentésre okot adó körülmények alapján azonnali hatállyal is megszüntetheti a munkáltató, de ki kell fizetnie a közalkalmazottnak a hátra lévő időre járó, legfeljebb azonban egy évi átlagkeresetét. A munkáltató azonnali hatályú megszüntető intézkedése nem felmentés, még ha a jogszabályban meghatározott felmentési okokon alapul is, ezért a közalkalmazott felmentési időre nem jogosult, illetőleg a hátra lévő időre járó átlagilletmény helyett felmentési időre járó illetményt nem követelhet (LB Mfv. I. 10.793/1996/4.). Az intézkedés indokolására megfelelően alkalmazni kell a Kjt. 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
    Kjt. 28. §
    A lemondás a közalkalmazotti jogviszonyt meghatározott idő leteltével megszünteti. A lemondási idő tartama egységesen két hónap, függetlenül a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtől, a közalkalmazott beosztásától. A lemondást nem kell megindokolni, de az írásbeli forma kötelező. Megállapodással a lemondási idő lerövidíthető, illetőleg ennek hiányában is a munkáltató a lemondási idő teljes tartamára vagy annak egy részére a munkavégzés alól mentesítheti a közalkalmazottat. A lemondási idő megegyezéses rövidítése esetén a közalkalmazottnak csak a megszűnés időpontjáig jár illetmény, a jogviszony ebben az esetben is lemondás jogcímén fog megszűnni. A munkavégzés alóli felmentés a közalkalmazottnak a teljes lemondási időre járó bérre való jogát nem érinti, a jogviszony a lemondási idő leteltének napjával szűnik meg. A munkáltató a munkavégzés alóli felmentés ideje alatt is élhet a fegyelmi jogkörével, fegyelmi határozatot azonban csak a jogviszony megszűnéséig hozhat. A közalkalmazott a rendkívüli lemondás jogával a 29. §-ban meghatározottak szerint a lemondási idő alatt is élhet.
    Kjt. 29. §
    1. A rendkívüli lemondás mind a határozatlan, mind a határozott időre szóló kinevezéssel keletkezett közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal, minden további intézkedés nélkül megszünteti (LB Mfv. I. 10.754/1998/5.), függetlenül attól, hogy az jogszerű volt-e vagy sem (LB Mfv. I. 10.395/1995/4.). Ebből következően nem a munkáltatónak kell jogvitát indítani a jogellenesség megállapítása iránt, hanem a közalkalmazottnak a jogszerű rendkívüli lemondáshoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazásáért. A jogvita megindítására nyitva álló harminc napos határidőt [Mt. 202. § c) pont] akkortól kell számítani, amikor a munkáltató értesíti a közalkalmazottat, hogy a rendkívüli lemondást nem tartja jogszerűnek (LB Mfv. I. 10.334/1997/3.). Ha a közalkalmazott a rendkívüli lemondás után három hétig még tovább dolgozott, a jogviszonyát nem lehet rendkívüli lemondás folytán megszűntnek tekinteni (LB Mfv. II. 10.215/2000/2.). Ha a munkáltató a rendkívüli lemondást nem fogadta el jogszerűnek, és a közalkalmazott ennek megállapítása iránt jogvitát nem indított, a közalkalmazott jogellenesen szüntette meg jogviszonyát, ami a fegyelmi elbocsátással azonos hatályú (Kjt. 35. §). A jogviszony megszűnésének jogcímeként ilyenkor a kiadott igazoláson elbocsátást kell feltüntetni (MD II. 686.). Ha a munkáltató a rendkívüli lemondást elfogadja, az anyagi következmények iránt indított perben a rendkívüli lemondás jogszabályi feltételeit nem kell bizonyítani. Az elfogadott rendkívüli lemondásból származó anyagi igényeket az elévülési időn belül lehet érvényesíteni (MD II. 685.).
    A munkáltatói intézkedéssel szemben biztosított jogorvoslati lehetőség nem zárja ki, hogy a közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozva gyakorolja rendkívüli lemondási jogát anélkül, hogy az adott intézkedéssel szemben jogorvoslatot vett volna igénybe (1156/II. EH).
    2. A rendkívüli lemondást írásban meg kell indokolni, mert a törvényi feltételek [Kjt. 29. § (1) és (2) bekezdés] fennállása csak a jognyilatkozatban megjelölt indokok alapján bírálható el (MD II. 679.). A munkáltatóval közölt okokat később nem lehet sem megváltoztatni, sem bővíteni (MD II. 680.). A jognyilatkozatot a munkáltatói jogkör gyakorlójához kell benyújtani. Ha a közalkalmazott nem a jogutódlás folytán munkáltatói jogkört gyakorlóhoz intézi a rendkívüli lemondást, hanem a jogelődhöz, eljárása nem jogszerű (LB Mfv. I. 10.274/1996.).
    A közalkalmazotti rendkívüli lemondást indokolni kell. A jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás elve alapján azonban a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a közalkalmazott nyilatkozatának indokát nem ismerte, ha a rendkívüli lemondásra az aznap kézbesített kinevezés-módosítás miatt került sor (LB Mfv. I. 10.277/1999.).
    3. A közalkalmazotti jogviszonyt csak a Kjt. 29. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott ok alapján lehet rendkívüli lemondással megszüntetni. Ezek az okok megegyeznek a munkaviszony rendkívüli felmondásának jogszabály szerinti indokaival [Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pont], ezért a jogszabály alkalmazásával kapcsolatos gyakorlat a közalkalmazotti jogviszonyban megfelelően alkalmazható.
    A bíróság a rendkívüli lemondás indokát alaposnak találta a következő esetekben:
    - a matematika-kémia tárgyakat tanító közalkalmazottat egy tanévre általános helyettesnek osztották be (MD II. 684., LB Mfv. I. 10.138/1999.), ha az általános iskolai angol szakos tanárt kollégiumi nevelőnek osztották be (LB Mfv. I. 10.092/2000.), ilyenkor vita esetén tisztázni kell, hogy mi volt a kinevezés szerinti, illetve a tényleges munkakör és azokba milyen feladatok tartoztak (LB Mfv. I. 11.195/2000.),
    - az anyagi felelősséggel tartozó közalkalmazottat a munkáltató a nyilvántartások visszamenőleges megváltoztatására utasította, ami a felelősségét érinthette (LB Mfv. I. 10.671/1994/3.),
    - a munkáltató a kinevezést egyoldalúan módosította (MD II. 682.).
    - a munkáltató lényeges kötelezettsége a munkával való ellátás és a munkavégzés feltételei biztosítása. Ha ennek huzamosabb ideig nem tett eleget, nem biztosította a közalkalmazottnak a munkahelyét, a közalkalmazott jogszerűen élt rendkívüli lemondással (477. EH).
    - ha a munkáltató a közalkalmazott munkajogi helyzetét éveken keresztül nem rendezte (LB Mfv. II. 10.539/2001.),
    Nem szolgált alapul a jogszerű lemondáshoz:
    - az illetményfizetés elmaradása, mert arról a felek folyamatosan egyeztettek (LB Mfv. I. 10.598/98/3.),
    - a közalkalmazotti munkaviszonyban töltött idő tartamának téves megállapítása (LB Mfv. II. 10.063/1997/3.),
    - a nappali tagozatos képzés idejének figyelmen kívül hagyása a jogviszonyban töltött idő megállapításánál (BH 1998/101.),
    - a közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás indítása (MD II. 683.).
    - ha foglalkozás-egészségügyi asszisztensnek iskola-egészségügyi asszisztensi munkakört ajánlanak fel (LB Mfv. I. 10.245/1998.),
    - a közösségi ház költségvetésének csökkentése a ház vezetőjére nézve (LB Mfv. I. 10.654/1998.),
    - ha a munkahelyi vita kialakulásához maga a közalkalmazott is hozzájárult, s ezzel összefüggésben az általa sérelmezett kijelentés nem volt olyan súlyú, hogy az a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetését megalapozta volna (LB Mfv. I. 10.404/2001.).
    4. A rendkívüli lemondás indokaira nézve a bizonyítás általában a nyilatkozattevőt terheli. Ha az indok a másik fél alaptalannak tekintett - fegyelmi vétségre utaló - tényállítása, a bizonyítási teher általános szabályaitól eltérően a tényállítás valóságtartalmának bizonyítása nem a rendkívüli lemondással élő felet terheli (465. EH).
    4/A. A rendkívüli lemondás jogát meghatározott határidőn belül lehet gyakorolni. Ez a határidő az 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően közölt rendkívüli lemondásnál a tudomásszerzéstől számított 15 nap, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy év, bűncselekmény esetén a büntetőeljárás megindításának elévülési ideje. Ezeket a határidőket az 1999. évi LVI. tv. 21. §-a állapította meg. Ezt megelőzően a tudomásszerzéstől számított három munkanapon belül lehetett rendkívüli lemondással élni. Az objektív határidő 6 hónap volt, amit a kollektív szerződés egy évig felemelhetett. A bűncselekményre alapozott rendkívüli lemondás objektív határideje a Kjt. módosításával nem változott.
    Az objektív határidőt a rendkívüli lemondást lehetővé tevő magatartás befejezésétől kell számítani. Ha a magatartás folyamatos, és az ebből eredő, a közalkalmazott által sérelmezett helyzet a rendkívüli lemondás idejében is fennáll, az objektív határidő elmulasztása nem jöhet szóba (LB Mfv. I. 10.565/1996.), de a szubjektív határidő szempontjából sem (LB Mfv. I. 10.001/1999.).
    A határidők jogvesztők, elmulasztásuk miatt kimentésnek nincs helye.
    5. Jogszerű rendkívüli lemondásnál a közalkalmazottat annyi időre járó átlagkeresete illeti meg, amennyi a jogszabályban, illetőleg a kollektív szerződésben vagy a kinevezésben meghatározott felmentési ideje. Ezt meghaladóan a közalkalmazottnak végkielégítés is jár [Kjt. 37. § (1) bekezdés b) pont].
    Annak ellenére, hogy a rendkívüli lemondás a jogviszonyt azonnali hatállyal szünteti meg, a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját a felmentési idő figyelembevételével kell megállapítani [Kjt. 29. § (3) bekezdés].
    Kjt. 30. §
    1. A Kjt. 30. § (3) bekezdésének szövegét 2006. január 1-jei hatállyal a 2005. évi CLXXX. tv. 13. §-a állapította meg.
    1/A. A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt csak a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okból szüntetheti meg felmentéssel (okhoz kötött felmentési rendszer). A felmentési oknak az intézkedés indokolásából világosan ki kell tűnnie. A felmentés indokolásának hiánya a jogvita során nem pótolható (MD II. 703.). A felmentés utólag nem egészíthető ki újabb felmentési okkal, nincs helye új felmentési ok igazolásának sem. Ha a munkáltató a felmentésben nem vagy tévesen hivatkozik jogszabályhelyre, a felmentést nem teszi jogellenessé, a jogellenesség vizsgálata szempontjából a felmentés indokolásában írt tényállásnak van jelentősége (BH 2001/142; LB Mfv. II. 10.723/1998.). Az érvényességi kellékeknek nem tekinthető körülmények, adatok (például a közalkalmazott személyi adatai) téves megjelölése a felmentést nem teszi jogellenessé, hanem a tévedés kiigazítására adnak alapot (BH 2000/566.). Vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a közölt indok való és abból okszerűen következett a közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése. Való, de kisebb súlyú indok nem alapozza meg a közalkalmazott felmentését (LB Mfv. II. 10.275/1998/3.) A felmentés indoklásával kapcsolatban megfelelően alkalmazni kell a munkaviszonyokra irányadó MK 95. számú állásfoglalásban foglaltakat.
    A felmentés a jövőre nézve, felmentési idő közbeiktatásával szünteti meg a jogviszonyt. A felmentési idő a közalkalmazotti jogviszony része, az alatt - megfelelő feltételekkel - más jogcímen is meg lehet szüntetni a jogviszonyt (például közös megegyezéssel, rendkívüli lemondással, fegyelmi elbocsátással). A munkáltató a felmentési idő alatt újabb felmentést nem adhat ki, ha csak a megelőzőt a közalkalmazott hozzájárulásával vissza nem vonta (LB Mfv. II. 10.480/1998/3.).
    A Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján mind a határozatlan, mind pedig a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony megszüntethető (LB I. Mfv. 10.436/2002.).
    2.a) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 89. §-a szerint a költségvetési szerv saját döntésével az alapító által meghatározott feladat-, illetékességi és működési körét nem változtathatja meg, ez az alapító jogkörébe tartozik. Ebből következően a tevékenység megszűnése nem jogszerű indoka a felmentésnek, ha az nem az alapító döntésén alapul (LB Mfv. I. 11.090/1995/5.). A tevékenység megszűnése nem csak az annak körében foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyát érintheti. Ha például az iskolai konyha megszűnése miatt a gazdasági hivatal feladatai is jelentősen csökkentek, a gazdasági ügyintéző felmentése jogszerűen történt (LB Mfv. II. 10.709/1998/3.). Ezzel szemben a tanulók létszámának csökkenése az oktatói munka mennyiségét csökkentheti, de ha maga a tevékenység ennek következtében nem szűnik meg, a kizárólag a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított felmentés jogellenes (LB Mfv. I. 10.120/1993/2.). Ha a közalkalmazott a jogelődnél másodfokon közigazgatási ügyeket intézett, és a jogutódnál ez az ügykör jogszabály rendelkezése folytán megszűnt, az erre alapított felmentés jogszerű (LB Mfv. II. 10.957/1997.). A felmentést nem a szervezeti egység, hanem a tevékenység megszűnése alapozza meg (LB Mfv. II. 10.112/1995/3.).
    b) A közalkalmazott foglalkoztatását elsősorban azok az alapítói döntések érinthetik, amelyek a költségek csökkentése érdekében a korábbihoz képest alacsonyabb létszámot írnak elő a munkáltatónak. A munkáltató jogutód nélküli megszüntetésére, mint alapítói döntésre hivatkozással is felmenthető a közalkalmazott (LB Mfv. I. 10.012/1998/2.). Ebbe a körbe tartozik az olyan döntés is, amellyel a fenntartó a pedagógusok kötelező óraszámot megemeli, és ezzel számolva a munkáltató az összes közalkalmazottat nem tudja foglalkoztatni (LB Mfv. II. 10.753/1998/3.). A fenntartó a létszámcsökkentés mértékét és a leépítendő munkaköröket is meghatározhatja (LB Mfv. I. 10.796/1996.). A b) pont csak példálódzóan sorolja fel a munkáltatókat érintő azokat az országgyűlési stb. döntéseket, amelyek következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség. Ezért bármelyik ilyen feltétel megvalósulása elegendő a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetéséhez (BH 2002/9/376.). A fenntartónak ezek a döntései nem munkáltatói jogkörben hozott döntések, ezért azok jogszerűségét a munkaügyi perben nem lehet vizsgálni, az rendeltetésellenes joggyakorlás címén sem támadható (MD II. 691.) Ezzel szemben ha az önkormányzat képviselő-testülete munkáltatói jogkörében az iskolaigazgató vezetői megbízását visszavonja, és emiatt változtatni kell a tantárgyfelosztáson, a testület határozata nem minősül munkáltatót érintő olyan döntésnek, amely a közalkalmazotti jogviszonynak a Kjt. 30. § (1) bekezdésének b) pontjára alapított felmentését megalapozza, mert a testület munkáltatói jogkörében járt el (MD II. 692.). A képviselő-testület munkáltatót érintő döntésére való hivatkozás önmagában nem elégséges, ha abból a felmentés oka világosan nem tűnik ki (LB Mfv. I. 10.266/1997.).
    Felsőbb döntésre alapított létszámcsökkentés világos indok és való, ha a felsőbb döntésből eredő, azzal összefüggő létszámcsökkentést a munkáltató bizonyítja (LB Mfv. I. 10.625/1996/1996; LB Mfv. I. 10.258/1998; Mfv. I. 10.443/1998.). Ha a közalkalmazotti munkáltató a felmentést azzal indokolja, hogy a felsőbb döntés következtében nincs lehetőség a közalkalmazott foglalkoztatására, vita esetén a munkáltatónak nem csak a létszámcsökkentés tényét, hanem azt is bizonyítania kell, hogy a felmentés - józan döntési változatok mellett - a felsőbb döntésből ered, azzal összefügg (MD II. 696.). A létszámcsökkentés tényén túl annak a felsőbb döntésből eredő, azzal összefüggő voltát is vizsgálni kell (MD II. 693; LB Mfv. I. 10.309/1998.). Ha ez bizonyított, a létszámcsökkentés keretén belül az érintett közalkalmazott kiválasztása - a jogszabályoknak és a rendeltetésszerű joggyakorlásnak megfelelően - a munkáltató jogkörébe tartozik (MD II. 694., 695., LB Mfv. I. 10.300/1997/2., LB Mfv. II. 10.352/1998/2.). Az átszervezésre vonatkozó döntés fenntartó hatáskörébe tartozik, az intézmény, illetve vezetője csupán ennek végrehajtására jogosult (BH 2006/1/30.).
    Jogellenes a közalkalmazottnak önkormányzati határozattal elrendelt létszámcsökkentésre hivatkozással történt felmentése, ha a munkáltató a felmentést közlését követően - még a közalkalmazott jogviszonyának megszűnése előtt - más személyt nevez ki azonos munkakörbe (BH 2002/117.).
    Ha az alapító a munkáltató tevékenységét szűkíti, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség, közömbös, hogy ezt az alapító okiraton átvezették-e (Mfv. I. 10.809/1995/3.).
    Ha az önkormányzat határozattal a háziorvosi státuszt megszüntette, az eü.-ellátást vállalkozásba adta, ennek alapján a polgármesteri hivatal jogszerűen szüntette meg a b) pont alapján felmentéssel az orvos közalkalmazotti jogviszonyát (LB Mfv. II. 10.320/1999.).
    c) A vezetői, magasabb vezetői megbízás megszűnése, illetőleg a munkáltató által történt megszüntetése akkor alapozza meg a felmentést, ha a közalkalmazottat nem lehet az eredeti munkakörében tovább foglalkoztatni, és a munkáltató nem tud megfelelő másik munkakört felajánlani a számára, vagy azt a közalkalmazott nem fogadja el. Ha a közalkalmazott a vezetői megbízás visszavonását követően nem fogadja el az eredeti munkakörében való további foglalkoztatást, erre hivatkozással a jogviszonyát a munkáltató felmentéssel megszüntetheti, de erre nem köteles. A felmentést a bíróság ítéletével nem pótolhatja (LB Mfv. II. 10.619/2001/4.). Ha vezetői megbízás visszavonása folytán a közalkalmazott a korábbi munkakörét nem kívánja ellátni, másik munkakört nem kell felajánlania a munkáltatónak. Ha a közalkalmazott a munkahelyén nem jelenik meg, a munkavégzést megtagadja, ezt úgy kell tekinteni, hogy a jogviszonyát jogellenesen megszüntette (LB Mfv. II. 10.700/2001/4.). A munkakör megfelelőségét a közalkalmazott végzettsége, illetőleg képzettsége szempontjából kell vizsgálni. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a megbízást fegyelmi határozattal vonták vissza. Ha a vezetői megbízás visszavonás volt a felmentés indoka, a visszavonás azonban jogellenes volt, nincs jelentősége, hogy volt-e felajánlható munkakör vagy sem (LB Mfv. II. 10.857/2000/4.).
    Ha a munkáltató a közalkalmazott felmentését a vezetői megbízás visszavonásával összefüggő felmentési okra alapította, és a vezetői megbízást visszavonó intézkedés jogellenesnek bizonyult, ez a jogszerű felmentési indok hiánya miatt a felmentés jogellenességét vonja maga után (1157. EH).
    d) A felmentés indoka lehet a közalkalmazott tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése. Az alkalmatlanságot olyan bizonyított, konkrét tények alapján lehet megállapítani, amelyekből okszerűen lehet arra következtetni, hogy a közalkalmazott a munkakörét nem képes ellátni. Nem a közalkalmazottról kialakított véleménynek, hanem a konkrét tényeknek van jelentősége (LB Mfv. I. 10.406/1993/3., LB Mfv. I. 10.361/1997.). A felmentési jog gyakorlásánál az elévülés szabályai nem alkalmazhatók. Azt kell vizsgálni, hogy a felmentés indokolásában felhozott és bizonyított indokok a közalkalmazott tartós alkalmatlanságát a felmentés időpontjában igazolják-e (MD II. 699.). A gazdasági munkakörben alkalmazott közalkalmazott alkalmatlanságára alapított felmentés jogellenes, ha a munkájában megállapított hiányosságok szakértői vélemény szerint is jelentéktelenek (LB Mfv. II. 10.618/1999/3.). Az alkalmatlansági okként megjelölt kötelezettségszegéseket azok súlya, gyakorisága figyelembevételével kell értékelni, hogy együttesen megalapozzák-e az adott munkakörre való alkalmatlanságot. Néhány késedelmes adatrögzítés nem állapít meg alkalmatlanságot (BH 2004/4/158).
    Az együttműködési kötelezettségét sértő közalkalmazott jogviszonya alkalmatlanság miatt megszüntethető, mert az alkalmasság kérdése nem szűkíthető le a szoros értelemben vett munkavégzésre (LB Mfv. II. 10.098/1999.). Az a közalkalmazott, aki a munkáltató funkciójából adódó különös érdekeket figyelmen kívül hagyja és figyelmeztetés ellenére nem hagy fel a nyilvánvalóan jogsértő magatartásával, a munkaköri feladatainak ellátására tartósan nem alkalmas (BH 2002/5/204).
    Ha a közalkalmazott az egészségi állapota miatt alkalmatlan a munkakörének ellátására, alkalmazni kell a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendeletben foglaltakat is. Alkalmatlan az a közalkalmazott is, aki nem rendelkezik a munkakörének ellátásához szükséges képzettséggel (LB Mfv. II. 10.530/1994/2.), vagy olyan magatartást tanúsít, ami a munkaköréhez szükséges bizalom elvesztését eredményezi (MD II. 701.).
    A nem megfelelő munkavégzés okszerű indoka lehet a felmentésnek akkor is, ha az egyébként a büntetőjog által nem szankcionálható (BH 1998/358.), a bizonyított, de jelentéktelen súlyú kötelezettségszegés azonban nem
    (LB Mfv. I. 10.222/1993/3.). Nem megfelelő munkavégzésnek minősül, ha a közalkalmazott a munkavégzést megtagadja (BH 1996/563., LB Mfv. I. 10.998/1995/2.). Kirívó esetektől eltekintve a pedagógus közalkalmazott egy órájának látogatásán tapasztaltakból nem lehet a nem megfelelő munkavégzésre következtetni (MD II. 700.). Ha a nem megfelelő munkavégzés egyúttal fegyelmi vétséget is megvalósít, a munkáltató döntésén múlik, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszünteti vagy fegyelmi eljárást indít (LB Mfv. I. 10.427/1994., LB Mfv. I. 10.288/1996.). Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a vétkesség súlya miatt a fegyelmi eljárás megindítása egyébként kötelező lenne [Kjt. 46. § (2) bekezdés]. Ha a munkáltató valamely magatartás miatt fegyelmi büntetést szabott ki, ez a magatartás önmagában nem lehet a felmentés indoka (LB Mfv. II. 10.542/1999.). Újabb kötelezettségszegés elkövetése esetén azonban értékelni lehet, hogy ez a kötelezettségszegés a fegyelmi eljárás tárgyát képező magatartással együtt a nem megfelelő munkavégzés megállapítására alkalmas-e (MD II/702.). Sorozatos írásbeli figyelmeztetést kiváltó mulasztások elkövetése esetén amennyiben azokat a közalkalmazott nem cáfolta, nem jogszabálysértő a mulasztásokra alapított felmentés (BH 2004/6/256).
    Ha az osztályvezető-főorvos a sajtónyilatkozat-tételre vonatkozó szabályokat megsértette és a munkáltatót helytelen megítélésnek tette ki, ez alkalmatlanság megállapítására vezethet (LB Mfv. II. 11.155/2001.).
    Ha az oktatót nem értesítették óraadási kötelezettségéről, annak nem teljesítése nem képezheti rendes felmentés indokát (LB Mfv. 10.868/2002).
    A közalkalmazottnak a jogviszonyán kívüli magatartása, amennyiben az közvetlenül és valóságosan hat a jogviszonyára és az alkalmazója érdekeit hátrányosan befolyásolja, az alkalmatlanságra alapított felmentés jogszerű indoka lehet. Az alkalmatlanság ugyanis nem szűkíthető le a szűken vett munkavégzésre (BH 2000/267.).
    e) A nyugdíj folyósítása akkor is alapos felmentési ok, ha a közalkalmazottat nyugdíjas korában nevezte ki a munkáltató (LB Mfv. II. 348/1999/4.). Az öregségi nyugdíjra való jogosultság esetén az arra jogosító életkor szempontjából a társadalombiztosítási szabályokban meghatározott korkedvezményt és a közalkalmazottra irányadó nyugdíjkorhatárt kell figyelembe venni (BH 1999/424.).
    A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján 1999. augusztus 16-áig felmentésnek volt helye, ha a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg a felmentési idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra szerez jogosultságot vagy rokkantsági nyugdíjban részesül. A Kjt. 37/B. §-ának addig hatályos rendelkezése értelmében a felmentési okot megvalósító öregségi nyugdíjjogosultsághoz - a korkedvezmény figyelembevételével - az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése és az előírt szolgálati idő megszerzése szükséges. Az öregségi nyugdíjkorhatárról jelenleg az 1997. évi LXXXI. tv. 7. §-a rendelkezik.
    A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének módosított e) pontja szerint - összhangban a Kjt. 37/B. §-ának módosításával - a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel megszüntethető akkor is, ha a közalkalmazott előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Ennek az is a feltétele, hogy a nyugellátást 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően vegye igénybe a közalkalmazott [1999. évi LVI. tv. 38. § (3) bekezdés]. Ennek megfelelően 2002. február 24-i felmentéssel az 1999. február 26-ától előrehozott öregségi nyugdíjban részesülő közalkalmazott jogviszonya nem volt megszüntethető, minthogy az öregségi nyugellátást 1999. augusztus 17-e előtt vette igénybe (LB Mfv. I. 10.892/2003.).
    A 2000. évi XXXIII. tv. 13. §-a újra szabályozta, hogy a Kjt. alkalmazása szempontjából a közalkalmazott mikor minősül nyugdíjasnak. Ennek megfelelően a 2000. május hó 25. napján vagy azt követően közölt felmentésnél ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni. Alapvető változás, hogy a közalkalmazott - a szükséges szolgálati idő birtokában - nem a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérésével, hanem a hatvankettedik életév betöltésével válik a törvény alkalmazása szempontjából jogosulttá az öregségi nyugdíjra. Ebből következően megszűnt a nők és a férfiak közötti különbségtétel.
    Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdésének e) pontja alkotmányellenes-e, de az indítványt elutasította [11/2001. (IV. 12.) AB h.].
    3. Az idevágó elvi határozatok a következők:
    - a 41. EH-ot lásd a C/8. oldalon,
    - a szabadság tartama alatt a közalkalmazottal a felmentés közölhető. A közalkalmazott legkésőbb a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető jognyilatkozat közlése megkísérlésekor köteles bejelenteni, hogy felmentési tilalom alatt áll (564. EH),
    - a munkáltatót a munkakör felajánlási kötelezettség alól nem mentesíti, ha a felajánlható munkakör határozott idejű helyettesítésre tölthető be (791. EH),
    - való és okszerű indokolást tartalmazó felmentés nem minősülhet rendeltetésellenesnek amiatt, hogy a munkáltató más okra hivatkozva is élhetett volna felmentéssel (792. EH),
    - a munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt a közalkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti. A felmentési okot alátámasztó bizonyítás nem lépheti túl a felmentés indokolásának kereteit (899. EH).
    3/A. A 2. a)-c) pontban tárgyalt felmentési okok fennállása esetén is csak akkor menthető fel a közalkalmazott, ha a munkáltatónál, illetőleg az irányítása vagy a felügyelete alatt álló munkáltatónál nincs a képzettségének megfelelő üres, vagyis betölthető munkakör, vagy azt nem fogadta el. (BH 2004/12/522, LB Mfv. I. 10.565/1998; LB Mfv. I. 10.631/1998; LB Mfv. II. 10.753/1998.). A felmentés jogszerűségét nem érinti, ha a felmentéskor volt olyan munkakör, amit a közalkalmazott elfogadott volna, de az a képzettségének nem felelt meg (LB Mfv. I. 10.305/1996.). Ha az iskolában a kötelező óraszám 20 volt, a felmentés idején azonban csupán 13 töredékóra volt ellátatlan, helyesen állapították meg, hogy üres álláshely nem állt rendelkezésre (LB Mfv. II. 10.582/1999.). A felmentésben a megfelelő munkakör hiányára vagy annak el nem fogadására nem szükséges utalni (MD II. 706.), de vita esetén a munkáltatót terheli a munkakör hiányának vagy a felajánlás sikertelenségének a bizonyítása. Ebből a szempontból a közalkalmazott valamennyi képzettségét figyelembe kell venni. Ha a hegedű- és szolfézstanár jogviszonyát megszüntették, és csak a hegedűtanári üres állás hiányát igazolta a munkáltató, vizsgálni kell, volt-e szolfézs-tanári üres munkakör (LB Mfv. I. 10.036/1996.). Azt, hogy a munkáltatónál volt-e megfelelő másik munkakör, a bíróság hivatalból nem, csak a közalkalmazott kérelmére vizsgálja (LB Mfv. II. 10.333/1998.). A felmentés jogszerűségét érintheti, hogy volt-e a munkáltatónál betöltetlen, a közalkalmazott által ellátható munkakör, a felajánlási kötelezettség teljesült-e, és a felmentés megfelel-e a Kjt. 32. §-ának (BH 2004/12/522.).
    Ha a közalkalmazottal szembeni felmentő intézkedés kézbesítésének és a felmentési idő kezdetének időpontjában nem volt üres álláshely a munkáltatónál, akkor a munkáltató terhére ilyen álláshely felajánlásának elmulasztása nem állapítható meg (LB Mfv. II. 10.901/1998.).
    Egészségügyi alkalmatlanságnál a közalkalmazott egészségi állapotának megfelelő munkakört kell előzetesen felajánlani, csak ilyen munkakör hiányában vagy a megfelelő munkakör visszautasítása után lehet a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszüntetni. Az egészségi állapot szempontjából nyilvánvalóan meg nem felelő, betöltetlen munkakör felajánlásának mellőzése nem jogellenes (LB Mfv. I. 10.384/1995.).
    Ha egyidejűleg több közalkalmazottnak szünteti meg a munkáltató a jogviszonyát, a rendeltetésszerűséget nem sértve szabadon dönt arról, hogy az üres munkakört kinek ajánlja fel. Nem hivatkozhat azonban a felajánlható munkakör hiányára, ha azt olyan személlyel töltötte be, aki az adott munkakör ellátásához szükséges végzettséggel nem rendelkezik (MD II. 705.). Üres munkakörnek minősül a felajánlás szempontjából a gyermek gondozása miatt távollévő személy munkaköre is, ha azt helyettessel kívánja a munkáltató betölteni (MD II/704; LB Mfv. I. 11.368/2001.).
    A felajánlható munkakör meglétét a felmentés közlésének időpontjához képest kell vizsgálni. A felmentést követően, halálozás miatt megüresedett állás tekintetében nincs felajánlási kötelezettség (LB Mfv. I. 10.454/1997/3.).
    4. Korábban a felmentési tilalmakra és korlátozásra vonatkozó szabályokkal összhangban az indok valóságát és okszerűségét a közlés, ha a felmentés később kezdődött, a felmentési idő kezdetének időpontja szempontjából kellett vizsgálni. Az Mt. 90. §-a (4) bekezdésének az 1999. évi LVI. tv. 8. §-ával történt módosítása ezt megváltoztatta: a felmondási védelemre okot adó körülménynek a felmondás közlésének időpontjában kell fennállnia, csoportos létszámcsökkentésnél az előzetes értesítés [Mt. 94/A. § (5) bekezdés] időpontjában. Ebből következően 1999. augusztus 17. napjától a felmentés indokának valósságát és okszerűségét is a közlés időpontjához képest kell vizsgálni. Ez alól kivételt képez az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzésére (meghatározott nyugdíjban való részesülésre) alapított felmentés [Kjt. 37/B. §], mert erre tekintettel az ok bekövetkezése előtt is fel lehet menteni a közalkalmazottat, feltéve, hogy az ok legkésőbb a felmentési idő kezdő napján teljesül [Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pont]. Az óraszámemelés miatt szükséges létszámcsökkentésre alapított felmentést az előző tanév végén, a nyári szünet kezdetén is közölni lehet a pedagógussal, ha a szeptember 1-jétől elrendelt átszervezésről már ezt megelőzően döntött a fenntartó, tehát az indok a közléskor fennállt (LB Mfv. I. 10.908/1998/3.).
    5. A gyakorlat az alkalmatlanságra vagy a nem megfelelő munkavégzésre alapított felmentést nem tekinti jogellenesnek, ha a munkáltató előzetesen nem adott lehetőséget a közalkalmazottnak a kifogások elleni védekezésre, mert ez a jogorvoslati eljárásban pótolható.
    6. Az egyébként jogszerű felmentés is jogellenessé válhat, ha a munkáltató a felmentési jogát rendeltetésellenesen gyakorolja. Adott esetben a munkáltató a közalkalmazott jogviszonyának helyreállítását elrendelő jogerős ítéletet hónapokig nem hajtotta végre, majd nem az eredeti munkakörébe helyezte vissza a közalkalmazottat és ezt követő két hónap elteltével a közalkalmazott munkakörét megszüntette és őt felmentette, ezt a bíróság rendeltetésellenes joggyakorlás miatt jogellenesnek minősítette (LB Mfv. II. 10.729/1998.).
    Mt. 89. § (7) bek.
    Mt. 90. §
    A (3) bekezdésben foglaltakat 2000. május hó 25. napjától kell alkalmazni. Ezt megelőzően közölt felmentés esetében a Kjt.-nek az 1999. évi LVI. tv. 25.§-ával megállapított 37/B. § a), b) és d) pontjaiban foglaltak irányadók abból a szempontból, hogy a közalkalmazott a törvény alkalmazása szempontjából nyugdíjasnak minősül-e.
    Kjt. 31-32. §
    1. Az Mt.-nek az 1999. évi LVI. törvénnyel történt módosításáig a felmentési idő nem kezdődhetett meg a tilalomra okot adó körülmény fennállása és az azt követő 15 vagy 30 nap alatt, de a felmentést közölni lehetett ilyenkor is, ha a felmentési idő kezdeteként későbbi, ezen az időszakon kívül eső időpontot jelölt meg a munkáltató.
    A módosítás folytán 1999. augusztus 17. napjától:
    - a felmentési tilalom időszaka [Mt. 90. § (1) bekezdés] alatt felmentés nem közölhető,
    - a tilalom időszakát esetleg követő 15 vagy 30 nap alatt [Mt. 90. § (2) bekezdés] a felmentés közölhető, de a felmentési idő nem kezdődhet el.
    A jogszabály-módosítás folytán csak a tilalom alatt közölt felmentés jogellenes, az azt követő védelmi időszakban kezdődő felmentésnél azonban csak a felmentési idő meghatározása minősül jogellenesnek (LB Mfv.II.10.550/2001/4.), ami a megfelelő időtűzéssel kiküszöbölhető (a felmentés kezdete későbbre tolódik és erre az időre illetmény jár). Ez nem vonatkozik a Kjt. 31.§-ában meghatározott tilalmakra, mert a felmentési védelem a tilalomra okot adó körülmény és az azt követő harminc nap alatt áll fenn, a munkáltató csak ezt követően közölheti a felmentést a közalkalmazottal.
    2. A Kjt. 31. §-a az Mt. 90. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tilalmakon túl további tilalmakat állapít meg a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésével szemben. A tilalom fennállása ezekben az esetekben is a felmentés közlésének időpontjában vizsgálandó.
    3. A közalkalmazotti jogviszony az Mt. 89. §-ának (7) bekezdésében és a Kjt. 32. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben csak különös indok alapján szüntethető meg felmentéssel. Az MK 10. számú állásfoglalás szerint a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a közalkalmazotti jogviszony további fenntartása. Ez az ok összefügghet a munkáltató szervezetével, működésével, de a közalkalmazott személyével is. A létszámcsökkentésre alapított felmentés akkor különösen indokolt, ha az azt előíró döntés végrehajtására másként nincs mód, ezáltal meghatározott számú jogviszony fenntartására nincs lehetőség. A jelentős mértékű létszámcsökkentés a felmentés különös indoka lehet (LB Mfv. II. 10.601/1996; LB Mfv. I. 10.427/2001.). A gyermek eltartására tekintettel az egyedül álló közalkalmazott jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése csak akkor korlátozott [Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pont], ha a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermekét ténylegesen eltartja, ennek hiányában (például a gyermek külföldön él) a korlátozás nem érvényesül (MD II. 708.; LB Mfv. II. 10.395/2001.).
    A 2000. évi XXXIII. tv. 13. §-a a Kjt. 37/B. §-át újból módosítva meghatározta, hogy a közalkalmazott milyen esetben minősül nyugdíjasnak. A rendelkezés 2000. május 25. napján lépett hatályba, a felmentési korlátozás szempontjából ettől kezdve irányadó. A korábbi időszak tekintetében lásd az Mt. 90. §-ához fűzött megjegyzést.
    A Kjt.-ben meghatározott felmentési korlátozások esetében a munkáltató még különös indok alapján sem mentheti fel a közalkalmazottat, ha van a közalkalmazott számára alkalmas munkakör és ezt elvállalja. Alkalmas munkakör alatt olyan munkakört kell érteni, ahova a közalkalmazott áthelyezhető, vagyis rendelkezik a szükséges feltételekkel. Nincs felajánlási kötelezettség, ha a felmentés oka a közalkalmazott - nem egészségi okból eredő - alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése.
    4. Felmentési korlátozást állapít meg ezen kívül a választott szakszervezeti tisztségviselők esetében az Mt. 28. §-a, a közalkalmazotti tanács tagjára, a közalkalmazotti képviselőre az Mt. 62. §-ának (3) bekezdése, a munkavédelmi képviselőre az 1993. évi XCIII. tv. 76. §-ának (3) bekezdése.
    Kjt. 33. §
    Mt. 93. § (3)-(4) bek., 94. §
    1. A felmentési idő legrövidebb tartama hatvan nap. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján a Kjt. 33. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően ez az idő meghosszabbodik, azonban hosszabb felmentési idő a felek megállapodásából vagy a kollektív szerződésből is következhet. Leghosszabb tartama megállapodással sem lehet nyolc hónapnál több.
    1995. június hó 30. napjáig megállapodásban legfeljebb egy évi felmentési időt lehetett kikötni. Ezt a rendelkezést az 1995. évi XLVIII. tv. 116. §-a csökkentette a jelenlegi nyolc hónapra. Ha a felek korábban egy évet kötöttek ki, ez a jogszabály módosítása folytán a nyolc hónapot meghaladó részében érvénytelen és nem alkalmazható. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő tartamát a Kjt. 87. §-a alapján kell megállapítani (BH 1996/453.), alkalmazva az Mt. 209. §-ában foglaltakat is. Ebből következik, hogy nem csak a jogviszonyt felmentéssel megszüntető munkáltatónál eltöltött közalkalmazotti jogviszony tartamát, hanem az esetleges valamennyi korábbi közalkalmazotti jogviszony tartamát is figyelembe kell venni (LB Mfv. II. 10.480/2000/3.).
    2. A Kjt. 33. §-ának (4) bekezdését, ami szerint a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésénél a felmentési idő nem lehet hosszabb a jogviszonyból még hátra lévő időnél, az 1996. évi XXVIII. tv. 31. §-ának (8) bekezdése hatályon kívül helyezte. Ez nem változtat azon, hogy a közalkalmazott ilyenkor sem kaphat átlagilletményt arra az időre, amelyre felmentés hiányában sem lenne jogosult, vagyis a határozott idő leteltét követő időre [Mt. 93. § (3) bekezdés].
    3. Felmentés esetén a közalkalmazottat legalább a felmentési idő felére mentesíteni kell a munkavégzés alól, a munkáltató ettől a közalkalmazott javára eltérhet. A felmentés jogcíme nem változik, ha a közalkalmazott a munkavégzés alóli mentesítést megelőző időponttal kéri a jogviszonyának a megszüntetését, de ilyenkor nem jár illetmény a további időre.
    A munkavégzés alóli mentesítés idejére a közalkalmazottat átlagilletménye illeti meg (LB Mfv. II. 10.326/2002).
    4. A felmentési idő hosszának téves megállapítása, a munkavégzés alóli mentesítés idejére járó illetmény megfizetésének elmulasztása miatt a felmentést nem lehet hatályon kívül helyezni, a közalkalmazott a megfelelő felmentési időre járó illetmény-különbözet, illetőleg a neki járó illetmény megfizetése iránt keresetet indíthat. A jogvitában a felmentési idő megjelölése pótolható, amennyiben ettől eltekintve a felmentés nem jogellenes.
    2.1. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok
    Mt. 94/A-94/G. §
    A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezéseket a Kjt. 38/A. §-ában foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, feltéve, hogy a leépítésről a konzultációt 2001. július hó 1. napján vagy azt követően kezdeményezte a munkáltató a közalkalmazottak képviselőivel [2001. évi XVI. tv. 26. § (4) bekezdés].
    Kjt. 34. §
    1. A Kjt. 34. §-a a közalkalmazotti jogviszonynak munkáltató által történt minden fajta jogellenes megszüntetésére vonatkozik, valamint azokra az esetekre is, amikor a munkáltató jogellenesen a jogviszony megszűnését állította. A jogkövetkezmények szempontjából jogellenes megszüntetésnek tekintendő, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt megszünteti a határozott idő lejárta címén, noha a kinevezés nem volt határozott idejű (LB Mfv. I. 10.800/1998/4.). Amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyt fegyelmi büntetésként elbocsátással szüntette meg a munkáltató, és a büntetést a közalkalmazott kérelmére a bíróság enyhíti vagy a határozatot bármely okból hatályon kívül helyezi, a közalkalmazott a továbbfoglalkoztatás helyett kérheti a 34. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását (LB Mfv. II. 10.084/1998; LB Mfv. II. 11.041/2001.).
    Nincs szó jogellenességről, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak nem minősülő belső szabályzatot megsértve mentette fel a közalkalmazottat (MD. II. 709.). A felmentési idő téves megállapítása miatt a felmentést nem lehet hatálytalanítani, hanem a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját megállapítani és a különbözeti időre átlagilletmény megfizetésére kötelezni a munkáltatót (LB Mfv. II. 11.003/1997.).
    Jogellenes, ha a közalkalmazott jogviszonyát nem a munkáltatói jogkör gyakorlója szüntette meg. Egyetemi tanár felmentése jogellenes, ha arról nem a köztársasági elnök rendelkezett (MD. II. 689.). Ha a jogszabály szerint a magasabb vezetői megbízást nem az alkalmazó munkáltató, hanem a felügyeleti szerv vonhatja vissza, és az ilyen megbízással rendelkező közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése is a felügyeleti szerv jogkörébe tartozik, a munkáltató csak a megbízás visszavonását követően élhet a felmentés jogával (MD. II. 690.).
    A jogviszony megszűnéséről kiállított igazolások átadása nem pótolja a jogszerű munkáltatói jognyilatkozatot (LB Mfv. I. 10.876/1994/4.), illetőleg azok átvételéből önmagában nem lehet a jogviszonyt megszüntető közös megegyezésre következtetni. Jogellenes a munkáltató egyoldalú intézkedése, ha az Mt.-nek a közalkalmazottakra is vonatkozó általános rendelkezéseit, így a rendeltetésszerű joggyakorlás (Mt. 4. §) vagy az egyenlő bánásmód követelményét (Mt. 5. §) sérti. Rendeltetésellenes ha a közalkalmazotti jogviszony helyreállítását elrendelő jogerős ítéletet a munkáltató hónapokig nem hajtja végre, majd a közalkalmazott munkakörét megszünteti és erre hivatkozva felmenti (135. EH).
    A közalkalmazotti jogviszony akarathiba folytán érvénytelen megszüntetése miatt a munkáltatóval szemben a Kjt. 34. §-ában foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni (BH 2005/7/261).
    A jogviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatban lásd még a megelőző §-okhoz fűzött magyarázatot is.
    2. A jogviszony jogellenes megszüntetése esetén főszabályként a közalkalmazottat az eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni és igényt tarthat a kiesett időre járó, máshonnan meg nem térült illetményre. A közalkalmazott a további foglalkoztatás mellőzését is kérheti, ez a jog a munkáltatót kivételesen, akkor illeti meg, ha a további foglalkoztatás nem várható el tőle. Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha az elbocsátás fegyelmi büntetést a bíróság hatálytalanítja vagy enyhíti, annak ellenére, hogy a jogorvoslat elbírálásáig a kiszabott büntetés nem emelkedett jogerőre, a jogellenes megszüntetés következményeit kell alkalmazni, amennyiben a közalkalmazott azt kéri. Ilyenkor nem jogerős fegyelmi elbocsátás esetén is megilleti a közalkalmazottat az a jog, hogy további foglalkoztatása helyett a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján a jogellenes megszüntetéshez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazását válassza (LB Mfv. II. 10.084/1998.).
    A Kjt. 1999. február hó 28. napjáig hatályban volt 34. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató a továbbfoglalkoztatás mellőzését a közalkalmazottnak járó kétszeres végkielégítés megfizetésének vállalásával kérhette, illetőleg ha a közalkalmazott végkielégítésre nem volt jogosult, két havi átlagkereset megfizetésével. Nem kérhette a munkáltató a visszahelyezés mellőzését, ha olyan körülmények álltak fenn, amelyre tekintettel a hatályos szabályozás [Kjt. 34. § (3) bekezdés a) és b) pontja] akkor sem engedi meg a jogviszony helyreállításának mellőzését, ha a további foglalkoztatás a munkáltatótól nem lenne elvárható. Ugyanilyen térítést igényelhetett a közalkalmazott, ha ő nem kívánt tovább dolgozni a munkáltatónál [Kjt. korábban hatályos 34. §-ának (4) bekezdése]. A jogellenességhez kapcsolódó kétszeres végkielégítésnek megfelelő összegbe nem lehetett beszámítani a közalkalmazottnak a felmentéskor fizetett (egyszeres) végkielégítést (MD. II. 711.), vagyis ilyenkor - összegét tekintve - háromszoros végkielégítés járt. A kétszeres összeg a bíróságnak a jogellenességet megállapító ítéletének jogerőre emelkedése folytán illeti meg a közalkalmazottat, erre tekintettel az ítéletben megállapított határidővel esedékes a kifizetése. Csak ennek a határidőnek a túllépése esetén jár késedelmi kamat (LB EH 50.).
    Az Alkotmánybíróság a 4/1998. (III. 1.) AB határozatával a Kjt. említett 34. §-ának (2) bekezdését - a § többi rendelkezését nem érintve - 1999. február hó 28. napjával hatályon kívül helyezte. A Kjt. új (hatályos) 34. §-át az 1999. évi LVI. tv. állapította meg és e törvény 38. §-ának (2) bekezdése szerint 1999. június hó 26. napján lépett hatályba. Ennek megfelelően a jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából három időszakot kell megkülönböztetni:
    - ha a munkáltató 1999. február hó 28. napja előtt szüntette meg jogellenesen a közalkalmazott jogviszonyát, a Kjt. korábbi, az Alkotmánybíróság határozatát megelőzően hatályban volt 34. §-át kell alkalmazni (a kivételektől eltekintve a munkáltató a közalkalmazott további foglalkoztatását a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetésével megválthatja, és erre a közalkalmazott is igényt tarthat, ha nem kívánja a jogviszonyát helyreállítani);
    - ha a munkáltató 1999. február 28. napján vagy azt követően, de legkésőbb 1999. június 25. napján szüntette meg jogellenesen a közalkalmazott jogviszonyát, a munkáltató a továbbfoglalkoztatás mellőzését nem kérheti;
    - ha a munkáltató 1999. június 26. napján vagy azt követően közölt intézkedéssel szüntette meg jogellenesen a közalkalmazott jogviszonyát, a további foglalkoztatás ellehetetlenülésére hivatkozással kérheti a további foglalkoztatás mellőzését, feltéve, hogy a mellőzés nem kizárt [34. § (2) és (3) bekezdés]. Ebben az esetben, valamint ha a közalkalmazott nem kéri a visszahelyezését, a bíróság a körülmények mérlegelésével fogja megállapítani a megtérítendő összeget két és tizenkét havi átlagkereset között.
    Nem változott egyik időszakban sem, hogy a munkáltató a jogellenes intézkedése következtében köteles megtéríteni a kiesett időre járó átlagilletményt, egyéb járandóságot abban a részében, ami máshonnan nem térült meg, valamint meg kell téríteni a közalkalmazott ebből eredő kárát is. A megtérítendő jövedelemből a 45/1996. (X. 22.) AB határozatra tekintettel az öregségi nyugdíjat nem lehet levonni, mert ez igénybe vehető a jogviszony fennállása alatt is (MD. II. 712.). Ha a közalkalmazott időközben új jogviszonyt létesített, de ebben elért jövedelme alacsonyabb, a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedéséig igényt tarthat a különbözetre akkor is, ha nem kíván a korábbi munkáltatóhoz visszamenni. Ezt követő időre illetmény különbözetet, valamint többlet kiadása miatt kártérítést nem igényelhet, mert saját választásából eredt, hogy nem kívánta közalkalmazotti jogviszonyát helyreállítani (MD. II. 710.). Az elmaradt illetménnyel díjazott időre további díjazás szabadságmegváltás címén nem jár (LB EH 48., LB Mfv. II. 10.344/1998.).
    A közalkalmazottat a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként elmaradt illetmény a határozott idő lejártáig illeti meg (LB Mfv. I. 10.886/1998.).
    Ha a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként a bíróság az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatást rendelte el, a közalkalmazottat olyan helyzetbe hozta, mintha a munkáltató a jogviszonyát nem szüntette volna meg. Ennélfogva a végkielégítés címén felvett összeg tartozássá vált, azt a munkáltató fizetési felszólítással - az elévülési időn belül - visszakövetelheti (1061. EH).
    A közalkalmazotti jogviszonyban álló felek szoros kapcsolatára és az őket egymással szemben terhelő együttműködési kötelezettségre tekintettel az egyik fél a másik fél olyan jogérvényesítése ellen kifogással élhet, amely az eset körülményeire tekintettel a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe ütközik. E követelmény értelmében, a törvény alapján a közalkalmazotti jogviszonyban álló felektől megkívánható, hogy az egyik fél a jogával a másik fél érdekeit figyelembe véve úgy éljen, hogy azzal annak indokolatlanul hátrányt ne okozzon és evégett különösen az eset körülményei szerint indokolt tájékoztatást a másik félnek megadja, illetve a saját korábbi magatartásával való szembekerülést mellőzze. Az ennek meg nem felelő joggyakorlás meg nem engedett és nem részesül a törvény védelmében (LB Mfv. I. 10.801/1997., LB EH 41.). Ebből következően nem tarthat igényt a jogellenes jogviszony megszüntetés jogszabályi következményeire, aki a munkáltató felmentési szándékáról tudva a tilalmat okozó körülményt elhallgatta, majd amikor erről a munkáltató tudomást szerezve tovább kívánta foglalkoztatni, ragaszkodott a jogviszony megszüntetéséhez.
    Kjt. 35. §
    Ez a rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a közalkalmazott rendkívüli lemondását a munkáltató nem tartotta jogszerűnek, de a közalkalmazott nem indított jogvitát a jogszerűség megállapítása iránt. A rendkívüli lemondás ugyanis annak jogszerűségétől függetlenül megszünteti a jogviszonyt, a közalkalmazott jognyilatkozatával szemben nem a munkáltatónak kell jogvitát indítani, hanem a közalkalmazottnak a jogkövetkezmények iránt (LB Mfv. I. 10.395/1995/4., LB Mfv. I. 10.551/1997.).
    Nem hivatkozhat jóhiszeműen a közalkalmazott arra, hogy fenn akarta tartani a jogviszonyát, ha engedély nélkül két évre külföldre ment dolgozni (LB Mfv. I. 10.212/1995/5.).
    Ha a közalkalmazott a jogviszonyát szabályszegéssel szüntette meg, az elbocsátás jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Ilyen esetben kiadott külön munkáltatói intézkedéshez jogkövetkezmény nem fűződik (LB Mfv. II. 10.621/2000.).
    2.2. Eljárás a közalkalmazotti jogviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén
    Mt. 97-98. §
    Kjt. 36. §
    A közalkalmazotti jogviszony megszűnésével kapcsolatban mindkét felet kötelezettségek terhelik: a közalkalmazottnak megfelelően át kell adni a munkakörét, a rábízott eszközöket, a munkáltatónak pedig az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetnie a közalkalmazott járandóságait és ki kell adnia a szükséges igazolásokat [Kjt. 37/A. §]. Ha a közalkalmazott azonnali hatállyal és jogellenesen szünteti meg a jogviszonyát, az azonnali elszámolásra és igazolás kiadásra nem tarthat igényt. A közalkalmazottnak járó végkielégítés kifizetése elhalasztható a jogviszony megszűnésének időpontjára [Kjt. 37. § (10) bekezdés]. Ha a közalkalmazott szüntette meg jogellenesen a jogviszonyt, a megszűnés módjaként elbocsátást kell feltüntetni (LB Mfv. I. 10.551/1997.).
    A közalkalmazotti igazolás új tartalmát a 2002. évi XIX. tv. 18. §-ának (1) bekezdése állapította meg, a rendelkezést a 2002. szeptember 1. napján vagy azt követően közölt munkáltatói intézkedés (megszűnés) esetén kell alkalmazni [hivatkozott törvény 15. §-ának (3) bekezdése]. A rendelkezésből következően a közalkalmazott részéről történő megszüntetésnél nem a közlés, hanem a tényleges megszűnés időpontjának van jelentősége.
    A Kjt. 36. § (2) bek. d) pontját a 2003. évi XCV. tv. 44. §-ának (2) bekezdése 2004. 02. 01. napjával hatályon kívül helyezte.
    Kjt. 37. §
    1. A Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének szövegét a 2000. évi XXXIII. tv. 12. §-ának (1) bekezdése állapította meg, majd a (2) bekezdés utolsó mondatát a 2003. évi XX. tv. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte, a (3)-(4) bekezdés szövegét az 1996. évi XXVIII. tv. 12. §-ának (2) bekezdése, az (5) bekezdés szövegét a 2003. évi XX. tv. 40. §-a, a (6) bekezdés szövegét az 1998. évi XC. tv. 79. §-ának (1) bekezdése, a (7) bekezdés szövegét a 2002. évi XIX. tv. 18. §-ának (2) bekezdése állapította meg, és a (8) bekezdés számozását módosította az 1996. évi XXVIII. tv. 12. §-ának (2) bekezdése.
    1/A. A közalkalmazotti jogviszonyban meghatározott tartamú időt eltöltött közalkalmazottat végkielégítés illeti meg, ha a jogviszonyát a munkáltató nem alkalmatlanság vagy nem megfelelő munkavégzés miatt felmentéssel vagy jogszerű rendkívüli lemondással maga a közalkalmazott szünteti meg, illetőleg a jogviszony a munkáltató jogutód nélküli megszűnése folytán, más munkáltató egyidejű alkalmazása nélkül szűnik meg. A végkielégítés mértéke a jogviszonyban töltött idő hosszához igazodik, vagyis egy fajta érdemet ellentételez. Célja az elismerésen kívül átmeneti támogatás biztosítása a jogviszony megszűnését követően. Ebből következően nem jár, ha a közalkalmazott ellátása biztosított [Kjt. 37/B. §].
    2. A közalkalmazotti jogviszony meghatározott jogcímen történt megszűnése (megszüntetése) mellett feltétel, hogy a közalkalmazott legalább három évi, közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezzen [Kjt. 36. § (6) bekezdés]. A hatályos rendelkezést az 1999. évi XC. tv. 79. §-ának (1) bekezdése állapította meg, a törvény 120. §-ának (3) bekezdése szerint az 1999. április hó 1. napja után közölt felmondásnál, rendkívüli felmondásnál és jogutód nélküli megszűnésnél kell alkalmazni. Az ezt megelőző megszűnésnél a Kjt. korábbi rendelkezése szerint kell eljárni: már egy év jogviszonyban töltött idő után jár végkielégítés, mások az egyes tartamokhoz rendelt mértékek is.
    A végkielégítés szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősül:
    - az adott munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt,
    - a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, ha a megszűnő jogviszonyba áthelyezéssel került a közalkalmazott,
    - a jogelőd munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt, ha jogutódlás folytán a jogviszony közalkalmazotti jogviszonnyá alakult.
    Az adott munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnél figyelembe kell venni a Kjt. 87. §-ának (1) bekezdése folytán 1992. július 1. napjával közalkalmazotti jogviszonnyá alakult munkaviszony időtartamát. A Kjt. hatálybalépése előtt létesített (munkaviszonyból átalakult) közalkalmazotti jogviszonynál az áthelyezés előtti idő az Mt. 209. § (1) bekezdésében foglaltak miatt nem vehető figyelembe (LB Mfv. I. 10.866/1998/3.).
    Az így kiszámított időből le kell vonni a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka időtartamát, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy 2000. január 1. napjától már nem a beteg gyermek tíz éves, hanem tizenkét éves koráig lehet az otthoni ápolás céljára fizetés nélküli szabadságot kérni, gyermekgondozási segély igénybevételénél pedig a gyermek tizennégy éves koráig [Mt. 138. § (5) bekezdés b) és c) pont].
    1997. január hó 1. napját megelőzően az öregségi nyugdíjra jogosító életkor elérését, ezt követően az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző időben történt megszüntetésnél további négy havi végkielégítés jár [Kjt. 36. § (7) bekezdés]. A többlet végkielégítés csak azt illeti meg, aki az alap-végkielégítésre jogosult.
    Jogszerű rendkívüli lemondásnál a végkielégítés kétszerese illeti meg a közalkalmazottat.
    A besorolásnál figyelembe vett idő a közalkalmazotti jogviszonyban járó végkielégítés szempontjából általában nem irányadó (LB Mfv. I. 10.028/1998.).
    3. Ha a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot 2000. május hó 25. napja előtt közölték, a végkielégítésre való jogosultságra a közléskor hatályos rendelkezések vonatkoznak [2000. évi XXXIII. tv. 23. § (3) bekezdés]. Ennek megfelelően a végkielégítésre való jogosultságot az öregségi nyugdíjra való jogosultság akkori szabálya [a Kjt.-nek az 1999. évi LVI. tv. 25. §-ával megállapított 37/B. §-a] szerint kell vizsgálni.
    A részesülés alatt az adott nyugdíj jogerős megállapítását kell érteni. Ebből következően a jogviszony megszűnését követően, de visszamenőlegesen megállapított rokkantsági nyugdíj a végkielégítésre való jogot nem érinti (MD II. 714.). Az előrehozott öregségi nyugellátás csak azoknál zárja ki a végkielégítésre való jogot, akik azt 1999. augusztus hó 17. napján vagy azt követően vették igénybe [1999. évi LVI. tv. 38. § (3) bekezdés], vagyis ezt követően kérték a nyugellátás megállapítását (LB Mfv. II. 10.112/2000.). Nem alkalmazható a korlátozás, ha az említett időpontot megelőzően előterjesztett kérelemre, (BH 2004/6/253), de 1999. augusztus 16. után történt a megállapítás.
    A kedvezőbb elbírálást lehetővé tevő 1999. évi LVI. tv. 38. §-a változatlanul hatályban van, ezért azt jelenleg is alkalmazni kell, tehát a jelenlegi szabályok ellenére jár a végkielégítés az előrehozott öregségi nyugdíj folyósítása ellenére (LB Mfv. II. 10.897/2001/5.).
    4. További végkielégítés jár, ha az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szerez jogot a végkielégítésre a közalkalmazott. 2002. szeptember hó 1. napján vagy azt követően közölt munkáltatói megszüntetés (megszűnés) esetén az emelt összegű végkielégítés a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belüli megszűnés esetén is jár [2002. évi XIX. tv. 15. § (3) bekezdés]. Ha korábban a közalkalmazott már kapott emelt összegű végkielégítést, újabb megszűnés esetén erre a kedvezményre nem jogosult.
    Kjt. 37/A-37/B. §
    A nyugdíjban való részesülést a közalkalmazottnak akkor is be kell jelentenie, ha a 2000. évi XXXIII. tv. hatálybalépése előtt állapították meg részére a nyugellátást.
    Kjt. 38. §
    A Kjt. 38. §-ának (1) bekezdését a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (4) bekezdése állapította meg, azt 2006. január 1-jei hatállyal a 2005. évi CLIV. tv. 27. §-ának (2) bekezdése módosította. Az új (2) bekezdést a 2003. évi XX. tv. 41. §-a iktatta be azzal, hogy a korábbi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik. A jelenlegi (4) bekezdés szövegét a 2001. évi XXXVI. tv. 96. § (5) bekezdése állapította meg.
    Kjt. 38/A. §
    E §-t beiktatta a 2001. évi XVI. tv. 27. §-ának (4) bekezdése.
    3. A munkavégzés
    Mt. 102-104. §
    Az alkoholteszter eredménye általában igazolja, hogy a vizsgált személy szervezetében van-e alkohol. Ha a kollektív szerződés munkaidőben teljes alkoholmentességet követel meg, az alkoholos befolyásoltság konkrét mértéke nem perdöntő (47. EH).
    Mt. 105. §
    A 105. § (6) bekezdésében foglaltakat a 2003. július 1. napján vagy azt követően elrendelt kiküldetés tekintetében kell alkalmazni [2003. évi XX. tv. 32. § (2) bek.]. A honvédségi közalkalmazottak egyes költségtérítéseiről a 18/2005. (V. 5.) HM r.-tel módosított 21/2002. (IV. 10.) HM r. rendelkezik.
    Mt. 106. §
    A Kjt. 54. §-ának (2) bekezdése szerint a közalkalmazott csak a Kjt. vagy a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatóhoz rendelhető ki, így az Mt. 106. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott feltételek értelemszerűen nem irányadók.
    Az (5) bekezdésben foglaltakat a 2002. szeptember hó 1. napján vagy azt követően elrendelt kirendelés esetén kell alkalmazni [2002. évi XIX. tv. 15. § (4) bekezdés].
    Mt. 107. §
    A rendelkezést i) ponttal a 2005. évi LVII. tv. 2. §-a egészítette ki, mely rendelkezés 2005. július 3-án lépett hatályba.
    Kjt. 39. §
    1. A Kjt. 34. §-a (2) bekezdésének 1996. április hó 27. napjáig hatályos szövege szerint a közalkalmazott a munkahelyén kívül is köteles volt a közalkalmazotti jogviszonyhoz, munkaköréhez és beosztásához méltó magatartást tanúsítani. Az Alkotmánybíróság az 56/1994. (XI. 10.) AB számú határozatában megállapította, a rendelkezés alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a közalkalmazott munkahelyen kívüli közalkalmazotti jogviszonyához méltatlan magatartása munkaköre vagy beosztása ellátására lényeges és valóságos, közvetlen kihatással legyen és az az alkalmazója érdeksérelmével járjon. A kérdéses mondatot az 1996. évi XXVIII. tv. 14. §-a hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezéstől függetlenül a közalkalmazott munkahelyen kívüli magatartása alkalmatlanság címén felmentés alapja lehet, amennyiben az az alkotmánybírósági határozatban megjelölt hatással járt.
    A munkáltatót az utasítási jogából eredően, kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában is megilleti a figyelmeztetés joga. A munkáltatói jogkör gyakorlója bármikor felhívhatja a közalkalmazott figyelmét az általa helytelennek tartott, kötelezettségszegésnek minősülő magatartásra. A közalkalmazott a figyelmeztetés miatt jogvitát indíthat. Ha a figyelmeztetés valótlan, hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.847/1997/3.).
    A közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségek teljesítését a munkáltató ellenőrizheti. Az ellenőrzés nem sértheti a közalkalmazott személyiségi jogait. Nem rendeltetésszerű az ellenőrzés, ha a közalkalmazottat alkoholfogyasztásra utaló jel nélkül, mások jelenlétében kívánja a felettese szondavizsgálatnak alávetni (LB Mfv. II. 10.267/1997/4.).
    2. A tartósan magas színvonalú munkavégzésért, kiemelkedő munkateljesítményért adományozott címmel meghatározott mértékű címpótlék (Kjt. 71. §) jár. További címek adományozására ad lehetőséget közművelődési területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 8. §-a, kutatóintézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r. 6. §-a, a földművelésügyi költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 18.) FM r. 7. §-a és a munkaügyi költségvetési szerveknél az 1/1993. (IV. 20.) MüM r. 8. §-a, a szociális ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 5. §-a. A közoktatásban a megbízás lejártakor az intézményvezetőnek címzetes óvodavezetői, illetőleg címzetes igazgatói cím adományozható kiemelkedő tevékenysége elismeréseként [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (19) bekezdés].
    Kjt. 40. §
    A minősítés kötelező, ha azt a közalkalmazott a munkáltatónál legalább egy évig tartó közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésekor kéri. Ezen túlmenően a végrehajtási rendeletek további esetekben is minősítésre kötelezhetik a munkáltatót. Általában a magasabb vezetői és vezető megbízást megelőzően vagy annak tartama alatt, illetőleg a megszűnés után, továbbá meghatározott fizetési osztályba sorolásnál kötelező a minősítés. A jogszabályok megszabják azt az időszakot is, aminek lejártával a minősítést el kell készíteni. Ha a minősítés tartalmáról nincs rendelkezés, a munkakör sajátosságait figyelembe véve kell a közalkalmazott munkáját értékelni. Az ágazati végrehajtási rendeletek több esetben eltekintenek a minősítéstől az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzése vagy az öregségi nyugdíjra jogosító életkor elérése előtti öt évben. Egyes jogszabályok módot adnak az érdekvédelmi szervezet vagy a közalkalmazotti tanács részvételére a minősítésben.
    A minősítésről rendelkezik:
    - a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 9. §-a;
    - a kutatóintézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r. 7. §-a;
    - a helyi önkormányzatok szolgáltató költségvetési szerveinél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r. 6. §-a;
    - a testnevelés és a sport területén a 89/1994. (VI. 8.) Korm. r. 4. §-a;
    - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi költségvetési szerveknél a 44/1997. (III. 12.) Korm. r. 3. §-a;
    - a felsőoktatásban a 2005. évi CXXXIX. tv.;
    - a földművelési költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 18.) FM r. 8. §-a;
    - a honvédségnél a 25/1992. (XI. 25.) HM r. 7. §-a;
    - a közlekedés, a hírközlés és a vízügy területén a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 4. §-a;
    - igazságügyi üdülőknél a 4/1993. (I. 30.) IM r. 5. §-a;
    - a büntetés-végrehajtásnál a 7/1993. (III. 9.) IM r. 5. §-a;
    - a pénzügyi költségvetési szerveknél a 17/1993. (VI. 18.) PM r. 4. §-a;
    - a belügyi szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 6. §-a;
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter alá tartozó költségvetési szerveknél a 2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r. 7. §-a;
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 8/1999. (XI. 24.) TNM r. 6. §-a;
    - az egészségügyi ágazatban a 233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 6. §-a;
    - a szociális ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 6. §-a;
    - az oktatási miniszter irányítása alatti költségvetési szerveknél a 30/2000. (X. 11.) OM r. 6. §-a.
    Kjt. 41. §
    A felsőoktatásban az összeférhetetlenségről rendelkezik az 53/2006. (III. 14.) Korm. r. 2. §-a.
    Kjt. 41/A. §
    A §-t a 2001. évi CII. tv. 7. §-a iktatta be 2001. december 24-dikei hatállyal. A vagyonnyilatkozatot az arra kötelezettnek első ízben a hatálybalépéstől számított kilencven napon belül kell megtennie [2001. évi CII. tv. 16. § (1) bekezdés].
    Kjt. 42-44. §
    A Kjt. 41-44. §-ai rendelkeznek arról, hogy a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonya mellett, annak fennállása alatt létesíthet-e és milyen feltételekkel a saját munkáltatójával, illetőleg más munkáltatóval (foglalkoztatóval) valamilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyt. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok fajtáit a Kjt. nem határozza meg. Ilyennek kell tekinteni mindazokat a jogviszonyokat, amelyeknek a tárgya valamilyen munkavégzés, így különösen munkajog által szabályozott jogviszonyokat, mint a munkaviszonyt, a közalkalmazotti jogviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a polgármesteri jogviszonyt, a hivatásos szolgálati viszonyt, a polgári jog által szabályozott megbízást, vállalkozást, a gazdasági társasággal fennálló tagsági viszony alapján végzett munkát.
    1. A közalkalmazott a fennálló jogviszonyára tekintettel további munkavégzési viszonyt csak korlátozásokkal létesíthet:
    - nem létesíthet olyan jogviszonyt, ami a munkakörével összeférhetetlen,
    - munkaköri feladatának ellátására a munkáltatójával további jogviszonyt nem létesíthet,
    - a munkaidejét érintő jogviszony létesítéséhez a munkáltató engedélye szükséges,
    - a munkaidőn kívüli jogviszony létesítését előzetesen be kell jelenteni.
    Az Mt. 3. §-ának (5) bekezdése szerint a közalkalmazott a jogviszonyának fennállása alatt - jogszabály feljogosítása nélkül - nem tanúsíthat olyan magatartást, ami a munkáltatója jogos gazdasági érdekét sérti. A rendelkezés megsértésével létesített munkavégzésre irányuló jogviszony a Kjt. 41. §-ának (1) bekezdése szempontjából összeférhetetlen. Az összeférhetetlenség további eseteit a végrehajtási rendeletek állapítják meg. Általában tilalmazzák a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazottaknak, hogy az oktatáson, ismeretterjesztésen, tudományos, művészeti és szerzői jogi védelem alá tartozó alkotó tevékenységen kívül ellenérték fejében munkát végezzenek.
    A közalkalmazotti jogviszonnyal való összeférhetetlenségről rendelkezik
    - a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 10. §-a;
    - a kutatóintézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r. 8. §-a;
    - az önkormányzatok szolgáltató költségvetési szerveinél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r. 7. §-a;
    - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazatban a 44/1997. (III. 12.) Korm. r. 4. §-a;
    - a felsőoktatásban a 2005. évi CXXXIX. törvény és az 53/2006. (III. 14.) Korm. r. 15. §-a;
    - a honvédségnél a 25/1992. (XI. 25.) HM r. 8. §-a;
    - a közlekedési, hírközlési és vízügyi területen a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 5. §-a;
    - a környezetvédelemben az 5/1993. (II. 27.) KTM r. 5. §-a;
    - a büntetés-végrehajtásnál a 7/1993. (III. 9.) IM r. 6. §-a;
    - a pénzügyi költségvetési szerveknél a 17/1993. (VI. 18.) PM r. 5. §-a;
    - a belügyi szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 7. §-a;
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a 2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r. 8. §-a;
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 8/1999. (XI. 24.) TNM r. 7. §-a;
    - az oktatási miniszter irányítása alatt álló költségvetési szerveknél a 30/2000. (X. 11.) OM r. 7. §-a.
    2. Amennyiben a közalkalmazott már a kinevezésekor valamilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, azt haladéktalanul köteles bejelenteni, illetőleg a fenntartásához engedélyt kérni, amennyiben az a munkaidejét érinti.
    A munkáltató az összeférhetetlen jogviszony felszámolására nyolc napos határidőt ad. Ennek elmulasztása esetén a közalkalmazott ellen fegyelmi eljárás indítható. A közalkalmazott az összeférhetetlen helyzet felszámolásából eredő kiadását kárként nem érvényesítheti a munkáltatójával szemben (LB Mfv. II. 10.701/1995/4.).
    A munkaidőt nem érintő további munkavégzést a munkáltató csak összeférhetetlenség esetén tilthatja meg, az intézkedés ellen munkaügyi jogvita indítható. A munkaidőt érintő további munkavégzés engedélyezéséről a munkáltató mérlegelési körben dönt, az engedély megtagadása miatt jogvita nem indítható.
    3.1 A tanulmányi szerződés
    Mt. 110-116. §
    Kjt. 54. §
    1. A munkavégzés mellett tanuló közalkalmazott jogait és kötelezettségeit, amennyiben a munkáltatóval tanulmányi szerződést köt, az Mt. 110-114. §-ai és a szerződés határozzák meg. Tanulmányi szerződés nélkül az Mt. 115-116. §-aiban, valamint a Kjt. végrehajtási rendeleteiben meghatározott kedvezményekre jogosult. Ha a közalkalmazott nem rendelkezik a munkakö-rének ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott végzettséggel, az ennek megszerzésére irányuló tanulmányok támogatására tanulmányi szerződés köthető, mert ebben az esetben a végzettség megszerzésére nem a munkáltató kötelezte a közalkalmazottat (LB Mfv. II. 10.501/1999/4.).
    A közoktatásban a pedagógusnak átlagkeresettel díjazott, legfeljebb egy évi szabadság biztosítható tudományos fokozat megszerzésére, pályázattal elnyert kutatómunkában való részvételre, tanulmányútra, tankönyvírásra. A kedvezmény a nevelőtestület egyetértésével biztosítható, amennyiben a fenntartó a szükséges fedezetet biztosítja. Szerződésben kiköthető az átlagkereset visszafizetése, amennyiben a pedagógus hibájából a cél meghiúsul. A központi költségvetésből biztosított hozzájárulás terhére a munkáltató a nyelvvizsga letétételéhez szükséges költségeket - meghatározott körben - megtérítheti [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 6. § és 20. § (4) bekezdés].
    A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi költségvetési szerveknél a tanulmányok és vizsgák idejére fizetett szabadidőt akkor kell adni, ha van rá költségvetési fedezet.A pedagógusokra vonatkozó rendelkezésekkel azonos módon és feltételekkel díjazott szabadságot kaphat az ágazatban foglalkoztatott közalkalmazott. Ha a tudományos fokozat megszerzését, a tankönyv (szakkönyv) megírását, a kutatómunkában való részvételt, a tanulmányutat a munkáltató rendeli el, a kedvezmény megadása kötelező [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 11. §].
    A munkaügyi költségvetési szerveknél a munkakör ellátásával összefüggő iskolarendszerű képzéshez biztosított szabadidőre illetmény jár [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 9. §].
    Az oktatási miniszter irányítása alatt álló szerveknél fizetett szabadidőt lehet biztosítani az intézet érdekében álló képzésben, továbbképzésben részt vevő közalkalmazottnak, ha van rá fedezet, külön megállapodással pedig a tudományos fokozat megszerzésére fizetett szabadság adható [30/2000. (X. 11.) OM r. 8. §].
    Az előbb említett kivételektől eltekintve, ha a közalkalmazottat nem a munkáltató kötelezte tanulmányok elvégzésére és tanulmányi szerződést sem kötött, a tanulmányok folytatásához szabadidőre jogosult, de erre az időre illetmény vagy távolléti díj nem jár (LB Mfv. II. 10.339/1998/6.).
    2. A munkaerő-kölcsönzés szempontjából alaptevékenységnek minősül a közoktatási intézményeknél a pedagógus munkakörben, nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben, a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátására létesített ügyintéző-szakértő, pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó és ügyintéző munkakörben ellátandó feladat [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 6. § (1) bekezdés]. Az egészségügy területén a munkáltató alapító okiratában kötelező feladatként meghatározott tevékenység minősül ilyennek [233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 6/A. §].
    3.2 A fegyelmi felelősség
    Kjt. 45. §
    1. Fegyelmi felelősség fegyelmi vétség elkövetése esetén alkalmazható. A közalkalmazotti jogviszonyban az adott közalkalmazott szempontjából lényeges kötelezettség vétkes - szándékos vagy gondatlan - megszegése minősül fegyelmi vétségnek.
    A fegyelmi vétség általános fogalmából következően elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy történt-e a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségszegés és a megszegett kötelezettség lényeges-e. A közalkalmazott kötelezettségei elsősorban a munkavégzéssel kapcsolatosak, de a munkahelyen kívüli magatartással is elkövethető fegyelmi vétség (lásd a Kjt. 41-44. §-aihoz fűzött magyarázat 1. pontját). Ha a megszegett kötelezettség nem a közalkalmazotti jogviszonyból ered, fegyelmi felelősségrevonásnak nincs helye; így olyan esetben amikor a pedagógus a kötelezettségszegést nem a közalkalmazotti jogviszonya, hanem sportegyesülettel kötött szerződése keretében tanúsította, a közalkalmazotti jogviszonyban fegyelmi felelősségrevonásnak nem volt helye (LB Mfv. II. 10.945/1999.). Valamennyi kötelezettséget tételesen nem lehet felsorolni, különösen nem azokat, amelyek az egyes közalkalmazotti munkakörökben lényegesek. Mindenesetre ilyennek minősül a munkavégzéssel kapcsolatos utasítás teljesítése, a munkavégzésre képes állapotban való megjelenés és munkavégzés, az adott szakma alapvető szokásainak, gyakorlatának megfelelő munkavégzés, a munkáltató és a többi közalkalmazott tulajdonának védelme. Az adott helyzetnek nem megfelelő eljárás - az egyéb feltételeket is figyelembe véve - akkor lehet fegyelmi eljárás alapja, ha a munkáltató előzőleg megfelelő szakmai kioktatásban részesítette a közalkalmazottat (MD II. 723.).
    2. A közalkalmazott csak vétkessége esetén tartozik fegyelmi felelősséggel a kötelezettségszegésért. a felelősséget a vétkesség mindkét alakzata, a szándékosság és a gondatlanság megalapozza, a különbség a büntetés mértékének meghatározásánál vehető figyelembe. A jogszabály sem a szándékosság, sem a gondatlanság fogalmát nem határozza meg. Az MK. 25. számú állásfoglalásban foglaltakból kiindulva a közalkalmazott magatartása akkor minősül szándékosnak, ha előre látja cselekményének (mulasztásának) következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). Gondatlan a közalkalmazott, ha előre látta magatartásának hátrányos következményét, de könnyelműen bízott annak elmaradásában (tudatos gondatlanság), vagy a következményt azért nem látta előre, mert az elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta (nem tudatos gondatlanság). Ettől különbözik a súlyos és enyhe gondatlanság megkülönböztetése.
    A vétkességet kizárja a beszámítási képesség hiánya, amennyiben annak bekövetkezése nem róható a közalkalmazott terhére. Nem lehet szó vétségről akkor sem, ha a közalkalmazott jogos védelemben vagy végszükségben cselekedve szegte meg valamilyen kötelezettségét.
    3. A fegyelmi és a kártérítési felelősség egymástól független, mindkettő érvényesíthető a közalkalmazottal szemben, ha annak feltételei külön-külön fennállnak. Ha a közalkalmazott a költségvetési szervnek anyagi kárt is okozott, és a közalkalmazottal szemben a fegyelmi eljárás során anyagi hátránnyal is járó fegyelmi büntetést szabtak ki, ez nem akadálya a közalkalmazott kártérítési felelősségre vonásának, vele szemben a kártérítési igény bírósági úton történő érvényesítésének (MK 20. számú állásfoglalás).
    4. A munkáltató fegyelmi hatalma csak a vele fennálló közalkalmazotti jogviszonyban elkövetett fegyelmi vétségre terjed ki. Nincs lehetőség arra, hogy más munkáltatónál elkövetett vétség miatt a közalkalmazottat felelősségre vonja, de más munkáltató sem jogosult eljárni a közalkalmazotti jogviszonyban elkövetett vétség miatt a jogviszony megszűnése után.
    5. A Kjt. 45. §-ának (2) bekezdésében meghatározott fegyelmi büntetések köre nem bővíthető. Az a)-tól e) pontig terjedő felsorolás a büntetések súlyossági sorrendjét is meghatározza, amin nem változtat az sem, hogy azok közül egyesek végrehajtása felfüggeszthető. A sorrendnek a súlyosítási tilalom szempontjából van jelentősége: a bíróság a közalkalmazott keresete alapján a sorrendben hátrább álló büntetést a körülményeket értékelve sem alkalmazhat. A sorrendben hátrább álló büntetés még felfüggesztés esetén is súlyosabbnak minősül. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a hatályon kívül helyezésre irányuló kérelem ellenére a büntetést enyhítse, a kereseti kérelemhez kötöttség [Pp. 215. §] ezt nem zárja ki (MD II. 725.).
    A büntetések közül - jogszabályi rendelkezés hiányában, de a kialakult gyakorlat szerint - azt kell alkalmazni, amely az elkövetett kötelezettségszegéssel, a közalkalmazott vétkességével arányos, figyelembe véve az esetleges enyhítő és súlyosító körülményeket. Bár a büntetés mértékét a fegyelmi tanács mérlegeléssel állapítja meg, amelyre nézve jogszabály kötelező előírást nem ad, ezt a gyakorlat nem tekinti olyan döntésnek, ami ellen a jogorvoslatot az Mt. 199. §-ának (4) bekezdése kizárja, a bíróság büntetés arányosságát is vizsgálhatja. Így például a bíróság a vezetővel szembeni büntetést mérsékelte, mert a magasabb követelmények sem adnak alapot aránytalan fegyelmi büntetés kiszabására, ha a kialakult helyzet a munkáltatói jogkör gyakorlása körében elkövetett mulasztásokra is visszavezethető (LB Mfv. II. 10.986/1995/2.). Az iskolai tanulók számára kirándulást szervező pedagógussal szemben az elbocsátás indokolatlan, ha a beszedett pénzt rendeltetésszerűen használta fel, csak késedelmesen számolt el (LB Mfv. II. 10.450/1997.).
    Konkrét esetben jogszerű volt az elbocsátás büntetés:
    - a beosztott a felettesét vita közben megütötte, nyakát szorongatta (LB Mfv. II. 10.226/1994.),
    - a családsegítő munkakörű közalkalmazott a vele kapcsolatba kerülő kiskorút a család álláspontjával szemben saját hitbeli nézeteinek elfogadására kívánta rábírni (BH 1998/398.),
    - a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésének megtagadása, illetve ismételt megtagadása esetében (LB Mfv. II. 10.542/1998; LB Mfv. II. 547/1998; LB Mfv. II. 10.802/1998.),
    - a közalkalmazott a teljesítés számba vehető akadálya nélkül a munkavégzést megtagadta (BH 1999/532.),
    - a gondozónő a gondozására-ápolására bízott beteggel öröklési szerződést kötött (LB Mfv. II. 10.664/1996/3.),
    - az értelmi fogyatékosok otthonában az ügyeleti szolgálat szabályainak megszegése esetén (LB Mfv. II. 10.482/1998.),
    - ha az orvos megsértette az orvos-beteg kapcsolatra vonatkozó előírásokat, mert a szakmai rendtől eltérően, indokolatlanul alkalmazott nőbetegen masszázst (LB Mfv. II. 10.312/2000.),
    - ha a kórházigazgató által vezetett kórházban a kórlapokat tömegesen hiányosan vezették és a betegeket intézeten kívül kezelték (LB Mfv. II. 10.224/2001.),
    - a betegkísérő a munkatársait figyelmeztetés ellenére ismételten zaklatta, az utasítást megszegte (LB Mfv. II. 10.802/1998/3.),
    - pedagógus a tanulót meglopta, bár az összeg csekély volt (BH 1994/458),
    - a pedagógus a tanulóval szemben testi fenyítést alkalmazott (MD II. 728.; LB Mfv. E. 10.293/2003.),
    - általános iskolai tanár a leánytanulókat szexuálisan zaklatta (LB Mfv. II. 11.031/1995.),
    - főiskolai oktató a vizsga letételével kapcsolatban a leckekönyvekbe valótlan bejegyzést tett (LB Mfv. II. 10.610/1997.),
    - a munkáltató eszközeivel a csoportvezető külön megrendelésre, a munkatársai munkáját igénybe véve saját előnyére kísérleteket végzett (LB Mfv. II. 10.038/1995/3.);
    - összeférhetetlen melléktevékenység folytatása esetén (LB Mfv. II. 10.650/1999.),
    - ha a tanár a tanuló torna alóli felmentéséről történt tudomásszerzését követően a tanulót annak egészségét veszélyeztető feladatokkal foglalkoztatta (LB Mfv. II. 10.566/1999.),
    - a pedagógus osztálykiránduláson a hatodik osztályos tanulókat több ízben magára hagyta, akik felügyelet nélkül fürödtek, valamint a kiránduláson alkoholt fogyasztott (LB Mfv. II. 10.370/2000/3.).
    - ha a gazdasági vezető sorozatos pénzügyi-számviteli szabálytalanságokat követett el, illetve tűrt meg (LB Mfv. II. 10.102/2000.),
    - a biztonsági őr közalkalmazott nem észleli, hogy szolgálata alatt kb. 50 méter hosszban ismeretlenek elbontották és elvitték a kerítést (LB Mfv. II. 10.254/2001/3.).
    Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya elbocsátás következtében szűnt meg, ennek folytán megszűnt a vezetői megbízása is, a vezetői megbízás megszüntetésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása nélkül (976. EH; LB Mfv. 10.315/2003.).
    6. Az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítása, a jogszabály alapján adományozott címtől való megfosztás és a magasabb vezetői vagy vezetői megbízás fegyelmi hatályú visszavonása büntetések közül egymás mellett több is kiszabható. A várakozási idő meghosszabbításának és a címtől való megfosztásnak a végrehajtása legfeljebb egy évi próbaidőre felfüggeszthető. Több büntetés egy határozatban történő kiszabása esetén a felfüggesztés egyes büntetések tekintetében is lehetséges (MK 91. számú állásfoglalás). Ha a közalkalmazottat a felfüggesztés ideje alatt elkövetett fegyelmi vétség miatt jogerősen fegyelmi büntetéssel sújtják, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani. Ennek hiányában úgy kell tekinteni, mintha nem követett volna el fegyelmi vétséget. A büntetés próbaidőre történő felfüggesztésének joga a közalkalmazotti jogvitát elbíráló bíróságot is megilleti (MK 1. számú állásfoglalás).
    Kjt. 46. §
    1. A fegyelmi jogkör része a fegyelmi eljárás megindításának a joga. Ez a jog általában a munkáltatói jogkör gyakorlóját illeti meg, magasabb vezető vagy vezető beosztást ellátó közalkalmazottal szemben a megbízásra jogosultat. A fegyelmi jogkör gyakorlása szempontjából nem a vétség elkövetésének, hanem a felelősségre vonásnak az időpontja számít. Ha a közalkalmazott a vétség elkövetésekor vezető beosztást látott el, de ez a beosztása időközben megszűnt, vele szemben a fegyelmi eljárást a kinevezési jogkört gyakorló személy indíthatja meg, nem pedig az, aki vezetői megbízást adhat (LB Mfv. II. 10.600/1999.).
    Jogszabály eltérően is rendelkezhet a fegyelmi eljárás megindításának jogköréről.
    A fegyelmi eljárás megindításának joga nem ruházható át és általában nem vonható el (LB Mfv. II. 10.274/1999/3.). Ha az eljárást arra jogkörrel nem rendelkező indította meg, az olyan súlyos és a jogvitában nem orvosolható eljárási szabálysértés, amire tekintettel a fegyelmi határozatot hatályon kívül kell helyezni.
    A fegyelmi jogkör a fegyelmi eljárás megindításakor munkáltatói jogkört gyakorlót illeti meg abban az esetben is, ha a kötelezettségszegés idején még magasabb vezető volt a közalkalmazott (478. EH).
    A fegyelmi eljárás megindítására és a fegyelmi tanács összetételére vonatkozó rendelkezések szempontjából az eljárás megindításának, nem pedig a kötelezettségszegés elkövetésének időpontja az irányadó (579. EH).
    2. A fegyelmi eljárás megindításáról a jogkör gyakorlója általában szabadon dönt, egyes esetekben azonban nem mellőzheti a felelősségre vonást. Ha a munkáltató az eljárást jogszabályi kötelezettsége ellenére nem indította meg, hanem a közalkalmazottal szemben figyelmeztetést alkalmazott vagy felmentéssel megszüntette a jogviszonyát, ezeket az intézkedéseket önmagában a mulasztás miatt nem lehet jogellenesnek tekinteni.
    Kötelező a fegyelmi eljárás megindítása jelentős súlyú vétség elkövetésének gyanúja esetén, vagy ha azt maga a közalkalmazott kéri. A közalkalmazott kérésére is csak a Kjt. 46. § (4)-(7) bekezdéseiben meghatározott határidőn belül lehet fegyelmi eljárást indítani (MD II. 719.).
    Kizárt a fegyelmi eljárás megindítása a közalkalmazotti jogviszony megszűnése után, még ha a határidő nem is telt le. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sérti, ha a közalkalmazott ellen a már korábban tudott kötelezettségszegés miatt csak akkor indít fegyelmi eljárást a munkáltató, amikor megtudja, hogy a közalkalmazott közérdekű bejelentést tett (LB Mfv. II. 10.602/1995/3.).
    A fegyelmi eljárás megindításáról a jogkör gyakorlója dönt, de erről más is tájékoztathatja a közalkalmazottat (LB Mfv. II. 10.014/1997/3., BH 2000/570.). A munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást általában a vizsgálóbiztos kijelölésével indítja meg (LB Mfv. II. 10.538/1998.). Az eljárás megindításához kapcsolódó jogosultságok és kötelezettségek szempontjából nem a közalkalmazott tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás bizonyított elhatározásának van jelentősége (LB Mfv. II. 11.014/1998/3.). Az eljárás megindításáról szóló intézkedésben a közalkalmazottal összefoglaló módon általában közölni kell, hogy mely vétség elkövetését róják a terhére. Ha ez nem történt meg, azt kell vizsgálni, hogy ez a közlés a vizsgálóbiztos részére megtörtént-e, és a közalkalmazott a vizsgálóbiztostól a vizsgálat során megtudta-e, milyen vétkes cselekmény miatt kívánják elmarasztalni (BH 1995/436.). Ennek elmulasztása orvosolhatatlan szabálysértés (MD II. 720.). Ha a fegyelmi eljárás megindításakor közlik a közalkalmazottal, hogy miért vonják felelősségre, a vizsgálóbiztos által megállapított más kötelezettségszegés miatt csak akkor lehet fegyelmi büntetéssel sújtani, ha a jogkör gyakorlója az eljárást ezekre a cselekményekre is kiterjesztette (LB Mfv. II. 10.996/1998., LB Mfv. II. 10.880/1999.).
    3. A fegyelmi eljárást csak a jogszabályban meghatározott határidőn belül lehet megindítani: a tudomásszerzéstől számított egy hónapon és az elkövetéstől számított egy éven belül.
    A közalkalmazottal szembeni fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában elegendő ok a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, ilyen esetben a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó határidők betartásának és a hozott határozat tartalmi hiányosságainak nincs jelentőségük a jogvita eldöntése szempontjából (BH 2003/3/132).
    A megindításra nyitva álló határidő nem elévülési jellegű, hanem jogvesztő, az elévülés megszakadását és nyugvását előidéző körülmények nem vehetők figyelembe. Az elkövetéstől számított határidőt a cselekmény befejezésétől kell számítani. A fegyelmi eljárás megindítására megszabott határidő megtartásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a vétség állapot-cselekménynek minősül-e (LB Mfv. II. 10.650/1999.). A tudomásszerzés ahhoz igazodik, hogy a jogkör gyakorlója mikor fedezte fel a vétséget és szerzett tudomást arról, hogy ki az a közalkalmazott, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható. Ha bármelyik határidő eltelt, fegyelmi eljárás nem indítható (MK 62. számú állásfoglalás, MD II. 718.).
    Eltérően kell számítani a határidőket, ha a vétség miatt indult büntetőügyben a közalkalmazottat elmarasztalták, továbbá külföldi elkövetés esetén, valamint ha a magasabb vezető vagy vezető beosztású közalkalmazottal szemben a fegyelmi büntetés kiszabása az önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének) hatáskörébe tartozik, illetőleg az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében.
    Amennyiben a vétséget megvalósító kötelezettségszegés miatt a közalkalmazottal szemben büntető vagy szabálysértési eljárás indult és abban nem mentették fel, az egy hónapos határidő a határozatnak a munkáltatóval történt közlésétől, az egy éves az eljárás jogerős befejezésétől számítandó.
    Külföldön elkövetett fegyelmi vétségnél a határidőket a közalkalmazottnak belföldre történő visszatérésétől kell számítani. A korábbi gyakorlat szerint ez a szabály csak akkor alkalmazható, ha a fegyelmi jogkör gyakorlója a vétségről még a közalkalmazott külföldi tartózkodása alatt tudomást szerzett. A hazatérés utáni tudomásszerzés esetén az általános szabályok szerint, a tényleges tudomásszerzés időpontjától kell számítani az egy hónapos határidőt (BH 1982/27.).
    A képviselő-testület (közgyűlés) által megbízott magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott ügyében az egy hónapos határidőt a polgármester (főpolgármester), illetve a megyei közgyűlés elnöke tudomásszerzésétől kell számítani [Kjt. 53/A. § (2) bekezdés]. Hasonló szabály vonatkozik az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állóval szemben indítható fegyelmi eljárás határidejére [Kjt. 83/A. § (2) bekezdés].
    Az eljárás megindítására nyitva álló objektív határidő magasabb vezető beosztású közalkalmazottnál három év, vezetőnél két év [Kjt. 46. § (7) bekezdés].
    A fegyelmi eljárás indítására előírt jogvesztő határidő szempontjából nem a közalkalmazott tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás-indítás bizonyított elhatározásának az időpontja az irányadó. A munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésének időpontját az nem érinti, hogy a cselekmény szabálytalanságát felismerte-e akkor, amikor a cselekmény elkövetéséről tudomást szerzett (700. EH).
    4. Kizárólag a fegyelmi eljárás megindítása miatt nem lehet jogvitát kezdeményezni, annak jogszerűsége az érdemi határozat elleni jogorvoslatban vitatható. Ez vonatkozik az eljárás más szabályainak esetleges megsértésére is.
    5. Fegyelmi eljárás mellőzésével is csak akkor szabható ki büntetés, ha a jogkör gyakorlója a közalkalmazott ellen fegyelmi eljárást indított. Az eljárás mellőzésének feltétele a tényállás tisztázottsága és a kötelezettségszegés csekély súlya. Az utóbbiról nem lehet szó, ha a büntetést a munkavégzési kötelezettség sorozatos megszegése miatt szabta ki a jogkör gyakorlója (LB Mfv. II. 10.664/1999/3.).
    A közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás mellőzésével csak akkor szabható ki fegyelmi büntetés, ha az annak alapjául szolgáló cselekmény miatt a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított és az eljárás mellőzésének további feltételei is fennállnak (365. EH).
    Kjt. 47-48. §
    1. A fegyelmi eljárás befejezéséhez szükséges tényeket vizsgálat keretében kell tisztázni, ami az eljárás megindítójának kijelölése alapján eljáró vizsgálóbiztos kötelessége. Mellőzhető a vizsgálat és a fegyelmi tanácsban történő elbírálás, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott. A fegyelmi eljárás megindítójának ebben az esetben meg kell hallgatnia a közalkalmazottat, ennek alapján legfeljebb megrovást alkalmazhat, de a Kjt. 51. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a büntetés mellőzhető is. A meghallgatás írásba foglalását a jogszabály nem írja elő, ezért annak elmulasztása miatt az egyébként jogszerű büntetés nem helyezhető hatályon kívül (LB Mfv. II. 10.258/1999/4.). A korábbi gyakorlat szerint az eljárás mellőzésével kiszabott büntetést hatályon kívül kell helyezni, ha a büntetést kellően tisztázott tényállás hiányában szabta ki a fegyelmi jogkör gyakorlója (LB M. törv. II. 10.015/1984/2.).
    2. A vizsgálóbiztost a munkáltató közalkalmazottai közül kell kijelölni. Vizsgálóbiztosnak nem lehet kijelölni a fenntartó másik intézményének közalkalmazottját (LB Mfv. E. 10.363/2003.). A munkáltató vezetője esetében ez a szabály nem alkalmazható, mert vele szemben nem járhat el vizsgálóbiztosként valamelyik beosztottja. Ilyenkor a fenntartó vagy a felügyeleti szerv jelöli ki a vizsgálóbiztost a saját tagjai közül, vagy az alkalmazottai kö-zül. Ez utóbbi alatt a fenntartó körébe tartozó más költségvetési szervek vezetői jöhetnek figyelembe, mint az eljárás alá vontnál magasabb beosztású, illetve besorolású közalkalmazottak, ennek hiányában a vele legalább azonos végzettségűek [Kjt. 53. § (1) bekezdés].
    A vizsgálóbiztosnak az jelölhető ki, az eljárás alá vontnál magasabb beosztású. Ha ilyen személy a munkáltatónál nincs, azonos beosztású, illetve besorolású közalkalmazottat kell kijelölni. A magasabb beosztásra tekintettel a kijelölés akkor is jogszerű, ha az eljárás alá vontnál nem magasabb a besorolása. A kijelölés szempontjából a besorolás valamennyi elemét figyelembe kell venni, így azonos fizetési osztálynál a fokozatot (LB Mfv. II. 10.088/1994/3.). Ha sem a beosztás, sem a besorolás alapján nem lehet a munkáltatónál vizsgálóbiztost kijelölni, az 53. § (1) bekezdésének ismertetett szabályai szerint kell eljárni, a fegyveres erők és a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak fegyelmi ügyében az 53. § (2) bekezdése szerint. Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazott fegyelmi ügyében a vizsgálóbiztos kijelölésére a Kjt. 83/A. §-ának (2)-(4) bekezdéseiben foglaltak vonatkoznak. A kijelölés és az eljárásban való részvétel jogszerűségét a fegyelmi eljárás adott szakasza szerint kell elbírálni. Ha a munkáltatónál van a Kjt. 47. §-a szerint vizsgálóbiztosnak kijelölhető közalkalmazott, de ő a képviselőtestületnek, mint a később fegyelmi tanácsként eljáró testületnek a tagja, a vizsgálóbiztosként való kijelölését ez nem zárja ki. Ebben az esetben a Kjt. 53. §-ának az alkalmazása kizárt (LB Mfv. II. 11.082/2000/4.).
    A kijelölt vizsgálóbiztos a Kjt. 49. §-ának (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okok fennállása esetén nem járhat el.
    Amennyiben a vizsgálóbiztos kijelölése nem felelt meg a jogszabályoknak, a kialakult gyakorlat szerint az eljárási szabálysértés a jogvitában nem orvosolható és a meghozott határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után (LB Mfv. II. 11.082/2000.).
    Súlyos eljárási szabálysértés, ha a vizsgálóbiztos eljárásában a munkáltatói jogkör gyakorlója tevőlegesen részt vesz, ezért a fegyelmi határozatot érdemi vizsgálat nélkül hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.972/2001/4.).
    3. A vizsgálóbiztosnak tizenöt napon belül kell vizsgálatot lefolytatnia abban a körben, ami miatt a munkáltató a fegyelmi eljárását elrendelte. Ez a határidő meghosszabbítható. Túllépése miatt az egyébként nem jogszabálysértő fegyelmi határozatot nem lehet hatályon kívül helyezni, mert az eljárás lefolytatására vonatkozó határidők nem jogvesztők (BH 1998/436.). Ha a közalkalmazott szóbeli meghallgatására tartós akadályoztatása miatt nem kerül sor, a megállapításokat és a bizonyítékokat írásban közölni kell vele. Ennek elmaradása olyan súlyos eljárási szabálysértés, ami miatt a fegyelmi határozatot hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.538/1999/5.). Ha a vizsgálóbiztos a tényállást nem állapította meg megfelelően és azt a tanács sem pótolta, a közalkalmazotti jogvitában kell azt pótolni, ezen a címen a szükséges bizonyítás lefolytatása nélkül a büntetés nem helyezhető hatályon kívül (LB Mfv. II. 11.099/1995/3.).
    A vizsgálat során a vizsgálóbiztos mindazokat a bizonyítási eszközöket igénybe veheti, ami a tényállás megállapításához szükséges. Amennyiben a munkáltatói jogkör gyakorlójának meghallgatása is szükséges, az a munkáltató álláspontjának megismerését célozza, de a nyilatkozat tanúvallomásként nem vehető figyelembe (LB Mfv. II. 10.015/1998/2.).
    Amennyiben a jogviszony téves minősítése miatt a közalkalmazottal szemben nem a Kjt., hanem a Ktv. rendelkezései szerint folytatták le a fegyelmi eljárást, elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az egyébként megfelelt-e a közalkalmazottak elleni fegyelmi eljárás szabályainak, ehhez képest történt-e olyan eljárási szabálysértés, amire tekintettel a határozatot hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.773/1995/3.).
    4. Az eljárást fel lehet függeszteni, ha akadályoztatás miatt a közalkalmazott nem tudja a védekezését előterjeszteni. Bár a fegyelmi és a büntető- (szabálysértési) eljárás egymástól független, mert más a tárgyuk, a fegyelmi eljárást fel lehet függeszteni a vétség miatt indított büntető- vagy szabálysértési eljárás befejezéséig, amennyiben ez a tényállás tisztázásához szükséges.
    5. A közalkalmazottat legfeljebb a fegyelmi eljárás befejezéséig fel lehet függeszteni az állásából a Kjt. 48. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott esetekben. Az intézkedés folytán a közalkalmazott munkavégzési kötelezettsége szünetel, külön intézkedés (engedély) hiányában a munkahelyére nem léphet be. Nem illetik meg erre az időre azok az illetményen kívüli juttatások (költségtérítések), amelyek csak munkavégzés esetére járnak. A felfüggesztés idejére távolléti díj jár, ennek legfeljebb ötven százaléka visszatartható. Elbocsátással a felfüggesztés együtt jár, erre az időre távolléti díj sem jár [Kjt. 48. § (2) és (4) bekezdés].
    A felfüggesztés indokoltságát az adott fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgáló kötelezettségszegés szempontjából kell elbírálni. Az már a fegyelmi határozatra tartozó kérdés, hogy a közalkalmazott valóban vétkesen megszegte-e a kötelezettségét. Az állástól való felfüggesztés jogszerűsége a fegyelmi határozattól függetlenül elbírálható, az intézkedés ellen a közalkalmazott a fegyelmi határozattól függetlenül keresetet indíthat (LB Mfv. II. 10.051/2000/2., LB Mfv. II. 10.052/2000/2.).
    Ha az elbocsátás fegyelmi büntetés a munkáltató megszűnése folytán hatálytalanná vált, az állástól való felfüggesztés miatt kiesett időre akkor jár illetmény, ha a fegyelmi büntetés a kiszabásakor jogellenes volt. Ez olyan előkérdés, ami a büntetés hatálytalanná válása esetén is vizsgálandó (LB Mfv. II. 10.788/2001/4.).
    Kjt. 49-53. §
    1. A fegyelmi jogkör megosztása folytán az érdemi (eljárást befejező) határozatot három tagú tanács hozhatja meg. Érdemi határozat ebből a szempontból a büntetést kiszabó és az eljárást megszüntető határozat egyaránt. Ha az eljárás megszüntetésének a jogszabályban meghatározott oka [Kjt. 51. §-ának (2) bekezdése, valamint 51/A. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja] a vizsgálat során következik be, illetőleg derül ki, az eljárást a fegyelmi eljárás megindítója szünteti meg. A közalkalmazott fegyelmi felelősségét fegyelmi eljárás alapján csak tanács állapíthatja meg és szabhat ki emiatt büntetést.
    2. A fegyelmi tanács elnöke az eljárás megindítója. Ezt a jogkörét más közalkalmazottra átruházhatja, de csak munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottra, ha az az eljárás alá vontnál magasabb beosztású vagy besorolású (BH 1998/559.I.). Nem ruházható át az elnöki tisztség abban az esetben, ha a fegyelmi eljárás megindítója a munkáltatón kívüli szerv vagy személy.
    A tanács két tagját az elnök jelöli ki, a feltételek azonosak, mint a vizsgáló-biztosnál. Iskolában a munkaközösség vezetője a beosztott pedagógus fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács tagja lehet alacsonyabb besorolása ellenére, mert irányító tevékenysége folytán a beosztása magasabb (MD II. 722.). A beosztási (besorolási) feltételeknek való megfelelés esetén sem jelölhető ki az, akinek a tanácsban való részvétele a Kjt. 49. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint összeférhetetlen. A fegyelmi tanácsban való részvételt a közalkalmazott csak akkor utasíthatja vissza, ha a részvétele kizárt, vagy a fegyelmi tanács időpontjában mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Nem szabályszerű a fegyelmi tanács megalakítása, ha abban tagként azért vesz részt azonos beosztású (besorolású) közalkalmazott, mert a magasabb beosztású (besorolású) a leterheltségére hivatkozással nem kívánt a fegyelmi eljárásban részt venni (LB Mfv. II. 11.088/2000/4.).
    Az elnökkel szemben összeférhetetlenségi okot nem határoz meg a jogszabály, mert a fegyelmi eljárás megindítója tiszténél fogva vesz részt a tanácsban. Ha az elnök elfogult volt [49. § (3) bekezdés c) pont], ez a fegyelmi határozat megalapozottsága, a büntetés mértékének arányossága körében értékelendő, és a fegyelmi határozat eljárási okból való hatályon kívül helyezésére nem ad alapot (1062. EH).
    Ha a munkáltatónál a tanács nem alakítható meg, a Kjt. 53. §-a szerint kell eljárni. A felügyeleti szerv csak akkor jelölheti ki a tagokat, ha arra a munkáltatónál nincs mód (BH 1998/559.II.).
    A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), vagy a fővárosi önkormányzat bizottsága, a főpolgármester által megbízott magasabb vezető, illetve vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében fegyelmi tanácsként a képviselő-testület (közgyűlés) jár el [Kjt. 53/A. § (1) bekezdés]. Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók fegyelmi ügyében a tanács megalakítására Kjt. 83/A. §-ának (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak vonatkoznak.
    Ha a fegyelmi tanács megalakítása nem volt szabályszerű, a súlyos eljárási szabálysértés miatt további vizsgálat nélkül hatályon kívül kell helyezni a határozatát (BH 1996/176; LB Mfv. II. 10.142/2000; LB Mfv. II. 11.088/2000; BH 2002/9/375.), olyan esetben is, amikor a közalkalmazotti munkáltató helyett annak fenntartója a törvényes előfeltételek hiányában jelölte ki a vizsgálóbiztost, illetve a fegyelmi tanács tagjait (LB Mfv. II. 10.629/2000; LB Mfv. II. 11.097/2001.; LB Mfv. 10.150/2003.), vagy ha a határozat vizsgáló kijelölését mellőzte, majd vizsgálóként ki nem jelölt személy járt el, aki később jegyzőkönyvvezetőként is közreműködött (LB Mfv. 10.542/2003.). Vizsgálóbiztosnak nem lehet kijelölni a fenntartó másik intézményének alkalmazottját, mivel ő nem tagja vagy alkalmazottja a fenntartónak, illetve a felügyeleti szervnek. Ennek be nem tartása alapvető eljárási hiba, amely a fegyelmi eljárás hatálytalanítását vonja maga után (793. EH, LB Mfv. II. 10.482/2005.).
    3. A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos előterjesztése alapján jár el. A tárgyalást az előterjesztéstől számított tizenöt napon belül kell megtartani, amiről a feleket legalább három nappal korábban értesíteni kell. Önmagában az idézési időköz megsértése miatt a fegyelmi határozat nem hatálytalanítható (MD II/721; LB Mfv. II. 10.695/2000; BH 2002/7/285.). A tárgyalás nyilvános, de titokvédelmi okokból, illetőleg az eljárás alá vont kérelmére zárt tárgyalást kell tartani. A szabályszerűen idézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza. Ha a munkáltató a közalkalmazottat a fegyelmi tárgyalás időpontjáról szabályszerűen nem értesítette, a tárgyalást nem tarthatta volna meg, miértis a határozatot a bírósági eljárásban hatályon kívül kellett helyezni (LB Mfv. II. 10.803/2000.). A fegyelmi tárgyalást csak akkor lehet megtartani és az ügyet érdemben elbírálni, ha a felet és képviselőjét szabályszerűen értesítették, azonban ennek ellenére a tárgyaláson nem jelentek meg (474. EH).
    A tanács sem a tényállás vonatkozásában, sem a büntetésre tett indítvány tekintetében nincs követve a vizsgálóbiztos előterjesztéséhez, de csak olyan cselekménnyel kapcsolatban állapíthat meg fegyelmi vétséget és szabhat ki büntetést, ami miatt fegyelmi eljárás indult. A tanács bizonyítást foganatosíthat, ha az szükséges.
    4. A tanácsnak harminc napon belül, zárt ülésen kell döntenie. A ülésen csak a tanács tagjai és a jegyzőkönyvvezető vehet részt. Ez vonatkozik az önkormányzat képviselő-testülete eljárására is. A harminc napos határidő nem jogvesztő. Mivel a fegyelmi jogkör a közalkalmazotti jogviszonyhoz kötődik, a határozatot az eljárás alá vont jogviszonyának fennállása alatt kell meghozni, a közlés történhet ezt követően is (BH 1999/577.).
    Az eljárás adatai alapján a tanács a határozatában
    - büntetést szab ki vagy
    - fegyelmi vétség hiányában a közalkalmazottat felmenti vagy
    - az eljárást megszünteti. Megszüntető határozattal kell lezárni az ügyet akkor is, ha a tanács a fegyelmi vétség csekély súlyára tekintettel a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabását is szükségtelennek tartja.
    A határozatot írásba kell foglalni és megindokolni, kioktatva a közalkalmazottat a jogorvoslat lehetőségére és határidejére. Ha a fegyelmi határozatban nem jelölték meg, hogy a közalkalmazott milyen magatartással követett el fegyelmi vétséget, csak a megsértett jogszabályokat sorolják fel, a fegyelmi határozatnak ez a hiányossága nem pótolható a jogvitában, bizonyítás elrendelésére nincs lehetőség és szükség (LB Mfv. II. 10.249/2001/4.). A határozatot a tanács nevében az elnök egyedül is aláírhatja. Ha a határozatot a tanács elnöke egyedül hozta, a határozat annak ellenére jogellenes, hogy azt a tanács tagjai később aláírták (LB Mfv. II. 10.404/1999/3.).
    A tényállás megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása felől az összes körülmény figyelembevételével kell dönteni. Ehhez képest egymagában kimentés hiányában nem tekintette a késést szándékosnak a bíróság (LB Mfv. II. 10.482/2005.).
    A fegyelmi eljárás költségei a munkáltatót terhelik. A közalkalmazott az eljárással kapcsolatos költségeinek megtérítését akkor igényelheti, ha fegyelmi felelősségét a tanács nem állapította meg.
    5. A fegyelmi határozat ellen tizenöt napon belül lehet keresetet indítani, erre nem vonatkozik az Mt. 202. §-a (MD II. 729.). A keresetnek a fegyelmi határozat végrehajtására halasztó hatálya van, azonban a jogerős elbírálás előtt is végrehajtható a büntetés, amennyiben a közalkalmazott megszünteti a jogviszonyát. A szülési szabadság tartama alatt az elbocsátás büntetést akkor sem lehet végrehajtani, ha jogerőre emelkedett.
    A keresetindítás joga nem csak a büntetést kiszabó, hanem a megszüntető határozattal kapcsolatban is megilleti a közalkalmazottat. Ennek keretében a jogellenesség megállapítását kérheti önmagában a garanciális eljárási szabályok súlyos megsértése miatt (BH 2002/116.). A közalkalmazott ragaszkodhat a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg befejezéséhez. A fegyelmi eljárás garanciális szabályainak súlyos megsértése megalapozza a közalkalmazottnak a fegyelmi eljárás jogellenessége megállapításra irányuló keresetét (BH 2002/6/245.).
    A közalkalmazott halála esetén a vele szemben kiszabott és még nem jogerős, illetőleg végrehajthatóvá nem vált fegyelmi büntetés a halál tényénél fogva hatálytalanná válik. A fegyelmi felelősség a közalkalmazott személyéhez kapcsolódik, emiatt a hatálytalanná vált büntetést kiszabó fegyelmi határozatot a közalkalmazott jogutódja nem támadhatja meg (MK 63. számú állásfoglalás).
    A jogerős fegyelmi büntetést annál a munkáltatónál kell végrehajtani, amelynél azt kiszabták. Kivételesen az előremeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítását kimondó határozatot - egészben vagy részben - az új munkáltató köteles végrehajtani, ha ez a munkáltató is a Kjt. hatálya alá tartozik, és a jogviszony nála a büntetés végrehajthatóvá válásától számított egy éven belül keletkezett [Kjt. 52. § (3) bekezdés].
    3.3 A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) által indított fegyelmi eljárásra vonatkozó egyes eltérő szabályok
    Kjt. 53/A. §
    Az 53/A. § a címétől eltérően nem valamennyi, a helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) által indított fegyelmi eljárásra vonatkozik, hanem csak az önkormányzat felügyelete alatt álló költségvetési szervek azon magasabb vezető (vezető) beosztású közalkalmazottainak fegyelmi ügyére, akik a megbízásukat a képviselő-testülettől (közgyűléstől), a fővárosban az önkormányzati bizottságtól vagy a főpolgármestertől kapták. Nem alkalmazhatók ezek a szabályok az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állókra (lásd a Kjt. 1. §-ához fűzött magyarázat 2. pontját).
    Ilyenkor a fegyelmi eljárás megindítására és a fegyelmi tanács összetételére vonatkozó rendelkezések szempontjából az eljárás megindításának, nem pedig a kötelezettségszegés elkövetésének időpontja az irányadó. Következésképpen a fegyelmi jogkör a fegyelmi eljárás megindításakor munkáltatói jogkört gyakorlót illeti meg abban az esetben is, ha a kötelezettségszegés idején még magasabb vezető volt a közalkalmazott (579. EH).
    Az önkormányzat közalkalmazottaira a Kjt. rendelkezéseit a 83/A. §-ban foglalt eltéréssel kell alkalmazni. Ez a fegyelmi eljárás szempontjából azt jelenti, hogy a fegyelmi eljárás megindítása és az állásból való felfüggesztés a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az egy hónapos határidőt a polgármester tudomásszerzésétől kell számítani, ugyanígy büntetőeljárásnál és külföldi elkövetésnél. A vizsgálóbiztost és a fegyelmi tanácsot a képviselő-testület a saját tagjai közül jelöli ki. Ha a képviselő-testület létszáma vagy összeférhetetlenség folytán nem lehet vizsgálóbiztost vagy tanácsot kijelölni a testület tagjai közül, a polgármesteri hivatalnak a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb besorolású alkalmazottai közül jelöl a testület. Ha ilyen személy nincs, akkor a fegyelmi eljárás alá vonttal azonos szintű iskolai végzettségű alkalmazottak közül kell jelölni. (Itt jegyezzük meg, hogy a köztisztviselők besorolása a közalkalmazottakéval pontosan nem vethető egybe.). Ha vizsgálóbiztost így sem lehetne kijelölni, az eljárás alá vonttal azonos iskolai végzettségű független személyt lehet felkérni.
    A fegyelmi tanács tagjának kizárására vonatkozó rendelkezést [Kjt. 49. § (3) bekezdés] a testületre is alkalmazni kell. Ha a fegyelmi tanácsként eljáró testület tagjai között elfogult személy van, és ő részt vesz a határozathozatalban, a fegyelmi büntetést hatályon kívül kell helyezni (LB Mfv. II. 10.676/2000/4.).
    4. A munkaidő és pihenőidő
    Mt. 117-117/A. §
    4.1 A teljes munkaidő
    Mt. 117/B. § (1), (3), (5) bek., 118-118/A. §
    4.2. A munkaidő beosztása
    Mt. 119-121. §
    Az Mt. 117-121. §-ait a 2001. évi XVI. tv. 15. §-a állapította meg, alkalmazásánál figyelembe kell venni a Kjt. 59. §-ában foglaltakat is.
    2003. július 1. napjával az Mt. 119. § (6) bekezdését módosította a 2003. évi XX. tv. 18. §-a. E rendelkezés szövege szerint az Mt. 119. § (3)-(5) és (7) bekezdése szempontjából az ügyelet teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető, vagyis a magyar törvény szövege szerint az ügyeletnek csak munkavégzéssel töltött, mért időtartamát, illetve, ha az ügyelet alatti munkavégzés időtartama nem mérhető, annak teljes időtartamát kell munkaidőként számításba venni. E rendelkezés alkalmazhatósága szempontjából nem hagyható figyelmen kívül az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, amelynek értelmében az ügyeletnél, amelyet a munkahelyen kell teljesíteni, annak teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni (Jaeger-ügyben hozott C-151/02. számú határozat).
    Kjt. 55. §
    1. A teljes munkaidő általában napi nyolc óra, de a felek megállapodása ezt legfeljebb napi tizenkét órára felemelheti. A közalkalmazottakra nem vonatkozik az Mt.-nek az a rendelkezése, hogy munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása napi nyolc óránál rövidebb teljes munkaidőt is meghatározhat. Ezt azonban a közalkalmazottak tekintetében sem lehet teljesen kizárni, mert az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése hatályban tartotta azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek 1992. július 1. napja előtt a heti negyven óránál rövidebb törvényes munkaidőt állapítottak meg. Ebben a körben a napi teljes munkaidőt a jogszabály szerinti heti munkaidő öttel történő osztásával lehet kiszámítani.
    A rövidebb teljes munkaidő megállapodással történő kizártsága nem jelenti azt, hogy a felek részmunkaidőben nem állapodhatnak meg.
    2. Ha a tényállás szerint a közalkalmazott munkaköre részben vagy egészben készenléti jellegű, 12 óránál hosszabb munkaidő volt megállapítható (255. EH).
    A készenléti jellegű munkakörökben a teljes munkaidő mértéke napi kilenc óra; kollektív szerződés vagy a katonai szervezet és a közalkalmazott közötti megállapodás ennél hosszabb, de a napi tizenegy órát meg nem haladó mértékű teljes munkaidőt is megállapíthat [25/1992. (XI. 25.) HM r. 10. §].
    3. A munkarendben egyenlő (a hét munkanapjain azonos tartamú) és egyenlőtlen munkaidőbeosztást lehet meghatározni. Ha a napi munkaidőből egészségi ártalom vagy fokozott veszély miatt ilyen munkakörülmények között hat órát vagy annál kevesebb időt lehet munkában tölteni, a teljes munkaidőből fennmaradó részben a közalkalmazott ilyen hatásokkal nem járó munkahelyen vagy munkával foglalkoztató. Ha jogszabály rendelkezése folytán nem a teljes munkaidőt, hanem csak egy részét kell a munkahelyen tölteni, a fennmaradó időben a közalkalmazott munkavégzésre meghatározott feltételek szerint utasítható. Erre nézve tartalmaz rendelkezést:
    - az egészségügyi ágazatban a 233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 7. §-a,
    - a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 7. §-a,
    - a közoktatási intézményeknél a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 7. §-a,
    - művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 12. §-a,
    - a kutatóintézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r. 9. §-a,
    - a testnevelés és a sport területén a 89/1994. (VI. 8.) Korm. r. 5. §-a,
    - a felsőoktatásban a 33/2000. (XII. 26.) OM r. 8. §-a,
    - a honvédségnél a 25/1992. (XI. 25.) HM r. 11. § (3) bekezdése,
    - a közlekedés, a hírközlés és a vízügy területén a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 5/A. §-a.
    4.3. A pihenőidő
    Mt. 122-124/A. §
    Az Mt. 124-124/A. §-ait a 2002. évi XIX. tv. 12. §-a állapította meg, rendelkezéseit a 2002. szeptember 1. napján vagy azt követően elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre kell alkalmazni. Ha az ezt megelőzően közölt vagy elrendelt munkarend, munkaidő-beosztás ennek nem felel meg, az új rendelkezéseket a munkáltató legkésőbb 2003. január 1. napjától köteles alkalmazni [2002. évi XIX. tv. 15. § (5) bekezdés].
    2003. július 1. napjával az Mt. 123. § (3) bekezdését módosította a 2003. évi XX. tv. 19. §-a.
    Mt. 125. §
    1. A honvédségnél a munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 12. §].
    2. A Kjt. 59. §-a (2) bekezdésének a) pontjában adott felhatalmazás alapján a készenlétet követően nem jár pihenőidő:
    - a közoktatási intézményekben a kollégiumban, tanulmányi kiránduláson töltött készenlétet követően [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 11/A. § (1) bekezdés];
    - kutatóintézeteknél, ha a készenlét időtartama alatt nem kellett munkát végezni [49/1993. (III. 26.) Korm. r. 11. §];
    - a helyi önkormányzatok szolgáltatás ellátó költségvetési intézményeinél 77/1993. (V. 12.) Korm. r. 8. §], a belügyi szerveknél [62/1997. (XI. 7.) BM r. 8. §], a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál [8/1999. (XI. 24.) TNM r. 8. §] a lakáson eltöltött, nyolc órát meg nem haladó készenlét után;
    - honvédségnél [25/1992. (XI. 25.) HM r. 13. § (2) bekezdés];
    - a Hungaro Control Magyar Légiforgalmi Szolgálatnál és a Polgári Légiközlekedés Biztonsági Szervezetnél [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 7. §];
    - a büntetés-végrehajtásnál, ha a készenlét alatt nem kellett munkát végezni [7/1993. (III. 9.) IM r. 7. § (1) bekezdés];
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 11. §];
    - az oktatási miniszter irányítása alatti szerveknél [30/2000. (X. 11.) OM r. 10. § (2) bekezdés].
    2. A munkaszüneti napok felsorolását az 1999. évi CXXIII. tv. 1. §-a bővítette november 1. napjával.
    4.4. A rendkívüli munkavégzés
    Mt. 126-127. §
    Kjt. 55/A. §
    Mt. 128. §
    4.5. Ügyelet és készenlét
    Mt. 129. §
    Kjt. 59. §
    4.6. A fiatal közalkalmazottakra vonatkozó eltérő rendelkezések
    Mt. 129/A. §
    1. Az Mt. 117-129/A. §-ait és a Kjt. 59. §-át a 2001. évi XVI. tv. állapította meg azzal, 2001. július 1. napján vagy azt követően közölt munkarendre, munkaidőkeretre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre kell alkalmazni. Ha ezt az időpontot megelőzően elrendelt (közölt) munkarend, munkaidőkeret, munkaidő-beosztás nem felel meg a hatályba lépett új rendelkezéseknek, a munkáltató - a munkaszüneti napon történő munkavégzésre és díjazásra vonatkozó szabályok kivételével - legkésőbb 2001. december 1. napjától köteles az új rendelkezéseket alkalmazni. Az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határára vonatkozó rendelkezéseket [Kjt. 55/A. § és 59. § (2) és (5) bekezdés] a 2001. július 1. és december 31. közötti időszakban arányosan kell alkalmazni [2001. évi XVI. tv. 26. § (8) és (9) bekezdés]. A Kjt. 59. §-a (2) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése szövegét a 2003. évi XX. tv. 43. §-a állapította meg.
    2. A pedagógus munkakörök tekintetében a rendkívüli munkavégzés elrendelésének további feltételeit határozza meg a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 11/A. §-ának (2) bekezdése, a szakorvos (gyermekpszichiáter), a védőnő, az ápolónő, a gyógypedagógiai asszisztens és gondozónő munkakört betöltőknél ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése.
    A honvédségnél a katonai szervezet harckészültségének ellenőrzésére és váratlan katonai gyakorlat esetén előzetes értesítés nélkül ügyeleti szolgálat rendelhető el a közalkalmazottnak, amit a munkahelyén vagy a gyakorlat színhelyén kell teljesítenie [25/1992. (XI. 25.) HM r. 13. § (1) bekezdés].
    A büntetés-végrehajtási szerv közalkalmazottjának a készenlét alatt elérhető helyen tartózkodnia. Rendkívüli esemény bekövetkezése vagy veszélye esetén előzetes írásbeli értesítés nélkül is rendkívüli munkára kötelezhető [7/1993. (III. 9.) IM r. 7. § (1) és (3) bekezdés].
    3. Az egészségügyi intézmények gyógyító és azzal összefüggő feladatainak folyamatos ellátása érdekében szervezhető ügyelet és készenlét feltételeit, mértékét, a kapcsolódó pihenőidőt és kiadását, valamint díjazását a 233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 9-14. §-ai szabályozzák.
    Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény szerint az egészségügyi dolgozó által egy héten valamennyi, az e törvény III. fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama - a 13. § (2) és (4) bekezdésében foglalt kivétellel - hat havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor (2004. évi XXVI. tv. 84. §),
    a 2003. évi LXXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésében foglaltak értelmében az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára hat havi munkaidőkeret állapítható meg. A heti munkaidő - az alábbi kivétellel - a munkáltató rendelkezése szerint a 48 órát nem haladhatja meg,
    az előbbi rendelkezéstől eltérően - külön, írásba foglalt megállapodás alapján - az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amely mértéke a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál történő munkavégzés esetében nem haladhatja meg a heti 12 órát,
    az (1) és (2) bekezdésben szereplő munkavégzés együttes időtartama a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál alkalmazott egészségügyi dolgozó esetében nem haladhatja meg a heti 60 órát (2004. évi XXVI. tv. 86. §),
    Az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. (V. 11.) ESZCSM rendelet szabályozza a részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi közszolgáltatást végző egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó rendelkezéseket, ezek között különösen a műszakbeosztás szerinti munkarendre, a készenlétre, ügyeletre vonatkozó szabályokat [47/2004. (V. 11.) ESZCSM r.].
    4.7. Rendes szabadság
    Mt. 130. §
    Kjt. 56. §
    A b) pontot a 2000. évi CXXXIII. tv. állapította meg 2001. január 1-jei hatállyal.
    Mt. 132. §
    Kjt. 57-58. §
    Mt. 133. §
    4.8. A szabadság kiadása
    Mt. 134-136. §
    4.9. Betegszabadság
    Mt. 137. §
    4.10. Egyéb munkaidő-kedvezmények
    Mt. 138-140. §
    Kjt. 58/A. §
    Mt. 140/A. §
    Kjt. 59. § (1) bek.
    A 138/A. §-t a törvénykönyvbe a 2002. évi LIII. tv. 50. §-ának (1) bekezdése iktatta be. E rendelkezés 2002. december 18-án lépett hatályba, annak rendelkezéseit a 2002. december 1-jén vagy azt követően született gyermek tekintetében kell alkalmazni [2002. évi LIII. tv. 53. § (4) bek.].
    A Kjt.-t 58/A. §-sal a 2003. évi XX. tv. 42. §-a egészítette ki.
    5. A közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszere
    5.1 A munka díjazása
    Illetmény
    Mt. 141. §
    Mt. 142/A. §
    1. A 142/A. §-t a 2001. évi XVI. tv. 17. §-a iktatta be a törvénybe. Az (1) és (4) bekezdés szövegét a 2003. évi CXXV. törvény 41. §-ának (6) bekezdése módosította az egyenlő bánásmód követelményének előírásával.
    2. E § alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó jogi előírások összehangolásáról szóló 75/117/EGK irányelvre.
    3. A gyakorlat szerint a munka díjazása során nem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek (BH 2004/3/123).
    Mt. 143/A-144. §
    Kjt. 60-63. §
    A kinevezés mellőzhetetlen eleme a közalkalmazott illetményének meghatározása, ebből következően a közalkalmazottnak a jogviszony alapján illetmény jár. A rendelkezés abból a feltételezésből indul ki, hogy a közalkalmazott a jogviszonyból eredő alapvető kötelezettségét teljesíti: munkát végez vagy annak végzésére rendelkezésre áll. Ha a munkavégzés valamilyen okból elmarad, erre az időre akkor jár illetmény, ha azt közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály előírja vagy a felek ekként állapodtak meg.
    Az illetménynek teljes munkaidő esetén el kell érnie a kötelező legkisebb munkabér összegét, ami 2002. január 1. napjától havi 50 000 forint. Ha a munkaidő a teljes munkaidőnél rövidebb, a havi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve kell figyelembe venni [224/2001. (XI. 21.) Korm. r.]. Az így kiszámított illetménynél akkor sem lehet kevesebbet megállapítani, ha a közalkalmazott fizetési osztálya és fokozata alapján számított garantált illetmény összege alacsonyabb lenne.
    2. A közalkalmazott a besorolása alapján megállapítandó illetményén túl illetmény-kiegészítést, illetménypótlékot, valamint tizenharmadik havi illetményt és jutalmat kaphat, valamint a munkában nem töltött időre meghatározott térítést.
    Az illetmény a közalkalmazottak esetében havidíj, teljesítménytől függő díjazás csak ezen felül állapítható meg.
    3. A közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszere arra épül, hogy a különböző munkakörök ellátásához különböző szintű iskolai végzettségek és képzettségek szükségesek, valamint értékelendő, ha a közalkalmazott tudományos fokozatot szerez, akadémiai tagsággal rendelkezik. A végzettségek-képzettségek szintjéhez igazodóan a Kjt. fizetési osztályokat állapított meg. Azáltal, hogy a miniszter meghatározza, az egyes munkakörök melyik fizetési osztályba tartoznak, egyúttal megszabja a munkakör ellátásához szükséges végzettséget, képzettséget, illetőleg annak szintjét. Jogszabályban a munkakör betöltéséhez további feltételeket is meg lehet szabni, valamint meghatározni a szakvizsgaként elismerhető vizsgák körét. Amennyiben egy munkakör több fizetési osztályba is tartozhat, a közalkalmazott végzettsége (képzettsége) dönti el, hogy melyik osztályba kell sorolni. Amennyiben a közalkalmazott magasabb végzettséggel rendelkezik, mint ami a munkaköre szerinti fizetési osztályban kötelező, ez nem ad módot magasabb besorolásra (LB Mfv. 10.660/2002.), mert a rendszer a munkakörre előírt és ezáltal annak ellátásához szükséges képzettséget ismeri el. Ebből következően, ha a posztgraduális végzettség az adott munkakör ellátásához nem szükséges, a besorolásnál nem vehető figyelembe (MD II. 741.). A besorolás szempontjából a kinevezés szerinti munkakör jöhet csak figyelembe, a helyettesítésként végzett feladat nem (MD II. 734.). Pedagógusnál a besorolás szempontjából a munkáltató által elrendelt tantárgyfelosztás az irányadó, a besorolást megalapozó foglalkozásoknak a közalkalmazott személyén kívül álló okból történt elmaradása közömbös (MD II. 732.). Az iskola tantervében nem szereplő és nem finanszírozott feladat nem tartozik a pedagógus munkakörébe még akkor sem, ha annak ellátását önként vállalja, ezért a besorolásnál nem vehető figyelembe (MD II. 733.). Ha a munkakör ellátásához szükséges végzettséget csak megfelelő alapképesítés birtokában lehet megszerezni, az alapképesítés a besorolás szempontjából nem vehető figyelembe (MD II. 738.). Ez vonatkozik az olyan képzettségre is, amely csak egy más végzettséggel együtt jogosít a munkakör betöltésére (MD II. 739.). Nem minősül posztgraduális képzettségnek az önálló szakképesítés, ha az nem az alapképzésre épülő továbbképzés (MD II. 740.).
    A közalkalmazott fizetési osztályát az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb végzettségnek, illetőleg szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik. Ha a közalkalmazottat mentesítették a képesítési előírás alól, a munkakört betöltheti, ez azonban nem érinti azt, hogy a ténylegesen meglévő legmagasabb képzettségének megfelelően lehet őt besorolni (2002/4/162). E szabályoknak megfelelően például 1997. február 1-jén az egyetemi végzettséggel nem rendelkező mentálhigiénés szakember a "H" fizetési osztályba nem sorolható (LB Mfv. II. 10.749/2000.). Ha a közalkalmazott nem rendelkezik a munkakör betöltésére előírt végzettséggel, képzettséggel, csak a meglévő iskolai végzettségének megfelelően lehet fizetési osztályba sorolni (LB Mfv. II. 10.668/1998.). A közalkalmazott jogszabályon alapuló besorolásához a közalkalmazott beleegyezése nem szükséges (LB Mfv. I. 10.626/1999.). A Kjt. 63. §-a (1) bekezdésének rendelkezése nem jelenti azt, hogy a közalkalmazottat meglévő végzettsége alapján az ellátandó munkakör betöltésére elő nem írt végzettség figyelembevételével kellene besorolni (LB Mfv. II. 10.072/2000.).
    A közalkalmazott besorolását (átsorolását) meg kell indokolni, valamint tájékoztatni a jogorvoslat módjáról és határidejéről. Az indokolás elmulasztása önmagában nem teszi jogellenessé az intézkedést, de annak jogszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítani (MD II. 730.). A besorolási feltételek megváltozása esetén a kinevezésnek a fizetési osztályt, fokozatot meghatározó rendelkezését a munkáltató egyoldalúan jogosult megváltoztatni (MD II. 731.).
    A munkakör betöltésének feltételéül előírt képzettség megszerzése alól felmentés akkor adható, ha ezt jogszabály kifejezetten megengedi. A felmentés lehet időleges, amikor a munkáltató megszabja a szükséges végzettség (szakképesítés) megszerzésére nyitva álló határidőt, valamint végleges. A jogszabályok általában akkor engedik meg a közalkalmazott végleges mentesítését, ha az öregségi nyugdíj megszerzéséig kevesebb mint öt év van hátra. Ha a közalkalmazott a jogszabály erejénél fogva mentesül a munkakör ellátásához szükséges végzettség megszerzése alól, a besorolásánál a meglévő iskolai végzettséget kell figyelembe venni (MD II. 735.).
    4. A Kjt. hatályba lépésekor hat fizetési osztály volt (A-F), amelyek az Alsó, a Közép, a Felső és a Kiemelt közalkalmazotti osztályba tartoztak. A legmagasabb F fizetési osztályba a több - a munkakör ellátáshoz szükséges vagy azzal összefüggő - végzettség alapján vagy a jó munka elismeréseként lehetett a közalkalmazottat besorolni, amennyiben a Felső vagy a Kiemelt közalkalmazotti osztályba nyert besorolást és legalább hat évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett.
    Az 1993. évi C. tv. az "F" kategóriába sorolás feltételeit szigorította, mert csak a szükséges végzettségeket ismerte el, a jó munka alapján történő F fizetési osztályba sorolást a fenntartó hozzájárulásától tette függővé. A változtatással érintett közalkalmazottakat újra be kellett sorolni, ez a jó munka alapján kapott magasabb besorolást nem érintette (MD II. 736.). A módosítás folytán a fizetési osztályok száma eggyel emelkedett, mert a B fizetési osztály kettévált.
    Az 1996. évi XXVIII. tv. a fizetési osztályok számát nyolcra emelte. Megszüntette azt a lehetőséget, hogy kiemelkedő munkavégzés alapján az F fizetési osztályba lehessen sorolni valakit, de az ezen a címen korábban történt besorolásokat nem érintette.
    A fizetési osztályokba való besorolás hatályos szabályait az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény állapította meg 1997. február 1-jei hatállyal. Alapvetően megváltoztak a közalkalmazottak besorolására vonatkozó korábbi szabályok: megszűntek a közalkalmazotti osztályok, a közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz előírt iskolai végzettség, állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, illetve doktori cím, tudományos fokozat alapján tíz fizetési osztályba tagozódnak. A fizetési osztályokba történő besorolásra kizárólag az adott munkakörre előírt iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség alapján kerülhet sor. Az iskolai végzettséget, illetve a szakképesítést, a szakképzettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a szakképzésről szóló LXXVI. törvény, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény fogalmai szerint kell figyelembe venni [Kjt. 61. § (2) bekezdés].
    5. Az egyes közalkalmazotti területeken a munkakörök besorolásáról és a képesítési követelmények alóli mentesítésről a következő jogszabályok rendelkeznek:
    - a szociális, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a 257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 9-11. §-ai és 2. számú melléklete;
    - a közoktatásban a 138/1992. (X. 8.) Korm. r. melléklete és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 127-128. §-ai;
    - a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 1. számú melléklete és 14-16. §-ai, valamint a 2/1993. (I. 30.) MKM r.;
    - a kutatóintézeteknél a 49/1993. (III. 26.) Korm. r. 13-16. §-ai;
    - a helyi önkormányzatok szolgáltató költségvetési intézményeinél a 77/1993. (V. 12.) Korm. r. 9. §-a és 2. számú melléklete;
    - a testnevelés és a sport területén a 89/1994. (VI. 8.) Korm. r. melléklete és 6. §-ának (2)-(5) bekezdései;
    - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazatban a 44/1997. (III. 12.) Korm. r. 5-6. §-a és 1. számú melléklete;
    - a felsőoktatásban 33/2000. (XII. 26.) OM r. 9. §-a és 2. számú melléklete;
    - a földművelési költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 18.) FM r. 10-12. §-a és 3. számú melléklete;
    - a honvédségnél a 25/1992. (XI. 25.) HM r. 15-16. §-a és 1. számú melléklete;
    - a közlekedési, hírközlési és vízügyi költségvetési szerveknél a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 8-8/A. §-ai és 2-5. számú mellékletek;
    - a környezetvédelmi és területfejlesztési költségvetési szerveknél az 5/1993. (II. 27.) KTM r. melléklete és 6. §-a;
    - a büntetés-végrehajtás szerveinél a 7/1993. (III. 9.) IM r. 8-10. §-a és melléklete;
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél az 1/1993. (IV. 20.) MüM r. 1. számú melléklete és 12. §-ának (2)-(3) bekezdései;
    - a pénzügyi költségvetési szerveknél a 17/1993. (VI. 18.) PM r. 2. számú melléklete, 7. §-ának (2) bekezdése és 8. §-a;
    - a belügyi szerveknél a 62/1997. (XI. 7.) BM r. 9-10. §-a és melléklete;
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó szerveknél a 2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r. 9-10. §-a és 3. számú melléklete;
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a 8/1999., (XI. 24.) TNM r. melléklete és 10-11. §-ai;
    - az oktatási miniszter által irányított egyes szerveknél a 30/2000. (X. 11.) OM r. 10-11. §-a és 2. számú melléklete.
    A törvényben előírtakat meghaladó képesítési és más többletkövetelményt állapítanak meg a 24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 2-4. számú mellékletei és az 5/1993. (II. 27.) KTM r. melléklete.
    6. Eltérő szabályok vonatkoznak a felsőoktatási intézményben oktató, valamint tudományos munkakört betöltő közalkalmazottakra. Ezzel kapcsolatban lásd a Kjt. 79/B-79/D. §-ait.
    Kjt. 64-65. §
    1. Az illetményrendszeren belüli előmenetelt a Kjt. azáltal biztosítja, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő emelkedésével a közalkalmazott egyre magasabb fizetési fokozatokba lép, ami önmagában az illetmény emelkedésével jár.
    Az egyes fizetési osztályokon belül tizennégy fizetési fokozat van. A közalkalmazott fizetési fokozatát a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapulvételével a Kjt. 87/A. §-a szerint kell megállapítani az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozata figyelembevételével meghozott, a Kjt. 64. §-a (2) bekezdésének szövegét 2004. január 1-jétől megállapító 2003. évi CXVIII. törvény alapján. Az utóbbi rendelkezés elrendelte a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül a közalkalmazott fizetési fokozatának és illetményének az új szabályok szerint történő megállapítását. A fizetési fokozatba sorolásnál a külföldön eltöltött időt is figyelembe kell venni, ha az a törvényben foglaltaknak egyébként megfelel. (MD II. 743.).
    2. A közalkalmazott általában három év beszámítható idő alapján lép eggyel magasabb fizetési fokozatba. Amennyiben a korábbi közalkalmazotti jogviszonyában a várakozási időt csökkentették, ezt az új közalkalmazotti jogviszonyban is figyelembe kell venni. Nem számítható be ezzel szemben a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, valamint a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka tartama, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama [Kjt. 22. § (3) bekezdés c) és d) pont]. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az Mt. módosítása folytán 2000. január 1. napjától már nem a gyermek tíz-, hanem tizenkét éves koráig jár a fizetés nélküli szabadság az otthoni ápolás céljára, a gyermekgondozási segély igénybevételénél pedig tizennégy éves korig [Mt. 138. § (5) bekezdés b) és c) pont].
    A magasabb fizetési fokozatba annak az évnek az első napjával kerül a közalkalmazott, amelyben a három év letelik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kezdő év teljes évnek számít.
    3. A várakozási idő tartósan magas színvonalú munkavégzés vagy kiemelkedő teljesítmény esetén fizetési fokozatonként legfeljebb egy évvel csökkenthető. Jogszabályban meghatározott esetekben a csökkentés kötelező. Ennek megfelelően, ha
    - a közoktatási intézménynél foglalkoztatott közalkalmazott törvénnyel megállapított kitüntetést, díjat vagy miniszteri által alapított díjat kap, továbbá ha teljesíti a jogszabályban meghatározott továbbképzési követelményeket [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 14. §];
    - a művészeti, a közművelődési vagy a közgyűjteményi területen dolgozó közalkalmazott miniszteri vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesül, illetőleg tudományos fokozatot szerez [150/1992. (XI. 20.) Korm. r.
    17. §];
    - a felsőoktatásban foglalkoztatott közalkalmazott - a művészeti területek kivételével - állami kitüntetést kap [53/2006. (III. 14.) Korm. r. 8. §].
    - a közlekedés és vízügy területén miniszter által adományozott díj vagy magasabb kitüntetés esetén [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 8/A. §];
    - az oktatási miniszter által irányított szerveknél miniszteri vagy annál magasabb kitüntetésnél, illetőleg ha a közalkalmazott tudományos fokozatot szerez [30/2000. (X. 11.) OM r. 13. §].
    Kjt. 66. §
    1992. évi XXXIII. törvény 1-2. sz. melléklete
    Kjt. 67. §
    1. A közalkalmazottat az időbérként járó illetményen felül külön rendelkezés folytán, a vele kötött megállapodás szerint illetmény-kiegészítés illetheti meg.
    Ha a kollektív szerződés az illetménykiegészítés megvonásának vagy csökkentésének feltételeit meghatározta, a munkáltatónak meg kell indokolnia az erre alapított intézkedését (LB Mfv. II. 10.340/2001/4.)
    Kjt. 68. §
    1. A Kjt. új 68. §-a 2006. január 1-jén lépett hatályba azzal, hogy annak rendelkezéseit - a Kjt. 68. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése kivételével - a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell [2005. évi CXVIII. tv. 36. § (1) bek.].
    2. Átmeneti rendelkezéseket tartalmaz az 1. pontban megjelölt törvény 38. §-a:
    (1) Azon személyek részére, akiknek az Mt. 193/V. § szerinti munkaviszonya 2005. január 1-jét követően keletkezett, és egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszony 2005. január 1-jei fennállásának hiányában 2005. január 17-én az akkor hatályos törvényi rendelkezések szerint egyhavi külön juttatásban nem részesültek, a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az Mt. 193/V. §-ának e törvény 36. § (2) bekezdésével módosított rendelkezései szerint egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.
    (2) Azon személyek részére, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás kifizetésére 2005. január 17-én nem került sor, mert a jogviszony e napon 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az érintett személy gyermekgondozási segélyben (a továbbiakban: gyes), gyermekgondozási díjban (a továbbiakban: gyed) részesült, a munkáltató - a 36. §-ban meghatározott kifizetéstől függetlenül - 2006. január 16-án köteles intézkedni az Mt. 193/V. §-ának e törvény kihirdetésekor hatályos rendelkezései szerinti egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.
    (3) Az (1) bekezdés szerinti juttatás összege megegyezik a jogviszony keletkezése időpontjában irányadó munkabérrel, illetve illetménnyel. A (2) bekezdés szerinti juttatás összege megegyezik a gyes, illetve a gyed folyósításának megkezdését, illetve a fizetés nélküli szabadságot megelőző utolsó munkában töltött teljes naptári hónapra kifizetett illetménnyel. Ha az érintett a 2005. év folyamán a fizetés nélküli szabadságról, gyesről, illetve gyedről visszatért, a (2) bekezdés szerinti juttatás összege a visszatéréskor megállapított illetménnyel megegyezik.
    (4) Azon személyeket, akiknek jogviszonya 2004. február 1-je és 2004. december 31-e között szűnt meg, a 34. § által megállapított törvényi rendelkezések megfelelő alkalmazásával - e törvényi rendelkezés alapján - egyhavi illetmény, munkabér vagy távolléti díj (a továbbiakban együtt: illetmény), illetve annak időarányos része illeti meg, amelynek kifizetése iránt a munkáltató - az érintett személynek legkésőbb 2006. március 31. napjáig a munkáltatóhoz írásban benyújtott kérelme alapján - a kérelem beérkezésétől számított legfeljebb harminc napon belül, de legkorábban 2006. január 16-án köteles intézkedni. A kifizetés alapja az illetménynek a jogviszony megszűnésének időpontjában irányadó összege.
    (5) A (4) bekezdés alapján nem illeti meg az érintett személyt a külön juttatás, ha 2005. január 1-jén egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonyban állt, vagy részére a 2004. évben jogviszonyban töltött időre tekintettel egyhavi juttatás egytizenketted részénél nagyobb összegű külön juttatást kifizettek vagy kifizetnek. Az érintett személy a munkáltatóhoz címzett, a (4) bekezdésben meghatározott kérelmében nyilatkozik arról, hogy megfelel azoknak a feltételeknek, amelyeket a (4)-(5) bekezdés a juttatásra való jogosultsággal kapcsolatban meghatároz.
    Lásd még a 32/2005. (IX. 15.) AB határozatot, és az abból adódó következtetéseket.
    A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit 2003., illetve 2004. évre is megillette egyhavi külön juttatás, amely utóbbi kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni. Ha a munkáltató ekkor egyhavi külön juttatást fizetett, ezzel a 2004. évi járandóság megfizetését teljesítette, a tárgyévet követő januári kifizetési szabálynak megfelelően, nem teljesítés esetén az igény a háromévi elévülési időben érvényesíthető [LB 1/2006. PJE számú jogegységi határozata - BH 2006/4/253. old.]. A 2005. január 1-jétől kezdődő időszakban esetleg ki nem elégített igény az Alkotmánybíróság határozata alapján igényelhető, ha erre a 2005. évi CXVIII. törvényben foglalt átmeneti szabályok alapján nem került sor. Lásd még a Gazdaság és Jog 2006/4/22-24. oldalát.
    Mt. 144/A-145. §
    Az Mt. által megállapított pótlékoknál az illetmény a pótlékalap, ha nincs eltérő rendelkezés. A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi költségvetési szerveknél a túlmunkadíj és az ügyeleti díj alapja a közalkalmazott illetménye és valamennyi pótléka együttes összegének a kötelező munkaidővel való osztásából eredő összeg [150/1992. (XI. 26.) Korm. r. 21. § (3) bekezdés].
    A Kjt. 70-75. §-a alapján fizetendő illetménypótlékok számítási alapjáról a Kjt. 69. §-a rendelkezik.
    Mt. 146. §
    1. Az egészségügyi ágazatban a Kjt. hatálybalépése előtt jogszabály alapján megállapított 50%-os mértékű műszakpótlék a közalkalmazottat továbbra is megilleti [233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 17. §].
    2. Műszakpótlék nem jár azoknak, akik egy napon belül nem váltás nélkül, hanem műszakonként 24 órában látják el a szolgálatukat (255. EH).
    3. A Kjt. 76. §-ának (2) bekezdése alapján a miniszter a rendkívüli munkaidőben végzett munkára az Mt. 146-148. §-aiban meghatározottnál magasabb díjazást írhat elő.
    A honvédségi közalkalmazottak éjszakai pótléka húsz százalékos, a műszakpótlék délutánra húsz, éjszakára negyvenhat százalék. Az egészségügyi intézményeknél éjszakára a pótlék ötven százalék, ha korábban is ilyen mértékű műszakpótlékot kaptak. A váltásos munkarendben foglalkoztatottak műszakpótlékra való jogosultsága is megmaradt [25/1992. (XI. 25.) HM r. 22. §].
    Mt. 147-149. §
    1. A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés tekintetében alkalmazni kell a Kjt. 76. §-ában foglalt rendelkezéseket is. Eszerint a magasabb vezető és vezető beosztású, valamint a kollektív szerződésben meghatározott, a munkaideje beosztása és felhasználása tekintetében önálló közalkalmazottat a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért díjazás nem illeti meg. A miniszter ez alól kivételt tehet és az Mt.-ben meghatározottnál magasabb díjazást is megállapíthat.
    A közoktatásban a pedagógusnak túlmunkadíj jár, ha a kötelező óraszámát meghaladóan tanít. A túlmunkadíj megilleti a magasabb vezető és a vezető beosztású közalkalmazottat is. Sajátos szabályok vonatkoznak a pedagógus túlmunkadíjának kiszámítására is [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 16. §].
    A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen a műszaki munkakört betöltő közalkalmazott túlmunkadíja a díjalap legfeljebb 170%-ában is megállapítható. Az ügyeletet teljesítő közalkalmazott ügyeleti díja a díjalap legalább 50%-a [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 21. §].
    A honvédségnél a túlmunka első két órájára ötven százalékos, további két órájára hetvenöt százalékos, az ezt meghaladó időre száz százalékos pótlék jár, ha megváltásként nem szabadidő illeti meg a közalkalmazottat. Váltásos munkarendnél a rendkívüli munkáért járó pótlék kilencven százalékos. A túlmunkapótlék alapja a közalkalmazott illetményének a havi munkaidő egy órájára eső része. A munkaszüneti napon munkát végzőnek túlmunkapótlék is jár [25/1992. (XI. 25.) HM r. 26-27. §].
    2. A miniszter meghatározhatja a készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét [Kjt. 59. § (2) bekezdés c) pont].
    Átalány esetén nem kell vizsgálni, hogy a készenlét alatt milyen mértékű volt a tényleges munkavégzés, azonban a díjazásnak átlagosan és nagyban-egészben a várható tényleges teljesítményen kell alapulnia. Ha az átalány ettől lényegesen eltér, a számba venni elmulasztott tényleges teljesítmény az irányadó (MD II. 744.). Ha ügyeleti díjat állapítanak meg, annak hosszabb távon meg kell felelnie az annak idejére eső készenlét, illetve túlmunka arányának és díjazásának (MD II. 745.) Ettől az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv.-ben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében el lehet térni [Kjt. 76. § (3) bekezdés]. Az eltérő szabályokat a 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 12. §-ának (6) és (7) bekezdése állapítja meg.
    A honvédségnél a lakáson eltöltött készenlétért az illetmény huszonöt százaléka, a munkahelyen eltöltött készenlétnél ötven százaléka jár. Sajátos szabályok vonatkoznak a harckészültségi ellenőrzés érdekében elrendelt ügyelet díjazására [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 28. §, 29. § (1)-(3) bekezdés].
    A rendkívüli munkaidőben végzett vízminőségi kárelhárítás díjazására a 6/1989. (V. 13.) KVM rendelet vonatkozik.
    Mt. 149/A. §
    Kjt. 69. §
    A Kjt. szerinti illetménypótlékok számítási alapja, ideértve a felhatalmazás alapján [Kjt. 75. § (1) bekezdés] megállapított pótlékokat is, a 2000. évi CXXXIII. tv. 81. §-ának (2) bekezdése szerint 2001. január 1. napjától 15 900 forint, 2002. január 1. napjától 17 100 forint, a 2002. évi LXII. törvény 47. §-a alapján 2003. január 1-jétől 17 100 Ft, a 2003. évi CXVI. tv. 53. §-a alapján 2004. január 1-jétől 17 100 Ft, a 2004. évi CXXXV. tv. 57. §-ának (1) bekezdése alapján 2005. január 1-jétől 18 900 Ft, 2006. április 1-jétől 19 600 Ft [2005. évi CLIII. tv. 60. § (1) bek.].
    A Kjt. 69. §-ának hatályos szövegét 2003. január 1. napjával a 2002. évi LXII. törvény 77. §-a állapította meg.
    A pótlékalap
    - 1995. január 1-jétől 8 500 Ft,
    - 1996. február 1-jétől 9 350 Ft
    - 1996. szeptember 1-jétől 9 800 Ft,
    - 1997. február 1-jétől 11 800 Ft,
    - 1998. február 1-jétől 13 500 Ft,
    - 2000. január 1-jétől 14 600 Ft volt.
    Olyan esetben, amikor a munkáltató egyes közalkalmazottak részére jogalap nélkül pótlékot fizetett, és kizárólag erre alapítva az alsóbíróság más közalkalmazottak részére hasonló pótlékot állapított meg, a Legfelsőbb Bíróság rámutatott: a pótlékok jogalap nélküli kifizetése nem keletkeztet jogalapot a pótlék mások részére történő kifizetésére (LB Mfv. II. 10.317/2005.).
    Kjt. 70. §
    A pótlék mértékét a megadott százalékhatárok között 1997. február 1. napjáig miniszteri rendelet meghatározhatta. Ilyen rendelkezés hiányában a munkáltató döntött a megadott határokon belül a pótlék mértékéről. Ha a munkáltató a pótlék mértékéről nem döntött, a közalkalmazottat a mulasztás folytán a felső határnak megfelelő összeg illeti meg (MD II. 746.). A megadott keretek között megállapított pótlék mértékét a munkáltató később egyoldalúan nem csökkenthette (MD II. 747.).
    A gyakorlat szerint az óvodai intézményvezető-helyettes vezetői pótlékra jogosult (BH 2002/1/33.). Ha a "vezető szakácsnő" nem önálló szervezeti egységként működő konyhában dolgozott, vezetői pótlékra nem jogosult (LB Mfv. I. 11.335/2001.). A vezetői pótlékra jogosultság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató a megbízásnak megfelelően foglalkoztatta-e, a megbízás időtartama alatt ellátott-e és milyen körben vezetőhelyettesi feladatokat (BH 2002/1/33.).
    Kjt. 71. §
    A közoktatási intézményekben adható címzetes óvodavezető és címzetes igazgató címmel kötelezően nem jár pótlék, csak ha a fenntartó a szükséges költségvetési fedezet birtokában így rendelkezik. A pótlék mértékéről is a fenntartó dönt, a pótlékalap száz százalékáig terjedően [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (6) bekezdés f) pont és (8) bekezdés]. A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi költségvetési szerveknél a címzetes főigazgató a pótlékalap 100%-ára, a címzetes igazgató az 50%-ára, a címzetes magánénekes és a címzetes magántáncos a 25%-ára jogosult címpótlékként. A munkaügyi költségvetési szerveknél a vezető instruktor címmel pótlék nem jár.
    Kjt. 72. §
    1. A Kjt. eredeti rendelkezése szerint egészségre ártalmas munka címén a közalkalmazott akkor volt jogosult pótlékra, ha munkaideje nagyobb részében egészségi ártalomnak kitett helyen végzett munkát. A pótlékra jogosult munkaköröket a kollektív szerződésben kellett meghatározni, a pótlék mértéke az A1 fokozat illetményének száz százaléka volt. Az A1 fokozat illetménye 1995. január 1-jétől 8500 Ft volt, 1996. február 1-jétől a pótlékalap 9350 Ft, szeptember 1-jétől 9800 Ft volt.
    Az egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás, a kockázatból az ártalom meglétére közvetlenül nem lehet következtetni. Ha a későbbi jogszabályi rendelkezésnek megfelelően a kockázat miatt illetménypótlékot kap a közalkalmazott, ez nem alapozza meg az 1996. április 27. napja előtti időre a pótlékra való jogosultságát (MD II. 749.).
    2. 1996. április 27-étől a közalkalmazott akkor volt jogosult illetménypótlékra, ha a foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között került sor, vagy ha a védelmet csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával lehetett megvalósítani. A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződésben kellett megállapítani, a pótlék százalékos mértéke nem változott [a Kjt.-nak az 1996. évi XXVIII. tv. 28. §-ával megállapított 72. § (1) bekezdése].
    A kockázat - eltérően az ártalomtól - a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége, ezért az ártalom bekövetkezésének megakadályozására tett intézkedések nem biztos, hogy a kockázatot is kizárják (MD II. 749.).
    3. A hatályos rendelkezést az 1997. évi LVI. tv. 6. §-a állapította meg, 1998. január 1. napjától kell alkalmazni.
    Mindhárom időszakban a pótlékra való jogosultságot a konkrét munkavégzési körülmények döntik el. A kollektív szerződés rendelkezésének hiányában is megilleti a közalkalmazottat az illetménypótlék, ha az általa betöltött munkakör a jogszabályi feltételeknek megfelel (MD II. 748.).
    Kjt. 73. §
    A gépjárművezetési pótlékra vonatkozó rendelkezést az 1996. évi XXVIII. tv. 31. §-ának (8) bekezdése 1996. április 27. napjával hatályon kívül helyezte.
    Kjt. 74. §
    Az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjéről és a nyelvvizsga-bizonyítványokról szóló 71/1998. (IV. 8.) Korm. r. rendelkezik, amelyet legutóbb amelyet a 95/2005. (V. 21.) Korm. r. módosított.
    A 74. § 1997. június 20. napjáig hatályban volt (4) bekezdése kizárta az idegennyelv-tudási pótlék fizetéséből a nyelvtanári, a tolmácsi, valamint a fordítói (revizorfordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottakat. Az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést az 50/1996. (X. 30.) AB határozatával megsemmisítette, mert önmagában az a tény, hogy a nyelvtanár, a tolmács, a fordító idegen nyelvet használ a munkaköri kötelezettsége teljesítése során, csak e meghatározott nyelvek tekintetében alapozza meg az idegennyelv-tudási pótlék fizetési kötelezettségének kizárását. A hatályos rendelkezés ennek megfelelően a nem alkalmazási feltételt jelentő nyelvek használata esetén a pótlékra való jogosultságot elismeri.
    Ha a közalkalmazott a rendszeres további idegen nyelv használatát nem bizonyította, a bérpótlék iránti kereset elutasítása jogszerűen történt (LB Mfv. E. 10.776/2003.).
    Kjt. 75. §
    A különböző ágazati jogszabályok meghatározott feltételek fennállása esetén illetménypótlék fizetését kötelezővé tehetik, illetőleg azt a munkáltató mérlegelésére bízzák.
    Kötelezően fizetendő illetménypótlékok:
    - az egészségügyi ágazatban a munkahelyi pótlék [233/2000. (XII. 23.) Korm. r. 16. §];
    - a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a munkahelyi, a gyámi, a speciális otthoni és a gyógypedagógiai pótlék [257/2000. (XII. 26.) Korm. r. 15. §];
    - a közoktatási intézményeknél az osztályfőnöki, a diák-önkormányzatot segítő, a munkaközösség-vezető, a gyógypedagógiai, a gyakorló iskolai és óvodai, a nemzetiségi, a területi, a számítástechnikai, valamint a különleges szakértelmet igénylő munka utáni pótlék [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (1)-(5) és (12) bekezdés];
    - művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen a koncertmesteri, a szólamvezetői, az eredményességi és a területi pótlék [150/1992. (XI. 20.) Korm r. 20. § (3)-(6) bekezdés];
    - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazatban a pénzkezelési pótlék [44/1997. (III. 12.) Korm. r. 8. §];
    - a felsőoktatásban a tanári munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak [53/2006. (III. 14.) Korm. r. 12. §];
    - a honvédségnél a teljesítmény- és a terepfelmérői pótlék [25/1992. (XI. 25.) HM r. 23. és 25. §];
    - a közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazatban a kalibrálási és a termelési pótlék [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 11-12. §];
    - a büntetés-végrehajtásnál a veszélyességi pótlék [7/1993. (III. 9.) IM r. 13. §];
    - a pénzügyi költségvetési szerveknél az értékkezelési pótlék [17/1993. (VI. 18.) PM r. 10/A. §];
    - a belügyi szerveknél az oktatói és a pénzkezelési pótlék [62/1997. (XI. 7.) BM r. 12-13. §];
    - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél az értékkezelési és a személyi pótlék [2/1999. (VIII. 24.) MeHVM r. 12. §];
    - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a pénzkezelési pótlék [8/1999. (XI. 24.) TNM r. 12. §].
    A kötelező pótlékokon túlmenően a munkáltató további pótlékokat is adhat:
    - a közoktatásban a pedagógusnak felzárkóztatási, kollégiumi, különlegesen nehéz munka utáni, összevont osztályban vagy csoportban nevelő és oktató pótlékot [138/1992. (X. 8.) Korm. r. 15. § (6) bekezdés];
    - a művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen betanítási, gyakorlat vezetői pótlékot [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 20. § (7) bekezdés];
    - a honvédségnél kiegészítő pótlékot [25/1992. (XI. 25.) HM r. 20. §];
    - a munkaügyi költségvetési szerveknél oktatói pótlékot [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 15. §].
    Amennyiben a pótlékban részesíthető munkaköröket a kollektív szerződésben kell meghatározni, annak elmulasztása a pótlékra való jogosultságot nem érinti, ha a közalkalmazott az előírt feltételeknek megfelel. A kollektív szerződés és a kinevezés a jogszabályban meghatározottakon túl nem állapíthat meg további illetménypótlékot. Ha a közalkalmazott illetménypótlékra való jogosultságát a kinevezés tartalmazza, a feltételek megváltozása esetén a pótlék folyósítását a munkáltató egyoldalúan is megszüntetheti, ez nem minősül a kinevezés módosításának (MD II. 665/II.).
    Kjt. 76-78. §
    1. A Kjt. 77. § (1)-(2) bekezdésének közölt rendelkezését a 2004. évi CXXXV. tv. 87. §-ának (3) bekezdése állapította meg azzal, hogy a korábbi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változott. A jutalomra a közalkalmazottnak nincs alanyi jogosultsága.
    2. A jutalommal szemben a jubileumi jutalom csak az elnevezésében jutalom, mert azt a feltételek bekövetkezése esetén a munkáltatónak külön kérelem nélkül ki kell fizetnie a jogosultnak.
    A huszonöt, harminc, illetve negyven évi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján járó jubileumi jutalmat a Kjt. vezette be. A rendelkezésnek nincs visszaható hatálya, ezért csak a jutalomra jogosító idő 1992. július 1. napján vagy azt követő elérése esetén jár (BH 1994/56.). Ha a közalkalmazott ezt megelőzően rendelkezett harminc évi jogviszonnyal, erre tekintettel a Kjt. alapján jubileumi jutalomra nem jogosult (BH 1995/548/II.). Ugyanazon fokozatú jubileumi jutalomban csak egyszer részesülhet a közalkalmazott, a jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó rendelkezések megváltozása folytán ismételten nem lehet ugyanarra a fokozatú jutalomra jogot szerezni (MD II. 756.). Ebből következően aki a leghosszabb idő alapján jubileumi jutalomban részesült, újabb jutalomra nem szerezhet jogot (BH 1996/233.)
    Jubileumi jutalom jár a feltételek megléte esetén a közalkalmazottal egy tekintet alá eső személynek is, így például a normatív állami támogatásban részesülő egyházi iskola munkavállalójának (LB Mfv. II. 10.391/2000.).
    A jogviszonyban töltött időt a Kjt. 87-87/A. §-ában és az Mt. 209. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kell számítani (MD II. 754.). Ez azt jelenti, hogy valamennyi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt egybe kell számítani, a jogviszony folyamatossága, illetőleg azonos munkáltatónál való eltöltése nem feltétel (BH 2002/2/78.). A jubileumi jutalomra való jogosultság általában csak a Kjt. 1. § (1) bekezdésében megjelölt munkáltatónál eltöltött munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony alapján vizsgálható (BH 2004/11/486). A közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultsága szempontjából a sorkatonai szolgálatban eltöltött idő nem vehető figyelembe (LB Mfv. II. 10.239/2002).
    A jubileumi jutalomra jogosító idő nem határidő, számításánál a naptár az irányadó, nem pedig az Mt. 12. §-a (479. EH).
    3. Bizonyos esetekben a közalkalmazott a jogosító idő elérése nélkül jogot szerez a jubileumi jutalomra:
    - a nyugdíjjogosultság megszerzése, illetőleg a nyugdíjban való részesülés miatti felmentésnél [Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontja] a megszűnés évében esedékessé váló bármilyen fokozatú jubileumi jutalomra;
    - ha a közalkalmazott legkésőbb a jogviszonya megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra válik jogosulttá vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, és harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves jogviszonnyal járó jubileumi jutalomra.
    Mindkét esetben a jubileumi jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. A negyvenévi jutalommal kapcsolatos kedvezményt akkor is alkalmazni kell, ha a jogviszony a közalkalmazott halála miatt szűnt meg, ilyenkor az örökös jogosult a jutalomra.
    A közalkalmazott örököseit a jubileumi jutalom a törvényben biztosított 5 éves kedvezmény figyelembevételével megilleti akkor is, ha a közalkalmazotti jogviszony - halál miatt bekövetkezett - megszűnésekor a közalkalmazott nem minősült nyugdíjasnak, ez a kedvezmény ugyanis a jogviszony megszűnésének jogcímére tekintettel jár, így a nyugdíjjal összefüggő, a (4) bekezdésben előírt feltétel e bekezdés alkalmazásánál nem érvényesül (1158. EH).
    A kedvezményt biztosító rendelkezéseket az 1999. évi LVI. tv. 31. §-a állapította meg, a tv. 38. §-ának (7) bekezdése szerint csak az 1999. augusztus 17. napján vagy azt követően keletkezett jogosultság tekintetében lehet alkalmazni.
    4. A korábbi rendelkezés szerint:
    - a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni;
    - a negyvenéves jubileumi jutalmat harmincöt év jogviszony alapján a nyugdíjazáskor, elhalálozás esetén az örökösnek ki kell fizetni.
    A rendelkezések a nyugdíjazástól, nem pedig a megszüntetés jogcímétől tették függővé a kedvezményes elbírálást. Erre tekintettel jogosult volt a jubileumi jutalomra az a közalkalmazott is, akinek a jogviszonyát nem a nyugdíjjogosultság megszerzésére tekintettel szüntették meg, de még a jogviszony megszűnés előtt az öregségi nyugdíjra jogot szerzett és azt igénybe is vette (MD II. 757.).
    5. A jubileumi jutalom kiszámításánál a közalkalmazottnak a jogosultság megszerzése időpontjában járó illetményét kell figyelembe venni. A kedvezményezett esetekben az utolsó havi illetmény az irányadó. Az illetmény munkabérnek minősül, de az átlagszámítás szempontjából nem lehet figyelembe venni, mert nem az átlagolási időszakra, hanem a jubileumi időszakra jár (MD II. 753.).
    Mt. 150-152. §
    5.2. A költségek megtérítése
    Mt. 153. §
    Kjt. 78/A. §
    A Kjt. 78/A. §-t a 2004. évi CXXXV. tv. 87. §-ának (4) bekezdése iktatta be; hatályos 2005. I. 1-jétől.
    5.3. Az illetmény védelme
    Mt. 154. § (1), (3) bek.
    Kjt. 79/A. §
    Mt. 155. § (1) és (3) bek.
    Mt. 156-162. §
    A munkáltató a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyával összefüggő tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló igényét - választása szerint - munkaügyi jogvitában is érvényesítheti (1/2001. MJE).
    Mt. 163-164. §
    Kjt. 79/B-79/E. §
    A Kjt. 79/B. §-át a 2002. évi XXIII. törvény 17. § (1) bekezdése állapította meg, 2002. 09. 01-től kezdődően.
    A Kjt. 79/C-79/D. §-át a 2005. évi CXXXIX. törvény 165. § (2) bekezdése állapította meg, 2006. 03. 01-től kezdődően. A Kjt. 79/C. §-a alapján az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet rendelkezik.
    A Kjt. 79/E. §-át a 2005. évi CXXXIX. törvény 165. § (2) bekezdése állapította meg, 2006. 03. 01-től kezdődő hatállyal. Az egyetemi tanári munkakör 1. fizetési fokozatának garantált illetménye 2005. 09. 01-től 404 400 Ft, 2006. 04. 01-től 416 500 Ft
    5.4 Szociális juttatások
    Mt. 165. § (1) bek.
    Mt. 165/A. §
    Az Mt. 165/A. §-át a 2002. évi XLII. tv. 324. §-ának (3) bekezdése állapította meg, 2003. 01. 01. napjától kezdődő hatállyal.
    Kjt. 79. §
    Munka-, illetőleg formaruha juttatása kötelező az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi ágazatban [44/1997. (III. 12.) Korm. r. 9. §], a honvédségnél [25/1992. (XI. 25.) HM r. 32. §] és a munkaügyi költségvetési szerveknél [1/1993. (IV. 20.) MüM r. 3. §]. A közúti és a légi közlekedésben a munka jellegétől függően munka- vagy formaruha, a vízügyi védelmi osztagoknak munkaruha, a hajós dolgozók, a pilóták és az őrszemélyzet részére formaruha és díszelgő egyenruha biztosítása kötelező [24/1992. (XII. 2.) KHVM r. 14. §].
    Kjt. 80. §
    A Kjt. 80. §-ának 2006. január 1-jétől hatályos szövegét a 2005. évi CLIV. tv. 27. §-ának (3) bekezdése állapította meg.
    6. A közalkalmazott és a munkáltató kártérítési felelőssége
    Mt. 166. §, 167. § (1), (4) bek.
    Kjt. 81. §
    Mt. 168-173. §
    Kjt. 82. §
    1. Gondatlan károkozásnál a kártérítési mértékeket a közalkalmazottnak a kár okozása idején érvényes átlagkeresete alapulvételével kell számítani.
    2. A leltárhiányra vonatkozó rendelkezéseket (Mt. 170-170/D. §-ok) az 1997. augusztus 17. napján vagy azt követően kezdődő leltáridőszak tekintetében, de legkésőbb 2000. március 1. napjától kell alkalmazni. Ha a leltáridőszak 1999. augusztus 17. előtt kezdődött, a korábbi szabályok szerint akkor érvényesíthető a felelősség, ha a leltáridőszak legkésőbb 2000. február hó 29. napján lezárult. Ha a leltáridőszak tovább tart, a felelősség érvényesítésére az Mt. 170-170/D. §-ait kell alkalmazni.
    A korábbi szabály szerint a közalkalmazott a leltárhiányért akkor felel, ha a felelősség szabályait a kollektív szerződés meghatározta (Mt. 1997. augusztus 17. napjáig hatályban volt 170. §-a). A kollektív szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek a 170-170/D. §-aival ellentétesek, 2000. március 1. napjától nem alkalmazhatók.
    3. A munkáltató kollektív szerződés felhatalmazó rendelkezése esetén is szabadon dönti el, hogy a kártérítési igényét fegyelmi eljárásban vagy a bíróság előtt érvényesíti. Ez a jogérvényesítés módját illető szabad választás a tartozás megtérítésénél [Mt. 162. § (3) bekezdés] is megilleti. Az ezzel ellentétes korábbi gyakorlat meghaladottá vált az 1/2001. MJE folytán.
    Ha a közalkalmazotti jogviszony már nem áll fenn, eleve csak bírósági úton lehet a kártérítési igényt érvényesíteni.
    Mt. 174. §, 176-187. §
    Kjt. 83. §
    7. Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állókra vonatkozó eltérő szabályok
    Kjt. 83/A. §
    1. A 83/A. §-t az 1997. évi LVI. tv. iktatta be azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak munkaviszonya 1997. szeptember 1. napjával közalkalmazotti jogviszonnyá alakult.
    A Kjt. 83/A. § (5) bekezdésének 2003. július 1-jétől hatályos szövegét a 2003. évi XX. tv. 44. §-a állapította meg.
    2. A fegyelmi eljárással kapcsolatban lásd a Kjt. 53/A. §-ához fűzött magyarázatot a 78-79. oldalakon.
    3. Az önkormányzat által foglalkoztatott közalkalmazottak üzemi tanácsot (közalkalmazotti képviselőt) nem választhatnak, magasabb vezető vagy vezető megbízás nem adható a számukra, a fenntartói jog átadásával kapcsolatos speciális szabályok nem vonatkoznak rájuk, valamint a képviselő-testület által megbízott magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott elleni fegyelmi eljárás eltérő szabályai.
    4. A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. tv. 16. §-a módosította a polgármester összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat [1990. évi LXV. tv. 33/A. §]. Ennek folytán a polgármester nem lehet a képviselő-testület által alapított költségvetési szerv vezetője, vezetőhelyettese, gazdasági vezetője, továbbá olyan közalkalmazott, aki kinevezését, megbízását a képviselőtestülettől kapja [33/A. § (1) bekezdés l) pont]. A rendelkezést a 2000. június hó 24. utáni önkormányzati általános választás napjától kell alkalmazni, vagyis attól kezdve a társadalmi megbízatású polgármester sem lehet a saját önkormányzatánál közalkalmazott, illetőleg az önkormányzat költségvetési szervénél meghatározott magasabb vezető vagy vezető beosztás ellátásával nem bízható meg.
    7.1. A közalkalmazotti nyilvántartás
    Kjt. 83/B-83/D. §
    A közalkalmazotti nyilvántartás szabályaival az 1999. évi LXIII. tv. egészítette ki a Kjt.-t, a rendelkezéseket 1999. június 21. napjától kell alkalmazni.
    8. A távmunkavégzés
    Mt. 192/C-193/A. §
    E rendelkezések - a 2004. évi XXVIII. törvény 12. §-ának (1) bekezdése alapján 2004. május 1-jén léptek hatályba.
    9. A munkaerő-kölcsönzés
    Mt. 193/B-D. §
    A Kjt. hatálya alá tartozó költségvetési szerv kölcsönbeadó nem lehet, munkaerőt közvetlenül az alaptevékenysége körében kölcsönzés keretében nem foglalkoztathat. A kölcsönzés szempontjából alaptevékenységnek minősülő tevékenységet a miniszter meghatározhatja [Kjt. 54. § (3) bekezdés
    Mt. 193/E-193/F. §
    9.1. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti jogviszony
    Mt. 193/G. §
    9.2. A kölcsönbeadó és a munkavállaló között fennálló munkaviszony
    Mt. 193/H. §
    9.3. A munkaviszony megszüntetése
    Mt. 193/I-L. §
    9.4. A munkaviszony jogellenes megszüntetése
    Mt. 193/M. §
    9.5. Szabadság kiadása
    Mt. 193/N. §
    9.6. Kártérítési felelősség
    Mt. 193/O. §
    9.7. A törvény egyéb rendelkezéseinek alkalmazása
    Mt. 193/P. §
    10. A munkaügyi vita
    10.1 Kollektív munkaügyi vita
    Mt. 194. §
    10.2. Közvetítés
    Mt. 195. §
    10.3 Döntőbíráskodás
    Mt. 196-198. §
    10.4 A munkaügyi jogvita
    Mt. 199-202. §
    A munkaügyi jogvitát megelőző kötelező egyeztetést az 1999. évi LVI. tv. 38. §-ának (1) bekezdése 1999. augusztus 17. napjával megszüntette, de békéltető eljárását ki lehet kötni. Megváltozott a keresetindítás határideje is, ha arra nem az elévülés szabályait kell alkalmazni: tizenöt napról harminc napra emelkedett.
    A közalkalmazotti jogviszonyban rendkívüli felmondás nincs, hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, a munkáltató fegyelmi eljárás keretében kötelezheti kártérítésre a közalkalmazottat. A munkáltató rendkívüli felmondás helyett fegyelmi büntetésként szüntetheti meg a közalkalmazott jogviszonyát. Ezzel szemben, mint minden más fegyelmi határozattal szemben is a keresetet 15 napon belül lehet a munkaügyi bírósághoz benyújtani [Kjt. 51. § (3) bekezdés]. Bár a munkáltató a fegyelmi eljárás szabályai szerint kötelezheti kártérítésre a közalkalmazottat [Kjt. 83. §], az ilyen határozattal szembeni jogorvoslat határidejére az Mt. 202. § e) pontja, mint speciális rendelkezés vonatkozik, vagyis harminc napon belül lehet keresetet indítani.
    IV. Vegyes és átmeneti rendelkezések
    Mt. 203. §
    Kjt. 84-87/A. §
    1. 2004. január 1. napjával a Kjt. 87. §-a (2)-(5) bekezdését hatályon kívül helyezte, egyben a Kjt. 87/A. §­át megállapította a 2003. évi CXVIII. törvény 11-12. §-a. Az utóbbi § egyebekben elrendelte a törvény hatályba lépésétől számított 60 napon belül a közalkalmazott fizetési fokozatának és illetményének az új szabályok szerint történő megállapítását.
    2. Az 1. pont szerinti újraszabályozásra különösen az adott okot, hogy az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a Kjt.-ben a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál, továbbá a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál nem teremtődtek meg maradéktalanul a közalkalmazotti jogviszony kezdete előtt kötelező katonai szolgálatban töltött idő figyelembevételének, illetve beszámításának jogszabályi feltételei.
    Ezért 2004. január 1-jétől kezdődően a 87. § csak a közalkalmazotti jogviszony 1992. július 1-jével történt átalakulásáról rendelkezik és a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításának szabályait egybeszerkesztve a Kjt. 87/A. §-a állapítja meg.
    A hivatkozott rendelkezés (1)-(2) bekezdésében foglalt szabályok megfelelnek a Kjt. korábbi 87. §-a (2) és (4) bekezdésében foglaltaknak, a (3) bekezdés a) pontja a Kjt. 64. §-a (2) bekezdésének, a (3) bekezdés b) pontja pedig a Kjt. korábbi 87. §-a (3) bekezdésének. A Kjt. 87/A. § (3) bekezdésének c) pontja pedig a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, illetve a polgári szolgálatban töltött idő figyelembevételéről rendelkezik.
    Mivel azonos időtartamra csak egy jogviszony vehető figyelembe, ha a katonai vagy polgári szolgálat időtartama alatt a jogosult közalkalmazotti jogviszonyban állt, nem a katonai vagy polgári szolgálat, hanem a közalkalmazotti jogviszony időtartamát kell beszámítani, és egyébként is azonos időtartamra csak egy jogviszony tartama számítható be, erről rendelkeznek a (4)-(5) bekezdésben foglaltak.
    A Kjt. hatálybalépése előtt létesített (munkaviszonyból átalakult) közalkalmazotti jogviszonynál az áthelyezés előtti idő nem vehető figyelembe (LB Mfv. I. 10.866/1998).
    A jubileumi jutalom szempontjából jogszerző időnek számító közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő tartamába a külföldön munkaviszonyban töltött idő nem számítható be (1063. EH), ez természetesen nem érinti a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál külföldön munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő figyelembevételét.
    A Kjt. 87/A. § (2) bekezdése szempontjából a törvény a megjelölt időszak alatt a munkaviszonyban nem töltött teljes időtartam beszámítását rendeli (LB Mfv. I. 10.481/1999.). Ha a munkaviszony/közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai meggyőződése miatt került sor, a jogviszony megszüntetésétől az 1990. május 2-ig terjedő időtartamot a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani (256. EH).
    Mt. 204-205. §
    Kjt. 88. §
    Mt. 207-208. §, 209. § (1) bek.
    Értelemszerűen a Kjt. 37. §-a jöhet szóba, mert a közalkalmazottak tekintetében ez felel meg az Mt. 95. §-a tartalmának.
    (2) [Hatályon kívül helyezte a 2003. évi XX. tv. 31. § (1) bek. a) pontja]
    Mt. 211. § (1) bek.
    Kjt. 89. §
    A hatályon kívül helyezett (3) bekezdés az 1995. évi közalkalmazotti tanács választások időpontjára vonatkozott.
    Kjt. 90-91. §
    A Kjt. 91. §-ának új szövegét a 2003. évi XCIX. tv. 1. §-a állapította meg.
    A Kjt. 91. §-a szerint a 2004. október 31-ig lejárt mandátum miatt, illetve a 2005. október 31-ét követően tartott közalkalmazotti tanács választások eredménye alapján 2005. március 31-ei hatállyal megállapított reprezentativitást irányadónak kell tekinteni a 2004. évi CXXIV. törvény hatálybalépésekor működő közalkalmazotti tanács megszűnésének időpontjáig, de legkésőbb 2008. március 31-ig. A reprezentativitást 2005. március 31-ét követően minden harmadik év március 31-ével ismételten meg kell állapítani [2004. évi CXXIV. tv. 8. § (2) bek.].
    Amennyiben a szakszervezet, szakszervezeti szövetség, illetve országos szakszervezeti konföderáció a 2004. évi CXXIV. törvény 3. §-ában meghatározott feltételeknek megfelel, a megjelölt törvény 8. § (2) bekezdésében meghatározott átmeneti időszakban is reprezentatívnak minősül [id. tv. 8. § (3) bek.].
    Kjt. 92-93. §
    A (2) és a (3) bekezdés 2002. január 1. napján hatályát vesztette [2000. évi CXXXIII. tv. 110. § (2) bekezdés], a (4)-(6) bekezdés 2002. szeptember 1-jén veszti hatályát.
    Kjt. 94. §
    Mt. 212. §
    A Kjt.-t új 94. §-sal a 2003. évi XX. tv. 46. §-a egészítette ki.
    1. számú melléklet az 1992. évi XXXIII. törvényhez
    A fizetési osztályok első fizetési fokozata szerinti
    garantált illetmények havi összege forintban,
    valamint a fizetési fokozatokhoz tartozó legkisebb szorzószámok
    A melléklet a Kjt. 66. §-hoz fűzött magyarázat 1. g) pontjánál található.
    2. számú melléklet az 1992. évi XXXIII. törvényhez
    Az 1997. február 1-jét megelőzően "F" vagy "G" fizetési osztályba sorolt közalkalmazottak garantált illetménye forintban
    A melléklet a Kjt. 66. §-ához fűzött magyarázat 2. c) pontjánál található.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében