adozona.hu
ÍH 2026.30
ÍH 2026.30 ÜZLETI TITOK MEGSÉRTÉSE Üzleti titoksértés nem valósulhat meg nyilvános adatbázisból megismerhető vagy már korábban nyilvánosságra került adatok vonatkozásában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 8. §; 2018. évi LIV. törvény (Üttv.) 1. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. március 23. és 2020. szeptember 16. napjai között foglalkoztatta az alperest utóbb értékesítési referens, lánc termékmenedzser munkakörben. Az alperes a munkaviszonyát munkavállalói felmondással 2020. augusztus 17-én megszüntette, a havi bruttó munkabére ekkor 361 000 forint volt.
A munkaviszony megszűnése után az alperes a családi vállalkozásánál a 2017. szeptember 11-én alapított fémáru, szerelvény, fűtési berendezé...
ÍH 2026.30 ÜZLETI TITOK MEGSÉRTÉSE
Üzleti titoksértés nem valósulhat meg nyilvános adatbázisból megismerhető vagy már korábban nyilvánosságra került adatok vonatkozásában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 8. §; 2018. évi LIV. törvény (Üttv.) 1. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. március 23. és 2020. szeptember 16. napjai között foglalkoztatta az alperest utóbb értékesítési referens, lánc termékmenedzser munkakörben. Az alperes a munkaviszonyát munkavállalói felmondással 2020. augusztus 17-én megszüntette, a havi bruttó munkabére ekkor 361 000 forint volt.A munkaviszony megszűnése után az alperes a családi vállalkozásánál a 2017. szeptember 11-én alapított fémáru, szerelvény, fűtési berendezés nagykereskedelem főtevékenységgel foglalkozó gazdálkodó szervezetnél helyezkedett el, annak 2021. február 12-től tulajdonosa és ügyvezetője is.
A felperes cégnyilvántartásban rögzített főtevékenysége fémáru, szerelvény, fűtési berendezés nagykereskedelem, mindezen belül kiemelten foglalkozik különböző gépekhez alkatrészként láncok, csapágyak, vegyi anyagok, munkaruházat értékesítésével és forgalmazásával.
A felperes tulajdonában állt egy weboldal, amellyel összefüggésben az ajánlatkérésekre, megkeresésekre meghatározott e-mailre érkezik üzenet. Ezt az e-mail címet az alperes kezelte a munkaviszonya fennállása alatt. Egy gazdálkodó szervezet által a weboldalon küldött megkeresésre az alperes mint egy másik gazdálkodó szervezet hajtástechnikai vezetője adott 2 540 000 forint + áfa értékben árajánlatot 2020. február 8-án, még a munkaviszonya fennállása alatt. Ez utóbbi gazdálkodó szervezettől ezt követően a vele üzleti kapcsolatban álló cégek láncokat, egyéb termékeket és szolgáltatásokat (karbantartás, diagnosztika, helyszíni szerelés) is rendeltek.
A felperes az utóbb fenntartott keresetében elsődlegesen kártérítés, másodlatosan általános kártérítés jogcímén kérte kötelezni az alperest bruttó 36 550 000 forint és annak kamata megfizetésére.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Határozatának indokolásában - felhívva a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 179. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 237. §-ának (4) bekezdését és a 265. §-ának (1) bekezdését - akként foglalt állást, hogy a felperes érdekében állt bizonyítani az alperes károkozó magatartását, a kár bekövetkeztét, annak összegszerűségét és az okozati összefüggést, amely bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Idézte az Mt. 8. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, miszerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné; továbbá a munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely - különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján - közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére.
Tény, hogy az alperes a munkaviszonyának fennállása alatt nem jelentette be konkurens üzleti tevékenység folytatását, és ezzel, valamint az adott árajánlattal és teljesített megrendeléssel veszélyeztette a felperes jogos gazdasági érdekét, megsértve az Mt. 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét, azonban ezzel összefüggésben a felperes nem tudta bizonyítani, hogy milyen összegű kárt okozott neki az alperes, ezt meg sem kísérelte. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a gazdálkodó szervezet által kiszámlázott 2 540 000 forint + áfa összeg nem lehet egyenlő a felperes kárával. A felperes a kártérítés megfizetésére irányuló keresetében káraként az elmaradt hasznát jelölte meg [Ptk. 6:522. §-a (2) bekezdésének b) pontja], azonban még csak nem is utalt arra, hogy az (gazdálkodó szervezet 1) által adott árajánlat összegéből - amely alapvetően egyedi méretű öntő szállítólánc értékesítésére és az azzal összefüggő szállítási és csomagolási költségekre vonatkozott - az alperes tevékenységére figyelemmel pontosan mennyi elmaradt haszna keletkezett, ezért ezzel összefüggésben a kár összegének meghatározása (és bizonyítása) hiányában a bizonyítatlanság következményét köteles viselni pervesztés formájában.
Az Mt. 8. §-ának (4) bekezdése alapján a munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, s amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat.
Az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (Üttv.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos - egészben vagy elemeinek összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető -, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.
A munkáltatónak mint gazdálkodó szervezetnek vannak üzleti titkai, amelyek azonban nem azonosak mindazokkal a bizalmas információkkal, amelyek a munkavállalók tudomására jutnak a munkakörük betöltésével összefüggésben. Az Üttv. definíciója alapján - ami egyébként megfelel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/943 irányelvében (2016. június 8.) foglaltaknak - az üzleti titok lehet tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, illetve védett ismeret. Lényegében ide sorolhatók az ügyfél listák, az üzleti stratégiák, az árszabási technikák.
A felperes állította ugyan, hogy az alperes a tevékenysége során a munkaviszonya megszűnését követően üzleti titkot sértő magatartást tanúsított, azt azonban nem jelölte meg konkrétan, hogy milyen tartalmú üzleti titok jogosulatlan felhasználását, megsértését sérelmezi. Nem jelölt meg ugyanis konkrétan olyan műszaki információt, üzleti stratégiát, árszabási technikát és ügyféllistát sem, amelyek adott esetben a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódnak, a nyilvánosság tagjai nem férnek hozzá, a titokban tartásához a felperes az adott helyzetben általában elvárható magtartást tanúsította és ami vagyoni értékkel bír.
A felperes korábbi törvényes képviselője maga is akként nyilatkozott, hogy "körülbelül nyolc olyan meghatározó partnere volt a felperesnek, akiket az alperes a saját cégéhez csábított 2020 második felétől 2021 végéig". Azt a volt ügyvezető is elismerte, hogy a partneri megrendelésekben ciklikusság figyelhető meg, 2-3 évente történik nagyobb volumenű megrendelés, a köztes időszakokban pedig pótlásokat kérnek az ügyfelek. Úgy fogalmazott, hogy 2019-2020-ban speciális tudást építettek fel az alperesnél, aminek a birtokosa lényegében a láncértékesítéssel összefüggésben az alperes volt, ebbe a tevékenységbe beletanult egy év alatt. A gyártók személye, illetve a beszerzési források ezen láncértékesítések, forgalmazások piacán nyilvánosak.
Az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanúk - többek között - sem tudtak konkrét bizonyítékot előadni "az ügyfélmegrendelések átirányítására".
A bírói gyakorlat szerint üzleti titoksértés nem valósulhat meg nyilvános adatbázisból megismerhető vagy már korábban nyilvánosságra került adatok vonatkozásában (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.973/2013/7. számú ítélete). A tanúk vallomásai, valamint a felperes törvényes képviselőjének előadása alapján azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperesnél fennállt munkaviszonyának megszűnését követően valóban folytatott 2020 októberétől olyan gazdasági tevékenységet, amellyel bizonyos piacokon - a láncértékesítésben - a felperes versenytársává vált (az egyéb szolgáltatás nyújtása, szerelés, karbantartás terén nem), azonban azt az állítást, miszerint az alperes "csalárd módon" ügyfeleket csábított volna el a felperestől, nem tudta igazolni. Ettől eltérően a peradatok alapján pontosan az állapítható meg, hogy a (speciális) láncok, hajtástechnikák piacán mind a gyártói, mind a megrendelői oldal nyilvános, interneten elérhető adatbázisból megismerhető volt.
Az a tény, hogy az alperes a munkaköréből adódóan ismerte az adott cégek kapcsolattartóit, önmagában - a felperes és az alperes között megkötött versenytilalmi megállapodás hiányában - nem ad alapot az üzleti titok megsértésének és a felperes jogos gazdasági érdekének a munkaviszony megszűnését követő időszakra történő megállapítására és azzal összefüggésben kártérítésre sem. Az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amelyet a felek a 2017. május 2-i titoktartási nyilatkozatban feltűntettek, a felperestől ismert és a részére átadott dokumentációt, árjegyzéket, partner adatokat, üzleti információt, terméket vagy rajzokat nem hozott kívülálló személyek tudomására, nem publikálta, nem fotózta, nem másolta és nem hasznosította a felperes érdekei ellen; ilyet egyébként a felperes sem állított az eljárás során.
Versenytilalmi megállapodás és megfelelő ellenérték hiányában a munkaviszony megszűnését követően a munkavállalók az üzleti titoknak nem minősülő, a munkáltatónál megszerzett szakmai ismereteket korlátozás nélkül felhasználhatják. A BDT2012. 2720. szám alatt közzétett ügyben a bíróság azt is megállapította, hogy nem tisztességtelen az újonnan alapított cég olyan felhívása, amelyben arról értesíti a tagok (ügyvezetők) korábbi munkaviszonya során megismert üzleti partnereket, hogy az érintett magánszemélyek egy másik cég keretében folytatják tevékenységüket, és erre figyelemmel ajánlják fel ezen újabb cég szakszerű szolgáltatásait. Az sem tisztességtelen, ha a versenytárs kedvezőbb ajánlattal, feltételekkel kívánja a megrendelői ügyfélkört megszerezni. A perbeli esetben erre is figyelemmel azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a nyilvános, közismert és internetes kereséssel elérhető gyártók és beszállítók adatbázisa nyilvánvalóan nem minősült üzleti titoknak.
Az előzőek alapján megállapítható, hogy az alperes a munkaviszonyából származó kötelezettségének megszegésével szándékosan nem okozott kárt, nem tanúsított üzleti titkot sértő magatartást, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mivel a felperes kára bekövetkeztének bizonyítottsága hiányában a kár összege tekintetében szükségtelen volt a bizonyítás továbbfejlesztése.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú ítéletet megváltoztatni és elsődlegesen a keresetének teljes egészében helyt adni, másodlagosan közbenső ítéletet hozatalát kérte a kártérítés jogalapja vonatkozásában, harmadlagosan pedig kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára.
Fellebbezése indokolása szerint az elsőfokú bíróság hiányosan állapította meg a tényállást. Lényegesnek tartotta, hogy 2021 októberében jelentkezett náluk egy gazdálkodó szervezet, kérve, hogy segítsenek a tőlük vásárolt láncokkal kapcsolatos problémák megoldásában. Mivel a felperesnek nem volt tudomása erről a vásárlásról, megküldték részére az alperestől kapott ajánlatot, amiből egyértelművé vált, hogy a rendelést a felperes weboldalán keresztül adták le. A rendelésére adott árajánlat a felperes által 2006 óta használt fejléces mintával teljesen megegyezően készült, azonban azon más neve szerepelt ajánlattevőként, akinek képviseletében az alperes járt el, hajtástechnikai vezetőként ő írta alá azt annak ellenére, hogy még munkaviszonyban állt a felperessel. Arról sem volt tudomásuk, hogy az alperes további munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített, és hogy ez a szervezet a felperes versenytársa. A felperestől történő távozást megelőzően az alperes felesége volt az egyetlen tag és ügyvezető, a társaság székhelyeként a közös lakcímük került bejegyzésre. Az alperes ezzel tévedésben tartotta a vásárlókat, hiszen azok mindvégig abban a hiszemben voltak, hogy a felperestől vásároltak, holott az alperes más gazdálkodó szervezet neve alatt bocsátotta ki a számlákat. Az alperes a felperes erőforrásait (gépkocsi, telefon, számítógép stb.) használta fel arra, hogy kiépíthesse annak vevőkörét.
Az alperes feladatköre többek között magába foglalta a potenciális vevőktől érkező ajánlatkérések önállóan fogadását, amiket jellemzően ő maga válaszolt meg. A felperes munkatársai is az alpereshez fordultak szakmai segítségért az 500 000 forint feletti értékű projektekkel kapcsolatosan, melyeket több alkalommal átvett saját ügyintézési hatáskörébe; ennek hiányában is az alpereshez érkezett be a teljes projekt. Az alperes tartotta a kapcsolatot a láncokkal kapcsolatosan a beszállítókkal, az ide érkező ajánlatkéréseket, egyéb megkereséseket is hozzá irányították.
Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az alperes munkaköri leírását és az általa adott titoktartási nyilatkozatot is. A munkaköri leírása szerint feladatai között szerepelt többek között a vevő felhasználási igényeihez kapcsolósó szakmai tanácsadás telefonon, e-mailben és személyesen, szakmai segítségnyújtás az értékesítők részére, piaci lehetőségek felkutatása új partnereknél, a partnerkör bővítése, új üzleti lehetőségek nyitása, feltárása és rögzítése a felperes zárt vállalatirányítási rendszerében. A munkaköri leírás szerint a termék managernek kellett dönteni a menedzselt termékek körében kiadott árajánlatokról, az árstratégia kialakításáról, továbbá az is kötelezettsége volt, hogy ezt egy zárt vállalatirányítási rendszerben rögzítse, amelyhez kizárólag jelszóval lehetett hozzáférni. A munkaköri leírásból következően az alperes tisztában volt azzal, hogy mely vállalkozás milyen tartalmú megrendelést adott a felperesnek, és azzal is, hogy ezek a vállalkozások kifejezetten a felperestől kívánnak vásárolni. Ebből következően csak a felperes képviseletében tárgyalhatott velük és kizárólag javára köthetett megállapodást. A vevők személye és az általuk rendelt termékek köre az értékesítési feltételek ára, a szállított láncok felépítése, szerkezete a felperes üzleti titkának részét képezte. A munkaköri leírás szerint a termék manager felelős a tudomására jutott szolgálati titok megtartásáért, a cégtitok megőrzéséért, a cégiratok tartalma, banktitok, cégstratégia és taktika, a cég működése, dokumentációi, pénzügyi helyzete vonatkozásában. Felel a cég szerzői jog által védett szellemi termékeinek megtartásáért is, továbbá a cég által kidolgozott tervek, szoforintverek, megoldások üzleti titkok: vevőlisták, beszerzési árak, árrések, ajánlatok, szerződéstervezetek, a szerződések tartalma, illetőleg a munkával kapcsolatosan tudomására vagy birtokába jutott más cégek, magánszemélyek szellemi termékei megtartásáért, üzleti titkait harmadik félnek nem engedheti át, illetve nem hozhatja tudomására a cég ügyvezetőjének engedélye nélkül.
Vitatta a tanúk nyilatkozatainak értékelését is. Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 279. §-ában írtakat is, mert a tényállás felderítése és megállapítása körében önkényesen válogatott a tényállás részévé tett és a perben rendelkezésére bocsátott bizonyítékokból, ebből következően mérlegelése sem okszerű, hiszen a fent hivatkozott tényállási elemek értékelésének hiányában az ítélet rendelkező része és a tényálláshoz kapcsolódó jogi érvelés sem felel meg a polgári perrendtartás szabályainak.
Azt az elsőfokú ítéleti megállapítást is vitatta, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy csalárd módon ügyfeleket csábított volna el. Ez a megállapítás részben iratellenes, részben pedig tényállás-ellenes, tekintettel arra, hogy a keresetben egyértelműsítették és a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokból is megállapíthatóvá vált, hogy az alperes magatartása már azt megelőzően az információk csalárd módon történő megszerzésére és ezen információk felhasználásával ügyfelek átcsábítására irányult, hogy a munkaviszonya még nem szűnt meg. Az alperes megtévesztette az ügyfeleket, mert a felperes nevében kereste meg őket és jutott üzleti előnyhöz.
Álláspontja szerint megállapítható, hogy az alperes jogszerűen jutott hozzá a felperes üzleti titkainak minősülő információkhoz, s azokat jogellenesen, üzleti titkot sértve más vállalkozás képviseletében és javára használta fel. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Üttv. 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott legáldefiníciót. Az alperes munkaköri leírása, a munkaszerződése, annak módosítása, valamint a titoktartási nyilatkozat egyértelműsítik azt, hogy a felperes ennél többet a titkai megőrzése érdekében nem tehetett. Az Üttv. 2. §-ának 3. pontja szerint jogsértő az is, aki az üzleti titkot jogosulatlanul hasznosítja, azt felfedi, míg a 6. §-ának (1) bekezdése szerint az üzleti titokhoz fűződő jogot megsérti, aki az üzleti titkot jogosulatlanul megszerzi, hasznosítja, felfedi. Ugyanezen törvényhely (4) bekezdésének b) és c) pontjai szerint az üzleti titok jogosulatlan hasznosítását vagy felfedését jelenti az üzleti titoknak a jogosult hozzájárulása nélkül történő hasznosítása vagy felfedése. Ha ezt olyan személy valósítja meg, aki üzleti titoktartási megállapodást vagy az üzleti titokra vonatkozó titoktartási kötelezettséget sért, vagy az üzleti titok hasznosításának korlátozására vonatkozó szerződéses kötelezettséget vagy más kötelezettséget szeg meg.
Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bírói gyakorlat szerint nem valósulhat meg üzleti titoksértés nyilvános adatbázisból megismerhető vagy már korábban nyilvánosságra került adatok vonatkozásában. Az azonban nem nyilvános adat, hogy egy cégnél ki a beszerzési vezető vagy ki a karbantartás vezető, és az sem, hogy az adott cégnek milyen termékekre van szüksége.
Hivatkozott a Kúria Mfv.10.003/2024/4. számú határozatára, amely szerint a munkavállalói kötelezettségszegés megállapításához nem szükséges, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdekeit tényleges, konkrét sérelmet szenvedjenek, vagyis e körben kár bekövetkezésének igazolására nincs szükség. Az EBH2009. 2069 számú határozat azt mondja ki, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdekének megsértését a munkavállaló megvalósítja, ha mint értékesítési csoportvezető tudomást szerez valamely versenytárs cég piacra lépéséről, ezt azonban a munkáltatójával nem közli, bár a felesége révén a cégben érintett.
Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Mt. 8. §-ára történő hivatkozásukat is. Az Mt. 8. §-ának (4) bekezdésével összefüggésben a Kúria Mfv.10.038/2020/3. számú határozata elvi éllel rögzíti, hogy ha a munkavállaló a munkaviszonya tervezett megszüntetését közvetlenül megelőző napokban a munkáltató forgalmi adatait letölti és saját számára elküldi, megsérti a munkáltató üzleti titokhoz fűződő személyiségi jogát. Álláspontja szerint a fenti határozat alkalmazható jelen eljárás során is, hiszen alperes a levelezéseinek jó részét kitörölte, illetve a munka átadás-átvételekor nem jelent meg.
Az alperes felróható módon szegte meg a munkaviszonyból származó azon kötelezettségét, amelyet részben az üzleti titok védelméről szóló törvény, részben az Mt. 8. §-a, a munkaszerződése, a titoktartási nyilatkozata foglal magában. Az Mt. 52. §-a szerint a munkavállaló köteles a munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni. Egyértelműen megállapítható álláspontja szerint, hogy az alperes felróható módon megszegte a fenti törvényi kötelezettségeket és a szerződésben vállalt kötelezettségeit.
A kár összegszerűsége vonatkozásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság bár nem osztotta a felperesi álláspontot annak kiszámításával összefüggésben, azonban érdemi magyarázatát nem adta annak, hogy milyen mértékben nem tudta a kár összegét bizonyítani. Álláspontja szerint a bizonyítási indítványok nem önmagában a kár összegszerűségét tudták volna alátámasztani, hanem a jogalapot is, hiszen ezzel a bizonyítással került volna abba a helyzetbe, hogy a kár jogalapját is kétséget kizáró módon igazolni tudja. Sérelmezte a könyvszakértő bizonyítás iránti indítványa mellőzését.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Tagadta, hogy a felperessel fennálló munkaviszonya alatt létesített volna más, munkavégzésre irányuló jogviszonyt, így meg sem szegte a munkaszerződés-módosítást e körben, mert nem mulasztott bejelentést. Tagadta azt is, hogy felhasználta volna a felperesi erőforrásokat a gazdálkodó szervezet vevőkörének kiépítése során; ez új tény állítása a felperes részéről, arra ugyanis az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott.
A munkatársaknak csak szakmai segítséget adott, az árajánlatot nem ő készítette és nem ő adta ki, hanem más kollégái. Amennyiben ő adott ki egy szakmai ajánlatot, az értékesítő és az értékesítési vezető is be volt csatolva az ajánlati levelezésbe. A felperesnek van beszerzési osztálya több kollégával, akik tartották a kapcsolatot a láncos beszállítókkal. Amennyiben mégis ajánlatkérést vagy szakmai egyeztetést intézett egy beszállító felé, a beszerzési osztály munkatársa tudott a folyamatról becsatolt email formájában. Mindezek alapján rögzíthető, hogy a felperes a fellebbezésében valótlan képet kíván kialakítani az általa betöltött munkakör ellátásának tényleges gyakorlatáról. Az elsőfokú ítélet nem hagyta figyelmen kívül a titoktartási nyilatkozatot sem, hiszen az ítélete részletezi azt és megállapítja, hogy nem sértette meg az abban foglaltakat.
Ha esetleg mégis igazolódott volna olyan tény, hogy az alperes vevőket csábított át, még mindig nyitott lett volna az a jogkérdés, hogy mindezt titoksértéssel tette vagy a versenytilalmi megállapodás hiányában jogszerű piaci magatartással. Nem valós továbbá az a felperesi állítás, hogy a partnercégek elérhetőségei valamiféle bennfentes információként léteznének és ezáltal azokat a felperes saját üzleti titkai körébe vonhatná. Maga a felperes ügyvezetője nyilatkozta, hogy a gyártók személye, illetve a beszerzési források ezen láncértékesítések, forgalmazások piacán nyilvánosak. Az értékesítési oldalt tekintve pedig ennél is egyszerűbb a helyzet, hiszen a jelentősebb cégek pályázati rendszer, nyilvános ajánlattételi felhívás alapján bonyolítják a beszerzésüket, ahogyan az egy racionálisan cselekvő piaci szereplőtől elvárható. Az is nyilvánvaló, hogy ha bármilyen, az árazás/ajánlatétel körében felperesi információt meg is jegyzett volna 2020. szeptemberében, az új és még újabb ajánlatkérések miatt ez az információ pár hónapon belül már bizonyosan nem volt releváns vagy aktuális.
A felperes a saját károsodását csak állította, de nem igazolta annak bekövetkeztét. Az a tény, hogy a felperes önmagát többször helyesbítve adta meg az átcsábított partnerek számát és személyét, azt mutatja, hogy a felperes keresete eleve egy feltételezésen alapult, amely feltételezéshez szabta a keresete összegszerűségének meghatározását, a meghatározás logikáját, ami így kezdettől fogva csak hibás lehetett.
Az ítélőtábla a fellebbezést megalapozatlannak találta, aminek elbírálása során nem lépte át a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátait (Pp. 370. §-ának (1) bekezdése), ugyanis nem észlelt olyan eljárási szabálysértést vagy téves anyagi pervezetést, amely erre okot adott volna (Pp. 370. §-ának (2)-(4) bekezdései).
Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, s abból megalapozott jogi következtetésre jutott, aminek indokaival is egyetértett az ítélőtábla, csupán a fellebbezésben írtak miatt szükséges rámutatni a következőkre:
Az elsőfokú bíróság megállapította azt, hogy a felperesi honlapon keresztül érkező megkeresésre az alperes annak ellenére egy gazdálkodó szervezet nevében adott ajánlatott, hogy a munkaviszonya még fennállt a felperesnél. Ennél részletesebben ezt az eseményt nem kellett szerepeltetni a tényállási részben, mert így is alkalmas volt azon következtetés levonására, hogy az alperes megszegte az Mt. 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét és veszélyeztette a felperes jogos gazdasági érdekét, miként erre a megállapításra sor került azért is, mert az alperes a munkaviszonyának fennállása alatt nem jelentette be az (gazdálkodó szervezet 1)-n keresztül folytatott konkurens üzleti tevékenységet.
A felperes álláspontjával szemben az elsőfokú bíróság nem hagyta figyelmen kívül az alperes által tett titoktartási nyilatkozatot, hiszen megállapította: az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amelyet a felek a 2017. május 2-i titoktartási nyilatkozatban feltüntettek, a felperestől ismert és a részére átadott dokumentációt, árjegyzéket, partneradatokat, üzleti információt, terméket vagy rajzokat nem hozott kívülálló személyek tudomására, azokat nem publikálta, nem fotózta, nem másolta és nem hasznosította a felperes érdekei ellen.
Az sem tekinthető mulasztásnak az elsőfokú bíróság részéről, hogy az alperes munkaköri leírását nem ismertette külön az ítélete indokolásában, mivel a perben nem az alperes munkaköri kötelezettsége képezte a vita tárgyát, hanem annak megszegése és az azzal okozott kár bekövetkezte és mértéke, amely vonatkozásban a bizonyítás nem vezetett eredményre, így a munkaköri leírás szerepeltetése és elemzése esetén sem lehetett volna eltérő jogi következtetésre jutni.
A fentiekből következően az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem szorul kiegészítésre, továbbá ezen az alapon nem indokolt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése sem.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes nem bizonyította, hogy az alperes az üzleti titkát megsértette volna, de még csak meg sem jelölte, hogy mi volt az a titkos, vagyoni értékkel bíró tény, tájékoztatás, egyéb adat vagy azokból készült összeállítás, amely az ő titkát képezte volna, s amelyet az alperes jogosulatlanul felhasznált vagy továbbadott. Az ítélőtábla osztotta az az elsőfokú ítéleti álláspontot, hogy nem tekinthető üzleti titoknak a beszállítói és vevőkör ismerete, ahogy a felperes által alkalmazott árak sem, hiszen ezek az interneten is elérhető vagy egy egyszerű ajánlatkéréssel megszerezhető információk (arról nem is szólva, hogy az alperes a felperes által alkalmazott árakról a munkaviszonya megszűnését követően már nem rendelkezett közvetlen ismerettel). A felperes csak általánosságban hivatkozott az üzleti titkára, az állítása szerint megsértett titkot nem konkretizálta, márpedig enélkül nem is kerülhetett sor az alperes által elkövetett titoksértés vizsgálatára és a vizsgálat eredményeként a jogsértés megállapítására. A felperes idevágó fellebbezési hivatkozása szerint az nem nyilvános adat, hogy egy cégnél ki a beszerzési vagy a karbantartás vezető, amivel kapcsolatban megjegyzi az ítélőtábla: egy telefonhívás is elég ennek megismeréséhez, így ez nem tekinthető titoknak, de ha mégis, akkor sem a felperes üzleti titkának.
Az elsőfokú bíróság megállapította ítélete indokolásában, hogy az alperes megszegte az Mt. 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét és veszélyeztette a felperes jogos gazdasági érdekét, amikor a felperesi honlapon keresztül érkező megkeresésre egy gazdálkodó szervezet nevében adott ajánlatot a munkaviszonyának fennállása alatt, továbbá azzal is, hogy ugyancsak a munkaviszonyának fennállása alatt nem jelentette be a folytatott konkurens üzleti tevékenységet. Ez azonban önmagában nem alapozhatta meg még csak részben sem a felperes keresetét, mert csupán ebből a kötelezettségszegésből nem következik szükségszerűen a károkozás, miként ez a fellebbezésben felhívott eseti döntésből (Kúria Mfv.10.003/2024/4.) is következik: a munkavállalói kötelezettségszegés megállapításához nem szükséges, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdekei tényleges, konkrét sérelmet szenvedjenek, vagyis e körben a kár bekövetkezésének igazolására nincs szükség.
A konkurens üzleti tevékenység bejelentésének elmulasztása olyan általános értelemben vett kötelezettségszegés, amiből nem vezethető le a bekövetkezett kár. A gazdálkodó szervezet nevében adott ajánlat már alkalmas lehetne erre, de ehhez mindenekelőtt a felperes részéről lett volna szükség a követelését megalapozó tényállításra [Pp. 170. §-a (2) bekezdésének c) pontja], tekintettel arra is, hogy a teljes számlaérték nyilvánvalóan nem azonos az elmaradt haszonban megtestesülő bekövetkezett kárral. A felperes előbb nyolc, majd tizenegy üzleti partnere vonatkozásában megvalósult bevételkiesésből eredeztette a kárát. A felperesi tényállítás ily mértékű hiányosságai és következetlensége miatt - figyelemmel arra is, hogy a felperes nem tudta meghatározni, miként történt a kereseti követelés kiszámítása, azt előbb nettó, majd utóbb bruttó összegként határozta meg, továbbá elismerése szerint a keresettel érvényesített igénye egy fiktív számításon alapul csupán - megalapozottan foglalt állást akként az elsőfokú bíróság, hogy a kár összege meghatározásának elmaradásából eleve következik a követelés bizonyítatlansága.
Egy esetet leszámítva nincs adat arra, hogy az alperes az Mt. 8. §-ában előírt kötelezettségét megszegte volna (a munkaviszony megszűnését követő időszak tekintetében eleve egy versenytilalmi megállapodás hiánya miatt), márpedig a jogellenes magatartás, mint a kártérítési felelősség megállapításához szükséges egyik konjunktív feltétel hiányában kártérítésre sem kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte emiatt a felperes további bizonyítási indítványait, amellyel összefüggésben megjegyzi az ítélőtábla, hogy a könyvszakértői bizonyítás a fellebbezéssel ellentétben nem lett volna alkalmas az előbb hiányolt jogalap bizonyítására, továbbá annak számszerű megállapításából, hogy adott időszakon belül mennyivel csökkent az egyik és mennyivel nőtt a másik cég bevétele, ezen változás eredetére nem lehet következtetést levonni (pl. a felperesnél bekövetkezett bevételkiesést magyarázhatja az, hogy a felperesi ügyvezető nyilatkozata szerint, az alperes utódja körülbelül egy év alatt tanult be.
A kifejtett okok miatt az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a kereset alaptalanságára, ezért az ítélőtábla a fellebbezés által szükségessé tett kiegészítéssel helybenhagyta az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján.
(Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.070/2024/6.)