adozona.hu
BH 2026.2.41
BH 2026.2.41 A becsérték módosítása a sikertelen árverésekre tekintettel jogszerűen alkalmazható, mértékének meghatározása pedig az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. A mérlegelésnek a végrehajtás hatékonyságát az ingatlanpiaci viszonyokat és az adós érdekeinek arányos védelmét kell tükröznie, a bíróság feladata pedig e mérlegelés jogszerűségének és indokoltságának ellenőrzése [2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 6. §, 45. §, 54. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A 14 helyrajzi számú ingatlan a felperes tulajdonát képezi 1/1 arányban.
[2] A felperessel szemben Város Önkormányzata, mint önkormányzati adóhatóság adóvégrehajtási eljárást indított, az ingatlan tulajdoni lapjára végrehajtási jog került bejegyzésre.
[3] Az elsőfokú adóhatóság az ingatlan becsértékét 2017. november 17-én 3 384 168 500 forintban állapította meg (Döbrentei-féle szakértői vélemény).
[4] A 2019. február 26-ára majd a 2019. május 20-ára kitűzött árverés sikertelen volt.
[...
BH 2026.2.41 A becsérték módosítása a sikertelen árverésekre tekintettel jogszerűen alkalmazható, mértékének meghatározása pedig az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. A mérlegelésnek a végrehajtás hatékonyságát az ingatlanpiaci viszonyokat és az adós érdekeinek arányos védelmét kell tükröznie, a bíróság feladata pedig e mérlegelés jogszerűségének és indokoltságának ellenőrzése [2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 6. §, 45. §, 54. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 14 helyrajzi számú ingatlan a felperes tulajdonát képezi 1/1 arányban.[2] A felperessel szemben Város Önkormányzata, mint önkormányzati adóhatóság adóvégrehajtási eljárást indított, az ingatlan tulajdoni lapjára végrehajtási jog került bejegyzésre.
[3] Az elsőfokú adóhatóság az ingatlan becsértékét 2017. november 17-én 3 384 168 500 forintban állapította meg (Döbrentei-féle szakértői vélemény).
[4] A 2019. február 26-ára majd a 2019. május 20-ára kitűzött árverés sikertelen volt.
[5] Az elsőfokú adóhatóság a két sikertelen árverést követően 2019. július 16-án a becsértéket a fenti 3 384 168 500 forint helyett 2 250 000 000 forintra módosította az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 45. és 54. §-a alapján.
[6] A felperes becsérték-módosítással szembeni keresetét végül a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével elutasította. Az elsőfokú adóhatóság 2020. február 10-én újabb árverést tűzött ki, amely szintén sikertelen volt.
[7] 2020. július 7-én ismételten árverés kitűzésére került sor, az árverési hirdetmény szerint az ingatlan becsértéke 2 250 000 000 forint volt. Az árverés kitűzése ellen a felperes végrehajtási kifogást terjesztett elő.
[8] Az elsőfokú adóhatóság 2021. február 25-én újabb árverést tűzött, amellyel szemben a felperes végrehajtási kifogást terjesztett elő, annak alapján az elsőfokú adóhatóság az árverést törölte.
[9] Az elsőfokú adóhatóság 2021. augusztus 18-án újabb árverést tűzött ki az ingatlanra 2 250 000 000 forint csökkentett becsértéken.
[10] A fentieket követően került sor 2021. október 4-7. között újabb árverésre, ami szintén sikertelen volt.
[11] A jelen pert közvetlenül megelőző közigazgatási eljárásban a hatóság az Avt. 45. és 54. §-ai alapján a becsértéket 1 800 000 000 forint összegre módosította.
[12] A becsérték módosítása ellen a felperes terjesztett elő végrehajtási kifogást.
[13] A NAV Fellebbviteli Igazgatósága végzésével az elsőfokú adóhatóság intézkedését helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság 2021. október 9-én helyszíni szemlét tartott, amelynek során megállapította: a 2019. július 16-án történt becsérték-csökkentés óta értéknövelő beruházás nem valósult meg, csupán állagmegóvási munkálatok zajlottak. Az indokolásban kifejtette, hogy az árverés hatósági kényszerintézkedés, amelynek során a piaci értékesítéshez képest hiányoznak a szokásos tényezők. A becsérték meghatározása ezért nem a tényleges forgalmi értéket tükrözi, hanem azt az összeget, amelyen az ingatlan vélhetően értékesíthető lesz. A korábbi sikertelen árverésekre tekintettel az Avt. 45. és 54. §-ai alapján a becsérték csökkentése indokolt volt.
[14] A fellebbviteli igazgatóság utalt arra is, hogy az Avt. 45. §-a alapján önmagában az ismételten sikertelen árverések megalapozták a becsérték csökkentését, amelynek célja kizárólag az értékesítés sikerének elősegítése. A felperes értékesítési tárgyalásai sem vezettek eredményre.
[16] Az alperes végzésével az elsőfokú hatóság végzését helybenhagyta.
[17] Az alperes indokolásában az Air. 127. § (1) bekezdésére, az Avt. 2-3., 45., 54. és 92. §-aira, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 140. § (1) bekezdésére hivatkozott. Kiemelte, hogy öt árverés zajlott eredménytelenül, két alkalommal az eredeti, három alkalommal a módosított becsértéken. Az Avt. 91. § (2) bekezdése szerinti minimál áron (1 462 500 000 forint) sem érkezett ajánlat. A jogszabály lehetővé teszi a becsérték módosítását, annak mértéke mérlegelés tárgya. Többszöri sikertelen árverés után a csökkentés szükségszerű és indokolt, mert ha a 65%-os minimál áron sincs érdeklődés, reálisan csak ennél alacsonyabb értéken biztosítható az értékesítés.
A kereset és a védirat
[19] A felperes keresetében az adóhatóság támadott végzésének hatályon kívül helyezését, megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a végzés megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy 2021. október 25-én az ingatlan becsértéke 3 384 168 500 forint volt.[20] Kiemelte, hogy az általa kifogásolt alperesi magatartás nem a folyamatos becsérték-csökkentés, hanem az a jogszabályi hátteret nélkülöző gyakorlat, amely a becsértéket nem lineáris módon, hanem progresszíven, exponenciálisan csökkenti.
[21] A felperes - új eljárásban pontosított - álláspontja szerint a végrehajtási cselekmények sorrendjét és módját az adóhatóság a törvény keretei között köteles úgy meghatározni, hogy az arányosság elvének érvényesülése mellett a legkisebb mértékben korlátozza az adós jogait. Ezzel szemben az adóhatóság a becsérték módosításáról kizárólag fiskális szempontok alapján, a felperesi érdekek figyelembevétele nélkül döntött.
[22] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte.
Az előzményi elsőfokú ítélet és a Kúria korábbi döntése
[24] Az elsőfokú bíróság ítéletével (a továbbiakban: előzményi elsőfokú ítélet) az alperes végzését - a NAV Fellebbviteli Igazgatósága 6424923489/2021. számú végzésére is kiterjedően - megváltoztatta, a felperesi végrehajtási kifogásnak részben helyt adott, és megállapította, hogy az ingatlan becsértéke 2021. október 25-én 2 205 000 000 forint volt; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[25] A Kúria a végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a becsérték módosításának jogszabályi alapja fennállt-e, az adóhatóság indokolása kellően tartalmazta-e a mérlegelt szempontokat, és ezzel összhangban a határozat jogszerű-e.
Az elsőfokú bíróság jelen felülvizsgálat tárgyát képező ítélete
[26] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[27] A bíróság döntése az Alaptörvény alapvető rendelkezésein [B) cikk (1) bekezdés, 28. cikk, R) cikk (2) bekezdés, 25. cikk] és az Avt., valamint az Air. irányadó szabályain alapult. Kifejtette, az Avt. 5-6. §-ai értelmében a végrehajtási cselekmények sorrendjét az adóhatóság határozza meg a hatékonyság és az arányosság egyidejű érvényesítésével. Az Avt. 45. és 54. §-ai felhatalmazást adnak a becsérték módosítására, ha az árverés sikertelen, vagy az értékesíthetőség változik; a sikertelenség fogalmát az Avt. 92. § a) pontja tartalmazza. A Vht. 140. § (1) bekezdése meghatározza a becsérték forrásait, az Air. 1-6. és 127. §-ai pedig a hatósági eljárás alapelveit és a fellebbezési felülvizsgálat körét.
[28] A bíróságnak a megismételt eljárásban azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a Kúria korábbi iránymutatásában megjelölt szempontokat figyelembe vette-e, becsérték módosításának jogszabályi alapja fennállt-e, a mérték kellően indokolt volt-e, és mérlegelte-e a behajtást kérő és az adós érdekeit, különös tekintettel az arányosságra.
[29] Az alperes határozata kifejtette, hogy az ingatlan értékesítése több alkalommal, köztük a becsérték 65%-án sem járt sikerrel. Ez megalapozta a becsérték módosítását, amelyet az ingatlan piaci helyzetére, az értékesíthetőség reális feltételeire és az adósi érdekekre is figyelemmel 1 800 000 000 forintban állapított meg. Hangsúlyozta, hogy a felperes számára más vagyontárgyából nem biztosítható fedezet, így kizárólag az ingatlan árverése révén teljesíthető a tartozás, ami az Avt. 6. §-a szerinti hatékonysági és arányossági követelményeknek is megfelel.
[31] Mindezek alapján arra a következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, hogy az alperes döntése megfelelt a Kúria korábbi iránymutatásának, az irányadó jogszabályoknak és az arányosság követelményének, a kereset ezért megalapozatlan [a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményt a Kúria semmisítse meg és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezze.[33] Szerinte a jogerős ítélet sérti Magyarország Alaptörvénye B) cikk (1) bekezdését, 28. cikkét, R) cikk (2) bekezdését, a Kp. 2. § (1) és (2) bekezdését, a 3. § (3) bekezdését, a 4. § (1) és (3) bekezdését, a 85. § (1)-(2) és (5) bekezdését, a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontját, a 92. § (1) bekezdés b) pontját, a 78. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. § (1) bekezdését, 263. §-át, 265. §-át, 266. §-át, 276. §-át, 279. § (1) bekezdését, a Kp. 110. § (2) bekezdését, a 84. § (2) bekezdését, a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdését, az Avt. 2., 3., 6., 45. és 54. §-ait, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-át és a 81. § (1) bekezdését.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel a törvényszék a Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltakat nem teljesítette, és a vonatkozó anyagi jogszabályokat tévesen, illetve nem alkalmazta. Hangsúlyozta, hogy az alperes a támadott határozatát mérlegelési jogkörben hozta meg, amelynek jogszerűségét a Kp. 85. § (5) bekezdése alapján kellett volna vizsgálni.
A felperes álláspontja szerint a becsérték mérséklése esetén a hatóság köteles bizonyítani a mérséklés jogalapját, a felhasznált adatok helytállóságát, valamint azt, hogy az alkalmazott módszer miként biztosítja az arányosság és a legkisebb érdeksérelem érvényesülését. Az alperesi határozat azonban nem mutatta be mérlegelése okszerűségét, nem tárta fel, hogy a megállapított tényállás hogyan áll összhangban a végrehajtás céljával és az alapelvi követelményekkel. A határozatból nem ellenőrizhető vissza a mérlegelés szempontrendszere, és ugyanez jellemző a támadott ítéletre is, amely a [65]-[69] pontban csupán általánosságokat rögzített, de nem adott érdemi választ a becsérték-módosítás jogalapja, mértéke és az arányosság kérdésére.
[34] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Az alperes álláspontja szerint a törvényszék ítélete a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben jogszerű volt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[40] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a jogvita tárgya annak megítélése, hogy az adóhatóság a többszöri sikertelen árverést követően az Avt. 45. és 54. §-ai alapján jogszerűen és megfelelő indokolással mérsékelte-e a végrehajtás alá vont ingatlan becsértékét. A vizsgálatnak tehát arra kellett kiterjednie, hogy az adóhatóság mérlegelési jogkörét a törvény által biztosított keretek között gyakorolta-e, mérlegelése okszerű volt-e, és indokolása megfelelt-e az Avt. alapelveinek, különösen az arányosság elvének és az adósi érdekek figyelembevételének.
[42] Az Avt. 45. és 54. §-ai hatalmazzák fel az adóhatóságot a becsérték módosítására sikertelen árverést követően. Az ügyben öt árverés zajlott le eredménytelenül, sem az eredeti, sem a módosított becsértéken, sőt az Avt. 91. § (2) bekezdése szerinti minimáláron sem érkezett ajánlat. Ezek a tények objektíve igazolják, hogy a becsérték módosítása indokolt lehet.
[43] A mérlegelési jogkör gyakorlásának törvényességét illetően a Kúria megállapítja, hogy az alperesi határozat rögzítette a sikertelen árverések tényét, az ingatlan értékesíthetőségének hiányát, az értéknövelő beruházások elmaradását, a felperes más vagyontárgyainak fedezethiányát, valamint a végrehajtási jog elévülésének kockázatát. Ezek olyan okszerű szempontok, amelyek az Avt. előírásaihoz igazodva alátámasztják a becsérték mérséklését. A döntés tehát nem tekinthető automatizáltnak, hanem a mérlegelési jogkör rendeltetésszerű gyakorlásának felel meg.
[44] Nem alapos a felperes azon érve sem, hogy a becsérték mérséklése aránytalan volt. Az Avt. a becsérték mértékét nem az adótartozás összegéhez, hanem az értékesíthetőséghez és a piaci viszonyokhoz köti, egyúttal előírja az arányosság és a legkisebb sérelem követelményének figyelembevételét (Avt. 6. §). Az alperesi határozat e szempontokat mérlegelte: számba vette a sikertelen árveréseket, az értéknövelő beruházások hiányát, a fedezethiányt, valamint az eljárás elhúzódásának hátrányait. Figyelembe vette azt is, hogy az adós rendelkezési joga az ingatlan felett fennmaradt, így maga is értékesíthette volna a tartozás kiegyenlítése érdekében. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indokolásból kitűnik az arányosság figyelembevétele: a becsérték mérséklése - bár az adós érdekeire nézve hátrányos - a végrehajtási cél érvényesítése érdekében, a legkisebb szükséges mértékben történt. A felperes által hivatkozott forgalmi érték irreálisnak bizonyult, hiszen az ingatlan ezen az áron évek óta nem volt értékesíthető, így a becsérték mérséklése az arányossági elvek sérelme nélkül a tényleges piaci viszonyokhoz igazodott. Az elsőfokú bíróság ítélete e körben részletesen vizsgálta a felperesi érveket, és a [65]-[67], valamint [69] pontokban kifejtett indokolással helytállóan állapította meg, hogy a határozat jogszerű, mivel a hatóság mérlegelése megfelelt az Avt. előírásainak, és figyelemmel volt az arányosság követelményére. A felperes általánosságban hivatkozott az Alaptörvény rendelkezéseinek sérelmére is. Azonban a XXIV. cikk (1) bekezdése alapján az adóhatóság tisztességes módon, részrehajlás nélkül, észszerű határidőn belül járt el, döntését kellő indokokkal alátámasztotta. A XXVIII. cikk hivatkozott bekezdései a büntetőeljárásra vonatkoznak, azok megsértése itt nem merülhetett fel, a (7) bekezdés szerinti jogorvoslati jog pedig érvényesült, hiszen a felperes fellebbezéssel és keresettel élt. Az Alaptörvény egyéb felhívott rendelkezéseinek sérelmét a felperes nem fejtette ki, ezért e körben sem állapítható meg jogsértés.
[45] A Kúria kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság az új eljárásban a Kúria iránymutatásának megfelelően a jogvita tárgyát helyesen határozta meg, és a vizsgálatot a becsérték-módosítás jogszerűségére koncentrálta. A törvényszék kellően értékelte az adóhatóság indokait, figyelembe vette a felperesi érdekeket is, és megalapozott következtetést vont le arra nézve, hogy a mérlegelés megfelelt az Avt. alapelveinek, így különösen az arányosság követelményének.
[46] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályi előírásoknak megfelel, az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett, a felülvizsgálati kérelemben felhozott érvek ezért nem alaposak.
[47] A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria V.Kfv.35.161/2025/6.)