adozona.hu
BH 2026.2.38
BH 2026.2.38 I. A jogszerűen felvett rendőri jelentés közokirat, ám pusztán ebből nem következik, hogy az abban foglaltak fennállása megdönthetetlen vélelem lenne. A jogsértéssel megszerzett bizonyíték a hatósági eljárásban nem használható fel, arra határozat nem alapítható. II. Az észlelő rendőr tanúkihallgatására vonatkozó értesítés elmaradása kihat az ügy érdemére, ha a hatóság kifejezetten a rendőr észlelésére alapítja döntését [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 1-3. §, 61-62. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes szeptember 20. napján 10 óra 58 perckor a gépkocsijával közlekedett. A felperes haladási útján található áruház parkolójából egy rendőr egyedül észlelte, hogy a felperes nem használta a biztonsági övét, és rádión értesítette a mintegy 2 km-re lévő leállító egységet, akik a felperest megállították. Megállításkor a felperes biztonsági öve be volt kapcsolva. A felperes a szabályszegés elkövetését nem ismerte el, mert állítása szerint indulása óta bekapcsolva tartotta a biztonsági ...
BH 2026.2.38 I. A jogszerűen felvett rendőri jelentés közokirat, ám pusztán ebből nem következik, hogy az abban foglaltak fennállása megdönthetetlen vélelem lenne. A jogsértéssel megszerzett bizonyíték a hatósági eljárásban nem használható fel, arra határozat nem alapítható.
II. Az észlelő rendőr tanúkihallgatására vonatkozó értesítés elmaradása kihat az ügy érdemére, ha a hatóság kifejezetten a rendőr észlelésére alapítja döntését [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 1-3. §, 61-62. §].
A felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes szeptember 20. napján 10 óra 58 perckor a gépkocsijával közlekedett. A felperes haladási útján található áruház parkolójából egy rendőr egyedül észlelte, hogy a felperes nem használta a biztonsági övét, és rádión értesítette a mintegy 2 km-re lévő leállító egységet, akik a felperest megállították. Megállításkor a felperes biztonsági öve be volt kapcsolva. A felperes a szabályszegés elkövetését nem ismerte el, mert állítása szerint indulása óta bekapcsolva tartotta a biztonsági övét. Az intézkedő rendőr az észlelő rendőr megfigyelését és a felperes nyilatkozatát egyaránt rögzítette a jegyzőkönyvben.[2] A Rendőrkapitányság, mint elsőfokú hatóság hivatalból indult eljárása során nyilatkoztatta a felperest, aki a szabályszegés elkövetését nem ismerte el. Tanúként kihallgatta a szabályszegést észlelő rendőrt, aki előadta, hogy a szabályszegést minden kétséget kizáróan, egyértelműen látta. Erről az eljárási cselekményről az alperes a felperest előzetesen nem értesítette.
[3] Az elsőfokú hatóság a 2024. november 14. napján kelt határozatával a felperest a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) bekezdés k) pont kb) alpontjában (biztonsági öv használata nélküli közlekedés), valamint a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 48. § (4) bekezdésében foglaltak megsértése miatt 20 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte, és az elkövetett cselekményhez 3 közúti közlekedési előéleti pontot rendelt.
[4] A felperes fellebbezésében továbbra sem ismerte el a szabályszegést, mert - amint azt a rendőri intézkedés során elmondta - bekapcsolt biztonsági övvel közlekedett. Arra is hivatkozott, hogy járművében a biztonsági öv bekapcsolásának hiányát jelző hang igen erős, az általa vezetett jármű pedig olyan magas építésű, hogy abba belátni gyakorlatilag nem lehetett, utastere lényegesen magasabban van, mint a rendőrautó ülésmagassága. Annak alátámasztására, hogy az észlelő rendőr mit láthatott, közlekedési esemény rekonstruálását indítványozta. Kifogásolta, hogy kamerafelvétel hiányában a tényállás kizárólag szubjektív megítélésen alapul.
[5] Az alperes a 2024. december 7. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot annak helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes pontosított keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, amelyben vele szemben szankciót nem alkalmaz.[7] Sérelmezte, hogy bizonyítási indítványát figyelmen kívül hagyták, ami miatt az alperes határozata nem volt megalapozott. Kifejtette, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerint a hivatalból indult eljárásban a tényállás tisztázásának kötelezettsége a hatóságot terheli, a rendelkezésre álló bizonyítékok azonban a szankció kiszabásához nem voltak elegendőek. A megelőző eljárásban előadottakkal megegyezően nem ismerte el a szabályszegés elkövetését, hivatkozott arra, hogy indulása óta, csakúgy mint megállításakor, a biztonsági öve be volt kapcsolva, a szolgálati jelleg nélküli járműről nem tudta megállapítani, hogy rendőr, nem utólag kapcsolta be a biztonsági övét. Megismételte azt is, hogy magas építésű járművébe nem lehetett belátni. Arra is hivatkozott, hogy a biztonsági öv bekapcsolásának hiányát jelző hang igen erős a járművében. Kifejtette, hogy a biztonsági öv használatának észlelésére az eljáró rendőr korlátozott rálátással rendelkezett. Álláspontja szerint a tényállás a gépjárműben egyedül tartózkodó rendőr megfigyelésén alapul, ezért az megalapozatlan. Sérelmezte, hogy az észlelő rendőr tanúkénti meghallgatásáról nem kapott értesítést. Annak bizonyítására, hogy a magas építésű autóban oldalról nem látható, hogy a biztonsági övet bekapcsolták-e, helyszíni szemle tartását indítványozta. Indítványozta továbbá az észlelő és intézkedő rendőrök tanúkénti meghallgatását.
[8] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.
[9] Arra hivatkozott, hogy a jegyzőkönyv és az észlelő rendőr tanúvallomása alapján egyértelműen megállapítható, hogy az észleléskor a felperes biztonsági öve nem volt bekapcsolva, a rendelkezésre álló bizonyítékok pedig elégségesek voltak a tényállás megállapításához
A felülvizsgálni kért jogerős határozat
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság az Ákr. 62. §-át felhívva utalt a hatósági eljárás szabad bizonyítási rendszerére, majd kifejtette, hogy az alperes a döntés alapját képező tényállást csak kétséget kizáróan bizonyított tényekre alapozhatja, ezért ha a felperes a tényállás helyességét bizonyítékokkal kétségessé teszi, az ellentmondás feloldását a hatóság nem mellőzheti. A Kúria Kfv.38.196/2010/10. számú határozatára hivatkozva rámutatott, hogy a szabályszegésről felvett jegyzőkönyv, a rendőr járőri jelentések közokiratnak minősülnek, amelyek tartalmát az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni. Jogszerűnek találta, hogy az alperes nem folytatott további bizonyítási eljárást, mert az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy az eljárási szabályokat megsértették, illetve valótlan adatokat foglaltak közokiratba. A perben a felperest személyesen meghallgatta, azonban az általa indítványozott további tanúbizonyítást, illetve helyszíni szemle megtartását mellőzte, mert a bizonyítási indítványokat az alperes által megállapított tényállás cáfolatára alkalmatlannak tartotta. Rámutatott, hogy a rendőrségi jegyzőkönyv alkalmas volt annak bizonyítására, hogy a felperes biztonsági öv használatára vonatokozó szabályokat megsértette, mert a felperest tetten érték, és olyan alkalmas bizonyítékot, amely igazolta volna, hogy a tettenérés ellenére a megállapított szabálysértést nem követte el nem terjesztett elő. Önmagában az állítása, hogy a biztonsági övét használta, nem elegendő bizonyíték a közokiratba foglalt tényállás valóságának cáfolatára.
[12] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a Kkt. 20. § (1) bekezdésében foglalt jogsértések esetén a rendőrségnek nem kötelezettsége az elkövetés fényképeken való rögzítése, a jogsértés bizonyításához elegendő annak a rendőri észlelése, a felperes tetten érése, és az észlelt jogsértésről jegyzőkönyv készítése.
[13] A jogerős ítélet szerint az észlelő rendőr tanúkénti meghallgatásáról szóló értesítés elmaradása a felperes keresetében foglalt okból nem volt az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő. Az ügy megismerésének nem egyetlen módja az ügyfél eljárási cselekményeken való jelenlétének biztosítása, az értesítés elmaradása az elsőfokú bíróság szerint olyan hiba, amely bizonyos esetekben - pl. meghallgatásról felvett jegyzőkönyv ügyféllel való közlésével - orvosolható. A tényállás állított hiányos volta, vagy hibás megállapítása és az értesítés szabályszerűtlensége között a jogerős ítélet szerint nincs okozati összefüggés, mert a felperes meghallgatáson való jelenlétével és kérdésének feltevésével eltérő tényállás megállapítása nem lett volna lehetséges.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[15] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 77. § (1) bekezdését megsértve nem tett eleget tényállástisztázási kötelezettségének, a jogerős ítélet pedig sérti a Kp. 85. § (2) bekezdését, továbbá állította, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
[16] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított megfelelő jelentőséget annak, hogy a megelőző eljárás során az Ákr. 61. § (1) bekezdését megsértve nem értesítették a tanú meghallgatásáról, ugyanis ez megfosztotta a közvetlenség elvének érvényesülésétől, így nem kérdezhette a tanút az észlelése körülményeiről. A Kúria Kfv.I.35.468/2018/6. számú határozatát felhívva előadta, hogy az ügyféli jogok sérelme az ügy érdemére kiható jogsértésnek minősülhet, ha az ügyfél nem tudott érdemben nyilatkozni a bizonyítékokról. Mivel a perbeli esetben a tanú vallomása a szabályszegés megállapításának egyetlen közvetlen bizonyítéka, a meghallgatáson való részvétele a tényállás tisztázásához és az ügyféli jogai gyakorlásához elengedhetetlen lett volna.
[17] A tényállás tisztázatlanságával összefüggésben hivatkozott arra, hogy egy magas építésű járművet vezetett, amelybe egy átlagos méretű személygépkocsiból korlátozott a belátás, az általa indítványozott - és az alperes által sem ellenzett - helyszíni szemle pedig alátámasztotta volna, hogy az általa vezetett járműbe oldalról nem lehetett belátni. Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg kellőképpen, hogy a felajánlott bizonyítékot miért tartotta alkalmatlannak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jegyzőkönyv, mint közokirat bizonyító erejét tévesen értékelte, mert az tartalmazta, hogy megállításkor a biztonsági öve be volt kapcsolva, amely ellentmond az észlelő rendőr tanúvallomásának.
[18] A jelen ügy és a Kúria Kfv.38.196/2010/10. számú határozata alapjául szolgáló tényállás összevetése alapján arra hivatkozott, hogy a Kúria közzétett határozata nem lett volna alkalmazható, mert a jegyzőkönyv tartalmából is megállapíthatóan őt nem érték tetten, az észlelő rendőr is mindössze egy-két másodpercig láthatta. Álláspontja szerint a kúriai határozat a tettenérés bizonyítási standardjairól szól, de nem zárja ki a további bizonyítékok beszerzésének szükségességét.
[19] Az alperes - annak helyes indokai alapján - a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[20] Kifejtette, hogy nincs okozati összefüggés a tényállas felperes által állított hiányos volta, vagy hibás megállapítása és az értesítés szabályszerűtlensége között, mert a felperes meghallgatáson való jelenlétével eltérő tényállás megállapítása nem lett volna lehetséges. Hivatkozott arra, hogy az Ákr. 62. §-a alapján kötelező előírás hiányában az alperes választhatja meg az általa alkalmasnak tartott bizonyítékokat és határozhatja meg a bizonyítandó tényeket. Kifejtette, hogy a felperes által eladottak nem bizonyítják a rendőri jelentésben foglaltak valótlanságát.
[21] A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes úgy nyilatkozott, hogy helyszíni szemlét az időmúlásra tekintettel nem tartott a rendőrség, illetve az nem lett volna alkalmas bizonyíték a felperes érvelésének alátámasztására. Nyilatkozata szerint a parkoló nem került átépítésre, az nem változott, hanem az eltelt időben a forgalom haladása változott. Álláspontja szerint a konkrét esetben az autóban ülő más személy tanúvallomásával, vagy valamilyen elektronikus eszközzel magát rögzítő felvétellel tudta volna a felperes az állítását alátámasztani.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[23] A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdés, valamint 100. § (2) bekezdés b) pont alapján a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogsértések körében vizsgálta felül. Ennek során figyelemmel volt a Kp. 120. § (5) bekezdésére, mely szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[24] A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a jogvita elbírálásához szükséges tényállást, amikor ítéletében azt rögzítette, hogy a felperest tetten érték. A felperest éppen, hogy nem érték tetten, ennél fogva az eljárt bíróság helytelenül hivatkozott a Kúria Kfv.38.196/2010/10. számú határozatára. Ezenkívül kirívóan okszerűtlen volt a bizonyítékértékelése, amikor a rendőri jelentés közokirat jellege folytán tartotta megalapozottnak a határozatot, és azt sem ítélte meg helyesen, hogy a felperes bizonyítási indítványai nem voltak alkalmasak az alperesi döntés cáfolatára. Mindezek alapján jogsértően jutott arra a következtetésre, hogy a megelőző eljárásban a tanúkihallgatásra vonatkozó értesítés elmaradása nem hatott ki az ügy érdemére. Az elsőfokú ítélet ezért megalapozatlan és így jogsértő volt az alábbiak szerint.
[25] A felperes a megelőző eljárás során ügyféli meghallgatásától kezdve, fellebbezésében és keresetlevelében is több bizonyítási indítványt tett. Kezdeményezte az észlelő és intézkedő rendőrök tanúkénti meghallgatását, helyszíni szemlén, illetve helyszíni tárgyaláson bizonyítási kísérlet lefolytatását arra, hogy az észlelő rendőr láthatta-e, hogy biztonsági öve be volt kapcsolva. A jogerős ítélet e körben csak annyit tartalmaz, hogy a bíróság álláspontja szerint az alperes jogszerűen nem folytatott további bizonyítási eljárást, amelyet a bíróság a közigazgatási perben sem tartott szükségesnek, ezért annak mellőzéséről döntött. A bíróság álláspontja szerint a perbeli közokirattal szemben az időmúlásra is figyelemmel helyszíni szemle megtartása, valamint a rendőrjárőrök tanúkénti meghallgatása nem alkalmas bizonyítási eszközök a szabályszegés cáfolatára (Jogerős ítélet Indokolás [30] bekezdés).
[26] Az elsőfokú bíróság tehát aggálytalannak találta az alperes határozatának megállapításait, azonban a tényállás megalapozatlanságával, bizonyítékok tartalmával és azok beszerzésével kapcsolatos felperesi hivatkozásokat érdemben nem vizsgálta. Így - annak ellenére, hogy megállapította, hogy a felperes megállításakor a biztonsági öv be volt kapcsolva (Ítélet indokolása [3] bekezdés, negyedik mondat) - tényként fogadta el, hogy a felperest tetten érték, és a 030040/130/1665/2024. számú jegyzőkönyv ezt egyértelműen tartalmazta. Ezzel szemben - amint arra a felperes konzekvensen hivatkozott - a jegyzőkönyv formanyomtatványon kék tollal rájegyezve tartalmazza készültének idejét, az ellenőrzés helyét, a szabályszegés elkövető személy adatait, "x" jelzést a biztonsági öv használatára vonatkozó KRESZ 48. § (4) bekezdés sor előtt, aláhúzással jelölve, hogy a szabályszegés elkövetéséről fénykép- vagy videófelvétel nem készült, továbbá aláhúzással jelölve, hogy a szabályszegést nem ismeri el az ügyfél, és a jegyzőkönyvet vezető rendőr kézírásával ennek indokát akként hogy "indulás óta be volt kötve a biztonsági övem, illetve a megállításomkor is", ügyfél aláírását, és a jegyzőkönyv lezárásának időpontját, valamint az intézkedő rendőr nevét, rendfokozatát és jelvényszámát. A jegyzőkönyvre az intézkedő rendőr azt is rájegyezte, hogy a szabályszegést észlelő X.Y. r. alezredes volt.
[27] Indokolt rámutatni, hogy a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a felperes biztonsági öve a megállításakor be volt kapcsolva, a felülvizsgálati eljárásban nem volt vitatott. A jegyzőkönyv sem tartalmazta azt, hogy a felperest a szabályszegés elkövetésekor a rendőrség tetten érte volna. A tettenérés fogalmát a Szankciótv. nem határozza meg. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint tettenérés alatt az elkövető rajtakapását, leleplezését jelenti. A büntetőeljárási joggyakorlat szerint tettenérésről akkor van szó, ha a cselekmény legalább részben szemtanú jelenlétében valósult meg, és az elkövetőt el is fogják. A perbeli esetben - szemben a jogerős ítélet megállapításával - a jegyzőkönyv nem olyan közokirat, amely a felperes tettenérését alátámasztaná. Míg a Kúria elsőfokú bíróság által felhívott Kfv.38.196/2010/10. határozata alapjául szolgáló esetben a járőr, mivel a gépjármű mögött közlekedett a járőrkocsival, lehetősége volt arra, hogy meggyőződjön arról, hogy a jármű vezetője vezetés közben a telefont elővette és azon hívást kezdeményezett vagy fogadott, a szabályszegésről rendőri jelentés készült, őt tetten érték, a járőr észlelte a szabályszegést és ezért állította meg a járművet, és a jármű vezetője semmilyen olyan bizonyítékot nem tárt a bíróság elé, a perben bizonyítási indítványt nem is terjesztett elő, amely azt igazolta volna, hogy a tettenérés ellenére a megállapított szabályszegést nem követte el. Ezzel szemben a perbeli esetben a megállító rendőr nem észlelte a szabályszegés elkövetését, a felperest nem érték tetten, a szabályszegés észleléséről nem készült rendőri jelentés, a felperes pedig úgy a megelőző eljárásban mint a közigazgatási perben bizonyítási indítványokat terjesztett elő. Ez pedig azt is jelenti, hogy a két ügy között a tényállás nagyfokú eltérése miatt nincs ügyazonosság.
[28] A megelőző eljárásban az észlelő rendőr tanúvallomása volt az a bizonyíték, amelyre az elsőfokú hatóság és az alperes a felperes szabályszegése elkövetésének megállapítását alapozta. A jogerős ítélet is megállapította, hogy az észlelő rendőr tanúkénti meghallgatásáról a felperest nem értesítették. Az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy ez a jogszabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki, mert a felperes meghallgatáson való jelenlétével és kérdésének feltevésével eltérő tényállás megállapítása nem lett volna lehetséges. Azt is kifejtette, hogy az értesítés elmaradását esetenként maga az eljáró hatóság is orvosolni tudja pl. meghallgatásról felvett jegyzőkönyv ügyféllel való közlésével, de a bizonyítékok ismertetésének jogintézménye (Ákr. 76. §) is alkalmas erre.
[29] Az alperes és az elsőfokú bíróság is többször hivatkozott az Ákr. 62. § (2) bekezdésére, azonban csak annak első mondatát idézték. Nyilvánvaló, hogy a hatósági eljárás a szabad bizonyítás talaján áll, ami azt jelenti, hogy a hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas (Ákr. 62. § (2) bekezdés első mondat), továbbá, hogy a hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli (Ákr. 62. § (4) bekezdés). A szabad bizonyításnak azonban az Ákr.-ben meghatározott korlátai is vannak. E körben ki kell emelni, hogy az Ákr. 62. § (2) bekezdésének második mondata kógens szabályként határozza meg, hogy nem használható fel bizonyítékként a hatóság által, jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték. A törvényjavaslat indokolása szerint "Fontos változás, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítékaként a törvény tételesen rendelkezik arról, hogy minden olyan jogszerűen beszerzett bizonyíték felhasználható, amely a tényállás felderítésére alkalmas, valamint megtiltja, hogy bizonyítékként használják fel a hatóság által jogszabálysértéssel szerzett bizonyítékokat (ún. "mérgezett fa gyümölcse" szabály)". Indokolt kiemelni, hogy az Ákr. 62. § (2) bekezdés második mondata ellenére felhasznált bizonyíték nem szükségszerűen "mérgezi meg" a teljes eljárást, hanem csak az adott bizonyíték vagy bizonyítási eljárás jogellenességéről és ezért annak kizárásáról rendelkezik. Ez az eljárási szabálysértés csak akkor nem hat ki az ügy érdemére, ha a hatóság a tényállást nem, vagy nem kizárólag a jogszabálysértéssel megszerzett bizonyítékra alapította. A tanúvallomást az elsőfokú hatóság az Ákr. 61. §-ának megsértésével szerezte meg, ezért az a hatósági eljárásban nem használható fel, arra hatósági határozat nem alapozható. Ebből pedig az következik, hogy az Ákr. 61. § (1) bekezdésének megsértésével meghallgatott tanú vallomása a 62. § (2) bekezdés második mondata alapján nem volt felhasználható, más bizonyíték azonban nem vonatkozott arra, hogy a felperes biztonsági öve nem volt bekapcsolva, ezért a felperes értesítésének elmaradása az ügy érdemére kihatott.
[30] Hangsúlyozni kell, hogy a tanú meghallgatásáról való értesítés nem az ügy előrevitelét, vagy bizonyítékmegismerésére vonatkozó ügyféli jogot biztosítani hivatott rendelkezés, ezért ennek elmaradása esetén a jogszabálysértés csak úgy orvosolható, ha a hatóság tanút ismételten meghallgatja és erről az Ákr. 61. §-ának megfelelően értesíti az ügyfelet. Így nem értékelhető az a feltételezés sem, hogy az ügyfél jelenlétének volna-e bármilyen hatása a tanúvallomás tartalmára.
[31] A tanú meghallgatásáról október elején felvett jegyzőkönyv szerint a tanú kizárólag általánosságban ("az akció során kizárólag olyan járműveket küldtem rádión keresztül a leállítók felé, amelyek utasai valamilyen szabályszegést vagy szabálysértést követtek el, pl. a biztonsági övet nem használták. A szabálytalanságot minden kétséget kizáróan, egyértelműen láttam") nyilatkozott a 2024. szeptember 23. napján tartott közlekedési akcióról, a felperes közlekedési szabályszegésének elkövetésével kapcsolatban semmi konkrétumot nem mondott el. A tanúvallomás nem tartalmazta, hogy a tanú látta volna, hogy a felperes biztonsági öve nem volt bekötve. Az Ákr. 62. § (1) bekezdés első mondata szerint a hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Mindezekre figyelemmel a Kúria rámutat, hogy mivel a tanúvallomás nem volt alkalmas a tényállás tisztázására - az alperes hivatkozásával ellentétben - akkor sem lett volna felhasználható bizonyítékként a megelőző eljárásban, ha annak megszerzésére nem jogszabálysértéssel került volna sor.
[32] A felperes helyszíni tárgyalás, illetve helyszíni szemle, tartalmát tekintve bizonyítási kísérlet tartására irányuló bizonyítási indítványát azzal utasította el, hogy "a perbeli közokirattal szemben az időmúlásra is figyelemmel helyszíni szemle megtartása, valamint a rendőrjárőrök tanúkénti meghallgatása nem alkalmas bizonyítási eszközök a szabályszegés cáfolatára." Ezzel összefüggésben a következőket szükséges kiemelni.
[33] Az Ákr. 1. §-a szerint a hatósági eljárásokban - összhangban az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkével - az eljárás minden résztvevője a rá irányadó szabályoknak megfelelően és az eljárás minden szakaszában az e fejezetben meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával jár el. A jogszerűség elvével kapcsolatban az Ákr. 2. § (1) bekezdése előírja, hogy a hatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el. A (2) bekezdés a) pontja a hatóság eljárásával szemben megkívánja a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek érvényesülését is. A rendeltetésszerű hatáskörgyakorlás egy, az egész jogrendszert átható olyan elv, amely a hatáskör visszaélésszerű gyakorlásának tilalmaként is leírható.
[34] Az Ákr. 1. §-a alapelvi rendelkezésével, abban az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkeinek felhívásával, a megfelelő ügyintézéshez és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését biztosítja. A megfelelő ügyintézéshez való jogból több jogalkalmazói követelmény fakad, amelyek közül a Kúria a pertárgyhoz kapcsolódóan a tényszerűség elvére (és e körben a bizonyítandó tény kiválasztására), a tényállástisztázási kötelezettségre (ideértve annak teljességét is), a bizonyítás tisztességére és általában az önkényesség tilalmára utal.
[35] A közigazgatási (hatósági) eljárások során a tényállást a hatóság hivatalból tisztázza e kötelezettsége teljesítésével. Az Ákr. 3. §-ában e kötelezettség alapelvi rendelkezésként, ugyanakkor a törvény egészét átható módon jelenik meg, mely nem parttalan, kizárólag az ügy szempontjából releváns tényállási elemek tisztázására terjed ki. E rendelkezés feltételezi a bizonyítandó tények azonosítását. A hatóságnak a reá és eljárására irányadó anyagi- és eljárásjogi előírások alapján először meg kell határoznia a tényállás szempontjából lényeges elemeket, amelyek azonosítása nem lehet önkényes, hanem valamennyi bizonyítandó tényre ki kell, hogy terjedjen, de nem vonatkozhat olyan tényekre és körülményekre, amelyek nem jelentősek (Kfv.37.298/2022/6., Indokolás [58]; Kfv.37.134/2023/5., Indokolás [39]-[41]; Kfv.37.660/2023/15., Indokolás [33]-[35], Kfv.VI.37.429/2025/5., Indokolás [36]-[37]).
[36] Az, hogy az Ákr. 3. §-a szerint a hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, valamint a bizonyítás módját és terjedelmét, olyan sajátossága a hatósági eljárásnak, amely a bírósági eljárástól megkülönbözteti, mert nem kizárólag a felek indítványai szerint folyik az eljárás, a hatóság az eljárási cselekmények aktív alakítására köteles. A tényállástisztázási kötelezettség nem parttalan, mivel érvényesülnie kell a tényszerűség (relevancia) elvének, az eljárás tárgyára is figyelemmel. A hivatalbóli eljárásban a bizonyítási kötelezettség mellett a bizonyítási teher is a hatóságon van. Ebből az következik, hogy tisztességes eljárásban a hatóságnak kell bizonyítania azt, hogy az eljárás alá vont ügyfél a szabályszegést elkövette. A szabad bizonyítás elvéből nem következik, hogy a hatóságnak a tényállás tisztázása során csak egyes, a szabályszegést alátámasztó bizonyítékokat kellene figyelembe vennie. Éppen ellenkezőleg: a tényállást teljeskörűen tisztáznia kell. Ha az ügyfél releváns tényre vonatkozó olyan bizonyítási indítványt terjeszt elő, amely alkalmas a bizonyítandó tény bizonyítására (a perbeli esetben az észlelés megfelelőségének cáfolatára), a felajánlott bizonyíték mellőzését a hatóságnak úgy kell határozatában megindokolni, hogy abból a mellőzés megalapozott és okszerű indoka kiderüljön. Ilyen indok sem megelőző eljárásban és sem pedig az elsőfokú bíróság eljárásában nem jelent meg.
[37] Amellett, hogy a korábban kifejtettek szerint a jegyzőkönyv nem volt alkalmas a szabályszegés bizonyítására, az elsőfokú bíróság csak állította, hogy az időmúlás miatt nem volna a felajánlott bizonyítás alkalmas. A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes úgy nyilatkozott, hogy helyszíni szemlét az időmúlásra tekintettel nem tartott a rendőrség, illetve az nem lett volna alkalmas bizonyíték a felperes érvelésének alátámasztására. Nyilatkozata szerint a parkoló nem került átépítésre, az nem változott, hanem az eltelt időben a forgalom haladása változott. A bizonyítási kísérlet eredményes lefolytatásához egy, az észlelő által használt (vagy azzal azonos) gépkocsira, valamint a felperes gépkocsijára, és az észlelő jelzésének időpontjához hasonló látási viszonyokra volna szükség, ezért, ha az észlelés helyét - a parkolót, az úttestet, valamint az ezek között elterülő terültet - nem változtatták meg úgy, hogy az észlelés ne volna rekonstruálható, a bizonyítási eszközt az időmúlás önmagában nem teszi alkalmatlanná.
[38] A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a konkrét esetben az autóban ülő más személy tanúvallomásával vagy valamilyen elektronikus eszközzel magát rögzítő felvétellel tudta volna a felperes az állítását alátámasztani. A Kúria megjegyzi, hogy - amellett, hogy életszerűtlen is volna - nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amelyből az következne, hogy kizárólag az utasteret rögzítő technikai eszköz vagy utas tanúval lehetne a rendőr észlelése (de hangsúlyozottan nem tettenérése) esetén a szabályszegés el nem követését bizonyítani. A felperes által felajánlott bizonyíték az észlelés megalapozottságával kapcsolatos kétségek eloszlatására mindenképp alkalmas lett volna. Ez pedig akkor is, ha a bizonyítási kísérelt sikeres, és azt bizonyítja, hogy észlelhető volt a biztonsági öv használatának hiánya, az alperes határozatának megalapozottságát erősíthette volna.
[39] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően úgy változtatta meg, hogy az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megsemmisítette.
(Kúria VI.Kfv.37.500/2025/8-II)