adozona.hu
BH 2026.2.31
BH 2026.2.31 I. A felülvizsgálat alapja nem lehet a felek közötti szerződésnek az ügy érdemére kiható megsértése. Felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni, valamint a Kúria az így megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja. Ennek során a Kúria a felek közötti szerződés tartalma alapján bírálhatja el a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben állított jogszabálysértést. II. A Kúria akkor vizsgálhatja a má
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes egy gazdasági társasággal (a továbbiakban: a felperes munkáltatója) munkaviszonyban álló ügyvezető. A felperes munkáltatójának egyedüli tagja és tulajdonosa egy külföldi gazdasági társaság (a továbbiakban: anyavállalat). Az anyavállalat ügyvezetője és tulajdonosa olyan két külföldi személy (a továbbiakban együtt: az anyavállalat ügyvezetői), akik önálló cégjegyzésre jogosultak az anyavállalat tekintetében, valamint a leányvállalatok vonatkozásában is döntési joggal rendelkeznek...
BH 2026.2.31 I. A felülvizsgálat alapja nem lehet a felek közötti szerződésnek az ügy érdemére kiható megsértése. Felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni, valamint a Kúria az így megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja. Ennek során a Kúria a felek közötti szerződés tartalma alapján bírálhatja el a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben állított jogszabálysértést.
II. A Kúria akkor vizsgálhatja a másodfokú bíróságnak a biztosítási szerződés értelmezésével kapcsolatos következtetésének helyességét, ha a fél felülvizsgálati kérelmében megsértettként megjelölte a szerződés értelmezésére vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezést [2016. évi CXXX. törvény (Pp) 406. § (1) bek., 413. § (1) bek., 423. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes egy gazdasági társasággal (a továbbiakban: a felperes munkáltatója) munkaviszonyban álló ügyvezető. A felperes munkáltatójának egyedüli tagja és tulajdonosa egy külföldi gazdasági társaság (a továbbiakban: anyavállalat). Az anyavállalat ügyvezetője és tulajdonosa olyan két külföldi személy (a továbbiakban együtt: az anyavállalat ügyvezetői), akik önálló cégjegyzésre jogosultak az anyavállalat tekintetében, valamint a leányvállalatok vonatkozásában is döntési joggal rendelkeznek. A felperes felett a munkáltatói jogkört az anyavállalat ügyvezetői gyakorolják. A felperes 2003 óta ügyvezetője a munkáltatójának, valamint ezzel egyidejűleg az anyavállalat két másik külföldi leányvállalatának is.[2] A felperes munkáltatója mint szerződő fél az alperessel mint biztosítóval vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok felelősségbiztosítása elnevezésű biztosítási szerződést (a továbbiakban: biztosítási szerződés) kötött 2018. december 5-től határozatlan időre, amelynek biztosítottja a felperes volt. A biztosítási szerződés alapján a biztosítási összeg évente és káronként 30 000 000 forint.
[3] A biztosítási szerződés feltételei (a továbbiakban: biztosítási feltételek) szerint a biztosítási esemény olyan a szerződőnek okozott kár miatti kárigény előterjesztése, melyet a biztosított vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenysége során elkövetett szabályszegés következtében okoz, és amelyért az alkalmazandó jog vezető tisztségviselőkre irányadó felelősségi szabályai alapján kártérítési felelősséggel tartozik (II.1.1.). A biztosítási feltételek alkalmazása szempontjából a károkozás időpontja az a nap, amikor a kárt előidéző cselekmény megtörtént [IV.7.a)]; a kárigény előterjesztésének napja az a nap, amikor a biztosított az adott ügy kapcsán elő ízben veszi kézhez az írásbeli kárigényt vagy hivatalos tájékoztatást kap a hatósági, illetve polgári/büntetőjogi eljárás megindulásáról [IV.7.b)]; a kár bejelentésének időpontja az a nap, amikor a biztosított a kár bekövetkezését a biztosítónak a VIII.1.1. pontban foglaltak szerint bejelentette [IV.7.d)]. A biztosított köteles a biztosítónak - haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül - bejelenteni, ha vele szemben kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen kárigényre adhat alapot (VIII.1.1.). A biztosító a biztosítási szolgáltatást attól az időponttól számított 30 napon belül teljesíti, amikor a kártérítési igény elbírálásához szükséges valamennyi irat rendelkezésre áll (VIII.3.2.). Kárigény: a biztosítottal szemben, annak jogellenes magatartása kapcsán
- érvényesített írásbeli kártérítési igény,
- indított polgári eljárás, beleértve az esetleges visszkereseteket is, amelynek célja kártérítés vagy egyéb jogorvoslat (XI.20.).
A biztosítási szerződésből eredő igények 1 év elteltével évülnek el (XII.1.1.). Az elévülési idő a következő időpontokban kezdődik:
- a biztosítási esemény bejelentésének elmaradása esetén a biztosítási esemény bekövetkezésekor,
- a biztosítási esemény bejelentése esetén az utolsó iratnak a biztosítóhoz történt beérkezését követő 30. napot követő napon (XII.1.2.).
[4] A felperes 2020. június 25-én e-mailt kapott egy - az anyavállalat egyik ügyvezetőjének nevét tartalmazó - e-mail címről, amelynek alapján a felperes ugyanezen a napon 405 770 eurót utalt át a levél írója által megjelölt bankszámlára. A felperes 2020. június 30-án ismét e-mailt kapott egy - az anyavállalat egyik ügyvezetőjének nevét tartalmazó - e-mail címről újabb összeg átutalására történő utasítással. A felperes ezen a napon felhívta az anyavállalatot, és ekkor kiderült, hogy az üzeneteket nem az anyavállalat egyik ügyvezetőjétől kapta. A felperes rendőrségi feljelentést tett, valamint értesítette a számlavezető bankot, de a megtörtént utalás visszahívására már nem volt lehetőség. Az elrendelt nyomozás nem vezetett eredményre.
[5] A felperes munkáltatója pert indított a jelen per felperesével szemben kártérítés megfizetése iránt, amely perbe - a jelen per felperesének pernyertessége előmozdítása érdekében - a jelen per alperese beavatkozott (a továbbiakban: munkaügyi per). A munkaügyi per elsőfokú bírósága a felperes munkáltatója és a felperes között 50-50%-os kármegosztást alkalmazott, a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte a jelen per felperesét 405 770 euró és járulékai, valamint perköltség megfizetésére. A munkaügyi per jogerős ítélete szerint a jelen per felperese nem a tőle elvárható gondossággal, illetve kellő körültekintéssel járt el. A felperes megkezdte a munkaügyi per jogerős ítéletének teljesítését, a jelen per keresetlevelének előterjesztéséig munkáltatójának 29 538 975 forintot, az adóhatóságnak 1 445 000 forint eljárási illetéket, összesen 30 968 475 forintot fizetett meg.
[6] A felperes 2020. július 2-án jelentette be a biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti igényét az alperesnek. Ezt követően az alperes többször kért iratokat és felvilágosítást a felperestől. Ennek körében 2020. szeptember 4-én a kárügy vizsgálatához - egyebek mellett - kérte a kár összegét és az azt alátámasztó dokumentumok, a kártérítési felelősség elismerésére vagy elutasítására vonatkozó indokolt nyilatkozat, valamint a kárral kapcsolatos valamennyi lényeges egyéb információ megküldését. A felperes 2021. február 8-án arról tájékoztatta az alperest, hogy a felelősség kérdésében nincs lehetősége állást foglalni, ezért kérte az alperestől, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján döntsön az ügyben. A felperes munkáltatójának jogi képviselője 2021. február 25-én megküldte az alperesnek az anyavállalat 2021. február 11-i alapítói határozatát a felperessel szembeni igényérvényesítésről. Az alperes ezt követően a felperes munkáltatójának jogi képviselőjétől kért még iratokat és felvilágosítást, amely alapján az utolsó tájékoztatás 2021. április 26-án történt meg. Az alperes 2021. május 20-án a felperes igényét elutasította, amiről a felperes munkáltatóját 2021. május 20-i, a felperest 2021. június 11-i levelével tájékoztatta. Az elutasítást azzal indokolta, hogy a felperes kármegelőzési kötelezettségét súlyosan gondatlanul megszegte, így mentesül a szolgáltatási kötelezettség alól, valamint a felperes kártérítési felelősségét nem ismerte el, ezért nem teljesíthet kifizetést a biztosítási szerződés terhére.
A kereset és az alperes védekezése
[7] A felperes 30 000 000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen a maga részére, másodlagosan munkáltatójának.[8] Indokolása szerint a biztosítási feltételekben meghatározott biztosítási esemény bekövetkezett, a csalás következtében átutalt összeg olyan kárnak minősül, amelyre az alperes kockázatviselése fedezetet nyújt. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:473. § (1) bekezdése alapján a felperes munkáltatója mint károsult közvetlenül nem érvényesíthet igényt az alperessel szemben. Ő azonban biztosítottként a károsult követelését kiegyenlítette, ezért a Ptk. 6:472. § (1) bekezdése alapján követelheti, hogy az alperes neki teljesítsen azzal, hogy másodlagosan a károsultnak való teljesítést kérte.
[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[10] Indokolása szerint a felperes kereshetőségi joga hiányzik. Ezt meghaladóan kifogás útján megtámadta a biztosítási szerződést, hivatkozott a követelés elévülésére, továbbá a mentesülésére, valamint vitatta a követelés összegszerűségét is.
Az első- és a másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság az elsődleges keresetet alaposnak ítélte.[12] Indokolása szerint a károkozás időpontja 2020. június 25. [biztosítási feltételek IV.7.a)], a kárigény előterjesztésének napja az anyavállalat alapítói határozatának a meghozatala [biztosítási feltételek IV.7.b)], a kár bejelentésének időpontja 2020. július 2. [biztosítási feltételek IV.7.]. A felperes biztosítási eseménynek minősülő kárt okozott munkáltatójának, így az alperesnek a Ptk. 6:439. § (1) bekezdése alapján szolgáltatási kötelezettsége keletkezett.
[13] A kárigény elbírálásához szükséges utolsó irat a munkaügyi per jogerős ítélete volt, amely kimondta a felperes kárfelelősségét és kártérítési kötelezettségét, és amit az alperes a munkaügyi per beavatkozójaként 2023. február 9-én vett át. Ettől az időponttól terhelte az alperest a biztosítási feltételek szerinti 30 napos teljesítési határidő, amely 2023. március 9-én eltelt. Az alperes kötelezettségét nem teljesítette, így okot adott a keresetindításra. A felperes jogosult az igényérvényesítésre, mert a perben érvényesített összeg erejéig a károsult követelését kiegyenlítette, valamint az eljárási illetéket is megfizette az adóhatóság felé.
[14] Az alperes megtámadási kifogását alaptalannak ítélte, mert a felperes munkáltatójának perben állása nélkül nem lehetséges a biztosítási szerződés megtámadása a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 36. §-a és a Ptk. 6:89. § (3) bekezdése alapján. A kereshetőségi jog hiányára alapított védekezéssel sem értett egyet, mert a felperes a Ptk. 6:472. § (1) bekezdése alapján követelheti a neki való teljesítést, hiszen a károsult követelését kiegyenlítette.
[15] Az elévüléssel kapcsolatban kifejtette, a biztosítási feltételek alapján a biztosítási szerződésből eredő igények 1 év alatt évülnek el (XII.1.1.), a felperes pedig a biztosítási eseményt 2020. július 2-án bejelentette, ezért az elévülési idő az utolsó iratnak a biztosítóhoz történt beérkezését követő 30. napot követő napon kezdődik (XII.1.2.). Az igény elbírálása szempontjából utolsó iratnak a felperes marasztalását tartalmazó munkaügyi per jogerős ítélete tekintendő, mert ez mondta ki a felperes kártérítési felelősségét. Alaptalannak ítélte az alperesnek azt az érvelését, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes (Ptk. 6:532. §), ezért a követelés 2021. június 25-én elévült. A felperes biztosítottként nem ismerte el felelősségét, ezért az alperes 2021. május 10-én közölte a károsulttal, hogy nem teljesíti a biztosítási szolgáltatást. A károsult által indított munkaügyi perben az alperes beavatkozóként részt vett, így a Ptk. 6:474. § (3) bekezdése alapján az ítélet hatálya kiterjedt az alperesre is. A munkaügyi per jogerős ítéletének meghozatalával keletkezett olyan kártérítési kötelezettség, amely alól a felperes mentesítést követelhetett. A munkaügyi per jogerős ítéletének meghozataláig nem volt olyan teljesítendő kártérítési kötelezettség, amellyel összefüggésben az alperes szolgáltatása követelhető lett volna. Amíg nincs a biztosított terhére előírt kártérítési kötelezettség, addig nincs biztosítói szolgáltatási kötelezettség sem. Mindezekre figyelemmel az alperes elévülési kifogását alaptalannak ítélte.
[16] Következtetése szerint az alperes mentesülése sem valósult meg, mert a felperes károkozó magatartása volt gondatlan, nem pedig a kármegelőzés körében kifejtett magatartása. A késedelmi kamat vonatkozásában is alaptalannak ítélte az alperes védekezését. Az elsődleges kereset alapossága miatt a másodlagos keresetet érdemben nem vizsgálta.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[18] Indokolásában - az elévülés kérdésén kívül - egyetértett az elsőfokú bírósággal. Az elévüléssel kapcsolatos eltérő jogi álláspontja miatt azonban az alperes mentesülése és a késedelmi kamat vizsgálatát már szükségtelennek ítélte.
[19] Az elévüléssel összefüggésben idézte a biztosítási feltételek II.1.1., IV.7., VIII.1.1., VIII.3.2., XI.20., XII.1.1. és XII.1.2. pontjának szövegét, valamint a tényállást kiegészítette a biztosítási szolgáltatási igény bejelentésével és annak elutasításával összefüggő tényekkel. Ezt követően rögzítette, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a károkozás időpontja 2020. június 25., a kárbejelentés időpontja 2020. július 2. volt. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta rögzíteni a kárigény előterjesztésének időpontját, amelynek azonban nem volt jelentősége, mert a bejelentésre tekintettel az elévülés kezdő időpontját nem a biztosítási esemény bekövetkezése határozta meg. Rögzítette ugyanakkor, hogy a biztosítási feltételek II.1.1. pontja alapján a biztosítási esemény a szerződőnek okozott kár miatti kárigény előterjesztése, míg a IV.7.b) pontja szerint a kárigény előterjesztésének napja az a nap, amikor a biztosított az adott ügy kapcsán első ízben veszi kézhez az írásbeli kárigényt vagy hivatalos tájékoztatást kap a polgári eljárás megindulásáról. A jelen ügyben a peradatok csak azt támasztották alá, hogy az anyavállalat - felperessel szembeni kárigény előterjesztéséről szóló - alapítói határozatát 2021. február 11-én hozták meg, arra azonban nem volt adat, hogy arról a felperes mikor értesült. A munkaügyi perben a keresetlevelet a jelen per felperese 2021. március 31-én vette át, amely a polgári per megindulásáról való hivatalos tájékoztatás napja. A Ptk. 6:439. § (1) bekezdése, 6:470. § (1) bekezdése, 6:532. §-a és 6:22. § (2) bekezdése normaszövegének idézését követően kifejtette, felelősségbiztosítási szerződés esetén a biztosítási esemény az, hogy beáll a biztosított jogszabályon alapuló kártérítési kötelezettsége, amelyből az is következik, hogy a biztosítottnak megnyílik a biztosítóval szembeni igényérvényesítési lehetősége. A jelen ügyben a felperes kártérítési kötelezettsége 2020. június 25-én bekövetkezett, így ezen a napon megnyílt a biztosítóval szembeni igényérvényesítés lehetősége is. Az elévülési idő szempontjából azonban a biztosítási szerződésben, így a biztosítási feltételek XII.1.2. pontjában foglaltak az irányadók. Nem volt vitás, hogy a felperes 2020. július 2-án a kárbejelentést megtette, így az elévülési idő kezdő időpontjára a XII.1.2. pont második bekezdése irányadó, amely szerint az elévülés az utolsó iratnak a biztosítóhoz történt beérkezését követő 30. napot követő napon kezdődik meg. Az alperes egyetlen alkalommal sem kérte a felperes kártérítési felelősségét megállapító bírósági határozatot, amit az általa csatolt e-mailek is alátámasztottak. Ezek az e-mailek rögzítették, hogy az alperes milyen további iratokat és felvilágosítást kért a kárügy rendezése érdekében a felperestől, majd a felperes munkáltatója jogi képviselőjétől. Az alperes a kárügy elbírálásához utoljára 2021. április 9-én kért iratokat és felvilágosítást, amelyre a felperes munkáltatójának jogi képviselője 2021. április 26-án válaszolt. Az utolsó irat tehát 2021. április 26-án érkezett meg az alpereshez, ehhez képest a 30. napot követő nap 2021. május 27-e, amely napon a biztosítási feltételek XII.1.2. második bekezdése alapján az egyéves elévülési idő elkezdődött. A felperes keresetlevelét 2023. december 1-jén terjesztette elő, ugyanakkor az egyéves elévülési idő 2022. május 27-én eltelt. A követelés elévült, így bírósági úton nem lehet érvényesíteni, ezért a keresetet el kellett utasítani.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet ügy érdemére kiható jogszabálysértő voltának megállapítását, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalával az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértés pontos megnevezése, a jogszabályhely megjelölése, valamint az új határozat hozatalára irányuló kérelem indokai [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont] körében előadta, a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a per tárgyát képező biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti követelése elévült. A jogerős ítélet sérti az alapul fekvő jogviszonyra irányadó anyagi jogi rendelkezésként a Ptk. 6:439. § (1) bekezdését, 6:470. § (1) bekezdését, 6:532. §-át, 6:22. § (2) bekezdését, 6:23. § (1) bekezdését, 6:35. § (3) bekezdését és 6:462. §-át. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltával összefüggésben a biztosítási szerződés következő rendelkezéseinek az ügy érdemére kiható megsértésére hivatkozott: biztosítási feltételek II.1.1., IV.7.b), VIII.1.1., VIII.2.1.a), VIII.3.2., XI.19., XI.20., XII.1.1. és XII.1.2.. A Pp. 406. § (1) bekezdésére hivatkozással a Pfv.V.21.414/2017/8. és Pfv.20.408/2022/6. számú kúriai határozatokat jelölte meg olyanként, amelyektől a jogerős ítélet jogkérdésben indokolatlanul eltér.[21] Indokolása szerint a másodfokú bíróság az elévülés körében kiegészített tényállás alapján, a biztosítási feltételek megjelölt pontjainak figyelembevételével és a jelen ügyben irányadó tényállásra vonatkoztatott értelmezésével, valamint a Ptk. megjelölt rendelkezései alapján határozott. A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelem alapjaként megjelölt anyagi jogi rendelkezések, illetve a felek jogviszonyára irányadó biztosítási szerződés rendelkezéseinek téves alkalmazásával, az ügy érdemére kiható jogszabálysértéssel, illetve irányadó kúriai határozatok figyelmen kívül hagyásával állapította meg a biztosítási szolgáltatás iránti igény elévült voltát. A másodfokú bíróság elévüléssel kapcsolatos döntése sérti a Ptk. 6:439. § (1) bekezdését, 6:470. § (1) bekezdését, 6:532. §-át, 6:22. § (2) bekezdését, 6:23. § (1) bekezdését, 6:35. § (3) bekezdését és 6:462. §-át, egyúttal a biztosítási feltételek II.1.1., IV.7.b), VIII.1.1., VIII.2.1.a), VIII.3.2., XI.19., XI.20., XII.1.1. és XII.1.2. pontjának megsértésével, illetve téves alkalmazásával következtetett a felperesi követelés elévült voltára.
[22] A per tárgya felelősségbiztosítási szerződés alapján teljesítendő biztosítási szolgáltatás, amelynek alapját a Ptk. 6:439. § (1) bekezdése és 6:470. § (1) bekezdése képezi. Az előbbi rendelkezés alapján a biztosító biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást köteles teljesíteni, az utóbbi szerint pedig a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles. Az irányadó tényállást e rendelkezések szerinti biztosítói kötelezettség szempontjából szükséges értékelni, ami vonatkozik a biztosítói kötelezettség mibenlétére és teljesítésének esedékességére is. E rendelkezések alapján annak van jelentősége, hogy mekkora összegű kár keletkezett, amelynek megtérítésére a biztosított köteles, így a jogerős ítéletben hivatkozott biztosítói adatkérést is ebből a szempontból kell értékelni. Az alperes 2020. szeptember 4-i levele alapján az alperes is szükségesnek tartotta annak megállapítását, hogy a felperes felelős-e a kár megtérítéséért, és ha igen milyen összegű kár megtérítéséért felelős. Az alperes szolgáltatási kötelezettsége esedékességének megállapítása (az elévülési idő kezdete) szempontjából - miként az a jogerős ítéletben is megállapításra került - a biztosítási feltételek XII.1.2. pont második bekezdése az irányadó, amely szerint azon utolsó irat biztosítóhoz történő beérkezésének van jelentősége, amely alapján a szolgáltatási kötelezettség fennállása eldönthető. Éppen ezért kérte az alperes annak tisztázását, hogy a felperest terheli-e kártérítési kötelezettség, és ha igen, milyen összegben. A jogerős ítélet a szolgáltatási kötelezettség esedékességének megítélése szempontjából arra utal, hogy az alperes egyetlen alkalommal sem kérte a felperes kártérítési felelősségét megállapító bírósági határozatot. A biztosítási feltételek XII.1.2. pontja az elévülési idő kezdő időpontja tekintetében nem azt rögzíti, hogy az elévülés a biztosító által kért utolsó irat beérkezését követő 30. napot követő naptól kezdődik, hanem "csak" és konkrétan azt, hogy az elévülés kezdő időpontja az utolsó iratnak a biztosítóhoz történt beérkezését követő 30. napot követő nap. E rendelkezés alapján tehát nem annak van jelentősége, hogy a biztosító szubjektíve milyen iratokat kért, hanem annak, hogy a kárrendezéshez objektíve milyen iratok szükségesek. Ezt igazolja a biztosítási feltételek VIII.3.2. pontja, amely szerint a biztosító a szolgáltatást attól az időponttól számított 30 napon belül teljesíti, amikor a kártérítési igény elbírálásához szükséges valamennyi irat rendelkezésre áll. E rendelkezésből sem az következik, hogy - miként azt a jogerős ítélet értelmezi - a biztosítónak egyoldalúan lehetősége van meghatározni a kárrendezéshez szükséges iratok körét. E rendelkezésből az következik, hogy a kártérítési igény elbírálásához szükséges iratok mibenléte a felek álláspontjától és egymáshoz intézett kéréseitől függetlenül határozható meg, annak értékelése alapján, hogy a konkrét tényállás mellett milyen iratok, illetve milyen adatok alapján lehet állást foglalni a biztosítási szolgáltatásról. Külön kérdés annak értelmezése, hogy a biztosítási feltételek VIII.3.2. pontjában szereplő, elbírálandó "kártérítési igény" a biztosítási szolgáltatásra vagy az annak alapját képező biztosítotti kártérítési kötelezettségre vonatkozik-e. Bármelyik fogalomértelmezés alapján is az állapítható meg, hogy a munkaügyi per jogerős ítéletének meghozataláig sem a felperesi kártérítési kötelezettség, sem pedig az azon alapuló biztosítási szolgáltatási igény nem volt megítélhető. Ezt igazolja a 2020. szeptember 4-i alperesi levél is, amely a "kárügy vizsgálatához" szükségesnek tartotta egyrészt a kár összegét alátámasztó dokumentumokat, másrészt a biztosított kártérítési felelősségének tisztázását, harmadrészt a kárral kapcsolatos lényeges valamennyi információt.
[23] A másodfokú bíróságnak a biztosítási szolgáltatási igény elévülése tekintetében meghozott döntése a felek jogviszonyára irányadó biztosítási szerződésben foglaltak téves értelmezésén és alkalmazásán alapult. Az elévülés kezdő időpontjával kapcsolatban idézte a biztosítási feltételek szövegét (XII.1., XII.1.1., XII.1.2.), majd kiemelte, hogy ezek a feltételek nemcsak az elévülési idő tekintetében rögzítenek a Ptk. 6:22. § (1) bekezdésétől eltérő rendelkezést, hanem konkrét szabályokat tartalmaznak a biztosítási szolgáltatás iránti követelés elévülésének kezdő időpontja tekintetében is, konkretizálva ezzel a Ptk. 6:22. § (2) bekezdését, amely szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A jelen esetben az elévülés kezdő időpontja tekintetében a biztosítási feltételek XII.1.2. pontjának második bekezdése az irányadó, amely rendelkezés összhangban áll a jogerős ítéletben szintén hivatkozott VIII.3.2. pontjával, amelynek szövegét idézte. A biztosítási feltételek e rendelkezései alapján az elévülés kezdő időpontja annak alapján határozható meg, hogy mikor állt rendelkezésre a kártérítési igény elbírálásához szükséges valamennyi irat. A biztosítási feltételek megszövegezése a nyelvtani értelmezés szerint is objektív feltételként határozza meg a kártérítési igény elbírálásához szükséges valamennyi irat rendelkezésre állását. A biztosítási feltételek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a szükséges iratok körének meghatározását - szemben a jogerős ítéletben foglaltakkal - a biztosító egyoldalú jogosultságává tenné.
[24] A fentiek alapján vizsgálható tehát, hogy a biztosítási feltételek VIII.3.2. és XII.1.2. pontjában írtak alapján miként határozható meg a kártérítési igény elbírálásához szükséges valamennyi irat rendelkezésre állása. E kérdés vizsgálata szintén a biztosítási feltételek alapján végezhető el, amit azonban a másodfokú bíróság - azon téves, és a biztosítási feltételek VIII.3.2. és XII.1.2. pontjában foglaltakkal ellentétes álláspontja következtében, amely szerint a biztosító egyoldalúan jogosult meghatározni a kárrendezéshez szükséges iratok mibenlétét - elmulasztott megfelelően elvégezni. Idézte a biztosítási feltételek II.1.1. pontjának szövegét, majd kiemelte, hogy a biztosítási esemény megállapításához nemcsak a kártérítési igény előterjesztése szükséges, hanem az is elengedhetetlen, hogy a vezető tisztségviselő kártérítési felelőssége megállapításra kerüljön. Ennek hiányában a biztosítási esemény bekövetkezése sem állapítható meg, így fel sem merülhet a biztosítási szolgáltatási kötelezettség, valamint annak esedékessé válása sem. A biztosítási feltételek a kár fogalmát is meghatározzák (XI.19.), amelynek szövegét szintén idézte. E rendelkezés alapján a jogerős bírósági ítélettel megállapított kár mellett abban az esetben állapítható meg a kár felmerülése, ha a kártérítési kötelezettségre egyezséget kötnek, amely azonban a jelen ügyben nem történt meg. A biztosítási feltételek XI.19. pontjában rögzített kár fogalmát kell alkalmazni a biztosítási feltételek II.1.1. pontjának vizsgálata során. E rendelkezésekből az következik, hogy a peres felek jogviszonyára irányadó biztosítási feltételek alapján biztosítási esemény olyan, a szerződőnek okozott kár, azaz bírósági határozattal megítélt kártérítés (XI.19.) miatti kárigény előterjesztése, amit a biztosított ügyvezetési tevékenysége során elkövetett szabályszegés következtében okozott, és amelyért kártérítési felelősséggel tartozik. Ebből következően az alperes biztosítási szolgáltatási kötelezettsége ténylegesen bírósági úton érvényesített kártérítési igény alapján állhat fenn.
[25] A fentiek alapján van lehetőség annak megállapítására, hogy a biztosítási feltételek VIII.3.2. és XII.1.2. pont második bekezdése alkalmazásában milyen irat minősülhet a kártérítési igény elbírálásához szükséges iratnak, illetve ezek közül utolsó iratnak. Amennyiben a biztosítási szolgáltatás alapja a biztosítási esemény (biztosítási feltételek VIII.2.1.), a biztosítási esemény a biztosított által okozott kár (biztosítási feltételek II.1.1.), a biztosított által okozott kár pedig az a kár, amelyet ilyenként jogerős ítélet megállapít (biztosítási feltételek XI.19.), e rendelkezések nyelvtani és teleologikus értelmezése, de a logika szabályai szerint is az állapítható meg, hogy a biztosítási szolgáltatás mibenlétének megállapításához és annak teljesítéséhez szükség van a biztosított kártérítési kötelezettségét megállapító jogerős bírósági ítéletre. Ez az irat tehát szükséges a biztosítási szolgáltatás teljesítéséhez. A jogerős kártérítési ítélet olyan irat, amelynek rendelkezésre állása a biztosítási feltételek VIII.3.2. pontja szerint meghatározza a biztosítási szolgáltatás esedékességét, és ezen keresztül olyan irat, amelynek a biztosítóhoz történő beérkezése a XII.1.2. második bekezdése alapján meghatározza az elévülés kezdetét. Mindaddig, amíg a biztosítotti kártérítési kötelezettséget jogerős bírósági határozat nem állapítja meg, az alperes szolgáltatási kötelezettsége sem válhat esedékessé. Az elévülés kezdete egyrészt értelemszerűen, másrészt a Ptk. 6:22. § (2) bekezdése, harmadrészt a biztosítási szabályzat XII.1.2. pont második bekezdése alapján nem lehet korábbi, mint a biztosítási szolgáltatás teljesítésének esedékessége. A másodfokú bíróság elmulasztotta elemezni a fenti szerződéses rendelkezéseket és azok összefüggéseit, így a hivatkozott rendelkezések ügy érdemére kiható sérelmével állapította meg, hogy a követelés elévült.
[26] A másodfokú bíróság indokolásában hivatkozott biztosítási feltételek XI.20. és XI.19. pontját összhangban indokolt értelmezni. Ezek alapján a perbeli igényérvényesítés esetén a perben megállapított kártérítési kötelezettség minősül kárnak; az írásbeli kártérítési igénynek kárigényként abban az esetben van jelentősége, ha nem kerül sor kártérítési igény perbeli érvényesítésére például elismerés vagy egyezségkötés miatt. A másodfokú bíróság által hivatkozott biztosítási feltételek IV.7.b) pontja a kárigény előterjesztésének időpontjával kapcsolatban rögzít rendelkezést, amelynek azonban az elévülés szempontjából nincs jelentősége a biztosítási feltételek XII.1.2. pontja alapján. A jogerős munkaügyi ítélet meghozatalával keletkezett a Ptk. 6:470. § (1) bekezdése szerinti olyan kártérítési kötelezettség, amely alól mentesítés követelhető az alperestől. A munkaügyi perben végig vitatott volt helytállási kötelezettsége, arról az első- és a másodfokú bíróságok eltérő döntést hoztak. A munkaügyi perben az alperes is részt vett beavatkozóként, és osztotta azt az álláspontot, hogy neki nincs kártérítési kötelezettsége. A konkrét tényállásból, valamint a jogviszony jellegéből és tartalmából lehet megállapítani, hogy milyen okiratok szükségesek a szolgáltatás teljesítéséhez. A szerződéses jogok gyakorlása és a kötelezettségek értelmezése egyébként sem lehet egyoldalú, azaz nem lehet az alperesi érdekek szempontjából értékelni azt, hogy az alperes kérte-e egy okirat rendelkezésre bocsátását vagy sem, annak szükségessége a jogviszony tartalmából és az irányadó tényállásból következik. Értékelése szerint a fenti értelmezés helyességét támasztják alá a Ptk. szerződéses jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályai is [Ptk. 6:8. § (1)-(3) bekezdés, 6:86. § (1)-(2) bekezdés]. A munkaügyi perben meghozott ítéletek keletkezési időpontja szintén igazolja, hogy a jogerős ítélet elévülésre vonatkozó megállapítása téves. Értelemszerűen nem évülhet el egy olyan biztosítási szolgáltatás iránti igény, amelynek alapját egy meg sem állapított kártérítési kötelezettség jelenti.
[27] A jogerős ítélet elévüléssel kapcsolatos döntése ellentétben áll a Kúria összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott eseti döntéseinek tartalmával. E körben hivatkozott a Kúria Pfv.V.21.414/2017/8. számú, BH 2019.108. számon is megjelent határozatának elvi tartalmára, amely összhangban áll a biztosítási szabályzat XI.19. pontjában rögzített kár fogalmával: mindaddig, amíg a biztosított kártérítési kötelezettségét nem állapították meg jogerős ítélettel, addig az alperesnek sincs helytállási kötelezettsége, így teljesítése nem válhat esedékessé, tehát a követelés sem kezdődhet meg. Az alperes által hivatkozott kúriai határozat (Kúria Pfv.V.22.313/2017/6.) és elvi állásfoglalás (EBH 2007.1697.) nem utal arra, hogy lett volna olyan biztosítási szabályzat, amely külön rendelkezést tartalmaz az elévülés kezdő időpontjára. A jelen esetben azonban mind az elévülés kezdő időpontja tekintetében, mind pedig a kár fogalma tekintetében létezik olyan szerződéses rendelkezés, amely alapján a biztosító teljesítésének esedékessége és így az elévülés kezdő időpontja a káresemény bekövetkezésétől eltérő időpontban határozható meg. A jelen perben alkalmazandó Ptk. 6:462. §-a diszpozitív rendelkezés, amitől a felek eltérhetnek. Ez a jelen esetben megtörtént, mert a biztosító teljesítésének feltételeit és határidejét a biztosítási szabályzatban rögzítették, így e rendelkezések, tehát a biztosítási szerződés alapján döntendő el, hogy a szolgáltatás mikor és milyen feltételek mentén válik esedékessé. A jogerős ítélet a fentiek miatt sérti a Ptk. 6:462. §-át, valamint a Ptk. 6:35. § (3) bekezdését is, mert már olyan időpontban elévültnek tekinti a biztosítási szolgáltatásra vonatkozó követelést, amely időpontban a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő el sem telt. Idézte a Kúria Pfv.20.768/2023/8. szám alatti ítéletének egyik bekezdését. A Kúria Pfv.20.408/2022/6. számú határozata alapján kiemelte, hogy az elévülés kérdését a felek közötti jogviszony feltételrendszere alapján kell megítélni, amely a jelen ügyben a biztosítási szabályzat VIII.3.2. és XII.1.2. pont második bekezdése. A munkaügyi per jogerős ítéletének rendelkezésre állásának szükségessége így magából a biztosítási szerződésből következik.
[28] Az alperes mentesülésével és a késedelmi kamattal kapcsolatban fenntartotta és megismételte korábbi előadásait.
[29] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályában fenntartását, másodlagosan - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése esetén - a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[30] Indokolása szerint annak megítélése, hogy az elévülés bekövetkezett-e, mérlegeléssel történik, amellyel kapcsolatban a felülvizsgálati eljárásban nem lehetséges felülmérlegelés. A felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni, ezzel szemben a felperes a szerződés értelmezése körében konkrét szerződéses rendelkezések megsértésére hivatkozott, amely nem értelmezhető a Pp. 406. § (1) bekezdése alapján, mert a biztosítási szabályzat rendelkezései nem minősülnek jogszabálynak. Ha a felperes a biztosítási szabályzat másodfokú bíróság általi értelmezését kifogásolja, úgy megsértett jogszabályhelyként meg kell jelölnie a Ptk. 6:8. §-át és 6:86. §-át. A felperes ezeket megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg, ezért az értelmezéssel kapcsolatos hivatkozásai nem értelmezhetők. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben felsorolt egyes jogszabályi rendelkezések tekintetében a témakörök megjelölése mellett sem azonosítható, hogy a szöveges indokolás egyes gondolati egységei mely megsértettként megjelölt jogszabályhelyhez kapcsolódnak. A logikai és a tartalmi kapcsolatot a felperesnek kell előadnia, azt a Kúria nem teheti meg helyette. A biztosítási feltételek értelmezésével kapcsolatban helytelennek ítélte a felperes által előadottakat. Megjegyezte, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme indokolásában hivatkozott a Kúria határozataira, de a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés miatt kérte, és nem a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt. Alaptalannak ítélte ugyanakkor a Kúria határozataira történt hivatkozásokat is.
[31] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelemre tett Pfv.5. sorszámú észrevételében felülvizsgálati kérelmét változatlanul fenntartotta.
[32] Indokolása szerint az elévülés bekövetkezésének megállapítása nem mérlegeléssel, hanem az esedékességre vonatkozó jogszabályi és szerződéses rendelkezések helyes értelmezésével történhet meg. A biztosítási szerződés rendelkezései mellett jogszabályi rendelkezések megsértésére is hivatkozott. A felek közötti jogviszony tartalma a biztosítási szerződés rendelkezései alapján ítélhető meg, így azok a felek jogviszonya szempontjából anyagi jogi rendelkezéseknek minősülnek. Ismételten hivatkozott a Kúria Pfv.20.408/2022/6. számú határozatára, amely szerint az elévülés kezdetének meghatározásánál az igényérvényesítés alapját képező jogviszony feltételrendszere kap lényegi szerepet. Felülvizsgálati kérelmében nem állította, hogy a biztosítási szerződés rendelkezései nem értelmezhetők, hanem azt állította, hogy azokat a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta. A Ptk. 6:8. §-a és 6:86. §-a abban az esetben ad eligazítást, amennyiben maga a szerződéses rendelkezés értelme vitás. Felülvizsgálati kérelmében ezt nem állította, hanem arra hivatkozott, hogy a jogerős ítéletben a szerződéses rendelkezéseket tévesen alkalmazták; nem értelmezési, hanem alkalmazási szabálysértést állított. Felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Ptk. 6:8. § (1)-(3) bekezdésére és 6:86. § (1)-(2) bekezdésére, amelyek szükségessé teszik a szerződéses jognyilatkozatok helyes értelmezését, így az e rendelkezésekre történt hivatkozás részét képezi felülvizsgálati kérelmének. Ezeket meghaladóan a felülvizsgálati ellenkérelemben előadott indokokra részletesen nyilatkozott.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A Pp. 406. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A felperes felülvizsgálati kérelmében egyértelművé tette, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát állítva annak felülvizsgálatát jogszabálysértés miatt kéri: felülvizsgálati kérelme elején (1. oldal harmadik bekezdés) a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján kizárólag a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát kérte megállapítani; felülvizsgálati kérelme II. pontjának címében az ügy érdemére kiható jogszabálysértés pontos megnevezése a jogszabályhely megjelölésével körében, valamint az új határozat hozatalára irányuló kérelme indokainál a Pp. 413. § (1) bekezdésének kizárólag a b) pontját tüntette fel; továbbá felülvizsgálati kérelme II.1. pontjában is kizárólag arra hivatkozott, a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a per tárgyát képező biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti követelése elévült. Felülvizsgálati kérelmében hivatkozott ugyan a megjelölt kúriai határozatoktól jogkérdésben való indokolatlan eltérésre [II.1.c.)], az irányadó kúriai határozatok figyelmen kívül hagyására [II.3.)], valamint arra, hogy a jogerős ítélet elévüléssel kapcsolatos döntése ellentétben áll a Kúria megjelölt határozatával [II.7.)], de mindezeket az állított és megállapítani kért jogszabálysértés indokolása körében adta elő. Ezt támasztja alá az is, az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejezetten hivatkozott arra, hogy a felperes a felülvizsgálatot jogszabálysértés és nem a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt kérte (3.6.), a felperes pedig észrevételében ezt az értelmezést nem tette vitássá, nem állította, hogy a felülvizsgálat alapja az ügy érdemére kiható jogszabálysértés mellett a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés is lenne. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelem elbírálása során - annak tartalmára tekintettel - a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértéseit vizsgálhatta, és ennek során vehette figyelembe az e jogszabályokat értelmező kúriai határozatokat (Kúria Pfv.I.21.291/2023/9. [36], Pfv.I.20.157/2025/12. [32], Pfv.I.20.283/2025/21. [49]).[34] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[35] Az 1/2017. PJE jogegységi határozat szerint megfelelően irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A 3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél felülvizsgálati kérelmében pontosan jelölje meg azt a jogforrást, és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek a megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szabad szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős határozat általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatban részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. A 4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.
[36] Mindezek alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is (Kúria Gfv.VII.30.456/2020/4., megjelent: BH 2021.312.; Kúria Pfv.I.21.274/2023/5., Pfv.II.20.895/2022/6., Gfv.III.30.133/2024/5., Pfv.IV.20.843/2023/5., Pfv.V.20.917/2021/8., Gfv.VI.30.104/2022/4., Pfv.VII.20.647/2022/11., Mfv.VIII.10.029/2022/4., Mfv.X.10.015/2021/4.).
[37] A felperes felülvizsgálati kérelmében a biztosítási szerződés egyes rendelkezéseinek az ügy érdemére kiható megsértésére is hivatkozott. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy felülvizsgálatot jogszabálysértés miatt lehet kérni, a szerződés rendelkezései pedig nem minősülnek jogszabálynak. A felperes észrevételében ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a biztosítási szerződés a felek jogviszonya szempontjából anyagi jogi rendelkezésnek minősül.
[38] A Pp. mint közjogi törvény szabályozása alapján felülvizsgálatot - a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésen kívül - jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni [Pp. 406. § (1) bekezdés], a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont], valamint a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja [Pp. 423. § (1) bekezdés]. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke szerint a Pp. rendelkezéseit az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, az Alaptörvény pedig egyértelműen meghatározza, hogy mi minősül jogszabálynak [Alaptörvény T) cikk (1)-(2) bekezdés].
[39] A jogszabály megalkotása során az állam közjogi jogviszonyban, a közhatalmat gyakorolva [Alaptörvény B) cikk (3)-(4) bekezdés] egyes szervein keresztül [Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés] mindenkire (általánosan) kötelező jogszabályokat alkot [Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés, T) cikk (1)-(2) bekezdés], amelyek érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására is jogosult [Alaptörvény C) cikk (3) bekezdés] (Kúria Pfv.I.20.807/2023/5., megjelent: BH 2024.184. [39]). Ezzel szemben a szerződés a polgári jog szerint jogképes (Ptk. 2:1. §, 3:1. §, 3:405. §), mellérendelt és egyenjogú (Ptk. 1:1. §) felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből - főszabályként (vö. Ptk. 6:136. §) - a szerződést kötő felek számára keletkezik jog és kötelezettség (Ptk. 6:58. §). A magánjogi jogalanyokat főszabályként megilleti a szerződési szabadság, így a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha a törvény az eltérést nem tiltja [Ptk. 6:59. § (2) bekezdés]. A magánjogi szabályozás alapvetően diszpozitív jellegéből eredő ez a lehetőség azonban nem változtat azon, hogy a Pp. mint közjogi törvény kizárólag az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre (illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre) hivatkozással biztosítja a felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat lehetőségét.
[40] A felülvizsgálat alapja tehát nem lehet a felek közötti szerződésnek az ügy érdemére kiható megsértése. Felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni [Pp. 406. § (1) bekezdés], a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont], valamint a Kúria az így megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja [Pp. 423. § (1) bekezdés]. Ennek során a Kúria a felek közötti szerződés tartalma alapján bírálhatja el a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben állított jogszabálysértést. A Kúria ezért önmagában a biztosítási szerződés felülvizsgálati kérelemben megjelölt pontjainak a megsértését érdemben nem vizsgálhatta.
[41] A felperes felülvizsgálati kérelmét kizárólag anyagi jogszabálysértésre alapította, mert a másodfokú bíróság a megjelölt anyagi jogszabályi rendelkezéseket megsértve jutott arra a következtetésre, hogy követelése elévült. Indokolása szerint a másodfokú bíróság a biztosítási szerződésben foglaltak téves értelmezése és alkalmazása alapján jutott az elévüléssel kapcsolatos téves döntésre.
[42] A másodfokú bíróság az elévüléssel kapcsolatos - az elsőfokú bíróságétól eltérő - jogi álláspontját a biztosítási feltételek általa szövegszerűen is idézett rendelkezéseire alapította ([108]-[115]). Jogerős ítéletében a biztosítási feltételek általa idézett szövegében alkalmazott fogalmakat - a károkozás időpontja, a kár bejelentésének időpontja, a kárigény előterjesztésének napja, a biztosítási esemény fogalma, a biztosítási esemény bejelentése és azzal kapcsolatban az "utolsó irat" fogalma - értelmezte ([127]-[138]), valamint az e fogalmakhoz tartozó időpontokat azonosította az általa kiegészített tényállás ([116]-[126]) adatai alapján. Abból indult ki, hogy az elévülési időt a biztosítási szerződés - a biztosítási feltételek XII.1.2. pontja - kifejezetten szabályozza, így e szerződéses rendelkezés tartalmát - ezen belül az ott alkalmazott "utolsó irat" fogalmát - vizsgálta ([135]-[137]).
[43] A felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt megsértett anyagi jogszabályhelyeket, valamint jogszabálysértésre is hivatkozott, indokolásának lényege azonban az volt, hogy - az anyagi jogszabályi rendelkezések általános rendelkezései helyett - a jelen konkrét ügyben a biztosítási feltételek konkrét szabályokat tartalmaznak a másodfokú bíróság által értelmezett fogalmakkal kapcsolatban, így különösen az elévülési idő és az elévülés kezdő időpontja vonatkozásában. A felülvizsgálati kérelem szerint az elévülés kezdő időpontját a biztosítási feltételek XII.1.2. pontjának második bekezdése szabályozza, az abban alkalmazott "utolsó irat" fogalmat pedig a biztosítási feltételek többi megjelölt pontjával (VIII.3.2., II.1.1., XI.19., XI.20.) összhangban kell értelmezni - szemben a jogerős ítéletben megfogalmazott értelmezéssel ([135]-[137]) -, továbbá a másodfokú bíróság által hivatkozott IV.7.b) pontnak az elévülés szempontjából nincs jelentősége. A felperes felülvizsgálati kérelmében abból indult ki, hogy a másodfokú bíróság döntését a biztosítási feltételek rendelkezéseinek értelmezésére alapította (4. oldal második bekezdés), az elévüléssel kapcsolatos döntése a biztosítási szerződésben foglaltak téves értelmezésén és alkalmazásán alapult [II.5.)]. Felülvizsgálati kérelmében a biztosítási feltételek egyes rendelkezéseit egymással összefüggésben, egymásra figyelemmel értelmezte [II.4.2.), II.5.)], amelynek során a másodfokú bíróságtól eltérő értelmezésre jutott. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy az általa előadott nyelvtani és teleologikus értelmezés a megfelelő, amely teljesíti a logika követelményeit is [II.5.3.)], valamint az értelmezés nem lehet egyoldalú, az alperes érdekeiből kiinduló [II.6.1.)]. A felperes értékelése szerint az általa levezetett "fenti értelmezés helyességét támasztják alá a Ptk. szerződéses jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályai is (Ptk. 6:8. § (1)-(3) bekezdés, Ptk. 6:86. § (1)-(2) bekezdés)" [II.6.1.)]. E jogszabályi rendelkezések megsértését azonban nem állította, azokat megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg.
[44] A Kúria akkor vizsgálhatja a másodfokú bíróságnak a biztosítási szerződés értelmezésével kapcsolatos következtetésének helyességét, ha a fél felülvizsgálati kérelmében megsértettként megjelölte a szerződés értelmezésére vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezést (Kúria Pfv.V.20.097/2016/6., Pfv.V.21.511/2016/7., Pfv.V.22.077/2016/5., Pfv.V.21.044/2018/9., Pfv.V.21.631/2018/6., Pfv.IX.20.209/2019/5., Pfv.V.21.471/2019/5., Pfv.V.21.739/2019/5., Gfv.VII.30.093/2020/6., Pfv.V.20.265/2020/10., Pfv.V.20.993/2020/6., Pfv.I.20.281/2021/6., Pfv.I.20.792/2023/6., Pfv.I.21.184/2023/7., Gfv.VI.30.291/2024/4.). A Kúria még abban az esetben sem végezheti el a szerződés értelmezését, ha a fél felülvizsgálati kérelmében csak a jognyilatkozat értelmezésére alkalmazandó Ptk. 6:8. §-ának a megsértését állította, de megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg a szerződés értelmezését szabályozó Ptk. 6:86. §-át (Kúria Gfv.I.30.277/2024/4. [49]-[51]). A szerződés értelmezését szabályozó anyagi jogszabályi rendelkezés megsértésére történő hivatkozás hiányában a Kúria a másodfokú bíróság szerződésértelmezésének a helyességét nem vizsgálhatja, az azzal kapcsolatos álláspontját nem fejtheti ki (Kúria Pfv.I.20.748/2021/8., Gfv.I.30.099/2024/6., Gfv.III.30.235/2024/7., Pfv.I.20.283/2025/21.).
[45] A jelen ügyben a felperes a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértését abból eredeztette, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a biztosítási szerződés általa megjelölt rendelkezéseit. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy az általa levezetett szerződésértelmezés felel meg a szerződéses jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezéseknek. E rendelkezések megsértését azonban nem állította, azokat megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg. Ennek hiányában ugyanakkor a Kúria a felperes által állított anyagi jogszabálysértéseket sem vizsgálhatta, hiszen a felperes az anyagi jogszabályok és a Kúria hivatkozott határozatai kapcsán is abból indult ki, hogy a jelen biztosítási szerződés maga szabályozta a biztosítási szolgáltatás elévülésével kapcsolatban irányadó anyagi jogi feltételeket, de azokat a másodfokú bíróság tévesen értelmezte. A felülvizsgálati kérelem fenti tartalmára figyelemmel a Kúria nem vizsgálhatta a másodfokú bíróság szerződésértelmezésének helyességét, ezért érdemben nem vizsgálhatta a felperes által megsértettként megjelölt anyagi jogszabályi rendelkezésekkel kapcsolatos, valamint az e rendelkezéseket értelmező kúriai határozatokra alapított felülvizsgálati hivatkozásokat sem.
[46] A fentiek alapján a felülvizsgálati kérelemben felsorolt egyéb jogszabályoknak az ügy elbírálásánál nem volt jelentőségük, továbbá a követelés elévülésére vonatkozó jogerős ítélet felülvizsgálattal nem érinthető tartalma szükségtelenné tette a mentesüléssel és a késedelmi kamattal kapcsolatos hivatkozások érdemi vizsgálatát is.
[47] Mindezekre figyelemmel a Kúria nem állapította meg, hogy a jogerős ítélet sértené a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.20.337/2025/7.)