adozona.hu
BH 2026.1.14
BH 2026.1.14 A munkaviszonyban álló szakszervezeti tisztségviselőt is terhelik a munkaviszonyból származó egyes kötelezettségek. Tisztségviselői tevékenysége körében is figyelemmel kell lennie a munkavállalótól elvárható követelményekre, illetve az őt munkavállalóként terhelő kötelezettségekre. E körben az Mt. 6-9. §-ában megfogalmazott általános magatartási követelmények esetében is irányadóak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6-9. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2014. április 1-jétől 2023. május 15-ig mentőgépkocsi-vezető/mentő-technikus munkakörben, majd 2023. november 2-től raktáros/rakodómunkás munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
[2] A felperes 2020. január 1-jétől az alperesnél képviselettel rendelkező szakszervezet megyei képviselőjeként, 2023. november 15-től annak elnökeként látja el feladatait. A szakszervezeti tevékenységének biztosítására - a szakszervezet döntése alapján a jogalkotó által biztosított - a munkaideje ...
BH 2026.1.14 A munkaviszonyban álló szakszervezeti tisztségviselőt is terhelik a munkaviszonyból származó egyes kötelezettségek. Tisztségviselői tevékenysége körében is figyelemmel kell lennie a munkavállalótól elvárható követelményekre, illetve az őt munkavállalóként terhelő kötelezettségekre. E körben az Mt. 6-9. §-ában megfogalmazott általános magatartási követelmények esetében is irányadóak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6-9. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. április 1-jétől 2023. május 15-ig mentőgépkocsi-vezető/mentő-technikus munkakörben, majd 2023. november 2-től raktáros/rakodómunkás munkakörben állt az alperes alkalmazásában.[2] A felperes 2020. január 1-jétől az alperesnél képviselettel rendelkező szakszervezet megyei képviselőjeként, 2023. november 15-től annak elnökeként látja el feladatait. A szakszervezeti tevékenységének biztosítására - a szakszervezet döntése alapján a jogalkotó által biztosított - a munkaideje teljes időtartamára munkaidő-kedvezményt vett igénybe.
[4] X.Y. mentőápoló 2024. január 17-én egy trombózisos beteg szállítására kapott feladatot, de a hosszú várakozás miatt a beteget végül egy magán mentőautóval szállították be a kórházba. A mentőápoló, akit a felperes személyesen nem ismert, a felperes részére az egy zárt Facebook-csoportban - ahol a felperes szakszervezeti elnökként van jelen - megküldte az esetlapot.
[5] A felperes a megküldött eset megbeszélését és egyeztetését a munkáltatóval nem kezdeményezte, de az esetlapot a szakszervezet elnöksége elé tárta és elnökként azt javasolta, hogy tegyenek egy nyilatkozatot a média felé.
[6] A felperes egy médiaszolgálgató riporterével tartott kapcsolatot. A vele Skype-on történt megbeszélés során a felperes hangsúlyozta a mentőszolgálatnál meglévő kapacitáshiányt, azonban a felperes szóbeli nyilatkozata nem került adásba, csak a perbeli esetlap.
[7] A májusi továbbítást követően a médium egyik műsorában 2024. május 25-én 18 órakor az alperesnél májusban felmerült szoftverátállási problémáinak az illusztrálására az esetlap vágóképként jelent meg. A vágóképen látható volt a beteg keresztneve, életkora és diagnózisa mint különleges adatok, továbbá a riasztás ideje. A híradás tartalmának és az esetlapnak nem volt köze egymáshoz.
[8] Az alperes által elrendelt belső vizsgálat során meghallgatott mentőápoló 2024. június 4-én elismerte, hogy a fényképfelvételt mobiltelefonjával saját maga készítette, mely nyilatkozatát 2024. június 5-én azzal egészítette ki, hogy a fényképfelvételt az ismert közösségi oldalon belül a Messenger üzenetküldő alkalmazáson keresztül magánüzenetben továbbította a felperes részére.
[9] Az alperes a médium egyik műsorában 2024. május 25-én megjelent riportjában bemutatott dokumentummal kapcsolatban 2024. június 14 -én hallgatta meg a felperest, majd a 2024. június 25-én kelt és a felperessel 2024. június 26-án közölt intézkedésével a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette.
[10] Az azonnali hatályú felmondásban foglaltak szerint megállapítást nyert, hogy a felperes által megküldött adatok közlése az adatvédelmi jogszabályokat sértő módon a Szabályzatába foglalt rendelkezések tudatos megszegésével, jogosulatlanul történt. A felperes jogellenes adatkezelést valósított meg azáltal, hogy olyan betegdokumentációba nyert betekintést, amelynek megtekintéséhez munkaköréből adódóan és egyéb jogalap hiányában sem volt jogosultsága. Egyebekben a munkáltató tudomására jutott az is, hogy a felperes hasonló módon, napi szinten hozzájut esetlapokról készült fényképfelvételekhez, ezáltal szintén jogosulatlan egészségügyi adatkezeléseket megvalósítva. Ezeket a jogosulatlan adatkezeléseket a munkáltató részére korábban szintén nem jelezte.
[11] A munkáltató számára kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a felperes részére továbbított adatokat nemcsak tárolta, de azokat szándékosan továbbította egy médiaszolgáltató részére vagy olyan harmadik személy részére, aki azt a médiaszolgáltató részére továbbította, ugyanis a beteg adatokat tartalmazó egészségügyi dokumentáció (esetlap) egy országos szintű médiumhoz került, mely csatorna főműsoridőben, hírműsorában azt vágólapként felhasználva bemutatta.
[12] A műsorban bizonyos adatok kitakarásra kerültek, ugyanakkor azon körülmény, hogy az esetlaphoz a csatorna bármilyen formában hozzájuthatott, a munkajogi jogszabályok sérelmét már önmagában megalapozza. Ez utóbbi körülmény a munkaadó társadalmi megítélését, jó hírnevét jelentős és súlyos mértékben rombolja, hiszen az állampolgárokban olyan meggyőződést alakít ki, hogy az általa kezelt egészségügyi adataik bármikor nemcsak jogosulatlan személyek birtokába kerülhetnek, de azokat egy országos szintű médiumhoz bármikor továbbíthatja, hogy azt felhasználhassa a műsorához egy egyszerű illusztrációként.
[13] Az azonnali hatályú felmondás rögzítette, hogy a felperes magatartásával megsértette az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdését, az 52. § (1) bekezdés d) pontját, a 234. § (3) bekezdését, az Infotv. 4. és 5. §-ait, a 3. § 10. pontját, továbbá az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 24. § (2) és (8) bekezdés rendelkezéseit.
[14] A tényállásban körülírt felperesi magatartás jelentős kötelezettségszegést valósít meg, mely által a munkáltatói érdeket és a munkakör ellátásához szükséges bizalmat súlyosan megsértette a felperes.
[15] Az intézkedés azt is rögzítette, hogy a felperes vonatkozásában a munkáltató Etikai Kódexének "Előszó" elnevezésű pontjának rendelkezései is irányadóak. A betegek egészségügyi ellátásba vetett bizalmának egyik legalapvetőbb garanciája, hogy egészségügyi dokumentációjuk kezelése során az orvosi titokhoz fűződő joguk biztosítva legyen, mely a felperes részéről megvalósuló jogtalan adatkezeléssel súlyosan sérül, amely kötelezettség alkalmas volt a munkáltató jó hírnevének veszélyeztetésére is.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[16] A felperes keresetében a 2024. június 26-án közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és egészségügyi szolgálati jogviszonyának helyreállítását, továbbá azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogviszonya helyreállításáig terjedő időre járó 1 624 433 forint elmaradt munkabére és ezen összeg 2024. augusztus 11-től számított kamatai megfizetésére.[17] Álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás jogellenes, mert annak indokolása nem valós, nem okszerű, nem világos, ezért nem felel meg a jogszabályi követelményeknek.
[18] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első-és a másodfokú bíróság ítélete
[19] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[20] Ítéletének indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból megállapítható volt, hogy a felperes 2024. február-március környékén szakszervezeti elnökként kapta meg azt az esetlapot, amelyet a szakszervezet elnöke elé tárt, de a munkáltatónál egyeztetést nem kezdeményezett. Az esetlapot anonimizált formában 2024. május közepén továbbította egy televíziós csatorna részére, amely 2024. május 25-én vágóképként egy teljesen más témában került adásba.
[21] Az elsőfokú bíróság a 2025. január 14-én megtartott tárgyaláson a híradó perbeli esetre vonatkozó részének megtekintését követően arra a következtetésre jutott, hogy az esetlap médiában történő bemutatása a társadalomban azt a benyomást alakíthatta ki, hogy a betegdokumentumok kikerülhetnek a médiához, ami az alperesbe vetett bizalomvesztéshez vezethet. Álláspontja az volt, hogy az esetlap médiához történő továbbítása nem felelt meg a szakszervezet Mt.-ben rögzített céljának sem. A felperes terhére értékelte a munkáltatóval történt egyeztetés mellőzését és kifejtette, hogy magatartása nem mozdította elő a munkavállalók érdekeit, azokat nem védte meg, ellenben a munkáltató jogos gazdasági érdekét, a működésébe vetett közbizalmat veszélyeztette. Az esetlap médiához való kikerülése a munkaadó társadalmi megítélését, jó hírnevét jelentős és súlyos mértékben rombolta és az állampolgárokban olyan meggyőződést alakíthatott ki, hogy az általuk kezelt egészségügyi adataik bármikor nemcsak jogosulatlan személy birtokába kerülhetnek, de azokat egy országos szintű hírműsorhoz is továbbíthatják.
[22] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a betegadatok kezelése, illetőleg továbbításának célja nem volt társadalmi érdek, ugyanakkor a munkavállalói érdek érvényesítésével sem járt, egyben a munkáltató jogos gazdasági érdekét, jó hírnévét csorbíthatta, különös tekintettel az alperes tevékenységi körének társadalomban betöltött szerepére. Kifejtette, hogy a még nyilvánvaló érdekképviseleti tevékenység sem jogosíthatja fel korlátlanul a felperesi szakszervezeti tisztségviselőt arra, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdekeit és jóhírnevét bármilyen terjedelemben és módon, a munkaviszonyára irányadó szabályokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyva veszélyeztesse, illetve megsértse.
[23] Az ítélet indokolásában utalt arra is, hogy a szakszervezeti tevékenységnek egyáltalán nem része a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 234. § (3) bekezdésében meghatározott tiltott magatartás, hogy az alperest érintő bizalmas információkat, valamint dokumentumokat a médiának átadjon, amit a tisztségviselő akkor sem tehet meg, ha nem áll munkaviszonyban az adott munkáltatóval. A felperest a szakszervezeti minősége sem hatalmazta fel arra, hogy érzékeny betegadatokat tartalmazó dokumentációt, akár anonimizált formában tárjon fel harmadik személyek, különösen nem nagy nyilvánosság elé. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért a felperes magatartása az Mt. 8. §-ában foglaltakat - azaz a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági érdekét - egyértelműen sértette, amely magatartást súlyosbította annak ténye is, hogy a munkáltatóval megelőző konzultációt nem kezdeményezett, következésképpen az együttműködési kötelezettségét is megszegte.
[24] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezért a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát helyreállította azzal, hogy a munkaviszony helyreállítását követően keletkezett, a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.
[25] Közbenső ítéletének indokolásában a tényállást az azonnali hatályú felmondás pontos tartalmának rögzítésével kiegészítette, majd megállapította, hogy a munkáltatói intézkedésben idézett, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 3., 4. és 5. §-ában foglaltakkal szemben a televízióban a vágóképen megjelent adatok alapján a beteg nem volt beazonosítható.
[26] A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglalt érveléssel egyezően utalt arra, hogy a felperes az alperesnél képviselettel rendelkező szövetség elnökeként a mentődolgozókkal való szoros kapcsolattartás, valamint a munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeik előmozdítása és megvédése érdekében a mentődolgozókat érintő problémákat megfelelő védelmi rendszer megtartásával nyilvánosságra hozhatta. Az érintett mentőápoló a felperest, mint szakszervezeti vezetőt kereste meg, aki e minőségében ismerte meg az eljuttatott esetlapot, továbbította azt az elnökség részére, majd az elnökség döntése alapján juttatta el a média részére anonimizált formában. Álláspontja szerint ezért a felperes nem szegte meg az együttműködési kötelezettségét, továbbá az Mt. 52. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt magatartást sem tanúsította.
[27] A jogerős ítélet indokolása szerint nem volt megállapítható az Mt. 234. § (3) bekezdésében meghatározott jogszabályi előírás megszegése sem, mert a felperes magatartása nem sértette meg a munkáltató jogos gazdasági érdekeit vagy személyiségi jogait. Nem találta valósnak azt az indokolást sem, hogy az állampolgárokban esetleg olyan meggyőződés alakulhat ki, hogy az egészségügyi adataik bármikor jogosulatlan személyek birtokába kerülhetnek, mivel a közzétett adatok alapján a beteg személye nem volt beazonosítható.
[28] Egyetértett a fellebbezésben foglaltakkal abban is, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a szakszervezeti tisztségviselő érdekképviselete során kifejtett tevékenysége, nyilatkozata elhatárolandó a munkaviszonyban tanúsított magatartástól. A perbeli adatok alapján megállapította, hogy az alperes a felperest a szakszervezeti tevékenysége során kifejtett eljárása miatt szankcionálta, nem kezelte azt a munkaviszonyától elkülönülten. A felperes szakszervezeti vezetőként különleges jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezett, amelyek eltérnek a munkavállalói jogoktól és kötelezettségektől, feladata pedig a munkavállalók érdekeinek képviselete.
[29] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az esetlap kifejezetten a munkavállalói érdekképviselet érdekében került megküldésre a felperes, mint szakszervezeti tisztségviselő részére. A felperes az esetlapot anonimizálta, a szakszervezet elnökségével megtárgyalta, majd a döntés eredményeként mint a szakszervezet elnöke felvette a kapcsolatot a riporterrel, a mentődolgozók munkáját nehezítő körülmények és a kapacitáshiány jelzése érdekében az esetlapot anonimizált formában megküldte. A megküldött esetlap azt a tényt támasztotta alá, hogy az alperesnél kapacitáshiány van, amelyek a betegek ellátását és a mentődolgozók munkavégzését is hátrányosan érinti. Az anonimizált esetlap bemutatása nem sértett betegjogokat, nem volt személyhez köthető, a személy beazonosítására alkalmatlan volt, ezért személyiségi jogsértést sem valósított meg. Az Infotv. és a GDPR Rendelet Preambulum (26) bekezdése szerint az adatvédelem elveit az anonim információkra nem kell alkalmazni.
[30] A másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a felperes nem járt el a kötelezettségeit oly mértékben túllépve, hogy emiatt a munkaviszonyát azonnali hatállyal meg kellett volna szüntetni. E körben utalt az EH 2008.1797. számú eseti döntésben foglaltakra.
[31] Az alperes a perben nem bizonyította, hogy a felperes hasonló módon, napi szinten hozzájut esetlapokról készült felvételekhez, ezáltal jogosulatlan adatkezelést valósít meg, ezért ezen indokot is jogellenesnek ítélte. Végül utalt arra, hogy a munkáltató a felmondásban nem hivatkozott jogos gazdasági érdekének sérelmére, ezért e körben az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását mellőzte és megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondásban szereplő indokok nem voltak valósak, ezért az jogellenes.
[32] A másodfokú bíróság felperes munkaviszonyát az Mt. 83. § (1) bekezdés b) pontja alapján helyreállította.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását, továbbá a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.[34] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 279. § (1) bekezdésébe, a 346. § (5) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő és ellentétes az Mt. 6. § (2) bekezdésében és a 8. § (2) bekezdésében foglaltakkal.
[35] Rögzítette, hogy a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát három különálló, egyenként és önállóan is kirívóan súlyos kötelezettségszegés miatt szüntette meg. Azt rótta a felperes terhére, hogy egy közösségi oldal privát üzenetében betegadatokat ismert meg anélkül, hogy erre raktárosi munkaköre vagy szakszervezeti tisztségviselői minősége feljogosította volna és ezt az adatvédelmi tisztviselőnek nem jelentette. Azt is kifogásolta, hogy a felperes rendszeresen kapott hasonló formában beteg adatokat tartalmazó dokumentumokat, amely bevett gyakorlat volt a részéről. Az azonnali hatályú felmondás harmadik indokaként pedig rögzítette, hogy a felperes ugyan a megkapott dokumentumot részben anonimizálta, de azt szándékosan átadta egy országos televízió társaságnak, amely azt egy hírműsorban megjelentette.
[36] Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésével, kirívóan okszerűtlenül állapította meg, hogy a felperes a betegadatokhoz való hozzájutással nem valósított meg jogsértést. A jogerős közbenső ítélet indokolásával szemben ugyanis nincs jogszerű és észszerű indoka annak, hogy egy szakszervezeti tisztségviselő közvetlenül a munkavállalótól, a munkáltató tudta nélkül, egy közösségi oldalon elküldött üzenetben különleges személyes adatokat tartalmazó egészségügyi dokumentációt kaphasson meg. E körben utalt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 25. § (1) bekezdésére, az Infotv. 3. § 2. és 3. pontjára, 3c. pontjára, 4. § (1) és (2) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére, valamint az Mt. 6. § (2) bekezdésére. Álláspontja szerint ezzel összefüggésben azt kell vizsgálni, hogy mennyiben indokolt és szükséges egy szakszervezeti tisztségviselőnek betekinteni egy betegdokumentációba annak érdekében, hogy meggyőződjön bármely munkavállalói megkeresés teljes körű megalapozottságáról. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontja az volt, hogy a munkavállalók, ha őket valamilyen valós vagy vélt sérelem éri, teljesen jogszerű módon küldhetnek meg szenzitív adatokat tartalmazó dokumentumokat egy közösségi oldalon keresztül pusztán azért, hogy a szakszervezeti tisztségviselő a szavuknak hitelt adjon. A másodfokú bíróság tehát döntésével ezen tevékenységet legitimálva, lényegében kiszolgáltatta alperesi egészségügyi intézmény valamennyi betegének egészségügyi dokumentumát a szakszervezeti tisztségviselőnek. Megjegyezte, hogy az egészségügyi adat különleges személyes adat, ugyanakkor az alperesi munkáltató mint sürgősségi egészségügyi ellátó intézmény e tekintetben még speciálisabb helyzetben van, hiszen az ellátás során a beteg legkiszolgáltatottabb állapotában van. Az alperes szerint ugyanakkor az egészségügyi adathoz való hozzáférés - szemben a felperesi, valamint annak nyomán a jogerős közbenső ítélet megfogalmazásában - nem lehet eszköz a szakszervezeti cél érdekében, különösen akkor nem, ha a betegadatokhoz való hozzáféréshez a működés érdekében semmi szüksége a szakszervezeti vezetőnek. Megjegyezte azt is, hogy a felperesi magatartás szakszervezeti érdekképviseleti tevékenységének sem volt tekinthető, mert nem függött össze a munkavállalók szempontjából lényeges munkafeltételekkel, bérezéssel vagy bármely egyéb munkakörülmény javításával, amely a munkavállalói érdekeket segíthette volna. Az érintett mentőápoló 2024. június 4-i üzenete alapján éppen azt nehezményezte, hogy a felperes nem látott el semmilyen érdekképviseleti tevékenységet és az ő munkavállalói érdekét sértette meg azzal, hogy a magatartása következtében a betegadat továbbításának ténye nyilvánosságra, az ő egészségügyi szolgálati jogviszonya pedig megszüntetésre került.
[37] Az alperes álláspontja szerint - a másodfokú közbenső ítélet indoklásával foglaltakkal szemben - az intézkedése egyértelműen rögzítette, hogy a felperes a jogellenes adatkezelést, vagyis az adatvédelmi szabályok sérelmét azzal valósította meg, hogy a még nem anonimizált esetlaphoz, ezáltal betegadatokhoz hozzájutott, illetve ezt nem jelentette. Külön említette az intézkedés azt is, hogy a műsorban az adatok már kitakarásra kerültek, de e körben a betegjogok, valamint a munkáltató jóhírnevének sérelmére hivatkozott. Mindebből a másodfokú bíróság téves következtetésre jutott, mert a két, különböző jogi érvet összemosva vont le következtetést. A másodfokú bíróság a dokumentumok médiának történő átadását és annak megjelenítését - tévesen - az adatvédelmi jogszabályok megsértése szempontjából értékelte, holott azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes ezen magatartása sértette-e a munkáltató jóhírnevét, gazdasági érdekét vagy a betegjogokat.
[38] Az alperes azt is kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság okszerűtlenül vagy egyáltalán nem értékelte az Mt. 234. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakat, amelynek alapján a perbeli magatartás akkor is jogellenesnek minősül, ha azt a felperes nem az alperes munkavállalójaként, hanem kizárólag szakszervezeti tisztségviselőként tanúsítja. A felperes nem rendelkezett "különleges jogokkal és kötelezettségekkel", a szakszervezeti tevékenységét is csak a jogszabályban foglalt korlátok között gyakorolhatja, azaz jogsértést nem követhet el. Erre utal az EBH 2008.1797. számú döntése. Az alperes álláspontja szerint semmiben nem szolgálja a munkavállók érdekeit, ezáltal a szakszervezet fő célját, ha a felperes egészségügyi dokumentumokat juttat el a médiának, hogy az általa feltételezni vélt problémákat bemutassa, amely televíziós csatorna azt egy teljesen más kontextusban, a nézőt teljességgel félretájékoztató módon közli le.
[39] Az alperes érvelése szerint a felperes magatartása sértette a munkáltató jóhírnevét, hiszen a munkáltatót a Ptk. 3:1. §-a alapján jogi személyként megilleti a személyiségi jogi védelem. A munkáltatói intézkedés 3. és 4. oldala az elsőfokú ítélettel egyezően tartalmazta az Mt. 8. § (2) bekezdésére történő hivatkozást, amely a jó hírnév, jogos gazdasági érdek sérelmét tilalmazza. A felperes magatartása a jóhírnév megsértése mellett értelmezhető a gazdasági érdek sérelmeként is. A betegek és az állampolgárok bizalma alperes működésének lényegi eleme és az alperesi egészségügyi ellátás, az orvos-beteg kapcsolat egy szoros bizalmi viszonyt feltételez, amely bizalom a felperesi magatartással sérült. A magatartás megvalósította a betegjogok sérelmét is, az ugyanis az adatvédelmi szabályok megsértése nélkül is sérülhet, figyelemmel a hivatkozott egészségügyi törvény rendelkezéseire (orvosi titoktartáshoz való jog).
[40] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállással, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétesen, kirívóan okszerűtlenül értékelte a felperes sorozatos jogsértő magatartásának bizonyításával kapcsolatos megállapításait is abban a körben, amikor úgy értékelte, hogy az alperes a perben nem bizonyította, hogy a felperes hasonló módon napi szinten hozzájut esetlapokról készült felvételekhez. Az alperes ugyanis az ellenkérelméhez A/4 szám alatt csatolta azt a felperes és tanú közötti üzenetváltást, amelyben a felperes leírja, hogy rendszeresen jut hozzá betegdokumentumokhoz, amiket felhasznál annak érdekében, hogy alperessel szembeni állításait bizonyítani tudja. Mindez az elsőfokú eljárásban megállapítást nyert és a másodfokú eljárásban sem volt vitatott, ezért a jogerős közbenső ítélet e körben sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését és az ítélet indokolásával szemben támasztott követelményeket előíró Pp. 346. § (5) bekezdését. is.
[41] Az alperes végül utalt arra, hogy a felperes mindhárom magatartásával jogsértő módon túllépte a szakszervezeti tevékenység kereteit és miután a szakszervezet elnöki tevékenysége mellett az alperes munkavállalója is volt, megsértette a rá, mint munkavállalóra irányadó szabályokat is. A szakszervezeti tisztségviselő a tevékenységét akkor is megkötésekkel gyakorolhatja, ha adott esetben a munkáltatónak nem munkavállalója, így különleges jogok nem illetik meg és szakszervezeti tevékenysége is behatárolt. Amennyiben azonban a szakszervezeti tisztségviselő egyúttal munkavállaló is, az érdekképviseleti tevékenysége sem mentesíti a rá, mint munkavállalóra irányadó szabályok alól, figyelemmel az Mt. 6. § (2) bekezdésében, valamint a 8. § (2) bekezdésében foglaltakra
A Kúria döntése és jogi indokai
[42] Az alperes felülvizsgálat kérelme az alábbiak szerint megalapozott.[43] A Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki.
[44] Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát három magatartás miatt szüntette meg. Az első indok az volt, hogy a felperes az egyik közösségi oldal privát üzenetén keresztül a részére megküldött beteglapból a beteg adatait - jogszabályi felhatalmazás nélkül - megismerte, ezzel jogellenes adatkezelést valósított meg, amit az adatvédelmi tisztviselőnek nem jelentett. Másodsorban azt rótta a felperes terhére, hogy ilyen típusú betegadatokat rendszeresen, napi szinten kapott a munkatársaktól. Intézkedése indokolásában végül azt kifogásolta, hogy a perbeli egészségügyi dokumentumot - részben anonimizálva - szándékosan továbbította egy országos televízió társaságnak, amely azt egy hírműsorban megjelentette, amely magatartása a munkajogi jogszabályok sérelmét önmagában megalapozta és az alperes jóhírnevét jelentős és súlyos mértékben rombolta, mert az állampolgárokban olyan meggyőződést alakít ki, hogy a kezelt egészségügyi adataik nemcsak jogosulatlan személyek birtokába kerülhetnek, de azokat az alperes egy országos médiacsatornához továbbíthatja, hogy azt felhasználhassa a műsora illusztrációjaként.
[45] Az alperes az azonnali hatályú felmondásában megjelölte azokat a jogszabályhelyeket is, amelyet a felperes magatartása megsértett, így az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdését, az 52. § (1) bekezdés d) pontját és a 234. § (3) bekezdését. Hivatkozott továbbá az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. § 10. pontja, 4. és 5. §-ának, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 24. § (2) és (8) bekezdésének megsértésére is.
[46] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítélete elsődlegesen a beteglap televíziós csatornának történő továbbítását értékelte olyan magatartásnak, amely az alperes jó hírnevét és társadalmi megítélését jelentősen és súlyos mértékben rombolta, a betegjogokat megsértette, amely cselekményt súlyosbította az a körülmény, hogy a továbbítást megelőzően nem konzultált a munkáltatóval. Álláspontja az volt, hogy a felperes olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. A másodfokú bíróság a felperes jogosulatlan adatkezelését - a beteg beazonosíthatósága hiányában - valótlan indoknak minősítette. A felperes szakszervezeti tisztségviselői státusza és az érintett szakszervezet elnökségének felhatalmazása alapján az anonimizált beteglap megküldését pedig nem tekintette olyan súlyú kötelezettségszegésnek, amely az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét megalapozhatta. Határozatának indokolásában kiemelt jelentőséget tulajdonított a felperes érdekvédelmi tevékenységének, amely alapján különleges jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezett.
[47] A nem vitatott peradatok szerint a felperes az alperesnél egészségügyi szolgálati jogviszonyban állt, ezért jogviszonyának megszüntetésére az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény 1. § (9) bekezdésének utaló szabálya alapján a munka törvénykönyvét kellett alkalmazni.
[48] Az alperes a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg, így abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az irányadó Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt konjunktív feltételek - az egészségügyi szolgálati jogviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyosan gondatlan módon történő jelentős mértékű megszegése - fennállását a perben az alperes bizonyította-e.
[49] Az nem volt vitatott a perben, hogy a felperes úgynevezett "függetlenített" szakszervezeti vezető volt az alperesnél, azaz tevékenységét teljes egészében a szakszervezetet megillető munkaidő-kedvezmény terhére látta el. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a munkaszerződése szerinti raktáros/rakodómunkás munkakörében sem munkavégzési, sem rendelkezésre állási kötelezettsége nem volt, így őt a munkáltató irányában terhelő kötelezettségeket is e tevékenysége alapján kellett megítélni.
[50] Mivel a jogerős ítélet az azonnali hatályú felmondásban szereplő magatartásokat az érdekképviseleti tevékenység figyelembevételével, annak elhatárolásával értékelte, a per eldöntése során mindenekelőtt abban kellett állást foglalni, hogy a felperes terhére rótt kötelezettségszegések lényeges kötelezettségeknek minősültek-e. Azt kellett tehát tisztázni, hogy a felperest az eredeti munkaköre ellátásának "szünetelése" alatt milyen kötelezettségek terhelték és ezeknek mennyiben tett eleget.
[51] A másodfokú bíróság álláspontja e körben az volt, hogy a felperes szakszervezeti vezetői minőségben tanúsított magatartása nem valósított meg a munkaviszonyból (egészségügyi szolgálati jogviszonyból) származó kötelezettségszegést, mert a felperes álláspontjával egyezően a szakszervezeti vezetői tevékenység a munkaviszonyban tanúsított magatartástól különbözik.
[52] A Kúria a másodfokú bíróság jogi álláspontjával nem értett egyet. A munkavállaló ún. főkötelezettségeinek szünetelése ugyanis nem jelenti azt, hogy egyúttal nem állnak fenn a munkaszerződésben álló felekre irányadó általános magatartási követelmények, amelyek a munkaviszony ún. bizalmi jellegéből következnek. E körbe tartozik például a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme, a munkaidőn kívüli magatartások, a véleménynyilvánítás és annak korlátozása, valamint a titoktartási és versenytilalmi kötelezettség is.
[53] A munkavállaló az Mt. 6. §-ában foglalt ún. együttműködési kötelezettsége ugyan a teljesítés módjára vonatkozó kötelezettséget jelent, de ez a kötelezettség fennáll a főkötelezettsége "szünetelésének" időszakában is. Mindebből következően a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyból származó magatartási kötelezettségei a munkaviszony fennállása alatt is terhelik a munkavállalót és e kötelezettségek azonos tartalmúak azon időszakban fennálló kötelezettségekkel, amikor egyébként a munkavállaló főkötelezettségei is aktív állapotban vannak. E kötelezettségek az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt konjunktív feltételek közül lényeges kötelezettségeknek tekinthetők, mert ezek fejezik ki a munkaviszony ún. bizalmi viszony jellegét és adják azt a sajátos karakterét, amelyet a jogirodalom ún. hűségkötelezettséggel jelöl meg.
[54] Ennek tényét az irányadó bírói gyakorlat is kellően alátámasztja. A másodfokú bíróság által felhívott BH 2021.383. számú döntésben a Kúria rögzítette, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkavállaló nem sértheti meg véleménynyilvánítása során más becsületét és emberi méltóságát. Ez az elv akkor is irányadó, ha az adott ügyben végül a tisztségviselő véleménynyilvánítása (tartalma alapján) nem bizonyult más méltóságát sértőnek, ugyanakkor a kúriai döntésből kitűnően az Mt. 6., 8. és 52. §-aiban felhívottak továbbra is kötik a szakszervezeti tisztségviselőt.
[55] Hasonló elvet fogalmazott meg a Kúria Mfv.10.190/2013/9. számú ítélete is, amely szerint a munkavállalónak szakszervezeti tisztsége ellátása során tanúsított magatartása általában összefügg a munkaviszonyával is, és érintheti az azzal kapcsolatos kötelezettségeit is. E döntésben a Kúria azt rögzítette, hogy a felperes a jogok és kötelezettségek gyakorlása és teljesítése során a szakszervezet képviseletében a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően, a munkáltatóval kölcsönösen együttműködve, a jogait rendeltetésének megfelelően gyakorolva volt köteles eljárni.
[56] A fentiekből következően a bírói gyakorlat alapján is egyértelmű, hogy a munkaviszonyban álló szakszervezeti tisztségviselőt is terhelik a munkaviszonyból származó egyes kötelezettségek. Tisztségviselői tevékenysége körében is figyelemmel kell lennie a munkavállalótól elvárható követelményekre, illetve az őt munkavállalóként terhelő kötelezettségekre. E körben az Mt. 6-9. §-ában megfogalmazott általános magatartási követelmények esetében is irányadóak.
[57] Az azonnali hatályú felmondásban a felperes terhére rótt magatartásokat ezért ennek figyelembevételével kellett értékelni.
[58] Az alperes intézkedése 1. pontjában a felperes részére privát üzenetben megküldött betegadatok "fogadását" rótta fel, amely azonban - a felülvizsgálati kérelem érvelésétől eltérően - nem tekinthető vétkes kötelezettségszegésnek, mert az egy olyan passzív magatartásként értékelhető, amelyre a felperesnek semmilyen ráhatása nem volt. Az alperes működésével összefüggő üzenetek részére történő megküldését nem tudta befolyásolni, arra pedig nem merült fel adat a perben, hogy azt az érintettek a felperes felhívása alapján éltek ezzel a lehetőséggel. Tény, hogy a felperes ezt követően az esetlapot anonimizálta, azaz a GDPR Rendelet 4. cikk 2. pontjában és az Infotv. 3. § 10. pontjában foglaltak szerint a továbbítás érdekében annak felhasználásával adatkezelést valósított meg. A felperes semmilyen minőségében, sem munkakörében, sem szakszervezeti vezetői minőségében nem volt jogosult személyes adat kezelésére (Kúria Mfv.10.031/2025/4.).
[59] Külön értékelendő ugyanakkor a felperes azon mulasztása, hogy a személyes adat, vagyis a beteglap részére történő megküldését nem jelentette a munkáltatónak, így mulasztásával megszegte az azonnali hatályú felmondásban szereplő Adatvédelmi és Adatkezelési Szabályzat feltüntetett rendelkezéseit. Ez a mulasztása legalább súlyosan gondatlan volt, különös figyelemmel arra, hogy az egészségügyi adat az Infotv. 3. § 3. pontja alapján különleges adatnak minősül. Ez az adatvédelmi jogsértés azonban önmagában még nem jelentett olyan jelentős mértékű kötelezettségszegést, amely - az egyéb, a felperes terhére rótt kötelezettségszegések hiányában - megalapozta volna a munkáltató azonnali hatályú felmondását különös tekintettel a felperes érdekvédelmi tevékenységére.
[60] Az első magatartással egyezően - a felperes által a csatolt üzenet szerint igazolt - azon passzív magatartás sem értékelhető a munkáltatói intézkedést jogszerűen megalapozó okként, amely a korábban megvalósult, a perbeli esethez hasonló betegadatok "fogadásában" valósult meg. A perben az alperes nem állította, hogy az ilyen jellegű adatközlés a felperes felhívásával vagy ösztönzésével valósult meg, ezért az a körülmény, hogy a betöltött szakszervezeti tisztsége alapján a munkavállalók - eltérő okokból - elküldték részére a betegek adatait, bizonyított közrehatása hiányában a felperes vétkes kötelezettségszegését nem igazolta.
[61] A fentiektől jelentősen eltérő megítélés alá esik ugyanakkor a megkapott beteglap televíziós hírműsor részére történő szándékos továbbítása. E körben a másodfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésével kirívóan okszerűtlenül értékelte és ezért az Mt. 78. § (1) bekezdésébe ütközően állapította meg az azonnali hatályú felmentés jogellenességét.
[62] Az irányadó általános magatartási követelmények, vagyis az azonnali hatályú felmentésben is megjelölt, a jóhiszemű és tisztességes eljárást, valamint az együttműködési kötelezettséget előíró Mt. 6. § (2) bekezdése mellett a felperesre mint a szakszervezet nevében eljáró személyre az Mt. 8. § (2) bekezdése mellett az Mt. 234. § (3) bekezdésében írtakat kellett alkalmazni. E rendelkezés szerint az üzemi tanács vagy a szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése vagy a személyiségi jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.
[63] A bírói gyakorlat a kötelezettségszegés megállapításához nem követeli meg, hogy a munkáltató jó hírneve, jogos gazdasági érdeke tényleges, konkrét sérelmet szenvedjen, elegendő, ha a magatartás tanúsítása alkalmas ennek veszélyeztetésére (Kúria Mfv.10.043/2024/4., Mfv.10.001/2023/4.).
[64] A felperes azon magatartása azonban, hogy a megkapott adatok tisztázása nélkül jogellenes adatkezeléssel olyan beteg adatokat hozott nyilvánosságra, amellyel a munkáltató nem megfelelő működését szándékozott igazolni, egyértelműen alkalmas volt az alperes jóhírnevének megsértésére. A nyilvánosság számára nemcsak a működés elégtelensége, hanem az is negatív értékítéletet eredményezhetett, hogy védett egészségügyi adataik arra nem jogosult személy kezébe kerülnek, így az alperes nem tesz meg mindent az adatvédelem biztonsága érdekében.
[65] A felperes a perben nem igazolta, hogy ez a tevékenysége milyen módon állt összefüggésben a munkavállalók érdekvédelmével, mert a kapacitáshiány bemutatása legfeljebb a közvélemény tájékoztatását szolgálta, amely azonban nem képezte a felperes mint függetlenített szakszervezeti képviselő feladatát. A peradatok nem támasztották alá, hogy az érintett betegszállító munkatárssal szemben a betegszállítás késedelme, illetve elmaradása miatt munkáltatói eljárásra került volna sor, vagyis a felperes az ő érdekét védve járt el, az azonban bizonyított, hogy a riport megjelenését követően az alperes az egészségügyi szolgálati jogviszonyát megszüntette.
[66] A fentiek alapján összességében megállapítható, hogy a felperes kisebb részben a munkáltatóval való együttműködés, konzultáció hiánya, nagyobb részben azonban a beteglap elküldésével egészségügyi jogviszonyából származó lényeges kötelezettségeit szándékosan és jelentős mértékben szegte meg, ezért az alkalmazott legsúlyosabb munkáltatói jogkövetkezmény nem tekinthető jogellenesnek.
[67] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - részben eltérő indokolással - helybenhagyta.
(Kúria Mfv.IV.10.062/2025/4.)